Új Dunántúli Napló, 1997. március (8. évfolyam, 59-88. szám)

1997-03-02 / 60. szám

1997. március 2., vasárnap Magazin Ne nyúlj a titkárnőd blúzába! Ezúttal Unoka jeligére vála­szolunk egy aggódó nagy­mamának, aki arra kíváncsi, mi lesz a sorsa lányunokája párkapcsolatának. Elöljáróban el kell mon­dani, hogy a fiatal lány nem sok tapasztalatot szerzett elő­zőleg a másik nemmel kap­csolatban, ahogy mondani szokták, „el volt tiltva” tőlük, így sok félreértés és félelem volt benne a férfiakkal kap­csolatban. Mostani párjáról ezért hiszi, hogy ő az igazi, s hogy találkozásuk végzetes. Fokozza mindezt, hogy sze­xuális együttlétüknek van né­hány olyan sajátos eleme, mely rendkívül megragadja őt a férfival kapcsolatban. Tény, hogy kettejük viszonya tele van nagy reményekkel, egy­másra találásokkal, de a szakí­tás veszélye is ott lebeg a fe­jük felett. Jelenleg az össze- költözés és a gyermek hatá­rozza meg viszonyukat. A férfi csábereje az, hogy sze­relmes típus, ez teszi olyan vonzóvá, a lapok szerint más asszonyok, nők számára is. Hogy belemegy-e kalan­dokba, az már más kérdés, esély mindenesetre van rá. Olvasónk unokája jelenleg azon fáradozik, hogy kapcso­latukat hivatalosan is megerő­sítse, házasság segítségével. A legnagyobb probléma ta­lán nem is ez a kapcsolat, ha­nem az, hogyan veszi az unoka általánosságban a vesz­teségeket, hogyan éli ezeket túl, hogyan dolgozza fel őket. Helyes, ha megtanulja, hogy a változás, és ezzel együtt a veszteség is az élet tartozéka olykor, s hogy egy másik em­ber támogatása ugyan rendkí­vül fontos az életben, a legne­hezebb döntéseket azonban egyedül kell, hogy meghozza az ember. Ha segíteni akar unokájának, támogassa anél­kül, hogy véleményezné, vagy ítélkezne választása fe­lett. Hodnik Ildikó Gy. (Továbbra is várjuk kedves olvasóink leveleit szerkesztő­ségünk címére.) Nő a férfiak között Viccparádé Ragozás 1. Petek én, fiso­mon dorok. Petsz te, fisodon dorsz. Pét őfisán dór. Utazás. „Hova utazik, Já­nos bácsi?” - kérdi a vas­úton a pénztáros. „Lakoda­lomba.” „És hol lesz a lako­dalom?” „Ha esik, akkor sá­torban, ha nem, akkor sza­badban.” „De hova kéri a jegyet?” „Hát, ide a mar­komba!” (Beküldte Király Miklós, Siklós). Hol a helyzet kulcsa? Ragozás 2. Tegnapelőtt jortam én. Tegnap jortad te. Ma jorta más. UFO. Fiatal házaspár és egy ufó utazik a vonaton, ugyanabban a fülkében. Az ufó megveregette az asz- szonyka vállát: „Pik-pik”. Mire a férj: „Ne csináljon ilyet, mert leharapom a fe­jét!” „Az ufóknak nincs feje.” Harminc perc után az ufó újra megveregeti az asz- szonyka vállát, és szól: „Pik-pik.” Mire a félj: „Ne csinálja ezt, mert leharapom a nemi szervét.” „Az ufók­nak nincs nemi szerve.” „Akkor hogy csinálnak gye­reket?” „Pik-pik.” Talány. Mi ez a zaj oda- kinn? A gin zeng. Ja, persze, az a gyökér. Öröm. Melyik állatnak a legvidámabb a neve? A juhéü! Egészségügyi probléma. Miért beszélnek az orvosok latinul? Hogy a betegek szokják a holt nyelvet. Antiszex. Szól a lányka: „Ezerért mindent megte­szek!” Mire a kuncsaft: „Akkor gyere, és tapétázz ki!” Továbbra is várjuk rö­vid vicceiket, fotóikat, képrejtvényeiket lapunk címére: Új Dunántúli Napló, Pécs, Rákóczi út 34. Kérjük, a borítékra ír­ják rá: „Viccparádé”. Összeállította: Bozsik László Lapátra tette első számú embe­rét a svéd-amerikai Astra USA Inc. gyógyszeripari konszern. Az 50 esztendős Lars Bildman azért volt kénytelen a kalapját venni, mert egy vállalati ünnep­ség alkalmával „túl közel lé­pett” 27 éves beosztottjához. A hölgy ezt kifogásolta. Igaz, Bildmannak nem ez volt az első esete. Astra-karrierje 15 éve alatt tucatjával panaszkodtak rá a lányok és asszonyok. Az Astra nem az első és egyetlen vállalat, ahol elfogyott a nők türelme. A japán Mitsu­bishi motorgyár Illinois állam­beli üzemét 150 millió dolláros kártérítésre perli az EEOC (Equal Employment Opportu­nity Commission) egyenjogú­sági bizottság. A Normal nevű kisvárosban működő Mitsu­Sosem árt egy kis bálványdön- tögetés. Itt van mindjárt száza­dunk egyik legnagyobb zsenije, Albert Éinstein, a relativitásel­mélet megalkotója. Csak azt ne higgyük, öröm volt mellette az élet. Ezt erősíti meg az a 400 eddig ismeretlen magánlevele, amelyeket most árvereznek el New York-ban. Ezekből a leve­lekből kiderült, hogy a nagy fi­zikus érzelmi kérdésekben igazi despota volt. íme, egy kis részlet abból a levélből, ame­lyet első feleségének, Mileva Mancsnak írt. Ebben a tudós precizitásával fektette le házas­életük alapszabályait. bishi-üzemben az EEOC sze­rint korántsem mentek normáli­san a dolgok. A férfiak (főnö­kök, beosztottak) mintegy 500 esetben molesztálták a munka­társnőiket. Az Egyesült Államokban mind nagyobb tekintélyt élvező egyenjogúsági bizottság, amely nem csupán a nőket, hanem a férfiakat (ők 90 százalékban a főnöknőjüket jelentették fel szexuális zaklatás vádjával), továbbá az összes kisebbséget is védi, időnként önvédelemre is szorul. A normali eset kipat­tanása után a Mitsubishi-gyár dolgozói vonultak az EEÖC chicagói székháza elé, hogy til­takozzanak a munkahelyüket ért gyanúsítgatások ellen. Miután az amerikai közvé­lemény azt tapasztalja, hogy a „A. Mindig gondoskodj ar­ról, hogy 1. Tiszta ruhám legyen. 2. Naponta háromszor ételt szolgálj fel nekem a szobám­ban. 3. Mindig takarítsd ki, tartsd rendben a dolgozó- és hálószo­bámat, s közben ügyelj arra, hogy rajtam kívül senki se nyúljon semmihez az íróaszta­lon.” Einstein ebben az időszak­ban végső simításokat végzett relativitás elméletén, amelyet 1915-ben ismertetett, de azért arra is volt szellemi energiája, hogy Milevát a következő legnagyobb védelmet a nyilvá­nosság adja az egyénnek (1991- ben még Clarence Thomas fő­bíró is belebukott túlzott ka­kaskodásába), mind többen fordulnak az EEOC-hez. Öt éve még csak 6000, tavaly már 15 549 esetet vizsgáltak a bizott­ság jogászai, szakértői. Két éve még csinos summát ítéltek meg az egyenjogúsági bizottság közreműködésével a szexis ügyeiket bíróság elé vivő nőknek. A San Francisco-i Rena Weeks titkárnő például jó hétmillió dollárt kapott, mert munkahelyén, egy ügyvédi iro­dában férfi munkatársa a blú­zába nyúlt. Mára viszont töre­dékére csökkentek a kártéríté­sek. Túl sok az ügy, és több­nyire jelentéktelennek bizo­ny ulnax. rendszabályok megtartására intse idézett levelében: „1. Ne várj tőlem vonzalmat és ne panaszkodj ennek hiá­nyára. 2. Ha kérdezlek, felelj azon­nal. 3. Dolgozó- és hálószobámat azonnal, tiltakozás nélkül el kell hagynod, ha kérlek rá. 4. Meg kell ígérned, hogy a gyerekek előtt nem ejtesz egy rossz szót sem rólam.” A levél nem maradt hatásta­lan. Néhány hónappal azután, hogy Mileva elolvasta, gyere­keivel együtt Zürichbe költö­zött és soha nem tért vissza. A bécsi Állami Operaház hár­faművésznője lesz a Bécsi Filharmónikusok (Wiener Philharmoniker) első női tagja, s ezzel megdőlt az oszt­rák férfiak utolsó bástyája. A világhírű zenekart már hetek óta győzködték, hogy ne re­kesszé ki tovább a nőket. Wolfgang Schuster, a ze­nekar szóvivője a filharmoni­kusoknak a kérdésről tartott legalább ötödik viharos ülése után jelentette be a nagy hírt: eztán hajlandók nőket is fel­venni a tagjaik sorába. Egy­ben a zenekar lemond a 2,5 millió schillinges állami tá­mogatásról. A zenészek ezzel akarják biztosítani teljes füg­getlenségüket, hiszen a hetek óta folyó vitában sokan felve­tették, hogy az állami támoga­tást elfogadják, de nem en­gednek beleszólni a döntése­ikbe. Melanie Lugo és Kavin Kuhlman New Yoek-ban egy étteremben térdig egy für- dőkádnyi csokiszószban esküdtek örök hűséget egymásnak és a csokoládénak. Főzzünk változatosan! Gombás böjti szánna. Hoz­závalók: fél kiló szálas sava­nyú káposzta, egy kisebb sa­vanyított káposztafej, 2 fej vöröshagyma, 4-5 gerezd zú­zott fokhagyma, 25 deka gomba, 20 deka rizs, porpap­rika, só, bors, kömény, 2 deci tejföl, liszt, zsemlyemorzsa, 2 egész tojás, olaj vagy zsír. Az egyik hagymával, olajjal és törtpaprikával hagyományos pörkölt alapot készítünk, majd a kicsavart szálas ká­posztát, 2-3 gerezd zúzott fokhagymát és késhegynyi köményt beletéve 15-20 per­cig pároljuk. Közben elkészít­jük a tölteléket. A gombát egy fölaprított vöröshagymával zsírjára sütjük, majd a zsira­dékot lecsepegtetve összeke- veijük a vízben 10-15 percig előfőzött, leszűrt rizzsel. Sóz­zuk, borsozzuk, hozzákeve­rünk 2 gerezd zúzott fok­hagymát, majd megkötjük 2 egész tojással. Ha túl lágy lenne a massza, kevés lisztet és zsemlyemorzsát szórunk bele. Vizes kézzel gombóco­kat formálunk, zsemlyemor­zsába forgatjuk, majd becso­magoljuk egy-egy káposzta­levélbe. A töltelékeket egy­más mellé az előkészített ká­posztás alapra helyezzük, majd fölöntjük vízzel. Le­fedve, lassú tűzön főzzük. Ha sótlan lenne a lé, ételízesítő­vel, húsleveskockával vagy füstölt ízű leveskockával te­hetjük zamatosabbá. Ha kész, behabarjuk 1 kávéskanál liszt­tel elkevert tejföllel, és össze­forraljuk. W. M. Einstein, a zseniális kényúr RÁDIÓ MELLETT JEGYZET Forró puszi a fejbevert bírónak... Amióta de­mokrácia van, új fogalma­kat, új szó­noki szokásokat is megtanul­hattunk, például amikor a fel­szólalásra jelentkező akárki így kezdi: „Én úgy gondolom ...” és felsorolja, mit, miről, hogyan gondolja. Ez ugyan helyettesít­hető úgy is, hogy: „Az én vé­leményem ...” vagy „Vélemé­nyem szerint ..” de hát e fenti sem rossz. Megismerkedtünk a Tocsik-ügy kapcsán a „siker­díj” fogalmával is, csak úgy mint mondjuk a „személyiségi joggal”, ez utóbbit főként akkor emlegetjük, ha heti kilónyi szí­nes prospektust szedünk ki - saját címünkre postázva - a lépcsőházi postaládából: „Hon­nét tudták meg a címemet a pizza-boltosok...?!” - kiál­tunk fel, mert ugye ez is sérti a személyiségi jogainkat. A rádióban már ment a tere- fere, amikor kinyitottam s ép­pen egy vidéki hölgy adta elő telefonon ötletét: „Arra is ügyelni kellene, hogy amikor az orvos kitölti ugyan a recep­tet, ám ha nem használjuk fel, akkor összetépi és bedobja a szemétkosárba, mondjuk az én adataimat tartalmazó receptet, így aztán könnyen illetéktelen kezekbe kerülhet és fel is hasz­nálja valaki, nevemet, címemet, mindent. Ez sérti a személyi­ségi jogomat, Erre ügyelniük kellene az orvosoknak ...!” Én már dolgoztam a közélet­ben abban a korban, amikor az éberségi rendszabályok össz­népi Őrületet okoztak. A szer­kesztőségi asztalon egy papír­fecnit nem hagyhattunk, külön­ben olyan fegyelmit vágtak az ember nyakába, hogy arról kol­dult. De ez a recept-história fe­lülmúlja a legvadabb időket is. Mert tegyük fel, hogy az ille­téktelen kezek megtalálják a hölgy darabokra tépett adatait az utcai kukában - amelybe ki­üríti a doktor a papírkosarát - de lehet, hogy a városi szemét­dombra kerül, ahol a KUKA- autók ömlesztik a hulladékot. Tehát megtalálja a fecnidara­bokat, összerakja, s így tudo­mására jut a telefonos nő szüle­tési éve, anyja neve, családi neve és lakáscíme .. .stb. Ez­után az Illetékes felhasználja Külthammer Csubi kurvára tit­kos adatait és csalárd módon „Díj általányozva” levelet küld a címére, amelyben felhívja fi­gyelmét a legújabb mosóporra, gaméla-rák konzervre, vagy akciós csirke-vásárlásra. Á személyiségi jog pedig agyon sértve! A műsorvezető persze türtőz­teti magát, illedelmesen végig­hallgatja a hallgató véleményét, mert demokrácia van. Naná! A demokráciával együtt jár a szólásjog is. Ezúttal tévéműsort kísérek figyelemmel. Egy já­tékvezető panaszolja, hogy mérkőzés közben - tévesnek vélt ítélete során - egy többszö­rös bajnok játékos, leütötte, de úgy, hogy két foga kicsorbult és eszméletét is elveszítette rövid időre. Az arca még be volt ra­gasztva, jelezve, hogy sérülése esetleg hosszan tartó. A tévé ri­portere - ez kiderült - meghívta az „elkövetőt” vagyis a bajno­kot, de kimentette magát, ám telefonon hajlandó volt nyilat­kozni. Ilyeneket mondott, hogy úgy látta, a játékvezető nem ve­szítette el az eszméletét, tehát túloz... És hogy a foga ki­csorbult, hát az sem biztos, hogy attól... (Hát akkor mi­től?) Miért ütötte le? Hirtelen haragjából, de a játékvezető úr emlékezhet rá, hogy ő ugyan nem haragszik, sőt, többször is védelmébe vette játékostársai körében. „Szóval Ön, tulajdon­képpen nem is haragszik?” - kérdezte a riporter a bajnokot. „Nem bizony!” - „Talán az lenne a legjobb, ha megbeszél­nének egy találkozót, kezet rázna a játékvezető úrral, eset­leg adna neki egy puszit és és szent a béke”. (!) „Szó lehet róla...” - mondta a bajnok. Ekkor a riporter fölkapta az asztalról a feljelentési aktát, uj- jai közé fogta és megkérdezte a sérült játékvezetőt: „Ezt talán el is téphetném, belegyezne?” - fordult a játékvezetőhöz, de ő tiltakozott. Nem egyezik be­le. Pedig milyen szép lett volna: a sértett és fejbevágott és ki­csorbult fogú játékvezető a baj­noktól puszit kap. Szent a béke. Éljen a műsorvezető! 1 )

Next

/
Oldalképek
Tartalom