Új Dunántúli Napló, 1997. március (8. évfolyam, 59-88. szám)
1997-03-08 / 66. szám
10 Dünántúlí Wapló Háttér - Riport 1997. március 8., szombat Hogyan él a tudományos elit? Szürkeállomány kárpótlása, vagy az első' áttörési kísérlet- Én Magyarországon olyan érát sajnos még nem éltem meg, mely megbecsülte volna az értelmiséget - mondotta a fiatal professzor, dr. Németh Péter, ő a POTE intézetvezetője, szakmájában azért a fiatal generáció tagja, mert még egy híján ötven éves. Mindenesetre ez a gondolat rendkívül frappánsan hangzott el Budapesten, a Közgazdasági Egyetem legutóbbi közgazdászavatásán. Tóth Tamás professzor, a külkereskedelmi tanszék vezetője ünnepi beszédében kimondta:,,Önök, hölgyeim és uraim, már lassan annyit érnek e diplomával felvértezve, mint Lisztes Krisztián bal lába. ” Feltételezem sokan tudják: Lisztes Krisztián labdarúgó. Azt pedig biztosan tudom, hogy a közgazdász professzor elég jó piaci ismeretekkel rendelkezik, tájékozott a bérek és jövedelmek frontján. Ezért aztán elfogadom azt is tőle, amit ugyancsak elmondott. Nevezetesen: nem szeretne olyan diákjával találkozni, aki legalább háromszor nem keres annyit, mint ő. Kivéve, ha a tudományos pályát választja. A sajtó is hírül adta: országos felmérést készít a Központi Statisztikai Hivatal, a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával és messzemenő egyetértésével. Arra lennének kíváncsiak, hogy miként él Magyarországon a tudományos elit. Azok, akik valamilyen tudományos fokozottal rendelkeznek, a PhD-től az akadémikusig bezárólag. A kérdőívek kipostázását már elkezdték. Magyarországon több mint 5000 minősített tudós, kutató, egyetemi tanár, docens és tanársegéd él. (Baranyában 550- en dolgoznak.) E komplex felmérésnek igazából nem tudunk elébe menni, de annyit meg lehet nézni, hogy vajon milyen fizetésre (alapfizetésre!), jövedelemre tehet szert a megyénkben élő értelmiségi - ha legalább egyetemi szinten oktat, kutat. A Pécsi Orvostudományi Egyetem, az orvostársadalom egyik nagy bázisa, s evvel együtt a dél-dunántúli régió egyik legnagyobb tudományos műhelye is. Meglehetős szürkeállománnyal. Ferenci József gazdasági főigazgató szerint az alapbéreket az növeli, hogy a közalkalmazotti bértáblázat határait az Országos Egészségbiztosítási Pénztár támogatásával némi pénzekkel ki tudták tágítani Ez azt jelenti, hogy mondjuk a professzori alapfizetés maximumát (44 500 forint!) 55 ezer fölé tudták vinni. Sőt: egyebekkel kiegészítve ez még több is lehet. Tény, s ezt Ronc- zik Tibométól, a közgazdasági főosztály vezetőjétől tudom: a Pécsi Orvostudományi Egyetemen az egyetemi tanárok (professzorok!) átlaga pontosan 66 233 forint, a docenseké pedig 52 479 forint. Bruttóban, ők a jól fizetett elit. Az is igaz, hogy a beosztásokkal járó plusz pénzekkel és sőoktatásban dolgozók kiegészíthessék jövedelmeiket, sokfelé dolgoznak. Órát adnak, publikálnak, igyekeznek fönn tartani magukat. A közgazdász, Hazánkban több mint ötezer minősített kutató él fotö: Tóth különféle pótlékokkal ez a bruttó még magasabb lehet, akár százezer fölé is nőhet. De akkor hol vannak még a kezdő orvosok, a tanársegédek, a maguk 30 vagy 40 ezrével? Amiből ugye, lejön az adó. Már mondani sem érdemes: az orvos a betegből él, tőle kaphat annyi kiegészítést, hogy alkalmasint a létminimum fölé vigye a családját. (A hálapénz bevett, hivatalos dolog: az állam elismeri avval, hogy megadóztatja.) Persze én is tudom: szakmánként változó a jövedelem az orvosok között is. Más a bére a szülésznek mint a röntgenesnek, de más minden bizonnyal a jövedelme is. A Janus Pannonius Tudományegyetem gazdasági főigazgatója dr. Vígh Gábor. Némi örömmel mondja: egyetlen év alatt 29 százalékot sikerült emelni az egyetem oktatóinak alapbérén. A professzoroktól tanársegédig bezárólag. Ezzel elérték, hogy minden pótlékkal és kiegészítéssel együtt a JPTE tanárainak és docenseinek (az egyetem krémje) 87 500 forint lett tavaly decemberben az átlaga. Ha valamelyest részleteznénk, akkor az alábbiakra érdemes figyelni. A professzori alapbér plafonja 49 000 forintról 56 000-re nőtt. ( És persze hol vannak a többiek? Vígh Gábor mindehhez hozzáteszi: ahhoz, hogy a feljogász több sikerrel, a nyelvész vagy filológus kevesebbel. A Magyar Tudományos Akadémia pécsi regionális kutatási központjának főigazgató helyettese dr. Csefkó Ferenc. A téma kesernyés mosolyra készteti, s nem is rejti véka alá véleményét. Már a hazai viszonyok alapján is olyan elkeserítő a kutató helyzete, hogy ne is próbálkozzunk a nemzetközi összehasonlítással. Legalább háromszoros alapbémövelésre volna szükség. Nos, az akadémikus (akikből azért nem sok van) 80 000 forint bruttó alapbérre taksált, a tudományok doktora 60 000 forintot ér, a kandidátus (főmunkatárs) ötvenezret érhet el, a munkatárs 40 000-res alapfizetésen áll, a segédmunkatárs pedig harmincon. És mindtől felelősségteljes, komoly munkát vár el a társadalom, és ők ezt el is látják - hivatástudatból. Ha legalább a minisztériumi főhivatalnoki fizetéseket elérhetnék, vagy álmodozzunk tovább: legalább annyit kapnának, amennyit a banktisztviselő kap. Ide kívánkozik dr. Tigyi József akadémikus, a témához kapcsolódó megjegyzése: „Tudod, Pesten mit hallottam? Legalább annyit ki kéne harcolni, ami egy kezdő tisztviselőnek megjár. ” Komolyra fordítva a szót - bár eddig is próbáltuk a témáFórum a hulladékokról Amint arról korábban is tájékoztattuk olvasóinkat, 1996 szeptemberében új kormányrendelet lépett életbe a veszélyes hulladékokról. Az új jogszabály bevezetésével a korábbi kötelezettségeken túl a fogalmi, tartalmi, értelmezési és eljárási ismeretek mellett új adatszolgáltatási szabályokat kell elsajátítani és alkalmazni a termelők, a környezetvédelmi szakembereknek. Ez évben először - a korábbiaktól eltérően - március 1-ig kellett a veszélyes hulladékokkal kapcsolatos adatszolgáltatási kötelezettségeknek eleget tenni, ráadásul új, a korábbitól eltérő formanyomtatványokon. A feladat megkönnyítése érdekében február 11-én a Bm-i Vezetési Tudományos Társaság a Dél-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség munkatársainak közreműködésével konzultációval egybekötött fórumot rendezett Pécsett a Pátria Szállóban. Sajnos nagyon sokan máig sem értesültek a változásokról, amit az is bizonyít, hogy bejelentési kötelezettségüknek határidőre nem tettek eleget. Ezért a szervezők a fórumot március 11- én megismétlik. A rendezvénnyel kapcsolatosan a 72/224- 024-es telefonon lehet érdeklődni. Dr. Szvitacsné Marton Katalin hoz illő komolyságot megőrizni - Tigyi József szerint az Akadémia éppen a magyar értelmiség érdekében szorgalmazza az életszínvonal kutatást az említett körben. Értelmezhetjük tehát első kitörési kísérletnek. Hiszen a rendszerváltás óta nem sokat változott e réteg helyzete, bár tagadhatatlanul égető szükség van (volna) munkájukra.. A társadalmi és gazdasági átalakulás nem nélkülözheti a szürkeállományt. Tigyi professzor kimondta: lassan a kormányzat is megérti, hogy tudomány nélkül nincs esély a változásra, az előrelépésre. Talán mindezt szolgálja már a Széchenyi-pályázatok rendszere is, amit azt jelenti, hogy a pályázó alapbérének akár nyolcszorosát is megkaphatja, ha olyan tudományos munkát’ végez, amit a bírálók fontosnak éreznek. Évi 500 tudományos kutató juthat így tisztes többlet jövedelemhez! Gondolom, nem én vagyok egyedül vele: a rendszerváltás idején, mint a praktikumokhoz oly kevésbé értő értelmiség, azt hittem, a tudás rövidesen értékké lesz, a befektetett energia kamatozik majd. Hiszen nem olcsó mulatság a főiskolák és egyetemek padjait koptatni: a diplomát már nem adják ingyen. S a magasabb elismeréssel kárpótlást (jóvátételt) kaphat a szürkeállomány is. De tévedtem. Kozma Ferenc Magyarul magyarán Túlozunk Pécsett, a Konzum Áruház épülettömbjének nyugati oldalán hosszú időn keresztül egy, a járdára kitett reklámtábla .adogatta” a járókelőket. Rajta ez a felirat: „RÉMES, mennyi rétes! - Megnyílt a rétesgyár.” Az épületben lévő üzlet fölött valóban ott díszeleg a Rétesgyár cégjelzés. A stilisztika, a nyelvi kifejezésmód tudománya szinte kezdettől fogva számon tartja a hatáskeltés eszközeként a túlzást. íróink, költőink is gyakran éltek és élnek vele. Amikor a költő ezt írta: „Tenger nép az utcán” - nyilván azt kívánta hangsúlyozni, hogy nagyon sok, megszámlálhatatlanul sok ember gyűlt össze. Nem szorul magyarázatra a tenger és a nagyon sok kifejező ereje (expresszivitása) közötti óriási különbség. A hétköznapi nyelvhasználatban is előfordul a túlzás. Gondoljunk csak arra, amikor egymást rég nem látott barátok, ismerősök találkoznak, a meglepetésnek így adnak hangot: Ezer esztendeje nem láttuk egymást. Humoros hangnemben így folytatódik: Csak kilencszázkilencvenki- lenc. A túlzást mint stíluseszközt akkor használjuk, ha az egyszerű, megszokott nyomaté- kosító szavakat, mint a nagy, jó, helyes, szép, igaz és ezek határozóragos változatait: nagyon, helyesen, szépen stb. nem érezzük elég hatásosnak. Ezért helyettük „túlzó” szavakkal, kifejezésekkel élünk. Mindaddig nincs is baj, amíg megmaradnak az eredeti jelentéskörükben. De amikor a pozitív jelentéstartalmú szavak ellentétes értelmű határozókat, jelzőket kapnak, akkor már kételyeink támadnak a helyességet illetően. Ilyenekre gondolok, mint a: Borzasztó szép volt az előadás - Irtózatos örömrivalgás hangzott fel - Az olaszok rettenetesen szeretik a tésztaféléket - Iszonyúan jól érezte magát nálunk - Rém rendes barátja van stb. stb. Szinte vég nélkül sorolhatnám ezeket az ellentétes értelemben használatos szókapcsolatokat: őrült(en), őrüle- tes(en), szerelmes, kedves; irgalmatlanul) barátságos; fenyegetőfen) sikeres fellépés; eszméletlenfül), őrületesfen), halálifan) jól sikerült. E jelenség magyarázataként hivatkozhatunk az anyanyelvi műveltség fogyatékosságára, a divat hatására, ízlésbeli szempontokra, de az ilyen túlzások mögött társadalmi-pszichológiai összefüggések is vannak. A Rétesgyár hirdetőtáblájának szövegében azonban fölösleges mélylélektani okokat feltételezni. Csupán a nyelvi divat hatására alkalmazott reklámfogás, amely a rémület érzésének fölkeltése helyett inkább a vásárlásba torkolló érdeklődés, kíváncsiság fölkeltésében bízik. Rónai Béla ÚDN Keresztrejtvény Beküldendő a helyes megfejtés március 14-én (péntek) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON 7601 Pf: 134. Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi út 34. sz. A március 1-jei lapban közölt rejtvény helyes megfejtése: „Segíteni szeretnék önnek uram, mert úgy látom, hogy ez a kő túlsúlyos” Utalványt nyertek: Gyöngyösi Jánosné - Kalocsa, Kővágó István - Pécs, Magyar Istvánné - Pécs, Nyíri Bence - Pécs, Weiczl Pétemé - Nagytót- falu. Az utalványokat postán küldjük el.
