Új Dunántúli Napló, 1997. március (8. évfolyam, 59-88. szám)

1997-03-08 / 66. szám

1997. március 8., szombat Kultúra - Művelődés Dlinántúli Napló 7 Három fotótárlat Korniss Péter fotóművész a Vendégmunkás című fotókiál­lítása március 15-ig megtekinthető a kovácsszénájai ga­lériában FOTÓ: PAPP Z. A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója húsz évvel ezelőtt ala­kult. A kísérletező alkotóknak az elmúlás témaköréből vá­logatottfotói a Pécsi Kisgalériában március 23-ig látha­tók. Felvételünkön Kalmár Lajos Időgép című művét kö­zöljük. A pécsi Nevelők Háza galériájában Raska Ervin (felvéte­lünkön) képei láthatók március 20-ig. fotó: Tóth l. Abszurd drámákról angolul A legjelentősebb hazai szerzők sorában említi P. Müller Pétert a Kortárs magyar írók lexikona. Az Új Dunántúli Napló olvasói a 80-as évek végéről tévéjegy­zeteire emlékezhetnek. P. Mül­ler Péter rendszeresen publikál a Színház és a Jelenkor című fo­lyóiratban. A JPTE egyetemi docense. Két magyar nyelvű kötete után most angolul publi­kált. Erről beszélgetünk.- Havel, Mrozek és Örkény áll könyvem középpontjában, melynek címe magyarul Közép­európai drámaírók az abszur­don belül és kívül, ők hárman ennek a régiónak a legsikere­sebb és leg(el)ismertebb képvi­selői. A kötet megszületésében szerepe volt annak, hogy 1987 óta működik a JPTE-n olyan program, melyet angol nyelven külföldi diákoknak hirdetünk meg. Ennek keretében szoktam kurzusokat indítani a kelet-kö- zép-európai régió irodalmáról. S volt egy kutatói ösztöndíjam a Közép-Európai Egyetemen, ahol szintén ezzel foglalkoz­tam.-Mit vizsgál ezekben a ta­nulmányokban? ,- Összehasonlítom Havel, Mrozek és Örkény drámáit a nyugat-európai abszurd fő kép­viselőivel, elsősorban Beckettel és Ionescoval. A különbségeket próbáltam megragadni, mert úgy gondolom, a mi régiónk kulturális hagyománya egészen más, mint a nyugat-európaié. Három szempontból közelítet­tem a drámaírói életművekhez. Egyrészt, hogy milyen volt a kor társadalmi-politikai nyilvá­nossága, amelyben a szerzők alkottak. Másrészt a szereplők sajátosságait vettem szem­ügyre, végül a nyelvhasználat problematikáját jártam körül, azt, miként bánnak s élnek vissza a nyelvvel.- Kik forgathatják haszonnal a könyvet?- A JPTE TK Kiadói Irodája jelentette meg, mégsem pusztán az egyetemistáknak szóló tan­könyv ez, hanem szakkönyv­ként színházi intézetekben, könyvtárakban is helye van, hisz a témát ebben a megközelí­tésben még senki nem vizs­gálta. Az USA-ból, Angliából és a krakkói Jagelló Egyetem­ről is érdeklődtek már iránta. Pécsett a Rókus utcai Széche­nyi könyvesboltban kapható.- Most min dolgozik?- Megjelenés előtt áll Drá­maforma és nyilvánosság című, a 60-70-es évek magyar drámá­ival foglalkozó kötetem, s van­nak újabb kutatási témáim. Sze­retnék elmélyedni az elmúlt év­tizedek nyugat-európai dráma- irodalmában és foglalkoztat a személyiség felbomlásának fo­lyamata Ibsentől napjainkig. Csató Andrea - Fotó: Tóth I. Pécsi Trombitásnapok Az I. Pécsi Trombitásnapokat március 8-án és 9-én rendezik meg a kiváló zenepedagógus és trombitaművész, Galambos János emlékére. A rendezvény célja, hogy a rendezők felmutassák a hazai trombitaoktatás eredményeit, hogy találkozhassanak a külön­böző fokon tanító tanárok és növendékeik egymással, hogy konzultálhassanak egymással az ország legkiválóbb zenekari trombitásai. A két nap alatt el­méleti előadásokra, bemuta­tókra, hangversenyekre és mes­terkurzusokra kerül sor. A rendezvények sorát dr. Új­vári Jenő alpolgármester nyitja meg ma délelőtt a Művészeti Szakközépiskolában, ahol hangszerkiállítás is látható, majd előadásokra kerül sor. Az ország kiemelkedő zenekari trombitaművészeinek délutáni kurzusa után este gálahangver­senyt adnak az 1996-os év kü­lönböző hazai és nemzetközi versenyeinek győztesei. Vasárnap a Liszt Ferenc Ze­neművészeti Főiskola Galam­bos János-termét avatják, majd 10 órától 14 óráig a Művésze­tek Háza ad otthont az Egyesült Államokban született Carole Dawn Reinhartnak, a bécsi Ze­neakadémia trombitaprofesz- szora, a fúvós tanszék vezetője mesterkurzusának. Cs. L. Szépkiejtési verseny Komlón, a Kazinczy Közgaz­dasági Szakközépiskolában csütörtökön rendezték meg a „Szép magyar beszéd” Bara­nya megyei és Pécs városi döntőjét 21-21 középiskolás részvételével. A megyei ver­senyen 1. Orsós Renáta, 2. Máté Edit (siklósi Táncsics Mihály Gimnázim, felkészítő tanár: Bakóné Aradi Éva). A pécsiek közül 1. Gáspár Zita, 2. Nyerges Izabella (Leőwey Gimnázium, felkészítő tanáruk dr. Szabó Szabolcs). Az első két helyezett vesz majd részt Győrben az orszá­gos döntőn. B. R. Hírcsatorna Új galéria nyűik. Zürichi galériájának anyagát mu­tatja be szülővárosában dr. Futó László, aki ma 17 óra­kor megnyitja galériáját Pécsett, a Lotz Károly utca 13-ban. A svájci-magyar festő különleges techniká­val készült, a szín és a tér viszonyait elemző képei nemcsak itthon, de külföl­dön is érdekességnek szá­mítanak. (ly) Tíz éves könyvtár. Bo­tond, a Nümbergben és Pécsváradon élő képzőmű­vész március 7. és április 12. között Kölnben állítja ki a budapesti Goethe Intézet­ben is bemutatott anyagát. A „Könyvtár” című projektje, melyen tíz éven át dogozott, a kölni Galerie Koppelmann után április 15. és május 15. között Hamburgban, a Kee- ser Galériában lesz lát­ható. (v) A Hair Harkányban. A Rockszínház művészeinek előadásában a Hair című musicalt játsszák március 10-én 19 órakor a harkányi Sportcsarnokban. (ly) A legújabb VUlon. 39 klasszikus és kevéssé ismert vers hangzik el a Komé- dium Színház Szűcs Gábor rendezte vendégjátékán március 13-án 19 órakor a pécsi Művészetek Házában. Kálloy Molnár Péter elő­adása lenyűgöző: egyszerre pökhendi, alázatos, érzéki és érzelmes. Az este Faludy György, Mészöly Dezső, Szabó Lőrinc és Weöres Sándor fordításában hang­zanak el a francia költő ver­sei. (ly) Kép és dráma. Dubravko Adamovic horvátországi képzőművész kiállítása nyí­lik meg március 13-án 18 órakor a Pécsi Horvát Szín­ház Csopor(t)-Horda Galé­riájában. 18.30-kor Milan Begovic „Bez Trecega” című drámáját adja elő Katja Zubcic és Zijad Gra- cic. (ly) Untnak a képek filmjegyzet A „Pokoli Düh Hadművelet!” A bosszú angyalai Ismerőseim figyelmeztettek, hogy az Elvált nők klubja (First Wives Club) erősen fe­minista film, amely szerintük egyoldalúan, a nők szempont­jából ábrázolja a nemek kap­csolatát, s elfogult torzképet rajzol szegény férfiakról. A film egyik budapesti bemutató­jára állítólag kizárólag nőket hívtak meg. Megnyugtatom az aggódókat, hogy mint lovagias gondolkodású ember (és mint lányos apa) mély megértéssel viseltetek a nők problémái iránt, s engem egyáltalán nem zavar, ha a rendező (aki maga is férfi) az ő pártjukat fogja. A filmet egyébként is kizá­rólag abból a szempontból fo­gom megítélni, hogy mint víg­játék milyen. Szóval a feminista tendencia számomra nem jelent gondot. Különösen akkor nem, ha há­rom olyan rokonszenves szí­nésznő játssza el a történetet, mint Diane Keaton, Goldie Hawn és Bette Midler, harcias női elszántsággal, de sok-sok öniróniával is, tehát korántsem olyan elfogultan, miként a rossznyelvek állítják. No, de kik is ezek az asszo­nyok? Itt van mindjárt Elise, aki színésznő (Goldie Hawn tehát kicsit önmagát alakítja). Afféle konok harmincas. (Vagyis mintegy két évtizede mondja magát kitartóan har­minc évesnek.) És nem akar az anya-szerepekre ráfanyalodni. Ehelyett sokadszorra felvar­ratja az arcát, úgyhogy a plasz­tikai sebésze figyelmezteti, legközelebb már a szájával fog kacsintani. Barátnői, Brenda és Annie (ez utóbbi a film elbe­szélője is) inkább hajlandók a korukat elfogadni, legalábbis ezt állítják. Mindhármójukat elhagyta a félje. Közös bennük továbbá, hogy nem óhajtanak napi­rendre térni az eset fölött, s nem fűlik a foguk a „faképnél hagyott nej” hálátlan szerepé­hez. Ehelyett megalapítják a címben említett klubot, s kö­nyörtelen bosszút forralnak... A végeredmény nem lehet két­séges. Tudjuk, hogy egyetlen bosszút lihegő amazon sem tréfadolog, de három együtt, az vetekszik az egyiptomi tíz csa­pással. Nem sok jó vár tehát a korosodó dón Jüanokra (és a pénztárcájukra). Ezt meséli el Hugh Wilson filmje, sok ötlettel, mértéktartó ízléssel. Minthogy azonban hölgyeink nem csupán lendüle­tesen akcióznak, ám mind­eközben meglehetősen sokat fecsegnek is, a film humora, sajnos, jórészt verbális termé­szetű. De azért a vizuális ko­mikum néhány szép megoldá­sával is találkozhatunk. Ilyen például, mikor a hölgytrió az egyik partizánakció után a te­herszállító lift igénybevételé­vel távozik a tett színhelyéről, aminek a kezeléséhez nem na­gyon értenek. Annál inkább tisztában van­nak az „erősebb nem” gyengé­ivel, s ezt a tudásukat habozás nélkül ki is aknázzák. Elany- nyira, hogy ádáz hadműveletü­ket szerintem már-már oltha- tatlan szerelmük burkolt meg­nyilvánulásának lehet tekin­teni. És ezt bizonyára a férfi­nézők is akceptálni tudják. Vagy mégsem? Nagy Imre i é t

Next

/
Oldalképek
Tartalom