Új Dunántúli Napló, 1997. február (8. évfolyam, 31-58. szám)

1997-02-27 / 57. szám

1997. február 27., csütörtök Jogszabály-ismertetés Dünántúli Napló 7 AK Baranyai jogszabályalkotás A Baranya Megyei Közigazgatási Hivatal nemrég tartott tájé­koztatót az önkormányzatok működéséről. Több év adatait ösz- szevetve látható, hogy a képviselő-testületek rendeletalkotó és határozathozó aktivitása - a seprő-elv szerint? - választási év­ben a legalacsonyabb és az utána következőben a legnagyobb. Gépjárműadó-buktató A Belügyminisztérium, a köz- igazgatási hivatalok, valamint a Pénzügyminisztérium decem­berben figyelmeztetésekkel és aggódó érdeklődésekkel bom­bázták a önkormányzatokat a gépjárműadóval kapcsolatban. Az ügy jogszabályi hátteré­ről dr. Radocsay Csongortól (képünkön), a pécsi városi ön- kormányzat Adóirodájának ve­zetőjétől kaptunk tájékoztatást. Ezek szerint a gépjárműadó­ról szóló többszörösen módosított és kiegészített 1991. évi LXXXn. tör­vény szerint (a továbbiak­ban: Gjt.) a belföldi gépjármű­vek adóztatási feladatait 1992. január 1-től a települési önkor­mányzatok látják el. A gépjár­műadó mértékének megállapí­tása a 1991. évi XX. törvény 138. §. (2) bekezdés h. pontjá­ban foglalt felhatalmazás alap­ján - 1995. november 30-tól - a települési önkormányzatok képviselő-testületeinek hatás­körébe tartoznak. A hatályos Gjt. 7. §-a alsó és felső adótétel határokat szabott meg minden megkezdett 100 kilogramm után gépjárműfaj­tánként. Ezen határok között ál­lapították meg a települési ön- kormányzatok képviselő-testü- letei 400 és 800 Ft között az adótételeket, első alkalommal 1995. december 31-ig történő kihirdetési kötelezettséggel. A továbbiakban minden év december 15-ig kell megtör­ténnie a kihirdetésnek, ameny- nyiben az adótételek mértékén a képviselő-testület változtatni kíván. Azon településeken, ahol a képviselő-testület elmu­lasztotta a gépjárműadóról szóló törvény keretei között a belföldi gépjárműadó tételeinek megállapítását, ott a Gjt. 1/A §. (3) bekezdés alapján mini­mumként az alsó tételeket kell alkalmazni. Pécs Önkormányzata Köz­gyűlésének 1995. évi 61. számú önkormányzati rendelete szól a gépjárműadó mértékéről: a Gjt.-ben meghatározott törvé­nyi minimum, törvényi alsó ha­tár. Vagyis az évi adótétel a gépjármű saját tömegének blinden megkezdett 100 kg-ja után 400 Ft; motorkerékpár, la­kókocsi, lakóautó és a sátras utánfutó adója 2000 Ft/év. Az adótételek mindaddig ér­vényben maradnak, ameddig annak mértékét a képviselő tes­tület meg nem változtatja. Az érvényben maradáshoz nem szükséges a már korábban ki­hirdetett adótételek minden év december 15-ig történő kihirde­tése. Az állampolgárok tájékoz­tatása december 15-ig azon esetben - lett volna - szüksé­ges, amennyiben az adótételek összegszerűen változnak. Megjegyzendő: akadhatnak furcsa helyzetek is, mégpedig akkor és azon a településen, ahol a gépjárműadó mértékéről szóló rendelet a törvényi mini­mumot meghaladó tétellel úgy alkották meg, hogy a hatálya csak 1996. december 31-ig tar­tott. Ez esetben az adó mértéke a törvényi minimum lett. Az ingatlanközvetítés új normái Az ingatlanvásárlásnál külön­leges gondossággal kell eljárni, hiszen a döntések nagy értékről szólnak és a kockázat is jelen­tős. Sok kontár is próbálkozik közvetítői szerepben az ingat­lanpiacon, és a szabályok is vál­toznak. Ezekről kérdeztük dr. Czoboly Istvánt (képünkön), az igazságügy-miniszter által az ország egész területére ki­jelölt igaz­ságügyi ingat­lanforgalmi szakértőt. A jogalkotó a téma jelentő­ségére tekin­tettel igyeke­zett olyan szabályokat kialakí­tani, amelyek várhatóan képe­sek biztosítani a megalapozott döntést. Legutóbb 1996. de­cember 11-én finomított a sza­bályokon, amikor módosította a 49/1982. (X. 7.) MT. számú rendeletet. Az ingatlanvétel, illetőleg el­adás első, s talán legnehezebb feladata megtalálni a megfelelő vevőt, illetve a legjobb ingat­lant. Mind általánossá válik, hogy e célból ingatlanközvetí­tőhöz fordulnak a polgárok. E szakemberektől várják a tájé­koztatást a kialakult értékvi­szonyokról, a segítséget a kere­sésben, és végül azt is, hogy a szerződéskötésnél is tanáccsal, szerződés-szerkesztéssel köz­reműködjenek. Ám a hatályos jogszabályok tételesen meghatározzák, hogy ki végezhet ingatlanközvetítő tevékenységet, kitől, milyen körben várható el a szakszerű munka. Nem árt e szakképesí­tési szabályokat az eladni-venni szándékozóknak is jól ismerni: még mielőtt megállapodnának az ingatlanközvetítővel, érde­mes tisztázni, jogosult-e arra tevékenységre, amivel meg­bízni kívánják. Ingatlanközvetítésre az jogo­sult, aki a 8/1995. (V. 25.) BM. rendelet által meghatározott, vagy azzal egyenértékű szak- képesítő vizsgát tett, vagy ilyen személyt alkalmaz, illetve egyetemi jogi végzettséggel és jogi szakvizsgával rendelkezik. Például ilyen az ügyvéd. A te­vékenységet ezen belül is ketté kell választani, mert az ingatla­nok forgalmi értékbecslését csak ilyen szakképesítéssel rendelkező ingatlanközvetítő, vagy kijelölt igazságügyi szak­értő végezheti. Ilyen szakképe­sítéssel nem rendelkező jogász például nem. Ellenben az ügy­let szerződését csak szakvizs­gázott jogász készítheti el. A miniszteri rendelet azt is elő- íija, hogy ingatlanok forgalmi értékbecslését összehasonlító értékadatok és helyszíni szemle alapján kell elvégezni. Kelléke még a szerződésnek, hogy az ingatlannyilvántartásba is beje­gyezhető legyen; a szerződő felek közjegyző előtt írják alá, vagy a szerződést ügyvéd ellen­jegyezze, s ezzel a szerződés jogi szakszerűségéért felelős­séget vállaljon. Fontos, hogy a választott in­gatlanközvetítő tényleges isme­rettel is rendelkezzen és meg­bízható legyen. Ezért határoz­ták el a kamarai tagozatba tö­mörült ingatlanközvetítők, hogy közös számítógépes adat­bázist hoznak létre, s így javít­ják az informáltság lehetőségét, valamint „plusz” etikai normá­kat fogadtak el, amelynek be­tartását egymásnál ellenőrzik. Az ingatlanközvetítő közre­működésének igénybevétele persze nem kötelező. Ám ha már valaki segítőhöz fordul, akkpr az olyan legyen, akitől a tartalmas közreműködés elvár­ható, aki a munkájáért felelős­séget is vállal, és nem kontár. PORTRÉK A JOG ÁSZAI KÓRÉBÓL: DR. BAGI ISTVÁN (2.) Az ügyvédi hivatás méltósága Az íróasztal melletti falon gróf Széchenyi István ifjúkori képe a szoba gazdájának história iránti vonzalmára utal. Dr. Bagi István, a Pécsi Ügyvédi Kamara titkára, az Országos Ügyvédi Ka­mara Elnökségének tagja erről egyébként teljes körű beismerő vallomást haj­landó tenni. A másik hob­bija a zene: kisiskolás kora óta zongorázik, gimnazis­taként korrepetitor volt a Mecsek Együttesnél, majd a pécsi egyetem híressé vált dixieland-együttesé­nek tagjaként zenélt. Ugyanakkor nem pályaté­vesztett ember: mindig is ügyvéd akart lenni. Hivatását immár több, mint három évtizede gya­korolja. Korábban jelentős praxisa volt büntető ügyekben is, de mostanában ritkán vállal ilyent.- Úgy döntöttem, hogy első­sorban olyan polgári ügyekkel foglalkozom, amelyek az em­bereket szükségképpen kísérik, elkísérhetik életútjukon. Egyébként pályám kezdetétől vallom, hogy nem a kifizetődés szerint csoportosíthatók az ügyek: nincs nagy ügy, vagy kis ügy, csak jó ügy, amit igaz­ságos érdekként képviselhetek, vagy rossz ügy, amelyből ez hi­ányzik. A polgári ügyekben külö­nösképpen igaz lehet a mondás, hogy az ügyvéd az ügy első bí­rája.- A mi hivatásunkban a leg­nehezebb feladat az ügyek el­vállalásáról való döntés. Sokan az ügyvédi hivatást erkölcsi szempontból alacsonyabb ren­dűnek vélik a bíróinál, azt tart­ják, hogy az ügyvéd jogosult, sőt köteles az ügyet, amit rábíz­tak, illetve az ügyfele álláspont­ját a saját meggyőződése elle­nére is képviselni. Ez így nyil­vánvalóan nem igaz. Az ügyvéd valóban az ügy első bírája, és ugyanolyan erköl­csi igényt kell támasztani vele szemben, mint a bíró­val. Dr. Bagi István tevé­kenysége igencsak szerteá­gazó: korábban nem állt kö­télnek, de 1989-ben elvál­lalta, hogy az egyetemen - a polgári jogi tanszék kere­tében - másodállásban ok­tasson. Az öt megyére kiter­jedő pécsi ügyvédjelölti ok­tatási központban már a 70- es évektől tanít. Újabb fel­adatként részt vesz az úgy­nevezett ügyvédi törvény előkészítésében.-Az egyik legnehezebb részt dolgoztam ki. Ez arról szól, hogy az ügyvédi kamara nemcsak köteles, hanem jogo­sult is erkölcsi és egyéb alkal­massági feltételeket támasztani az ügyvédek felvételénél, és megtagadja a felvételt, ha olyan alkalmatlansági okra lel, amely nem teszi méltóvá a jelentkezőt az ügyvédi hivatás gyakorlá­sára. Oldalszerkesztő: Jog-forrás Nyári időszámítás hús- véttól. 1997-ben a nyári idő­számítás március 30-tól (va­sárnaptól) október 26-ig (va­sárnapig) tart. Az órákat már­cius 30-án kettő órakor három órára, október 26-án három órakor kettő órára kell állítani. A PTK és a Családjogi törvény. A Magyar Köz­löny különszámaként meg­jelent a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyve és a Családjogi Törvény. A ki­advány kéziratát 1996. szep­tember 15-én zárták le. Bevándorló-keretszám. A Kormány 2/1997.(1.15.) Korm. rendeletével a külföl­diek beutazásáról, magyaror­szági tartózkodásáról és be­vándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvényben kapott felhatalmazása alapján az 1997. évben kiadható beván­dorlási engedélyek keretszá­mát - amely nem vonatkozik a kedvezményezettek körére - 2000-ben határozta meg. Baleseti kártérítés. A pénzügyminiszter 2/1997. (1.31.) PM rendelete szerint a kötelező gépjármű-felelő- ségbiztosítás 1991. július 1. előtti rendszere alapján fize­tett, a magyar államot ter­helő baleseti kártérítési já­radékok 1997. január 1-jétől 19,5%-kal emelkednek. A bedolgozók társada­lombiztosítása. Módosult a bedolgozók társadalom- biztosítása: szünetel arra az időtartamra, amely alatt dí­jazásban nem részesülnek. Kivételt képez az az időtar­tam, amely során táppénz­ben, baleseti táppénzben, terhességi segélyben, gyed­ben, gyesben részesülnek. Vásári és piaci tiltások. A Kormány 5/1997.(1.22.) Korm. rendelete a vásárokról és a piacokról szóló 35/1995.(IV.) Korm. rendelet módosításaként kimondja: mérgező és veszélyes anyag, növényvédő szer, látást javító szemüveg, kontaktlencse, há­lózatról üzemeltethető elekt­romos készülék, valamint gázüzemű készülék vásáro­kon és piacokon nem hozható forgalomba. A rendelet feb­ruár 23-án lépett hatályba. Szigorú kordában az utaztatás Az elmúlt évek utaztatási botrányai után, és a közelgő idegenforgalmi sze­zon előkészületeinek küszöbén, még mielőtt döntünk abban, hogy melyik utazási iroda ajánlatát fogadjuk el, ér­demes belepillantani a Kormány ta­valy december 23-án kihirdetett 213/1996. (XII. 23.) számú rendele­tébe. Ez a jogszabály a belkereske­delmi törvény keretei között újraszabá­lyozta, hogy ki lehet utazási vállalkozó - vagyis utazásszervező, akár bel­földre, akár külföldre -, valamint uta­zásközvetítő. E szabályok szerint hármas feltétel- körnek kell megfelelni ahhoz, hogy valaki - valamely cég - e tevékenysé­get legálisan végezhesse. Egyrészt a vállalkozónak (társas cégnek) kulturált ügyfélfogadásra alkalmas irodával kell rendelkeznie, s ez az iroda kizárólag csak ezt célt szolgálhatja. Másrészt vagyoni biztosítékot kell adnia a cég­nek. A biztosíték összegét mindig a tervezett, várható forgalom alapulvéte­lével határozza meg a jogszabály. Biz­tosíték lehet likvid pénz, bankgaran­cia, illetve biztosítási szerződés. Bi­zonytalan értékű, és értékesíthető va­gyon itt nem alkalmas biztosítéknak. Harmadrészt a vállalkozónak a tevé­kenység végzésére olyan taggal, il­letve alkalmazottal kell rendelkeznie, aki megfelelő szakképesítés birtoká­ban van. E feltételek fennállása esetén az IKIM (Ipari, Kereskedelmi és Idegen- forgalmi Minisztérium) az utazási vál­lalkozót nyilvántartásba veszi. E nyil­vántartásba vételről köteles a vállal­kozó az érdeklődő „vevőkört” is meg­felelő módon tájékoztatni. Az irodá­ban jól látható helyen kell kifüggesz­teni az erről szóló dokumentumot, to­vábbá a vállalkozó (társas cég) az ira­tain is köteles a nyilvántartásba vétel számára hivatkozni. Nagyon lényeges, hogy csak a nyil­vántartásba vett néven jogosult a vál­lalkozó az utaztatási tevékenységét folytatni. Ezek a szabályok mind azt igyekez­nek biztosítani, hogy a nem megfelelő szakmai tudású, s bizonytalan egzisz- tenciájú cégek a jövőben ne tudjanak a piacon megjelenni, s teret nyerni. Minden szabály azonban csak annyit ér, amennyit abból végre is hajtanak. Ez részben az állami- és önkormány­zati ellenőrző szervekre tartozik, de maguknak az utazóknak is körültekin- tőeknek kellene lenniük: bármilyen kedvező is az ajánlat, ne hagyják ma­gunkat a nyilvántartásban nem sze­replő „számtalan” cégek által be­csapni. Külföldre csábít a másság szépsége, hangulata. Főként, hä a hazajutás is zökkenőmentes. fotó: Müller andrea i i /■

Next

/
Oldalképek
Tartalom