Új Dunántúli Napló, 1997. február (8. évfolyam, 31-58. szám)
1997-02-24 / 54. szám
1997. február 24., hétfő Háttér - Riport DHinántúli Napló 11 Szálkák A jó barát sem hiányozhat a képről fotók: Müller andrea Máltai gondoskodás Meszesen Ajándék pénz Az egyébként nyugdíjas, ám polgármesterként tiszteletdíjat kapó férfi végképp nem ért bizonyos dolgokat:-A közért végzett ugyancsak nem kevés rendszeres fáradozásomért havonta jó, ha kézhez kapok hatezer forintot, mert az szja miatt a nyugdíjamhoz hozzácsapják a tiszteletdíjat, s emiatt annyi a levonás, hogy az utóbbiból jut is, marad is. Ugyanakkor a falu járulékosai, járulékból kikerült munka- nélkülijei ennél néhány ezer forinttal többet kapnak kézhez a község pénzéből, anélkül, hogy a fülük botját is mozgatnák, s még csak nem is kérhetjük őket, hogy tegyenek valamit azért a faluért, amelyik ha csak szerényen is, de eltartja őket - mondja. Te CSÉB-es élet! Amikor meggyőzött egy biztosítási ügynök, hogy a korábbi CSÉB-emet emeljem meg havi 80 forintra, ha nehezen is, de kötélnek álltam. Gondoltam, nem túl nagy az a havi fizetnivaló, de ha baj van, jól jöhet az ígért pénz. A díjat októberig vonták a fizetésemből, azóta magam adom fel csekken. Nemrég megkaptam az egész évre szóló feladni valót, épp volt nélkülözhető 960 forintom, feladtam. Be vagyok biztosítva. Barátom is így járt, szerinte ha egy évre előre kérik a díjat, csak biztosak benne, hogy idén semmiképp sem halunk meg. Aztán elbizonytalanodva kérdezi: „De honnan tudja a biztosító, hogy meddig élünk? S ez a tudásuk számunkra garanciát is jelent? Hihetünk nekik? Mert ha igen, akkor csak megéri az a nyamvadt 960 forint, hogy ezt az évet is túléljük! Gondolj csak arra, hogy egy vagyonba kerül a temetés, a virág, a különféle átírási illeték, miegymás. A biztosító biztosra megy. Nyugodjunk békében mi is?” Útalapos villanyáram Szerintem is jogos a kérdése:-Miért kell az üzemanyag árába beépített útalapot is megfizetnem, amikor a hétvégi kertemben álló házikómban felkapcsolom a lámpát? Nincs villanyvezeték, így egy kis aggregátorral állítom elő az áramot a hétvégi házamban. Ahhoz benzin kell, mint ahogy a kapálógépemhez is. Mivel egyikkel sem tudok közlekedni az utakon, akkor mi közöm az útalaphoz? Vagy éjszakai sztrájkot tartva az aggregátom termelte árammal világítsak magamnak, amikor felkapálom a közutat a minisztérium előtt? Adott esetben vele tartanának a kapálógépesek? Használati díj Ismerősöm nem tud nyugodtan aludni, amióta a rendelet szerint a tévékészülékek után már nem előfizetési, hanem használati díjat kell fizetnünk.- Tán még a mosógép, hűtő- szekrény és mindenféle készülék, netán a cipőnk után is használati díjat kell fizetnünk, ha be akarunk gyalogolni Európába? - kérdi, miközben óvatosan körülnéz, nem hallotta-e rajtam kívül valami új adónem bevezetésén fáradozó tótumfak- tum az ötleteit. Jó lesz vigyázni,, ne adjunk véletlenül se további szipolyozásunkra bevezethető ötleteket. B. Murányi László A „Fülemüle”- kincsek Athénban Húsvéttól Athénban állítják ki a mükénéi kor egyik híres leletgyűjteményét, az úgynevezett „Fülemüle-kincseket”. A görög földről származó műkincseket, amelyekre egy New York-i árverésen a véletlen folytán figyeltek fel, görög kérésre és hosszas huzavona után juttatták vissza Görögországnak. A rendkívüli gyűjtemény, amely nevét Aidonáról (görögül fülemülét jelent), arról a kis településről kapta a Pe- loponnészosz-félszigeten, ahonnan előkerültek darabjai, 312 aranyból készült és féldrágakövekkel díszített ékszert: karkötőket, nyakláncokat, és gyűrűket, va- lament nagy mennyiségű antik pénzt és a Mükénéi korból (Kr.e. 16-15. század) származó szinte megszámlálhatatlan képzőművészeti tárgyat tartalmaz. Aidona mintegy 15 kilométerre fekszik Mükénétől, ahol az ismert német archeológus Heinrich Schliemann tárta fel a mükénéi dinasztia idején épített palotákat és sírokat köztük Agamemnón király és felesége, Klütaimnésztra sírját. A „fülemüle” kincsekre 1993-ban véletlenül bukkantak rá New Yorkban a Michael Ward Galéria katalógusában. A görög kormány azonnal kérte a kincsek visszajuttatását, de még hosszú jogi csűrés-csa- varásra, görög régészek, üzletemberek és tekintélyes görög származású amerikaiak közbenjárására volt szükség ahhoz, hogy a kincsek visszakerüljenek az Égei-tenger partjára. Majdnem tíz esztendeje már, hogy először találkoztam Kozma Imrével, avval a fővárosban lakó plébánossal, aki az akkor éledő Magyar-Német Máltai Szeretetszolgálat körül bábáskodott. Néhány kamion orvosi műszer vámügyeinek lezárására várakozva elmondotta, hogy szeretnék a szolgálatot szép lassan az egész ország területén kibővíteni, s ezzel egy szilárd karitatív szolgálat alapjait megteremteni. Azóta e szolgálat kilépett az ismeretlenség homályából, s volt egy év, amikor Kozma atya az év embere lett. Pécsett, az Apaffy utca végén, egy valamikori PIK épületben két esztendeje telepedtek meg. A meglehetősen tágas udvart körülvevő épületekben éppen a lakótelep igényeinek megfelelő szolgáltatásokat sikerült megvalósítani. A Csilla-otthon ma már fogalom. Az egész komplexum mindössze 20 millió forintba került, s megkockáztatom: talán könnyebb volt az álmot megvalósítani, a meglévő épületeket átalakítani-átépíteni, mint ma fönntartani. (Bár öröm: Pécs városa a telket ingyen adta, s ma se kér érte bérleti díjat.) Mint azt a ház vezetője, Bar- tosné Budvári Ildikó (képünkön) elmondotta, eleinte az öregek számára szerettek volna egy otthont létrehozni, de időközben módosult a cél. A néhány házzal odébb működő, „Esztergár” Családsegítő Központ vezetőjével konzultálva döntöttek: nem öregek otthonára van szükség elsősorban, hanem fogyatékos gyerekek- felnőttek napközijére, egy olyan konyhára, ahol olcsó kosztot lehet főzni a rászorulóknak, s kéne egy hétvégi foglalkoztató a szegénysorsú gyermekek számára is. Azoknak, akik ingerszegény környezetben élnek. Nos, az álom megvalósult. Mára éppen megtelt a foglalkoztató, a hatóságok által engedélyezett maximum-mennyiséget (120 adag) főzik a konyhán, s az otthon a gyerekek szeretett hétvégi ifjúsági háza lett. Meszes életében egy új szín. Ha tervezték volna, se találnak jobb helyet, hiszen nagyon sok elesett, szegény, rászoruló ember él itt. Kitűnik akkor, ha ruhaosztás van, vagy éppen közeleg a délidő, az ebéd. Sok ember bábáskodik sikerükért. Hivatásosak és önkéntesek. Az utóbbiak többen, főleg a szociális szakmával ismerkedő, azt élethivatásnak választó fiatalok. Többségük baranyai, de már Szegedről, máshonnan is jöttek át munkálkodni és tapasztalatokat meríteni. A Csilla-otthon országos minta lett. K. F. \ » k t
