Új Dunántúli Napló, 1997. február (8. évfolyam, 31-58. szám)
1997-02-22 / 52. szám
1997. február 22., szombat Háttér - Riport Dunántúli Napló 9 a ' Illusztráció: Müller Andrea Ha lány, akkor Szandi Az hittem, hogy talán a Guin- ness-rekordok könyvébe is bekerülhetne Zsuzsika, hiszen még csak 14 éves múlt, s lányanyaként már a második gyermekét várja, de dr. Murányi Katalin, a Gyermek és Ifjúságvédő Intézet igazgatónője megjegyezte:-Ha valaki összehívná Pécsett a kiskorú lányanyákat, eléggé nagy termet kéne kibérelnie. S akadna köztük Zsuzsinál fiatalabb is. Zsuzsa, akiről szó esett, második gyermekével már a nyolcadik hónapban van. Első gyermekét, a szülés után eltávozva, a klinikán hagyta. Jónéhány éve jártam a me- csekjánosi gyermekotthonban, ahol (bár legfőbb feladatuk a család nélkül maradt apróságok nevelése és gondozása) jó érzékkel fölfigyeltek a lányanyák gondjaira, s akkoriban kezdték számukra az anyaszállások kialakítását. Az igények szerint. Eleinte három férőhellyel, aztán mindig többel: itt adnak fedelet a fejük fölé, ételt és italt, s itt tanítgatják a tizenéves anyukákat, hogyan kell bánni a saját, élő babákkal. Az etetés, gondozás, símoga- tás fortélyai fontos dolgok. Pillanatnyilag öt ilyen törtcsalád - öt anya lakik itt, hét gyermekkel, de Tillmann Gyu- léné, az otthon vezetője szerint tavaly volt olyan periódus is, hogy kilenc anya és gyermeke számára adtak otthont. Ne is mondjuk: senkit sem küldenek el, aki ide betér a gyermekével, az szeretetre és gondoskodásra talál. Segítenek testi-lelki gondjaikon - igen, a lelki bajokon is -, hiszen többnyire mind megtört és elkeseredett. Az öt közül egyik sem állami gondozott. Egyiküket élettársa hagyta el, másikukat (hogy megesett) a szülők tagadták ki. Sőt van, aki az utcáról jött be: hajléktalan volt. Ahány édesanya, annyiféle sors.-Elsősorban az élet feltételeit igyekszünk számukra megteremteni - mondotta Tilmanné -, s mellesleg felkutatni az egykori családot, szülőket, rokonokat. A végleges megoldás érdekében. Többnyire sikerül is, s ez az igazi eredménye a munkánknak. A gyermek és az anya együtt maradnak. * Térjünk vissza Zsuzsihoz. Akkor találkoztam vele, amikor éppenhogy beérkezett a pécsi intézetbe, a Mikes Kelemen utcába. Rendőri kísérettel, körözés alapján. A szép arcú leányt óriási fülönfüggők ékítik, a körmei égő vörösre festve. Halkan beszél. Élettársa lakásáról hozták be.- Miért?- Szökésben voltam. És az a bosszantó, hogy éppen ettem, s nem vettem észre a rendőröket, amint bejöttek a lakásba.- Honnan szökött?- Bükköseiről, az otthonból.- Amikor Gyurikát, az első gyermeket a világra hozta, megszökött a szülészetről is.- Meg. De akkor még nagyon fiatal voltam, és tulajdonképpen nem is tudtam, hogy mi van. Szeretném ezt a gyereket is megtartani, meg majd Gyurit is. Higgye el. De sajnos, olyanok a törvények, hogy én még kiskorú vagyok.-A kisfiú lassan beszélni, járni kezd. Hol van most?- Mecsekjánosiban.- Hol lakott eddig?- Élettársam van, nála. Együtt anyósommal és még néhány gyerekkel.- Elettársa természetesen tudja, hogy Ön még nincs 15 éves sem.-Tudja. Tőle van az első gyerek is.- Hogyan tovább?- Nem tudom. Szeretnék visszamenni hozzájuk. Jól érzem ott magam. Anyósom is azt mondta, befogadnak.- Hogyan került állami gondozásba?- Nevelőanyám adott be, amikor elhagyta apámat. Én persze, azt hittem, hogy ő az igazi anyám. Utána jöttem Pécsre, erre idehozott.- Hány éves volt akkor?-Tíz.- Testvérei vannak?-Egy öcsém. Apámmal él, de már nagyon régen nem tudok róluk semmit.-Mi lesz a gyereke neve? Gondolkozott már rajta?- Ha fiú, azt még nem tudom, de ha lány, akkor Szandi. * Talán furcsa evvel előhozakodni, de Murányi Katalinnal sokáig beszélgettünk arról, hogy milyen kevés elismerés érte a gyermekotthonokat, az ott dolgozókat az elmúlt néhány évben. Mintha megfeledkeztek volna róluk. Pedig tették a dolgukat tisztességgel, valahogy a törvényen kívüliség állapotában is. S hogy éppen a leányanyák kapcsán jutott mindez eszünkbe, arra a most készülő gyermekvédelmi törvényen kívül más választ is adhatunk. Folyton keresik és kutatják azokat a lehetőségeket, új utakat, amellyel a (nélkülözhetetlen) állami gondoskodás még hatékonyabb, még jobb lehet. Erre alakították például a Domus Matrum alapítványt, melynek célja lakásokat építeni, ahol a gyermekét egyedül nevelő lányanya kaphat átmeneti vagy végleges otthont. (Az anyaszállások ötlete az intézetben dolgozó Hámor Ernőnéjé volt. Még nagyon az elején járnak, de már van némi pénzük, s reménykednek, hátha jön segítség. Talán az új törvény után.) De gondolkoznak azon is, hogy miképpen lehetne a baranyai gazdátlan kastélyokban családias légkörű lakásokat kialakítani. Ahol a legapróbbak felügyelet mellett, a nagyobbacskák már némi önállósággal, s a 16-18 év körüliek önállóan élhetik életüket. Mind, mind pénzkérdés. De ha legalább egyszer jobban a zsebébe nyúlva erre is többet áldozna a társadalom, biztosan kamatostul visszatérülne a befektetés. Gyerekekről, családjukból kisodródott emberkékről van szó, ezért furcsa így kimondani, de megérné. Talán kevesebb lenne a deviancia, a beilleszkedési zavar, és csökkenne az újratermelődés üteme. Hiszen gyakori, hogy az intézeti gyermek gyermeke kerül intézetbe, vagy az intézeti gyermek gyermekét adják örökbe. * Kézenfekvő, hogy megkérdezzem Murányi Katalint:- Zsuzsi esetében talán általánosítható, hogy bár nagyon fiatal, de jobb lenne, ha ott maradhatna abban a miliőben, ahol két évig élt.-Én is úgy gondolom. De mivel még nem 16 éves, s nem mondhatja ki: én házasodni akarok, nem tehetünk mást. Állami gondozott, és ezért vissza kell hoznunk, figyelni kell rá. Ha a kukába szülné a gyerekét- amit bizonyára nem tesz -, akkor minket vonnának felelősségre, hogy miért nem kerestettük, miért nem hozattuk vissza? Ilyenek a törvények. Bár hangsúlyozom: ha nem lenne állami gondozott, élhetné úgy az életét, ahogyan akarja. Volt olyan időszak is, amikor a gyámhatóság látva és tudva, hogy a gyerek jó helyen van, s mondjuk, fél évig nem jelentkezett, törölte a névsorból.- A gyermekvédelmi törvénnyel a gyámügy is megváltozik.- Reménykedjünk. Ha például megszűnne az állami gondozásba vétel kényszer jellege- gondoljon Zsuzsira -, már akkor előrébb lépnénk egyet. Bár annyi szent, az állami gondoskodás nem nélkülözhető, s benne az a felhalmozott ismeret és tudás sem, amivel az itt dolgozók rendelkeznek.- Előfordult, hogy Ön éppen a kiskorú érdekében a hatályos törvény ellenében tett?- Igen. % Baranyában évről-évre közel 1000 gyermek kerül az állami gondoskodás gépezetébe: a többség nevelőszülőkhöz kerül, mások otthonokban, megint másokat gyermektelen házaspárok fogadnak örökbe. Évente átlagosan 10-15 gyermekanya szül - az állami gondozottak táborában. Alig egy, másfél százalék. És még egy dolgot azért mondjunk el: Zsuzsi nem kerül vissza a bükkösdi otthonba. Pécsett marad - ha közben ismét meg nem szökik -, iratait elhozzák Bükköseiről, s minden valószínűség szerint lehetővé teszik számára a kijárást, találkozhat élettársával is. Klinikán kell szülnie, hiszen veszélyeztetett terhes. »Aztán majd eldől, hogyan tovább. Kozma Ferenc Magyarul magyarán Zavaros képek A tömegtájékoztató rendszereket nemcsak tartalmi, hanem nyelvi-formai szempontból is figyelő hallgató, néző, olvasó szinte naponként szembetalálja magát «válogatott, de inkább válogatatlan furcsaságokkal. Rendszerbe foglalásukhoz nem mindig elég a nyelvérzék, szükség van a nyelv, a mi esetünkben a magyar nyelv rendszerhálózatában való tájékozódásra. Sylvester János óta, aki az egyik legrégibb nyelvtanunkat írta, minden nyelvtaníró hangsúlyozza a magyar nyelv képszerűségét mint az egyik legfeltűnőbb sajátosságát. A képszerűség a szóképek (trópusok) alkalmazását jelenti. A leggyakoribb szóképek a metafora, a metonimia, szinek- doché, vagyis az átvitt értelmű szavak vagy mondatok. Általuk válik lehetségessé, hogy az eredetileg fogalmi gondolkodáson alapuló nyelv necsak fogalmakban ábrázolja, tükrözze a valóságot, hanem képekben is, miként a különféle művészetek. A szóképek használata azonban kockázattal jár, főként azok számára, akik a valódi, eredeti, konkrét jelentést és az átvitt képes értelmet nem tudják megkülönböztetni egymástól. Az alábbi példák bizonyára hozzásegítenek a rossz szóképek felismeréséhez, ahhoz, hogy a helyénvaló kifejezést meg tudjuk különböztetni a képzavartól. Valaki imigyen foglalta nyelvi formába elmarasztaló véleményét: „Egyes megyei bizottságok olyanok, mint a hímes- tojás, ha csak hozzájuk ér az ember, már a fogukat vicsorítják és harapnak.” - A szöveget hasonlattal indítja, majd egészen más jelentéssíkon folytatódik. A hímestojások hirtelen átváltoznak harapós kutyákká. A szókép természetes, az eredeti jelentéssíkon való kibontása az lett volna, hogy behorpadnak, megrepednek. Ám a beszélő ezt kevésbé érezte hatásosnak, mint a fogukat vicsorító harapós kutyákat. Á képzavar roppant változatos lehet. íme néhány „példa”. - „Vészterhes idők voltak ezek, mint annyiszor - azóta is hazánk egén” - írta egyik országos napilapunk. Idők az égen! - képzavar a javából. Ha a fogalmi gondolkodás síkján marad, a vészterhes időket (korszakokat) nem festi a borús égre, hanem megelégszik az események időrendjét követő történelemmel. Ha viszont hazánk egére festi az eseményeket, akkor mindenképpen a felhők szó követelte volna a vészterhes jelzőt. Másutt meg ezt olvasom: „Boldogan aratják le a győzelem gyümölcsét” - Az aratás elsősorban a gabonafélék betakarítását jelenti. A gyümölcsfélék begyűjtésére külön szavunk van: a szüret. Igaz, a magyarban elsődlegesen a szőlő leszedését jelenti, de beszélünk más, fontosabb gyümölcsfajtáink összegyűjtéséről is. Pl. alma-, körte-, szilva- stb. szüretről. A németben köztudottan az előtag meghatározza a betakarítandó, de nem szemestermény fajtáját. (L. Weinlese - bor-, szőlőszüret, Kartoffellese = burgonyaszüret.) Rónai Béla ÚDN Keresztrejtvény Beküldendő a helyes megfejtés február 28-án (péntek) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON 7601 Pf: 134. Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi út 34. sz. VIII. emelet. A február 15-i lapban közölt rejtvény helyes megfejtése: „Látom először van börtönben, itt nem lehet étlapról választani.” Utalványt nyertek: Hegyeshalmi Józsefné - Pécs, Horváth Je- nőné - Mindszentgodisa, Márton Péter - Pécs, Nagy Istvánná - Zengővárkony, Terdi Károlyné - Bikái. Az utalványokat postán küldjük el.
