Új Dunántúli Napló, 1997. február (8. évfolyam, 31-58. szám)
1997-02-22 / 52. szám
« 1997. február 22., szombat Kultúra - Művelődés Dünántúli Napló 7 Zöld szerelem H. Bohumil emlékére L ehel madárcsőszt úgy emésztette a szerelem, mint a szomszédos tóban a csukák az elkapdosott kishalakat. De ez tökéletesen érthető. A kicsit sovány és kicsit kopasz madárcsőszök alapvetően magányosak. A tölgyek és a nyárfák közötti kis házban laknak, távol mindentől, s a gazdátlan madarakat őrzik. Elsősorban a kócsagokat, a rétisast és a szigorúan titkos kerecsensólymot, amelynek még a létezéséről is tilos szót ejteni illetéktelen személyeknek. Az utasítást könnyű volt betartani, mert néha hetekig nem zavarta senki Lehel madárcsőszt. Kivéve Zanussi kisasszonyt, aki állandóan jelen volt az álmaiban. Akkor is, ha éppen nem aludt. Képzeletében elkísérte őt a tó körüli útjain, együtt nézték meg, minden rendben van-e a kócsagokkal és a kárókatonákkal. Lehel egyébként semmit sem tudott Zanussi kisasz- szonyról. Csak annyit, hogy rövid szőke hajú, a szeme kék, s néha ott szokott állni a tóhoz legközelebbi falu szélső házának a léckerítése mögött. Amúgy pedig senki sem ismerte. Csak jött váratlanul, meg eltűnt, mint a futó nyaralók. A népek persze, ráköszöntek, de ő átnézett rajtuk, mert egészében elutasító volt és rideg, akár egy fagyasztóval kombinált hűtőszekrény. Ezért is nevezték Zanussi kisasszonynak.- De ettől még gyönyörű! - sóhajtott Lehel, és ismét az üvegért nyúlt, mert szerelmi sajgásra a madárcsősz saját főzésű kisüstit fogyasztott. Részben az illatáért, részben pedig az ízéért. De a legjobban azért, mert a sajgás ellen fogyasztott pálinkától a sajgás először tulajdonképpen fokozódott, aztán hirtelen megszűnt. Lehel madárcsősz legjobban ezeket a megszűnéseket szerette. Ilyenkor nem látott semmit. Azt sem, hogy Zanussi kisasszony ott áll mellette farmernadrágban és kivágott pólóban. A madárcsősz lecsukta a szemét. Tél jött, tavasz, a békák brekegtek, a kócsagok szaporodtak, és Zanussi kisasszony még mindig ott állt. Ráadásul a farmerének nem volt szára, s ha Lehel madárcsősz úgy akarja, akár meztelen combjaiban gyönyörködhetett volna. De hivatalosan nem akarhatta. Ehelyett fölállt, és azt mondta Zanussi kisasszonynak:- Kérem az engedélyét! Ez itt a 117-es számú madárfigyelő állás, ahova párzási és költési időben belépni tilos.-Tulajdonképpen a kutyámat keresem, egy fekete-fehér spánielt.- Én igazából kombájnellenőr voltam, s csak véletlenül lettem madárcsősz. Azután, hogy összeomlott a szocialista mezőgazdaság.- Igen, egy ilyen kutya nagyon bután tud viselkedni - bólogatott lelkesen Zanussi kisasszony. Lehel lecsukta a szemét. Tél jött, tavasz, a békák brekegtek, a kócsagok szaporodtak, és Zanussi kisasszony még mindig ott volt.- Akkor most megkeressük azt a kutyát - mondta hősiesen a madárcsősz. Kiment, s először a nyárfák, aztán a tölgyek koronáján nézte az elbi- tangolt spánielt.- Lehet, hogy fűben bujkál - vélte Zanussi kisasszony.- Lehet. És az is lehet, hogy én lírai alkat vagyok. Mindent megtennék egy kutyáért, de ugyanakkor kötelesség is van a világon, s nekem - a sarat tipró kombájnok után - elsősorban a magasban járó dolgokat kell figyelnem, mert az élet mostanában odafönt van.- Valószínűleg - bólintott letörten Zanussi kisasszony.-Semmi baj. Van egy kis pálinkám. Én ugyan az illatáért szeretem, de azért jó. És finánc még nem látta, persze.- Vesszenek meg a fináncok! Lehel lecsukta a szemét. Tél jött, tavasz, a békák brekegtek, a kócsagok szaporodtak, Zanussi kisasszony pedig ivott. És vetkőzött.-Pontosan úgy akarok kinézni, mint a madarak - mondta . - Azok sem ruhában járnak a rezervátumban.-Most bevallók magának valamit, Zanussi kisasszony. - Én tulajdonképpen nagyon utáltam kombájnellenőr lenni. Itt a madarak között más. Itt van bennem valami megfoghatatlan sóvárgás.- Értem - mondta a nő. - De előbb a kutya, és csak aztán a szerelem. Zanussi kiasszony először egy tölgyfára mászott fel, hogy megkeresse az elkóborolt spánielt. Lehel madárcsősz ott állt alatta a kezében fényképezőgéppel. - Nem repülne át arra a magas nyárfa, Zanussi kisasszony? Sokkal jobban a fényviszonyok.-Teérted, kiskutyám mindent. Az élet elvégre mostanában odafönt van - búgta a nő és repült. A madárcsősz pedig lecsukta a szemét. Tél jött, tavasz, a békák brekegtek, a kárókatonák károgtak. Zanussi kisasszony pedig még mindig ott volt. A tölgyfa alatt feküdt a fűben. Pihegett és meztelen combján gyanús otthonossággal hatalmas fekete hangyák rohangásztak. A kár a kombájnosok! Azok is mindig lopták a búzát - gondolta féltékenyen Lehel madárcsősz, és elindult, hogy körbejárja a tavat. Négy óra volt. Ellenőriznie kellett, rendesen sza- porodnak-e a kócsagok. Bencze János Dr. Kovács, az operaénekes Orvos és operaénekes egy személyben. A POTE Kórélettani Intézetének oktatója, dalestek, oratóriumok és a Pécsi Nemzeti Színház opera- előadásainak szereplője. Kovács István huszonöt éves, szerény, kedves fiatalember. Nyolc éve kezdett énekelni. Az alapokat Komáromi Alice tanárnőtől és korrepetitorától, Köcsky Tibortól kapta. Tavaly óta Budapestre jár Schultz Katalinhoz és Polgár Lászlóhoz. A január végén Grazban megrendezett „Schubert és a magyar zene” elnevezésű énekversenyen két díjat is nyert.-Negyven ország ötveny- nyolc énekese vett részt a nemzetközi megmérettetésen, melyet a zeneszerző születésének kétszázadik évfordulójára hirdettek meg - meséli. - Kötelező és szabadon választott dalokkal, Schubert mellett XX. századi szerzők kompozícióival kellett készülni. Én Bartók, Kodály és a bécsi zeneakadémia tanára, Erőd Iván műveiből állítottam össze a programot. Hosszú kutatómunka előzte meg a felkészülést, mert nagyon kevés a basszus hangra írt dal. A mezőny erősségét mutatja, hogy az első fordulóból a párok fele jutott tovább. Ez ugyanis duóverseny volt, ahol nemcsak az énekes, hanem hangszeres kísérője teljesítményét is nézték. Ezért nagyon nagy öröm, hogy Hegedűs Gönczy Katalinnal sikerült megszereznünk a második díjat, megosztva egy német hölgygyei (elsőt nem adtak ki), s a legjobb Schubert-dal előadásáért járó különdíjat.- Hozott-e újabb felkéréseket a verseny?-Még nem tudni. A gálán ott ültek és füleltek az impresszáriók, az ő jelzéseik fél éven belül várhatók.- Közeli tervei?- Énektechnikámat kell csiszolnom, hogy időtálló legyen a hangom. Áprilisban újra játszom A sevillai borbélyban, aztán a Tosca-bemu- tató vár. Márciusban Budapesten és Pécsett is énekelek a János passióban és a Zene- akadémián egy Händel-opera olasz nyelvű, koncertszerű előadásában. Csató Andrea Bezár a Ferenczy terem A bérlő nem tudja állni a kiállítóhely fenntartási költségeit Február elsejével bezárt a Képcsarnok Rt. Ferenczy terem Pécsett. Az iparművészek és képzőművészek alkotásait bemutató és értékesítő kiállítóhelyet a tervek szerint eladják, kisebb és olcsóbban fenntartható helyet keresnek a belvárosban, ahol megújított kínálattal nyitnak majd, várhatóan áprilisban. Aháttér A rendszerváltás előtt a Képcsarnok Vállalat tipikus szocialista nagyvállalat volt, s működése a művészek állami mecenatúrájának egyik formáját is jelentette. A Művészeti Alap rendszeres heti zsűrizésein felvásárolták a művészek alkotásait, s a cég fénykorában közel 40 üzletben árusították is ezeket. Pécsett két helyen is, a mostani Ferenczy terem mellett egy iparművészeti munkákat befogadó boltban. A Ferenczy terem 1981-ben nyílt meg a Király utcában. A Képcsarnok Vállalat sok más állami céghez hasonlóan a rendszerváltás időszakában légüres térbe került. A Művészeti Alap megszűnt, helyét a Magyar Alkotóművészeti Alapítvány vette át, mely jogutódként a Képcsarnok tulajdonosa lett. A cég először a részvénytársasággá való alakulással próbált meg kilábalni a bajból. Szon- tagh Miklós, az rt. igazgatója elmondta:-Az idők szavát tudomásul kellett venni. Megpróbáltuk a hagyományokat fenntartva az egységeket saját gazdálkodásra rábírni. 1995 őszén beindult a holding-rendszerű üzemeltetés, azzal a kikötéssel, hogy a profilban a kortárs képző-és iparművészek munkáinak elsődlegességet kell élvezniük. Pécsett a Képcsarnoknál az indulástól dolgozó Laki Edit vette bérbe az üzletet, mára azonban kiderült, nem tudja fizetni a magas bérleti díjat, és az üzemeltetés egyre emelkedő költségeit. Szontagh Miklós maga sem tagadja, hogy az a szakértő, aki a bérleti díj megállapítását végezte, irreálisan magas árat szabott. Időközben csökkentették is ezt az összeget, de a 300 négyzetméteres, belvárosi ingatlan túl nagy és túl drága maradt. A jelen A Képcsarnok rt. igazgatója érti jól, hogy azok, akiknek fontos a kultúra Pécsett és Baranyában, érdeklődéssel kísérik a Ferenczy terem sorsát. A jelen követelményei azonban szigorúak.-Az a stabil vásárlóréteg, mely részletre vásárolt nálunk, a gazdasági változások hatására elveszítette vásárlóerejét. Az értelmiség jó része és a pedagógusok ma a megélhetésért küzdenek, nem költhetnek luxuscikkekre - mondta az igazgató. - A részletfizetési lehetőséget egyébként meg is kellett szüntetnünk, mert sokan egyszerűen nem fizettek, és eltűntek. Jelenleg is ezer peres ügyünk van, ami többmilliós kinnlevőséget jelent. A kereslet csökkenése mellett megjelent a konkurencia, nőttek a művészek költségei, s az igazgató úgy látja, hosszú időn át a tulajdonos sem ébredt rá arra, hogy megváltozott a világ. Az egykori 40 üzlet helyett ma 19 van. Az rt. éves haszna mindössze 30 millió forint. Ez persze, nem vigasztalja, de lehet, hogy nem is érdekli azokat, akik továbbra is szeretnének megbízhatóan minőségi alkotásokkal találkozni. A tervek-Szeretnénk ezután is fenntartani az üzleti és művészeti érdekeinket itt Pécsett - állította Szontagh Miklós. - Már most keresünk a belvárosban egy hasonló, de kisebb alapterületű üzletet, ahová átköltözhetünk, s fenntartva a bérleti viszonyt, tovább folytatnánk működésünket. Színvonalas és felfrissített árukészletet ígérünk. Az igazgató úgy hiszi, a kisebb magángalériákkal szemben, amelyek általában csak néhány művésszel állnak kapcsolatban, az ö előnyük, hogy többezer alkotónak tudnak megjelenési lehetőséget biztosítani azzal, hogy átveszik műveiket. Persze, az új idők szavának megfelelően már csak bizományba. H. I. Gy. Magyar Lettre. A negyedévenként megjelenő európai kulturális folyóirat, a Magyar Lettre alkotógárdája lesz a pécsi Művészetek Háza vendége február 25- én este fél 7-kor. A beszélgetést a lap felelős szerkesztője, Karádi Éva vezeti. Az érdeklődők Bacsó Bélával, Bállá Zsófiával, Kukorelly Endrével és Parti Nagy Lajossal is találkozhatnak. Képek a gyermekotthonból. A Soros Alapítvány támogatásával márciusban Budapesten állít ki a Pécsi Gyermekotthon Csontváry Képzőművészeti Stúdió Egyesület, mely már hetedik' éve működik az otthonban. A kör a családjukat vesztett állami gondozott gyermekek számára nyújt lehetőséget a szellemiséget, ízlést formáló képzőművészeti tevékenységre. A képekben nemcsak a gyerekek életének traumái tárulnak fel. Legutóbbi nagy sikerű pécsi bemutatkozásuk a tavalyi „Misztikus lények tárlata” című, néprajzi, mesei ihletésű kiállítás volt. A Művészetek Háza ajánlatából. A Házban szerdán, 26- án 18 órakor igazi filmkülönlegesség lesz látható. Az afrikai Burkina Faso-ban készült a „Yaaba” című alkotás 1989-ban Cannes-ban a kritikusok nemzetközi díját nyerte, Tokióban pedig közönségdíjas lett. Nem volt ő hős, csak riporter FOTÓ: MÜLLER ANDREA A járás nehezére esik. Örömmel karolt belém azon az őszi estén, hogy hazakísérjem lapunk nyugdíjasainak találkozójáról. Behívott egy pohár borra. Az egyetlen szobában mi másról eshetett volna szó, mint a Naplóról (ahonnan húsz éve ment nyugdíjba), a szakmáról, a családról és a megélhetésről. Ironikus, bölcs megjegyzéseit hallgattam, s közben figyeltem, milyen nehezen veszi a levegőt. Felesége, Lujza asszony, aki már fél évszázada hűséges párja, közénk tette a dohányzó- asztalra a borosflaskát és a poharakat, s ment vissza a parányi konyhába, hogy ne zavarjon. Minap kérdezte egy ismerősöm: tudom-e, hogy a Pálinkás Gyuri bácsi nyolcvan éves? Hm. Már nyolcvan? Ismét a szokásos fotel, palack bor, a felesége most is diszkréten elvonul, hogy kedvünkre beszélgethessünk. Húsz éve ismerem, valójában alig tudok valamit is róla. Mesél. Amikor egy-egy történetet felelevenítve kihagy a névmemóriája, derűsen vigasztal engem is: „Nem szabad megöregedni.”-Vasesztergályos voltam a Sopiana Gépgyárban, amikor írogatni kezdtem. Valójában csak ábrándoztam. Az általam megélt és ellesett eseteket kezdtem formálgatni, papírra vetni. De jó is volt azokat nyomtatásban viszontlátni a Dunántúli Naplóban meg a Szabad Népben! 1951-ben egy tudósításom megjelenése után behívtak a Naplóhoz. Na, gondoltam, most a fejemet veszik. Majd leültem, amikor közölték, hogy kineveznek főszerkesztőnek - emlékezik.- De hisz’ az újságírást mint szakmát még nem is ismerted!- Persze, hogy nem. Fél évre beiskoláztak a Szabad Néphez, a legjobb kollégák mellé. Öröm volt tőlük tanulni. Visszakerült Pécsre. Derült égből villámcsapásként érte, hogy tüdőműtét vár rá, ráadásul áthelyezik az akkor alakult Pécsi Rádióhoz stúdióvezetőnek. Kijárt riportokat készíteni a 30-40 kilós magnóval. Volt, hogy lovaskocsival vitték egyik faluból a másikba. Élvezte, szerette a riporteri munkát. Jött 1956 októbere.-Az egyetemisták beolvashatták követeléseiket a rádióban. Dehogy voltam én hős forradalmár! Csak jogosnak éreztem a kérésüket, de azt is főbenjáró bűnként hozták fel aztán ellenem. Később Ragoncsa János újságírónak hívta vissza a Dunántúli Naplóhoz. De sok jó riportot olvastam tőle! „A riportírás volt a kedvencem. A riport nekem ma is nagyon hiányzik a lapból. A szakmát megöli, ha centire kell írni” - mondja az Aranytollas újságíró. Lánya, Lujza Pécsett könyvtáros. Fia, Gyuri hat vers- és prózakötettel a háta mögött nemrég hozta létre Kijárat nevű saját kiadóját. Gyuri bácsinak a két-két fiúA riportírás volt a kedvencem és leányunoka a szeme fénye. Azt fájlalja legjobban, hogy a fővárosban élő unokáival évente csak egyetlen hetet tölthet el. A kora miatt hiába is utazhatna ingyen, fizikailag már nem bírja az ilyen kiruccanásokat. B. Murányi László r
