Új Dunántúli Napló, 1997. február (8. évfolyam, 31-58. szám)

1997-02-17 / 47. szám

1997. február 17., hétfő Háttér - Riport Dlinántúli Napló 9 Korai volt a halálbüntetés eltörlése? A bűnüldözésnek nincs csodaszere Mintha egyre jobban a fejünkre nőne egy, a konszolidált társa­dalomtól messze elrugaszko­dott jelenség: a közbiztonság hiánya. Robbantgatnak, lőnek, leszámolnak - mindennapos történetek, olyannyira, ha vala­hol hatalmasat dörren valami, az emberek jó része már csakis lövésre, vagy kézigránátra gon­dol. A bűnözés teijed, s dőre dolog lenne azt hinni, csak a fővárosban dolgozik az alvilág. A polgárok egy része szemre­hányóan néz az igazságszolgál­tatásra, mikor lép már kellő eréllyel, de főleg mikorra vár­hatjuk félelmeink feleslegessé válását? Kérdéseinkre dr. Ta­más János, a Baranya Megyei Főügyészség vezetője vála­szolt.- Talán a bűnözési statiszti­kákból derül ki legszemlélete­sebben, miként változott az el­múlt évben a közbiztonság. Mi­lyen tapasztalatai vannak az ügyészségnek? Nyolcezer „elmaradt” felelősségrevonás- Az országos helyzet értéke­lése nem feladatom, a megyét illetően pedig azt kell mond­jam, hogy a rendőrség - is­merve munkájuk személyi és tárgyi feltételeit - teljesítőké­pességének csúcsán dolgozik, még akkor is, ha ezt az eredmé­nyek nem mindig jelzik. Az adatok valóban árulkodóak. Ba­ranya évek óta a középme­zőnyben van a megyék sorrend­jében az ismertté vált bűncse­lekmények számát tekintve. Aggasztó, hogy az ismeretlenül maradt tettesek száma ugrás­szerűen, több mint 100 száza­lékkal emelkedett a múlt évben. Ez 8000 olyan bűncselekmény elkövetését jelenti, amelyet nem követett felelősségre vo­nás. Feltűnő, riasztó, eddig nem ez jellemezte Baranyában a bűnüldözés eredményességét. Egyúttal azt is jelenti, hogy mintegy negyedével csökkent a vádemelési javaslattal az ügyészségeknek átadott bűn­esetek száma, vagyis jóval ke­vesebben kerültek a bíróság elé.- Ez bizalomvesztést szülhet, mert a lakosság ilyen körülmé­nyek között aligha véli úgy, hogy segítenie kellene a bűnül­dözés, az igazságszolgáltatás hatékonyságát. Legyint és fél tovább.-A lakosság ezeket a nega­tív változásokat rossz közérzet­tel éli át, de ezt nem lehet a ter­hére róni. A bűnüldözés és az igazságszolgáltatás hatékony­ságát természetesen a saját biz­tonságérzeten keresztül méri. Vagyis azon, hogy nyugodtan járkálhat-e az utcán, napszaktól függetlenül, otthonát és ott ta­lálható javait féltenie kell-e, Dr. Tamás János megtalálja-e gépkocsiját a par­kolóhelyen, nem hiányzik-e be­lőle rádiósmagnója - és így to­vább. A biztonságérzetnek számtalan összetevője van, de ezek közé a legkevésbé sem tar­tozik, hogy a bűnüldöző szer­vek megvannak-e elégedve sa­ját munkájukkal. Márpedig amíg a jelenlegi helyzet nem javul - nem látok erre sok re­ményt -, nem lehet számítani a lakosság jóindulatára és együttműködési készségére sem. A bizalomvesztésnek ez lehet a súlyos következménye.-Am azt sem lehet várni, hogy ebbe a helyzetbe az ál­lampolgárok beletörődjenek. Nem adhatunk felmentést magunknak-Erről szó sincs, ezt várni nem lehet. Tudomásul kell vennünk azonban, hogy a gaz­dasági helyzet és a társadalmi erkölcs javulása nélkül nem számíthatunk a bűnözés terüle­tén pozitív változásra. Mind­kettő alapvető követelmény. A bűnüldözés és az igazságszol­gáltatás legfeljebb segít a kér­dések megoldásában, de nincs annak a csodaszernek a birto­kában, amely meg tudná változ­tatni a társadalmi törvényszerű­ségeket. Ennek ismeretében sem adhatunk azonban ma­gunknak felmentést, mondván, sorsszerű az, ami ma Magyar- országon történik.- Sokszor hangzik el, hogy nem elég szigorú a bűntető fele­lősségre vonás, enyhének vélik a bírói ítéleteket, nagy mérték­ben csökkenti az ügyek intézé­sének elhúzódása az eljárások hatékonyságát. És egyre gyak­rabban fogalmazzák meg azt a kérdést is, hogy időszerű dolog volt-e a halálbüntetés eltör­lése? Ha néhány évvel később törlik el- Kezdjük a végén, bár a ha­lálbüntetés eltörléséről hatá­rozó alkotmánybírósági döntést nem vitatom. Azon lehet gon­dolkodni, hogy ez a döntés a legalkalmasabb időben szüle- tett-e? A testület indítvány alapján határozott, ezt meg kel­lett tennie. Ha néhány évvel ké­sőbb törlik el a halálbüntetést, amikor már konszolidáltabb társadalmi környezetről beszél­hetnénk, talán nagyobb megér­tésre talált volna a polgárok kö­zött, a közvélemény szemében. Tény azonban, hogy a halálbün­tetés egyre inkább az érdeklő­dés előterében van. Ami pedig a bírói ítélkezési gyakorlatot illeti, nem vagyok abban a helyzetben, hogy erről véleményt mondjak. Azt azon­ban tudom, hogy az ítélkezési funkciót soha, sehol sem lehe­tett közmegelégedésre végezni. A vádlott mindig súlyosnak, a sértett pedig enyhének tartja az ítéletet. Ez azonban csak az egyik oldala az éremnek. A má­sik oldal: amióta büntetőjogász vagyok, hosszú éveken át min­dig azt hallottam, hogy a ma­gyar ítélkezés börtöncentrikus. Ezzel ugyan nem értek egyet, de ha egy szakember állandóan ezzel szembesül, előbb-utóbb elbizonytalanodik. Valamit azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni. A törvényeket az Országgyűlés hozza, módosítja. A törvényhozó hatalom visel­kedésének kétségtelenül üzenetértéke van és lehet az ítélkező bíró számára is, hiszen azokkal a jogszabályokkal dol­gozik, amelyeket a kezébe ad­nak. Ha az utóbbi évek jogalko­tását nézve a törvényhozó hata­lom a büntető anyagi és eljárási jogszabályok enyhítésével sok tekintetben megértőbbnek bi­zonyult, akkor nem várhatjuk el ennek ellenkezőjét a bírótól sem, mert a törvénytől nem függetlenítheti magát.-Ismert, hogy küszöbön áll az igazságszolgáltatás korsze­rűsítése, a kormány kiemelt kérdésként kezeli a reformcso­magot. Készülőben a XXI. század igazságszolgáltatása- Olyan korszakos reform van készülőben, amely - nyu­godtan mondhatom - a XXI. századra készíti elő a magyar igazságszolgáltatást. Felelős­ségteljes vállalkozás, egyaránt alapjaiban érinti az igazságügy szervezetét és az ügyészi szakot is. Ha a szükséges politikai aka­rat meglesz, optimista várako­zások szerint a jövő év második felében már működniük kell a reform egyes elemeinek. Felté­tel persze a személyi és tárgyi háttér biztosítása, ez se nem könnyű, se nem olcsó, a pénz­ügyi fedezetnek már az 1998-as költségvetésben meg kellene je­lennie. A reform egyik alapvető célja a helyi bíróságok teher­mentesítése, az ügyek arányo­sabb elosztása a különböző bí­rósági fórumokon. Ezt kívánják elősegíteni az ítélőtáblák létre­hozásával is. Ha az elképzelé­sek valóra válnak, akkor meg­van a remény a gyorsabb, szak­szerűbb és talán az állampolgár számára is megnyugtatóbb bün­tető jogszolgáltatásra. Mészáros Attila FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ Dunai Imre jegyzete Az anyjuk köcsögit! Korábban sokkal magamtól értetődőbb volt, hogy nem szitkozódom. Mostanában in­kább csak a nyelvemet tudom fékezni, mintsem a haragomat. Ám már ezt az önfegyelmet is kikezdte a káromkodások ten­gerárja. A magyar nyelv pedig - ahogy azt másajkú szakértők is megállapították - különösen gazdag a trágár kifejezésekben. Kétes dicsőség, de hajdanán legalább a magukat műveltek­nek tartók társalgásában voltak olyan nyelvi lelemények, ame­lyek kiváltották a vaskosabb kifejezéseket. Jelenünk otrombán direkt. Már a középkorúak passzív szókincsében is csak olvasmá­nyélmények alapján szerepel a teremburáját, a jebuzeusát, a teringette, a keresztanyád térdkalácsát, a kutyafáját, a kiskésit, az anyja köcsögit, az ebugatta. Ha pedig a tömeg­szórakoztatás produktumait lát­juk, halljuk, mind kibogozha- tatlanabb, hogy a művészet utánozza-e az életet - annak karcosabb formáit -, vagy im­már fordítva van. Külön elrettentő vonulatot képeznek ebben az HBO által tucatszám bemutatott szinkro­nizált amerikai filmek. A na­pokban kora este világ­sztárokkal készült film volt a műsoron. Kötőszavakként röp­ködtek benne a trágárságok. Nem tudhatom, mennyire volt szövegszerűen hű a szinkron, de szokás szerint kéjelegve tobzódott a nyomdafesték-al­lergiás jelzőkben. Mi kellene ahhoz, hogy a közízlés formálásában a legha­tékonyabb eszközökkel garáz- dálkodók ráébredjenek: az ef­féle hűség valójában árulás, jú- dáscsók a kultúrának? S öncélú is, hiszen olyan „üzleti érde­kek” sem magyarázzák, mint az intimbetét-reklámokat, a szexfilm- és rémfilmelőzetese- ket az egyébként gyermekek­nek szánt műsorok tömbjében. Az anyjuk köcsögit! [ ________ TMT esküi M ennek az árak... fotó: tóth László Rászedett lányok? A rendőrségi jegyző­könyvben rögzített val­lomások igen súlyos vádjai: az apa, L S. még 1995- ben megerőszakolta Sz-t, a ti­zennégy éves lányát, és attól fogva rendszeresen azt tette vele, de kétszer a kisebbik lá­nya, B. is hasonló sorsra jutott. A somogyapáti L. S-t előze­tes letartóztatásba helyezték. A vizsgálótiszt, Kis Jánosné rendőr százados hosszan so­rolja a jegyzőkönyvben rögzí­tetteket: a végtelenül agresszív apától rettegett a családja, s néha a falu is. A nagyobbik lány, Sz. tett feljelentést az apja ellen.- Csak látta volna a szembe­sítésnél az apát és a remegő lá­nyát - mondja a vizsgálótiszt. Vajon mit érezhetett a lány a megaláztatásaiban, és mit, amikor eljutott arra a pontra, hogy feladja az apját? És mi­lyen apa az, aki a saját gyer­meklányait erőszakolja meg? Engedélyt kapok, a gyanúsí­tott is beleegyezik, hogy né­hány szót válthassak vele, s mondandóját a magnómon is rögzíthessem. Vékony testal­katú, haja, bajsza, szeme fe­kete. Szembetűnő, hogy a fe­jére olvasott bűn nem Toppan­totta össze. Ennyire cinikus lenne?- Ártatlan vagyok. Semmi sem igaz az egészből - állítja határozottan.-Akkor miért került előze­tesbe?-Bosszúból csinálták a só- goromék. Hogy megerőszakol­tam volna a saját lányaimat? Ilyet nem mondhattak. Sz-t a sógoromék agyonveréssel fe­nyegették, hogy jelentsen fel, bosszúból, mert az apám ko­rábban feljelentette őket ga­rázdaságért, testi sértésért. A rájuk kiszabott felfüggesztett szabadságvesztésért úgy álltak bosszút apámon, hogy engem juttattak rács mögé. Somogyapátiban bárkit is kérdezek, vagy hallgat, mint aki nem tud semmiről, vagy L. S. gyakori részegeskedései­ről, italos agresszivitásáról be­szél. Az apa kilenc gyerekével özvegyült meg néhány éve, s rá nemsokára összeállt egy egy- gyerekes asszonnyal. Elettársa két közös gyerek után a har­madikat várja. Árvasági se­gélyből és családi pótlékból élnek. Sz-t keresve a láncra kötött, dühödten acsarkodó kutyák mellett jutok be a sógorék, K- ék házába. Tisztázom, hogy új­ságíró vagyok. Míg elmesélem a beszélőn hallottakat, a gyer­kőcök és az asszonyok (köztük L. S. húga is) vihognak. A hosszú hajú Sz. félénken moso­lyog az apjára kiszabható bör­tönévek hallatán.- Dehogy erőszakolt meg - csúszik ki a száján, s úgy mo­solyog, mintha a feljelentés csak gyerekcsíny lenne.-Akkor miért jelentette fel az apját? Miért nem rohan visszavonni a vallomását? Csend. Összemosolyognak. Értsem, ahogy akarom. Előkerül a sógor K. J. is, aki L. S. szerint a náluk lakó Sz-t kényszerítette bosszúból az őt rács mögé juttató vallomás megtételére. A falatnyi kony­hában már alig férfink el.- L. S. azt állítja, hogy a lá­nyát maga vette rá a feljelen­tésre - fordulok a ház erős testi felépítésű urához.- Én ugyan nem! - feleli in­dulattal, majd néhány szikrázó pillanatot követően családtag­jai rászegeződő tekintetétől megnyugodva határozottan folytatja: - Azt mondta jegyző­könyvbe, ami megesett vele. ■sk A hatalmas testű kutya men­ten széttépne, ha nem lenne láncon, dühét dobhártyaszag­gató ugatással adja tudtomra. Nagy hassal, karján egy kicsi­vel, szoknyájába kapaszkodó másik csöppséggel jön ki a házból L. S. élettársa. A kutyát túlkiabálva a kerítésen át kér­dezném az asszonyt, amikor mellettem terem L. S. apja, anyja és testvéröccse, aztán előkerül a mosolygós B. is, akit a feljelentés szerint szintén megerőszakolt az édesapja. Az öreg inas, majdhogynem apró termetű, beszédhangja be­tölti a keskeny utcát. Már tudja, hogy ki vagyok, mit ke­resek.- A fiam bűntelenül van benn a fogdában, a vejemék, K.-ék bosszújából - szeme szikrát szór, a mögötte álló madárcsontú felesége egyetér­tőén bólogat. Az öreg beavat a közte és a vejéék közötti, az évekkel egyre csak vadabb gyűlölködés kezdeteibe. Nekihevülve me­séli, hogy néhány éve egy ló miatt robbant ki köztük a há­ború, ám tavaly egy újabb ló­ügy már gyilkos indulatokat korbácsolt. Rájuk törték trak­torral a nagykaput, aztán ala­posan helybenhagyták őket. Mutatja a kézfején és a szegycsontján a töréshelyeket:-Ezek miatt kaptak kilenc hónap felfüggesztettet. Mivel nem vontam vissza a feljelen­tést, rászedték az unokámat, Sz-t a feljelentésre. Rajtam áll­nak így bosszút a fiamon ke­resztül - mondja egy szuszra.- De hát a vallomás szerint B-t is megerőszakolta az apja - vetem közbe.- Mondd meg az újságíró úrnak, hogy mit csinált veled az apád! - ripakodik rá az öreg.- Engem ugyan nem erősza­kolt meg az apám, de a nővé­remet sem - mondja a lány.- Most vizsgáltattuk meg, szűz ez még - mondja az öreg. Míg hallgatom az öreg szá­jából a közte és a vejéék között kirobbant háború és bosszú- hadjárat hadijelentéseit, a neki címzett fenyegetéseket és zsa­rolásokat, erősödik bennem a gyanú: a bosszú zsigereikbrí ivódott mérgét, félő, már soha senki és semmi, talán csak az első kifröccsenő vér távolítja el belőlük. Vagy az sem? Ebben az ügyben vajon mi lehet az igazság? Annak csak az apjuk ellen valló gyermeklányok a meg­mondhatói. És ha ők is csak eszközök? * Nem lep meg a hír: Sz. a rendőrségen visszavonta val­lomását. Végre lecsillapodhatnak a kedélyek. Vagy csak ezután kezdődik az igazi családi háború? S an­nak kik lesznek az áldozatai? B. Murányi László »

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom