Új Dunántúli Napló, 1997. február (8. évfolyam, 31-58. szám)

1997-02-02 / 32. szám

1997. február 2., vasárnap Magazin Maradhat a szekta Férfiak és nők: pontverseny? A japán Közbiztonsági Bizott­ság úgy döntött, hogy nem szükséges betiltani az Aum Sinrikjo (Legfelsőbb Igazság) nevű szektát, amelyet azzal vá­dolnak a hatóságok, hogy mér­gesgázzal megölt 12 embert a tokiói metrón 1995 márciusá­ban. A hattagú testület azzal ér­velt, hogy a szekta már nem je­lent veszélyt a társadalomra, hi­szen javait elkobozták, és bün­tető eljárás folyik számos tagja ellen. Az igazságügyi miniszté­rium kezdeményezte a szekta betiltását 1995 decemberében. A Közbiztonsági Bizottság ka­pott megbízást annak eldönté­sére, alkalmazható-e a terrorel­lenes törvény ebben az esetben, be lehet-e tiltani az Aum Sin- rikjót e jogszabály alapján. A legtöbb férfi azt hiszi, akkor gyakorolja a legnagyobb hatást egy nőre, ha valami igazán rendkívüli tettel vagy dologgal kápráztatja el. A nőnél azonban minden jó­tett egy pontot ér, ők a kis dol­gokat éppúgy értékelik, mint a hatalmasakat, akár egy szál ró­zsáról, akár egy luxusnyaralás­ról van szó. A férfiak viszont annál magasabb pontszámot ad­nak partnerüknek, minél több szeretet sugárzik a viselkedé­sükből. A férfi sok jó pontot szerezhet a nőnél, ha például naponta többször megöleli, ha rákérdez, hogyan telt a napja, s ha időn­ként minden ok nélkül virágot vesz neki. A nő hálás, ha a párja felhívja A magasabb képzettségű embe­rek egészségi állapota jobb, mint a kevésbé képzetteké - de­rült ki egy közelmúltban Svéd­országban elvégzett felmérés­ből. Ezen belül az elmúlt 20 év fejlődését vizsgálva megálla­pítható, hogy a stockholmiak egészségi állapota sokkal ked­vezőbben alakult, mint például Svédország északi területén la­kóké. A fővárosban van munka- lehetőség és ide az egészséges, erős emberek költöznek. Stockholmban manapság több a hivatalnok, mint a kétkezi munkás, és tudvalevő, hogy az őt, ha késni fog, ha bókokat hall, és ha néha felkínálják, hogy el­mosogatnak helyette. Örülnek, ha csókkal búcsúznak tőlük, és ha akkor, amikor kéz a kézben sétálnak, a férfi nem lógatja a kezét, mintha az valami élettelen tuskó lenne. Bár apróságnak tet­szik, mégis fontos, hogy a férfi tegye rendbe maga után a fürdő­szobát, s hogy használat után hajtsa le a vécé ülőkéjét. Hogyan szerezhet jó pontokat a nő a férfinál? Például úgy, hogy nem kezdi rá, ha a férfi hi­bázott: „én megmondtam előre”. Nem csinál ügyet abból, ha a férfi vezetés közben eltéved. Sok-sok pontot ér, ha a férfi bocsánatot kér egy elkövetett hibáért, és azt a nő elfogadja, s az is, ha egy nő a fájdalmas ér­előbbiek között alacsonyabb a megbetegedések száma. Svédországban a halálozások 30 százalékát a szívinfarktus és a keringési elégtelenség okozza. A legmagasabb a halá­lozási arány az északi megyék­ben van, míg Stockholm csak a tizennyolcadik helyen van. En­nek egyik magyarázata, hogy a fővárosban lakók viszonylag sok bort fogyasztanak - állítja az umeái egyetemi kórház pro­fesszora, Kjell Asplund. Ennek alátámasztására egy másik példát is említ. Göte­borgban fele annyian halnak meg szív- és érrendszeri meg­zéseit úgy osztja meg a párjával, hogy eközben nem utasítja el őt. A legtöbb férfi hálás, ha asszo­nya bizonyos alkalmakkor nem vesz tudomást olyan hibáiról, amelyek egyébként idegesíteni szokták. A szeretetteli, kiegyensúlyo­zott párkapcsolat kialakításához jó tudni: a férfiak többsége ret­teg attól, hogy nem fog megfe­lelni párja elvárásainak. Leg­többször attól tartanak, a partner nem bocsát majd meg egy-egy elkövetett hibát, a bizonyítás kényszerében pedig gyakran túlvállalják magukat. A nők másként vannak mindezzel: számukra a biztonságot nem a heroikus küzdelem, hanem a szeretet sok-sok apró megnyil­vánulása adja meg. H. I. Gy. betegedésben, mint az északi Norrbottenben. Az pedig közismert, hogy Svédországban főleg a városla­kók fogyasztanak bort, a vidé­ken és kistelepüléseken élők inkább a töményszeszt kedve­lik. Ez a gyakorlat valószínűleg azért alakult így, mivel a bort külföldről kellett importálni, a töményszeszt pedig Svédor­szágban is elő tudták állítani. A kutatók szerint a magasabb is­kolai végzettség is felével vagy egyharmadával csökkenti a szívinfarktusban elhunytak arányát. Mélyrepülésben az arany ára Londonban múlt pénte­ken 345 dolláron jegyez­ték az arany unciáját, ami a legalacsonyabb ár 1993 szeptember 14-e óta. A nemesfém az év elején 370 dollárba került, csü­törtökön 349,25 dolláron jegyezték. A piac attól tart, hogy további köz­ponti bankok adnak majd el nagy tételben aranyat. Hollandia az év elején 300 tonna aranyat értéke­sített, ami megingatta a piac iránti bizalmat. Az egyik kereskedő szerint ugyan hivatalosan egyik jegybank sem jelzett aranyeladási szándékot, de mint mondta: min­denki erről beszél. Az árat befolyásolja, hogy a befektetők kivonulnak az aranypiacról, hogy a jó eredményeket felmutató New York-i tőzsde rész­vényeibe fektessék pén­züket. Végnapjait éli egy ősi tőzsde Végnapjait éli a világ legré­gebbi tőzsdéje, az antwerpeni, amely már eddig is igen szép kort ért meg: 466 esztendőt. Megszűnésének oka, hogy egybe akarják olvasztani a két- százszorta nagyobb forgalmú brüsszeli tőzsdével, mert gaz­daságilag ésszerűtlen két érték­papírpiacot is fenntartani Bel­giumban. A Reuter jelentése szerint az idén még működni fog az 1531-ben alapított ant­werpeni tőzsde, az összeolva­dás csak 1997 végére várható a brüsszeli piaccal. Világrekorder érmeszőnyeg Számtalan pénzérme össze­rakásával az észak-raj na- wesztfáliai Lagéban a he­lyiek elkészítették a világ eddigi legnagyobb érmesző­nyegét. A hatalmas utcai pénzszőnyeg „értéke”: 18 ezer márka. Az összesen több, mint három tonnányi pénzdarabot 120 fiatal 397 négyzetméteren terítette szét. A Guinness Rekordok Könyve szerint ebben a ne­vezési számban a korábbi csúcsot ugyancsak egy né­met település tartotta. Wil- lich-Schiefbahn közössége májusban egy 360 négyzet- méteres érmeszőnyeget ra­kott össze. Főzzünk változatosan! Tériké magyaros rakott krumplija. Sok receptet ta­nultam egykoron Terikétől, ötgyermekes szomszédasszo­nyomtól. Három műszakban végzett nehéz gyári munka mellett is mindig gondosko­dott jóízű főtt ételről a csa­ládnak, szinte a semmiből is tudott finomságot készíteni. Magyaros rakott krumpli­jának lényege, hogy akkor is zamatos, ha házikolbász he­lyett parizerrel, virslivel, kri- nolinnal, lecsókolbásszal vagy vagdalthús konzervvel készítjük, és tojás nélkül is jó. Hozzávalók: egy kiló burgo­nya, egy nagy fej hagyma, 1 gerezd fokhagyma, 2 kávés­kanál őrölt pirospaprika, 3-4 evőkanál olaj vagy egy púpo­zott evőkanál zsír, 15 deka szalámi vagy húskonzerv, 2 deci tejföl, 3-4 tojás. A főtt krumplit meghámozzuk, és ha kihűlt, karikára vágjuk. A vö­röshagymát apróra metéljük, zsiradékban puhára pároljuk a lebőrözött, karikára vágott kolbásszal vagy laskára vá­gott egyéb húsfélével. Erősen sózzuk, teszünk bele zúzott fokhagymát, pirospaprikát. A húsos ragut összekeverjük a tejföllel. Zsiradékkal kikent tepsiben sorba rakjuk a szele­telt főtt burgonyát, rátesszük a főtt tojás karikákat, majd egyenletesen elterítjük rajta a tejfölös húst. Ezután ismét krumpli, tojás és tejfölös hús következik. Forró sütőbe tolva addig sütjük, míg a te­teje megpirul. W. M. A bor és a svéd egészség RÁDIÓ MELLETT „Miért ad­nak mikrofont ennek a hü­lyének?!” „Mit keres a képernyőn ez a hülye...?” „Ez a hapsi olyan hülye, mint a pártja!” „Jó lenne a film, ha nem ez a hülye játszana ...! E fenti „kritikai” vélemé­nyekkel szinte naponta talál­kozhatunk, akár kollektív tévé­nézés, vagy rádiózás közben, de még akár otthon is. Elké­pesztően szegényes szókin­csünk tanúsága ez, meg is szok- juk az útszéli minősítést, leg­könnyebb lehülyézni valakit, aki éppenséggel valami miatt nekünk nem tetszik. Hogy mi­ért nem, azt már megmagya­JEGYZEJ Rettenetes sikerek, rablógyilkos urak és hülyék... rázni sem tudjuk, nem is akar­juk. Ismerősöm mondta egyik nap a tévé ifjú műsorközlőjére: „Ez a hülye örökké hadar!” Igaz, valóban hadar, különösen a kora reggeli adás kezdetekor, mintha valami kését akarna be­hozni. „De miért hülye? - kér­dem vissza, ám a válasz felleb- bezhetetlen: „Azért, mert az!” Mondom neki, a „hülye” jelző már szópótlékként él nyelveze­tünkben, ahelyett, hogy ellen­szenvünk okát meg is indokol­nánk: hadar, ami idegesíti a né­zőt és a rendező tétlensége is, aki nem figyelmezteti a fiatal­embert, hogy a felgyorsított, s néha félbeharapott mondatok­kal tönkreteheti az adást. De a bemondó semmiképpen nem hülye, elvégre diplomás, tanult férfi, lehet, idegennyelvet is tud beszélni, mindenképpen művelt ifjú, csak éppen ... időnként, nem mindig! - hadar. És miért lenne hülye az or­szággyűlési képviselő - és fő­ként pártja! -, aki gyakori fel­szólalásával nem nyeri el min­denkinek a rokonszenvét? Vé­leményt mondani lehet, de sza­lonképes érvekkel. Hogy a képviselő állásfoglalása - szerintem! - nem állja ki a hi­telesség próbáját, vagy értesü­lése hamis, rosszul tudja, tehát tisztelettel kéretik érvelni és nem hülyézni. A képviselő ér­telmes ember, ilyen vagy olyan politikai hitvallású egyéniség, akit egy bizonyos létszámú tö­meg megválasztott annak ide­jén. Ha ő hülye, akkor hülyék a választói is?! Aki vitára képte­len, csak az útszéli jelzők em­legetésére jó, az meg se szólal­jon. A kulturált, emberi tartás kötelező a rádió, vagy a képer­nyő előtt ülve is. Rádió-, illetve tévé-riporte­rek egyike-másika természe­tesnek veszi, hogy beszélgető- partnerét - aki mondjuk politi­kus - sértegeti. Például: „most, hogy elfoglalta a bársonyszé­ket ...”, vagy: „Hogyan fo­gadta a hírt, hogy kirúgták!”. A bársonyszék említésének van egy ellenszenv vonzata. A bár­sonyszék gőgöt, dölyfös maga­tartást tételez fel, holott mind­ezek nagyon is távol állanak a címzettől. Na, de egyszerűbb olcsó újságírói szellemességgel felhívni a nagyérdemű figyel­mét az újságíróra, aki most ép­pen dolgozik és bátran oda­mondogat ... A bársonyszék már nem egyéb, mint közhely, olyan közhely, mint a sportriporterek meglepően fordulatos szövege­lése, mint hogy „A rába-parti csapat... A tisza-partiak csa­tára”. Vagy: „Most érkeztek be a stadionban a juharlevelesek!” (Ezek a kanadai olimpiko­nok ... lennének.) Tetszettek hallani-látni egy- egy színművészt, aki munkás­ságáról, életéről, intim ügyeiről vall a riporternek. S mert neki éppen ez a szakmája, igyekszik fesztelenül beszélgetni a mikro­fon előtt, és ezért válik modo­rossá. Aztán ilyeneket mond: „Borzasztó sikerünk volt!” És: „A közönség nem engedett le bennünket a színpadról! Rette­netes tapsvihar volt!” Hogyan lehet sikeres, ami borzasztó és rettenetes - az rejtély. Csütörtökön délelőtt a Kos­suth adón egy nyelvész még el- rettentőbb példát említ. A hí­rekben hallja: „Iszonyatos erejű tájfun söpört végig a partvidé­ken, amelynek eredményekép­pen hatvan ház eltűnt és meg­halt nyolcvan ember ...” Ezt eredményezte a tájfun. Ha ez eredmény ... akkor... És végül - ez a másik véglet - egy elfogott rablógyilkost „urazta” a riporter. A személyi­ség védelmében ... ugye ... )

Next

/
Oldalképek
Tartalom