Új Dunántúli Napló, 1997. február (8. évfolyam, 31-58. szám)
1997-02-08 / 38. szám
1997. február 8., szombat Háttér - Riport Dünántúli Napló 9 Magánkézben a posták harmada? Csillik László: A szemléletváltás és szervezet-átalakítás időszakát éljük Az embert többnyire az érdekli, hogy pontosan érkezzék meg a levél, a távirat, ne kelljen sokat sorban állnia, másrészt ne emelkedjenek a postai díjak. De ha már fizet, minőségi legyen a szolgáltatás, - legalább mosolyogjon a postáskisasszony. Minderről is beszélgettünk Csillik Lászlóval (képünkön), a Magyar Posta Pécsi Igazgatóságának hálózatüzemeltetési igazgatóhelyettesével, előre- bocsátva: a posta a szemlélet- váltás és a szervezet-átalakítás időszakát éli. És ebbe, persze sok mindenen kívül az is beletartozik, hogy különféle kurzusokon próbálják a pozitív gondolkodásra és a kommunikációs készség fejlesztésére is oktatni a közvetlen ügyfél- szolgálatban résztvevő dolgozóikat. Nagy úr a piac Nem mindegy ugyanis, hogy milyen eredményességgel, nyereséggel végzi munkáját az ország egyik legnagyobb foglalkoztatója. Hiszen a bevételekből futja bérekre, fejlesztésekre, korszerűsítésre. A piac pedig meglehetősen kemény kihívásokat állít a postával szemben is. A korábbi szolgáltató monopolhelyzetét az élet minden oldalról kikezdte, ahogy mondani szokás, a versenytársak feltűnésével piac- érzékenyebbé lettek. Eléggé megviselte őket, hogy a rendszerváltást követő években piaci részt követeltek tőlük az újonnan alakult különféle vállalkozások: a hírlapterjesztésben, a csomagszállításban, a pénzforgalomban, egyebütt. (És a korábbi a történet: levált a postáról a telefonüzemeltetés gondja-öröme is - de a haszon, a bevétel sem az övék.) Persze a megjelenő konkurencia egyben a változás-változtatás motorja is lett. Egyre sokrétűbb lett a munka, egyre több áru került a polcra. A hagyományos postai termékek és szolgáltatások köre bővült. Csak példálózva: lehet már a postán biztosítást kötni, a banki tevékenységgel is szembesülhetünk, vagy mondjuk ott a szerencsejátékok széles köre. Másrészt szembetűnő a postahivatalok „színe-változása”, a magánosítás, melynek eredménye a postamesterségek és a postaügynökségek létrejötte. Magánposták Baranyában A postatörvény értelmében postaügynökségeket azokban a 600 fő feletti kisközségekben melyekre a posta központilag szerződést köt (például pénz- forgalmi tevékenység), s emellett a postamester azzal foglalkozik még, amivel akar, ami könnyen beilleszthető napi munkájába. Főleg kereskedik. Ezeket a postamesterségeket azokban a községekben hozzák létre országosan is, amelyekben igen alacsony a napi forgalom. Egy-két levél, néhány csomag, alacsony pénzforgalom a jellemző. irat kézbesítés, avagy a pénz- forgalom menete. 75 millió levél A posta is tehát elindult a „magánosítás” rögös útján. Nem lesz könnyű és gyors folyamat, bár végrehajtható, hiszen annyi minden változott az elmúlt ötven évben a Magyar Posta életében. S a végeredmény bizonyára az ügyfeleknek is kedvez. Mindenesetre addig is jeA mánfai kis hivatalban is postamesterré lépett elő az alkalmazott FOTÓK: LÄUFER LÁSZLÓ kellett létrehozniuk, ahol addig nem volt állandó postai szolgáltatóhely (postahivatal). A vállalkozás lényege: a magánlakás egyik sarkában posta nyílt, ahol sok minden egyéb mellett a szerződő postaügynök a klasszikus postai teendőket (a postai takarékszolgálat kivételével) látja el néhány órában. Az igények és lehetőségek szerint az országban több tucat, Baranyában pedig egy ügynökség alakult meg, Hóból község lakóinak feltehető örömére. A postamesterség több ennél, bár hellyel-közzel hasonló, vállalkozói konstrukció. A leggyakoribb eset: korábbi posta épületében a korábbi postás kisasszony nem főállásban, hanem szerződéses, vállalkozóként postáskodik tovább. A postai alapszolgáltatások mellett a postamesterség ellátja mindazon tevékenységeket, A régiónk jellegzetesen aprófalvas településszerkezetű: az országban majdhogynem itt alakult a legtöbb postamesterség. Baranyában eddig próbaképpen Bezedeken, Érdős- mecskén, Szentdénesen, Mári- akéménden, Mekényesen, Sza- latnakon, Garéban, Mánfán, Székelyszabaron és Udvar községben lettek postamesterré a korábbi alkalmazottak. A Pécsi Postaigazgatóság területén (Baranya, Zala, Somogy és Tolna) pedig eddig 19 postamesterség állt föl. Mint azt Csillik László említette, az idén, e tapasztalatok alapján vizsgálják a postamesterséggé alakítás további lehetőségét. Elképzelhető, hogy a régió 660 postájának több mint 30 százalékánál (240-250) bekövetkezik ez. Azaz vállalkozói alapon szerveződik a levélfeladás, távgyezzük meg: a Pécsi Igazgatóság terültén tavaly közel 75 millió levelet és 1,5 millió csomagot kézbesítettek, s 29 millió tételt hozott a pénzfeladás-továbbítás. Kozma Ferenc Ezredvégi ezermester A mai vállalkozós, üzletkötős, szervizelős világban már szinte valódi ritkaságnak számít a „szaki”, az öreg ezermester, akit annak idején, mint mindenhez értő szerelőt alkalmaztak a cégek, s aki tulajdonképpen nem is a fizetéséért dolgozott, hanem azért, mert egyszerűen élvezte a munkát. A 77. évét most tavasszal betöltő Pista bácsit, aki legkevesebb hat mesterségben is járatos, arra akartam rábeszélni, hogy csináljunk egy portrét róla, mutassuk meg a fiataloknak, hogy nyolcvan felé is van munka annak, aki akar és szeret dolgozni. Pista bácsi azonban, bár szívesen elbeszélget velem, annál azért szerényebb, hogy a nagy nyilvánosság előtt szerepeljen. Talán megbocsátja, de munkaszeretetéről, hozzáértéséről, jó humoráról mégis írnom kell. Mert hát Pista bácsi még soha nem mondta, amit manapság sok fiatal ember, hogy „ennyi pénzért nem dolgozom”. Soha nem fenyegette a munkanélküliség veszélye, hiszen a vízvezeték-szerelő szakma mellé asztalosnak, cipésznek, villanyszerelőnek is kitanult, s nem okoz neki gondot semmilyen gép vagy szerkezet. Azt mondja, őt a munka élteti. Abba nem is fárad bele, csak a tétlenségbe. Amikor három éve egyszerre kapott szívinfarktust és tüdőembóliát, 10 nap kórház és 2 hét pihenés után újra sietett vissza szerelni. Bármihez nyúl, ügyes kézzel teszi. Látom, hogy nem a legmodernebb, ezredvégi műszerekkel dolgozik, de az öreg forrasztó ma is megbízható, a kóctömítés is jól szuperál. Öt testvérét is a munka tiszteletére nevelték. Pista bácsi soha nem volt eminens diák, de a gyakorlati dolgokhoz apró korától értett. Ha rábíznák, állítja, olyan mestereket nevelne, akik megállnák a helyüket a világban. Nem a bizonyítványt nézné legelőször, hanem a rátermettséget, a kedvet. A gyerekeknek három szakmát adna a kezébe, úgy, hogy három hónapig az egyiket, majd a másikat, s az utolsó harmadban a harmadikat tanulnák, aztán újra az elsőt, és így tovább. Hogy miért? Mert Pista bácsi tudja: az érdekesség, az újdonság a tanulás legnagyobb hajtóereje. Életerejét jókedvének köszönheti. Nem is szereti a morc embereket, mondja, pedig manapság egyre többen vagyunk szomorúak, fáradtak, törődöttek. Úgy látszik, az egészséges vidámság valóban meghosszabbítja az életet. És persze a jó család. Pista bácsi ma is minden délben, ha éppen nincs otthon, beszélget egy kicsit telefonon a feleségével, aki egyébként olyan, mint egy rátermett titkárnő: mindig tudja, mikor, hol van a férje, min dolgozik, s szorgosan feljegyzi azt is, ha valahová javítani hívják. Egykor az egy hónapban gyűjtött pengőcskékből egész hízót vehettek. Ma már egy sonka se telne ki a keresményből, mert hát Pista bácsi nem kér sokat. Azt mondja, ő nem kopaszt meg senkit, mert ugye becsület csak egy van a világon, s az övé soha nem volt eladó. H. I. Gy. ÚDN Keresztrejtvény Hírnév A cégtulajdonos kínjában nevet önmagán, hogy mennyire lóvá tette az egyik eladója, aki a saját zsebre dolgozva a hivatalos járandóságon felül jól megszedte magát. Az ő kárára.-A szűkebben mért adagokkal becsapott engem, ráadásul miatta sorra elpártoltak a minőségi fagyinkkal hozzánk szoktatott vevők. A véletlenen múlott, hogy lebuktathattam. Azt hallottad volna, hogyan szájait velem, még meg is fenyegetett, amikor harmadik figyelmeztetésként azonnal felmondtam neki - meséli lehiggadva. Azóta visszahódította vevőit. De benne van a félsz. Mi lesz ha az új eladók is megpróbálkoznak saját zsebre dolgozni? Titkolt szegénység Kusza betűkkel írott levélben felvázolva az önhibán kívüli sanyarú sors, és a kérés: „Bármilyen segítséget elfogadunk a jószívű emberektől (sampon, szappan, mosópor, édesség, ruhanemű stb.). Mivel a faluban sokan olvassák az újságot, nem szeretném, hogy a szegénységemből még Szálkák pletyka is legyen, ezért kérem, hogy a nevem és címem maradjon titokban (a szerkesztőségben). Ha valaki akar segíteni, önöktől megkaphatja, hogy hová, kinek juttassa el adományát. Előre is köszönöm a segítségüket.” Remélem, kérése meghallgatásra talál. És akik annyira szégyellik szegénységüket, hogy azt inkább elhallgatják? Autósirató Lehangoló látvány az utcán ebek harmincadjára hagyott, rendszámtábla nélküli sok autó. Mindegyikük mennyit mesélhetne az első örömteli találkozásról a tulajdonossal, arról, hogy hány utazásban és közös kalandban voltak elválaszthatatlanok egymástól. S hogy aggódott a tulaj, amikor valami baja lett négykerekű társának, s nem csak a temérdek kiadás miatt vitte aggódva a szervizbe. Áll a sorsára hagyott autó az utcán. Végzetére várva. A roncs honnét is tudná, hogy a közterületet legfeljebb egyetlen hónapig csúfíthatná? Azt a tulajdonosnak illene fejben tartania. Ha még él egyáltalán, ha még van annyi pénze, hogy a kitaszított, valaha szebb napokat látott autóját elvitesse bontóba, netán a roncstelepre. Esélyek? A tehetős X. szellemiekben nem túlzottan megáldott csemetéje külföldi egyetemre készül. Azt a több százezer forintot könnyedén rákölthetik a szüleik (valami trükkel talán még le is írhatják az adóalapból), mert ha másra nem, arra biztosan jó lesz a jó hírű külföldi egyetemen való tanulás, hogy gyermekük megtanulja legalább a befogadó ország nyelvét. S az is micsoda előny! A tehetősnek legkevésbé sem mondható Y. eddigi tanulmányi eredményeivel igencsak joggal büszkélkedhető gyermeke van annyira okos, hogy kiszámolja: szüleinek már nem igen telik az ő további taníttatására. Hacsak valamelyik alapítvány, jótékonysági egyesület fel nem karolja. És ha nem? Vajon hány istenadta tehetségünk kallódik el végleg? B. Murányi László Beküldendő a helyes megfejtés február 14-én (péntek) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON 7601 Pf: 134. Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi út 34. sz. VIII. emelet. A február 1-i lapban közölt rejtvény helyes megfejtése: „Említhette volna a rendelésnél, hogy a szakácsuk piromániás.” Utalványt nyertek: Korb György - Pécs, Pataki Katalin - Pécs, Paulisz István - Kalocsa, Takács Attiláné - Komló, Vörös Dezsőné - Hidas. Az utalványokat postán küldjük el.
