Új Dunántúli Napló, 1997. február (8. évfolyam, 31-58. szám)
1997-02-01 / 31. szám
1997. február 1., szombat Kultúra - Művelődés Dünántúli Napló 11 A test és lélek beszéde Kitüntetés Uhrik Dóra balettművésznek Nincs olyan baranyai, pécsi polgár, aki ne látta, vagy legalább ne hallott volna róla. Ha mégsem, akkor valamelyik diákjával találkozott, legutoljára pedig a nevével az újságokban. Uhrik Dóra balettművész a Magyar Kultúra Napján a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (polgári tagozat) kitüntetést kapta.- Nagyon boldog voltam, mert rendkívül jó érz.és, hogy megbecsülnek egy olyan munkát, amely mindennapi kemény küszködés eredménye. Úgy hiszem, ebben a kitüntetésben az iskolánk helye is tükröződik - mondta el. Uhrik Dóra 17 éve tanít a pécsi Művészeti Szakközép- iskolában, 5 éve a táncművészeti szak igazgatóhelyettese. Ő dolgozta ki a Művelődési és Közoktatási Minisztérium megbízása alapján a táncos szakképesítés szakmai követelményeit is, jelenleg pedig, már új megbízás alapján a tantervi követelmények ösz- szeállításán fáradozik.-Ez a munka a magyarországi középfokú táncművészeti oktatásra vonatkozik. Nagy feleló'sség, ráadásul meg idegenül is hat, hogy az ember szavakkal szóljon egy olyan művészetről, mint a tánc, ahol a test és a lélek beszél, nem a száj. Uhrik Dóra nemcsak táncművész, hanem táncpedagógus is. A Pécsi Balett tagjaként már 1978 óta balettmestere volt a művésze tis diákoknak. Pedagógusi tevékenységéről azt mondja, ezt nem is ő, hanem az élet választotta. Elég, ha az ember úgy érzi, van továbbadni valója, hogy izgatja és feszíti a feladat, hogy kihozza a tanítványokból azt az értéket, mely bennük rejtőzik.- Követelek, de hiszen nagyon szigorú vagyok magamhoz is. A nyers szigor persze, mára már enyhült, most már inkább megpróbálom kerülő utakon becserkészni a gyerekeket. .. Egy pillanatra sem pihen. Beszélgetésünkkor éppen a Katona József Színházban próbált egy mesemusicalt, s közben három tanítványát kísérte egy amerikai vendégkoreográfus kurzusára. Csak hogy ő maga is tanuljon. Mert fejlődni muszáj. H. I. Gy. „Nagyon szigorú vagyok magamhoz is” Kegyvesztett könyveink között A használt kiadványok gondozása aligha enyhíti a hiányt Az elmúlt évben beszerzett könyvekből a városi könyvtár Király utcai fiókjába is jutottak új kötetek fotó: laufer László A Pécsi Városi Könyvtár kilenc fiókkönyvtárával, peremkerületeket járó „biblio’-buszával és közel 250 ezres könyvállományával baranyai társintézményei közt a legnagyobb. Tavaly az évi 33,8 milliós költségvetésünkből 2 millió 176 ezer forint jutott könyvekre - mondja Ujváriné Füzy Ágnes, az intézmény igazgatója. - A Kulturális Alaptól nyert 250 ezerből egyetemisták kötelező olvasmányait, a Környezetvédelmi Alapítvány 100 ezer forintjából pedig azokat a könyveket igyekeztünk beszerezni, amelyek a tudatosan épített környezetvédelmi tájékoztató programunkba illeszkednek. Összesen 2 320 könyvvel gyarapodott az állomány - ebből 260 kötet volt az ajándék. Korábban még évi 4-5 ezer kötetet tudtunk vásárolni. A kötelező olvasmányok nyomon követése néha rendkívül nehéz, és óriási gond, hogy általában már csak egy-egy példányt tudunk vásárolni ezekből, és más, fontos kiadványokból is.- Mennyire nőtt meg a használt könyvek becsülete?-Az előírt 2,5 ezrelék alatt van a kiselejtezésre kerülő könyvek aránya nálunk, megvitatjuk, mit selejtezzünk. A szakkönyvek egy része avul a leggyorsabban. Ami érték, azt igyekszünk megőrizni - van munkája kötészetünknek, de azért az állománygyarapítás hiányain ez nem segít. Nagy szükség lenne egy nagyobb teljesítményű számítógépre is. Az elsőt az 1992-ben létrejött „Városi Könyvtárért Alapítvány” pénzéből vásároltuk, amelynek a törzstőkéjét a munkatársaink adták össze. Az idén a minisztériumtól kapott 250 ezer forint alapot teremt a fejlesztésre. Az arányokat tekintve hasonló a helyzet a Mohácsi Városi Könyvtárban. A 115 ezres állomány 914 könyvvel bővült - 550 ezer forintért 777 könyvet vásároltak, 137-et ajándékba kaptak 105 ezer forint értékben. Valamivel több mint 150 ezret költöttek folyóiratokra. A mélypontot az 1995-ös esztendő jelentette, amikor csak 600 új könyv jutott a polcokra. A nehezen alulmúlható mélypont a komlói József Attila Könyvtárhoz kötődik. A 30 ezres város 167 ezres könyvtára tavaly csak 280 ezer forintot kapott vásárlásra, 120 ezret folyóirat-rendelésre. Minderre a 3800 lakosú Sásdon 800 ezret szántak! Komlón a dolgozók az étkezési hozzájárulásukról is lemondtak, hogy a folyóiratok szerény választéka ne csökkenjen tovább! A használt könyvek börzéje is gyakori Komlón, és ez a kispénzű olvasókat szolgálja. Csak viszonylagosan elfogadható helyzetű az 52 ezer kötetes Siklósi Városi Könyvtár. Itt 533 ezer forintból 738 könyvre tellett, a könyvek átlagára viszont csaknem elérte a 700 forintot. Nem csoda, hogy a helyben olvasók száma 1990 óta megháromszorozódott, és amíg négy éve a jóval kevesebb olvasó még 150-féle folyóiratból válogathatott, mára a választék a felére csökkent. B. R. Lendületesen játssza végig az egy óránál is hosszabb előadást Szabó Zsuzsa fotö: simara l. A világnak nincs vége Szabó Zsuzsa bravúrja A pécsi Bóbita Bábszínház megint valami egészen különlegessel rukkolt elő a „Hol van a világ vége?” című műsorával, mely Kiss Anna meséje egy álom-körhintáról, ahol valóban minden megelevenedik, ami egy kisgyermeki koponya tárházában található. A mai dzsíájdzsós világ közepette a mese már-már idilli világát idézi a Rumi László rendezte darab, amelyben kotnyeles cica, cserfes kislány, nagyapó, nagyanyó vonul fel előttünk kaleidoszkóp-sze- rűen, mégis kerek és önálló kis történetekkel, bájos párbeszédekkel. „Párbeszédekkel”, írom, annak ellenére, hogy a valamivel több, mint egy órát egyedül Szabó Zsuzsa játssza végig teljes lendülettel, lelkesedéssel, percenkénti átváltozással, úgy, hogy közben körhintát pörget, le-fölereszti a remekbe szabott bábokat, átrendezi - ezúttal a Pécsi Nemzeti Színház Stúdiószínházának - a színterét. Ötletek és még egyszer ötletek jellemzik a „Hol van a világ végé?”-t, ami még akkor is dicséretre méltó, ha nem egy közülük inkább szól a szülőknek, mint a hivatalosan várt 5-8 éves közönségnek. Közülük valószínűleg kevesen vannak tisztában egy századfordulós tánctanár ka- rikírozott manírjaival, de legalább most rákérdezhetnek, ki ez, mi ez, s ha szerencséjük van, szüleik el is tudják magyarázni nekik. M. K. Hírcsatorna Tárlat az IH-ban. Pécsett az Ifjúsági Ház galériájában a Temesvárról két éve áttelepült, Orfűn élő neves grafikusművész, Kazinczy Gábor műveiből nyílik tárlat február 6-án 17 órakor. A számos díjjal kitüntetett művész óraadó tanár a Janus Pannonius Tudományegyetem Művészeti Karán. Tárlatán, amely a hónap végéig látogatható, Kovács Orsolya művészettörténész mond bevezetőt. Zenés, verses világjárás. Február 6-án 17 órakor Pécsett, a Művészetek Háza Fülep Lajos termében kazettabemutatóval egybekötött esten lép fel és adja elő megzenésített verseit T. Horváth József, aki 1981- 95-ig a Szélkiáltó együttes tagja volt. A „Kaland” című műsor XX. századi klasszikus és élő költők tolmácsolásával verses világjárásra invitál. Szúüstndió. A Füsti Molnár Éva Színistúdió tanítványai február 1-én, szombaton 15 órai kezdettel muta- koznak be Pécsett, a Nevelők Házában. A növendékek jeleneteket és zenés betéteket adnak elő. (dz) Horvát költő a Senoá- ban. A pécsi horvát nemzetiségű költő, Gátai László lesz a vendége Pécsett a August Senoa Horvát Klubnak. A Miroslav Krlezsa Horvát Általános Iskola és Gimnáziumban tam'tó alkotót a február 5-én 18 órakor kezdődő esten Leona Sabo- lek, boszniai horvát írónő mutatja be. Mrozek-benratató. A veszprémi Petőfi Színházzal közösen Mrozek „Tangó” című komédiáját mutatja be Pécsett a Harmadik Színház február 3-án 19 órakor. A Vincze János rendezésében színre kerülő darabban többek közt fellép Tordai Teri valamint Barkó György is, aki 1985-ben a Kolozsvári Állami Magyar Színházban már alakította mostani szerepét. A komédiát akkor Tompa Gábor rendezte. Különös hangszer. Zenés találkozó volt tegnap délután Pécsett az Istenkúti Művelődési Házban muzsikáló diákok, tanárok, helybéliek részvételével. A zenei műsorban egyedi hangszerkülönlegességet, egy mandolinnal összeépített bendzsót is megszólaltattak . az előadók. Mélyen a New York-i éjben 3. A Little Hungary - Egy kis Magyarország A Magyar Negyedben úgy megtalálhatod a magyarság demográfiai képét, ahogy sehol másutt: a századforduló nagy „kitántorgóit”, a 45-ösöket, az 56-osokat, aztán a magamfajta „új idők ficsúrjait” (akik inkább csak kalandvágyból kerültünk ide a hetvenes években); a Corvin köz harcosait és Erdély majd’ teljes zsidóságát. A negyed szociális-politikai karakterét a legmarkánsabb csoport, az ötvenhatosok határozták meg: számukra valóban „megállt az idő”, az ő naptáruk mindörökké 1956-ot mutatott. És itt voltunk mi is, „Ifjú Titánok”: a sznob, teniszklubos pestiek, a narkós szegediek - s persze, a pécsi különítmény: Gyorsbeszélő, a pécsi ex-sofőr és Tamás, akivel kidobólegények is voltunk Bécsben. Nekem a Little Hungary megadta a kezdéshez szükséges biztonságot, és a kibontakozás lehetőségét is. Összehoztunk egy klubot a 82-es utcai Magyar Ortodox Templom pince- helyiségében - ezért aztán a szépen, newyorkiasan csengő „Árpád Atyánk Ifjúsági Klub és Diszkotek” nevet adtuk neki. A klub azonnal nyerő lett. Jól megcsináltuk: az élő, enyhén dekadens rockzenét első zenekarom, a „Rocka” szolgáltatta, a diszkót Temesvári Csabi páratlan lemezgyűjteménye. Volt itt minden: lézershow és tánc; a kis hátsó templomzúgban pedig ment a zsírosdeszka, folyt a sör, bor - és a pesti sumák. Minden szombaton telt ház. Itt volt a Little Hungary krémje, minden ifjú és vén fazon, minden extrém entellektü- ell; a Corvin-harcosoktól a szegedi Amphetamin Gang-ig; jobban szituált, második generációs urak, magyar kisasszonyok és ifiurak, itt volt a cserkészegylet és a Califomiai Pálmafa-Ültetők, és egyszerűen: vagány pesti, pécsi, debreceni és marosvásárhelyi csajok és srácok - akik értettek a beatzenéhez, jobban és máshogy, mint akármelyik amerikai: mert tősgyökeres amerikaiak is jártak ide, élvezték a páratlan atmoszférát, a Rocka be- atjét és Demjén Rózsi ,Jelszó: Love, Szerelem” zenéjét, mert ez volt az egyetlen magyar szám, aminek fekete ritmusa van. Szép, igaz kapcsolatok is fonódtak itt, szerelmek, házasságok; magyar fiú találta meg magyar kislány párját, akit különben soha meg nem talált volna; vagy amerikai lány talált barátot valamelyikönk személyében - s ez alól én sem voltam kivétel. így ment, lüktetett a Klub, amíg, egy év múltán, ki nem kezdte a „magyarkórság”: az áskálódás. Valamelyik csoport valamiért megsértődött, elkezdte a „hátulról-keresztbe” híres rítusát - aztán: Vége. Ahogy a klub csillaga lehanyatlott, elköltöztem a Little Hun- gary-ból, s a következő tiz-húsz évben már csak vendégként jöttem vissza ide - ilyenkor mindig elfogott egy kis nosztalgia, pedig lassacskán minden megváltozott, átalakult itt is. Végvári Gábor - Kaponya Egy nagyon amatőr kép - egy nagyon kedves emlék 1
