Új Dunántúli Napló, 1997. január (8. évfolyam, 1-30. szám)
1997-01-09 / 8. szám
1997. január 9., csütörtök Közélet Dlinántúli Napló 11 Emlékük őrzése szent kötelessége a túlélőknek Honvédek a hóviharban Az ünnepek előtt a fél ország várta, kívánta a fehér karácsonyt. Hát fehér lett. Esett vagy félarasznyi hó, de még az alig lebbenő szél is csípősen fújt be ruhánk valamennyi nyílásába. Otthonunk viszont meleg volt, s behúzódhatott, aki fázott. Hadnagyok 1942 karácsonya is fehér volt, bár nem kívántuk. A hó idehaza térdig, a Donnál derékig ért, a hőmérő higanya már napokkal előbb megfagyott. Az első vonalban didergő katonák a hóba áshatták csak be magukat, úgy próbáltak védekezni a metsző, süvöltő szél ellen. Volt, aki túlélte, másik csendesen megfagyott. Tragikus sorsú 2. magyar hadsereg! Ott pusztult el először, hogy - amiről kevesen tudnak - Dálnoki Veress Lajos parancsnoksága alatt két évvel később Tordánál másodszor is megsemmisülhessen. A háború kegyetlen, és a politika ördöge arra kényszerítette országunk vezetőit - Horthy kormányzót és Szombathelyi vezérezredest, a vezérkar főnökét hogy a fegyveres megszállást elkerülendő, a követelt teljes hadra fogható honvédség helyett egy hadsereget ki kellett küldeniük az orosz sztyeppére. A hómezők katonáinak szenvedései leírhatatlanok, épp ezért meg sem kísérlem ecsetelésüket. 1942-ben már harmadik éve hadnagy voltam. Bár alakulatom páncélosainak egy része kint harcolt a Donnál, magam az újonc páncélos katonák kiképzését végeztem. A doni áttörés idején, 1943 januárjában Buga- con mínusz 26 fokos hidegben és hasig érő hóban gyakorlatoztunk, harckocsilövészetet végeztünk, és ennek következtében szerencsésen életben maradhattunk. Volt páncélos bajtársaim közül meg kell említenem Su- hay hadnagyot, aki a Donnál úgy esett el, hogy maga is sebesülten egyik sérült bajtársát igyekezett kihúzni a kilőtt harckocsiból, s eközben kapta a halálos lövést. Nagyon lehangoló a leltár a ludovikai tanteremben mellettem ülő egykori bajtársakról: jobbról a mindig vidám Sepsy Paja, balról Vitányi Attila, előttem közvetlenül a komoly Esztelneki Béla, ő előtte az említett Suhay Imre és ő mellette a Telkes Karcsi. Valamennyien hősi halált haltak 1943-ig. Szinte kísérteties, hogy köztük én egy jelentéktelen sebesüléssel megúsztam a háborút. Évfolyamomnak 62 százaléka elesett a háborúban. - Mind hadnagyok voltak. Tábornokok A tábornokok közül Stromm Marcel altábornagy megfagyott lábbal, sebesülten is kitartott katonái között, holott elmenekülhetett volna. Egyetlen tábornok volt, aki hadtestét feloszlatta, amikor minden lőszerük és élelmük elfogyott. Szólnom kell Jány Gusztáv vezérezredesről, a 2. hadsereg parancsnokáról. Igaz, volt egy minősíthetetlen hadparancsa. A tárgyilagosság azonban megkívánja, hogy vizsgáljuk, milyen lelkiállapotban született ez a szerencsétlen parancs. A németek saját felderítésük hiányossága következtében nem számítottak orosz támadásra a magyar hadsereg arcvonalán. Ezért is lett az elbírható mértéknek kétszerese a magyar védősáv. Tartalékok és mélységi tagozódás nélkül a kis csoportokban összefüggés nélküli állásokban a 2. magyar hadsereg eleve vesztes állásban várta a támadást. Jány hiába fordult a német arcvonalparancs- nokhoz, akinek alá volt rendelve, vagy akár a honi vezetéshez, erősítést vagy arcvonalszűkítést nem kapott. Mint jól képzett stratéga, teljesen tisztában volt azzal, hogy hadserege alkalmatlan a hatalmas terület megvédésére. Ráadásul a visszavonulást is megtiltotta Hitler, vagyis halálra ítélte a teljes hadsereget. Katonáink a szörnyű időjárás ellenére is hősiesen ellenálltak - amíg csak lehetett - a túlerőben lévő orosz páncélos hengernek, csupán a lőszer és élelem elfogyása után voltak kénytelenek hátrálni. A súlyos harcok közepette Jány az alacsonyan szálló kis Storch repülőgépén a vonalak felett repkedett, amire nem lett volna szükség. Várta, sőt akarta, hogy lelőjék, de életben maradt. Jóval a háború után közvetlen Kéry Károly vezérezredestől hallottam, aki Jány beosztottja volt, hogy elkeseredésében és magára hagyatottságában Jány öngyilkos akart lenni, de katonahalállal. A sikertelen öngyilkossági kísérlet után született az ominózus hadseregparancs, amit - lehiggadva - Jány visszavont. De nemcsak ennyi volt az elégtételnyújtás. A vesztes háború után az amerikaiak menedéket nyújtottak volna Jány Gusztávnak, de ő mégis hazajött. Tudatosan osztozni akart katonái sorsában. Önként vállalt és immár beteljesedett halálával sokszorosan vezekelt a szerencsétlen hadparancsért. A magyar katona azonban nemcsak 1942-43-ban a Donnál szenvedett a fagytól és a hótól. A II. világháborúban sokan megfagytak a Kárpátokban, mint osztálytársam, Csiky Imre, vagy akár a dunántúli harcok során a 44- 45-ös télben. Egy alkalommal a Duna-töltésen robbantam le kocsimmal fergeteges hóvihar közepette. Teljesen egyedül voltam, futárszolgálatban. Míg keservesen kínlódtam a befagyott benzincsővel, arcomra fagyott a könnyem és a leheletem, két ujjam és a lábam megfagyott. Talán az mentett meg a fagyhaláltól, hogy eszembe jutott a Donnál elpusztult bajtársak nálam sokkal sivárabb sorsa, s elszégyelltem magam. Közkatonák Rettenetes a sok áldozat, a pusztulás! Nemcsak a katonáké, hanem az elhurcoltaké, a polgári áldozatoké és a hadifoglyok százezreié is. Az elpusztult életeket, a szétdúlt otthonokat és családokat nem pótolhatjuk, de az emléküket reális és méltó megvilágításba helyezhetjük. Eszünkbe jutnak vajon az eltávozott, gyakran ismeretlen helyen elhantolt vagy el sem hantolt, az elhamvasztott, a romok alatt elégett, bombáktól széttépett hozzátartozóink? Az apák és anyák, a nagyapák, vagy dédapák, a testvérek vagy gyerekek, a meggyalázott feleségek mellett agyonlőtt férjek?! Mindenkinek, minden családnak megvannak a saját háborús halottai, kiket akkor sem felejthetünk, ha sírjaikat nem is látogathatjuk. Emlékük őrzése önmagunk megbecsülése és szent kötelessége a túlélőknek. Csernavölgyi Antal A fényképet Bíró József (a fotón jobboldalt), küldte el szerkesztőségünknek. írásait a doni katasztrófáról, majd a tatárhágói és a budapesti harcokról több folytatásban közöltük. A fénykép baloldalán Baumholczer József monyoródi tanító, aki 1943. január 14-én esett el Scsucsjenél az orosz áttörés második napján. Egy áramszünet utórezgései M ost, hogy - remélhetőleg - túl vagyunk a nehezén, várva az újabb olvadást, havazást, ónos esőt, s az ezek következtében kidőlő fák zuhanását, talán nem haszontalan eltűnődni azon, minek a következménye volt ez a háromnapos vacogás, s túl azon, hogy mit idézett elő, hogyan is lehetne egy ehhez hasonló fiaskót megelőzni. Évek óta téma, hogy a kidőlt fák okozzák a zűrzavart, most is ez jött be, mégsem mennek a dolgok elé. A Mecsek fái egy méter vastag földrétegben kapaszkodnak meg, s való igaz, két eshetőség van: vagy a laza, nedves talaj miatt, vagy a lombkoronára nehezedő súlyuk miatt dőlnek ki. Az egy dolog, hogy a földbe fektetett vezetékkel megoldódna a zűrök ezen része, de ez nem minden. Ugyanis attól, hogy a földbe kerülnek a vezetékek, a pécs-orfűi utakon továbbra is életveszélyben autózhatunk, hiszen a fák az út fölé hajlanak, télen és tavasszal keresztbe dőlnek, és senki sem tudhatja, mikor kit csap agyon. A plusz károkat nem is említem. Aki mostanában járt arrafelé, láthatja, még áll egy-egy kidőlésnek indult fa, de ki tudja, meddig. Ézen túl egy áramszünet esetén nemcsak arról van szó, hogy gyertya mellett társasjá- tékozunk és beszélgetünk, türelemmel kivárva, hogy a keményen dolgozó DÉDASZ- osok befejezzék a favágókkal együtt végzett munkát, hanem arról is, hogy ennyi idő alatt már kiolvadnak a hűtőládák, tönkremennek a lefagyasztott húsok, képtelenség vizet kapni, tehát se főzni, se mosni, se fürödni nem lehet. A harmadik napon aztán már nem sok kedve van az embernek társasjátékozni, s különösebben az sem izgatja, hogy a DÉDASZ szakemberei odakint fagyoskodnak, sőt, egyre inkább az jár a fejében, hogy a hidegben végre csak-csak megjön az eszük, s megegyeznek az erdészekkel, hogy nem az ilyen dermesztő időben kellene kivagdosni a fákat, válogatás nélkül, hanem nyáron, végig ellenőrizve a villanyvezetékek nyomvonalát. Ezzel persze még nem merültek ki a helyi bosszankodás lehetőségei. Ugyanis - természetesen - a telefonvezetékekre is dőlnek a fák - s így, a külvilágtól elvágva meg sem kísérelhetjük, hogy tudakozzunk, tudassunk vagy reklamáljunk. Hónapok óta folyik az alkudozás, hogy hol legyen a mobiltelefonhálózatok erősítőjét tartó torony, de Orfűn és környékén még ma sincs térerő. Ez ilyenkor azt jelenti, hogy ha a faluban valaki rosszul lesz, egy favágó elvágja a kezét, megindul egy szülés, a jeges úton lábát töri egy idős ember, képtelenség kihívni a mentőket, s az sem biztos, hogy akad, aki Pécsre szállítsa a sérültet vagy beteget. És az sem, hogy beérnek Pécsre, mert esetleg egy kidőlt fa állja az útjukat, hacsak nem dől rá a szállító kocsira! (Én már láncfűrészt is hordok a csomagtartómban.) Ezek mellé már csak apróságok, hogy az egyes utcákon éppen csak eltolt hó jégpályává fagyott, hogy a meg nem oldott átfolyások tíz centire vastagodott jégmezőkké válnak. Itt senki sem törődik avval, ami az önkormányzaton, a faluközponton és a kocsmán pár száz méterrel túl van, s az a mesebéli mondás járja: „Arra, ahol már a polgármester se jár!...” A vízhiány idején nincs senki a helyi vízművek telefonjai mellett, csak a harmadik napon - a Komlóra küldött vészjelzésemet követően - érkezik meg a lajtos kocsi az ivóvízzel, nincs meg az a törődés, amit ilyenkor elvár a polgár, legfőképpen azok, akik rászorultak: idősek, betegek, egyedül élők. Ezeket tapasztalva, nem véletlen hangzott el bosszanko- dásunk közepette: már csak egy-két ágyúlövés hiányzik, belőtt ablakokkal és kivédhetetlen - külvilágból jött - hűtéssel, s nyugodtan mondhatjuk, az ezredfordulóra - Európa helyett - lecsúsztunk a Balkánra. Nagy Bandó András Az 1956-os emlékmű javára történt befizetések 1997 január 31-ig lehet pénzadományokkal hozzájárulni az emlékműhöz 1996. október 23-án ünnepélyes keretek között felavatták Pécsett, a 48-as téren az 1956-os emlékművet, az országzászlót, és a városban további számos 56-os emléktáblát. A fedezetet Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata biztosította. Az emlékmű kuratóriumához azonban számos megkeresés érkezett Pécs város polgárainak részéről, hogy tegyük lehetővé a közadakozást, a polgárok forintjaikkal is szeretnének hozzájárulni az emlékmű felállításához. A kuratórium e kérésnek örömmel tett eleget, és a befizetők jegyzékét közzétesz- szük az Új Dunántúli Naplóban, a Pécsi Extrában és az 1956-os emlékművet ismertető kiadványban. A mű elkészült, a befizetések azonban folyamatosan érkeznek a városháza portáján átvehető csekken. 1997. január 31-ig lehet még pénzadományokkal hozzájárulni az emlékműhöz. A PÉCS 1956-1996 című kiadványba azonban csak a január 25-ig a Konzum Bankhoz beérkezett adományozók neve kerülhet be. A szíves adományokat a kuratórium nevében ezúton is megköszöni Dr. Romváry Ferenc a kuratórium elnöke Ágota László, Pécs, Gyöngyös u. 13. 1 000 N. N. 1 000 Dr. Kiss László, Pécs, Mogyorós köz 4. 3 000 Dr. Várnai Ferenc, Pécs, Nagyszkókó u. 7. 1 000 Hellényi Miksa, Pécs, Mohácsi út 40. 100 Dr. Kumik Ernő, Pécs, Mikszáth Kálmán u. 4. 5 000 Dr. Tóbiás János, Pécs, József u. 17/2. 5 000 Dr. Mohay András, Pécs, Toldi Miklós u. 3. 1 000 Bedő Tibor, Pécs, Nagy Imre út 57. 500 Dr. Ruppert Ferenc, Pécs, Alkotmány u. 28. 1 000 Ürögi Jenőné, Pécs, Borbála u. 11. 1 000 Jandó Jenő, Pécs, Rókus u. 3/b. 1 000 Dr. Józsa Aurélné, Pécs, Rákóczi út 71. 1 000 Dr. Kengyel Miklós, Pécs, Gólya-dűlő 20. 1 000 Várnagy Viktor, Pécs, Móré Fülöp u. 37. 1 000 Hamberger Ferenc, Göteborg 25 000 Petrovics József, Bagoly-dűlő 14/1. 1 000 Szervecz Miklós, Pécs, Gosztonyi u. 12/c. 500 Dr. Mednyánszky Sándor, Pécs, Gyöngyös u. 11. 1 000 Farkas Pál, Pécs, Nap u. 16. 1 000 Dr. Varga Levente, Pécs, Szigeti út 39. 1 500 Dr. Losonczy Hajnal, dr. Vereczkei Lajos, Pécs, Rákóczi út 30. 5 000 PMMF Ép. Vili. Tanszék, Pécs, Boszorkány út 2. 10 000 Dr. Lénárd László, Pécs, Magaslati út 52. 1 000 Páneurópa Unió Pécs-Baranyai Szervezete, Pécs 5 000 Péter Pál, Pécs, Sziklás-dűlő 1. 1 000 Dr. Barakonyi Károly, Pécs, Rákóczi út 69. 5 000 Délmagy.-i Vitézi Rend, v. Sztankovánszky Imre 5 000 Kárász Gyula, Pécs, Szőlész-dűlő 10. 5 000 Kosz Margit, Pécs, Bartók Béla u. 62. 1 000 Dr. Visegrádiné Cserfai Klára, Pécs, Búza tér 8. 500 Merkel Ottóné, Pécs, Szigeti út 19. 1 000 Dr. Oroszi Sándor, Pécs, Tavasz u. 27. 2 000 Takács Dezső, Pécs, Dagály u. 8. 1 000 Ivasivka Mátyás, Pécs, Rét u. 39. 1 000 Falus Károly, Pécs, Somfa u. 1. 5 000 Ács Béla, Pécs, Hunyadi út 77. 1 000 Csokona János, Pécs, Május 1. u. 11/a. 1 000 Bélyácz Iván, Pécs, Rét u. 45. 2 000 Szeléné Beck Irma, Pécs, Ferenciek u. 38. 1 000 Brantner és Tsa Bt. Szerecsen Gyógyszertár, Pécs 4 000 Durucz István, Pollack M. Ép. Ip. Szakközépisk., Pécs 2 000 TRANSGEO Bt., dr. Erdősi Ferenc, Pécs, Nagyszókói u. 15. 2 000 Dr. Kalotai Jánosné, Pécs, Király u. 81. 1 000 47. sz. Szent László Cserkészcsapat, Kühn Szaniszló-raj 1 000 Történelmi Igazságtétel Bizottság, Budapest, Közp. Iroda 50 000 Kárász Gyuláné, Pécs, Fazekas Mihály u. 18. 1 000 Viktor László, Paks, Hattyú u. 10. 1 000 Bodó Károly, Pécs, Klimó u. 23. 5 000 Koszits Andorné, Pécs, Búza tér 8. 1 000 Somos József és neje, Pécs, Móré Fülöp u. 1/d. 1 000 Ruppert István, Pécs, Zsuzsanna u. 17. 1 000 Katits Kálmán, Pécs, Gólya-dűlő 11. 1 956 Korda Rudolf, Pécs, Kőrös u. 5/a. 1 000 Dél-Dunántúli Gázszolgáltató Rt., Pécs, Búza tér 8/a. 25 000 Németh Gyula, Pécs, Hősök tere 10 000 FIDESZ-Magyar Polgári Párt Pécs, Zólyom u. 2. 5 000 Pécsi Keresztény Kör, Pécs, Pf.: 32. 2 000 Tihanyi József, Pécs, Mezőszél u. 8. 1 000 Kovács János, Pécs-Somogy, Somogy u. 4. 1 000 Katona Nándor, Pécs, Szőnyi Ottó u. 8/a. 1 000 Dénesi Ödön, Pécs, Fogaras u. 1. 1 000 Krisztián Béla, Pécs, Homok u. 5. 2 000 Konkoly-Thege Dénes, Pécs, Nagy Lajos k. útja 10/c. 1 000 Kővágó László, Pécs, Perczel u. 4. 1 000 Tormássy Lorándné, Pécs, Nagy Imre út 82. 1 000 Dr. Than Nándor, Pécs, Munkácsy M. u. 21. 1 000 Dr. Kádas István, Pécs, Jókai u. 47. 1 000 Gyurasics Ferenc, Pécs, Rippl-Rónai u. 14. 1 000 Pálfay Dezső, Pécs, Rét u. 25. 3 000 Dr. Borosné dr. Farkas Mária, Kaposvár, Bajcsy u. 64. 2 000 Chemóczy-Nagy Tibor, Pécs, József Attila u. 47/a. 1 000 Szendrői Tibor, Pécs, Nagy Imre út 18. 1 000 Páldy Géza, Pécs, Damjanich u. 19. 5 000 Dr. Herman Sándor, Pécs, Vargha Damján u. 4. 2 000 Kelle Sándor, Pécs, Nagyárpádi út 24. 1 000
