Új Dunántúli Napló, 1997. január (8. évfolyam, 1-30. szám)

1997-01-06 / 5. szám

1997. január 6., hétfő Az Olvasó Véleménye Dünántúli Napló 11 Csúszós lépcsők - A jeges utak, járdák mellett a lépcsők jelentik a legnagyobb veszélyt ilyen fagyos időben. Felvételünk a pécsi Megyeri úti vasúti hídról készült. fotó: laufer No smoking! Elhatároztam, haladok egy kicsit a divattal és veszek magam­nak egy egyszerű, sportos, drapp zakót. Aggodalomra semmi okom - gondoltam, hiszen a város tele van kis- és nagy áruhá­zakkal, üzletekkel, ahol reklámtáblák - rajtuk Nyugat- Dél- Európa legjobb képű sármos úriemberek, kimért mosollyal, zsebretett kézzel - hirdetik az éppen legdivatosabb zakót. Húsz és harminc Gyönyörű életkorok. A húsz­éves még belegyökerezik a gondtalan kamaszkorba, de már sejteni véli az Elet törvényeit, buktatóit. A harmincas már megismerte mindazt, amiről a húsznak csak sejtései vannak, ám még rendelkezik azzal az életerővel, melyet később oly gyorsan elkoptatnak az évek. A 20 és 30 év között hát alig található lényeges különbség. Sokkal meghökkentőbb azon­ban, ha az időnként tudomá­sunkra hozott, statisztikák szá­mainak tükrében vizsgálódunk. Most éppen 19,5%—al) emelik a nyugdíjakat, míg honatyáink január elsejétől 30 %-os fize­tésemelést szavaztak meg ma­guknak. No meg az ezzel járó egyéb kedvezményeket és járu­lékokat. Egyik napilapunk számokat is közöl az emelések utáni honatyai állapotokról. A végeredmény szerint egy-egy képviselő csupán országházi tevékenységéért akár 300 ezret is hazavihet havonta, nem szólva az egyéb úton őt megil­lető (?) díjazásokról és az ún. járulékos költségek térítéseiről. Ugyanez a napilap közli egyik pártvezérünk alkalmi, szenvedélyességtől és sajnál­kozástól sem mentes megnyi­latkozását, amely szerint ag­gasztó, hogy a magyar társada­lom milyen mértékben polari­zálódik. Egyre nő a szegények száma - mondja - és egyre job­ban gazdagodnak azok, akik helyzetük révén közel vannak, közel lehetnek a tűzhöz. Ez utóbbiak - így a szónok - még a hatalom segítségét is megkapják ehhez, vagyis a ha­talom segíti őket a mind na­gyobb és nagyobb szelet ke­nyérhez. Rejtély számomra, miért nem vette észre nyilatko­zatakor a képviselő, hogy ott és akkor önmagáról is beszél. Mint olyanról, akit a hatalom segít hozzá a gyarapodáshoz. Mert a január elsejei illetmény rendezése nem tesz különbsé­get a jelenséget elutasító, bíráló és azt előterjesztő, elfogadó honatya között. Egységesen jut­tat mindenkinek, aki bejutott a Parlamentbe. Ahol aztán több­nyire üres tátonganak a padso­rok. De hát ez már más téma! Szóval 20 és 30. Tíz egység­nyi különbség. Megközelítés dolga, hogy szerénynek vagy hatalmasnak ítéljük. A fenti megvilágításban mintha a ha­talmasság - és hatalom - volna tetten érhető. Bokrétás A. Első utam a főutcába veze­tett, ahol már félre volt téve a zakó számomra. Hm. A színe egész jó. De azért előtte felpró­bálom, biztos, ami biztos ala­pon. A tükör előtt állva feltűnt, hogy csuklóm felett másfél cen­timéteres rés tátong és csak utána kezdődik a zakó ujja fel­felé. Ez folyamatos egészen a vállig, ahol egy kissé szűkös, de éles kanyart vesz az anyag a nyakam irányába, majd néhány centiméter után nekiütközik a gallérnak. Ettől a néhány centi­től a vállaim kissé megemel­kednek és nehezebben veszem a levegőt. A próba után az el­adókisasszony készségesen le­fejti rólam a kényszerzubbonyt, én pedig fellélegezve közlöm vele: nagyobb kéne. Az sajnos nincs - jön a válasz. Én nem is vitatkozom, továbbállok, hi­szen annyi üzlet van még. A következő üzlettel biztos voltam, hogy beletrafálok a kö­zepébe, hiszen már a neve is biztató. Benyitok. Mindjárt az első pillanatban gyanús a hely­zet, mert mindenféle alsónad­rág és zokni néz velem farkas­szemet, amitől kissé meg is tor­panok a bejáratnál. Most már óvatosabban teszem fel a kér­dést, mégpedig azt, hogy sze­retnék a méretemben egy drapp, sportos zakót. A válasz teljesen elrettent és váratlanul ér. Mondják, hogy sajnos csak ebben és ebben a méretben van. Ezen azért egy kicsit elgondol­kodtam, vajon mi lenne, ha pl. a McDonalds kifogyna a Big- Mac-ból. Dehát nincs mit tenni, megyek tovább, hiszen annyi üzlet van még. Újabb nagyáruház, konfek­ció osztály. Az eladó kedélye­sen beszélget munkatársával, én mintha ott sem lennék. Szeme sarkából azonban moz­golódást lát a zakóknál, odajön. Szakmai tudása teljesen elkáp­ráztat, mert rám nézett és egy­ből mondta, hogy - 196 centi- méteres magasságomra - mek­korára lenne szükségem. Én meg is mutatom, hogy melyik színből, természetesen abból nincs. Helyette azonban van zöld-piros-kék négyzetrácsos­ból 48-as méretben 200 darab. Úgyhogy még választhatok is. Én a kijárati ajtót választom ismét. Kezdeti lelkesedésem most kicsit alábbhagy, de azért még egy hely belefér az időbe. Újabb szaküzlet. Az idős úri­ember udvarias kiszolgálása teljesen levesz a lábamról, már föl sem tűnik, hogy nincs a mé­retemben zakó, azonban pillan­tásom megakad egy füzeten melynek címe: „Csokomyak- kendő-kötő könyv”. Már úgyis régóta meg akarom tanulni a csokomyakkendő kötés trükk­jét. Az eladó közli, hogy az saj­nos a cég könyve, de ha akarom lefénymásoltatja nekem. Kez­deti kábultságom tovább foko­zódik, hiszen ki vagyok szol­gálva. Az úriember átszalad a majdnem szomszédos üzlet­házba, de kisvártatva vissza is jön letörve. Az ok nem ér várat­lanul ezen a napon: a fénymá­soló üzletnek nincs papírja. Lehet, nemcsak az emberek­nek vannak rossz napjaik, ha­nem a városnak is, és én kifog­tam egy ilyet? Szirmai Gábor Jogi tanácsadó H. G.-né kérdése: a munka­körébe nem tartozó munkát is köteles-e elvégezni? A Munka Törvénykönyvé­nek 105. §-ában meghatározot­tak szerint a munkavállaló - különösen indokolt esetben - munkakörébe nem tartozó munkát is köteles végezni, il­letve állandó munkahelyén kí­vüli munkavégzésre is köte­lezhető. Ez azonban beosztá­sára, képzettségére, korára, egészségi állapotára, vagy egyéb körülményeire tekintet­tel rá nézve aránytalan sére­lemmel nem járhat. A munkavállaló a fentiek szerinti munkavégzés esetén a ténylegesen végzett munka alapján jogosult díjazásra. Ez azonban - kollektív szerződés, vagy a felek eltérő megállapo­dása hiányában - az eredeti munkaköre szerinti átlagkere­seténél nem lehet kevesebb. Ha a munkavállaló a fentiek szerinti munkavégzés mellett munkakörét is ellátja, munka­bérén felül külön díjazás (he­lyettesítési díj) is megilleti. A munkakörébe nem tar­tozó, illetve a más munkahe­lyen történő munkavégzés va­lószínű tartamáról a munkavál­lalót tájékoztatni kell. Az ilyen munka - eltérő megállapodás hiányában - nem haladhatja meg naptári évenként a két hónapot. Nem kötelezhető be­leegyezése nélkül más hely­ségben végzendő munkára a nő terhessége negyedik hónap­jának kezdetétől, gyermeke hároméves koráig. A munka- vállaló az ismertetett (MT. 105. §.) feltételek szerint írás­ban ideiglenesen más munkál­tatónál történő munkavégzésre is kötelezhető (kirendelés). Az ennek következtében felme­rülő többletköltségeit a mun­káltató köteles megtéríteni. H. K. olvasónk kérdezi, hogy a lakás-takarékpénztá­rakról szóló törvény szerint kik köthetnek lakástakaré­kossági szerződést. Azt 1997. január 1. napján hatályba lépő 1996. évi CXIII. törvény 6. §-a szerint lakás- előtakarékossági szerződést köthetnek a lakás-takarékpénz­tárral: a.l devizabelföldi ter­mészetes személy saját nevé­ben, saját maga javára, vagy természetes személy az általa megnevezett, devizabelföldi természetes személy (kedvez­ményezett) javára, b./ intézeti gyám, eseti gondnok, alapít­vány, devizabelföldi természe­tes személy, társadalmi szer­vezet, egyház, a helyi önkor­mányzat, az állami gondosko­dásban élő gyermek, mint kedvezményezett javára, élet­kezdésének elősegítése céljá­ból, c./ a lakásszövetkezet épü­letenként a tulajdonában, vagy a tagjainak közös tulajdonában álló épületrészek felújításához és korszerűsítéséhez szükséges pénzügyi források biztosítása céljából, d./ a társasházi közös­ség nevében kétharmados közgyűlési határozattal a kö­zös képviselő a közös tulajdo­nukban álló épületrészek fel­újításához és korszerűsítésé­hez szükséges pénzügyi forrá­sok biztosítása céljából. Kedvezményezett lehet: a.l a lakás-előtakarékoskodó közeli hozzátartozója (PTK. 685. §. b. pont) az a. pontban foglaltak alapján, b.l intézeti gyámság alatt álló gyermek (a család­jogi törvény 98. §.) a, b./ pont­ban foglaltak alapján, akinek a javára a lakás-előtakarékos­kodó a lakáselőtakarékossági szerződést megkötötte. Nagy G. pécsi olvasónk az iránt érdeklődik, hogy a kül­földi egyetemen töltött időt nyugdíjra jogosultság szem­pontjából be lehet-e számí­tani szolgálati időnek. A 89/1990/VI.l. MT. sz. rendelet 133. §-a értelmében a külföldi felsőfokú oktatási in­tézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok idejét a nyugdíjra jogosultság szem­pontjából szolgálati időként akkor lehet figyelembe venni, ha a külföldön szerzett képesí­tést honosították, illetőleg a tanulmányok idejét hazai fel­sőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott ta­nulmányi időbe beszámították. A külföldi felsőfokú okta­tási intézmény nappali tagoza­tán 1944. után folytatott ta­nulmányi időt a fenti bekez­désben említett honosítás, ille­tőleg beszámítás igazolása nélkül is figyelembe kell venni, ha a hallgató a.l magyar ösztöndíjasként, vagy b.l az il­letékes magyar hatóság enge­délyével államközi egyezmény alapján külföldi alapítványból, nemzetközi szervezet által biz­tosított keretből, külföldi szervnél - magánkezdemé­nyezésre - pályázat elnyerésé­vel, vagy meghívás alapján ösztöndíjban részesült, és így végezte tanulmányait. S. A. Válaszol a Pécsi Tömegközlekedési Rt. Az Új DN december 4-iki számában megjelent „Utas­pukkasztó?” című írásra kí­vánok társaságunk és magam nevében reagálni: Feltehetően kedves utastár­sunk dr. Csaba István a kultu­rált városi tömegközlekedés érdekében ragadott tollat, hogy közzétegye kritikus megjegyzéseit szolgáltatá­sunkról. Emellett nem egy olyan javaslatot is megfogal­mazott a cég menedzsmentje és a buszvezetők számára, amelyek komoly megfontolás tárgyát képezhetik még a szakembereknek is. A közle­kedésben pedig mindnyájan azok vagyunk, hisz részt ve­szünk benne. Mondhatnám azt is, hogy „egy buszon uta­zunk”, mert valóban közös érdekünk és törekvésünk le­het a tömegközlekedés maga­sabb minősége, ami csök­kentheti utasainknak az időn­kénti viteldíjemelés miatt ér­zett elégedetlenségét. Néze­tem szerint azonban a közle­kedés nem azért aktuális téma, mert az év elején újabb díjemelés várható, hanem a dolog pontosan fordítva áll: azért kényszerülünk erre a lé­pésre, hogy az Ön szavaival élve a város vérkeringése to­vábbra is működőképes ma­radjon. Ez pedig mindig aktu­ális kérdés. Ön a város lakói nevében szólított meg ben­nünket, így talán jogosan vá­laszolhatok a levélre a lehet­séges és szükséges együttmű­ködés jegyében közös erőfe­szítést kérve és javasolva a problémák megoldásában. Ezek után rátérek a részle­tekre. Az utasok üdvözlésé­nek felelevenítése jogos ész­revétel - mely jelenleg az au­tóbuszon történő jegyváltás­kor gyakorlattá vált - teljes körű kiterjesztése céljaink között szerepel. Gépkocsivezetőink jelen­leg ruhapénzt kapnak, és a szolgálatba való jelentkezé­sük szabályozott a megjelené­süket illetően. Vállalkozókkal jelenleg is tárgyalunk, egy a járatszemélyzet munkavégzé­sénél kényelmes és esztétikus formaruha későbbi beveze­tése érdekében. A gépkocsivezető nevének feltüntetésével nem értünk egyet, ez visszaélésre adhat lehetőséget, de a járatszám és időpont megjelölésével bárki megteheti észrevételét akár dicsérni akar, akár panaszt tenni. A vezetőfülke ajtajának ki­kötésével magunk sem értünk egyet, ennek megoldása a mi feladatunk és ennek eleget is kívánunk tenni. A társaság belső ellenőr­zése megoldott, részvénytár­sasági formánál ezt a funkciót a cég felügyelő bizottsága látja el. Ezeknek a problé­máknak a megoldása csak a mi feladatunk. Közös gondol­kodásra ajánlom viszont a következőket. Lehet vitatni, hogy milyen irányban változott az elmúlt években a buszközlekedés színvonala, de az sajnos csak kismértékű összefüggésben van a viteldíjak emelésével. Az áremelést az üzemanyag és kenőanyagok, anyagok, al­katrészek, javíttatási munka­díj, gumiáruk, kötelező fele­lősségbiztosítás, egyéb ener­gia árak, nyomdai költségek, postai szolgáltatások díjának emelkedése, stb. tette szüksé­gessé., A januártól megvalósí­tott díjemelés azonban nem nyújt teljes egészében fedeze­tet az üzemeltetési költsé­gekre, mert más kategória az ár és más a tarifa. Az semmiképpen sem igaz, hogy a bajok elfedésére kerül­tek volna előtérbe az utasok fokozottabb ellenőrzését célzó intézkedések. Európa számos városában természe­tes pl. az első ajtón történő felszállás és jegykezelés, amit senki nem vesz zaklatásnak. Nemigen tapasztaltam a hátul jegy nélkül történő próbálko­zást, ami - tisztelet a kivétel­nek - nálunk ezért előfordul. Nyilván találkozott kedves utasunk is olyan esettel vala­melyik pécsi buszon, amikor a vezető néhány másodperces késéssel nyitotta a hátsó ajtó­kat, hogy elől szánjanak fel a várakozók. Ha igen, mit szólt a belülről rázúduló goromba­ságokhoz? Egyébként ez a rendszer 1996. október, no­vember hónapjaiban közel 10 millió forinttal csökkentette cégünk bevétel elmaradását. Higgye el, nekünk is na­gyon rosszul esik, hogy a sok­szor egész nap az iskolában ülő fiatalok nem adják át a he­lyüket terhes nőknek, gyere­kes anyáknak, idős és beteg embereknek. De mi akadá­lyozza meg a tisztelt utazókö­zönséget abban, hogy ezen változtasson? Egy nagyobb tábla segítene a dolgon? Sze­rintem az ilyen feliratokat ép­pen azok nem veszik figye­lembe, akiknek szól. Abban is teljes mértékben igaza van, hogy egy kultúrvá- rosban gondot fordítanak arra, hogy a megállóhelyeken min­dig olvasható és sértetlen tá­jékoztató táblák legyenek. Utasaink tapasztalhatták, hogy az elmúlt években hány­szor és hányféle megoldással próbálkoztunk. Eddig egyet­len kísérlet sem bizonyult el­lenállónak, sok tábla sajnos néhány napnál nem „bírja” tovább. Az elmúlt két évben közel 2,5 millió forintot fordí­tott társaságunk az utastájé­koztatásra. Várom Csaba úr javaslatát a bombabiztos technikára vagy valami másra . .. Most nem akarom vitára bocsátani a megállókban elhe­lyezett, és igen masszívnak tűnt betonpadok állapotát, ami szintén hozzátartozik a kultúrváros képéhez. A járatok számának feltün­tetése, a pontos információ természetesen hozzátartozik a minőségi szolgáltatáshoz. Mit tehetünk azonban, ha az ab­lakban elhelyezett táblának lába kél? Egyelőre megkísé­reljük magasabbra tenni, ahol nehezebb elérni. De ez a meg­felelő módszer? Azt azért a levélíró sem gondolhatja komolyan, hogy a tömegközlekedés fogja egy városba csábítani a turistákat. Attól ugyanis, hogy normáli­san járnak a buszok, még senki sem lesz motivált a ne­vezetességek és érdekességek megtekintésére. Mi csak azt szeretnénk, hogy szolgáltatá­sunkkal, mint háttérrel ne le­gyenek elégedetlenek az ide­látogatók, ne okozzunk prob­lémát nekik. Az elégedettség­ről és a motivációról mások­nak kell gondoskodni. Bár ez nem Rónai tanár úr rovata az újságban, mégis en­gedjen meg végül egy meg­jegyzést. A Magyar Értel­mező Kéziszótár szerint puk­kadni annyit tesz: érzelmeket visszafojtva mérgelődni, irigykedni. Semmiképp sem szeretnénk kedves utasainkat mérges pukkadozásra kész­tetni. Érzelmeit a levélíró nem fojtotta vissza, az irigykedést végképp nem tudom értel­mezni. Utaspukkasztó? Kóczián Lőrinc ügyvezető igazgató

Next

/
Oldalképek
Tartalom