Új Dunántúli Napló, 1997. január (8. évfolyam, 1-30. szám)
1997-01-06 / 5. szám
1997. január 6., hétfő Az Olvasó Véleménye Dünántúli Napló 11 Csúszós lépcsők - A jeges utak, járdák mellett a lépcsők jelentik a legnagyobb veszélyt ilyen fagyos időben. Felvételünk a pécsi Megyeri úti vasúti hídról készült. fotó: laufer No smoking! Elhatároztam, haladok egy kicsit a divattal és veszek magamnak egy egyszerű, sportos, drapp zakót. Aggodalomra semmi okom - gondoltam, hiszen a város tele van kis- és nagy áruházakkal, üzletekkel, ahol reklámtáblák - rajtuk Nyugat- Dél- Európa legjobb képű sármos úriemberek, kimért mosollyal, zsebretett kézzel - hirdetik az éppen legdivatosabb zakót. Húsz és harminc Gyönyörű életkorok. A húszéves még belegyökerezik a gondtalan kamaszkorba, de már sejteni véli az Elet törvényeit, buktatóit. A harmincas már megismerte mindazt, amiről a húsznak csak sejtései vannak, ám még rendelkezik azzal az életerővel, melyet később oly gyorsan elkoptatnak az évek. A 20 és 30 év között hát alig található lényeges különbség. Sokkal meghökkentőbb azonban, ha az időnként tudomásunkra hozott, statisztikák számainak tükrében vizsgálódunk. Most éppen 19,5%—al) emelik a nyugdíjakat, míg honatyáink január elsejétől 30 %-os fizetésemelést szavaztak meg maguknak. No meg az ezzel járó egyéb kedvezményeket és járulékokat. Egyik napilapunk számokat is közöl az emelések utáni honatyai állapotokról. A végeredmény szerint egy-egy képviselő csupán országházi tevékenységéért akár 300 ezret is hazavihet havonta, nem szólva az egyéb úton őt megillető (?) díjazásokról és az ún. járulékos költségek térítéseiről. Ugyanez a napilap közli egyik pártvezérünk alkalmi, szenvedélyességtől és sajnálkozástól sem mentes megnyilatkozását, amely szerint aggasztó, hogy a magyar társadalom milyen mértékben polarizálódik. Egyre nő a szegények száma - mondja - és egyre jobban gazdagodnak azok, akik helyzetük révén közel vannak, közel lehetnek a tűzhöz. Ez utóbbiak - így a szónok - még a hatalom segítségét is megkapják ehhez, vagyis a hatalom segíti őket a mind nagyobb és nagyobb szelet kenyérhez. Rejtély számomra, miért nem vette észre nyilatkozatakor a képviselő, hogy ott és akkor önmagáról is beszél. Mint olyanról, akit a hatalom segít hozzá a gyarapodáshoz. Mert a január elsejei illetmény rendezése nem tesz különbséget a jelenséget elutasító, bíráló és azt előterjesztő, elfogadó honatya között. Egységesen juttat mindenkinek, aki bejutott a Parlamentbe. Ahol aztán többnyire üres tátonganak a padsorok. De hát ez már más téma! Szóval 20 és 30. Tíz egységnyi különbség. Megközelítés dolga, hogy szerénynek vagy hatalmasnak ítéljük. A fenti megvilágításban mintha a hatalmasság - és hatalom - volna tetten érhető. Bokrétás A. Első utam a főutcába vezetett, ahol már félre volt téve a zakó számomra. Hm. A színe egész jó. De azért előtte felpróbálom, biztos, ami biztos alapon. A tükör előtt állva feltűnt, hogy csuklóm felett másfél centiméteres rés tátong és csak utána kezdődik a zakó ujja felfelé. Ez folyamatos egészen a vállig, ahol egy kissé szűkös, de éles kanyart vesz az anyag a nyakam irányába, majd néhány centiméter után nekiütközik a gallérnak. Ettől a néhány centitől a vállaim kissé megemelkednek és nehezebben veszem a levegőt. A próba után az eladókisasszony készségesen lefejti rólam a kényszerzubbonyt, én pedig fellélegezve közlöm vele: nagyobb kéne. Az sajnos nincs - jön a válasz. Én nem is vitatkozom, továbbállok, hiszen annyi üzlet van még. A következő üzlettel biztos voltam, hogy beletrafálok a közepébe, hiszen már a neve is biztató. Benyitok. Mindjárt az első pillanatban gyanús a helyzet, mert mindenféle alsónadrág és zokni néz velem farkasszemet, amitől kissé meg is torpanok a bejáratnál. Most már óvatosabban teszem fel a kérdést, mégpedig azt, hogy szeretnék a méretemben egy drapp, sportos zakót. A válasz teljesen elrettent és váratlanul ér. Mondják, hogy sajnos csak ebben és ebben a méretben van. Ezen azért egy kicsit elgondolkodtam, vajon mi lenne, ha pl. a McDonalds kifogyna a Big- Mac-ból. Dehát nincs mit tenni, megyek tovább, hiszen annyi üzlet van még. Újabb nagyáruház, konfekció osztály. Az eladó kedélyesen beszélget munkatársával, én mintha ott sem lennék. Szeme sarkából azonban mozgolódást lát a zakóknál, odajön. Szakmai tudása teljesen elkápráztat, mert rám nézett és egyből mondta, hogy - 196 centi- méteres magasságomra - mekkorára lenne szükségem. Én meg is mutatom, hogy melyik színből, természetesen abból nincs. Helyette azonban van zöld-piros-kék négyzetrácsosból 48-as méretben 200 darab. Úgyhogy még választhatok is. Én a kijárati ajtót választom ismét. Kezdeti lelkesedésem most kicsit alábbhagy, de azért még egy hely belefér az időbe. Újabb szaküzlet. Az idős úriember udvarias kiszolgálása teljesen levesz a lábamról, már föl sem tűnik, hogy nincs a méretemben zakó, azonban pillantásom megakad egy füzeten melynek címe: „Csokomyak- kendő-kötő könyv”. Már úgyis régóta meg akarom tanulni a csokomyakkendő kötés trükkjét. Az eladó közli, hogy az sajnos a cég könyve, de ha akarom lefénymásoltatja nekem. Kezdeti kábultságom tovább fokozódik, hiszen ki vagyok szolgálva. Az úriember átszalad a majdnem szomszédos üzletházba, de kisvártatva vissza is jön letörve. Az ok nem ér váratlanul ezen a napon: a fénymásoló üzletnek nincs papírja. Lehet, nemcsak az embereknek vannak rossz napjaik, hanem a városnak is, és én kifogtam egy ilyet? Szirmai Gábor Jogi tanácsadó H. G.-né kérdése: a munkakörébe nem tartozó munkát is köteles-e elvégezni? A Munka Törvénykönyvének 105. §-ában meghatározottak szerint a munkavállaló - különösen indokolt esetben - munkakörébe nem tartozó munkát is köteles végezni, illetve állandó munkahelyén kívüli munkavégzésre is kötelezhető. Ez azonban beosztására, képzettségére, korára, egészségi állapotára, vagy egyéb körülményeire tekintettel rá nézve aránytalan sérelemmel nem járhat. A munkavállaló a fentiek szerinti munkavégzés esetén a ténylegesen végzett munka alapján jogosult díjazásra. Ez azonban - kollektív szerződés, vagy a felek eltérő megállapodása hiányában - az eredeti munkaköre szerinti átlagkereseténél nem lehet kevesebb. Ha a munkavállaló a fentiek szerinti munkavégzés mellett munkakörét is ellátja, munkabérén felül külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti. A munkakörébe nem tartozó, illetve a más munkahelyen történő munkavégzés valószínű tartamáról a munkavállalót tájékoztatni kell. Az ilyen munka - eltérő megállapodás hiányában - nem haladhatja meg naptári évenként a két hónapot. Nem kötelezhető beleegyezése nélkül más helységben végzendő munkára a nő terhessége negyedik hónapjának kezdetétől, gyermeke hároméves koráig. A munka- vállaló az ismertetett (MT. 105. §.) feltételek szerint írásban ideiglenesen más munkáltatónál történő munkavégzésre is kötelezhető (kirendelés). Az ennek következtében felmerülő többletköltségeit a munkáltató köteles megtéríteni. H. K. olvasónk kérdezi, hogy a lakás-takarékpénztárakról szóló törvény szerint kik köthetnek lakástakarékossági szerződést. Azt 1997. január 1. napján hatályba lépő 1996. évi CXIII. törvény 6. §-a szerint lakás- előtakarékossági szerződést köthetnek a lakás-takarékpénztárral: a.l devizabelföldi természetes személy saját nevében, saját maga javára, vagy természetes személy az általa megnevezett, devizabelföldi természetes személy (kedvezményezett) javára, b./ intézeti gyám, eseti gondnok, alapítvány, devizabelföldi természetes személy, társadalmi szervezet, egyház, a helyi önkormányzat, az állami gondoskodásban élő gyermek, mint kedvezményezett javára, életkezdésének elősegítése céljából, c./ a lakásszövetkezet épületenként a tulajdonában, vagy a tagjainak közös tulajdonában álló épületrészek felújításához és korszerűsítéséhez szükséges pénzügyi források biztosítása céljából, d./ a társasházi közösség nevében kétharmados közgyűlési határozattal a közös képviselő a közös tulajdonukban álló épületrészek felújításához és korszerűsítéséhez szükséges pénzügyi források biztosítása céljából. Kedvezményezett lehet: a.l a lakás-előtakarékoskodó közeli hozzátartozója (PTK. 685. §. b. pont) az a. pontban foglaltak alapján, b.l intézeti gyámság alatt álló gyermek (a családjogi törvény 98. §.) a, b./ pontban foglaltak alapján, akinek a javára a lakás-előtakarékoskodó a lakáselőtakarékossági szerződést megkötötte. Nagy G. pécsi olvasónk az iránt érdeklődik, hogy a külföldi egyetemen töltött időt nyugdíjra jogosultság szempontjából be lehet-e számítani szolgálati időnek. A 89/1990/VI.l. MT. sz. rendelet 133. §-a értelmében a külföldi felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok idejét a nyugdíjra jogosultság szempontjából szolgálati időként akkor lehet figyelembe venni, ha a külföldön szerzett képesítést honosították, illetőleg a tanulmányok idejét hazai felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányi időbe beszámították. A külföldi felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán 1944. után folytatott tanulmányi időt a fenti bekezdésben említett honosítás, illetőleg beszámítás igazolása nélkül is figyelembe kell venni, ha a hallgató a.l magyar ösztöndíjasként, vagy b.l az illetékes magyar hatóság engedélyével államközi egyezmény alapján külföldi alapítványból, nemzetközi szervezet által biztosított keretből, külföldi szervnél - magánkezdeményezésre - pályázat elnyerésével, vagy meghívás alapján ösztöndíjban részesült, és így végezte tanulmányait. S. A. Válaszol a Pécsi Tömegközlekedési Rt. Az Új DN december 4-iki számában megjelent „Utaspukkasztó?” című írásra kívánok társaságunk és magam nevében reagálni: Feltehetően kedves utastársunk dr. Csaba István a kulturált városi tömegközlekedés érdekében ragadott tollat, hogy közzétegye kritikus megjegyzéseit szolgáltatásunkról. Emellett nem egy olyan javaslatot is megfogalmazott a cég menedzsmentje és a buszvezetők számára, amelyek komoly megfontolás tárgyát képezhetik még a szakembereknek is. A közlekedésben pedig mindnyájan azok vagyunk, hisz részt veszünk benne. Mondhatnám azt is, hogy „egy buszon utazunk”, mert valóban közös érdekünk és törekvésünk lehet a tömegközlekedés magasabb minősége, ami csökkentheti utasainknak az időnkénti viteldíjemelés miatt érzett elégedetlenségét. Nézetem szerint azonban a közlekedés nem azért aktuális téma, mert az év elején újabb díjemelés várható, hanem a dolog pontosan fordítva áll: azért kényszerülünk erre a lépésre, hogy az Ön szavaival élve a város vérkeringése továbbra is működőképes maradjon. Ez pedig mindig aktuális kérdés. Ön a város lakói nevében szólított meg bennünket, így talán jogosan válaszolhatok a levélre a lehetséges és szükséges együttműködés jegyében közös erőfeszítést kérve és javasolva a problémák megoldásában. Ezek után rátérek a részletekre. Az utasok üdvözlésének felelevenítése jogos észrevétel - mely jelenleg az autóbuszon történő jegyváltáskor gyakorlattá vált - teljes körű kiterjesztése céljaink között szerepel. Gépkocsivezetőink jelenleg ruhapénzt kapnak, és a szolgálatba való jelentkezésük szabályozott a megjelenésüket illetően. Vállalkozókkal jelenleg is tárgyalunk, egy a járatszemélyzet munkavégzésénél kényelmes és esztétikus formaruha későbbi bevezetése érdekében. A gépkocsivezető nevének feltüntetésével nem értünk egyet, ez visszaélésre adhat lehetőséget, de a járatszám és időpont megjelölésével bárki megteheti észrevételét akár dicsérni akar, akár panaszt tenni. A vezetőfülke ajtajának kikötésével magunk sem értünk egyet, ennek megoldása a mi feladatunk és ennek eleget is kívánunk tenni. A társaság belső ellenőrzése megoldott, részvénytársasági formánál ezt a funkciót a cég felügyelő bizottsága látja el. Ezeknek a problémáknak a megoldása csak a mi feladatunk. Közös gondolkodásra ajánlom viszont a következőket. Lehet vitatni, hogy milyen irányban változott az elmúlt években a buszközlekedés színvonala, de az sajnos csak kismértékű összefüggésben van a viteldíjak emelésével. Az áremelést az üzemanyag és kenőanyagok, anyagok, alkatrészek, javíttatási munkadíj, gumiáruk, kötelező felelősségbiztosítás, egyéb energia árak, nyomdai költségek, postai szolgáltatások díjának emelkedése, stb. tette szükségessé., A januártól megvalósított díjemelés azonban nem nyújt teljes egészében fedezetet az üzemeltetési költségekre, mert más kategória az ár és más a tarifa. Az semmiképpen sem igaz, hogy a bajok elfedésére kerültek volna előtérbe az utasok fokozottabb ellenőrzését célzó intézkedések. Európa számos városában természetes pl. az első ajtón történő felszállás és jegykezelés, amit senki nem vesz zaklatásnak. Nemigen tapasztaltam a hátul jegy nélkül történő próbálkozást, ami - tisztelet a kivételnek - nálunk ezért előfordul. Nyilván találkozott kedves utasunk is olyan esettel valamelyik pécsi buszon, amikor a vezető néhány másodperces késéssel nyitotta a hátsó ajtókat, hogy elől szánjanak fel a várakozók. Ha igen, mit szólt a belülről rázúduló gorombaságokhoz? Egyébként ez a rendszer 1996. október, november hónapjaiban közel 10 millió forinttal csökkentette cégünk bevétel elmaradását. Higgye el, nekünk is nagyon rosszul esik, hogy a sokszor egész nap az iskolában ülő fiatalok nem adják át a helyüket terhes nőknek, gyerekes anyáknak, idős és beteg embereknek. De mi akadályozza meg a tisztelt utazóközönséget abban, hogy ezen változtasson? Egy nagyobb tábla segítene a dolgon? Szerintem az ilyen feliratokat éppen azok nem veszik figyelembe, akiknek szól. Abban is teljes mértékben igaza van, hogy egy kultúrvá- rosban gondot fordítanak arra, hogy a megállóhelyeken mindig olvasható és sértetlen tájékoztató táblák legyenek. Utasaink tapasztalhatták, hogy az elmúlt években hányszor és hányféle megoldással próbálkoztunk. Eddig egyetlen kísérlet sem bizonyult ellenállónak, sok tábla sajnos néhány napnál nem „bírja” tovább. Az elmúlt két évben közel 2,5 millió forintot fordított társaságunk az utastájékoztatásra. Várom Csaba úr javaslatát a bombabiztos technikára vagy valami másra . .. Most nem akarom vitára bocsátani a megállókban elhelyezett, és igen masszívnak tűnt betonpadok állapotát, ami szintén hozzátartozik a kultúrváros képéhez. A járatok számának feltüntetése, a pontos információ természetesen hozzátartozik a minőségi szolgáltatáshoz. Mit tehetünk azonban, ha az ablakban elhelyezett táblának lába kél? Egyelőre megkíséreljük magasabbra tenni, ahol nehezebb elérni. De ez a megfelelő módszer? Azt azért a levélíró sem gondolhatja komolyan, hogy a tömegközlekedés fogja egy városba csábítani a turistákat. Attól ugyanis, hogy normálisan járnak a buszok, még senki sem lesz motivált a nevezetességek és érdekességek megtekintésére. Mi csak azt szeretnénk, hogy szolgáltatásunkkal, mint háttérrel ne legyenek elégedetlenek az idelátogatók, ne okozzunk problémát nekik. Az elégedettségről és a motivációról másoknak kell gondoskodni. Bár ez nem Rónai tanár úr rovata az újságban, mégis engedjen meg végül egy megjegyzést. A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint pukkadni annyit tesz: érzelmeket visszafojtva mérgelődni, irigykedni. Semmiképp sem szeretnénk kedves utasainkat mérges pukkadozásra késztetni. Érzelmeit a levélíró nem fojtotta vissza, az irigykedést végképp nem tudom értelmezni. Utaspukkasztó? Kóczián Lőrinc ügyvezető igazgató
