Új Dunántúli Napló, 1997. január (8. évfolyam, 1-30. szám)

1997-01-05 / 4. szám

1997. január 5., vasárnap Sport 11 Détári Lajos Pécsre is jönne, ha kifizetnék az árát Sokszor megfogad­tam, hogy nem írok Détári Lajosról. Jó fo­cistának tartom, ám úgy érzem, ő lett volna igazán az „első ma­gyar árú”, aki nagyon jól kamatoztathatta volna tudását külföl­dön, de az utóbbi idő­ben balhé balhét köve­tett körülötte. Most Pécsett, a II. Centrophone Gála te­remfoci tornán talál­kozhattunk Détári val. 1994-ben ígérte, hogy jön, nem érkezett meg. Most nem ígért sem­mit, és itt volt. Jól is játszott a Fradi öreg- fiúi között, mintha bi­zonyítani akarná, nem feltétlenül az osztrák másodosztályban van a helye: tudna ő még tenni valamit a magyar fociért, így, 34 évesen.- Kaptam több ajánlatot magyar él­vonalbeli csapatoktól - kezdi az osztrák St. Pölten játékosa.- Azt hiszem, a magyar első osztályban is megállnám a he­lyem. Ha kifizetnék az áramat, akár Pécsett is focizhatnék. Megszakítja a választ. Rámnéz, aztán elkapja tekinte­tét, mintha várná a következő kérdést, amely azt firtatja, ta­lán ott szúrta el igazán profi pályafutását, amikor elment az Eintracht Frankfurttól. Éppen erről kérdezem.- „Állami játékos ” voltam, nem magam döntöttem a sor­somról. Annak idején úgy volt, ha nem megyek a Frankfurt­hoz, nem igazolhatok külföldre egyáltalán. Aztán a többi iga­zolásomról sem én határoztam el, csak tudatták velem, hova megyek. így aztán több országban is megfordult, majd az is szóba került, visszatér hazánkba, ám maradt az osztrák másodosz­tály.-Harminc millió forint az áram, ha ezt kifizeti valaki, bárhol szívesen ját­szom. Ja, és még egy kikötésem van, kölcsönbe nem me­gyek sehova, a szer­ződésem pedig le­galább két évre szóljon. A harminc millió az egyesüle­temet illeti, aztán velem is meg kell egyezni. Détári hozzá­tette, hogy több ajánlata van kül­földről is. Most gondolkozik. Tisz­tában van azzal, hogy élete utolsó lehetőségét ragad­hatja meg, ha most, éppen most jó helyre igazol. Más­részről hozzátette:- Különösebb céljaim már nin­csenek. Addig aka­rok játszani, amíg érzem, szeretnek. Ebben az életkor­ban már nem lehetnek álmaim, a képességeimmel tisztában vagyok, mindenesetre szé-. gyelitem volna, ha 21 évesen egy német másodosztályú csa­pat ajánlatát elfogadom. A célzás egyértelmű Détári- tól. Egy mondata, amelyik pé­csi játékost (is) érint. Détári pályafutása, külföldi szerep­lése árnyalja legfeljebb véle­ményét. Bozsik László Fotó: Läufer László Miklósfai feledékenység Pécsi rangadó: Balatonfenyves - Keszthely A Küszök számára a távolság nem akadály A világ sportja • Rostock. Marita Meier- Koch, az egykori kiváló német futónő úgy érzi, a 2000-es sydneyi olimpiáig aligha javít­ják meg a 400 méteres síkfu­tásban 1985. október 6-án, az ausztráliai Canberrában felállí­tott világrekordját. A szakállas világcsúcs, a 47.60 másodper­ces „stadionkor” megdöntésére az Atlantában két olimpiai ara­nyat is szerzett francia Jose Pe­rec pályázik a legnagyobb eséllyel. • Karlsruhe. Ittas vezetésért 50 ezer márka pénzbüntetésre ítélték a német KSC Karlsruhe labdarúgócsapatának orosz csa­tárát, Szergej Kirjakovot. A félelmetes cseleiről ismert vö­röshajú játékos az elmúlt év augusztusában illuminált álla­potban előbb egy útjelzőtáblát gyalult a földbe autójával, majd pechjére az igazoltató rendőrök karjaiban kötött ki. • Amszterdam. Hátproblé­mái miatt bejelentette vissza­vonulását Nelli Cooman. A hol­landok 32 éves atlétája fedett­pályán a 60 méteres síkfutás ki- rálynőjeként vált ismertté a vi­lágon. A Holland Antillákról származó versenyző az 1986-os madridi fedettpályás világbaj­nokságon hét másodperccel vi­lágrekordot állított fel 60 méte­ren, ezt csak hat évvel később, 1992 februárjában tudta meg- dönteni a jamaicai Merlene Ot- tey. • Rio de Janeiro. Bojkottal fenyegetőzik három Rio de Ja- neiró-i csapat, mert nem érte­nek egyet azzal, hogy a szerve­zők megváltoztatták a brazil labdarúgó-bajnokság lebonyolí­tásának rendjét. Az eredeti el­képzelések szerint a négy nagy gárda, a Flamengo, a Flumi- nense, a Botafogo és a Vasco da Gama automatikusan tovább került volna a második fordu­lóba, de a közelmúltban hozott döntés szerint mégis a pályán kellene kivívniuk a továbbju­tást. A Flamengo, a Fluminense és a Botafogo bejelentette, amennyiben az utóbbi verzió szerint bonyolítják le a bajnok­ságot, nem vesznek részt az eseményen. • Guadalajara. Letartóztat­ták a mexikói Alejandro Gon­zalez Loerát, aki tavaly márci­usban veszítette el a WBC- szervezet profi pehelysúlyú ökölvívó világbajnoki címét. A 23 éves bokszoló fegyverrel fe­nyegette meg egy guadalajarai éjszakai klub menedzserét. • Parma. Tomas Brolin saját kérésére egykori klubja, az olasz AC Parma labdarúgó- csapatának edzéseit látogatja. A svéd válogatott csatár 1995 no­vemberében szerződött az an­gol Leeds Unitedhez, de ott összeveszett Howard Wilkinson vezetőedzővel. Később az új szakvezetővel, George Gra- hammel is vitái támadtak. A tavalyi évben a legnagyobb bakikat Nagykanizsán talán Karádi Ferenc, az egykori pen­gés focista, edző követte el. A tréner az év elejétől szakosz­tályvezetőként tevékenykedett egykori csapatánál, a megyei I. osztályú labdarúgó bajnokság­ban szereplő Miklósfa gárdájá­nál. A városrészi együttes az 1994/95-ös bajnokságban újoncként nyerte meg a megyei első osztályt, de az NB III-as szereplést nem vállalták fel, kértek még egy évet az anyagi erősítésre. A tavalyi gyenge ősz után az idei tavaszt új edzővel, s az em­lített Karádival kezdték. A gár­dát felfrissítették, az új légkör, a szakmai munka gyors sikere­ket hozott. Az idény derekán túl már listavezető volt a Miklósfa, és töretlenül haladtak előre. Ekkor történt, hogy a Bagód -Miklósfa mérkőzésre a csapat annak rendje-módja szerint el­ment. Az igazolásokat viszont Karádi otthon hagyta. A vára­kozási idő után több mint 10 perccel ugyan megérkeztek az igazolások, de a kiesés ellen küzdő hazaiak ragaszkodtak a szabályhoz, no meg az ajándék 3 ponthoz. Egy héttel később az újabb feledékenység megint három pontjukba került, ráadásul egy könnyen megnyerhető talál­kozó ment el: egy „besárgult” játékost szerepeltettek. Elment a bajnoki arany, el­úszott az NB III., de a vezető­ség, a csapat kiállt Karádi mel­lett, aki mindezek ellenére to­vábbra is élvezi a bizalmat. A miklósfaiak most torony­magasan lettek őszi bajno­kok. Balogh Antal Pont nélkül a magyar ifik A hetedik Daimler-Benz Kupa nemzetközi junior teremlabda­rúgó tornán, a sindelfingeni Glaspalastban az Ubrankovics Mihály szövetségi mester által irányított magyar 18 évesek mind a négy csoportmeccsüket elvesztették, ezzel pont nélkül az utolsó helyen végeztek cso­portjukban. Ügy estek ki a to­vábbi küzdelmekből, hogy a torna során mindössze két gólt rúgtak. Az eredmények: Magyaror­szág - Hansa Rostock 0-1 (0-1), VfB Stuttgart - Ma­gyarország 3-0 (1-0), Ma­gyarország - Stájer tartomá­nyi válogatott 1-2 (1-2) (a ma­gyar gólt Fehér lőtte), Magyar- ország - 1860 München 1-2 (1-2) (a magyar gólt Sipeki sze­rezte). Létezik Balatonfenyvesen egy amatőr jégkorongcsapat, amely a magyar amatőrligában játssza mérkőzéseit, és a hazai találko­zók helyszíneként Pécset jelölte meg. Persze, ha belegondolunk, ez nem meglepő, hiszen a székes- fehérvári és a dunaújvárosi jég­pálya fedett, ezért aztán a bér­leti díja nagyságrendekkel több, mint a fedetlen pécsié. A bala- tonyfenyvesi csapat a tavalyi szezonban indult először az amatőrligában, akkor még Du­naújvárosban játszotta mérkő­zéseit, mert azt a pályát csak nemrég kezdték befedni, ezért korábban az is az olcsóbb kate­góriába tartozott. Természetesen, ez a sport egyébként sem tartozik az ol­csók közé, hiszen egy profi korcsolya 60 ezer forintnál kezdődik, és akkor még nincs benne a korántsem örökéletű bot, vagy a sisak. A fenyvesi­eknek ehhez benzinpénzzel, pá­lyabérlettel, bírói díjjal együtt 40-50 ezer jön meccsenként a 16 fordulóból álló bajnokság­ban, és akkor még nem edzettek egy percet sem a „hazai pá­lyán”. Másik probléma, hogy a pé­csi jégpályát csak a nyitvatar­tási időn kívül vehetik igénybe a mérkőzésekre, ami azt jelenti, hogy vasárnap este kilenckor kezdődnek a találkozók, pél­dául a karácsony előtt lejátszott Balatonfenyvesi Küszök - Keszthelyi Rianás „szomszéd­városi” rangadó. A kilenckor kezdődő meccs után este tizen­egykor kezdenek a játékosok letusolni, éjfél előtt nemigen hagyják el az öltözőt, és a ha- zaút - különösen ilyen útviszo­nyok között - bizony beletelik két-három órába. Emellett edzésre alig van le­hetőség az anyagiak miatt, ha­csak nem a nagy magyar tenger jegén, amire a sarkvidéki időjá­rás miatt mostanában egyre na­gyobb esély van. Mindenesetre a csapat léte és küzdelme (3 mérkőzésből 50 százalékos eredmény) az ama­tőrizmus pozitív példája le­hetne. Móczán Zoltán Scholl és Klinsmann (a Football Europe fotóján) klubtársa lehet Giovanne Elber. A brazil játékos legkésőbb az 1997/98-as idény végén elhagyja a német VfB Stuttgart labdarúgó-csapatát, de elképzelhető, hogy már júniusban távozik. A kiváló csatár, aki a német pontvadászat őszi idé­nyében tíz gólt szerzett, azért kíván klubot váltani, mert elégedetlen a stuttgarti fizetésével. Elber iránt számos eu­rópai klub érdeklődik, például a Bayem München is szíve­sen látná. XXXIV. Mecsek Kupa bridzsverseny Nem sikerülhet a duplázás Idén már biztos, hogy nem sikerül a duplázás a pécsi­eknek a Mecsek Kupa bridzsversenyen, ugyanis csapatban csak a második helyet szerezték meg a svájci-dán rendszerű, 11 fordulós kupán. Persze, a 22 csapat között ez is szép eredmény, igaz, ezt nem a tavalyi győztes Pécs Éliás produkálta - ők csak kilencedikek lettek -, hanem a Pécs Máté (Bárczi Zsolt, Csehó Zoltán, Cziráki Péter, Vági György), amely felerészben budapestiekből áll. Nem igazán tudták meg­szorítani a 210 pontot szer­zett első helyezett fővárosi Galim együttesét a maguk 192 pontjával, de így is tíz pontot vertek a harmadik Charlie (Budapest) gár­dára. A pécsieknek van lehető­ségük javítani a párosver­senyen, ahol 57 pár indult, köztük a tavalyi nyertes Komor-Répás kettős. Raj­tuk kívül több, mint egy tu­cat pécsi pár ült még asztal­hoz, hogy megszerezzék a kupát De természetesen ér­kezett versenyző az ország szinte minden tájáról, Szek- szárdtól kezdve Siófokon, Veszprémen, Miskolcon, Győrön át egészen Kiskun­halasig. A legnagyobb számban a budapestiek képviseltetik magukat. A párosverseny ma foly­tatódik. Móczán Zoltán A hazai bajnokság csak edzés ifj. Tóthnak A most zárult év egyik legna­gyobb somogyi sportsikerének a ralizó ifj. Tóth János igen si­keres, és szép reményekkel kecsegtető világbajnoki sze­replése tekinthető. Egyesek szerint a népszerű ,Janika” már az anyatejjel magába szívta az autók szere- tetét. Bizonyára így lehetett, mert nem sokkal e „tejelvá­lasztás” után mindenki szem­tanúja lehetett egy bajnok „születésének”. A hetvenes évek elején Ka­posváron autós ügyességi ver­senyt rendeztek, amelyen - ölében a kis ötéves Janikával - idősebb Tóth János is elindult. A „segédvezető” már akkortájt felnőttes komolysággal for­gatta az alig elért volánt. Janika aztán évről évre gya­rapodott - és nem csak súly­ban. A génjeiben magával ho­zott autóimádata felgyorsította tudásának kiteljesedését. Húszéves születésnapját - au­tósportban még nem éppen érett kor - már ralikrossz OB- arannyal ünnepelte, majd ezt megismételte még egyszer. Öt évvel később már az Eb-futa- mon - tizenharmadik helyezé­sével - a nemzetközi porondon is letette névjegyét. Évek óta dédelgetett álma volt a legnagyobb kihívás el­fogadása, megméretés a világ- bajnoki mezőnyben. Tény, a honi szakberkekben egyre többet hangoztatták, hogy az ifjabb Tóthot nem lehet hazai mércével mérni, a magyar baj­noki rali-győzelem - kettő van eddig belőle - neki nem sokkal több néhány komolyan vett edzés eredményénél. Janika - hangzott a hivata­los vélemény - rég kinőtte a hazai bajnokságot. Hogy mi­kor indulhatott végre a világ legjobbjai között, az nem a tu­dásán, hanem az anyagiakon múlott. Szponzora, Dudás Mi­hály, 1996-ban végre megte­remtette ennek is az anyagi fel­tételét. Az ifjabb Tóth, nagyszerű navigátorával, Gergely Fe­renccel, nem okozott csaló­dást. Élete első vb futamán, San Remóban a tizenegyedik helyet úgy szerezték meg, hogy az első napon még egy bukás is belefért, ők, a vb „zöldfülűi”, a világnagyságok egész sorát utasítottak maguk mögé. Tóth tette mérföldkő a hazai rali történetében, ugyanis a vi­lágbajnokságok során magyar páros eddig csak rajtolt, de célba sohasem érkezett. Nekik ez is sikerült, ráadá­sul a legerősebbnek ítélt „tál­ján” mezőnyben. Ezért kíván­kozik hát az élre Somogy sportjában Janika idei sikere, sőt nem csak megyei szinten sorolható oda. Ha 1997-ben is indulhatnak a világbajnokságon, akár meg is koronázhatják előző sikerü­ket. Ha pedig így lesz - és mi­ért ne lenne - az ő eredményük válhat ismét a „legnagyobbá”. Jutási Róbert

Next

/
Oldalképek
Tartalom