Új Dunántúli Napló, 1997. január (8. évfolyam, 1-30. szám)
1997-01-05 / 4. szám
1997. január 5., vasárnap Magazin Dunántúli Napló 7 A lábadozó Václav Havel a szerző Koldusopera - cseh módra Az MTV1 1997. január 3-án kellemes meglepetéssel szolgált a hazai tévénézőknek a Koldusopera (1991) című csehszlovák film bemutatásával. A brechti címre és motívumokra épülő mű egyik érdekessége az, hogy a súlyos betegségéből lábadozó cseh köztársasági elnök, Václav Havel darabja a kiinduló alap a filmhez, amelyet a nálunk is jól ismert cseh filmrendező és színész, Jirí Menzel (Szigorúan ellenőrzött vonatok) „dolgozott át”. Václav Havel október 5-én töltötte be a 60. életévét és a Vasek névre hallgató prágai fiúcska sokáig kereste valamikor a neki megfelelő élethivatást. Édesapját (V. M. Havel) a cseh filmművészet megteremtői között tartja számon a filmszakma. A fiatal Václav Havelt elsősorban a színház érdekelte; tanulmányait a világhírű Károly Egyetem (Prága) Színművészeti Akadémiája dramaturgia szakán végezte. Dramaturg lett az avantgárd törekvéseiről is nevezetes prágai színházban, amit Színház a Korláton (Divadlo na Zábradlí) névvel illettek korábban. Havel első drámáit (Kerti ünnepély, 1963; Leirat, 1966; A figyelemösszpontosítás csökkent lehetősége, 1968) a 60-as évektől tartják számon, amelyekben a szerzőt a „létező szocializmus” bemutatása foglalkoztatta - az ideológia személyiségromboló hatása szemszögéből. A 70-es évektől a „másképpen gondolkodó ellenzéki” és annak szerepe kerül a Havel-művek középpontjába (Kísértés, 1985; Területrendezés, 1986-87). Havel az emberi élet kardinális és egyetemes kérdéseit veti fel, pont a „bársonyos forradalom” (1989) előtti nehéz években: egyezséget köthet-é az egyén a Hatalommal?; megőriz- heti-é az egyén az identitását egy zsarnoki rendszerben?; hová vezet(het), ha az egyén - rövid vagy hosszú távon fausti alkut köt a Sátánnal? stb. Az ilyen - eleve „forradalminak és lázítónak” számító - kérdéssorra adott válaszok veszélyesek lehettek az akkori Hatalom számára, s nem véletlen, hogy a Területrendezés című Havel-mű Hamburgban jelenhetett meg - németül. Az 1968-as „prágai tavasz” szégyenletes eltip- rása után Václav Havel fokozatosan kegyvesztetté lett hazájában. Összesen 4 évet töltött börtönben, ahonnan végleg 1989. októberében szabadult, és - Alexander Dubcek (1921- 1992) „ideológiai alkalmatlansága” folytán - a drámaíró Havel lett a prágai „bársonyos forradalom” hőse és elvitathatatlan vezére. Hét évvel ezelőtt, 1989. december 29- én választotta meg Havelt a szövetségi állam köz- társasági elnökévé Csehszlovákia Szövetségi Parlamentje, jóllehet erről a posztról Havel sosem álmodozott. Négy évvel ezelőtt - 1993. január 1-jén - lett önálló és független európai állam a Cseh Köztársaság, ahol Václav Havel drámaírót és filozófust a fiatal köztársaság elnökévé választották. Václav Havel 1994. november 1-jén járt Magyarországon. Az ő gondolataival találkozhatunk a Koldusopera megtekintésekor, amelyben egy sor nálunk is ismert színész volt a filozófus Havel nézeteinek a tolmácsolója: Josef Abrhám (Blazej doktor), Rudolf Hrusinsky (Állatkórház a város szélén), Oldrích Vizner (Állatkórház a város szélén), Libuse Safránková (Arabella) és sokan mások. Hajzer Lajos Másság a szerelemben Megvádolt építőmágnás A frankfurti ügyész vádat emelt Jürgen Schneider építőmágnás ellen csalás, okirathamisítás és csalárd csőd elkövetése miatt. Az ingatlan-királynak titulált Schneidert a II. világháború utáni legnagyobb hamis csődtömeg elkövetőjeként tartják nyilván. Vele együtt feleségének, Claudia asszonynak is felelnie kell a bíróság előtt. A nej szabadlábon védekezhet, a nagyvállalkozó viszont letartóztatásban. Schneider ügyvédei néhány bank társ-felelősségét szeretnék bizonyítani az ügyben, köztük a Deutsche Bankét is, mely azért vált bírálatok célpontjává, mert könnyelműen 1,2 milliárd márkát adott kölcsön neki. A Schneider házaspár 1994 áprilisában lépett le a csoport pénzével. Az anyavállalat akkor 6,7 milliárd márkás tartozást mutatott ki vagy kétezer hitelezővel szemben. Schneiderék álnéven igen jól éltek Svájcban és Washingtonban, majd Miamiben, de az amerikai hatóságok leleplezték és kiadták őket a német igazságszolgáltatásnak. Jürgen Schneider tíz év alatt építette ki mesés ingatlan-birodalmát. Dániai szélmalmok Egy amerikai gyártó csődje nyomán Dánia vált a világ első számú szélerőmű-gyár- tójává. Dániában négy év alatt megnégyszereződött a szélturbinagyártás, s dán cégek már évi 600 megawatt összkapacitásban állítanak elő szélerőműveket. A dán szélturbinagyártók négy év alatt annyi áramfejlesztő berendezést állítottak elő, ami megfelel egy közepes nagyságú atomerőmű teljesítményének - közölte a Dán Szélturbinagyártók Szövetsége. Tavalyelőtt Dánia gyártotta a szélerő- művek felét, de tavaly csődbe ment a világ harmadik legnagyobb gyártója, az amerikai Kenetech, s immár a dán cégek ellenőrzik a világpiac 60 százalékát. Dánia 1979-ben országos szélerő- műprogramba kezdett a társadalmi szervezetek nyomására, amelyek új, környezetkímélő energiaforrások hasznosítását követelték. A partnerkapcsolatok sokak szerint akkor lehetnek tartósak, ha hasonló a két fél. Találkozhatunk azonban olyan esetekkel is, amelyek szokatlanok, esetleg a társadalmi konvenciókkal ellentétesek, mégis tartósak és kitűnően „működnek”. Az egyik esetben például a fiú indiai, a lány német, akinek valósággal szárnyakat ad a fiú vidámsága, életereje, az, hogy rendszerint másképp viselkedik minden helyzetben, mint a lány honfitársai. Mindkettőjük szerint remekül kiegészítik egymást. Egy másik történet szereplői már tíz éve élnek együtt: a nő 42 éves, a férfi 31. A fiú még diák volt, amikor megismerkedtek, majd egymásba szerettek. Sokáig tartottak attól, hogy a környezetük furcsának tartja majd a kapcsolatukat, de mindenki hamar elfogadta ezt a párt, hiszen látszott, mennyire szeretik egymást. Végül is csak társadalmi konvenció kérdése, hogy általában azt szoktuk meg: a férfi az idősebb. Ráadásul az ilyen kapcsolatnak van számos előnye: egy érett, bölcsebb nővel tartósabb és kiegyensúlyozottabb lehet az együttlét, mint egy jóval fiatalabbat. Az előbbieknek ellentmond, hogy a legújabb felmérések szerint társadalmi méretekben nem mindig érvényes az a mondás, mely szerint az ellentétek vonzzák egymást. Többnyire inkább a hasonlóságok fontosak, a hasonlóság a külső megjelenésben, a szociális háttérben, a képzettségben. Minél több a hasonlóság, annál nagyobb az esély arra, hogy a forró szerelemből tartós kapcsolat lehet. A kivételek éppen ezért még fontosabbak, mint azelőtt voltak. Például a fenti esetekben, amelyeknél kellett némi bátorság is ahhoz, hogy a kapcsolat részesei őszintén vállalják a többségtől való eltérést. A másságnak ez a vállalása viszont tovább erősítheti a kötődést. gató 90 Tizenhárom éve házas az az olvasónk, aki Kisbabát szeretnénk jeligével arról érdeklődik, születhet-e még gyermekük. A lapokból úgy látszik, a terhesség esélye korlátozott. Olyan akadálya van, melyen meglehetősen nehezen lehetne segítem. Bizonyos kezelések, kúrák használhatnak, de a befektetett energiához képest kevesebbet. Mégis: az egyes intézeti kezelések, szanatóriumi utak, fürdőkúrák legalább arra alkalmasnak látszanak, hogy az állapotot stabilizálják. Mindketten gondoltak már arra, hogy más partnerrel vajon megvalósult volna-e, vagy megvalósulhatna-e dédelgetett álmuk. Ön néha egy régi kapcsolatában keresi a baj okát, amelyből egy aránylag hosszú időn át tartó, újra és újra jelentkező panasza keletkezett. Párját olykor azzal bosszantják a barátok, hogy gyermeknemzésre vonatkozó „jótanácsokkal” látják el, melyek ha tréfásak is, éppen eléggé megbánthatják az embert. Legbelül már elkönyvelték a veszteséget, még akkor is, ha kapva kapnak minden új híren, eredményen. Előfordul, hogy nagyobb pénzt is áldoznak egy-egy sikert ígérő módszer kipróbálására. Nehéz ilyet kimondani, de sajnos úgy látszik a lapokból, hogy állapotukon csak nagyon szigorú megoldás segíthetne, például egy műtét. Ez azonban speciális körülményeket igényel, és lelkileg önöknek is nagyon fel kellene készülniük rá. Á kártya szerint lényeges, megtalálják-e azt a helyet, ahol a legtöbbet tudják segíteni, illetve, hogy egy esetleges kudarc esetén lenne-e elég lelkierejük újra próbálkozni. Mert ha kevés is, de igenis van remény. Hodnik Ildikó Gy. (Továbbra is várjuk kedves olvasóink leveleit, melyekben életük egy fontos kérdésére keresik a választ. Leveleiket szerkesztőségünk címére küldjék.) A londoni divathéten mutatták be az idei tavaszi-nyári kollekcióikat a világ divattervezői, ahol nagy érdeklődés fogadta Michiko Koshino sajátos kreációját. RÁDIÓ MELLETT JEGYZET Viccelődünk!? Viccelődünk...?! Én már fönnállásom óta vad rádió- hallgató vagyok - hogy mást ne mondjak, már a szülészeten a fejemre rakták a fülhallgatót -, szóval rajongok a rádióért, az év utolsó napjaiban is füleltem, bár a műsornak elejét nem hallottam, de ami azután következett! Azt hittem, rendőrért ordítok. Valamelyik baranyai faluban - nem tudom, hol - a trágyadombba temetve találtak egy csontvázat. A riporter - aki nyomozott - érdeklődve fordult a kocsmában egy helybélihez, aki lemondóan legyintett: „Nem ő az első, kérem ... Aki itt kinyitja a száját, azt hamar hidegre teszik ...” - „Mit csinálnak?” - kiált fel rémülten a riporter. A továbbiakban megtudtam, hogy a szép és békés környezetben lévő kis településre egy csendes nyári napon ukrán nyelvű férfiak érkeztek, „papír-hulladékgyűjtés” címén. Aztán le is telepedtek, építkeztek, és később már olajjal foglalkoztak. A helybéliek örültek, mert csökkent a munkanélküliek száma. Ám a titoktartás kötelező volt, erre a közben magyarul is tanult ukránok mindig figyelmeztették a népet. Csak kerülő úton derült ki, hogy az illető vállalkozók - akik a község felvirágoztatását tűzték ki célul - paraffin olajból gázolajat szőkítenek. A falu egyetlen rendőre fölfedte a titkot, akit ezért jól eltángáltak. A kocsmában meséltek egy másik esetet is.- Egy férfi is nyomozott, aki aztán elég gyorsan földobta a talpát. Menekülés közben golyót kapott a testébe. De az ukránok azt mondták, öngyilkos lett...- Hol érte a lövés? - kérdi a riporter.- Hátul, a tarkóján ... Ezt mondták. Egy törzsvendég kéri el a mikrofont: „Én kezdetben jól kerestem náluk, de kirúgtak, most nincs semmim, csak a hobbimnak élek, bogarakat gyűjtök, de már rég nem szúrom fel őket gombostűre, hanem ha marókra való összegyűlik, megeszem a készletet. Néha meghívom a barátaimat is egy kis bogáreledelre.” A riporter elrohant az orvosnőhöz - elődjét, az orvost elüldözték, gyermekeit meg állami gondozásba vették - és felkérte: mit tud a gyilkosságokról, vagy arról, hogy az emberek éheznek, ha csak nem gilisztát, legyeket, vagy lótetűt esznek. „Sajnos, ezekről nem beszélhetek ...!” - „De hát, doktornő, erről önnek is tudnia kellene...!” - „Sajnos, ebben a témában nem nyilatkozom. Én ugyan nem félek semmitől, de az ukrán ... illetve ... vagyis az orvosi titoktartás szigorúan hallgatásra kötelez...” Az orvosnő vallomására idegbajt kaptam. Kihasználva a riportot megszakító néhány perces reklámot, kiszaladtam a fürdőszobába, a tükörben rángatózott a bal szemöldököm, arcomon pedig az idegzsába duzzanata kezdett kialakulni. Hát mi van itt ebben az országban?! Se rendőrség, se parlament, se akármilyen minisztérium nem tudja, mi folyik itt az ország déli vidékén? Ebből nagyon nagy balhé lesz, a parlamentben kipattant Tocsik-ügy okozta fölháborodás ehhez képest egy ártatlan úttörő-kórus kedves fellépte „Mint a mókus fönt a fán... címszó alatt. A kocsmáros - amely tisztségnek gyakorlói közismerten mindent tudnak, számukra minden világos - odakiáltott a riporter köré sereglő törzsvendégekhez: „Tartsátok a pofátokat, mert könnyen ráb ... k!”- Te minek hallgatsz ...!- Én nem hallgatok, minden igaz, amit meséltek, de én már hetven esztendős vagyok, az ukránok tehetnek egy szívességet: ........met! A kocsma hirtelen elcsendesedett. Belépett egy ukrán úr, a pultnál italt kért, majd megjegyezte: „Ő becsületes üzletember, néhány év múlva megkapja a magyar állampolgárságot, tehát: pofa be!” Amikor a műsort lekonferálták, kiderült, csak vicc volt az egész. Szilveszteri humorizá- lás, a körzeti rádiók műsorában. Amikor e dolgozatot írtam, a rádió bemondta, hogy Pest környékén szilveszterkor egy lányt nyíllal torkon lőttek. De ez már nem volt vicc. u /•JLUkj-**-
