Új Dunántúli Napló, 1997. január (8. évfolyam, 1-30. szám)

1997-01-25 / 24. szám

1997. január 25., szombat Riport - Keresztrejtvény Dhnántúli Napló 7 Miért fagyott meg Nógrádi Zoli? D ezső alacsony, madár- csontú emberke: talán a nagykabátjával együtt sincs negyvenöt kiló. A közér­zete kiváló. Éppen az előbb ka­nalazott be az ingyen-konyhán tányérnyi sárgaborsót, s itt a melegedőben már rózsaszínű a világ. Álmodozni lehet. Hiszen Dezsőnek is akadtak az életben szép napjai, a negy­venkilenc évből kellett, hogy legalább egy napra való kitel­jen, de nem beszélt róla, hiába faggattam, eltitkolt előttem is minden privát boldogságpilla­natot. Bár könnybelábadt időn­ként a szeme, amit később, a beszélgetésünk végén kerek­perec letagadott.- Nem szoktam én elérzéke- nyülni, uram! - szögezte le a búcsú pillanataiban, s katoná­san összevágta a bokáit. Nekem külön széket kerítet­tek, ő meg ült azon, melyet jó vastagon beszórtak Coopex-B- vel. E gyógy-por a rühesség el­len javallott, de a tetű se bírja. Beszélgetésünk egyébként ne­hezen indult. Nem tudtam, hogy mit kérdezzek ettől a haj­léktalan embertől, de nem is voltak fontosak a kérdések. Elég volt ránézni - az többet mondott mindennél. Dezső nyolc éve alszik az éjjeli mene­dékhelyen, Pécsett, a hőerőmű közeli Gomba utcában. Tetves, bőrbeteg, tüdőbajos emberek között, szűkös, levegőtlen ho- dályban, ahol meglehetősen nagy a meleg. Trópusi. Néme­lyik ágyon gumilepedő: akad, aki a vizeletét sem tudja tartani. Ezért aztán büdös is van. De legalább nem fagy meg az em­ber, mint ahogyan a karácsony utáni napon Nógrádi Zoli meg­fagyott. Ott találtak rá, a Hu­nyadi úti alagút mellett, a csu­dálatosán kiboltozott pincelabi­rintus egyik hajlatában, papun- deklibe csavarodva. I tt a szálláson este hattól reg­gelig tartózkodhat az ember, aztán jöhet az utca, majd megint vissza, és ez így folyta­tódik mindhalálig. Ezek után lehet még valaki­nek kérdése? Hogy Pécsett többszáz hajléktalan van. Lőcsei Attila, a Támasz Ala­pítvány gondozási igazgatója, de jobban szereti, egyszerűbb, ha szociális munkás a titulus. Kézenfekvő volt, hogy meg­kérdezzem:-Nálatok minden ápolt és rászoruló krónikus munkake­rülő, iszákos, alja ember?- Egyáltalán nem, bár évekig ez volt a domináns. Lényegé­ben 1991-92-ben fordult meg az arány, s ma a többség, s el­sődlegesen az átmeneti szállá­sok lakói, nem kimondottan csövesek. Többüknek van munkahelye, s innen járnak dolgozni.-Akkor miképpen jellemez­hetjük őket?-Olyan emberek, akik nem bírták az iramot. Elveszett a munkahely, a családi béke, el­adták lassan mindenüket, a la­kás is elment, s kikerültek az utcára. Az utcáról pedig nagyon nehéz ismét fölállni. Igaz lehet. Rendszeres tisz­tálkodás híján még a munka- közvetítőben is messzire állnak az embertől. E gyre szaporodóban napja- ink-csövesei. Dolgozik a társadalom nagy darálója: kidobja a munkanélkülit, az ál­lami nevelő intézetekben fel­nőtt fiatalt, a börtönből éppen most szabadult nehéz embert. Hát rajtuk próbál segíteni a „Támasz”, az a szervezet, mely a város számára ma már nélkü­lözhetetlen. Rendkívül össze­tett munkát végeznek itt; a szo­ciális munkások ételt osztanak, szállást adnak szállástalannak, befogadnak tört családokat, jö­het ide drogos fiatal vagy az élettől megvert utcalány. A szó valódi értelmében a szerencsét­len emberek támaszai. Kaptam Attilától a szerveze­tet bemutató prospektust is. Ebben annyi minden szerepel - népkonyha, éjjeli menedékhely külön nőknek és férfiaknak, fer- tőtlenítő-fürdető, átmeneti ott­hon, orvosi rendelő, krízis­ügyelet és utcai szociális szol­gálat -, hogy eltekintenék a részletes funkciók felsorolásá­tól. Tény: a társadalom legalját nem úgy, mint a nők átmeneti szállásán (Borbálatelep) lakó, húszéves Ildikó. Rap-zenét hallgat, s várja, hogy átmeneti­leg szünetelő munkahelyéről, a baromfifeldolgozóból értesít­sék, lehet újra menni, dolgozni. Ildikó gyönyörüszép szemű ci­gánylány: 15 évesen szülte meg a gyermekét. Fényképet is mu­tat: a pici hasonlóan hosszú, fe­kete-hajú, ébenbaba. Négy ágy van a szálláson, emberléptékű környezet. Ez nem olyan, mint a férfiak éjjeli S mit tud tenni a szerencsét­len? Az idén (mégis) újra oda­megy. A nyugdíjig - ha megéri -, még van tíz esztendeje. Sokáig figyeltem, ahogy állt ott az ajtó előtt, furcsán tá­maszkodva. Szólongatta a ma­darakat, rendületlenül mor­zsolta elébük a száraz kenyeret, s néha-néha még el is mosolyo­don hozzá. Elgondoltam: ő biztosan sejti, hogy miért is maradt a pincében Nógrádi Zoli... Kozma Ferenc A mosoly ritka vendég az arcokon FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ Magyarul - magyarán Azonos alakú szavak Kezdjük példával: „Egy csa­pat FOGOLY zúg el kétség- beesett iramban a nádas felé” (Fekete I.: Lutra) - „... a le­leményes eszű FOGOLY /Éppen most ereszti/ Magát lefelé a harang kötelén” /Pe­tőfi: A helység kalapácsa/ - A fogoly (madár) és a rab jelen­tésű fogoly ember semmiféle kapcsolatban nincs egymás­sal, csupán az alakjuk azonos. Ezért a logika tudományában a téves következtetés példája­ként szerepel: Minden rab fo­goly - Minden fogoly madár - tehát: Minden rab madár. Az azonos alakú szavak főbb típusai: 1. azonos szók, szófajok: fogoly, ár (áradás, áru értéke, cipészszerszám). 2. más-más szófaji csoportba tartozó szavak: terem (ige-főnév). Ilyenek még az: áll, bán, csap, dob, ér, él, fej, fél, fog, fő, hal, kel, lép, nő, nyír, öl, sejt, sír, szán, szív, szűr, tár, tűz, vár stb. 3. A ki­ejtési azonosalakúság csak az élőbeszédben fordul elő: Ilyen a lehel (ige), Lehel (személynév), vág (ige), Vág (folyónév), folytat (tovább csinál valamit), fajtat (meg­gyilkoltat) - 4. nyelvtani azo­nosalakúság, vagyis a szótári alak egyezése különféle igea­lakokkal: török (népnév és igealak), vétek, járom, verem, szótári szavak és birtokos személyjeles alakok azonos­sága: állam (státus - testré-' szem), korom, köröm, szám, ered, fogad, halad, hasad stb. A magyar nyelv legrégibb korszakában néhány ige és főnév nem különült el egy­mástól. Ezeket a szaktudo­mány nómen-verbumoknak nevezi. Ilyenek a: fagy, nyom, les, zár stb. Azonos erede­tűek, de jelentésük eltávolo­dott egymástól. Az azonosalakúság a nyelvi humor, a szójáték egyik forrása. Az élőszavas, tartalmi szempontból sokszor meghökkentő találóskérdések alapja a homonímia valame­lyik változata. Pl. A cigány nem hal a vízbe - a hal főnév és a hal ige fölcserélésén ala­pul. - Láttál-e már fejetlen kecskét? - a fejetlenbe) nél­küli, lefejezett és a ’meg nem fejt’jelentést használja fel. Ki­tűnő nyelvi rejtvények is ösz- szeállíthatók az azonosalakú­ság alapján. Két eltérő jelen­tésű kifejezésnek ugyanaz a szóalak a megoldása. Pl. égés­termék - éveim száma = KO­ROM, évszakok - parcella = TELEK, hajnalban - szent könyv = KORÁN. Ide tartoznak a nyaralók, humoros, sokszor önironikus feliratai, elnevezései: Meg- koplalta-LAK, Vár-LAK, Lopta-LAK. Áz írók, költők is szívesen és gyakran élnek vele: „Úgy ÉG a vidék vörös üstben, /s a víz is lángol alatta. / Az asz- tag is ÉG keserűen,/ az ÉG ÉG s ÉG a veranda” (Gyur- kovics Tibor: Képek Egry Jó­zsef emlékének). Legalább ennyire érdemes tudni a többértelműségről és az azonosalakúságról, hogy iskolába járó és nyelvtant ta­nuló gyermekeinknek segíteni tudjunk. Rónai Béla kaparják össze, s ebben az a szép, az a siker, hogy azok hárman, akik Nógrádi Zolival együtt lakták az alagutat, azon a karácsonyt követő hideg éjsza­kán bevonszolták magukat a szállásra, s legalább ők hárman életben maradtak. Az orvos is kéznél. Itt, egy udvarban (a Hársfa utca sarok­épületében) a népkonyhával és a fürdető-fertőtlenítővel. Ami­kor bekopogtam a rendelőbe, éppen beteget vizsgáltak. Na­gyon beteget. Dr. Gallovich Éva, e szeren­csétlenek háziorvosa segítőjé­vel, Szabó Szilárdné asszisz­tenssel, nap mint nap tragédi­ákkal szembesül, s bár igye­keznek minden megtenni, igye­kezetük többnyire hiábavaló. A tetves újra tetves lesz, a tbc eb­ben a táplálékmentes világban újra megtámadja a tüdőt. Aki ide bejön, az vagy mind alkoho­lista vagy mind elméjében másként él már, s könnyedén rásütjük a bélyeget: antiszociá­lis-alkat. Elcsúsztak valahol. Ma már nehéz kibogozni, hogy miként vezetett az út idáig. A doktornőt kérdem:- Milyen gyógyszer fogy leg­inkább?- Az antibiotikumok és a fer­tőtlenítők.- Hogy bírják?- Szolgálat ez, sok csodával. A legnagyobb csoda, hogy aki­ket ellátunk, ilyen életforma, ilyen gyönge táplálkozás mel­lett, életben vannak még. M eglehetősen püffedt arcú teremtés. Tőle tu­dom meg: manapság a 24 órára elegendő ópium húsz­ezer forintba kerül, de ha nem egészen tiszta, ötezerért is megkaphatja az ember. A lány intézeti volt, onnan egyenesen vezetett az útja az utcára. Beetették, aztán már na­gyon kívánta, de fizetnie kellett érte. A testével. Marika most azokból él, akiknek van gusztu­suk rá. Bármit megtesz. Egyébként nem rendszeres látogatója a „Támaszának, menhelye, mondhatni csalá­dias, meleg. Három ágy a fal mellett, éppen Ildikóé középen. A falak kidekorálva, a vázában három csokor, soha el nem her­vadó művirág.- Miről álmodik?-Valami szebbről, de hát nem tudok mit tenni. A féljem fehér ember, a szülei fajgyűlö­lők, nem szeretnek sem engem, sem a gyerekünket. Az anyámmal sem tudok kijönni. Perceken belül veszekszünk.- A kislány hol van ?- Nála. A női otthon mellett egy új épület: most mázolják belülről. Nehezen megy: a friss falakból még csöpög a víz. Lőcsei Attila azt mondja, ez is amolyan éjjeli menedékhely lesz. Női. Tudni illik, a csőlakók világában is lassanként helyre áll az egyen­súly a nemek arányában.- Csak eljön a nyár? Attila érti mire célzok:- Kirajzanak. Minden romos épületbe, minden parkba, min­den épület alá. Az utcai szociá­lis munkásaink - bár több lenne belőlük -, betéve tudják a cí­meket. Meglátod, egyre több helyen tűnik föl majd ismét a fólia, a matrac, a kartonpapír és a reklámszatyor. Az otthonteremtés kellékei. A férfiak átmeneti szállá­sának bejárata előtt, a hótól letisztított betonon egy ember galambokat etet. Napközben csak engedéllyel tartózkodhat itt a szálláson, azért mert beteg. Nem mondja, de tudom róla, hogy volt rabszolga is. Mint ahogy majdnem mindegyikük. Szóval tavasztól őszig „vállal­kozóknál” dolgozott, fekete­munkán. Disznót hizlaltak: ete­tett, trágyázott. Rosszabb kör­nyezetben élt, mint az állatok. Naponta kapott valami ételt és bort, s az egyezség szerint a vé­gén fizettek volna, de a „vállal­kozó” fizetés nélkül elzavarta, szabályosan elverette a portá­ról. Emberünk összeszámolta: kilencvenezer forinttal rövidí­tették meg. ÚDN Keresztrejtvény Beküldendő a helyes megfejtés január 31-én (péntek) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELE­ZŐLAPON 7601 Pf: 134. ÚDN Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi út 34., VIII. em. A január 18-i lapban közölt rejtvény helyes megfejtése: „Igazán bámulatos, hogy ilyen gyor­san magához tért ebből a nagyon súlyos baleset okozta sérülésből.” Utalványt nyertek: Basa Bé- láné, Pécs, Zsuzsanna u. 10.; Országh Béláné, Pa- lotabozsok, Kossuth u. 218.; Parusevics Irén, Bükkösd, Kossuth u. 34.; Szilas Árminná, Bóly, Petőfi u. 4/A.; Várkonyiné Glávics Márta Pécs, Kakukk u. 38. Az utalványokat postán küldjük el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom