Új Dunántúli Napló, 1997. január (8. évfolyam, 1-30. szám)

1997-01-22 / 21. szám

10 Dhnántúli Napló

Politikai Vitafórum

1997. január 22., szerda

Hírcsatorna

A szerzők fényképpel. Mai

politikai vitafórum oldalunkon írásainkat a szerzők portréjával illusztráltuk. Lehetőségeink szerint azon leszünk, hogy ez a továbbiakban gyakorlattá válhasson.

MDF-tisztújítás. A Magyar Demokrata Fórum nemrégiben megújult Baranya Megyei Választmánya megtartotta tisztújító közgyűlését. Megyei elnöknek ismét Habjánecz Tibort választották. Alelnökök Győri József és Szedeli József lettek. Az MDF Országos Választmányában Baranya megyét ezentúl Habjánecz Tibor, dr. Fodor Zsuzsa, dr. Révész Mária és Győri József képviseli. A most megválasztott tisztségviselők mandátuma két évre, az 1998-as választásokat követő időszakig szól.

Fogadónap. Január 22-én 10-12 óra között dr. Révész Mária alpolgármester fogadóórán várja az érdeklődő polgárokat a Pécsett a Városháza I. em. 49/b. termében. - Január 28-án (kedden) 17 órától tart fogadóórát dr. Révész Mária, a 13. sz. választókerület önkormányzati képviselője a Miroslav Kriza Horvát-Szerb Iskolában (Pécs, Szigeti út 97.).

Jogsegélyszolgálat. A Magyar Szocialista Párt Pécs városi Szervezete ingyenes jogsegélyszolgálatot tart január 23-án, csütörtökön, 16- 18 óráig a párt Tüzér utcai székházában. A jogsegély- szolgálatot dr. Bahesz Mária tartja polgáijog és munkajog témakörben.- A Munkáspárt ingyenes jogsegélyszolgálatot tart a párt Varsány u. 20. sz. alatti irodájában január 24-én 14 órától. Minden érdeklődőt szeretettel várnak.

Képviselői fogadóóra. Gráf József (MSZP) országgyűlési képviselő csütörtökön 9.30- 10.30 között Szentlő- rincen a polgármesteri hivatalban 11-12 óra között pedig Szigetváron, a Deák tér 16. sz. 2. em.31 sz. alatti képviselői irodában fogadóórát tart.

Medgyessy nem jön. Az

MSZP helyi szervezetének meghívására ma Bólyba várták Medgyessy Pétert. A pénzügyminiszter azonban megbetegedett, így ezúttal nem találkozhat a bólyi vállalkozókkal.

Városunkban immár folyamatos választási kampány folyik. Talán nem sommás a megítélés, hiszen magamutogató újságcikkek jelennek meg sorra, sajtótájékoztatókat sajtótájékoztatók követnek, álproblémákat világrengető botrányokká igyekeznek gyúrni, és a nagyhangú „le- leplezők” jog- és erkölcscsőszként tetszelegnek. Ha mindez csupán a sajtó hasábjait venné igénybe, még csak mosolyoghatnánk, vagy bosszankodhatnánk rajta politikai ízlésünknek megfelelően, ám sajnos nem áll meg a városháza falainál, hanem lassan, mint a kúszónövény átfonja azt, lassan megfojtva, lehetetlenné téve az ott folyó érdemi munkát.

Ok

Mi vezetett ide, mi az oka annak, hogy az esküjük szerint a város érdekében munkálkodó képviselők közül néhányan csakis önnön és pártjuk (mondjuk ki nyíltan: a FIDESZ-MPP) dicsőségét szem előtt tartva egy roppant sajátos munkastílust vettek fel?

Az alapvető okok a következők:

1. Az előző választási ciklusban ez a párt meghatározó ereje volt a pécsi közgyűlésnek. Mikes Éva és Páva Zsolt személyében két alpolgármesterrel rendelkezett, akik a város minden rezdüléséről tudhattak és minden területén rajta tarthatták - és tartották is - a kezüket, ugyanakkor ma a polgármesteri poszttal együtt is csak törpe kisebbségben vannak.

2. A városházán a választási ciklus elején a hatalmat gyakorló jobboldali pártszövetség az SZDSZ kilépésével felbomlott, és a választók akaratát hívebben tükröző közép-bal koalíció vette át az irányítást. Elsősorban az országos pártvezetés nyomására a Fidesz ellenzékbe kényszerült.

3. Az ország jelenlegi politikai helyzetében - a „szocialista rendszerű” gazdaságnak polgári gazdasággá való átszervezésével törvényszerűen együttjáró megszorítások és életszín- vonal-esés következtében - jelentősen nőtt az ellenzéki párt népszerűsége. Ugyanez volt tapasztalható az előző ciklusban is, ennek ellenére a választások eredménye csúfos kudarc lett.

4. Az előző ciklus néhány ballépése (mely az akkori FI- DESZ-vezetők lelkén szárad) még nem került teljes egészében a nyilvánosság elé, de ezek egyikét a Jogi és Ügyrendi BiLátlelet

zottság éppen a napokban kezdi tárgyalni (szemétaprító gép).

5. A párt nem rendelkezik tömegbázissal, tagsága elenyésző.

Taktika

Ebből következik az a taktika, amelyet részben országosan, részben helyi szinten dolgoztak ki és követnek. Ennek alapelemei:

1. A hiányzó erőt hangerővel kell pótolni. Minden alkalmat meg kell ragadni, hogy a lakossághoz szólhassanak. Ha nincs alkalom, csinálni kell! A közgyűlésben „ki kell beszélni a teremből”, nem a képviselőkhöz, hanem a tévénézőkhöz kell szólni, lehetőleg hosszan és „tudományosnak” ható okfejtést alkalmazva.

2. Állandó „botrányszagot” kell sejtetni az éppen folyó ügyekkel kapcsolatban. Sok az új jogszabály, bizonytalan a politikus, de sokszor a városházi (minisztériumi) apparátus is, itt mindig lehet találni „ügyet”. A kormányzó pártok embereiről, azok családtagjairól, munkájáról, pozíciójáról folyamatosan - a „tudom, amit tudok” érzetét keltve - kell beszélni, csakis a pozíciókra, kevésbé a tettekre és egyáltalán nem az eredményekre koncentrálva.

3. Minden eszköz felhasználásával bizonyítani kell a kormányzók alkalmatlanságát. Ha lehet akár látszólagos okokból is ügyrendi vitákat kell provokálni, bemutatva, hogy nem „szabályszerűek” a megoldások. A végén akár vissza is lehet vonni az ügyrendi javaslatot, a lényeg, hogy teljen az idő, ne a tényleges munka legyen hangsúlyos. A formális csatornák kerülésével a „vélt” igazságokkal azonnal a nyilvánossághoz kell fordulni, egy görbe tükrön keresztül, a részeket bemutatva az egész helyett.

4. A párt által elkövetett hibákat, mulasztásokat úgy kell beállítani, mintha azt mások követték volna el. Nem arról kell beszélni ami a kiváltó ok, hanem a következményről, főleg akkor, ha a zavaros helyzetet a politikai ellenfelek nem tudták azonnal, frappánsan megoldani.

A polgár

Mit lát tehát a FIDESZ politikusok jóvoltából a választó- polgár?

Zűrzavart a városi közgyűlésben, hiszen a tévén keresztül azt tapasztalja, hogy sokszor értelmetlen, értelmezhetetlen „önagyonülésezés”, és követhetetlen vita folyik.

Telekbotrányt, ahol a „FI- DESZ-kreatúra” Közüzemi Rt.- vezetés „balhéját” az SZDSZ- es alpolgármesterrel akaiják elvitetni. Közbeszerzési botrányt, ahol az összefüggéseiből kiragadott és kiforgatott tényekkel manipulálva az országos sajtóban újra rossz hírét keltik a városnak. Azt, hogy folyamatosan hangsúlyozzák: egyes városi, vagy a városban működő cégekben a kormányzó pártok tagjai, vagy azok rokonsága dolgozik.

Mit nem?

Azt a sokszor kifulladásig tartó bizottsági- és egyéb háttérmunka mellett (amit nem közvetít a televízió) azt az igyekezetei sem, amely arra irányult, hogy időbeni és a köz- beszerzési törvény nem könnyű előírásainak megfelelő döntés szülessen: ne maradjon biztosítás nélkül a város vagyona.

Azt a törekvést, hogy a telekbotrányban érintett vezetők ügyét lehetőleg gyorsan, és a városra minél kevesebb hátránnyal járó módon intézzék (a menedzserszerződéseket, amelyek következtében több tízmilliót kellett volna kifizetni ugyanis éppen a FIDESZ-vezetők hozták tető alá), valamint azt a korrekt, körültekintő vizsgálatot, amely a szemétaprító géppel (szintén FIDESZ-talál- mány) kapcsolatban a várost ért több tízmilliós kár ügyében zajlik, a diplomáciai kellemetlenségekről nem is beszélve.

Azt, hogy a sokat emlegetett cégvezetők több száz munkahelyet teremtettek, vagy éppen ezt készítenek elő.

Konklúzió

A párt a hatalom megragadásának, megtartásának és gyakorlásának eszköze, a polgári társadalmak egyik alappillére. Ebből következik, hogy az ellenzékben lévők politikai ízlésüknek, ,jólneveltségüknek” megfelelően válogatnak az eszközökben, amelyekkel céljaikat el kívánják érni. Az, hogy ezek az eszközök megnyerik-e a társak, illetve a polgárok tetszését, vagy sem, abban nyilvánul meg, hogy milyen eredményt érnek el az említett szervezetek a választásokon, illetve milyen koalíciók, pártszövetségek köttetnek. Ugyanerről a tőről fakad az is, hogy milyen viszony alakul ki a kényszerűen együttműködésre ítélt politikai partnerek között, és melyek azok a kimondott, vagy kimondatlan határok, amelyeket nem ildomos, vagy nem célszerű átlépni. A FIDESZ-MPP politikusai közül néhányan jelenlegi tevékenységükkel éppen ezeket a határokat feszegetik, illetve lépik át. Megjósolhatóan nem következmények nélkül.

Meixner András az MSZP pécsi

önkor mányzati képviselője

Költségvetünk ’97 (1.)

Költségvetés régen és most

A rendszer- váltás óta eltelt idő már elégnek tűnik ahhoz, hogy a jövőre nézve is hasznos következtetéseket vonjunk le a költség- vetés struktúrájáról, belső működéséről, bíztató vagy veszélyeket rejtő trendjeiről. Fontosak ezek a következtetések a mindenkori költségvetések készítőinek, de legalább olyan fontosak, politikai üzenetek azok számára, akikről szól: a város lakóinak.

Az elmúlt évek költségvetéseinek bevételi és kiadási főbb mutatószámait tekintve az

alábbi szembetűnő tendenciák figyelhetők meg:

1. A bevételi és kiadási főösszegek nem vesznek tudomást az országban zajló inflációs folyamatokról (nem növekednek azzal arányosan) ugyanakkor egyes összetevők, ezeken belül, igyekeznek követni azokat. A bérköltségek megkétszereződtek, míg a város egyéb költségei szinte változatlanok.

2. A bevételi oldal összetevői közül az állami támogatások és visszatérítések 1995-ig bíztatóan növekedtek, ennek következtében a bevételi főösszegek is arányosan nőttek, majd mind arányukban, mind összegükben csökkenő tendenciát vettek fel. Ezzel egyidőben kaptak egyre

nagyobb szerepet a helyi bevételek (adók) a kényszerű egyensúly biztosítása érdekében.

3. A kiadási oldal domináns eleme az intézmények (oktatási, kulturális, szociális, sport) működtetése. Talán ez a legjellemzőbb, arányában és összeg- szerűségében is folyton növekvő tétele az éves költségvetésnek. Növekedési trendje az összes kiadáshoz viszonyítva a 60 százalékról a 70 százalékot meghaladó irányba mutat.

4. A költségvetések mérlege 1992-95. között szufficites (bevételi többlettel rendelkezett) míg az 1996-os holtponton átesve deficites időszak kezdetét jelzi.

5. Ami „látszik” a költségvetésekből: a struktúra viszonylagos változatlansága mellett történt néhány jelentős politikai döntés. 1996-ban a csökkenő összbevétel ellenére úgy döntött a város, hogy a közszolgáltatásokra, közterületek fenntartására - megtörve az intézményi összköltségek addigi növekedését - többet költ mint korábban, de a bérköltségek korábbi növekedési ütemét is felvállalta - más lehetőséget nem találva - az ún. dologi költségek rovására.

6. Ami nem látszik a múlt költségvetéseiben: pl. az 1994- től sorra alakuló gazdasági társaságok költségvetésre gyakorolt hatása (mely egyszerre jó és rossz hír), az önkormányzati vagyon jelentős csökkenése (csupán következtethető), s végül természetesen nem látható a számokból a mögöttes tartalom minősége, hatékony felhasználása, mely változatlan költség- vetési tételek esetén is igen eltérő lehet.

Soó László az MSZP pécsi önkormányzati képviselője

Cím nélkül

Pécs Megyei Jogú Város Ónkormányzata a Közbeszerzési Értesítő 1996. november 8-i számában megpályáztatta a több mint 9 milliárdos vagyonának egységes biztosítását 1997. január 1-től 1999. december 31- ig terjedő időszakra.

Az ügyben, a közbeszerzésről szóló 1995. évi XI. tv. és a közbeszerzési eljárás egyes kérdéseiről szóló helyi rendelet alapján a Közgyűlés Gazdasági és Vállalkozási Bizottsága átadott hatáskörben döntött. A két jogszabály szerint a bizottság döntését öttagú véleményező bizottságnak kell előkészíteni. A véleményező bizottság három állandó tagjának a polgár- mesteri hivatal három köztisztviselője, a fenti tender véleményezésére a két eseti tagnak Molnár Tamás (SZDSZ) és Nagy Csaba (Fidesz) képviselők került megválasztásra.

A pályázatok elbírálásának eljárásával kapcsolatban a január 16-i Közgyűlésen öt pontban foglaltuk össze törvényességi kifogásainkat. Most úgy tűnik, hogy ezek a döntés példátlan és indokolatlan gyorsítása miatt következtek be. Az ügy a Közbeszerzési Tanács elé került. Lássuk a tényeket!

1. Az ajánlatok bontása 1996. 12. 19-én 10.00 órakor volt. A véleményező bizottság jelentése aznap 17.00 órára elkészült. A gazdasági bizottság 20-án 8.00-tól 9.00-ig, majd 13.45-től 14.15-ig ülésezett és ekkor döntött is. Vállalták ezt annak ellenére, hogy a négy, természetéből fakadóan bonyolult pályázat összesen több mint négyszáz oldalnyi volt, és a

Közgyűlés 19%. 12. 19-én

9.00- tól 20.30-ig, majd 20-án

9.00- től 13.30-ig folyamatosan ülésezett (pl. többek között négy díjemelési javaslatról vitázott).

2. A véleményező bizottság december 19-re nem is volt ülésre összehíva. A pályázatokat Nagy Csabán kívül sem a véleményező bizottság, sem a gazdasági bizottság döntést hozó tagjai (Gonda Tibor, Ke- rényi János, Faragó László) el sem olvasták.

3. Nagy Csaba a véleményező bizottság - nem tudni, hogyan készült - 19-i jelentésének aláírását visszautasította.

4. A döntésre egyébként 30 nap állt volna rendelkezésre, de december 31-ig is még minimum őt kihasználható munkanap volt.

5. Az eljárás miatt az aljegyző úrhoz, a törvényességi aggályaink miatt a polgármester úrhoz fordultunk, egyben az MSZP helyi frakcióvezetőjét személyesen tájékoztattuk meglátásainkról. Csak ezek után és törvényességi kifogásaink miatt éltünk a nyilvánosság eszközével.

6. A január 16-i Közgyűlésen elmondtuk, hogy a pályázók jó anyagokat nyújtottak be, ők nem hibáztathatók az előállt helyzetért. A hibákat a két bizottság és az önkormányzat brókere követték el, presztízs- veszteséget okozva a városnak és a pályázóknak.

A polgármesteri hivatalnak segítenie kell az esetet vizsgáló Közbeszerzési Tanács mellett működő Döntő Bizottság munkáját az ügy teljes dokumentációjának kérés nélküli megküldésével.

Minden további részletet a nyilvánosság elé fogunk tárni.

Körömi Attila a Fidesz pécsi frakcióvezetője

Bizalmatlansági szavazás, vagy kétszínű politika?

Az állampolgárok személyi jövedelemadójuk 1 százalékának szabad fel- használását szabályozó törvényt az elmúlt év végén a miniszterelnök és a kormány halasztási szándéka ellenére elsöprő többséggel megszavazta a kormánykoalíció két pártja. Az eset felfogható egy negatívan végződött bizalmi szavazásnak, amelyből a miniszterelnöknek és koalíciós helyettesének le kellett volna vonnia a tanulságot és benyújtania a lemondását.

Ez mindezidáig nem történt meg. Ebből az következik, hogy Horn Gyula miniszterelnök nem őszintén óhajtja a megegyezést az egyházakkal és az Apostoli Szentszékkel.

Miért elfogadhatatlan az egyházak számára a szóban forgó törvény? Miért ellenezte azt a KDNP és az egész parlamenti ellenzék?

1. Az egyházi hovatartozás állami hivatalban való rögzítése a hívekben - az elmúlt évtizedek üldözései következtében - joggal fölösleges félelmet gerjeszt. Különösen az izraelita vallásúakat tölti el aggodalommal ez a megoldás.

2. Ma Magyarországon az adózók összetétele nem reprezentálja a tényleges egyházi hovatartozás arányait. A nyugdíjasok, a parasztság nagy többsége nem adózik. A nagycsaládosok és a templomba járók

nagy része kis jövedelmű állampolgár.

3. A törvény nem csak az egyházakat és a civil valamint az állami szervezeteket versenyezteti, hanem az egyazon egyházon belüli kisebb egységeket is.

4. Értelmetlen, hogy több ezer szervezet között kell választania az adózónak. A sokat idézett olasz modellben az adózó mindössze négy vagy öt rubrika között választhat. A katolikus egyház, a zsidó és a protestáns felekezetek, valamint az állam szociális hálózata között. Akik pedig nem jelölik be egyiket sem, azok adóhányadát az érvényes akaratnyilvánítások arányában osztják szét az egyházak illetve az állam között.

5. Fennáll a veszélye annak, hogy önreklámozással, valós közhasznú tevékenységet felmutatni képtelen szervezetek és álegyházak nagy bevételekre tehernek szert a törvény alapján, míg az igazán áldozatos munkát végző kezdeményezések észrevétlenek maradnak és nem jutnak hozzá az őket jogosan megillető támogatáshoz.

Ezért a KDNP azt javasolja, hogy a kormányzat találja meg a módját a törvény felfüggesztésének és a nemzet jövője érdekében először egyezzen meg az egyházakkal az egyházfinanszírozás hosz- szú távú, mindenki számára megnyugtató megoldásáról.

Ursprung János a KDNP Országos Elnökségének tagja