Új Dunántúli Napló, 1996. december (7. évfolyam, 328-356. szám)

1996-12-06 / 333. szám

16 DUmántúli Napló Közélet 1996. december 6., péntek Biokom-konzorcium a szelektív hulladékgyűjtésre Milliárdok a környezetért Eddig csak akciókon szedték össze az akkumlátorokat, most ez a gyűjtés is rendszeressé válik fotó: laufer László Gyökeresen át kell alakítani a magyarországi hulladékgaz­dálkodást. A Környezetvé­delmi és Területfejlesztési Mi­nisztérium főosztályvezetőjé­től, dr. Szántó Pétertől hallott mondat a minap hangzott el egy pécsi konferencián, amelynek témája a hulladék- gazdálkodás jelene és jövője volt. Pécs ebből a szempontból kulcsfontosságú helyzetbe ke­rült: a Biokom Környezetgaz­dálkodási Kft. egy konzorciu­mot hozott létre, amelynek fel­adata meghatározott hulladék- fajták összegyűjtése, kezelése, újrahasznosítása Dunántúl hat megyéjében. A cél ezzel: meg­teremteni azokat a feltételeket, amelyek mellett a különböző gazdálkodó szervezetek és a lakosság a törvényes keretek között, a jogszabályok betar­tása mellett „tudhatják le” ezekhez a hulladékokhoz kö­tődő gondjaikat. Lényegében tehát szolgáltatásról van szó, amelynek természetesen a konzorcium számára vannak gazdasági vetületei is. A közelmúlt szülötte a ter­mékdíj: a különböző elhasz­nált termékek - ez esetben csomagolóanyagokról, akku­mulátorról, gumiabroncsokról, üzemanyagokról, hűtőgépek­ről és hűtőközegekről van szó - összegyűjtésének, kezelésé­nek költségeit fizessék meg azok, akik ezeket termelik. A termékdíjat az állam adó mód­jára szedi be, s egy alapban összegezve a KTM dönt a fel- használásáról. A minisztérium pedig pályázatok révén ad eb­ből támogatást azoknak a cé­geknek, amelyek a korszerű hulladékgazdálkodás érdeké­ben vállalkoznak beruházá­sokra. Kiss Tibor, a Biokom igaz­gatója szerint milliárdok kel­lenek. Amire a konzorciumba tömörült hat cég vállalkozott: a gumiabroncsok, az akkumu­látorok és elsősorban a csoma­golóanyagok összegyűjtése, kezelése. Ehhez az említett alapból pályázat révén közel 800 millió forintos támogatást nyertek. Eredménye több tíz­ezer tonna másodlagos nyers­anyag összegyűjtése és jó ré­szének újrahasznosítása lenne. Ezt a pénzt úgynevezett rendszergazdai pályázaton nyerte a Környezetgazdálko­dási Kft. Összesen 3,1 milliárd forintot osztott el a bíráló bi­zottság, a legsikeresebb a Bio­kom pályázata volt. A projekt a lakosságot és az ipart - mint hulladéktermelőket - egyaránt megcélozta. A megvalósítás összes költsége több mint kétmilliárd forint, ebből 1,3 milliárd volt az igényelt támo­gatás, a saját forrás csaknem 900 millió forint. A cél a meg­felelő rendszer kidolgozásával elérni, hogy a keletkező má­sodnyersanyagok minél na­gyobb arányát visszagyűjthes- sék. Ami ebből Baranya, So­mogy, Tolna, Fejér, Zala és Győr-Sopron megyékben a la­kosságot közvetlenül érinti: minden 10 000-nél több lakost számláló településen hulla­dékudvart alakítanak ki, a ház­tartásokban keletkező termék­díjas hulladékot ide lehet be­hozni, az úgynevezett gyűjtő­szigetek a közterületeken lesz­nek (speciális konténerek), a városokban hetente ugyanab­ban az időben, meghatározott helyeken fogadják a lakosság által szelektíven gyűjtött hul­ladékokat. A cégeknél is lesz­nek megfelelő konténerek a termékdíjas hulladékok elkü­lönített gyűjtésére, innen a két központi válogatóba, Pécsre, illetve Székesfehérvárra vi­szik, válogatják, előkészítik az újrahasznosításra. Mindez együtt: óriási mennyiségű hulladéktól men­tesíti az országot. Nem csak ennek gyűjtése, tárolása jelent anyagi terhet, hanem újbóli hasznosításának elmaradása is hatalmas veszteség. Ezt elke­rülendő alakította meg a pá­lyázati pénzre támaszkodva a Pécsi Biokom Környezetgaz­dálkodási Kft. a konzorciumot. Ám azzal is tisztában vannak a szakemberek: nagyon nagy hangsúlyt kell fektetniük a cél elérése érdekében a jövő gene­rációi környezetre figyelő ne­velésére, s ebben a tájékoztató­tudatformáló tevékenységben a súlypontot az óvodásokra és az iskolás korosztályra helye­zik. A program végrehajtása megkezdődött, bár a KTM a szerződéseket a Biokommal még nem kötötte meg. A pécsi hulladékudvar kialakítása a Megyeri-úton folyamatban van, s megrendelték már a speciális gyűjtőedények egy részét, a különleges gépkocsit is. Mészáros A. A legtöbb pénz Németországból érkezett Külföldi működötöké Magyarországon Az egy főre jutó külföldi mű­ködőtőke-állomány nagysága tavaly Magyarországon 1000 dollár volt. A 80 százaléka Bu­dapestre és környékére, to­vábbá az észak-nyugati terüle­tekre áramlott. E gazdaságilag fejlettebb övezetekben az egy főre jutó működőtőke-állomány megközelítette a 2700 dollárt, míg más területeken ez csupán ennek egytizede körül volt. Mindezt az a felmérés tartal­mazza, amelyet a KPMG Könyvvizsgáló- Adó és Köz- gazdasági Tanácsadó Kft. vég­zett a külföldi befektetők köré­ben. A vizsgálat szerint a hazánk­ban működő külföldi érdekelt­ségű vállalatok 40 százaléka a termelő- és feldolgozóiparban tevékenykedik. Ezt követi a nagykereskedelem, a szolgálta­tás, valamint a banki és pénz­ügyi terület. A megkérdezettek válaszaiból kiderül, hogy a leg­több társaságban a többségi tu­lajdon a külföldiek kezében van. A vállalatok 93 százaléká­nál ez az arány 50 százalék fö­lött van, ezen belül 68 százalé­kuknál még a 90 százalékot is meghaladja. A letöbb működö­töké Németországból érkezett, ezt követti Ausztria és az Egye­sült Államok. A befektetőknek csak csekély része, 16 száza­léka nemzeti cég, nagy hánya­duk pedig több mint három or­szágban működik, vagyis mul­tinacionális vállalat. A legtöbb befektetés vegyes vállalat alakí­tásával érkezett az országba, míg a privatizáció, a zöldmezős beruházás és a magánvásárlás csaknem azonos szerepet ját­szott 20-20 százalék körüli ré­szesedéssel. A befektetők szá­mára a térség stratégiai bázist jelent, vagy lehetőséget nyújt termékeik piacának kiszélesíté­sére. Néhányan azonban az ol­csó cégfelvásárlási lehetősége­ket kívánták kihasználni. A felmérés megemlíti, hogy az olcsó munkaerő szintén nagy vonzóerőt jelentett, míg a ked­vezmények, ösztönzők általá­ban csak kis szerepet játszottak a külföldi vállalatok döntésé­nél. A válaszadók 84 százalé­kának teljesültek a befektetés­sel kapcsolatos várakozásai. Felhívták azonban a figyelmet az infláció és a forint leértéke­lődés hátrányos hatására. Mű­ködési akadályként fogalmaz­ták meg ezen kívül még az adó­törvény gyakori változtatását is. Új jelenségként említették a he­lyi vásárlóerő csökkenését, ami azokat a befektetőket érinti iga­zán érzékenyen, akik piacbőví­tés céljából jöttek az országba. A szolgáltató vállalatok majdnem 80, míg a nagykeres­kedelemmel foglalkozó cégek csaknem 65 százaléka keve­sebb mint egymillió dollár kül­földi befektetéssel működik. A legnagyobb tőkeinjekciók a távközlési szektorba érkeztek, ahol a befektető társaságok csaknem 80 százaléka több mint húszmillió dollárt megha­ladó összeget invesztált. Jelen­tős befogadóágazat a termelő és a feldolgozó ipar is, ahol a vál­lalatok 40 százalékánál több mint tízmillió dollár a befekte­tés értéke. Ebből 33 százaléká­nál 10- és 50 millió között, 8 százalékánál 50- és 100 millió közötti dollár a befektetés nagysága. Ez e kép változhat az elkövetkezendő néhány évben. Egészség és munkahely Baranya az ENSZ-program vidéki helyszíne A munkaadó érdeke: olyan em­ber dolgozzon nála, olyannak adjon fizetést, aki szellemi és fizikai kondíciója alapján a leg­jobb teljesítmény nyújtására képes. A munkavállaló érdeke: a lehető legkevesebb kifogást találjanak a munkájában, mert ha túlzottan az elvárt színvonal alá süllyed, elveszíti munkahe­lyét. Az ENSZ évek óta tartó egyik programjának e kettősség biztosítása a célja. A projekt 1990 óta él, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet szakmai irányítása mellett, eddig többek között Egyiptomban, Lengyel- országban, Namíbiában, Sri Lankán vezették be. Idén Ma­gyarország, a FÁK-államok, Románia és Lettország próbál­kozik azzal, hogy - elsősorban a munkahelyi alkoholizmus visszaszorítása, de általában az egészséges munkahely és élet­vitel érdekében - részletes programot dolgozzanak ki az ENSZ által finanszírozott pro­jekt végrehajtására. November közepén volt erről Budapesten egy megbeszélés, amelyen Pécsről Perényi József vett részt, az Érdekegyeztető Tanács munkavédelmi bizott­ságának tagja, de a munkaadói és munkavállalói oldal képvise­lői is, illetve olyan szervezetek aktivistái, akik valamilyen mó­don csatlakozhatnak eddigi te­vékenységeik alapján a prog­ramhoz. Az alapvető cél: meg­győzni a munkaadókat arról, hogy ha a programot „beenge­dik” a munkahelyre, mindkét fél csak nyerhet. Ennek érdeké­ben körvonalazták: milyen cé­gek lehetnek a helyszínei a pro­jektnek Budapesten és vidéken, melyik ágazatban, mekkora vál­lalatok, milyen tulajdoni háttér­rel működők. Perényi József véleménye szerint elsősorban az úgyneve­zett nem telepített üzemek - például: erdőgazdaságok, me­zőgazdaság, építőipar - lehet­nek a célzottak, ahol a munka­idő alatti alkoholfogyasztás ne­hezebben zárható ki. A prog­ram végrehajtására nem lehet valamiféle „hatósági köpenyt” húzni, kifejezetten a meggyő­zés az eszköz, annak elfogadta­tása, hogy az egészségvédelem a munkaadónak és a munkavál­lalónak egyaránt profitot, biz­tonságot eredményez. A magyarországi program­terv elkészült, létrehozták a szakértői testületet is. Ha Bara­nyában megtalálják azt a három vállalatot, amelyik részese sze­retne lenni az ENSZ-projekt- nek, akkor a megye lenne a vi­déki helyszín. A csatlakozási szándékot Perényi Józsefnek lehet jelezni a 06-30-272-872- es telefonszámon. A program több évig tart. M. A. A Habsburg fővárosok fénykora Susan Zimmermann és Gerhard Melzin osztrák politológusok szerint Bécs a Monarchia ösz- szeomlásáig nem volt valósá­gos német-osztrák metropolis, az osztrák modem művészetek és gondolkodás központjának kialakulása elsősorban szláv, magyar, zsidó és olasz szemé­lyiségeknek köszönhető. Prága abban különbözött 1918 előtt Bécstől és Budapesttől, hogy a feltörekvő cseh nemzet a mo­narchia ellen lázadt. Budapes­ten 1890-ben a lakosság egyne­gyede német ajkúnak vallotta magát, egyötöde pedig zsidó vallásénak, s a zsidók asszimi­lációs törekvései közismertek voltak, amíg a politikai elit a magyarosítást tűzte ki zászla­jára. Mindhárom fővárosra jel­lemző volt a század elején a szociális nyugtalanság, a váro­sokba özönlött tömegek rossz gazdasági helyzete, egyre romló életviszonyai, valamint az etnikai összeforradás és ösz- szeforrasztás szándéka mellett az, hogy a lakosság egy része szinte kapaszkodott eredeti ha­gyományaiba. Bécsben és Bu­dapesten a városi vezetés ha­talmas összegeket költött az infrastmktúra fejlesztésére, is­kolák építésére, de szinte alig törődött a lakosság nyomorával és egészségügyi helyzetével - áll a kötet előszavában. A la­kosságra pedig jellemző volt a „lázadozás kultúrája”, ami a ki­lakoltatások elleni ellenállás­ban és a régi értékek, valamint az új jelenségek kigúnyolásá­ban öltött testet. A kötet beve­zető tanulmányát író Hanák Pé­ter történész reméli, hogy az urbanizáción, a várospolitikán és a társadalmi konfliktusokon kívül az igen fontos kultúra is teret kap majd egy újabb kötet­ben. Faragó Tamás magyar tör­ténész Budapest lakosságának fejlődéséről és a népességnö­vekedésről írt tanulmányt, Si­pos András levéltáros a buda­pesti városi vezetés jellegéről és belső harcairól, Tóth Zoltán, a budapesti Közép-Európa In­tézet kutatója pedig arról, hogy hogyan ment végre Pesten az asszimiláció a XIX. század má­sodik felében. Ladáért halált? A legjobb éttermek A Konyhaművészet című gaszt­ronómiai magazin közzétette Magyarország legjobb éttermei­nek tízes listáját. Magyarország legjobb ét­terme címet nyerte: a budapesti Alabárdos, a Búsuló Juhász, Dominican, Mágnáskert, Robin­son, Silhouette, Szindbád, Vad­rózsa, Valentine és a veszprémi Villa Medici étterem. A zsűri az 1993 óta egyfolytá­ban nyertes vendéglátó egységek közül választotta ki a védnöki tábla címre méltókat. Közülük az érdi Admirális, a budapesti For­tuna, a Gambrinus és a Gundel Étterem már a tavalyi eredmé­nyeikkel kiérdemelték a védnöki tábla címet. A Mágnáskert, a Silhouette, a Valentine és a Villa Medici pedig csak 1996-ban nyerte el harmadszor Magyaror­szág legjobb étterme címet, ezál­tal a védnöki táblát is. A kedves arcú, igyekvő fiatal­ember, a harmonikus házas­ságban élő félj, egy öt és fél éves kisfiú apja, aki november 4-én töltené be 30. születésnapját, szeptember 15-én nyomtalanul eltűnt. Takács Pál, a DJM-808 for­galmi rendszámú 2107 típusú élénkpiros kockalámpás Ladá­jába reggel fél hatkor azzal ült be, hogy a Nagykőrösi úti autó­piacra megy a kocsit eladni. Haza már nem tért, nyoma ve­szett. A rendőrség a család beje­lentése nyomán eltűnés miatt ál­lamigazgatási eljárás keretében kutatott, de hiába. Takács Pál felesége csendes, de határozott, kemény asszony, aki az idegen előtt tud uralkodni érzelmein, s a tragikus napokban is próbálja összefogottan elmon­dani férje eltűnésének történetét. Takács Pál eredetileg tanári diplomát szerzett. A pedagógu­sok mai sorsa arra ösztönözte, hogy másoddiplomát szerezzen. Beiratkozott egy jó hM vállal­kozói akadémiára, hogy megis- meije az üzlet világát. Szorgal­masan tanult. A mai világból a gazdasági élet folyamatai érde­kelték, a bűnügyi krónikák nem. A gyereknek jobb levegőt, nyugalmasabb környezetet ke­restek. így mentek el a főváros­ból egy pestkörnyéki településre, egy még teljesen be nem fejezett családi házba. Meglevő pénzü­ket a Lada eladásával akarták gyarapítani, hogy a ház mielőbb teljesen kész legyen. Megbeszél­ték, hogy 500 ezernél olcsóbban nem adják. A feleség már akkor sejtette, hogy valami baj van, amikor a félje este sem tért haza. Kima­radni nem szokott. Talán baleset érte? Az eltűnést bejelentette a rendőrségen, ugyanakkor a csa­lád ismeretségi körét, férje bará­tait is mozgósította. Több tucat embert, hogy segítsenek nyomra vezetni. Még jósnőhöz is fordul­tak, aki azt mondta, hogy a nyo­mok valahol Szabolcsba vezet­nek. Az asszony az irracionális sejtések helyett jobban hitt a té­nyeknek, de a baráti, rokoni kör úgy vélekedett, hogy a gondolat jó, hiszen sokszáz illegálisan szerzett Lada útja vezet Ukraj­nába. Felfogadtak hát egy ma­gánnyomozót is, aki szeptember 19-én már keleti megyénkben járt. Takács egyik volt középis­kolás osztálytársából rendőrtiszt lett. ő hivatalból is jónak tartotta a tippet, hiszen a Nagykőrösi úti autópiac számos - főként autó- vásárlással kapcsolatos - bűn­cselekmény színhelye. Szolgá­lata leteltével szeptember 20-án maga is Szabolcsba ment. Hinni sem akart a szemének, amikor még aznap szembejött vele a ke­resett Lada. Azonnal megfor­dult, s követni kezdte. Az autó Kislétán állt meg, egyik utasa te­lefonálni akart. A rendőrtiszt intézkedett. Nyírbátorban kiderült, hogy van egy adásvételi szerződés, amely egy magát Takács Pálnak ne­vező férfi aláírásával bizonyítja, hogy az autót 300 ezer (!) forin­tért eladta. Megoldás még nincs. Az írás- szakértő véleménye: az aláírás nem Takácsé. Áz eladóról a vevő személyleírást adott. Állí­totta, hogy az eladót az autópia­con ismerte meg, a papírt az ő (vagyis a vevő) lakásán írták alá. Az autót a rendőrség a polgárjo­gilag érvénytelen adásvételi szerződés miatt elvette tőle és visszaadta Takácsnénak, akinek viszont a kocsi megpillantása ma is fájdalmat okoz. A férjnek ugyanis továbbra sincs nyoma. A rendőrség szerint nagy a való­színűsége, hogy bűncselekmény áldozata lett, de azzal gyanúsít­ható személyek köre nem záró­dott be, még nincs elegendő bi­zonyíték. Á rendőrség tanúként keres olyan személyt, aki szeptember 15-én a Nagykőrösi úti autópia­con már kora reggel megjelent, akár kötött üzletet, akár nem. Fénykép alapján emlékszik-e a férfire, vagy a piros, DJM-808- as rendszámú 2107-es Ladára. Takács sötétkék selyem szabad­idő ruhát viselt. Jó lenne tudni, hol állt ez az autó, kik voltak az eladó piaci szomszédai? Hallot- ták-e az alkudozást, látták-e az autó eladását, a próbaútra indu­lást? Némethy Gyula * 1 «

Next

/
Oldalképek
Tartalom