Új Dunántúli Napló, 1996. december (7. évfolyam, 328-356. szám)
1996-12-06 / 333. szám
1996. december 6., péntek Folitikai Vitafórum Dünántúli Napló 15 A magyar privatizáció valósága A nyugdíjasok is tenni akarnak Hitet, öntudatot, távlatokat Örömmel látom, hogy az Új Dunántúli Napló a napi híreken kívül, egyre több olyan jelentős írást is megjelentet, amelyek a mai gazdasági és társadalmi életünk visszásságaira is felhívják az olvasók figyelmét. így a magyar privatizáció vonatkozásában emlékeztetem az ÚDN olvasóit, hogy október 30-i számában megjelent ,Annak idején már az ÁVÜ-nél sem volt normális vagyonnyilvántartás, azaz nem lehetett nyomon követni, milyen állami vagyonból pontosan mennyit adtak el. A privatizáció ellenőrzését sem szervezték meg.” Az a megjegyzés kívánkozik ezzel kapcsolatosan, ilyen módszerrel még egy szatocsbolt sem üzemeltethető gazdaságosan. De talán még szomorúbb népünkre Sándor István következő megállapítása: „Észrevételeinkkel folyamatosan ostromoltuk a Parlamentet, de nem történt érdemi intézkedés. A jogutód ÁPV Rt-nél most ugyanezekkel a mulasztásokkal találták szemben magukat.” A magyar sajátos privatizációnak ezen nyílt bűnei mellett vannak homályosnak látszó, de valójában nem kevésbé súlyos következményű ténykedések is. Ilyen pl. a kereslet-kínálat és ár összefüggései vastörvényének teljesen figyelmen kívül hagyása. Vagyis megfelelő kereslet nélkül dömping kínálaté vállalati értékesítés, amely szükségszerűen hozta a nagy állami vagyon rendkívül gyors és igen olcsó áron való eladását. A magyar privatizáció jellemzője, hogy a tőkés államokban a vállalati eladásnál a vételár ösz- szegszerűségének nagyságát döntően meghatározó vállalati piaci helyzetet a privatizációs ár meghatározásánál figyelembe sem vették. Ennek gyakorlatnak a következménye a magyar nemzet- gazdaság igen gyors és olcsó lebontása. Az így becsalogatott külföldi tőke sem nem olyan dicsőséges, sem nem olyan hasznos népgazdaságunk érdekében, mint ahogy azt a kormány és gazdasági vezéreink állítják. A tények szerint a magyar privatizáció nem népünk egészének, hanem egy szűk réteg, a volt és jelenlegi kiváltságosok egyéni érdekeit szolgálta és szolgálja. Az Új Dunántúli Naplóban 1994-ben, közvetlenül a választás előtt azt írtam a Magyarországi Szociáldemokrata Párt privatizációs álláspontjával kapcsolatosan: „Minthogy a privatizáció jelenlegi gyakorlatának gazdasági életünk számos területére vannak súlyos kihatásai, feltétlenül szükséges a privatizáció részletes felülvizsgálata. A felülvizsgálat alapján nyilvánvalóan megfelelő jogszabályok hozandók, amelyek az eddigi hibák ismétlését ki- záiják. Ezek a feladatok a folyamatos privatizáció alapján nem végezhetők el, ezért a privatizációt egyrészt fel kell függeszteni, a vizsgálat eredményét nyilvánosságra kell hozni, és csak megfelelő jogszabályok meghozatala után folytatható az nemzetgazdaságunkra eredményesen.” Az írásom óta bekövetkezett igen jelentős privatizációs folyamatok, köztük a magyar élelmiszeripar és kereskedelem szinte teljes átadása külföldi érdekeltségeknek, energiaiparunk hasonló lebontása - amire nincs példa egyetlen szabad államban sem -, egyre elviselhetetlenebb és kilátástalanabb helyzetbe hozza a bérből, fizetésből, nyugdíjból élőket. Dr. Vejkey Kálmán Magyarországi Szociáldemokrata Párt A magyar társadalom - az 1994-es hatalomváltás, a szoci- álliberális kormány súlyos hibái és tévedései, a társadalomban eluralkodó erőszak, korrupció láttán és következményeként - utolsó tartalékait éli el. A lakosság döntő hányada arra vár, hogy a céltudatos konzervatív, nemzeti erők megszólítsák, hitet, öntudatot és távlatokat adjanak neki. Az MDF Nyugdíjas Fóruma átérzi azt a felelőséget, ami a nemzetért munkálkodó erőkre hárul. Két évvel a baloldali erők újbóli uralomra jutása után, másfél évvel az 1998-as parlamenti választások előtt kötelességének érzi, hogy újult erővel, széles társadalmi alapokra támaszkodva mozgósítsa mindazokat, akik a konzervatív, nemzeti célok érdekében készek dolgozni, e világnézetnek híveket szerezni. Az MDF elnöksége előtt e hó 25-én ismertettük elképzeléseinket, azok az elnökség egyetértésével találkoztak és Lezsák elnök út további gondolatokkal egészítette ki a tervbevett programot. Ezek:- a Nyugdíjas Fórum kettős arculatú: egyrészt szakmai kollégiumi feladatokat tölt be, másrészt mozgalmi jellege révén a nyugdíjasok mozgósítását is feladatának tekinti.- Szakmai kollégiumként a nyugdíjakkal kapcsolatos törvények, a tervbevett nyugdíj- reform ügyében véleményt mond és ennek publicitást akar szerezni.- Mozgalmi erőként el akar jutni az MDF szervezeteihez. A lehetőségek keretén belül megkeresi az MDF nyugdíjasait, hogy a párt szervezetein belül aktivitásra serkentse mindazokat, akik ezt vállalják. Ezáltal megvalósítja azt a tevékenységet, ami az MDF nyugdíjas tagozatára hárul.- Az MDF nyugdíjasai részt akarnak venni abban a munkában, amelyek a magyar társadalom reális, tárgyilagos tájékoztatását tűzi ki céljául. Ennek elérése végett minden erejével segíti a médiáknál már eddig is megalakult panaszbizottságok munkáját, serkenti a sajtónyilvánosság kiteljesedését, többek között sajtólevelezés útján.-Lakitelek eddig is nagyszerű eredményeket ért el a hazai kulturális fejlődés helyes irányának kialakítása terén. Lakiteleken nyugdíjas egyetemet is fognak szervezni, hogy az idősek is részt vegyenek a közösségi munkában, az önképzésben.- Az ifjúság orientálása mind a művelődés, mind a gazdasági tevékenység terén létfontosságú. Meg akarjuk találni a módozatokat, hogy ezt a missziót az MDF nyugdíjasai betölthessék.- Megyei és országos nyugdíjas összejöveteleket szervezünk, hogy felmérjük energiáinkat és megmutassuk erőnket.- Újból kezdeményezzük a kapcsolatfelvételt azokkal a politikai pártokkal, amelyekkel a világnézeti közelség a közös munkát és fellépést lehetővé teszi. A cél eléréséhez a legfontosabb teendő: erőink felmérése, mindazok mozgósítása, akik e munkában részt kívánnak venni. Mindazok, akik készek munkánkban részt venni, jelezzék az MDF megyei irodáiban. Habjanecz Tibor az MDF megyei elnöke Legyen már vége! Garéban nem új fejlemény, hogy Bosta-patakban klórbenzolt találtak. Csak mostanra ütemezte be a „megtalálást” az égetőmű garéi építését erőszakoló pénzügyi társaság. Hiszen az évekkel ezelőtt elhullott kecskékben is kimutatható volt a vegyszer. Sőt az is ismert volt a Budapesti Vegyiművek vezetői előtt, hogy dioxinokat tartalmaz az ideszállított hulladék. A dioxin veszélyességéről is tudtak, arról, hogy egy ezred milligramm szívkamra- zavart, idegártalmat okoz. Erre azt lehetne mondani, hogy akkor meg kell építeni az égetőművet, vagy hideg eljárással semlegesíteni az egész vegyszermennyiséget. Igaz, de mindkét eljárás drága és soká valósulhatna meg. Az égetést drágává teszi az építés költségén felül az, hogy drága adalékanyagot igényel, és rendkívül magas műszaki fegyelmet. Az építés is messze a jövőbe nyúlik és addig akadálytalanul károsítanak a vegyszerek. A Hungaropec képviselője által ígért 20 méteres kémény elenyészően alacsony, csak a laikusoknak szánt mese. A közelben való lecsapódás elkerülésére igen magas kéményre lenne szükség, mely nagy távolságon teríti el az égéstermékeket. Ezért meg a horvátok méltatlankodnának, okkal. Van olyan vélemény, mely szerint szükség lenne újabb égetőműre Magyarországon, de a vegyipar telephelyeihez közel, nem egy azoktól távoli, mezőgazdasági vidéken. Mivel a BVM előtt már az ide- szállításkor is ismert volt a hulladék jellege, a vállalat vezetői bűnösök foglalkozás körében sok ember ellen elkövetett szándékos veszélyeztetésben, és ezért felelősségre vonhatók. Akik pedig, esetleg milliós haszon reményében gán- csoskodásukkal gátolják a hulladék eltávolítását, ugyanabban bűnrészesek. Véget kell vetni a BVM-Hungaropec garéi játszadozásának és meg kell szabadítani tőlük és veszélyes hulladékuktól Baranyát! A garéi körzeti orvos és (a volt?) elöljáró gyanúsítgatásai az egész megyét rágalmazzák, amikor pénzéhes lobbiknak nevezik az égetőmű ellenzőit! Az égetőmű viszont valóban nagy hasznot hozna a Hunga- ropecnek és azoknak, akiknek a földtulajdonán felépülne. Székely Sándor A társadalmi mélyrepülés kórtünetei A magyar társadalom keresi a választ: miként lehetne hazánkat korszerűbbé tenni, a népet közelebb hozni Európa és a világ folyamataihoz? Mára beigazolódott, hogy az újfent ránk szabadított tőkés rendszer ezúttal sem a többség javára döntötte el a választ. Igazából azoknak kedvezett, akik a kádári időszak teljes megtagadását, a múlt közös értékeinek elvetését hirdették. A választók nagy része akkor hitt az ígéreteknek, és 1990 tavaszán a rendszerváltó pártokra szavazott; támogatva a köpönyegfordítók részéről politikai fordulat függvényében szorgalmazott „történelmi” lehetőség beteljesülését. Talán, mert a kormányba avanzsáltatott urak jobb életfeltételeket ígértek nekik a szocialista társadalomban megszokottnál. A tömeg azonban hamar elfordult a Kánaánnal kecsegtető politikai elittől, mert rövid idő alatt fölismerte: az urak által ajánlott út a félévszázad előtti proletársors és cselédsors korszakába vezet. Modernizáció és a gazdaság gyors fejlődése helyett a magyar gazdaság példátlan visszaesése és rombolása ment végbe. Egymillió 400 ezer munkahely szűnt meg. A korábbi évtizedekben a dolgozók áldozatos munkájával létrehozott termelőeszközök és termelési kapacitás jó részét pusztulásra ítélték. Az ipari és a mezőgazdasági termelés 30-40 százalékkal esett vissza. A nemzeti jövedelem 30 százalékkal csökkent. A rendszerváltás következtében elszenvedett anyagi veszteségek elérik Magyarország második világháborús kárainak mértékét. Százezreket kárhoztattak munkanélküliségre. A fiatalok még nem kapnak munkát, a középkorúakat már nem alkalmazza senki. Egyre több közöttük a kilátástalan élethelyzetbe került, reményvesztett ember. A nyugdíjasok fölöslegesnek érzik magukat a saját maguk teremtette hazában. A szenvedélybetegek, az alkoholisták, a kábítószer-fogyasztók, az öngyilkosság számarányát tekintve élre törtünk a világban. Morbus hungaricusként újra megjelent a tbc. A választók 1994 májusában ettől a rombolva leépítő politikától vonták meg támogatásukat, s más politikai erőket segítettek hatalomra. Ezek ígéreteinek a valósággal való szembesítésével elkészíthető a rendszerváltás valódi mérlege. A beígért szociális piacgazdaság és jólét helyett vadkapitalizmus és rohamosan növekvő elszegényedés következett be. Csupán egy vékony réteg: az újjászületett tőkésosztály, a hatalomra került új politikai elit és kliensei, a külföldi tőkével ösz- szefonódott komprádor burzsoázia, az újgazdagok lettek a rendszerváltás haszonélvezői és nyertesei. A nagy többség a vesztesekhez tartozik. Vesztes lett maga az ország, a magyar nemzet. Az előzőek helyébe lépő hatalomgyakorlók tüsténtkedése következményeként az előzőnél is szabadabb életteret nyert a rablókapitalizmus; a sokat kifogásolt törvénytelenségeket felszámolás helyett a szőnyeg alá söpörték; nem léptek fel a korrupcióval szemben; a fekete- gazdaság soha nem látott virágkorát éli. A mezőgazdaságban még ma sem világos, hogy kié a föld, mi lesz a magyar falu sorsa. Az ipari termelés minimális emelkedése csak az előző esztendők katasztrofális zuhanásához képest minősíthető növekedésnek, de még e minimális emelkedés forrásai is kimerülőben vannak. Az inflációt nem voltak képesek megállítani, a reálbérek tovább csökkentek. A munkanélküliek száma csak látszólag lett kevesebb; sokan már be sem jegyeztetik magukat; jól tudják, úgy sincs értelme. Államháztartási reform címén bezárták az iskolákat, mind kevesebb lesz a kórházi ágy. Az új külpolitika idegen érdekek nyílt kiszolgálásával, kvázi hazaárulássá fajult. Hazánk területén - a jelenlegi kormány Jóvoltából” - újra idegen katonák vannak, s magyar katonafiatalok vesznek részt idegen országbeli kalandokban. A reményvesztett tömegek pedig most bizakodva hallgatják az olyan politikusokat, akik azt mondják nekik, amit hallani akarnak. A Munkáspárt ezzel szemben a makacs tényeket ismerteti, és egyetlen következetesen elkötelezett balolali politikai tényezőként jobb jövőt kínál a jelenlegi rendszer alternatívájaként. Még akkor is, ha közismert, hogy mind vaskosabb bajokkal kell megbirkózni; köztük az elmúlt években okozott pusztításokat kell helyreállítani. A Munkáspárt az ország korszerűsítésének, a társadalmi béke és a belpolitikai stabilitás megőrzésének, függetlenségünk megvédésének teendőit tűzte zászlajára. Úgy látja, a mai törvényhozás éppen azon képviselőknek van híján, akik a rendszerváltás veszteseinek valóságos gondjaira, zokszavaira segítő szándékkal odafigyelnének. Baloldali fordulatra van szükség. Dr. Südi Bertalan szóvivő Munkáspárt A NYÁR MARAD Q Shell GAS HAMÉG IDÉN MEGRENDELI A SHELL GAS KISTARTÁLYÁT, CSAK JÖVÖR1 KELL FIZETNIE A KIVITELEZÉS DÍ1ÁT. A SHELL GAS EGYEDÜLÁLLÓ KARÁCSONYI KEDVEZMÉNYE IS AZ ONE, HA MOST RENDEL HÍVJON MOST! TEl.: 06-20/433-501 2092 BUDAKESZI, SZÖLÖSKERT U. 9 » < i
