Új Dunántúli Napló, 1996. december (7. évfolyam, 328-356. szám)
1996-12-05 / 332. szám
6 Dunántúli Napló Társadalom 1996. december 5., csütörtök Gépkocsitolvajok alkonya? Hazánk nem élenjáró a gépkocsilopások körében fotó: Läufer Huszonöt ország rendőrei tárgyaltak a minap Monoron arról, hogyan lehetne visszaszorítani földrészünkön az immár elviselhetetlenül sok gépkocsilopást. A nemzetközi összevetés során kiderült: a közhiedelemmel ellentétben hazánk nem élenjáró Európában a gépkocsilopások tekintetében, hanem a középső harmadban helyezkedik el. Ettől függetlenül a konferencia tanulsága az volt, hogy a tennivalók még igencsak számosak. A magyar rendőrség együttműködése a környező országok hasonló feladatot ellátó szervekkel kielégítő. Különösen szoros a kapcsolat a német és az osztrák rendőrökkel, de érzékelhető előrelépés történt ukrán relációban is. Ezzel kapcsolatban Volodimir Szirik rendőr altábornagy kifejtette: a kormányszintű megállapodásokon tűi a magyar és az ukrán rendőrök között szükség esetén napi telefon- kapcsolat, információcsere van. A záhonyi ellenőrzés megszigorítása az autótolvajokat arra kényszerítette, hogy inkább a szlovák, vagy a cseh határokon próbálkozzanak. A „gépjármű önkényes elvételének” nálunk gyakran bírált büntetőjogi fogalma néhány más európai országban is létezik, de a lopástól eltelt idő, vagy a helyszíntől való távolság függvényében már lopásnak minősítik. Van, ahol 6 óra, van ahol 15 nap múlva, másutt 12 kilométernyi távolság felett. A monori tapasztalat szerint erősödött az a vélemény, hogy a gépkocsi elvitelét annak kell minősíteni, ami, vagyis lopásnak. Meg kell valósítani a lopott gépkocsik nemzetközi számítógépes körözését, az információk gyorsabb cseréjét.. Magyar résztvevő fejtette ki: egyes kapitányságokon még mindig nem a lopás bejelentésekor, hanem az aprólékos adminisztráció után viszik csak be az országos számító- gépes hálózatba a gépkocsi adatait. A rendőrök nemzetközi együttműködését támogató és abban érdekelt néhány cég biztonságtechnikai bemutatót tartott. A Ford megismertette legújabb típusainak őrangyalait, amelyek szerintük a lopást - a tréleres kivételével - szinte lehetetlenné teszik, s az újabban divatos rablást is megnehezítik. Képviselők elmondták: valamennyi új és nem tartozékként szereplő lopásgátló gépkocsinként együttesen kb. 160 ezer forintba kerül. A Falcon cég bemutatta számítógépes és videokamerás azonosítóját, amelyet mint rendszert és technikát ingyen felajánlott februárban a rendőrségnek kizárólagos üzemeltetésre, de választ még nem kaptak. A rendszer a folyamatos forgalomból szűri ki a kör- zött, illetve a hamis rendszámmal közlekedő autókat 0,1 másodperc alatt. A kamera érzékenysége a 0,15 lux, tehát csillagtalan éjszakában is használható. Bemutatta rendszerét a Comcar is, amely nem műholdas navigációval, hanem rádióbeméréssel képes megjelölni mindazon gépkocsik tartózkodási helyét, amelyekbe elrejtve beépítenek egy cigarettatárca méretű rádióadót. Ez a tolvaj számára láthatatlanul és hallhatatlanul sugározza a vételi pontok felé az autó mindenkori tartózkodási helyét, vagy útvonalát. Ez is ingyen ajándék lenne a rendőrségnek, de ebben sincs még döntés. A biztosítók viszont még abban nem határoztak, hogy a lopásokat valóban megnehezítő szerkentyűkre milyen biztosítási kedvezményt adnak. Előrelépés van tehát a lopásgátló technikák területén, az európai jogharmonizációban is, csak dönteni, jaj de nehéz! Némethy Gyula Több ezer tonna űrszemét a Föld körül Környezetszennyezés a világűrben Az ember kilépett a világűrbe. Csodálatos felfedezések születtek ebből. Haszna származott belőle szinte minden tudománynak. De a több ezer űrkísérletnek veszélyes hatása is volt. Az a tény, hogy a nagyhatalmak versenyt űztek az űrkísérletekből, szinte szemétteleppé tette a légkörön túli térséget. 1957-ben indult az első mesterséges hold, azóta több tízezer kisebb-nagyobb tárgy, műszer, űrhajó került földkörüli pályára. Ezek egyharmada még még mindig ott kering. A légkörünk sűrűbb tartományaihoz még közeli övezetében mozgó tárgyak, melyek már kikerültek a kutatók irányíthatósága alól, viszonylag hamar megsemmisültek vagy meg fognak semmisülni, mert a levegő atomjai előbb-utóbb lefékezik őket, majd a sűrűbb övezetekben elégnek. Vannak azonban szinte telített öveztek. Ilyen a 300-450 kilométeres magasság, melyben az űrállomások is keringenek, aztán a földmegfigyelő pályák 800- 1500 kilométeres magasságban, és az úgynevezett geosta- cionárius szint 36 ezer kilométeres magasságban, ahol az egy helyben állónak tűnő, a Föld forgásával megegyező sebességű televízió műsorsugárzó mesterséges holdak keringenek. Ott a légüres térben azok nem fékeződnek le, ezer évekig ott maradnak, ütközésveszélyt jelentve egymásra és az arra haladó egyéb űrjárművekre. A legnagyobb problémát az űrben felrobbanó berendezések jelentik, mivel egyrészt nagy mértékben megszaporodik a részecskék száma, másrészt megváltozik keringési sebességük értéke, így az esetleges ütközési sebesség nagyobb lesz, mint a hasonló pályára állított mesterséges holddal való találkozás esetén az lenne. A becsapódási sebességnek és a tömegnek egy találkozás esetén nagy a jelentősége. A felszínre visszatért űrhajók, vagy különösen az űrben hosszabb időt eltöltött, majd visszahozott tárgyak felszínén talált ütközési nyomok látványos bizonyítékai a fennálló veszélynek. Egy ilyen hat évig keringő visszahozott űrszemét- kutató mesterséges hold felületén például ötezernél több fél- és öt milliméter nagyságú becsapódási nyomot számláltak meg. Az ilyen kisméretű több milliónyi űrszemét radarberendezéssel sem észlelhető, a vele való ütközést egy űrhajó sem képes elkerülni. Egy-egy nagyobb tárggyal való találkozás már sok műszert, berendezést megkárosított, sőt megsemmisített. Ha egy emberrel a fedélzetén tartózkodó űrállomás falát egy akár kicsiny tárgy is átütné, az végzetes lenne, hiszen az ott tartózkodó legénység elpusztulna. Felismerve ezt a veszélyt, újabban az űrkísérletek számát csökkentették. A berendezéseket is olyan rakétákkal látják el, melyek a feladat végeztével működésbe lépnek, vagy a felszín felé irányítják azokat, a sűrű légtérben elégetik, vagy nagyon nagy magasságú, veszélytelen pályára térítik el. Szerencsére nem valósult meg az a korábbi terv, melynek során a földkörüli térséget teleszórták volna milliárdnyi tűvel azért, hogy az visszaszórja a televízióadások rádióhullámait, így téve lehetővé azok vételét az egész Földön. Dr. Tóth Jön a műholdas mobiltelefon A nagy sikerű 2001 Űrodüsszea szerzője, a science-fiction irodalom világhírű művelője és a mai műholdas műsorszórás megálmodója, az idén 79 éves Arthur C. Clarke is elismeréssel nyilatkozott az Irídium nevű új műholdas távközlési rendszerről. Clarke 1945-ben publikált tanulmányában vetette fel az egyenlítő fölött 36 ezer kilométer magasságban húzódó pályán 120 fokonként elhelyezett, három műhold alkotta televíziós világhálózat ötletét. Elképzelésében jól fuzionált a rádiómérnöki végzettsége és a sci-fi írói fantáziája. S ne feledjük, tette ezt alig tíz évvel a sugárzott televízióadások megindulása és 12 évvel az első mesterséges hold fellövése előtt! Az első Clarke-pályára helyezett műhold 1964-bem Symcom-3 amerikai távközlési holdak hamar forradalmasították a távközlést. Ma már nélkülözhetetlenek a telefon, kép- és hangátvitelben, de az Internet terjedésével fokozottan nő a szerepük a számítógépes adatátvitelben is. A Clarke-pályán ma közel 130 műsorszóró hold működik, továbbá itt üzemel több katonai és civil távközlési, valamint meteorológiai műhold is. A pálya élénkülő telítődött- sége viszont fokozza a technikai (mechanikai és rádiótechnikai zavarás) és jogi problémákat. A Motorola cégből kivált Irídium Inc, a napokban egy új elveken működő globális távközlési hálózat kiépítését kezdi meg. A kivitelezéshez máris mintegy 125 műhold gyártását rendelte meg. A rendszert 66 műhold alkotja majd. Ezek 6 különböző, az egyenlítővel 75 fokos szöget bezáró pályasíkban, síkonként 11-11 műholddal 780 km magasságban húzódó körpályán keringenek majd lefedve ezzel a földfelszín 99 százalékát. Mivel az alacsony pályamagasság jelentősen csökkenti a jelek terjedési késését és a csillapítását, az Irídium rendszer holdjai elsősorban a digitális hang- és adatátvitelben tölthetnek be fontos, forradalmi szerepkört. Az Irídium valóra váltja majd a világméretű műholdas mobil-telefon kapcsolatot. A televíziós műsorszórási feladatokban azonban várhatóan továbbra is a Clarke-pályán keringő holdaké marad a főszerep. Az Iridium rendszer üzemszerű működésre alkalmas kiépítését 1998-ra ígérik. Az első műhold felbocsátását a floridai Cape Canaveral Űrközpontból egy amerikai Delta-2 hordozórakétával, november 14-re tervezik. A műholdak pályára juttatásában a jövőben az amerikai rakéták mellett olcsóbb orosz és kínai rakétákat is használnak majd. Németh Csaba Szívesen adták - Az Olaszi Német Kisebbségi Önkormányzat hivatalosan tavaly vette fel a kapcsolatot a német- országi Markt Schwabennel. A kint élő, Baranyából elszármazottak a legutóbb az augusztusi falunapon jártak Olasz községben. Az iskolában és óvodában tett látogatásuk hatására azóta három teherautónyi tanszert, iskolabútort és játékot küldtek a két intézménynek. fotó: müller a. Biatorbágyról Svédországba és vissza Amphetamin ingajáratban A két férfi déltájban érkezett a divatos sörözőbe. Az egyik kezében diplomata táska, ő ment elől, a másik, amolyan izomkolosszus, szorosan a nyomában haladt. A teraszon sörözgető arab férfi feléjük biccentett, majd kis idő múltán felállt és egyik társával utánuk ment a belső terembe. Ekkor egy másik, szintén magányosan sörözgető vendég kivett a zsebéből egy mobiltelefont, bebillentyűzött egy számot, majd amikor jelentkezett a hívott állomás, néhány szavas üzenetet küldött. A söröző melletti forgalmas főúton eközben hömpölygött a forgalom. így a teraszon üldögélők közül senkinek nem tűnt fel, amikor egy teljesen zárt kisbusz lelassított, majd megállt a söröző bejárata közelében. A vendégek csak akkor kapták fel a fejüket, amikor a járműből fekete ruhás, álarcos, fegyverekkel teleaggatott kommandósok ugráltak ki. Közülük néhányan a belső terembe mentek, ott elfogták a diplomata táskást és társait, de őrizetbe vettek még két másik férfit is, akik a söröző előtt figyelték hogyan cserél gazdát az aktatáskába rejtett legalább Ötmilliót érő fehér por. A gyorsteszt hamar elkészült és ennek eredményét később csak megerősítette az alaposabb laboratóriumi vizsgálat: J. Attila és K. Károly közel egy kilogramm, mostanában nagyon keresett és á fiatalok által „diszkódrognak” becézett ampheta- mint akart értékesíteni az arab vevőnek. A Spaten sörözőben elfogott kábítószer-kereskedők kihallgatása és a közelmúltban befejeződött vizsgálat igen érdekes eredményt hozott és megdöbbentő összefüggésekre mutatott rá. A 947,9 gramm súlyú és igen jó minőségű amphetamin Svédországból került Magyarországra, de az sincs kizárva, hogy két esztendővel ezelőtt éppen tőlünk csempészték ki azt. Az érdekes helyzet megértéséhez ismerni kell az előzményeket. 1994. márciusában minden idők legnagyobb hazai kábítószer laboratóriumát leplezte le a rendőrség Biatorbágyon egy családi házban. A nyomozók akkor 15 kilogramm kész és 30 kilogramm tisztításra előkészített amphetamint és különböző kábítószer előállítására használatos berendezést foglaltak le. Több embert letartóztattak, köztük Kamer Tibor svéd-magyar állampolgárt. Azóta már bebizonyosodott, hogy ebből a biatorbágyi laborból látták el kábítószerrel Svédország több nagyvárosát. A svédországi nyomozás adatai szerint a jó minőségű amphetamin csempészésében és forgalmazásában magyar állampolgárok is részt vettek. Ez év nyarán két Malmőben élő magyar testvér, V. László és V. Nándor haza látogatott Magyarországra, de nem jöttek üres kézzel, amphetamint is hoztak magukkal. Tettük furcsának tűnik, hiszen ezt a kábítószert az északi ország drogpiacán jóval nagyobb haszonnal lehet értékesíteni. A svéd rendőrség ez évi sikeres drog ellenes akciói, nagy kábítószer elfogásai ismeretében viszont érthető, hogy V. László a majdnem biztosnak látszó lebukás helyett miért vállalta inkább a kisebb hasznot. Az üzlet lebonyolítására a fővárosi XI. kerületi Spaten sörözőben került volna sor, de a rendőrség egy névtelen bejelentés alapján értésült a nagyszabású akcióról és a különleges szolgálat emberei elfogták a drogkereskedőket. A magyar rendőrök ennek az ügynek a vizsgálata során ismét felvették a kapcsolatot svéd kollégáikkal és így derült ki, hogy a V. testvérpár Svédországban „legálisan” gépkocsi kölcsönzéssel foglalkozik, de kapcsolatot tartott azokkal a személyekkel is, akik a biatorbágyi amphetamin gyártásban, illetve a kiszállított drog értékesítésében részt vettek. Az amphetamin nem az úgynevezett kemény drog családjába tartozik, szintetikusan előállított kábítószer, egy rendőrségi szakértő szerint mégis nagyon veszélyes drognak számít. A kábítószer-kereskedők manapság árusítják por alakban, vagy tab- lettázva, esetleg más droggal, például kokainnal keverve, „Speed” vagy „Extasy” néven. Napjainkban majdnem minden ifjúsági szórakozóhelyen 3-5 ezer forintos áron meg lehet vásárolni. E veszélyes kábítószer hazai fogyasztásának mértékéről megdöbbentő tények alapján győződhetünk meg. Ez év július 8-án hajnali órákban a sziget- szentmiklósi - talán nem véletlenül - Speddnek nevezett diszkóban nagy razziát tartott a rendőrség. A jól előkészített akció során, amelyben több mint kétszáz rendőr és nyomozó vett részt, legalább hét dealert vettek őrizetbe, s közel száz volt azoknak a fiataloknak a száma, akiket az elfogyasztott drog hatása miatt orvosi kezelésben kellett részesíteni. A rendőrök és drogkereső kutyáik a néhány grammnyi kokain mellett mintegy másfél ezer eldobáltextasy tablettát találtak a WC-ben és a büfék környékén. Más kérdés, hogy a razzia időpontja éppen egybeesett a balatoni szezonnyitással, s azok szerint, akik azon a júliusi napon a Speed-ben tartózkodtak, a kábítószerkereskedelem nagykutyái szinte valamennyien a siófoki diszkókban csinálták az üzletet. Halász Kálmán * i & P
