Új Dunántúli Napló, 1996. december (7. évfolyam, 328-356. szám)

1996-12-31 / 356. szám

1996. december 31., kedd A Mai Nap Dünántuli Napló 3 Ugrásszerű előrelépés nem várható Interjú dr. Tóth Sándorral, a Baranya Megyei Közgyűlés elnökével Egyre többen vallják, hogy az egykoron kincses Baranya mind­inkább a hátrányos helyzetű megyék közé csúszik. Vajon így van-e? Mit tehet a megyei közgyűlés, hogy a negatív folyama­tok megálljának? A területfejlesztési tanács által pályázatok alapján elosztott pénzek mire elegendők? Továbbra is rivali­zál-e egymással a megye és Pécs? Mire számíthat a vidék lakos­sága a most kezdődött esztendőben? - Ezekre a kérdésekre kértem választ dr. Tóth Sándortól, a Baranya Megyei Közgyű­lés elnökétől újévi beszélgetésünk során.- Nem kevés politikai vihar té­pázta az elmúlt években a me­gye közgyűlését. Ennek hatása még ma is érződik. Elnök úr, ma mi a helyzet?-Tény, hogy á megválasz­tott megyei közgyűlés 1994 de­cemberi alakuló ülése és 1995 augusztusa között sokkal több idő ment el a testület összeszo- kására, a helykeresésre, a stílu­sok megtalálására, mint az ér­demi munkára. Ennek hatása az, hogy az érdemi munkát ille­tően késésben vagyunk, s egy­szerre kell olyan „frontokat” nyitnunk, amelyeket korábban jobb pozícióban megtehettünk volna, s nem torlódott volna össze ennyi feladat. S az is ta­gadhatatlan, hogy a testületben történt erőviszony változás bi­zonyos képviselői körökben görcsöt okozott, úgy is fogal­mazhatnék, maradtak tüskék, ez azonban az azóta folyó testü­leti munkát alapvetően nem be­folyásolja.- Ne szépítsük, akadnak nem kevesen, akik az ön által emlí­tett kemény politikai csatározá­sok miatt elvesztegetett idő, s persze egyéb más okok miatt is a hátrányos helyzetű megyék közé sorolják Baranyát. Való­ban leszakadtunk az ország többi megyéjéhez képest?- Érdekes a felvetés, mert, ha a statisztikai mutatókat össze­hasonlítjuk, akkor a megyék között jelenleg a 11-12. helyen vagyunk, az évtizedeken ke­resztül elfoglalt 5. hellyel szemben. Kétségtelen, hogy ásványi kincseink már sem a hazai, sem a külföldi piacon nem adhatók jól el, ezért bá­nyákat kellett bezárni. De ettől függetlenül még számos más olyan adottsága van a megyé­nek, ami esélyt adhat arra, hogy ha nem is látványosan, de fo­lyamatosan előre tudjunk lépni. Még azok a környezeti sebek is, amelyek a bányászkodás során a felszínen keletkeztek, a rekul­tivációt követően begyógyul­nak. Az ipari parkban építkez­nek ..., csak-csak jön a kül­földi tőke! A nagyobb gondot abban látom, hogy Baranyának vannak olyan térségei - a Dráva-mentén,.a Hegyháton, a megyehatár környékén -, ame-' lyek kifejezetten hátrányos helyzetbe kerültek, ahol sajnos olyan folyamatok indultak meg, amelyeket csak célzott és komplex válságkezelő prog­rammal lehet megállítani és visszafordítani. Ezzel együtt nem tartom a megyét hátrányos helyzetűnek - s nem a propa­ganda miatt mondom -, mert értelmes, szorgalmas, becsüle­tes emberek lakják. Hasznára vált mindig, s most is Baranyá­nak, hogy többnemzetiségű. S az is előnyünkre válik, hogy Pécs az ország egyik legjelen­tősebb egyetemi városa, a me­gyeszékhelyen kívüli középis­kolákban is magas színvonalú oktatás folyik. S ha megenged egy személyes tapasztalásból nyert véleményt: a MTESZ megyei elnökeként látom, hogy a műszaki és agrárértelmiség túljutott a kivárás állapotán, s elkezdtek nagyon keményen és nagyon céltudatosan dolgozni.- Bizonyos térségek kifeje­zetten hátrányos helyzetbe ke­rültek, mondta elnök úr. Van-e konkrét megyei program, hogy a leszakadást megállítsák, s el­kezdődhessen például az Or­mánság felzárkózása. Ehhez milyen segítséget tud nyújtani a Baranya Megyei Területfejlesz­tési Tanács?-A közelmúltban fogadtuk el a területfejlesztési koncepci­ónkat, amely nem kevesebb, mint 38 csomagot tartalmaz. Ebben megfogalmazódnak egyebek mellett azok a vála­szok is, hogy ezen térségeknek mire van szükségük. A válság- jelenségek leküzdése sajnos olyan nagyságrendű beruházá­sokat igényelne, amelyekhez a megyei területfejlesztési tanács pénzei nem elegendők. De ter­vezzük, hogy belépünk abba az integrált programba, amit a vál­lalkozásfejlesztési alapítvány, több bank, a modernizációs kormányiroda, a minisztériu­mok olyan céllal indítanak, hogy a különböző ágazati fej­lesztéseket, a banki befektetési eszközöket, a megyei területfej­lesztési tanács pénzeit, bizo­nyos helyi forrásokat kanalizál- janak. A megyei koncepcióban, s a várhatóan 1997 elején elfo­gadásra kerülő konkrét tervben az első helyen a közlekedés fej­lesztése áll, a második pedig a hátrányos helyzetű térségek se­gítése.-Hosszú ideig a megye és város között - igen csak fino­man fogalmazva - nem volt harmonikus a kapcsolat, s ez alaposan rontotta úgy Baranya, mint Pécs esélyeit. Úgy tűnik, most felismerték, ahhoz hogy a hazai és az európai integrációs folyamatokba az eddiginél in­tenzívebben bekapcsolódhas­sanak, s ne vesszen el a regio­nális központ jelleg, felesleges a rivalizálás.-Ez valóban így van, már csak azért is, mert kölcsönösek az érdekeink. Azt, hogy a me­gyei jogokkal felruházott város és a megye között évtizedes az ellentét, nem csupán emberi té­nyezőkre vezetem vissza, sok­kal inkább arra: a jogi szabá­lyozás nem egyértelműen hatá­rozza meg a feladatokat, ami­nek az egyik következménye, hogy megye és város hosszú ideig egymásra mutogatott. A Baranya Megyei Közgyűlés 1994 óta amellett tette le a vok- sát, hogy tegyük komollyá a törvény által előírt egyeztető bizottsági munkát. Ebben a bi­zottságban mi megegyeztünk több kérdésben, de arra nem fi­gyeltünk, hogy ezek átmennek- e a közgyűléseken. S az esetek nagy részében nem mentek át. Az elmúlt hetekben a város ve­zetőivel újragondoltuk a tenni­valóinkat, várhatóan heteken belül együttműködési megálla­podást kötünk - a megyei köz­gyűlés már határozatot is ho­zott, s remélhetően hasonlóan dönt a pécsi közgyűlés is -, ami azt jelentheti majd, hogy nem egymás ellen, hanem egymásért lépünk fel a különböző szinte­ken. A megye fejlődését a város fejlődése nélkül nem tudom el­képzelni! Egyébként a terület- fejlesztési tanács által elosztott pénzekből arányosan részesült Pécs - mint kiderült, ez sok he­lyen nem így történt -, így a megyei érdekű projektjeiket - ipari park, fedett uszoda - mi sem természetesebb, mint hogy támogattuk.-Év eleje van, így illik is visszapillantani az elmúlt esz­tendőre. Egy politikusnak nyíl­ván kedvére való a kérdés: mi­lyen eredményeket ért el a me­gyei közgyűlés?-Talán nem hangzik sze­rénytelennek, de az elmúlt év­ben nagyon sok eredményes ténykedést folytattunk. A leg­fontosabb, hogy 1995-höz ké­pest 100 millió forintot megha­ladó pénzügyi visszavonulást fogalmaztunk meg a költségve­tésünkben, ami azonban nem csupán kényszerű takarékosko­dást, hanem intézményeink nagy részénél ésszerűbb szer­vezeti felépítés kialakítását is jelentette. A másik, hogy a 4 milliárd forintos költségveté­sünkkel szemben mindössze 7 millió forintos korrekciót kel­lett végrehajtani, azaz a köz­gyűlés nem költekezett túl, egyetlen fillér hitel felvételére nem került sor, ennek ellenére megőrizte működőképességét. Ami a struktúraváltást illeti: egyértelművé tettük, hogy mi a kötelező, s mi az önként felvál­lalt feladat. De megléptük azt is - a Pannónia Könyvkiadó és Je­lenkor esetében -, hogy a nem feladatunkat képező tevékeny­séget leválasztottuk, tettük ezt úgy, hogy alapítványi formában tovább folytathatják munkáju­kat. Az eredményeink közé tar­tozik, hogy elkészítettük a me­gye ifjúságvédelmi koncepció­ját, elkezdtünk pályázni, s há­rom intézményünkből kettő - a csertői és a bükkösdi - kiköltö­zik a kastélyokból, a gyereke­ket családi házakban helyezzük el. Nagy dolognak tartom, hogy az egészségügyben végrehajtot­tuk a törvényben előírt ágy- számleépítést - 377 ággyal lett kevesebb -, de nem zártunk be egyetlen kórházat sem, s hogy megteremtődtek a működés fel­tételei. Hozzá kell tennem, hogy ezzel a teljes szerkezet- átalakítás még nem fejeződött be, mert azt már most látjuk, hogy bizonyos kórházi osztá­lyokon még indokolatlanul na­gyobb az ágyszám. Azt pedig külön kiemelném, hogy a me­gyei kórház ebben a nehéz helyzetben 760 millió forintot kap korszerűsítésre, amiből félmilliárd forint a központi támogatás.- Mit tervez a megyei köz­gyűlés 1997-re?- Az elmúlt év a programo­zás, az új a végrehajtás éve lesz. Ezt azért tartom fontosnak, mert remélem, hogy a megyei közgyűlés munkáját nem a poli­tizálás, a kampányolás jellemzi, hanem az a fajta munkastílus, amely jellemzővé vált 1996- ban. A struktúraváltást szeret­nénk befejezni, a racionalizá­lásban a pénzügyi gazdálkodás, a közbeszerzés teljes rendsze­rének a kiépítése hozhat ered­ményt, de a pénzügyi megszorí­tások, a további létszámleépíté­sek már nemigen. Az intézmé­nyek érdekeltségi rendszerét sikerült úgy kialakítani, hogy nőttek a saját bevételeik, s nem csak úgy, hogy szolgáltattak, hanem pályázatokat nyertek. Óriási feladat lesz a kórházak szakmai előírásoknak megfe­lelő működtetése...- Várható további ágyszám- csökkenés, esetleg kórházbezá­rás? Újra és újra felvetődik például, hogy megszűnik a Kerpel Frónius Ödön Gyer­mekkórház, illetve, összevonják a gyerekklinikával.- Szerkezetileg elképzelhető a csökkenés, hogy a megfelelő arányok kialakuljanak, de ez osztályokon belüli mozgásokat jelent, s nagyon remélem, hogy kórházakat nem érint. A me­gyei gyermekkórházra szük­sége van Baranya lakosságá­nak, így megszüntetéséről, át­alakításáról szó sincs.- Az új évben már fejlődik a megye, ezt a városokban, köz­ségekben élő lakosság a sző­kébb környezetében is érzi?- ősszel 650 millió forint decentralizált területfejlesztési pénzt osztottunk ki - ez a saját erőkkel 3 milliárd forintot je­lent ebből szennyvíz- és szeméttelepek, gázvezetékek, átkötőút, munkahelyek létesül­nek. Ha ebből a szemszögből nézem, akkor térségenként vál­tozóan ugyanide bizonyos fej­lődés már látható lesz. Sajnos ugrásszerű előrelépés nem vár­ható, s őszintén el kell monda­nom, hogy a nehéz helyzetben lévő térségeknél sem lesz több lehetőségünk, mint a további romlás megállítása. Roszprim Nándor A megyei kórház jelentős összeghez jut fotó: laufer László Januári árhullám Hazai folyóinkon tavasszal, a nyár elején szokott jelentkezni az árhullám. így is van rend­jén, akkor olvad a hó, sokat esik az eső. No de most? Hisz ez a frá­nya hó még csak most esik, és varázsolja széppé a telet...! Az árhullám mégis jön, tel­jes bizonyossággal. Január elsején. Persze, már ez sem teljesen olyan, mint régen. Az „átkos- ban” tényleg határkő volt az új esztendő első napja, mert az előre bejelentett párt- és kormányhatározatok értelmé­ben sok mindennek felment az ára. A zsemle 40 fillérről 50- re drágult, „ a ” mosószer ára 21,50-ről 26,20-ra szökött, és rögtön leértékelték a valutát is, úgyhogy a német márka is drágább lett 20 forintnál. Sú­lyos tragédia volt ez, ve­szélybe került a „gulyásszo­cializmus”. A várható árhul­lám harmadfokú készültségre késztette a lakosságot, vitték a sót, mint a cukrot, a cukrot is, és hosszú sorok kígyóztak a benzinkutaknál. Mára ez a pánik-romantika a múlté rég. Mert kit érdekel épp a januári áremelés, mikor egész évben emelik? Egy ci­pész nem emel annyiszor árat (lyukasztásra alkalmas he­gyes vasszerszám), mint a bol­tok, a nagyker, a kisker és mindenki, akinek hatalmában áll emelni. Ha összehasonlít­juk egy egyszerű joghurt ’96. januári árát a maiéval, cso­dálkozhatnánk a változáson, ha még csodálkoznánk vala­min. Inkább csöndes reme­géssel annak örülünk, hogy az előre bejelentett 33 százalék helyett csupán 21-gyei emel­kedik valamely termék vagy szolgáltatás ára ebben az el­következő, boldognak kívánt 1997-ben. Dehát mindennek megvan a maga ára, a születésnek, a halálnak, de még a szerelem­nek is. Talán csak az álmok jönnek ingyen... No de, mi­lyen álmok, könyörgöm! Utóirat: Petőfit segítségül hívva mondhatjuk így, de­cember 31-én, „Bár felül a gálya (azt is mi húzzuk), S alul a víznek AR-ja, azért vízi mű) az úr! ” Méhes Károly Képernyő előtt Jegyzet Huncutka évvége Bizony mondom néktek, ka­rácsonyhoz, szilveszterhez szívet szaggató műsorok ille­nek. Szeretetszomj, jövőkép, markánsan felmutatva. Sós­édes könnyek és kacagás. S ha a puszta önfenntartás vélet­lenül beugró reflexének en­gedelmeskedve mindeközben főtt virslit is harapunk hozzá tormával, élvezetünk a képer­nyő előtt teljessé tehető. A magas háttámlájú fotelt, ahol a fejünket kissé megtámaszt­hatjuk és belebámulhatunk a Nagy Életkirakatba, legelő­ször is soroljuk a televízióné­zés evidens feltételei közé. Ne feledjük, az ausztrál, angol, amerikai, olasz filmkí­nálattal való azonosulás célta­lan ábrándkergetéssé, sőt asz­talcsapkodássá fajulhat, ha erre az ünnepi azonosulásra egy magyar kisváros utolsó, lepusztult, koszos kocsmájá­ban, közvetlenül a kocsma pultjánál teszünk kísérletet, ahonnan a készülék még úgy ahogy látható. A koravén gye­rekek - Huncutka, Heidi és társaik - bölcsességének tá­volságtartó felmérését és a tökéletesebb emésztést is elő­segíti, ha otthon maradunk, s még ott, helyben iszunk rá, s a manapság már kimondottan műanyagízű virslit is néhány korty Villányi Sauvignonnal otthon segítjük le. Vagyis rugaszkodjunk el a valóságtól bátran mi magunk is, és fogadjuk el Nemcsók János államtitkár, neves vö­rösborszakértő Desszertben elhangzott intelmeit a bor re­generáló hatásáról. Nékem ez a kezelési mód már jóval ko­rábban, Torgyán József fel­szólalásait és Horn Gyula helyzetelemzéseit hallgatva is bevált. Van, amikor még ez sem használ. Például akkor, ami­kor a televízióban Salamon Béla emlékestet néznénk, de az elhunyt, neves színész sze­repében egyre csak Kern Andrást látjuk. Ez esetben már hiába fogyasztunk kö­zéphűvösen tartott, még kel­lemesen testes Sauvignont akár egész nagy mennyiség­ben, túlbecsülve képessége­inket a jeges úton való köze- lekedés szempontjából is; és utolsó mentsvárként már hi­ába fordulunk a cukorrépából főzött, a magyar hadseregben hülyítőként és biológiai fegy­verként is jól bevált soltvad- kerti kerítésszaggatóhoz; Kern András őszinte törekvé­seink dacára sem látszódik úgy, mintha át akarna bucs- kázni a fején és a jó öreg Sa­lamon Bélává akarna vál­tozni. Nem növekszik meg testi terjedelmében, szája nem lesz kópésan csücsöribb, kacsin­tása és humora nem lesz azon a módon derűs, egyszersmind öregemberesen naív, amilyen Salamon Béláé volt, és a fülei sem nőnek tovább, majd for­dulnak felső görbületükkel frontálisan felénk, mint aho­gyan azt elvárnánk. Hiába a MTK-pályára terelt botlábúak gyülekezete (legalább a lesi- puskás Csikar éles szögből, az ötös sarkából hálóba kotort góljainak egyikét láthattuk volna!), semmi apró jel nem utal arra, hogy Kern egyszer- csak majd Salamon Bélává változik. A finom, szellemes gesztu­sok, a rögtönzés művészét, hogyan lehetne művi eszkö­zökkel felidézni? Szellemi al- terego híján a nagy színészt csak a régi, nyűtt, acélkazet­tákba vermelt kópiák tá­maszthatták volna fel. Ám úgy látszik, ilyen összehor­dott műsorokra még mindig van kidobható pénz bőviben, másfelől az 1996-os esztendő már csak így - a nagy fejcse­rék és a nagy hasonmás-kere­sések jegyében telik. Míg csak ki nem józanodunk. A Fekete Doboz már a hi- ápy cikkek listájára került, most búcsúzott az Objektív is. Előszedte és az eminensek szürke pedantériájával kira­kosgatta ez évi befőttjeit A Hét. Tán egyetlen erénye a kiváló professzomő, Ferge Zsuzsa szociológus megszó­laltatása. Végül a hatalom és a pénz akarásán túl elhangzott egy eddig elhallgatott szem­pont is a privatizációs botrá­nyok, a Tocsik-ügy körül - s ez nem más, mint a szex. A szex már a magyarság jövőjét bearanyozó életerőt sugároz, és új megvilágításba helyezi az eddig eltékozoltnak hitt milliókat. Bóka Róbert r\

Next

/
Oldalképek
Tartalom