Új Dunántúli Napló, 1996. december (7. évfolyam, 328-356. szám)
1996-12-31 / 356. szám
1996. december 31., kedd A Mai Nap Dünántuli Napló 3 Ugrásszerű előrelépés nem várható Interjú dr. Tóth Sándorral, a Baranya Megyei Közgyűlés elnökével Egyre többen vallják, hogy az egykoron kincses Baranya mindinkább a hátrányos helyzetű megyék közé csúszik. Vajon így van-e? Mit tehet a megyei közgyűlés, hogy a negatív folyamatok megálljának? A területfejlesztési tanács által pályázatok alapján elosztott pénzek mire elegendők? Továbbra is rivalizál-e egymással a megye és Pécs? Mire számíthat a vidék lakossága a most kezdődött esztendőben? - Ezekre a kérdésekre kértem választ dr. Tóth Sándortól, a Baranya Megyei Közgyűlés elnökétől újévi beszélgetésünk során.- Nem kevés politikai vihar tépázta az elmúlt években a megye közgyűlését. Ennek hatása még ma is érződik. Elnök úr, ma mi a helyzet?-Tény, hogy á megválasztott megyei közgyűlés 1994 decemberi alakuló ülése és 1995 augusztusa között sokkal több idő ment el a testület összeszo- kására, a helykeresésre, a stílusok megtalálására, mint az érdemi munkára. Ennek hatása az, hogy az érdemi munkát illetően késésben vagyunk, s egyszerre kell olyan „frontokat” nyitnunk, amelyeket korábban jobb pozícióban megtehettünk volna, s nem torlódott volna össze ennyi feladat. S az is tagadhatatlan, hogy a testületben történt erőviszony változás bizonyos képviselői körökben görcsöt okozott, úgy is fogalmazhatnék, maradtak tüskék, ez azonban az azóta folyó testületi munkát alapvetően nem befolyásolja.- Ne szépítsük, akadnak nem kevesen, akik az ön által említett kemény politikai csatározások miatt elvesztegetett idő, s persze egyéb más okok miatt is a hátrányos helyzetű megyék közé sorolják Baranyát. Valóban leszakadtunk az ország többi megyéjéhez képest?- Érdekes a felvetés, mert, ha a statisztikai mutatókat összehasonlítjuk, akkor a megyék között jelenleg a 11-12. helyen vagyunk, az évtizedeken keresztül elfoglalt 5. hellyel szemben. Kétségtelen, hogy ásványi kincseink már sem a hazai, sem a külföldi piacon nem adhatók jól el, ezért bányákat kellett bezárni. De ettől függetlenül még számos más olyan adottsága van a megyének, ami esélyt adhat arra, hogy ha nem is látványosan, de folyamatosan előre tudjunk lépni. Még azok a környezeti sebek is, amelyek a bányászkodás során a felszínen keletkeztek, a rekultivációt követően begyógyulnak. Az ipari parkban építkeznek ..., csak-csak jön a külföldi tőke! A nagyobb gondot abban látom, hogy Baranyának vannak olyan térségei - a Dráva-mentén,.a Hegyháton, a megyehatár környékén -, ame-' lyek kifejezetten hátrányos helyzetbe kerültek, ahol sajnos olyan folyamatok indultak meg, amelyeket csak célzott és komplex válságkezelő programmal lehet megállítani és visszafordítani. Ezzel együtt nem tartom a megyét hátrányos helyzetűnek - s nem a propaganda miatt mondom -, mert értelmes, szorgalmas, becsületes emberek lakják. Hasznára vált mindig, s most is Baranyának, hogy többnemzetiségű. S az is előnyünkre válik, hogy Pécs az ország egyik legjelentősebb egyetemi városa, a megyeszékhelyen kívüli középiskolákban is magas színvonalú oktatás folyik. S ha megenged egy személyes tapasztalásból nyert véleményt: a MTESZ megyei elnökeként látom, hogy a műszaki és agrárértelmiség túljutott a kivárás állapotán, s elkezdtek nagyon keményen és nagyon céltudatosan dolgozni.- Bizonyos térségek kifejezetten hátrányos helyzetbe kerültek, mondta elnök úr. Van-e konkrét megyei program, hogy a leszakadást megállítsák, s elkezdődhessen például az Ormánság felzárkózása. Ehhez milyen segítséget tud nyújtani a Baranya Megyei Területfejlesztési Tanács?-A közelmúltban fogadtuk el a területfejlesztési koncepciónkat, amely nem kevesebb, mint 38 csomagot tartalmaz. Ebben megfogalmazódnak egyebek mellett azok a válaszok is, hogy ezen térségeknek mire van szükségük. A válság- jelenségek leküzdése sajnos olyan nagyságrendű beruházásokat igényelne, amelyekhez a megyei területfejlesztési tanács pénzei nem elegendők. De tervezzük, hogy belépünk abba az integrált programba, amit a vállalkozásfejlesztési alapítvány, több bank, a modernizációs kormányiroda, a minisztériumok olyan céllal indítanak, hogy a különböző ágazati fejlesztéseket, a banki befektetési eszközöket, a megyei területfejlesztési tanács pénzeit, bizonyos helyi forrásokat kanalizál- janak. A megyei koncepcióban, s a várhatóan 1997 elején elfogadásra kerülő konkrét tervben az első helyen a közlekedés fejlesztése áll, a második pedig a hátrányos helyzetű térségek segítése.-Hosszú ideig a megye és város között - igen csak finoman fogalmazva - nem volt harmonikus a kapcsolat, s ez alaposan rontotta úgy Baranya, mint Pécs esélyeit. Úgy tűnik, most felismerték, ahhoz hogy a hazai és az európai integrációs folyamatokba az eddiginél intenzívebben bekapcsolódhassanak, s ne vesszen el a regionális központ jelleg, felesleges a rivalizálás.-Ez valóban így van, már csak azért is, mert kölcsönösek az érdekeink. Azt, hogy a megyei jogokkal felruházott város és a megye között évtizedes az ellentét, nem csupán emberi tényezőkre vezetem vissza, sokkal inkább arra: a jogi szabályozás nem egyértelműen határozza meg a feladatokat, aminek az egyik következménye, hogy megye és város hosszú ideig egymásra mutogatott. A Baranya Megyei Közgyűlés 1994 óta amellett tette le a vok- sát, hogy tegyük komollyá a törvény által előírt egyeztető bizottsági munkát. Ebben a bizottságban mi megegyeztünk több kérdésben, de arra nem figyeltünk, hogy ezek átmennek- e a közgyűléseken. S az esetek nagy részében nem mentek át. Az elmúlt hetekben a város vezetőivel újragondoltuk a tennivalóinkat, várhatóan heteken belül együttműködési megállapodást kötünk - a megyei közgyűlés már határozatot is hozott, s remélhetően hasonlóan dönt a pécsi közgyűlés is -, ami azt jelentheti majd, hogy nem egymás ellen, hanem egymásért lépünk fel a különböző szinteken. A megye fejlődését a város fejlődése nélkül nem tudom elképzelni! Egyébként a terület- fejlesztési tanács által elosztott pénzekből arányosan részesült Pécs - mint kiderült, ez sok helyen nem így történt -, így a megyei érdekű projektjeiket - ipari park, fedett uszoda - mi sem természetesebb, mint hogy támogattuk.-Év eleje van, így illik is visszapillantani az elmúlt esztendőre. Egy politikusnak nyílván kedvére való a kérdés: milyen eredményeket ért el a megyei közgyűlés?-Talán nem hangzik szerénytelennek, de az elmúlt évben nagyon sok eredményes ténykedést folytattunk. A legfontosabb, hogy 1995-höz képest 100 millió forintot meghaladó pénzügyi visszavonulást fogalmaztunk meg a költségvetésünkben, ami azonban nem csupán kényszerű takarékoskodást, hanem intézményeink nagy részénél ésszerűbb szervezeti felépítés kialakítását is jelentette. A másik, hogy a 4 milliárd forintos költségvetésünkkel szemben mindössze 7 millió forintos korrekciót kellett végrehajtani, azaz a közgyűlés nem költekezett túl, egyetlen fillér hitel felvételére nem került sor, ennek ellenére megőrizte működőképességét. Ami a struktúraváltást illeti: egyértelművé tettük, hogy mi a kötelező, s mi az önként felvállalt feladat. De megléptük azt is - a Pannónia Könyvkiadó és Jelenkor esetében -, hogy a nem feladatunkat képező tevékenységet leválasztottuk, tettük ezt úgy, hogy alapítványi formában tovább folytathatják munkájukat. Az eredményeink közé tartozik, hogy elkészítettük a megye ifjúságvédelmi koncepcióját, elkezdtünk pályázni, s három intézményünkből kettő - a csertői és a bükkösdi - kiköltözik a kastélyokból, a gyerekeket családi házakban helyezzük el. Nagy dolognak tartom, hogy az egészségügyben végrehajtottuk a törvényben előírt ágy- számleépítést - 377 ággyal lett kevesebb -, de nem zártunk be egyetlen kórházat sem, s hogy megteremtődtek a működés feltételei. Hozzá kell tennem, hogy ezzel a teljes szerkezet- átalakítás még nem fejeződött be, mert azt már most látjuk, hogy bizonyos kórházi osztályokon még indokolatlanul nagyobb az ágyszám. Azt pedig külön kiemelném, hogy a megyei kórház ebben a nehéz helyzetben 760 millió forintot kap korszerűsítésre, amiből félmilliárd forint a központi támogatás.- Mit tervez a megyei közgyűlés 1997-re?- Az elmúlt év a programozás, az új a végrehajtás éve lesz. Ezt azért tartom fontosnak, mert remélem, hogy a megyei közgyűlés munkáját nem a politizálás, a kampányolás jellemzi, hanem az a fajta munkastílus, amely jellemzővé vált 1996- ban. A struktúraváltást szeretnénk befejezni, a racionalizálásban a pénzügyi gazdálkodás, a közbeszerzés teljes rendszerének a kiépítése hozhat eredményt, de a pénzügyi megszorítások, a további létszámleépítések már nemigen. Az intézmények érdekeltségi rendszerét sikerült úgy kialakítani, hogy nőttek a saját bevételeik, s nem csak úgy, hogy szolgáltattak, hanem pályázatokat nyertek. Óriási feladat lesz a kórházak szakmai előírásoknak megfelelő működtetése...- Várható további ágyszám- csökkenés, esetleg kórházbezárás? Újra és újra felvetődik például, hogy megszűnik a Kerpel Frónius Ödön Gyermekkórház, illetve, összevonják a gyerekklinikával.- Szerkezetileg elképzelhető a csökkenés, hogy a megfelelő arányok kialakuljanak, de ez osztályokon belüli mozgásokat jelent, s nagyon remélem, hogy kórházakat nem érint. A megyei gyermekkórházra szüksége van Baranya lakosságának, így megszüntetéséről, átalakításáról szó sincs.- Az új évben már fejlődik a megye, ezt a városokban, községekben élő lakosság a szőkébb környezetében is érzi?- ősszel 650 millió forint decentralizált területfejlesztési pénzt osztottunk ki - ez a saját erőkkel 3 milliárd forintot jelent ebből szennyvíz- és szeméttelepek, gázvezetékek, átkötőút, munkahelyek létesülnek. Ha ebből a szemszögből nézem, akkor térségenként változóan ugyanide bizonyos fejlődés már látható lesz. Sajnos ugrásszerű előrelépés nem várható, s őszintén el kell mondanom, hogy a nehéz helyzetben lévő térségeknél sem lesz több lehetőségünk, mint a további romlás megállítása. Roszprim Nándor A megyei kórház jelentős összeghez jut fotó: laufer László Januári árhullám Hazai folyóinkon tavasszal, a nyár elején szokott jelentkezni az árhullám. így is van rendjén, akkor olvad a hó, sokat esik az eső. No de most? Hisz ez a fránya hó még csak most esik, és varázsolja széppé a telet...! Az árhullám mégis jön, teljes bizonyossággal. Január elsején. Persze, már ez sem teljesen olyan, mint régen. Az „átkos- ban” tényleg határkő volt az új esztendő első napja, mert az előre bejelentett párt- és kormányhatározatok értelmében sok mindennek felment az ára. A zsemle 40 fillérről 50- re drágult, „ a ” mosószer ára 21,50-ről 26,20-ra szökött, és rögtön leértékelték a valutát is, úgyhogy a német márka is drágább lett 20 forintnál. Súlyos tragédia volt ez, veszélybe került a „gulyásszocializmus”. A várható árhullám harmadfokú készültségre késztette a lakosságot, vitték a sót, mint a cukrot, a cukrot is, és hosszú sorok kígyóztak a benzinkutaknál. Mára ez a pánik-romantika a múlté rég. Mert kit érdekel épp a januári áremelés, mikor egész évben emelik? Egy cipész nem emel annyiszor árat (lyukasztásra alkalmas hegyes vasszerszám), mint a boltok, a nagyker, a kisker és mindenki, akinek hatalmában áll emelni. Ha összehasonlítjuk egy egyszerű joghurt ’96. januári árát a maiéval, csodálkozhatnánk a változáson, ha még csodálkoznánk valamin. Inkább csöndes remegéssel annak örülünk, hogy az előre bejelentett 33 százalék helyett csupán 21-gyei emelkedik valamely termék vagy szolgáltatás ára ebben az elkövetkező, boldognak kívánt 1997-ben. Dehát mindennek megvan a maga ára, a születésnek, a halálnak, de még a szerelemnek is. Talán csak az álmok jönnek ingyen... No de, milyen álmok, könyörgöm! Utóirat: Petőfit segítségül hívva mondhatjuk így, december 31-én, „Bár felül a gálya (azt is mi húzzuk), S alul a víznek AR-ja, azért vízi mű) az úr! ” Méhes Károly Képernyő előtt Jegyzet Huncutka évvége Bizony mondom néktek, karácsonyhoz, szilveszterhez szívet szaggató műsorok illenek. Szeretetszomj, jövőkép, markánsan felmutatva. Sósédes könnyek és kacagás. S ha a puszta önfenntartás véletlenül beugró reflexének engedelmeskedve mindeközben főtt virslit is harapunk hozzá tormával, élvezetünk a képernyő előtt teljessé tehető. A magas háttámlájú fotelt, ahol a fejünket kissé megtámaszthatjuk és belebámulhatunk a Nagy Életkirakatba, legelőször is soroljuk a televíziónézés evidens feltételei közé. Ne feledjük, az ausztrál, angol, amerikai, olasz filmkínálattal való azonosulás céltalan ábrándkergetéssé, sőt asztalcsapkodássá fajulhat, ha erre az ünnepi azonosulásra egy magyar kisváros utolsó, lepusztult, koszos kocsmájában, közvetlenül a kocsma pultjánál teszünk kísérletet, ahonnan a készülék még úgy ahogy látható. A koravén gyerekek - Huncutka, Heidi és társaik - bölcsességének távolságtartó felmérését és a tökéletesebb emésztést is elősegíti, ha otthon maradunk, s még ott, helyben iszunk rá, s a manapság már kimondottan műanyagízű virslit is néhány korty Villányi Sauvignonnal otthon segítjük le. Vagyis rugaszkodjunk el a valóságtól bátran mi magunk is, és fogadjuk el Nemcsók János államtitkár, neves vörösborszakértő Desszertben elhangzott intelmeit a bor regeneráló hatásáról. Nékem ez a kezelési mód már jóval korábban, Torgyán József felszólalásait és Horn Gyula helyzetelemzéseit hallgatva is bevált. Van, amikor még ez sem használ. Például akkor, amikor a televízióban Salamon Béla emlékestet néznénk, de az elhunyt, neves színész szerepében egyre csak Kern Andrást látjuk. Ez esetben már hiába fogyasztunk középhűvösen tartott, még kellemesen testes Sauvignont akár egész nagy mennyiségben, túlbecsülve képességeinket a jeges úton való köze- lekedés szempontjából is; és utolsó mentsvárként már hiába fordulunk a cukorrépából főzött, a magyar hadseregben hülyítőként és biológiai fegyverként is jól bevált soltvad- kerti kerítésszaggatóhoz; Kern András őszinte törekvéseink dacára sem látszódik úgy, mintha át akarna bucs- kázni a fején és a jó öreg Salamon Bélává akarna változni. Nem növekszik meg testi terjedelmében, szája nem lesz kópésan csücsöribb, kacsintása és humora nem lesz azon a módon derűs, egyszersmind öregemberesen naív, amilyen Salamon Béláé volt, és a fülei sem nőnek tovább, majd fordulnak felső görbületükkel frontálisan felénk, mint ahogyan azt elvárnánk. Hiába a MTK-pályára terelt botlábúak gyülekezete (legalább a lesi- puskás Csikar éles szögből, az ötös sarkából hálóba kotort góljainak egyikét láthattuk volna!), semmi apró jel nem utal arra, hogy Kern egyszer- csak majd Salamon Bélává változik. A finom, szellemes gesztusok, a rögtönzés művészét, hogyan lehetne művi eszközökkel felidézni? Szellemi al- terego híján a nagy színészt csak a régi, nyűtt, acélkazettákba vermelt kópiák támaszthatták volna fel. Ám úgy látszik, ilyen összehordott műsorokra még mindig van kidobható pénz bőviben, másfelől az 1996-os esztendő már csak így - a nagy fejcserék és a nagy hasonmás-keresések jegyében telik. Míg csak ki nem józanodunk. A Fekete Doboz már a hi- ápy cikkek listájára került, most búcsúzott az Objektív is. Előszedte és az eminensek szürke pedantériájával kirakosgatta ez évi befőttjeit A Hét. Tán egyetlen erénye a kiváló professzomő, Ferge Zsuzsa szociológus megszólaltatása. Végül a hatalom és a pénz akarásán túl elhangzott egy eddig elhallgatott szempont is a privatizációs botrányok, a Tocsik-ügy körül - s ez nem más, mint a szex. A szex már a magyarság jövőjét bearanyozó életerőt sugároz, és új megvilágításba helyezi az eddig eltékozoltnak hitt milliókat. Bóka Róbert r\
