Új Dunántúli Napló, 1996. december (7. évfolyam, 328-356. szám)
1996-12-29 / 354. szám
1996. december 29., vasárnap Sport i)imántúli Napló 11 Az orosz sportoló, Vladiírúr Turchinsky kézzel elhúzott négy autót, amelyeknek összsúlya 8544 kilogramm volt, ezzel világrekordot döntött Gusztustalan kritika is akadt Készülőben van a Blazevic - Ivic csere? Amikor november 11-én hazai pályán pontokat hullajtott el a horvát futballválogatott a görögök elleni vb-selejtezőn, hirtelen nagy tanácstalanság lett úrrá a „kockás mezes” válogatott tagjain. Mert az 1-1 Hel- lásszal szemben több, mint meglepő. S mivel ugye a júniusi angliai Eb-döntőben sem ért el frenetikus sikereket Horvátország, hát érthető, hogy azóta erőteljes tűz zúdul Miroslav Blazevic szövetségi kapitányra. A szakmai töltetű kritikák mellett akadt gusztustalan is. Napvilágot látott olyan vélemény, miszerint Blazevic már csak azért is alkalmatlan a kapitánykodásra mert homoszexuális ... Sokkal inkább odafigyelnek két ismert horvát szakember észrevételeire. Otto Baric, az FC Croatia vezetőedzője (amellett a horvát válogatott Eb-szereplése alkalmával a Blazevicnek segítő szaktekintély) úgy véli: nem csoda, hogy a görögök döntetlent harcoltak ki, mert Blazevic bizony képtelen meglelni a Suker - Boksic mágikus duó igazi stratégiai helyét a válogatottban. Eme meglátását osztja Zlatko Kranjcar is. Utóbbi férfiú akkor volt az FC Croatia vezetőedzője, amikor Blazevic az említett klub elnökeként dolgozott. Az 1997-es vb-selejtezők létfontosságúak hát Blazevic számára. O ugyan már június végén jelezte, szívesen lemond tisztéről Angliát követően, de mivel a média és maguk a válogatott játékosok is kedvelik a horvát „főnököt”, hagyta magát lebeszélni a távozási ötletről. Lehetséges, jövőre már nem marasztalják. Hangzik: Tomislav Ivic nagyon szeretne a helyére ülni. Ivic jelenleg az Egyesült Arab Emírségek szövetségi kapitányaként ténykedik, de szerződése hamarosan lejár. S ha már év vége, hát horvát földön is szavazás! Egy tizenegy tagú, volt horvát válogatott játékosokból összeállított testület Davor Sukeri választotta meg az év legjobbjának. Suker megszakítás nélkül harmadjára érdemelte ki ezt a címet, összességében negyedszer látták őt az esztendő leg- kiválóbbjának. Arról is döntött a „panel”, hogy az utóbbi 25 év legnagyszerűbb horvát labdarúgója Zvonimír Boban. Az„Aranygólról” nincs egyetértés Zalaegerszegi legek Az év bajai kudarca Pekli Atlantában Az 1996-os év bajai sportkudarca a cselgáncsozó Pekli Mária kiesése az atlantai olimpián. Pedig nagy reményekkel vágott neki az akkor még a Honvéd Bajai SE judokája (azóta a két helyi cselgáncsszakosztály egyesült és újra csak a Bajai Judo Club létezik), hiszen az év első felében a selejtező versenyeken igen jól szerepelt, és ennek betetőzéseként május végén Hágában Európa-bajnoki ezüstérmet szerzett az 56 kilogrammos súlycsoportban. Ezek után természetes volt a nagy vágy, hogy az olimpiáról is éremmel térjen haza. Ez azonban sajnos nem sikerült, ami nemcsak rajta múlott. Atlantában az első két fordulót sikerrel vette, egy hondurasi és egy brazil (utóbbi vb bronzérmes) ellenfelet legyőzve, amikor is az elődöntőbejutásért a spanyol Femandezzel mérkőzhetett, akit korábban az Eb- n megvert. Ezúttal a hispán hölgy kezdett jobban egy koká- val, de Pekli fordított egy jukó- val. Mindössze 8 másodperc volt hátra a csatából, amikor a bajai hölgyet intették a bírók passzivitásért. Ez még belefért, így is ő volt a továbbjutó, de a bíróknak ez nem tetszhetett, mert ilyen rövid idő alatt másodszor is megintették, ami azt jelentette, hogy egyeneságon már nem szerezhet érmet. Egyébként érthetetlen volt - és talán világrekordnak is számít, sajnos - ez a villámgyors két intés, hiszen időt sem hagytak számára, hogy valamit csináljon az első figyelmeztetés után. Következett negyedóra múlva a visszamérkőzés az azeri Gu- szejnovával (őt is megverte Marika Hágában). Érthetően az előzmények után nem túl nagy lelkesedéssel vetette bele magát a küzdelembe Pekli, és Fortuna ezúttal sem volt vele, hiszen egyik akcióját az ellenfélnek írták be. így végül a kiesés sorsára jutott a.bajai cselgáncsozó- lány, helyezetlenül végzett az éremszerzés helyett. Utólagos elmondása szerint idegileg igen fáradt volt már az olimpián, a 8 másodperc történéseire szinte nem is emlékszik. Ennek oka a hosszú menetelés lehet, azaz a selejtezősorozat, amivel az atlantai szereplés jogát ki kellett vívni. Kéthetente állandóan csúcsformát kellett hoznia, folyamatosan ügyelnie a súlyára, és megmérkőzni a legnehezebb vetélytár- sakkal. Ezt a nagy megterhelést fizikailag ugyan még bírta, de fejben elfáradt, inkább az Eb-n volt csúcsformában. De a statisztika azt mutatja, hogy nemcsak ő volt fáradt, hanem az európai hölgyversenyzők zöme is, mivel 35-ük közül mindössze 3 tudott érmet szerezni az olimpián. Zalavári László A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) zürichi tanácskozásán nem született egyöntetű álláspont az Aranygól ügyében. A holland Johan Cruyff amellett van, hogy a rendes játékidőben döntetlenre végződött mérkőzéseket az amerikai profi ligához hasonlóan döntsék el. Az Egyesült Államok bajnokságában ugyanis ilyen esetekben olyan büntetőbárbajt rendeznek, amelyeknél a játékosok 35 yard távolságról vezetik rá a kapusokra a labdát, és öt másodpercük van a góllövésre. A francia Michel Piatini ezzel szemben az Aranygól híve, mert így mégiscsak egy valódi gól határoz a győzelem sorsáról. Joao Havelange, a FIFA brazil elnöke amellett kardoskodik, hogy inkább 90, ne pedig 120 perc letelte után rendezzenek tizenegyespárbajt. David Will, a FIFA játékvezetői bizottságának vezetője szerint az lenne a megoldás, hogy a hosszabbításban elért gólok duplán számítanának. A kanadai Sonia Denenco- unt, az olimpiai torna első női játékvezetője szerint az Aranygóllal plusz lelki teher nehezedik a bírókra. Sepp Blatter főtitkár összefoglalója szerint szinte mindenki az Aranygól ellen van, és senki sem támogatja ezt az elképzelést. Az év meglepetése Zalaegerszegen Gaál László, a ZTE labdarúgója volt. A pécsi születésű 19 éves fiatalember berobbant a labdarúgó csapat középpályás sorába. Az elmúlt bajnoki idényben még Szombathelyen, a helyi Tanárképző Főiskola NB III-as együttesében játszott. Az egerszegi vezetők nem őt várták a fiatalok közül, aki beépülhet a gárdába, hanem Molnár Balázst. Gaál először a BVSC elleni Magyar Kupa- mérkőzésen, a fővárosban volt legjobbja csapatának. Azután pedig szinte kihagyhatatlan az együttesből. Erényei közé tartozik, hogy a középpályán rengeteget tud futni. A sportkarri- eije mellett céltudatosan készül a nagybetűs életre is. A Szombathelyi Tanárképző Főiskola hallgatója. Ha fejlődése töretlen lesz, még sok örömet szerezhet a ZTE szurkolóinak. Zalaegerszeg legsikeresebb sportolója ifj. Táncsics László, a ZTE súlyemelője.- Eredményeimmel soha nem vagyok elégedett, mert akkor elbíznám magam - vélekedett ifj. Táncsics László. - Igaz, nagyon szégyenkeznem sem kell. Aranyérmes lettem a diákolimpián, a felnőtt Húsos Világ Kupán ifjúságiként a 2. helyen végeztem. Megnyertem az A korábbi évtizedekben a Nagykanizsai Olajbányász atlétái, a Dw/gyovűy-tanítványok, a női futóváltó ugyan többszörös magyar bajnokok voltak, évek óta folytatják sikersorozatukat a Hevesi DSE és Zsigmondy- Winkler DSE sportakrobatái, több egység is magyar bajnok és egyéniben is többen nyertek magyar bajnokságot. Ugyanakkor a népes csapatjátékban az osztályos bajnoki rendszerben rendhagyó sikert hozott az 1996-os sportév: magyar bajnok lett az Ants (Hangyák) Thury Westem-Rotary Baseball Klub (Nagykanizsa) gárdája (érdekesség, hogy az OB II-ben újonc tartalékok ezüstérmesek lettek, akik jövőre az OB I. alsó ágán szerepelnek). A kanizsai sportági betörés egyidős a szakág hazai bemutatkozásával, melynek úttörői voltak a kanizsaiak, élén Iván- csics Jánossal, Csordásné Láng Évával, Gondi Zoltánnal és az újra fogékony diákokkal, akik a Thury Szakközépiskolában, a Mindenki Sportpályáján, majd aztán a Thury-sporttelepen rakták le az alapokat és emelték csúcsszintre az új szakágat. olimpiai reménységek versenyét, Prágában a korosztályom Európa-bajnokságán három ezüstérmet szereztem. Az év zárásaként pedig a magyar felnőtt ob-n végeztem a második helyen. Jövőre szeretnék kijutni a junior Eb-re, vb-re, ahol mindenképpen tovább szeretném gyarapítani érmeim számát, és szeretnék bizonyítani a felnőttek között is. Az év negatív szenzációja a zalai megyeszékhelyen a Caola NB I-es kézilabda csapatához fűződik. Az egerszegi gárda a 95-96-os idény végén alig maradt le a nemzetközi szereplést jelentő 5. helyről. A főszponzor Caola Rt. azonban nem állt teljes mellszélességgel a csapat mögé, így nem csoda ha meghatározó tudású játékosok távoztak Zalaegerszegről. Utcai, Sirina a Vasashoz, míg Othus Kisvárdára igazolt. A Major-testvérek pedig leálltak, mert nem sikerült megegyezniük a vezetéssel. Pótlásukra meghatározó tudású kézilabdázót nem sikerült igazolni. Ezek után nem csoda, ha idén gyengébben szerepelnek a lányok, és szerényebb célokért küzdenek. Pedig a zalai kézilabda barátok abban reménykedtek, hogy a kitűnő szereplést követően nem gyengül. B. I. A hangyák lerakták az alapokat, majd a japán Y. Koichi, a játékosedző Gondi Zoltán irányításával egyre feljebb léptek. A bajnoki címig meg sem álltak, s e mögött öt évi kemény munka van. Az idei évben a nagy rivális a Szentendre volt, amellyel a finálét vívták. Hosz- szú, változatos és izgalmakban és fordulatokban bővelkedő öt derbin dőlt el a bajnoki cím. Az első, Duna-parti találkozót az alvajárók nyerték, aztán a második és harmadik mérkőzésen a hangyák fordítottak. Volt két győzelem és jött a negyedik, kanizsai találkozó, amelyen minden előkészítés megtörtént a bajnokavatásra. Nos, vereséget szenvedtek a kanizsaiak, s így aztán minden az ötödik, Szentendrén sorra került mérkőzésen dőlt el. A válogatott Darabos és Barbalics, valamint társaik ragyogó hajrával tűntek ki, s magabiztosan szerezték meg a magyar bajnoki elsőséget. Óriási sikere ez a kis egyesületnek, amely a csapat érdeme, ám ebben osztoznak a klubot támogatók. Kanizsa 1997-ben a BEK-ben mutatkozik be. Balogh Antal A Nagykanizsai Hangyák bemutatkoznak a KEK-ben Egy vb-bronz ürügyén Ács Péter a sakkról, terveiről Első kiemelkedő nemzetközi sikerét még 1992-ben érte el, amikor Rimaszombaton kor- osztályos Európa-bajnoki címet nyert. Ezt követően több helyezést is magáénak mondhatott a különböző versenyeken, de igazából nem sikerült megismételnie a rimaszombati bravúrt. Idén november elején aztán Ács Péter ismét jelezte, helye van a világ legjobbjai között. A Paksi Atomerőmű SE fiatal sakkozója Spanyolországban a magyar csapat legeredményesebb versenyzője- ként világbajnoki bronzérmet szerzett a 16 éven aluli fiúk versenyében.-A vb előtt a végső győzelemre is esélyesnek tartottak. Ezek után hogyan értékelted a harmadik helyet?- A rangsorban a 2410 Élőpontszámmal a második helyen álltam. Ez azt jelenti, hogy tudásban, az elért eredményeim alapján ott vagyok a korosztály legjobbjai között, de azt nem, hogy stabilan a második lennék a világon. Korosztályunkban is kialakult egy élcsoport, de ebből szinte bárki nyerhet egy-egy nagy versenyt, csak apróságok, a pillanatnyi forma dönt.- Mi az a szint, ahová belátható időn belül el szeretnél jutni a sakkozásban?- Legközelebbi célom - amely lényegében már teljesült -, hogy bebizonyítsam magamnak, én ebben a sportágban meg tudok élni, helyem van a legjobbak között. Szeretném elérni mihamarább a nagymesteri címet, amely már azt jelenti, hogy mindenféleképpen érdemes volt ennyi energiát befektetnem a sakkozásba. Azt követően pedig elsődleges célom, hogy két-há- rom éven belül bekerüljek, és stabil tagja legyek a felnőtt magyar olimpiai sakk csapatnak. Ez az elvárásom önmagámmal szemben. Még akkor is, ha éppen korosztályomból kerülnek ki a legnagyobb riválisok, értem ez alatt Lékó és Almási esetét, akik jelenleg azzal, hogy előbb „gondolkodtak” és menedzselték őket, valóban előrébb tartanak. Medgyesy Czankáék kitartanak A korábbi „szép esztendők” után manapság már nem az eredményekről, a felkészülésről, a versenyekről esik a legtöbb szó a Szekszárdi Húsipari SE súlyemelőtermében. A sportolók leginkább az elmaradt bérekről, kalóriapénzekről, klubjuk jövőjéről diskurálnak. Az utóbbi évek legsikeresebb honi súlyemelő-szakosztálya komoly anyagi gondokkal küszködik. A létbizonytalanság ellenére Czankáék - egyelőre - kitartanak, ők sportolók, egy könnyen nem hátrálnak, bizakodnak és dolgoznak. Az egykori Európa-bajnok, világcsúcstartó Czanka Attila visszaesésével a szakosztály frontemberévé az idén Farkas Zoltán lépett elő. Tatán még együtt készült az olimpiára a két szekszárdi, ám Atlantába végül csak Farkas jutott ki. Az ötkarikás játékokon kísértett a múlt, az előző évi kínai világbajnoksághoz hasonlóan a „félszeg” nevezési szint miatt ezúttal is csak a B-csoportban küzdhetett a „húsos” legény. Az 59 kg-os emelő azonban a „leosztályozás”, s a verseny közben szerzett térdsérülése ellenére is nyolcadik helyet szerzett a világ és Európa-bajno- kokkal tűzdelt mezőnyben. A magyar súlyemelés 22 éves csillaga már közvetlenül a hazaérkezése után közölte, hogy a jövőben nem vállalja a fogyasztás kínjait, egy súlycsoporttal feljebb lép. Farkas az olimpiai felkészülés alatt, az áprilisi Húsos Világkupán már egyszer próbára tette tudását a 64 kg-osok között; Akkor ereje teljében 197.5 kilós összetettjével a harmadik helyen végzett a szekszárdi viadalon. Az első „hivatalos” fellépésére új súlycsoportjában a múlt heti kisbéri országos bajnokságon került sor. Kecskés Zoltán és Popa Adrián, a 64-es kategória Atlantában is bizonyított' nagymenőinek „felhízása” után méltó ellenfél hiányában 285-el is nevetve nyert. Kisbéren a második helyet egy másik szekszárdi fiatalember, a junior Európa-bajnoki hetedik Fenyő Dénes csípte el. Úgy tűnik, a 64 kg ismét a húsosok „sikersúlya” lesz (itt érte el ragyogó győzelmeit Czanka is), az aranyfarkas mellett az ezüstfenyő is szépen csillog. ifj. Teszler Vendel
