Új Dunántúli Napló, 1996. december (7. évfolyam, 328-356. szám)
1996-12-29 / 354. szám
1996. december 29., vasárnap Magazin Miántíúi Napló 7 Ma telefonügyelet Viccparádé Kamaszok által gyártott ajtó: laklik. (B. L.) Disco. A skót (?) gyerek odamegy az apjához: „Apu, adjál öt fontot discora?! „Mennyit mondtál, négyet? Na jó, kapsz hármat, nesze, itt van kettő, válassz egyet. Skót katona. Hogy vet búzát? Eldob egy szemet, és rákiált, hogy oszolj. Ki az alkoholista? Aki az üveghegyen túl lakik, és hányni jár belé a lélek. Sakk. Világos indul, és az 1849. lépésben mattot ad. (B. L.) Leárazás. Szeretne súly- feleslegétől megszabadulni? Vásárolja meg formatervezett, rozsdamentes, dupla élű fejszéinket! Dupla él, szimpla ár. Kettőt fizet, egyet kap. (Cs. L.) Fűszer. Miért nincs a belga asztalon sótartó? Mert a helyi háziasszonyok nehéznek találják a lyukakon át betömködni a sót. Aztán meg „só sót” követ. Ravasz. A róka megerőszakolja a nyuszit, aki megkérdezi: „Van neked papírod arról, hogy nem vagy AIDS-es? „Igen.” „Akkor eldobhatod.” Szerviz. Mi az abszolút ciki? Néger autószerelőtől megkérdezni, hogy feketén vállalja-e. Méret. Milyen az ideális angol nő? Két láb, négy hüvely. Szex. Hogy lehet újjal szeretkezni? Le kell cserélni a régit. Mese. A tücsök és a hangya találkozik napjainkban. , .Hogy vagy hangya koma?” „Dolgozok egész nap, éppen megélek. Es te, tücsök koma?” „Hát, tudod, itt bejött a tél, Olaszországban is hűvös van. Leugrok a spanyol Riviérára, aztán megélek.” A hangya válasza sem késik:,, ha találkoznál La Fontaine-nel, mondd meg neki, le van szarva.” Továbbra is várjuk rövid vicceiket - és karikatúráikat - lapunk címére (Pécs, Rákóczi út 34.) Kérjük, a borítékra írják rá: „Viccparádé”. Szilveszter napján külön viccoldallal jelentkezünk, hogy minél többféle tréfát közölhessünk, telefonügyeletet tartunk ma 15 és 16 óra között. Várjuk az év (rövid) viccére adott tippjeiket. Telefonszámunk: (72) 215-000. Összeállította: Bozsik László Az eszéki lányt hihetetlen szerencse érte A legszebb arcú nő ’96-ban A horvátországi Mila női hetilap, a Metropolitan, és a Midiken divatügynökségek, valamint a híres Max Factor kozmetikát gyártó cégek közös szervezésében a zágrábi Interconti- nentál szállóban megrendezték a „Legszebb arcú nő ’96” nevű rendezvény döntőjét. Az eszéki Mima Privsek is jelentkezett a szép arcú nők horvátországi versenyére. Bejutott a legszebb tíz közé. Az utolsó felvonuláson megjelenését a közönség hatalmas tapssal jutalmazta. A zsűri tagjai is osztották a megjelentek véleményét és Mima Privseket az 1996-os év legszebb arcú nőjévé nyilvánította.- Szinte hihetetlen, hogy ilyen szerencse ért - mondta az eszéki leány kissé remegő hangon. - Be kell vallanom, hogy még mindig zűrzavar van a fejemben. Természetesen nagyon szerencsés vagyok, de nem tudom, hogy e siker után hogyan alakul életem. Eddig a gimnázium harmadik osztályába jártam Eszéken. Szívesen röplab- dáztam. Úgy érzem, hogy a mai naptól minden lényegesen megváltozik. Életem legfőbb vágya volt eddig is, hogy sikeres manökenként keressem kenyerem. Mima a beszélgetés közben kissé elkomorodott. Elmondta, hogy fiúja Amerikában van, a leány pedig azt szerette volna, hogy Tvrtko gratuláljon neki először. Mivel ez nem teljesült a győztes első dolga az volt, hogy felhívja Amerikát és értesítse szíve választottját a nagy sikerről. A rendezvényen természetesen neves együttesek léptek fel. A zsűriben a Max Factor, a Metropolitan a Mila hetilap 1996. december 19-én hunyt el Párizsban Olaszország nagy filmsztárja, Marcello Mastroianni. A Frau im Spiegel 1995/19. száma - Stefánia Iantaffi jóvoltából - megőrizte az utókornak azt az exkluzív interjút, amelyben a művész a közelgő haláláról beszél.- Fél a haláltól?-Nem a haláltól félek, hanem az elhalálozástól, a betegségtől és a szenvedésektől. Mindennap gondolok a halálra, de nem tudom felfogni, mit is jelent az, hogy meghalni.-Az a hír járja, hogy átköltözött Párizsba.- Az egyik lányom Párizsban képviselői, valamint Anica Martinovity a tavalyi világ szépe első udvarhölgye és Éva Herzigova cseh szépség ültek. Herzigova közismert topmodell Olaszországból érkezett Zágrábba. Vallomása szerint előző este a Toscat nézte és viccesen megjegyezte, hogy holnap már ki tudja hol lesz. Beszélgetés közben az is kitudódott, hogy a manökeni pályát már korán, tizenhat éves korában ismerte meg. Egy prágai szépségversenyre barátnői rábeszélésére jelentkezett. Ma, hét év után naponta 8-12 ezer dollárt keres naponta. Ha bár soha életében nem szűkölködött semmiben, a Metropoli- tennel kötött szerződése sokat jelentett. Hírnevet és gazdagságot szerzett. Herzigova 180 cm magas, a testsúlya 60 kg és ideálisak az arányai 95-62-92.- Nagyon örülök, hogy megjelenhettem e rendezvényen. lakik, a másik meg Rómában. Mindkettőjüket nagyon szeretem, így hát pendlizek a két város között.-Még „latin szereiéinek’’ és rámenős férfinak tartja magát?- Sosem voltam rámenős férfi és a „nők bálványa” sem. A nők sokat várnak egy férfi színésztől, pedig én ugyanolyan férfi vagyok, mint sok-sok más férfi.- Vannak hibái?-Konok ember vagyok, de ma már szívesen megfutamodom a problémák elől. Túl sokat eszem. Ám az én koromban főképp a munka és az evés marad meg az embernek. De Ön az erényeimről is érdeklődött! HiVárosuk nagyon szép, annak ellenére, hogy nem volt alkalmam részletesen megismerni. Modellként bejártam a világot és sok emberrel ismerkedtem meg. Azt hiszem, hogy a mi munkánknak ez a szép oldala. Különben nagyon fáradságos, nagy erőfeszítéseket igényel - mondta a cseh szépség. Az eszéki Mima Privsek a szépségválasztáson 75 ezer dollár értékű munkát kapott, valamint a Midike és a Metropolitan cég is szerződtette. Ajándékul kapott egy Max Factor kollekciót, egy aranyláncot és még néhány értékes tárgyat. A leányt a versenyre elkísérték a szülei. Az új évet valószínűleg boldogan várja társaságával. Ezután kezdődik a manöken-élet és az utazás. Eszék hímevét egy szépség terjeszti a világban és erre büszke lehet a város. T. I. szék abban, hogy nagyon becsületes vagyok.-Az Ön legutóbbi filmje a divat világában játszódik. Hogy érzi magát a szép modellek között?- Nagyon unalmas köztük. Ezek a modellek nem normális nők, és nekem nem tetszenek. A divatcsinálók néha talán zsenik, de ami a kulisszák mögött történik, az abszolúte bosz- szantó.- Milyen tervei vannak a jövőt illetően ?- Újra szeretnék visszatérni a színpadra. A számomra ez az élet forrásvize. Amikor a színpadra léphetek, úgy érzem magam, mint egy gyerek. Mindig az ellen hadakoztam, hogy felnőtt legyek. És ez már az öregkoromban sem fog megváltozni. Hajzer Lajos Mások csinálták belőle a „nők bálványát” Marcello Mastroianni Kárt Ez alkalommal a Szivárvány jeligét választó olvasónknak üzen a Kártyafaggató. El kell mondanunk, hogy a kínálkozó munkalehetőséggel kapcsolatban egyelőre még túl sok a homályos pont. Jó lesz alaposan utánaérdeklődnie, mert előfordulhat, hogy olyan kötöttséggel jár, amit csak nagy nehézséggel tud teljesíteni. Ez jelenthet utazási vagy időbeosztásbeli szempontokat is. A munkaajánlat körül feltűnik egy férfi, aki nem szereti a tétlenkedést, és van az ügyben egy női szereplő is, aki kecsegtető színekkel festi le a lehetőségeket. Ez a hölgy jót akar, maga is nagy meggyőződéssel teszi a dolgát, különös ismertetőjele, hogy rengeteget beszél. Problémát jelent, hogy az elmúlt időszakban kisebb, de folyamatos anyagi veszteségek érték önöket. Férje csalódott a saját munkahelyén, és úgy érzi, a haverokban sem bízhat eléggé. Mintha a pénzért folytatott hajszában elvesznének az emberi érzések a kollégákból. Férjében most kevesebb az ambíció, mint önben, de ennek az az oka, hogy jobban el tud keseredni mások aljassága miatt. Ahhoz, hogy férje munkahelyet változtasson, alaposan vizsgálják meg, milyen lenne az új helyen a főnök. A munka ugyanis, amivel kecsegtetik, valóban több pénzt hoz, de ellenőrizze, mennyire tiszta üzlet ez. A lapokból úgy látszik, amikor az egyiküknek jobban megy, a másik kissé rosszabbul áll, és viszont. így viszont felváltva támogathatják egymást lelkileg, ami olykor a legtöbbet jelentheti. Nem kell elkeseredni, ha most rögtön még nem azt a munkát végzik, amit a legjobban szeretnek. A helyzet változékony, de ettől nem szabad félniük, mert a biztonság és az erő úgysem jön kívülről soha, ezt az ember magában, belül kell, hogy megteremtse. Hodnik Ildikó Gy. Milánóban mutatták be ezt a merész vonalú alkalmi ruhát RÁDIÓ MELLETT JEGYZET Karácsonyi esetem a kóborkutyával és a részeg Mikulással... „A” hallgató telefonál a rádiónak: disz- nóságnak tartja, hogy a vámosok által lefoglalt csempészett cigarettákat megsemmisítik, ahelyett az állam átadná a trafikoknak, s ebből is jövedelme származnék. Hát... mond valamit. Bizony plusz dohányra tehetne szert, mert például csütörtökön - a szeretet ünnepének másnapján - már tíz forinttal drágábbért kaptam szokásos cigimet - márkáját nem árulom el, mert rongyrázásnak vennék, pedig azért szívom ezt a gyenge cigarettát, mert még ebben van a legkevesebb kátrány és nikotin. Igaz ugyan, hogy a jövő évben könnyedén kifizetem, mert emelkedik a nyugdíjam, sőt, „Jövőre nem változik az új autó ára” című cikket olvastam kedvenc lapomban, így akár autót is vehetek - jövőre. Majd még meggondolom. Jómagam egyébként derűsen nézek a jövő felé. Nagyon jó kis barátom - akit Verának hívnak - a közelmúltban kártyából és tenyérből jósolt nekem. Hogy mennyire megbízható, tanúsíthatja az is, hogy megmondta, háromszor műtötték. Kajánul vigyorogtam: „Na, ez nem jött be, mert csak kétszer ...” - „Háromszor” - mondta magabiztosan. „Kétszer!” feleltem egykedvűen. Aztán félóra múlva eszembe jutott, hogy tényleg háromszor. „No, ugye!” - felelte. Szóval azt is megjósolta - tenyeremből, hogy 81 éves koromig fogok élni. „Nem lehetne, esetleg néhány évvel tovább? Végül is olyan szép az élet, mint a ros- seb ..„Nem!” - mondta ridegen. Na jó, ennek is megörültem s mindjárt kirohantam a söntésbe, megittam egy körtét és azonnal rágyújtottam. Ha nem -, hát nem. Tekintettel a karácsonyra, fokozottabb érdeklődéssel figyeltem a rádiót és a tévét. A rádió például két napig jelentette híradásaiban, hogy Jelcin elnök ismét iszik és állapota nem rosszabbodott. A bemondók hangsúlyát illetően, nem derült ki, hogy örülnek-e, vagy sajnálkoznak. Ha örülnek, akkor disznóság, halálát senkinek sem kívánhatjuk. Ha meg nem, ugyan kit érdekel? Végül is nincs pótolhatatlan ember a világon, elvégre kb. nyolcvan év alatt hatmilliárd ember hal meg, a karaván azért halad... Mindenki készít magának egy kis évvégi számadást. Hogy aztán fogadalmakat tehessen, szilveszter éjfélkor. Én már most megfogadtam, hogy néhány politikusról ebben az évben nem írok, ha csak ... föl nem gyújtják a Reichstagot. Ettől nem kell félnünk, mert ezek humanisták. Szerintük. Meséltem már önöknek a juhászpuli kóbor kutyámról. Egy hónapja kibékültünk, mert részegen csókolóztam vele az utcánkban. Nagyon meghatódott, mellső lábával le is kezelt velem. Csütörtökön reggel - nyitva tartó boltunkból kifele jövet - találkoztam vele a kapunk előtt. Ott állt, bánatos tekintettel a hidegben. A fal tövében valaki a kutya számára letett vagy húsz dekányi finom zalai felvágottat. Mindjárt mondtam neki: „Kutya! - mert ez a neve. - Gyere csak ide, a kis Jézus vár a telefonfülke mögött...!” Odaballagott, megszagolta a felvágottat, aztán elfordult. Újra haragban vagyunk, mert azonmód lekentem neki egy pofont, mint a nyáron, amikor nem zabába fel a csirkecsontot. Hát nem hülye?! A rádió tele volt szirupos, gügyögős műsorokkal, ahogy ez illő. A külföldi tévé szintén. A sokezemyi mikulás között például akadt egy, amelyik párját ritkította. A Mikulás úr - a kísérő tanszöveg szerint - rosszul lett a sok ünnepi eledeltől és ezért - amint ezt láthattuk is - gyomrára tett tenyérrel eltűnt a mesebeli bokrok mögött. Majd később - már aggódtam érte - ismét előkerült boldogabb ábrá- zattal és a következő jelenetben már azt láttam, hogy egy ír kocsmában - „pab”-ban - vidáman issza a jó kis Scotch Whiskyt. Egy évben egyszer akad munkája, akkor is részeg. Én is szívesen innék whiskyt, de nekem nem jár, mert nem vagyok Mikulás.
