Új Dunántúli Napló, 1996. december (7. évfolyam, 328-356. szám)

1996-12-28 / 353. szám

1996. december 28., szombat Közélet Dtinántúli Napló 11 Nyitott csűrajtó az osztrák határon? Szigorúbb határellenőrzés Az Európai Unió egyes orszá­gai között nem szűnt meg ugyan az államhatár ellenőr­zése, a számtalan könnyítés kö­vetkeztében azonban a forga­lom rendkívül gyors és egy­szerű. A külső határok őrzését viszont - s az osztrák-magyar határszakasz ezek közé tartozik - igen szigorú elírások szerint kell biztosítaniuk a tagálla­moknak. Ausztriában ezért bontako­zott ki az utóbbi hónapokban éles politikai vita arról, hogyan és milyen erővel őrizzék az ál­lamhatárt az erre hivatott szer­vek. Egyes politikai erők azt követelték, hogy a magyar és szlovén határszakaszon kiala­kult gyakorlatnak megfelelően az északi, a szlovák és cseh szakaszokon is erősítsék meg a határcsendőrséget a hadsereg erőivel. A szigorúbb határőrize­tet követelők arra hivatkoztak, hogy nemcsak keletről, hanem észak felől is özönlenek az or­szágba az embercsempészek ál­tal szállított gazdasági mene­kültek valamint az egykori Szovjetunió utódállamaiból a szervezett bűnszövetkezetek tagjai. Egyes politikai vezetők egy belügyminisztériumi titkos je­lentésre hivatkozva azt állítot­ták, hogy az osztrák államhatár Hainburg és Bécs között egy nyitott csűrajtóhoz hasonlít. Ezen a szakaszon éjszakánként legalább százan lépik át illegá­lisan az államhatárt. Ausztria északi részén sem lehet áttekin­teni a zöldhatárt. Feltétlenül szükséges tehát, hogy ezeken a területeken is bevessék a hadse­reg katonáit, ugyanis a határ- csendőrség már nem tud meg­birkózni a feladatokkal. Nyugati szomszédunknál azonban nem minden politikai párt tartotta előnyösnek az északi határszakasz katonákkal történő megerősítését. Többek között arra is hivatkoztak, hogy az Európai Unió részéről már eddig is igen sok bírálat érte Ausztriát, mert a hivatásos ha­kább érintett osztrák-magyar határszakaszt megerősítsék ka­tonai egységekkel. A tervek szerint 1997. július 1-ig az Európai Unió 1260 km hosszú határszakaszán 70 szol­gálati helyet állítanak fel és ezeken mintegy 3000 beosztott teljesít szolgálatot. Nehezebben hamisítható útlevelet vezetnek majd be fotó: Tóth tárcsendőrök mellett katonai erőket is alkalmaz. Maga a belügyminiszter, akinek kom­petenciájában tartozik az ál­lamhatárok biztonságos őrzése Ausztriában, szükségesnek tar­totta ugyan az ország északi szakaszának megerősítését, azt viszont cáfolta, hogy olyan nagy lenne a „forgalom” a szlovák és cseh határszakaszon, mint azt egyesek állítják. Ellene volt annak, hogy az északi határszakaszokra sorka­tonákat vezéreljenek, attól vi­szont nem zárkózott el, hogy a legveszélyesebbnek tartott, a migrációs hullám miatt legin­Az osztrák államhatáron a korábban „idilinek” nevezhető állapotok akkor változtak meg, amikor a magyar-osztrák ál­lamhatáron megszüntettük a vasfüggönynek „becézett” elektromos jelzőrendszert, majd a rendszerváltást köve­tően alapvetően változott meg az Ausztriával szomszédos volt szocialista országok határőri­zeti rendszer is. Az új helyzet következtében Ausztriának rendkívülinek is nevezhető ha­tármozgással kellett szembe­néznie. A határsértők személyi összetétele is megváltozott a korábbi évekhez viszonyítva. Most már nem elsősorban poli­tikai menekültek lépték át ille­gálisan az államhatárt, hanem az úgynevezett gazdasági me­nekültek, méghozzá az ember­csempész-bandák jóvoltából tömegesen, valamint köztörvé­nyes bűnözők is. A kis létszámú osztrák határ- csendőrség nem bírta a nagy nyomást, az osztrák közvéle­ményben és politikai körökben is elégedetlen hangok tűntek fel. Még az a vélemény is nyil­vánosságot kapott, hogy most az osztrák oldalon kellene va­lamiféle „akadályrendszert” felállítani a tiltott határsértések megakadályozása érdekében. Ebből természetesen nem lett semmi, az osztrákok többsége korábban olyan élesen bírálta a vasfüggönyt, hogy nagyon so­káig még a gondolattól is meg­borzongtak. Úgy tűnik a most elfogadott új koncepció megvalósításával véget ért a határőrizeti vita Ausztriában. Egyfajta komp­romisszumnak kitűnő megoldás szerint első lépcsőben az oszt­rák magyar államhatáron jelen­leg szolgálatot teljesítő és 1500 főt kitevő katonai egységek lét­számát ez év december 1-jétől 1900 főre emelték fel. Ezzel egy időben megerősítették a szlovák és cseh határszakaszt is, ide azonban nem a hadsereg katonáit vezényelték, hanem Tirolból és Salzburgból 110 ha­tárcsendőrt küldtek Alsó- Ausztriába. Az osztrák határ­őrizet általános megerősítését szolgálja, hogy ugyancsak de­cember 1-jétől a hadsereg és a Belügyminisztérium helikopte­rei fokozottabban vesznek részt az ausztriai határőrizetben. Halász Kálmán Ébredjen benne a lélek! Nagycsány község 1841-ben emelt református temploma az idők folyamán életveszélyes ál­lapotba került, mivel az épület 1949-ben volt legutoljára fel­újítva. A héjazat csak nagyjából óvta az épület belsejét és falait a csapadékvíztől. Vakolata kívül málladozott, belül foltokban le­szakadt. Leverték a szószék ko­ronájának díszítő elemeit, a tör­vénytáblákat. A falu 30 teherhordozó re­formátusa, de a község 175 la­kója sincs abban a helyzetben, hogy templomát önerőből fel­újíthatná. Az Országos Műem­lékvédelmi Hivatal az épületet „műemlék jellegű”-nek nyilvá­nította, de felújításához támoga­tást nem tudott adni. A nagy- csányi önkormányzat még 1992-ben alapítványt hozott létre a templom megmentésére 200 ezer Ft-tal, amely sajnos sokáig csupán a kamatokkal gyarapodott támogató csatlako­zások hiányában. Sőt ennek a kevés gyarapodásnak egy ré­szét is a toronybádogban kelet­kezett viharkár helyreállítása emésztette fel. 1996. január 15-én az „Új Dunántúli Napló”-ban megje­lent , ,Hálni sem jár belé a lélek” c. cikk után megmozdult az ál­lóvíz, január végén 5 000 Ft adomány érkezett egy pécsi hölgytől majd összességében közel 100 ezer Ft adománnyal csatlakozott az alapítványhoz tizenegy Nagycsányból elszár­mazott atyánkfia. Az OMvH 100 ezer Ft-os ígérvénye októ­ber elejére érkezett meg, októ­ber 31-i felhasználási határidő­vel. Ezt a határidőt később ké­résünkre november 30-ára mó­dosították. November hónap­ban a sellyei ÁFÉSZ még 120 ezer Ft értékben adományozott bontott épületfát és tetőcserepet az egyházközségnek. így no­vember 30-ra sikerült a teljes te­tőszerkezetet felújítanunk. A kivitelezést a sellyei O és R Építőipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. végezte. A mű­szaki ellenőri teendőket Szabó László tanár, okleveles mérnök térítésmentesen. Kicserélésre került a torony mögött két erő­sen korhadt szarufa, a tetőléce­zés nagy része, a teljes héjazatot átforgattatok, a törött, kopott cserepeket kicseréltettük. A te­tőgerincen kúpcserepek kerül­tek a bádoglemezek helyére, teljes egészében elkészült, és a helyére került az ereszcsatorna, a tető északi részére új tetőki­búvó ablak került és hófogók óvják az új csatornát a lecsú­szandó hótól. Istennek legyen hála, legégetőbb feladatokat még a tél beállta előtt sikerült elvégeznünk. A hó és a hóié nem rongálhatja tovább az épü­let falait. Szeretnénk elvégezni a to­rony felújítását, aminek becsült költsége 6-700 ezer Ft. Ez ma­gában foglalná az ácsszerkezet és a bádog felújítását, a torony­ablakok cseréjét, az ajtó felújí­tását, a torony vakolását és fes­tését. Mindehhez 1996-97 for­dulóján csekély vagyonunk mellett minden tőkénk Urunkba vetett reménységünk, aki - hisszük, hogy - elkészítette számunkra a megvalósuláshoz szükséges anyagiakat valahol, valakiknél, testvéreinknél. Hisszük, hogy az Ő kegyelmé­ből megújulhat mind a nagy- csányi templom, mind a gyüle­kezet. Az .Alapítvány a Nagy- csányi Templomért” számla­száma: 11731128-20003005 OTP, sellyei fiók. Boros Csaba lelkipásztor Az összeférhetetlenség lépcsőfokai Az Országgyűlés meghozta a képviselők jogállásáról szóló, ismertebb nevén az összeférhetet­lenségi törvényt, amely január­ban, kihirdetése után 30 nappal érvénybe lép. Sokan úgy vélték, hogy a több éves vita - egyesek szerint huzavona végére valahára pont került. A törvény elfogadá­sának napján azonban kiderült, hogy csupán az első lépcsőn va­gyunk túl. A fővárosi önkor­mányzat ellenzéki képviselői kö­zül többen felvetették: a törvény hatályát ki kell terjeszteni az ön- kormányzati képviselőkre is. Miről van szó? A törvény ki­mondja, hogy az országgyűlési képviselők nem vállalhatnak a törvényben meghatározott hivata­lokban funkciókat, s a gazdasági társaságok közül a képviselők nem vállalhatnak vezető tisztsé­get a 10 százalékot meghaladó ál­lami tulajdonú, valamint a teljes, vagy többségi önkormányzati tu­lajdonban levő cégeknél. Hallatlanul izgalmas, s előre­láthatóan hatalmas viharokat ka­varó az önkormányzati képvise­lők összeférhetetlenségét firtató javaslat. Az erkölcsi tartalommal nem vitatkozhat senki, hiszen az alapelv: a választott tisztség ne hozza másoknál előnyösebb helyzetbe a képviselőket elisme­résre és elfogadásra méltó. Csak hát napjaink valóságát ismerve egyértelműnek tűnik, hogy az önkormányzatok anyagi talponmaradásának szinte egyet­len feltétele a vállalkozás. Míg a nagyobb városokban természe­tesnek tűnik, hogy a képviselő­kön kívül találhatók olyan köz- tiszteletnek örvendő emberek, akik megbízhatók az önkor­mányzati érdekek képviseletére a különböző gazdasági társaságok­ban, addig a kistelepüléseken már korántsem ilyen egyszerű a do­log. A tapasztalatok szerint álta­lában olyan polgárokat választot­tak a településeken polgármes­ternek illetve képviselőnek, akik - többek között - éppen gazda­sági tevékenységükkel érdemel­ték ki a választók bizalmát. A törvény hatályba lépése után elő­fordulhat hát az a furcsa helyzet, hogy a települést, annak az ön- kormányzati tulajdonrészű vál­lalkozásban szerepet vállaló kép­viselők kénytelenek lesznek vá­lasztani: hogyan szolgálják job­ban telepük érdekeit: képviselő­ként, vagy az önkormányzatot képviselő gazdasági szakember­ként. S. B. András Egy ember elment, elköltö­zött, itt hagyta keserveit, ne­hézségeit, szenvedéseit. El­ment. Többé nem ül a kertvá­rosi tízemeletes panelház előtti összetört pádon, s csak fentről, az égből nézi a mun­kából hazatérőket, a boltból kijövő embereket. Egy ember elment, csendben, panasz nél­kül, örökre. Nem köszön már senkinek sem. Senki nem ír róla nekrológot. Úgy beszélik, hogy egyik reggel halva találták a szemét- ledobóban, ahová otthon hiá­nyában behúzódott a hideg elől. Tüdőgyulladás vagy a szíve vitte el. Alig fél évszá­zadot élt, abból is éveket töl­tött a pádon sorsába me­rengve. Sokan ismerték, saj­nálták, sokan emlékeznek rá még egy ideig, aztán elfelejtik. % Nemrég a televízióban egy Itthagyott keservek riportban elhangzott, hogy Magyarországon sokan észre­vétlenül hagyják itt a földi lé­tet, nem hiányoznak senkinek sem. Nem is keresik őket. Ha ke­resnék sem találnának rájuk, se címük, se nevük. Elkalló­dott emberek, hajléktalanok, munkanélküliek, csavargók, társtalanok. Mások vannak valahol, de belemosódnak az ismeretlen­ségbe. Vannak, akiket a sajná­lat átmenetileg megment, he­lyet adnak nekik egy-egy kerti bódéban a lőtéri dombok mö­gött, vagy beengedik a lépcső­házba télidőre. Megint mások barangolnak a hidegben bo­korról bokorra, parkról parkra, utcáról utcára. Amíg mozog­nak, addig élnek. Egy asszony könyörögve keres segítséget, hogy majd egy hónapja külföldön karam­bol következtében elhunyt fia holttestét hazahozathassa, mert a 170 ezer forintos költ­séget szerény házmesteri fize­téséből képtelen előteremteni. Míg az emberek az ünnepekre készülnek, őt a sírás, a gyász, a temetés gondja köti le. Hivatalokról hivatalokra járt, alapítványokhoz, segély- szervezetekhez fordult, de se­gítséget nem kapott. Úgy érzi, mindennek a szegénység az oka. Annak is, hogy fia kül­földön keresett munkalehető­séget, másik fia is hosszú ideje munkanélküli. Vajon eltemet­heti-e fiát Magyarországon? - Úgy tűnik még reménye sincs rá. Rozvány Gy. bauttlax építéshez - szépítéshez MsBOKpr Ha On 31 ig a csúcs­termékek kö­zül egyet vásá­rol, egy üveg pezs­gőt kap ajándékba!

Next

/
Oldalképek
Tartalom