Új Dunántúli Napló, 1996. december (7. évfolyam, 328-356. szám)

1996-12-27 / 352. szám

6 Dtinántúli Napló Politikai Vitafórum 1996. december 27., péntek Múltunkról és jövőnkről Részletek a Fidesz-Magyar Polgári Párt vitairatából Otthon a világban A Fidesz-Magyar Polgári Párt az ezredforduló Magyar- országának polgári közép­pártja, olyan szabadelvű nép­párt, amely a korszellem kihí­vásaira válaszolva, a sajátos közép-kelet-európai és hazai adottságokhoz alkalmazkodva fogalmazza újra a maga szá­mára a modem kor irányadó értékeit; a szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás értékét. A polgári demokrácia, a társadalom- és természetba­rát piacgazdaság, a jogállami­ság, a nemzeti és az euro-at- lanti elkötelezettség eszmé­nyeit és elveit követi. A Fidesz jövőképének kö­zéppontjában a polgár áll. A szabad ember - aki otthon van a világban. Otthon van jelené­ben és múltjában, társadalmá­ban, kultúrájában és termé­szeti környezetében. Házában, hazájában, családja körében, állampolgári-nemzeti közös­ségében és Európában. Otthon van a világban, tehát szabadon kibontakoztathatja képességeit a maga és mások javára. Ott­hon van a világban, ezért megőrzi azt a jövőnek. Vagyis a Fidesz-Magyar Polgári Párt a polgárosodás programját képviseli, amely nem más, mint az otthonra találás és az otthonteremtés programja. Az a célja, hogy minél több ember számára vonzóvá vál­jon a polgári életeszmény, és elérhetővé a polgári életforma. Ne gyökérvesztett, anyagilag- szellemileg kiszolgáltatott la­kosság legyünk, hanem önálló ítélőképességű, a maguk lábán megálló, magukról gondos­kodó, gyermekeik jövőjéért is felelősséget érző személyek alkotta társadalom, saját kultú­ráját megőrző közösség, nem­zet.” A magyarság - Kelet népe Magyarország történelme azonban ezer éve a nyugati ke­resztény műveltség morális és kulturális értékein alapuló eu­rópai civilizáció része. A Fidesz-Magyar Polgári Párt a teljes magyar múltat vállalja, sikereivel és kudarca­ival, messze fénylő és gyá­szos, dicső és szomorú pillana­taival egyetemben. Ezt a múl­tat különféleképp lehet meg­ítélni - de kötelező vállalni. Éppúgy, ahogy a nemzet jövő­jéért viselt felelősséget is. A másokat lebecsülő nem­zeti önhittségnek nincs ér­telme. De az alázatos kérel­mező, a szegény rokon szere­pére sincs okunk sem szüksé­günk, aki bebocsátásra vár Eu­rópa kapui előtt. Ez méltatlan szerep és önlebecsülés volna. Magyarország és a magyarság csupán azt a helyet akaija is­mét elfoglalni Európában, amely őt eszményei és telje­sítménye: értékei, történelmi múltja és jelene alapján mél­tán megilleti. A magyar nemzet egyhar- madrésze az ország határain kívül él. A Fidesz-Magyar Polgári Párt továbbra is olyan nemzeteszme mellett tesz hi­tet, amelyben a teljes magyar nemzet iránti lelki és érzelmi szolidaritás fejeződik ki, amely tehát a határon innen és túli nemzetrészeket egyaránt magában foglalja. Politikai hi­vatástudatának ez a morális elkötelezettség az alapja. A Fidesz értékei és elvei, politi­kai ideál és programja legszo­rosabban a magyar szabadel­vűségnek ahhoz az örökségé­hez kapcsolódik, amely Szé­chenyi, Kossuth, Deák, Eöt­vös, a magyar reformnemze­dék közös művében megte­remtette az egyéni szabadság és a nemzeti érdek, haza és ha­ladás egységét. A szabadelvű gondolat hívei - a XX. századi radikálliberálisokkal ellentét­ben - az egyéni szabadság eszményének a természetes közösségi formákat nagyra becsülő, a család, a kisközös­ségek, a vallás értékét tisztelő irányzatát képviselték. A tör­ténelmi egyházak társadalmi hivatását, morális integráló szerepét pedig különösen fon­tosnak tartották. Átgondolt kormányprogram A rendszerváltozás eszten­deiben szerzett tapasztalataink fényében meggyőződésünk, hogy bár az egyéni és kiskö­zösségi, egyházi és kulturális kezdeményezéseknek nélkü­lözhetetlen a szerepük, ám önmagában ez kevés. A szük­séges megújulás nem történhet meg csupán öngyógyulás eredményeként: nem történhet meg a közjó legfőbb politikai letéteményesei, a mindenkori parlament és kormány e célo­kat szolgáló átgondolt prog­ramja és kezdeményező sze­repe nélkül.” Ehhez a megújuláshoz adhat biztonságos alapot „A polgári Magyarországért” vitairat. Fidesz-Magyar Polgári Párt pécsi elnökség és frakció A Magyar Szociáldemokrata Párt nyilatkozata Jogot és lehetőséget! Megalakult az Eötvös József Baráti Kör Katasztrofális az eladósodás Közvélemény-kutatás az önkormányzatoknál Még mindig nagyobb az ön- kormányzatok presztízse és rendszerstabilizáló ereje, mint a központi intézményeké. Ez az önkormányzati közvélemény­kutatásnak az összegzéseként fogalmazódott meg, amelynek első tanulságait szerdán ismer­tették az Önkormányzati Szö­vetségek Tanácsa által tartott sajtótájékoztatón. Az úgyneve­zett Tocsik-ügy kirobbanása idején, októberben 13 vidéki városban és Budapesten végzett közvélemény-kutatás során 7821 ember véleményét kérték az önkormányzatokról, a pol­gármesterekről és a politika összefüggéseiről. A válaszokból kitűnik, hogy az emberek lényegesen elége­dettebbek saját városuk helyze­tével, a helyi vezetőkkel, az önkormányzattal mint a pár­tokkal, a kormánnyal vagy az Országgyűlés munkájával. Az ország helyzetével és a kor­mány tevékenységével legin­kább Budapesten és Dunaújvá­rosban elégedettek. Városukkal két egykori szocialista mintavá­rosban, Tiszaújvárosban és Százhalombattán a legelégedet­tebbek. A 14-ből tíz, immár második ciklusát töltő polgár- mester ismertsége 94 százalék körüli. Legnépszerűbb Tiszaúj- város polgármestere, illetve a felmérést végzők szerint a kér­dezettek fele, kétharmada most is a jelenlegi városvezetőkre szavazna. A budapestiek 75 százaléka tudja, hogy a főpol­gármester melyik pártnak a tagja, vidéken ez az arány 42 százalékos volt. A polgárok ma még nem sokra becsülik hatalombefolyá­solási lehetőségüket. A vála­szok alapján úgy tűnik, hogy egyelőre túlzottak a civil társa­dalom létezéséről, működésé­ről, szervezéséről szóló néze­tek. A felmérés rögzíti, hogy a pártok bázisa a helyi önkor­mányzatokban van. Az előző évi adatokhoz képest igen sokat vesztett népszerűségéből az SZDSZ, Budapesten például 16 százalékot. Sokat nyert a Fi­desz, Veszprémben például 21 százalékot. Erősödve tartja ma­gát az MSZP, amely Budapes­ten 6 százalékkal gyarapodott. A kisgazdák is erősödtek a vá­rosokban, Nyíregyházán pél­dául 26 százalékkal, Budapes­ten 8 százalékkal, míg az egy­kori mezővárosokban stagnál­nak, Kecskeméten viszont 12 százalékkal visszaestek. A pol­gári szövetség tagjai többnyire gyengélkednek. A helyi pártszervezeteket egyébként a negyedik legfonto­sabb hatalmi tényezőnek gon­dolják a polgárok. Abban az esetben, ha most lennének a vá­lasztások, a jogosultak fele menne el biztosan szavazni. A szociálliberális kormány gazdaságpolitikája következté­ben 1996-ban a költségvetés egynegyedét, 1997-ben pedig már több mint egyharmadát kell adósság visszafizetésre fordítani. A Magyar Nemzeti Bankról szóló tervezett törvénymódosí­tás során - a jegybank és a költ­ségvetés teljes szétválasztásá­nak jelszavával - a jegybanktól újabb hatalmas államadósságot csoportosítanának át a költség- vetés terhére, amely hosszútá­von is az elviselhetetlenségig fokozná a költségvetés, a gaz­daság és a lakosság terheit. A teljes szétválasztással megszűnne az országgyűlésnek a Nemzeti Bankot ellenőrző- szerepe, a jegybank a minden­kori kormány gazdaságpolitiká­jától független, sőt azzal ellen­tétes pénzügypolitikát folytat­hatna, ami lehetetlenné tenné a kormány alkotmányban előírt felelősségvállalását az Or­szággyűlés előtt a gazdaságpo­litikáért. E megoldás az Állami Számvevőszék ellenvélemé­nyén túl teljesen ellentétes a nemzetközi gyakorlattal is, amely szerint a jegybank nem abszolút független a kormány­tól, hanem csak a mindenkori kormány gazdaságpolitikájának a keretein belül folytathat önálló pénzügypolitikát. Az önálló banki hatalom al­kotmányellenes megteremtése kísérlet a szociálliberális kor­mányzat részéről a nyilvánvaló bukását követő hatalmi befo­lyás megőrzésére és ugyanak­kor a jövendő új kormány gaz­dasági mozgásterének a mini­málisra szűkítésére. A KDNP Országos Elnök­sége mindezek alapján a legha­tározottabban ellenzi a Magyar Nemzeti Bankról szóló tör­vény hivatkozott módosítását, amelynek a következménye az ország további rohamos mér­tékű eladósodása lenne, és csatlakozik az e tárgyban 15 neves közgazdász szakértő ál­tal az országgyűlés képviselő­ihez intézett tiltakozó felhí­váshoz. Ursprung János a Kereszténydemokrata Néppárt Országos Elnökségének tagja A Magyarországi Szociálde­mokrata Párt e nyilatkozattal üzenni kívánja a rendszerváltás kárvallottainak és előidézőinek: a szociáldemokrata eszmeiség továbbra is létezik, a párt tag­sága emellett kötelezte el ma­gát. Meggyőződéssel valljuk, hogy ebben az országban csak akkor lehet társadalmi béke, akkor lehet fejlődés, ha nem­csak jogot, hanem lehetőséget is biztosítanak minden magyar állampolgárnak a tisztességes kulturált, emberhez méltó életre. Ha a mai parlamenti pár­tok politikai irányvonalát, tö­rekvéseit, cselekvéseiket ele­mezzük, megállapíthatjuk: túl­ságosan sok a hasonlóság kö­zöttük. Ezek a hasonlóságok eredményüket tekintve többsé­gükben kedvező lenne mind az egyes állampolgár, mind a ma­gyar társadalom döntő többsége számára. Az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem, a környezetvé­delem, az egészségügy, az okta­tás, a kultúra helyzete, másrészt a bérből-fizetésből élők, a kis­vállalkozók, a nyugdíjasok, a pályakezdők, a munkanélküliek helyzete minden sikerpropa­ganda ellenére azt igazolják: az elmúlt hat év politikája nem folytatható! Igazi, a rendszer- váltás veszteseinek is alternatí­vát jelentő ellenzék ma nincs a magyar parlamentben. A jelenlegi parlamenti pártok Az 1989-90-es politikai rend­szerváltozás lehetővé tette számos párt mellett társadalmi illetve civil szervezetek létre­jöttét. Ahhoz, hogy a mai súlyos erkölcsi szakadékból képes le­gyen az ország kilábalni, kimű­velt emberfők sokaságára van és lesz a jövőben is szükség. Eötvös József gondolatát idézve - a nemzetet először de mindenáron kell szellemében emelni, hogy haladás legyen munkánk és fáradásunk ered­ménye. Az Eötvös József Baráti Kör - a továbbiakban Eötvös Kör - azért jött létre, hogy névadónk óriási szellemi hagyatékát gon­dozzuk és tegyük mind jobban magunkévá és másokévá. Eötvös József személye mel­lett szeretnénk az egész re­formkor üdvös eredményeit közelebbről megismerni, s a többi nagy magyar szellemi so­kaságát hagyományokban gon­dozni. Az előbb említetteknek megfelelően, ezen célok előse­gítése érdekében szándékozunk elsősorban érdekcsoportokat képviselnek. Ebben a törekvé­sükben olyannyira egységesek, hogy esetenként pártpolitika helyett elitpolitikáról kellene beszélnünk. Ez a politikai-gaz­dasági elit ügyel arra is, hogy igazi ellenzék, baloldali ellen­zék ne juthasson szóhoz. Mind­ezek ellenére az MSZDP hívei - szemben állva a jelenlegi po­litikával - azt remélik, hogy a kárvallott, csalódott magyarság mielőbb felismeri, hogy valós érdekeiért harcolnia kell és azt, hogy eredményes érdekérvé­nyesítést csak széleskörű össze­fogással lehet elérni. Az MSZDP vallja, hogy az emberek többsége a feltétél- rendszer, az előnyök és hátrá­nyok pontos ismerete nélkül nem kíván mindenáron az Eu­rópai Unió tagja, nem akar mindenáron NATO-tag lenni, a társadalom döntő többsége tisz­tességes megélhetést biztosító munkahelyet, hosszú távon ter­vezhető jövőt, létbiztonságot, közbiztonságot, vagyis ember­központi társadalmi berendez­kedést szeretne. Az MSZDP ennek megvalósítására törek­szik, soraiba várja mindazokat, akik az egész magyar nép jövő­jéért aggódnak és ezért hajlan­dók tenni is. Budapest, 1996. november 24-én. Az MSZDP elnöke, az MSZDP OV elnöke különböző vitaesteket, fórumo­kat rendezni, előadókat meg­hívni. Magunknak pedig sze­mináriumok formájában a ta­nulmányozást segítendő, a fel­vetődő fontos közéleti, kulturá­lis, jogi és egyéb kérdéseket boncolgatni. Szándékunk egy a nagyobb egyetemeken, így jelen esetben Pécsen egyetemi, főiskolai hallgatókból alakuló úgyneve­zett egyetemi polgári kör szer­vezése. Számunkra az elsődleges ér­ték nemzeti hagyományaink ápolása. Az Eötvös Kör a ke­resztény erkölcs szilárd talaján állva természetesnek tartja - a szervezet névadójának fényé­ben - a nemzeti szabadelvűség eszmekörében való gondolko­dást. Számunkra a szakmai tu­dás felelősséggel párosul, ahol a hivatás szolgálatot jelent. Hisszük, hogy itt az a tájék, ahol otthon kell lennünk. Hi­szünk a barátságban és a szó erejében. Kollár Ferenc, az Eötvös József Baráti Kör elnöke Szemközt a miniszterelnökkel Hallgattuk a miniszterelnököt, amint az MTV Új Reflektor Magazin című műsorában a nézők hozzá intézett kérdéseire válaszolgatott. Figyeltük, amint rendre mellébeszélt. Amint egyre határozottabban és ingerültebben hangsúlyozta, hogy az egyetemesen romboló változtatásoknak a tömegeken kívül ők, mint politikusok is vesztesei, hiszen nem azt te­szik, amit szeretnének, hanem azt, amit tenniük kell. Válasza­iban azt a képtelenséget tudatta velünk, hogy ami az országban ma az ő irányításával történik, annak semmi köze a vadkapita­lizmushoz. E - úgymond - pi­acgazdaság, mely amellett, hogy a legjobb, elkerülhetetle­nül egyenlőtlenségeket okoz az ország különféle csoportjai számára. „Ha jobbat tudnak ennél, pártfogolni fogom!” - mondta ki a szentenciát. Mi a kevésbé feledékenyek készséggel ajánlunk neki más, a mostaninál stílszerűbb, em­beribb megoldást. Javasoljuk, ne röstellje legalább gondolat­ban fölidézni a Kádár-rend­szert, annak a nemzetközileg is elismert gazdasági sikereket produkáló évtizedeit. Tárgyi­lagosan vesse össze az úgyne­vezett „átkost” a mai ténylege­sen gyalázatos állapotosai, s tüstént rálel az előző társa­dalmi formáció előnyét jelző kiáltó különbségekre. Sejtjük, esze ágában sincs effélét tenni. A miniszterelnök úr manapság egészen mással foglalatosko­dik. Miközben az időről időre mind hangosabban méltatlan­kodó lecsúszókat csitítgatja, el­jövendő jobb jövő ígéretével ámítgatja, valójában a tőkés rendszer stabilizálásának teen­dői foglalkoztatják. Hiszen amíg a különféle hazai fóru­mokon a kiszolgáltatott, nélkü­lözni kényszerülő kisemberek élethelyzetén sajnálkozók pó­zában igyekszik megtartani a tétovázók maradék szimpátiá­ját, idegenben az ország hasz­nainak kiszivattyúzóit nyug­tatgatja afelől, hogy Magyaror­szágon végleg a tőke marad az úr. Amint azt az USA Time emlékkiadásában írott dolgoza­tában is sejteti velünk. Ezt úja: „Sokan vagyunk, akik hozzám hasonlóan meggyőződtek ar­ról, hogy a kommunista rend­szer jellegében antidemokrati­kus, ezen felül teljesítmény- és eredményellenes. Mi ma nem foglalkozunk azzal, kinek mi­lyen múltja, vallása vagy ideo­lógiája volt. Kádár János atyáskodó rendszere iránt sem érzünk nosztalgiát. Eltüntetjük a kádárizmus utolsó maradvá­nyait is, és véget vetünk az ál­lami gyámkodásnak”. (Nép- szabadság, 1996. december 9-i száma.) Horn Gyula személyében az MSZMP külügyi osztályveze­tője, államtitkár, külügymi­niszter és a Központi Bizottság tagja szólt ilyen módon a haj­danvolt szocialista társadalmi rendszerről, mely ingyenesen taníttatta, s csak igen kevesek­nek nyújtott kiemelkedő eg­zisztenciában részesítette. A hála nem a politika, ha­nem az etika területére tartozó kategória. S mint ilyen, a jó cselekedetek viszonzására való készség és annak megfelelő gyakorlati megnyilatkozás. Hiányával a normális lelki al­kat és a progresszív emberi vi­szony kérdőjeleződik meg. Horn Gyula és elvbarátai „teljesítmény- és eredményel­lenesnek” tüntetik fel a szocia­lista társadalmi rendszert. Párá­iéi megkérdezhetnénk: a mos­tani - igencsak vegetálgató - társadalmi-gazdasági alakula­tot vajon miféle minősítés illeti meg? Csak nem a többséget gazdaggá tevő jóléti társada­lomé? Mert evidens, hogy az összeügyeskedett krőzusi va­gyonok birtokosai nem érez­nek nosztalgiát a létező szocia­lizmus iránt. Ám azokkal a milliókkal, akiket az akamok rendszerváltók és a rombolás­nak segédkező utód-lakájaik földönfutóvá tettek, éhezésre, lassú halálra ítéltek, nem lehet feledtetni a múltat. Ők a zsige- reikben hordozzák azoknak az évtizedeknek az emlékeit, me­lyekben gondolkodó, bizakodó emberré válhattak, országuk javára dolgozhattak, s bizton­ságban érezhették magukat. A „kádárizmus” jótékony hatá­sait éppen ezért - bárhogy sze­retnék némelyek - lehetetlen eltüntetniük. A kapitalizmus barkácsolgatása közben minél több szocializmusbéli vív­mányt számolnak föl, a rend­szerváltás vesztesei annál job­ban fognak emlékezni az em­berközpontú szocializmus idő­szakára. Dr. Südi Bertalan szóvivő Munkáspárt

Next

/
Oldalképek
Tartalom