Új Dunántúli Napló, 1996. december (7. évfolyam, 328-356. szám)
1996-12-11 / 338. szám
1996. december 11., szerda Külföld Dunántúli [Napló 15 Váltás előtt a dél-koreai autóipar Villany autó 140 km-es sebességgel -6,6 milliárdos befektetés 15 országban Komor felhők árnyéka vetül a dél-koreai autóiparra, amely pedig hosszú időn át a nemzet- gazdaság kedvence volt. A szöuli kormányzat teljes technológiai megújulást és szerkezeti átalakulást sürget, hogy az ágazat egyáltalán fennmaradhasson a világméretű megmérettetésben. Az autógyártás egyike annak a tíz nagy iparágnak Dél-Kore- ában, amelyekre a fejlett gazdaságba való katapultálás feladatát bízták. De nemrég megkon- dultak a vészharangok: Lengyelországtól Indonéziáig külföldi riválisok szorongatják a koreai cégeket, s éleződő versennyel néznek szembe még hazai piacukon is. Már elmúltak azok az idők, amikor az iparág az olcsó munkabérekre támaszkodhatott. A világ nagy autógyárai közé igyekvő dél-koreai vállalatok idén termelőüzemeik lázas fejlesztésébe kezdtek, hogy azok képesek legyenek az új modellek előállítására és a növekvő kereslet kielégítésére. Az autóipar erre az évre 4,7 milliárd dollár beruházást irányzott elő, 32,4 százalékkal többet, mint tavaly. A Hyundai termelési kapacitásának bővítésére és áramvonalasítására koncentrált, míg a Daewoo minden pénzét a Szedángyártó kapacitás befejezésére költötte, a Sangyong pedig az Istana gyártókapacitásának bővítésére. Eközben várhatóan tovább tart a külföldi terjeszkedés is, mivel a hazai piac telítődése következtében új piacok keresésére kényszerülnek a koreai autógyárak. Eddig 6,6 milliárd dollárnyi befektetésre vállaltak kötelezettséget 22 beruházás keretében a világ 15 országában. A külföldi befektetések háromnegyedét - 4,92 milliárd dollárt - a Daewoo valósítja meg, amely 3,15 milliárd dollárt fektet(ett) be négy európai és 1,77 milliárd dollárt hat ázsiai országban. A Hyundai 1,1 milliárd dollár befektetést vállalt a világ hét országában - ebből 600 milliónyit Indiában, s 200 milliónyit Indonéziában -, míg a Kia Motors 30 milliót invesztál Brazíliában és 50 milliót Indonéziában. Romániában a Daewoo márciusban helyezte üzembe évi 100 ezer Cielót gyártó vegyes vállalatát, majd júliusban újabb, évi 200 ezres kapacitású autógyárat adott át Üzbegisztánban. A Hyundai májusban írt alá szerződést egy évi 40 ezres kapacitású összeszerelő üzem létesítéséről Botswanában. Indonéziában 1998-ban nyílik meg a Kia üzeme évi 50 ezer Sephia összeszerelésére, s a cég hasonló teljesítményű gyárat tervez Törökországban is. Az Asia Motors Brazíliában szándékozik 60 ezer haszonjármű- vet gyártani évente. Közben a külföldi gyártók új értékesítési hálózatok felállításával, vagy a meglévők átvételével és átalakításával próbálják megvetni lábukat a koreai cégek hazai vadászterületén. A Chrysler egyike azoknak a külföldi cégeknek, amelyek független szervezetet hoztak létre modelljeik értékesítésére. A koreai vevőket a detroiti konszern a „japánölőnek” is nevezett Neonnal akarja megnyerni, amely árban a hazai gyártmányú középkategóriájú Szedá- nokkal, a Hyundai Sonata III- mal, a Daewoo Prince-szel vagy a Kia Credos-szal próbálja felvenni a versenyt. A külföldi gyártók a magasabb kategóriájú modellekkel vették célba Dél-Koreát, azokkal, amelyekben a leginkább versenyképesek helyi riválisaikkal szemben. A luxusautók kategóriájában például gyakorlatilag belföldi versenytárs nélkül állnak. A külföldi gyártók akciós árakkal próbálják bevenni a piacot, a Toyota például 2500 dollárt engedett az Avalon 53 ezer dolláros árából, hogy kiüsse a ringből a Hyundai Dynasty-t, amelyet 41 818 dollárért adnak. A Ford 72 700 dollárért kínálja a Lincoln Towncar-t, amelyet korábbi ügynökei 14 563 dollárral drágábban árusítottak. A koreai autógyárak egyébként dolgoznak elektromos árammal, sőt napenergiával üzemelő autók kifejlesztésén is, hogy ne maradjanak le a fejlett országokban működő társaiktól. A Hyundai már az 1989-es tedzsoni expón bemutatta napenergiával működő autóját, s most dolgozik egy olyan Sze- dán villanyautón, amely 140 kilométeres sebességre is képes. A Daewoo áprilisban sikeresen tesztelt egy elekromos Cielót, amelynek csúcssebessége 120 km. A Kia Motors az 1988-ban kifejlesztett Szedán villanyautó kereskedelmi értékesítésén fáradozik, Dél-Korea legújabb autógyára, a Samsung Motor Inc. szintén a villanyáram hajtotta SEV-III-mal kísérletezik. A Hyundai gépkocsik már hazánkban is jól ismertek A sérelmek már a múlthoz tartoznak Cseh-német megbékélési nyilatkozat Németország bocsánatot kért a náci rendszer bűneiért Csehországtól, míg Prága sajnálatát fejezte ki a szudéta- németek 2. világháború utáni kitelepítésekor történt túlkapásokért. Egyebek között ez derült ki a közeli napokban aláírandó cseh-német megbékélési nyilatkozatból, melynek szövegét hétfőn este hozták nyilvánosságra Prágában. A dokumentumot a két fél megegyezése alapján karácsony előtt külügyminiszteri szinten parafálják, majd az újév után Václav Klaus cseh miniszterelnök és Helmut Kohl német kancellár írják alá Prágában. A nyilatkozatban Csehország és Németország kormánya meggyőződésüknek adnak hangot, hogy a múlt sérelmeit nem lehet jóvátenni, legfeljebb csak mérsékelni, miközben ki kell zárni azt, hogy új sérelmek keletkezhessenek. Prága és Bonn a demokratikus elvek, emberi jogok és a nemzetközi normák alapján továbbra is együtt kívánnak működni, szükségesnek tartják, hogy „nyíltan szóljanak a múltról, miközben nem akatják szem elől téveszteni az események sorrendjét”. A rövid bevezetőből és nyolc pontból álló, mintegy százsoros dokumentumban a cseh fél „sajnálatát” fejezi ki afelett, hogy a szudétanéme- tek 2. világháború utáni „kényszerű kitelepítéssel”, illetve a szudétanémetek vagyonának elkobzásával és állampolgárságuktól való megfosztásával számos vétlen személyt is sérelem ért - egyebek között „a közösség kollektív megítélése” miatt. A német fél ugyanakkor elismeri Németország szerepét és felelősségét azért a történelmi fejlődésért, amely a Csehszlovákiát feldaraboló Müncheni szerződéshez vezetett. Továbbá „sajnálatát” fejezi azon „gyötrelmek és sérelmek” felett, amelyeket a nemzeti szocialista német rendszer okozott a cseh népnek. A német fél tudatosítja, hogy ez az „erőszakpolitika” szintén hozzájárult „a háború utáni menekülés, kiűzetés és kényszerű kitelepítés talajának előkészítéséhez”. Mindkét fél egyetért abban, hogy a „sérelmek már a múlthoz tartoznak” és ezért a kétoldalú kapcsolataikat a jövő felé orientálják. Jozef Zieleniec cseh külügyminiszter hétfő esti nyilatkozatában bírálta a német felet, amiért az szerinte egyoldalúan lehetővé tette a dokumentum szövegének mai nyilvánosságra hozatalát. A megbékélési nyilatkozatot a nap folyamán német tévé- és rádióállomások közölték jól tájékozott körökre hivatkozva. Zieleniec megerősítette, hogy a közölt szöveg, melyet utóbb Prágában is nyilvánosságra hoztak, „hiteles és a végső változat”. A miniszter szerint a cseh kormány a szöveg nyilvánosságra hazatala előtt még belpolitikai tájékoztató kampányt kívánt folytatni. Közös nyugat-európai kül- és biztonságpolitika? Általános vélemény szerint az EU Kormányközi Konferencia során az egyik legnagyobb haladást a közös kül- és biztonságpolitika alakítása kapcsán sikerült elérni. Az ír elnökség által közzétett első szövegtervezetből kitűnik: sok alapelvben adott, vagy „növekvő” a nézetazonosság. De maradtak kibogozatlan kérdések is, mint a döntés módja (egyhangú szavazással, vagy minősített többséggel?); a külső képviselet kérdése („trojkával”, vagy egyszemélyi „Mr/ Mme Külpolitikával”?), meg az EU és a NYeU viszonya (ösz- szeolvadás, vagy szervezeti különállás?). Sokait szerint ezek a patthelyzetek magukban nem is oldhatók fel: csakis az amúgy minden más témát is kereszt- metszetében lefedő „flexibilitás” elveinek tisztázával nyílhat mód rendezésükre. Ez utóbbival azonban csak a konferencia vége felé akarnak (tudnak?) érdemben foglalkozni. Mr. Külpolitika Az elnökségi papír az EU külső „megjelenése” kapcsán felveti az eddigi „trojka” reformját. (Ez eddig az egymást követő három EU-elnökségi országot foglalta magában.) A szövegtervezet szerint elképzelhető volna, hogy a mindenkori féléves EU-elnökség mellett a Miniszterek Tanácsának főtitkára (létező, de ma még érdemben alig hasznosított funkció) végezhetne hangsúlyos, segítő teendőket, szorosan együttműködve az Európai Bizottság illetékesével. Esetleg be lehetne vonni a következő félévi elnökség képviselőjét is, de nem tűnik kívánatosnak az előző félévit igénybe is venni. Ha nem kollektív, hanem egyszemélyi „Mr/Mme Külpolitikában” gondolkodnak, akkor ez lehet egy, az EU csúcs által kinevezett, annak felelősséggel tartozó megbízott; lehet az imént említett miniszteri tanácsi főtitkár (szintén csúcsmandátummal); vagy kizárólagos alapon maga a féléves EU-el- nökség ilyen teendőkkel megbízott képviselője. Az alternatívák még nyitottak. Fogós kérdés a szavazás rendje. Ma minden tagországnak, részben népességi súlytól is függő, más-más szavazati aránya van (Németországnak 10, Luxembourgnak 2 voks dukál). Kül- és biztonságpolitikában az egyhangú szavazással történő döntéshozatal a bevett gyakorlat. Kérdés, vajon fel lehet-e adni (s ha igen, miként) az egyhangúságot (azaz minden tagországnak minden kérdés kapcsán a vétójogot)? A lehetséges alternatívák két főbb csoportba rendezhetők: az egyik az egyhangúság elve mellett lehetővé tenné a „konstruktív tartózkodást”. (Ilyenkor a „kimaradni” akaró ország nem köteles részt venni közös külpolitikai akciókban, de nem is tehet azzal ellenkező lépéseket.) A másik főbb csoport megengedné a minősített többséggel történő döntéshozatalt (a tizenötéből legkevesebb tíz országot feltételezve a többség oldalán), azzal a megszorítással, hogy ha valamely tagország nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva erre igényt jelent be, akkor az adott kérdést az EU- csúcs elé kell utalni. A szavazás voltaképpen a konferencia egyik legérzékenyebb pontja, és nem csak a kül- és biztonságpolitika kapcsán. Kérdéses például, hogy bevezessék-e a „szuperminősített” többség intézményét, és sok még az egyéb variáció (beleértve a jelenlegi állapotok megtartásának brit óhaját is). A flexibilitással együtt ennek megoldását is gyakorlatilag a konferencia jövő évi „végjátékától” várják. Béketeremtés? Külön fájdalmas kérdés a biztonságpolitika, s ezen belül is az EU-NYeU-viszony mikéntje. Az írek szerint növekvő az egyetértés abban, hogy az EU - az alapszerződésben is rögzítve - felvállalhatná az úgynevezett Petersberg-típusú feladatok (békefenntartás, válságmenedzselés, humanitárius akciók) politikai felügyeletét. (Bár kényes problémát vet fel, hogy a NYeÜ petersbergi nyilatkozata annak idején megemlítette az offenzívebb értelmű „béketeremtés” lehetőségét is, amit a semlegesek már kevésbé szívesen fogadnak el.) A végrehajtás a NYeU révén történhetne. Kérdés, hogy a két szervezet milyen viszonyával érdemes számolni: a teljes különállás megőrzésével (brit óhaj), vagy a fokozatos egybeolvadással? A probléma már ott felmerül, hogy az esetleges missziók EU-felügyelete annak révén történjen-e, hogy az EU „felkéri”, avagy netán „megbízza” a NYeU-t a végrehajtással - derül ki az elnökségi papírból. Adott viszont az egyetértés, hogy védelmi kérdések kapcsán az egyhangú döntés- hozatal továbbra is kívánatosnak tűnik. Fóris György A francia gazdasági minisztérium az EU kibővítéséről Gazdasági virágzáshoz vezethet Az Európai Unió kibővítése, a kelet-közép-európai országok felvétele összeségében pozitív egyenleggel zárul majd: a kibővítés nem pusztán a felveendő országok gazdasági fejlődésének folytatását segíti, de az EU gazdasági virágzásához is hozzájárulhat, s ráadásul szerepet játszik a kontinens békéjének fenntartásában, hiszen biztosítja a regionális stabilitást, illetve az EU külső határainak biztonságát. A francia gazdasági minisztérium külgazdasági osztálya által készített tanulmány a bővítés gazdasági tétjeiről sorra veszi a kelet-közép-európai országcsoport sajátosságait, s rámutat arra, hogy mit kellene tennie az EU-nak, illetve a bebocsátásra várakozó országoknak a felvétel minél zavartalanabb lebonyolítása érdekében. Ami a sajátosságokat illeti: a jelentés szerint az EU- val jelenleg társult kapcsolatban álló kelet-közép-európai országok mindenekelőtt a bérek tekintetében támasztanak versenyt az EU-tagoknak (Franciaországgal szemben például még a legjobb esetben, azaz Szlovéniánál is 1 a 6-hoz a bérek aránya, de a közép-európai átlagot nézve ez a mutató 1 a 10-hez, a kelet-európai átlag esetében pedig egyenesen 1 a 30-hoz) - ami „rendkívül fokozza versenyképességüket, s amit rövid, vagy középtávon nem is lehet majd behozni”. Ráadásul - mint a dokumentum fogalmaz - ez a munkaerő elég jól képzett (a hét társult országban a 12-17 éves korcsoport tagjainak 85 százaléka jár iskolába, szemben például Portugália 68 százalékos adatával), s az elmúlt években az adott államokban jelentős törvénykezési, szabályozási változások történtek, ami kedvező légkört teremtett gazdasági fejlődésük számára. A francia állásfoglalás rámutat, hogy a kelet-közép-európai államok csatlakozása az EU szempontjából néhány szektornál (például vasipar, textilipar, autógyártás) gondokat okozhat, s ezért növelni kell ezen EU-ágazatok versenyképességét - majd külön is foglalkozik a mezőgazdaság helyzetével, ahol „a legnagyobb szükség lesz a kiigazításokra”. Ez utóbbit Párizs természetesen nem a közös mezőgazdasági politika (CAP) felszámolásában látja (Franciaország ugyanis az EU legnagyobb agrártermelője, s a CAP jelentős jövedelmet biztosít a francia parasztoknak), hanem e politika reformjának folytatásában: s a reform egyik legfőbb alapelvét a két országcsoport mezőgazda- sági árainak közelítése jelentené. A francia dokumentum szerint a társult kelet-közép- európai államokba irányuló külföldi befektetések (Magyarország kivételével) viszonylag csekélyek, ám a következő években valószínű ezen folyamat felgyorsulása. - Mindenesetre ha a térség országaiban folytatódnak az intézményi reformok, s makroö- konómiai téren továbbra is stabil marad a helyzet, ezek az államok a jövőben évi 4-5 százalékos gazdasági növekedésre számíthatnak - vélik a párizsi elemzők, hozzátéve, hogy egy ilyen fejlődés a leggazdagabb kelet-közép-európai államokat viszonylag gyorsan az EU legszegényebb tagországainak szintjére hozná, ami részben csökkentené versenyképességüket, részben pedig jelentős piacokat nyitna a nyugat-európai exportőrök előtt. Ami a gazdagságot illeti, a dokumentum szerint itt elég vegyes a helyzet. A kelet-közép-európai térség leggazdagabb országai Szlovénia és Csehország: ezek nagyjából hasonló helyzetben vannak, mint ami Görögországot és Portugáliát jellemezte ez utóbbiak belépésekor az Európai Gazdasági Közösségekbe, azaz egy főre jutó GDP-jük valamivel meghaladja az EU-átlag 30 százalékát. E két államtól nincs túl messze Magyarország és Szlovákia (mindkét esetben nagyjából 25 százalék), Lengyelország viszont már jobban le van szakadva, s az ő helyzetét a hatvanas évekbeli Portugáliához lehet hasonlítani - szögezi le a jelentés, hozzátéve, hogy kedvező esetben (a jelenlegi magas belső megtakarítási szint megőrzése, illetve a külső tényezők jelentős, 10 év alatt 10 százalékos GDP-növelő hatása mellett) a közép-kelet-európai országok GDP-jének átlaga 15-20 év alatt érné el Görögország jelenlegi szintjét, ám ugyanezen idő alatt közülük a leggazdagabbak eljutnának Írország 1990-es szintjére, azaz az egy főre jutó GDP-jük az EU-átlag 70 százalékára emelkedne. » i I t 1 T • / • /I Variációk sora
