Új Dunántúli Napló, 1996. december (7. évfolyam, 328-356. szám)

1996-12-08 / 335. szám

1996. december 8., vasárnap Magazin Btíhántúli Napló 7 A „prágai tavasz” vezére volt A halála még ma is rejtély Az 1968-as „prágai tavasz” vezéregyéni­sége, az „emberarcú szocializmus”, az „emberarcú politika”, az „élő legenda” ki­fejezésekkel jellemezték az egykori nép­szerű szlovák politikust, Alexander Dub- ceket (1921-1992), akinek az 1992. IX. 1- én - a Prága-Brünn közötti D 1-es sztráda 88-as kilométerénél - bekövetkezett autó­szerencsétlensége „tudományos” magya­rázata (a föld mélyében lévő érctellérek anomáliája) a mai napig sem nyugtatott meg mindenkit Szlovákiában. A Szlovák Szociáldemokrata Párt már 1993. végén kérte a Dubcek halálát okozó baleset - független bizottság által történő sok­oldalú és alapos kivizsgálását: a koránt­sem szeplőtelen - hajdani állambiztonsági - múlttal rendelkező, nem egészen meg­bízható sofőrtől kezdve a potenciálisan számításba vehető cseh érdekek mérlege­léséig. Dubcsek az ENSZ közgyűlésén De valójában ki is volt az az Alexander Dubcek, áld 75 évvel ezelőtt született? A családja éppen hazafelé tartott a szlová­kiai Uhrovecre (Zayugróc), amikor a kis „Szása” született. Aztán 3 év múlva ki­mentek a Szovjetunióba, ám ott az emberi lelket nyomorgató tisztogatások szemta­núi lehettek néhány év múlva ... Alexan­der 1938-ban került újra haza Szlováki­ába, ahol beáll a Szlovák Kommunista Pártba. A II. világháború végén a testvé­rével (Julius) együtt részt vesz a szlovák nemzeti felkelésben. 1968-ban már A. Dubceket választják meg a Csehszlovák Kommunista Párt KB első titkárának. Hitt abban, hogy az „elfuseráltnak” tűnő szo­cializmust még „emberarcúvá” lehet tenni. A „prágai tavasz” elfojtását követő hatalom revizionizmus vádjával kizárja a pártból és hazaküldik Prágából Szlováki­ába, ahol mintegy 2 évtizedig erdei mun­kásként (!) láncfűrészek javításával bíbe­lődik. A csehszlovák szövetségi állam szétválásakor (1993. jan. 1.), illetve Ale­xander Dubcek örök nyugalomba helye­zésével (Pozsony, 1992. november 14.) azonban továbbra is maradtak kérdőjelek „a személyétől való megszabadulás” szlo­vák hipotézise körül. Hajzer Lajos A negyedszázados antibébi tabletta Huszonötéves az antibébi tabletta. Az elmúlt negyed­század folyamán nagyon sokat fejlődött - tájékoztatta lapunkat dr. Bódis József, a Baranya Megyei Kórház szülészeti osztályának veze­tője. Ugyanis a legelső ké­szítmény nagy dózisban tar­talmazta a fogamzásgátló két összetevőjét, a sztero- gént és a gesztagént. Az idők folyamán azonban e két összetevő mennyisége lényegesen csökkent, s mindezzel a tabletták mel­lékhatásai is csökkentek. A mellékhatásokat két cso­portra lehet bontani: kedve­zőkre és kedvezőtlenekre. A kedvező hatások közé tarto­zik a görcsös menstruáció megszüntetése, a menstruá­ció előtti feszültség eltünte­tése, az elhúzódó, bő vérzé­sek csökkentése, lényegesen kisebb esélyt ad%a petefé­szek rosszindulatú elválto­zásainak kialakulására, mert gátló hatást fejt ki a petefé­szekre. Az sem közömbös, hogy hatására megszűnik az a feszültség és idegesség, amelyet a nem kívánt ter­hességgel kapcsolatos fél­elem szül, s ezáltal magát a szexuális életet zavarja. A kedvezőtlen hatások köre lényegesen szűkebb, főleg a mai szerek esetében. Ha bármi problémát okoz - vérzészavar, barnás folyás, visszeres fájdalom stb váltani kell, hiszen ma már Magyarországon öt-tíz tab­letta közül lehet választani, vagy a fogamzásgátlás más módszerét kell igénybe venni. Cs. L. Terminátor karácsonyi üzemmódban Arnold Schwarzenegger első és utolsó akcióhősként már sok ragadozót pusztított el, s akár vörös, akár ovizsaruként került két tűz közé, sosem volt rest el­takarítani néhány gonosz terro­ristát - de élete legnagyobb ki­hívása csak most jött el. Film­béli fia kedvéért be kell szerez­nie egy abszolút hiánycikket, a legkeresettebb ajándék slágert, a rakéta-hátizsákos, turbóleme­zes, szuperbumerángos Tur- bomant! A kaotikus karácsonyi ajándékhajszában több ádáz el­lensége is akad: egy mindenre elszánt fekete-kézbesítő, egy pénzéhes áruházi álmikulás, egy rosszindulatú rendőr és mintaapa szomszédja, aki a fe­leségére és otthonára „hajt”. Fergeteges, száncsengős vígjá­tékot láthatnak a nézők decem­ber 12-től a mozikban, hiszen a Hull a pelyhes (Jingle All the Way) című produkció stáblistá­jában olyan nevek szerepelnek, mint Brian Levant (rendező) és Chris Columbus (producer). A turboman-vadászatban Amié mellett feltűnik Phil Hartman, Rita Wilson, Sinbad és James Belushi is.-Szeretek mindig alakítani egy kicsit a rólam alkotott ké­pen, ezért is lazítom fel vígjáté­kokkal az akciófilmek sorát. Szeretnék meglepetést szerezni a nézőknek, ugyanakkor ügyel­nem kell rá, hogy azok se csa­lódjanak , akik akciófilm-hős- ként kedveltek meg. Ezért fon­tos, hogy vígjátékaimban is le­gyen némi akció - persze más­féle, finomabb stílusú - mondja legújabb mozijáról a nagy Terminator, aki ezúttal kará­csonyi üzemmódban indul be­vetésre. Rendes Z. Maláj tapírpár a Sidney-i állatkertben. Az USA-ból érkeztek, gondosan kiválasztották őket, hogy biztosan alakalmasak legyenek a szaporodásra, így is segítve a veszélyezte­tett faj fennmaradását. „Gépesítés” jeligével új munkahelyének körülménye­ire kíváncsi az a kedves olva­sónk, aki februártól kapna más állást, de még az idén döntenie kell. Úgy látszik, minél tovább vár vagy halogat, annál kel­lemetlenebb perceket élhet át. Ha ütemesen halad, és lépés­ről lépésre megoldja a felme­rülő problémákat, a lehető legkevesebb rosszat kell elvi­selnie. Lesz egy olyan munka­társa is, aki szívesen veszi az önnel való együttműködés le­hetőségét, és időnként egé­szen jól megértik majd egy­mást. Pénzügyekben az új he­lyen nehéz szituációba kerül­het, valaki, akit még nem is­mer, egy kockázatos pénzügyi manővert ajánl önnek. Ezúttal hallgasson a megérzéseire, és ha azok óvatosságot sugalla- nak, ne ugorjon bele. Különös, hogy a lapok sze­rint nemcsak munkahelyet vált hamarosan, hanem mintha költözködésre is ké­szülne. Ezt sem hamarkodja el, és úgy látszik, valaki a hát­térben igazából nem is sze­retné, ha elmennének mostani helyükről. A közeljövő a tárgyalások, megbeszélések szempontjá­ból nem a legjobb időszak, mivel azt tapasztalja, hogy a legjobb érvei csak azután jut­nak eszébe, miután elhagyta a „küzdőteret”. A mostani kö­rülményei kissé labilisak, megfoghatatlanok, de vigasz­talja a hír, hogy úgy látszik, új helyén nagyobb mozgásteret kap, és olyasmivel is foglal­kozhat, amire mindig is vá­gyott. A legközelebbi megbe­szélésen jobb, ha ellenérzései­ről is beszél, mert különben örökre elszalaszthatja a lehe­tőséget arra, hogy szóba hozza ezeket. Hodnik Ildikó Gy. (Szerkesztőségünk címére to­vábbra is várjuk kedves olva­sóink leveleit, melyekben éle­tük egy fontos kérdésére kérik a Kártyafaggató segítségét. A levelekre sorrendben válaszo­lunk.) Anyává tett 14 éves lány Vádat emeltek egy amerikai fi­atalember ellen, áld egy televí­ziós műsorban beismerte, hogy anyává tett egy 14 éves lányt. A műsorról készült videofelvételt a lány anyja juttatta el a rendőr­ségre, és a 20 éves férfi ellen erőszakos nemi közösülés a vád. Carl Carlson, ma már 15 éves barátnője és a kisbaba no­vember végén együtt szerepel­tek az egyik amerikai tv „14 éves vagyok és kisbabát szeret­nék” című műsorában. A mű­sorvezető kérdésére, hogy va­jon tisztában volt-e azzal, hogy az aktussal megsérti a törvényt, a férfi így válaszolt: tudom, ki­csit jobban meg kellett volna gondolnom ... sőt, sokkal job­ban - tette hozzá. Az amerikai New Hampshire államban 16 év a lányok „tör­vényes kora”, mely alatt nem létesíthetnek szexuális kapcso­latot. Főzzünk változatosan! Ne dobjuk el a Mikulásra ka­pott narancsok héját, kará­csonyra finom csemegét ké­szíthetünk belőle. Négy na­rancs héjához 20-25 deka cu­kor kell. A narancsok fél cen­tis csíkokra vágott héját hideg vízbe tesszük. (Nem kell a fe­hér belsejét kiszedni.) Három napon át áztatjuk, naponta cserélve, leöntve róla a vizet. A negyedik napon föltesszük főni, annyi vízben, hogy ép­pen ellepje. Negyven perces főzés után tesszük bele a cuk­rot, és a szirupban főzzük 15 percig. Hagyjuk kihűlni, és hideg helyen tartjuk másna­pig. Fölmelegítjük, majd fedő nélkül, lassú tűzön főzzük ad­dig, amíg a víz elpárolog, a szirup besűrűsödik. Ha sok leve lenne, durva lyukú szű­rőn lecsepegtetjük, és a főtt narancshéjat kristálycukorba hempergetjük. Alufóliával kibélelt sütőlapra vagy nagy vágódeszkára terítjük, és lan­gyos helyen hagyjuk száradni. Az év végi ünnepekre éppen jó lesz. A cukorszirupban főtt narancshéjat kockákra vágva püspökkenyérbe, tortak­rémbe, tejberizsbe tehetjük. Karamelles kukorica. Húsz deka cukrot teflonser­penyőben fölolvasztunk, vi­lágossárgára pirítjuk, majd két részletben belekeverünk másfél liter nem sós pattoga­tott kukoricát. Kiolajozott sü­tőlapra tesszük. Ha kihűlt, széttördeljük a karamelltől csomókba összeragadt olcsó, mutatós édességet. W. M. RÁDIÓ MELLETT JEGYZET Mit keres a macska az ajtó mögött...? A Konzum Áruházból ki­felé jövet - csütörtökön - barna kis kócos lányka virgá­csot árusít, azt mondja vegyen egyet fiatalúr (fiatalúr!). A zse­bemben van egy fém százas, meg is állok egy pillanatra, az­tán mégsem veszek, nem tudom miért? Pedig szép a virgács, vagy inkább homályba vesző if­júságom emlékét szépíti az aranyszínű kályhafestékkel be­vont félmaroknyi rőzseköteg, piros szalaggal átkötve. A lépcső alján, már a járdán megtorpanok, visszanézek a kócosra, hirtelen rám szakadt szomorúsággal, aztán virgács nélkül megyek mégis az utamra. A nosztalgia sokakat felvi­dít, engem bánatba ver. Pén­teken Mikulás napja, nekem majdnem a hetvenedik. Én tudtam ám korbácsot fonni valamikor. Már novem­ber végén, ködös, borongós délutánokon kint a patakparti zsombákon egyforma hosszú, szép vékony és hajlékony fűz­favesszőket vágtunk éles bicskánkkal, otthon beáztattuk vödör vízbe, hogy hajlékony és rugalmas legyen, aztán pá­ratlan számban összefogtunk hét, kilenc, sőt tizenegy vesz- szőt, a vékonyabbik végeket összekötöttük saját anyagából, majd kezdődött a fonás. Átlestünk egymásra, melyi­künké tömörebb, mustráltuk a decemberi „műalkotásokat”, mert a lányoknak nem lehet akármilyen szakadt fűz-kor­bácsot ajándékozni, természe­tesen csak azután, hogy az ut­cán jól elnáspángoltuk a hátu­kat, ők meg játékos sikonga- tással szaladtak szanaszét a házak között. Jobb években - a háborús idők előtt - néha amerikai mogyorót is hozott a Mikulás, esetleg egy-egy szem naran­csot, kismikulást csokoládé­ból, és persze ezüstre festett diót sokat és piros, sárga al­mát, akár egy szakajtóval. Fü­gét már nem nagyon hozott a vén szakállas, mert nem volt neki. De Szent János-kenyér még akadt, s ezt a barna, kissé lapos és arasznyi hosszú, mézédes gyümölcsöt azóta sem ettem. Pedig a világon va­lahol bizonyára terem, de év­tizedeken át többé nem talál­koztam vele. A fiam felnőtt férfi, de nem is ismeri a Szent János-kenye- ret. Néhány éve elhunyt kollé­ganőm, drága kis Csillám egy­szer Pestről hozott nekem, azt is nosztalgiából, de kemény, száraz és ehetetlen volt. Éve­kig őriztem az íróasztalomon, aztán egyszer csak eltűnt, mint sorsom-életem néha szép napjai. Ja ... És persze Mikulást előző este kiraktuk a kisuvik- szolt cipőnket az ablaka, hogy legyen mibe elhelyeznie a Mi­kulásnak az ajándékokat. Nem mulasztotta el. Ma nehezen raknám ki a ci­pőmet a panelházi ablakba, miután nincs is ablakpárkány. És ha lenne, reggelre eltűnne esetleg a cipő is. Nem a Miku­lás suvasztaná el - annyi szent. Ilyen tájban, karácsonyt megelőző két hétben szenté­nekekkel is házaltunk, több­nyire lányos családoknál. „Mendnikálásnak” neveztük az ablakok alatti szerenádot, de ma sem tudom, mit jelent a „mendnikálás”, csak arra em­lékszem, hogy suhanc ko­runkban már mindenféle nótá­kat énekeltünk, egy jobb módú gazdálkodó paraszthá­zának tornácát közelítettük meg a jó éjszakai órákban, mert két gyönyörű lánya volt, illetve a kisebbik enyhén szep­lős, de jól állt neki. Azt éne­keltük - a jó ég tudja miért - hogy „Ki tanyája ez a nyár­fás ...?” - amikor is kivágó­dott az ajtó, és az öreg felordí­tott: „Az enyém, az anyátok úristenit, összetapostátok a friss betont a pitvarban ...!” Engem az ajtó a falnak lapí­tott, mint a Tom és Jerry-ben a hülye macskát. Az öreg pa­rasztnak nem sok zenei érzéke volt, de huzamosabb sértő­désre amúgy sem volt időnk. Évtizedek múltán, gondolom, lányaiból vén öregasszonyok lettek. Csak én maradtam fiatal. Mondjuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom