Új Dunántúli Napló, 1996. december (7. évfolyam, 328-356. szám)
1996-12-07 / 334. szám
8 Dünántúli Napló Interjú 1996. december 7., szombat Ausztria leköszönő nagykövete a Páneurópai Unió pécsi rendezvényén Unió-tagság: nincs más választás Dr. Erich Kussbach, Ausztria nagykövete fotó: löffler Gábor Négy évi magyarországi megbízatás után dr. Erich Kussbach, Ausztria nagykövete leköszönt, s ezzel politikai-közéleti pályafutásának is búcsút mond, nyugdíjba vonul. A távozó nagykövet protokolláris tisztelgések helyett realitásérzékével, szókimondó elfogulatlanságával lepte meg a pécsi Lenau Ház közönségét, ahol dr. Szalai István, a Páneurópa Unió Országos Elnökségének tagja köszöntötte. Az osztrák nagykövet hazánk Unió-béli fogadtatásáról tartott előadást.- Régóta vad számok keringenek Nyugat-Európában, hogy ténylegesen mennyibe kerülne Magyarország felvétele az Európai Unióba - bocsátotta előre Erich Kussbach. - Ezt mi is megpróbáltuk végigszámolni, s egész más eredményre jutottunk. Nos, az Uniónak évente 2-2,5 milliárd ECU-jébe kerül, ha soraiba Magyarország is csatlakozik. Ismerve a büdzsét, ez elhanyagolható ösz- szeg. És ez olyan érv, amellyel szembe lehet nézni. A feltételekről nem lehet illúziónk Fontos azonban, hogy a magyar mezőgazdaság átálljon. Az Unió ugyanis fél a magyar mezőgazdaság konkurenciájától, amelynek alacsony béreivel, dömping-áraival Nyugat-Eu- rópa nem tud versenyezni. Ugyancsak feltétel a jó szomszédsági kapcsolatok. Európa nem vihet be konfliktusokat az Unióba. Magyarország ezt nagyjából meg tudta oldani az alapszerződésekkel, sikerült valamennyire leépítenie a feszültségeket és létrehoznia bizonyos stabilitást. A regionalizmus annál fontosabb kapoccsá válik, mennél több tagja lesz az Uniónak. A nagykövet itt a maastrichti egyezményben megerősített szubszidiaritás elvére utalt: amit az országban lehet, azt a határokon belül kell megoldani. Az Unió szintjén csak a nemzetek felett álló problémára kell keresni a megoldást. Magyarország e téren aktív volt. A nagykövet a „visegrádi” országok összetartására, a közép-európai kezdeményezésre, az Alpok-Adria és a Duna- menti Államok Munkaközösségére utalt. - Még ha ezek most mellékvágánynak tűnnek is, nagy jövője lesz az Unióban a regionális együttműködésnek. Nem képzelhetünk el egy olyan Európát, amit Brüsszelből, és csak Brüsszelből irányítanak, amelynek a kulturális hagyományait is Brüsszelből értékelik. Ilyen Európát senki nem kíván. Nincs más választás De milyen változásokat is hozott a hétköznapokban Ausztria másfél-két évvel ezelőtti csatlakozása?-Január 1-jén beléptünk, s az osztrákok azt hitték, január 2-án lezuhannak az árak. Sokaknak ez volt az elvárása, jóllehet ezt hinni illúzió. Tény azonban, hogy időközben lényegesen olcsóbban vásárolhatnak meg bizdnyos termékeket, s a gazdasági szakemberek az árszívonal további kedvező alakulását jelzik. Csakhogy a csatlakozás nem járt áldozatok nélkül. Osztrák vállalatok sora jutott csődbe, mert nem tarthatott lépést a nyugatról beáramló árukkal. De a keresleti dömping a beruházók piacát sem hagyta érintetlenül. A legerősebb hatásokat Ausztriában éppen az élelmiszeripar szenvedte el. Korábban az állam erőteljesen szubvencionálta az élelmi- szeripari termékeket, bár a fogyasztók így is magas áron vásárolhatták. A városi ember sokszor irigykedve nézte a falusiak „fogyasztói kosarát”. De ennek már vége: egycsapásra az összeurópai konkurrencia kereszttüzébe került az osztrák élelmiszeripar. A csatlakozás az államháztartást is megterhelte, hiszen tavaly 27 milliárd schillinget fizettek be. Vissza mindössze 17 milliárd jutott a különböző alapokból. Ez sem az államkasszába, hanem a mezőgazdaságba került. A lassan két esztendő múltán úgy tetszik, vegyesek az osztrák emberek érzelmei. Igaz, a legutóbi választási eredményekből ismét az Unió-tagság támogatottságára következtethettek.- A lakosság kezdi megszokni. Bár sokat lehetne erről vitázni, be kell látnunk: nincs más választás. Olyan országok, mint a miénk és az önöké, nem tehetnek mást. Svájc ideig- óráig kibírja, de Ausztria nem halogathatta volna tovább a csatlakozást. Az osztrák export 70 százalékkal eshetett volna. A belépés előtti időben diplomás, tehetséges pályakezdőink már nem kaptak állást Németországban. Meggyőződésem szerint Magyarországnak sincs más lehetősége, mint hogy magára vegye az európai egyesülés előnyeit és hátrányait. De ezáltal „veszünk” biztonságot is. Keresztény értékek- Nem jöhet létre az európai közösség abban az értelemben, amelyben az alapítói tervezték, ha nem jut döntő szerephez a keresztény értékrend. Bizonyos alapértékekhez vissza kell találniuk az embereknek és a tagországoknak is.- A zsidó-keresztény kultúra az európai örökség része, amelyhez vissza kell térnünk. Különben emberietlen lesz ez a világ, ami századunk „nagy átka”. Az Unió nem egy multinacionális gazdasági képződmény, a kontinens gyökerei mások. Ha nem találunk vissza, nem működhet az Unió és nem lesz béke Európában. De miben bízhatunk Amerika és a NATO szerepét illetően?- Ahány amerikai, annyiféleképpen vélekedik erről. Tudják, hogy komoly vetélytársuk lesz az Unió. Évek, évtizedek óta érzik Európa gazdasági erejének kihatásait. Ugyanakkor szívesen látnak egy olyan európai egységet, amellyel elkerülhetők a feszültségek, a háborúk.- Egy biztos: akárhogyan alakul is az európai biztonsági struktúra - amely ez idő szerint a NATO keretein belül jelenik meg -, biztonságpolitikai szempontból nem létezhetünk Amerika nélkül. Hiszen a legnagyobb hatalom lett - olyan, amelyik felelős is a világ alakulásáért. Ezt az amerikaiak közül sokan nem akarják tudomásul venni, de az amerikai értelmiségi és politikai eüt így látja. Téves lenne azt hinni, hogy ki tudnánk iktatni teljesen Európa jövőjéből. Amerika a világ nagyhatalma, rendészeti feladatai vannak, és ezt a szerepét el is kell ismernünk.-Megértjük, hogy Magyar- ország tagja akar lenni a NATO-nak. De előbb-utóbb a biztonsági kérdések is az Unió kompetenciájába fognak esni. A NATO-nak át kell alakulnia: egyre inkább poütikai szervezetté kell válnia. Szubkultúra A hallgatóság szóvátette azt a szubkultúrát, amely Amerikából mindent eláraszt.-A barátaimnak én mindig azt mondtam, hogy Magyarországnak 89-90-ben óriási esélye volt rá: a Nyugattól a jót átvenni, a rosszat pedig nem. Ám ahogy Önöknek ez nem, úgy nekünk Ausztriában sem sikerült. Az amerikai szubkultúra viszont nem „az” amerikai kultúra. Ezzel tisztában kell lenni. Magam tényleg szeretem azt az országot, sok európai módon művelt koponyája van. A hallgatóság körében felemlegették a „sógorok” és a magyar családok hajdan volt baráti viszonyát.- Ma Budapest és Bécs nem azonos a századeleji Budapesttel és Béccsel. Az önök és a mi mentalitásunk is változott. Ausztria tanult a történelemből. Már nem adunk helyt semmiféle nosztalgiának. Ebben a kérdésben mi realisták vagyunk. A legfontosabb az, hogy jól kijöjjünk egymással.- Á Monarchiának voltak szép, és kevésbé szép időszakai. Azok az idők elmúltak. Végleg. Itteni megbízatásom kezdetén „mint egy volt megszálló hatalom képviselője” kaptam meghívást Mohácsra. Ez állt a levélben. Eljöttem. És Mohácson a mongol, a török, a román, az orosz nagykövet társaságában ültettek asztalhoz. Bár a bécsi kamarilla elkövetett súlyos hibákat, mondtam akkor, de volt azért egy közjogi kapocs, s mi nem megszállóként voltunk itt. A Habsburg császár egyúttal magyar király is volt. Ám mohácsi beszélgetőtársaim nem nagyon értették meg ezt. Ma pedig, például a határátlépők forgalmi zsúfoltságakor, furcsamód mindig az osztrákok a hibásak. Akkor is, amikor a magyar ellenőrzés következtében következik be a dugó. Sokan kritikátlanul tanulták meg a történelmet, egy bizonyos nacionalista, másokat kirekesztő módon. Ne hamisítsunk történelmet! Meg kellene végre tisztítani a könyveket mindattól, ami gyűlöletet szít. Európában enélkül nem láthatok jó jövőt. Tröszt É. MEBT-közgyűlés A Magyar-Román Baráti Társaság pécsi filiáléja vezetőségválasztó és programalkotó közgyűlést tartott december 4-én a Művészetek Házában. A tisztújítást az tette szükségessé, hogy az eddigi elnök, Artner Katalin (az MTV pécsi munkatársa) elköltözött és emiatt lemondott tisztségéről. Több éves eredményes munkájáért határozatilag mondott köszönetét a tagság. A baráti társaság pécsi és baranyai tagjai dr. Takács József főiskolai docenst, idegenforgalmi szakértőt választották meg a pécsi fi- üálé új elnökének. A két al- elnök Gombos Károly és Szabó Rodica (Sellye), a titkár Bandi András lett. A vezetőség további tagjai: dr. Bezerédy Győző, Katona Csaba, Laczkovich Miklós (Siklós), Páll Lajos (Komló) és Rónaky Béla. Valameny- nyien a társaság 1988-as alapítói közé tartoznak. A fi- üálé programtervét az új elnök ismertette. Elhatározták, hogy minden hónap harmadik szerdáján találkoznak a társaság tagjai. A közgyűlésen méltatták a romániai választások nyomán megindult kedvező változásokat: az ország erőteljes demokratizálódását. A felszólalók reményüket fejezték ki, hogy az új belpolitikai fejlemények kihatnak Románia külpolitikájára is, Magyarországgal való viszony javulására és az alap- szerződésben foglalt megállapodások teljesítésére. A magyar anyanyelvű ember számára nemcsak a két vagy több egymás mellé kerülő mássalhangzó kiejtése okoz gondot, ahogy a múlt héten írtam, hanem a magánhangzóké is. Senki se beszél így: di-ós kalács; a helyesírásban kevésbé gyakorlott egyszerű ember pedig nemcsak mondja, hanem így is írja levele elején: Kedves Fijam! A két magánhangzó között ugyanis hangűr, szaknyelven hiátus keletkezik. Megszüntetése, feloldása kétféleképpen történhet. Egyrészt úgy, hogy eredetileg a szó hangsorában nem szereplő, ún. inetimológi- kus mássalhangzót toldunk be. A köznyelvben ez rendszerint a nem teljes időértékben ejtett j, amelyet a fonetikus írásban emelten, más szóval indexként jelölünk. Valahogy így:flajijé. Nyelvjárásokban teljes értékű az ejtése. Ezért hangzik az utóbbi évtizedekben divatossá vált női név, Bea Bejának. Ugyanezt a j- t figyelhetjük meg a lejesett, be- jugrik, kijásom alakokban és mindazokban, amelyekben a magánhangzóra végződő igekötőt magánhangzóval kezdődő ige követi. Ugyancsak a nyelvjárásokban nemcsak a j, hanem a v is előfordulhat hiátustöltő- ként. Pl. a dió helyett divó. A bivaly szavunk eredetileg bial- bialy alakban fordul elő. Ebben a v vált köznyelvűvé, a h pedig megmaradt nyelvjárásinak. A Dunántúl egy részén a biha, bikái, bihalos járja. A hangűr megszüntetésének másik módja a két magánhangzó közül valamelyiknek a kivetése. Legismertebb példája a gazdaasszony helyett a gazd- asszony, a gazdauram helyett a gazduram. Magánhangzó törvényként ismerjük azt a jelenséget, amikor az i'-re végződő helységnevek i melléknévképzős alakjaiban csak egy i-1 ejtünk és írunk: Apáti, polgárdi, tamási, za- márdi, sőt: helsinki mint idegen földrajzi név. Ma már nem kivétel nélküli a - falva -földe, -háza, -hida, - telke utótagú földrajzi nevek i képzős alakjainak az a, e birtokos személyjel nélküli ejtése, mint hajdanán. Ezt a törvény szerűséget őrzi a közismert katonanóta: Messze van a nyíregyházi kaszárnya. A nehéznyelvűek, az artikulációs bázist mereven érvényesítők nem mindig képesek feloldani a két magánhangzó egymásmellettiségéből adódó hangűrt, illetve csak úgy, hogy olyan hangot is kihagynak, kivetnek, amely szerves része a hangsornak. Sokszor voltam fültanúja annak, hogy a tanárképző főiskola jogelődjében a telefonközpontos így jelentkezett be: peda- góga főiskola. Az i-a-i valóban nem mindennapi nyelvtoma mutatvány. Egyszerűbb eset, mégsem mindig sikerül vezető politikusunknak a sokat emlegetett, alakulóban lévő Egyesült Európa nevének pontos kiejtése, csak így: Európa Unió, pedig ez csak az i-vel teljes - még a hozzá csatlakozni kívánó kis hazánkban is. Rónai Béla ÚDN Keresztrejtvény Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. A december 30-i lapban közölt rejtvény helyes megfejtése: „Úgy félek hátha más garázda is jár errefelé.” Hüber Gábor, 7700 Mohács, Bakács u. 19., Rávai Gyuláné, 7633 Pécs, Építők u. 1/B„ Stibi Györgyné, 7632 Pécs, Lomb u. 2. Az utalványokat postán küldjük el. 6 t 4 Magyarul magyarán Még valami a kiejtésről
