Új Dunántúli Napló, 1996. november (7. évfolyam, 298-327. szám)
1996-11-01 / 298. szám
6 Dünántúli Napló Politikai Vitafórum 1996. november 1., péntek Kik és mire képezték ki a felkelőket? A „britek képezték ki a magyar felkelőket” úja az Új Dunántúli Napló 1996. október 22-i száma. Bizonyos vagyok benne, hogy a „mű”, amely „... hamarosan nyilvánosságot kap Londonban”, nem arról szól, hogy a brit megszállók által „ ... az Alpok mélyén három-négy napos gyorstalpaló tanfolyamon ... robbanószerek, lőfegyverek kezelésére ...” kiképzett és a határon hírszerzés, esetleg diverziós feladatok elvégzésére átdobott személyek szervezték meg a magyarországi fegyveres felkelést és vitték győzelemre a forradalmat 1956. októberében. Ha mégis ezt állítaná valaki, akkor ki kell mondani, hogy az állítás nem igaz, a nyilatkozó pedig fogalomzavarban szenved. 1957 tavaszán, amikor az igazságügyi szervez vezetői által készített jelentést Kádár elolvasta, dühromahot kapott, mert a lefogott ezrek között csupán néhány „osztályidegen” volt, és nem találta az imperialisták által „átdobott” szervezőket sem. Munkások és parasztok ültek a börtönökben, internáló táborokban az itthoni tanítók, tanárok, katonák és rendőrök társaságában. Kádár tehát nem tévesztette össze - gyenge felkészültsége ellenére sem - a szabadságharcosokat a kémekkel és a diver- zánsokkal, valamint az „ellenzékiekkel”, és 1954-et is jól el tudta különíteni 1956-tól. A „mű” ugyanis a cikkíró szerint arról szól, hogy már 1954-ben „ .. .magyar ellenzékieket juttattak át a határon”. A dátumot nyugodtan 1945-re javíthatjuk, hiszen a nyugati hatalmak sokat tettek (de nem mindent) afért, hogy megállítsák a világot lei- gázni akaró, kommunista diktatúra teijeszkedését és a világ elé tárják a valóságot. A fenti célok megvalósítását szolgálták a különböző felderítő szerveztek, rtielyek elsősorban magyar embereket szerveztek be és bízták meg őket kisebb-na- gyobb feladatokkal. Más azonban a kémkedés, az adatgyűjtés, esetleg egy-egy robbantás és más a forradalom. Az elsőnél az elnyomók elleni gyűlölet mellett a pénz játssza a főszerepet, az utóbbinál viszont csak a haza- szeretet és a szabadságvágy. Ez utóbbihoz tehát nem kell kiképzőtábor, nem kell a felkelőknek pénz, csak a szív. De az kell! Kádár sem értette a forradalmárokat, ezért az említett dühkirohanást követően utasította a karhatalmi és az igazságügyi szervek vezetőit, hogy keressék az imperialista ügynököket és az osztályidegeneket. Az öt Fehér könyvben találunk néhány ügynököt, akiket kémfeladattal dobtak át évente, és a forradalom utáni hetekben buktak le. Megemlíthetném őket név szerint is, de ezzel sem jutnánk előbbre. A lényeg: az 1956-os forradalom és szabadságharc nem árú. Nem sajátíthatják ki a forradalmat sem a reformkommunisták, sem a különböző hírszerző szervezetek vezetői. A forradalmat kilencmillió magyar vívta ilyen, vagy olyan formában. Nagy Imre kilenc és félmillióról beszélt, de kb. félmilliónyi magyar november 4-től folyamatosan és félreérthetetlenül bizonyította, hogy ádáz ellensége a forradalomnak. Nagy többségük mára sem változtatta meg a véleményét. 1956 októberében az elkeseredett, közömbösnek hitt emberek ösztönösen megérezték, hogy a félgyarmati, diktatórikus rendszer vezetői a szakadék szélére sodorták az országot, a rendszer megbuktatható és alapvető hibái megváltoztatásának ideje is elérkezett. A 40 éves intenzív népbutítás eredményeként népünk keveset tud a forradalomról, és az egyszerű emberek hitelt adnak az ilyen - minden igazságot nélkülöző - írásoknak és nem veszik észre, hogy az 1956-os győzelem kivívását is elorozzák előlük. Dr. B. M. A pécsváradi kereszténydemokraták megkérdezték a lakosságot Életközeli, reális politikát Jó hír a nyugdíjasoknak 2,5 millió nyugdíjas és 840 ezer rokkantnyugdíjas él ma Magyarországon. A nyugdíjak reálértékének állandó csökkenése több mint 3 millió embert érint. Óriási külső és belső adósság, ez utóbbit állandóan növelik a kötvénykamatok fizetési terhei. A hiányt pótló jól fizető kincstárjegyek, állampapírok kamatait az inflációval, az összlakossággal fizettetik meg. A fizetési mérleg idén valóban javult, az eladott energia szektor hozott a konyhára. De mit ad el Horn Gyula jövőre? A privatizáció érdemi része lezajlott, a bevételek eltűntek, s miközben a fél országot már eladták, az adósságunk nem csökkent, hanem tovább nőtt. A mesterségesen teremtett deficit további fedezetét a szociális szféra lefaragása, a közalkalmazotti bérek és a nyugdíjak elmaradt emelései adhatják. A nyugdíjasok iránti tisztesség minimum az inflációt követő nyugdíj adása volna. Jövőre a közgazdászok 24-30% közötti inflációt prognosztizálnak. Ehhez kell viszonyítani a beígért nyugdíjemelés mértékét! Az egész monetáris pénzügyi gazdálkodási rendszer megszüntetésére van szükség. Ha az egész spekulatív pénzjátékrendszert leállítanánk, rögtön lenne elegendő pénzforrás, kiesne a belső kamatfizetés kötelezettsége. Ez tavaly több mint 500, az idén 800 milliárd forint körül lesz. Mondhatják, normális piacgazdaságban a bankok az így kapott százmilliár- dokat a gazdaságba visszaforgatják. Nálunk ez csak ezén százmilliárdok töredékére mondható el, a nagyobbik fele nyomon követhetetlenül eltűnik, valószínűsíthető, hogy az országból kimentették. Ha ezen összegeknek csak felét, harmadát fordítanánk nyugdíjemelésre, az már igen lényeges, 6-8 ezer forintos emelést jelenthetne minden nyugdíjasnak! Dr. Sütő László Független Kisgazdapárt Programot dolgoz ki az MDBP Alternatívát! A Magyar Demokrata Néppárt alapítóinak Közgyűlése aggodalommal észleli azt az erkölcsi, politikai, társadalmi és gazdasági hanyatlást, ami a szocialista-szabaddemokrata kormány tevékenységének következménye. Az ország népe elszegényedik, a nyugdíjasok, a nagycsaládosok megállíthatatlanul csúsznak le, a kis- és középvállalkozások tönkremennek, a munkanélküliség nem csökken, a bűnözés növekszik. Mindez a demagógia, és a politikai türelmetlenség terjedéséhez is vezet. A Néppárt Alapítóinak Közgyűlése sajnálattal állapítja meg, hogy a közhangulat romlásának hatására az ellenzéki politikai erők egy része is reális, megvalósítható alternatívát nyújtó program kidolgozása helyett az európai csatlakozásunkat is kockáztatva keres összefogást populista erőkkel. A Magyar Demokrata Néppárt e zaklatott időszakban is hitet tesz eszméi, az európai kereszténydemokrata és konzervatív pártok elveire épülő gazdasági, társadalmi, szociális és kulturális programjának megvalósítása mellett. Meggyőződéssel valljuk, hogy van nemzeti és demokratikus törekvéseinkre épülő alkotmányos kiút a válságból. Szükség van:- közmegegyezésen alapuló társadalmi ellátási minimumra, mely tisztázza az oktatás, a kultúra, a betegellátás, a családi és a nyugellátás kötelezettségeit és ezek garanciáit;- tartós gazdasági növekedést megalapozó gazdaságpolitikára, melyhez többek között létre kell hozni egy, a kis- és középvállalkozásokat segítő hitelintézetet és garanciarendszert;-kiszámítható - a mainál kevesebb elvonáson alapuló - adórendszerre, hogy az egyén a család és a gazdasági élet szereplői képesek legyenek hosszú távra is biztonságosan tervezni;- a jog- és közbiztonság helyreállítására a törvényalkotás, a rendőrség megerősítése, és a társadalmi összefogás segítségével;- az infláció, a feketegazdaság, a kliensrendszer és a korrupció visszaszorítására, majd megszüntetésére. A Magyar Demokrata Néppárt ennek érdekében programot dolgoz ki, melyet széleskörű társadalmi vitára bocsát. Állítsuk az alkotó ember energiáit egy, az ország jobb jövőjét meghatározó program mögé. Parlamenti vizsgálat a székházakról Várhatóan már a jövő héten megkezdi munkáját az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságának albizottsága, amely a pártok részére történt ingatlanjuttatásokat vizsgálja majd. Ä testület létrehozását Hankó Faragó Miklós javasolta. A szabaddemokrata honatya elmondta, hogy a bizottság munkájában négy szocialista, két szabaddemokrata és pártonként egy-egy ellenzéki képviselő vesz majd részt. Hankó Faragó Miklós megmosolyogtatónak nevezte Áder Jánosnak, a Fidesz ügyvezető alelnökének azt a kijelentését, miszerint a kormánypártok a régi történésekben való vájkálással akarnak visz- szavágni a Fidesznek az úgynevezett Tocsik-ügy kirobbantásáért. Az SZDSZ-es politikus felhívta a figyelmet, hogy az ingatlanjuttatásokkal kapcsolatos előterjesztés kidolgozása már hónapok óta tart és most került az Országgyűlés bizottsága elé. Elmondta; a kormánypártok azért nem támogatták a Fidesznek azt a javaslatát, hogy az albizottság a pártok vagyongazdálkodását is elemezze, mert ennek vizsgálata nem a parlamentre, hanem ' az Állami Számvevő- székre tartozik. Országunk, városunk vezetői ritkán kérdeznek tőlünk olyanokat, hogy megvagyunk-e elégedve személyükkel, intézkedéseikkel, kielégítőnek tartjuk-e a közbiztonságot, meg tudunk-e élni fizetésünkből. A fentiekkel szólította meg a pécsváradiakat az a tíz kérdést tartalmazó kérdőív, amellyel az év első felében háromszáz lakost keresett föl a Keresztény- demokrata Néppárt helyi szervezete. Tette ezt nem a tudományos felmérés igényével, csupán azért, hogy valamelyest tájékozódjék a polgártársainak a helybéli és általános politikai viszonyokról alkotott véleményéről. A kérdések eldöntendő kérdőmondatok voltak, melyekre az igen vagy nem megfelelő aláhúzásával lehetett válaszolni. A háromszáz megkérdezett közül negyvenen nem válaszoltak, vagy el sem fogadták a kérdőívet - annak ellenére, hogy csupán egy tollvonással és névtelenül nyilváníthatták volna véleményüket. Ilyenformán 260 ív 2600 kérdésének értékelésére nyílott lehetőség. De a kitöltött ívek között is számos akadt, melyen néhány kérdést megválaszolatlanul hagytak. Arra - az első - kérdésre, hogy fejlődött-e Pécsvárad közbiztonsága az utóbbi években, 112 megkérdezett igen-nel, 142 nem-mel válaszolt, 6-an megválaszolatlanul hagyták kérdésünket. Sokkal szembetűnőbb a válaszok közti különbség a második kérdésnél, mely így hangzott: Javult-e ifjúságunk erkölcsi szintje az utóbbi években? Csak 39-en vélik úgy, hogy javult, 210 pécsváradi megítélése szerint nem javult. 11 megkérdezett nem jelölt meg semmiféle választ. Örvendetes hírrel szolgálhatunk azonban a város vezetőségének, mivel arra a kérdéseinkre, hogy meg van-e Ön elégedve városunk jelenlegi vezetésével, 156 megkérdezett igen-nel válaszolt, és csak 87- en nyilvánították ki elégedetlenségüket. 17-en nem nyilvánítottak véleményt. A helybéliek tájékozottságát próbálta felderíteni 4. kérdésünk, melyben az iránt érdeklődtünk, tud-e arról, hogy létezik Pécsváradon a Kereszténydemokrata Néppárt. Örvendetes, hogy 190-en már értesültek rólunk, 65-en viszont csak most hallottak először létezésünkről. 5-en nem válaszoltak. Az 5. kérdésre 147-en azt nyilatkozták, szívesen járatnák gyermeküket egyházi iskolába, míg 83-an ennek ellenkezőjére voksoltak. A többiek - mintegy 30-an - válasz nélkül hagyták kérdésünket. Feltűnő, hogy ennek ellenére 210-en mégis szükségesnek tartják (6. kérdés) a hit és erkölcstan oktatását az általános iskola minden osztályában. Csak 42 megkérdezett szerint nincs szükség hit és erkölcstanra. 8- an nem foglaltak állást. Polgártársaink elvárásai észrevehetően szigorodtak, amikor tisztségviselőink erkölcsi tartása felől érdeklődünk. Arra a (7.) kérdésre, hogy szükség van-e a közéletben tisztséget viselők erkölcsi feddhetetlenségére, a 260 megkérdezett közül 232-en igen-nel válaszoltak. Elgondolkoztató, vajon 17 válaszadó miért nem igényli elöljáróinktól az erkölcsi feddhetetlenséget, ezt minden vezetőtől elvárható minimumot. 11 -en nem feleltek kérdésünkre. Figyelemre méltó, hogy a megkérdezett pécsváradi polgá- rokközül 245-nek telik a jövedelméből a legszükségesebb kiadásokra, 109 lakos ezzel szemben úgy nyilatkozik (8. pont), hogy a legszükségesebbekre sincs pénz. 6-an nem válaszoltak. lü tudja, talán eljut az illetékesekhez az a válasz, melyet a 9. pontban fogalmaztunk: Jónak tartja-e az energiaszektor privatizációját? 27-en jónak tartják, 26-an nem nyilatkoztak, 210-en viszont nem tartják jónak. Végül nem a legjobb hírünk a miniszterelnök úr és kormánya számára. A pécsváradiak ugyanis az utolsó kérdésünkre, miszerint ha a közeljövőben választásokra kerülne a sor, a Horn-kormányra szavazna- e? - A megkérdezett 260 polgártársunk közül 204 úgy nyilatkozott, nem szavazna a jelenlegi kormányra. Emellett mégis akad 26 kormányhű válasz, 30- an viszont óvatosak voltak, nem nyilvánítottak véleményt. Ha a felmérés adataiból nem is vonhatunk le messzemenő következtetéseket, polgártársaink állásfoglalásai mégis némi tájékozódást, fogódzópontot jelenthetnek számunkra. A pécsváradi kereszténydemokraták úgy vélik, életközeli, reális politikát folytatni - akár helyben, akár országos szinten - csak a lakosság, a társadalom legszélesebb rétegei véleményének ismeretében lehetséges. Hetényi Varga Károly Az Új DN október 18-i számában Simon István ügyvezető színházigazgató aláírásával „A színház nem válhat politikai viták színterévé” című cikk jelent meg. A cikk mind a Recski Szövetségről, mind személyemről nem túl hízelgőén nyilatkozott. A Recski Szövetség olyan társadalmi érdekvédelmi szervezet, amely az 1944. óta szabadságukban jogtalanul korlátozott személyek erkölcsi és anyagi rehabilitációjával foglalkozik. így a tagjai között találhatók egykori kényszermunkára hurcoltak, 1956-os munkástanács tagok vagy izgatásért elítélt kiskatonák. A mi érdek- védelmünkhöz hasonló munkát végez még három másik egyesület is, a POFOSZ, a TIB és az 56-os Szövetség. Ezek a szervezetek egymás mellett barátként dolgoznak és a nemzeti ünnepeken közösen koszorúznak. Simon István írásával kapcsolatban be kell vallanom, hogy ebben az ügyben nem látok tisztán. Ezért az események Barátként, közösen időrendi felsorolásával válaszolok. Az 1956-os forradalom emlékére Pécs város vezetősége elhatározta, hogy emlékművet építtet és ünnepséget szervez. A város polgármestere ezen célok összehangolására egy bizottságot hívott létre. A bizottság elnöke dr. Romváry Ferenc művészettörténész. Az előbb felsorolt négy érdekvédelmi szervezet is delegálhatott egy-egy tagot a bizottságba. A június 26-i bizottsági ülésen az az egyöntetű vélemény alakult ki, hogy az 1991. évi nagyszínházi ünnepséghez hasonlót kellene szervezni. Ezzel a jelenlevő Simon István is egyetértett. A következő ülésen már az előadás részleteit is kezdtük összeállítani. Azt a vitát, hogy Illyés Gyula vagy Kiss Dénes verset szavaljanak, pesti vagy pécsi legyen az ünnepi szónok, baráti és nem politikai vitának lehet nevezni! Szeptember elején az egyik bizottsági ülésen közölték a tagokkal, hogy a színház vezetősége újabb javaslattal él, mely szerint lesz egy szavalat, utána az ünnepi beszéd, majd Shakespeare színműve, a „Julius Caesar”. A négy szervezet a nagyszínház jegyeinek 15%-át megkapja elosztás céljára. A műsor változását köszönettel tudomásul vettük. Szeptember 18-án az egyes szervezetek már megtudhatták, hogy egyenként hány helyet kérhetnek. A Recski Szövetségnek hetven hely jutott volna. Szeptember 28-án volt az egykori recski haláltábor helyén létesített nemzeti emlékpark felavatása. Erre Pécsről autóbusszal mentünk el. Az utazás során közöltem tagjainkkal, hogy hetven tiszteletjegyet kapunk az ünnepi előadásra. Október 9-én újra volt bizottsági ülés, amelyen a színház részéről senki sem vett részt. Dr. Romváry Ferencre hárult a kellemetlen feladat, hogy bejelentsen egy félreértést. Ugyanis a Shakespeare darabot a Kamaraszínházban adják elő és nem a Nagyszínházban, mert ott egy „Kabaré” című darabot játszanak. Az egyes szervezetek által delegált bizottsági tagok a színházak cseréjét nem fogadták el, részben azért sem, mert így mindegyiknek kevesebb hely jutott volna. A Recski Szövetség a Kamraszínházban csak negyven helyet kaphatott volna. Kérdezem, melyik harminc tagnak mondjam, hogy őket töröltem a nézők listájáról. Október 12-én félévi közgyűlését tartotta a Recski Szövetség. Ezen közöltem, hogy a négy szervezet a színházak cseréjét nem fogadja el és a változtatást elutasítja. A Simon István által aláírt újságcikkel annyiban egyetértek, hogy az ünnep előestéjén rendezett „Kabaré” előadására egyik szervezetet sem hívta meg a színház vezetősége. Viszont meghívás hiányában a részvételt sem lehet visszautasítani. Mi a nagyszínházi megígért részvételt sohasem utasítjuk vissza, csak a kamaraszínházi előadást, vagyis a színházak cseréjét nem fogadtuk el. Az egykor meghurcolt emberek, ma zömmel kisnyugdíjasok érdekvédelmi szervezetéről megjelent egy dehonesztáló újságcikk. Nem látom tisztán, hogy ez a cikk kinek az érdekét szolgálta. Simon István szerint a Nagyszínházát azért vették el tőlünk, mert a társszervezetek között politikai viták és ellentétek feszülnek. Ezt az állítást szóban nem lehet megcáfolnom. Viszont kérem Simon Istvánt, jöjjön el a különböző ünnepi rendezvényekre és győződjön meg arról, hogy ezek a szervezetek barátként közösen koszorúznak. Dr. Breuer Pál Recski Szövetség < i
