Új Dunántúli Napló, 1996. november (7. évfolyam, 298-327. szám)

1996-11-03 / 300. szám

1996. november 3., vasárnap Magazin Dunántúli Napló 7 Viccparádé Másodszor is megkísérlünk megnevettető tréfákat nyúj­tani olvasóinknak. Ezúttal már támaszkodunk a be­küldött viccekre is. To­vábbra is várjuk rövid(!) vicceiket, lapunk címére, a borítékra kérjük, írják rá „Viccparádé”. Székely vonat. Egy vonat­fülke tele székelyekkel, be­lép egy új utas: „Na, atya­fiak, van itt hely?” Kisebb csend, majd megszólal az egyik székely: „Van bi­zony.” „Hol?” „Rajta ülünk.” Malőr. „Mondd kérlek, mi­ért olyan kék meg zöld a Manci karja?” „Mióta egy sofőr a férje, állandóan ga­rázscsípése van.” (Beküldte Meződi Sándor, pécsi olva­sónk.) Kínrímek. „Eltűrte a huzatot, mert egy nótát huzatott.” „Hallgass rám, kis fáraó, ne mássza fel a fára, jó?”. „Tudja meg a társadalom, gondjaiban társ a dalom.” (Beküldte Bokrétás András, Pécs.) ♦ Bók. „Giziké, maga szereti a szép és okos fiúkat?” „Nem, én magát szeretem, Frici- kém.” (Beküldte Balogh Já­nos, Pécs.) * A szerelem gyümölcse. „Szeretsz?” - kérdi a kagy­lólány a kagylófiút. „Igen” - válaszolja a kagylófiú. „Ak­kor is, ha mondok valamit?” „Akkor is.” - válaszolja a kagylófiú. „Gyöngyöm lesz.” * Ravasz. Megkérdezik az öreg juhászt: „Bátyám, mi­lyen a gyapja idén a birkák­nak?” „A fehéreké jó.” „És a feketéké?” „Azoké is.” „És milyen idén a szaporu­lat?” „A fehéreké jó.” „És a feketéké?” „Azoké is.” „Ne haragudjon, de miért vá­lasztja mindig ketté a két színt?” „Mert a fehérek az enyémek.” „És a feketék?” „Azok is.” Három ház. A lakatlan szi­get egyetlen angol lakóját kérdik, miért épített három házat. „Az egyik amiben la­kom, a másik a kedvenc kocsmám, a harmadik pedig az a kocsma, ahova soha sem lépek be.” * Morbid. „Ki volt az első ember, aki rájött, hogy asz- szony kell a házba?” „Kő­míves Kelemen”. Összeállította: Bozsik László Egy újabb „cárjelölt”, aki a legfontosabb területen hasonlít Jelcinre . .. Georgij herceg Az egykori Szovjetunióban az volt a közhiedelem, hogy a nagy októberi szocialista forra­dalom után - II. Miklós cár (1868-1918) és családja kivég­zése (1918 július 16) révén - sikerült kiirtani a Romanov-di- nasztiát, s így az orosz trón örökös nélkül maradt. Főleg a 90-es évektől kezdve Nyugaton egyre többet írtak a Romanov-dinasztia külföldre szakadt tagjairól - elsősorban Vlagyimir főhercegről és a fe­leségéről, Leonyidáról. Vla­gyimir közel 5 éve halott. így az orosz trónutódlás joga a ne­gyedik évtizedét meghaladt Marija Romanovnára szállt, aki Vlagyimir egyetlen lánya. Oroszország utóbbi idősza­kát figyelemmel kísérő szak­emberek szerint a monarchista mozgalom egyre erősödik: az egykori Szovjetunióból még megmaradt orosz területeken ez a mozgalom egyre vonzóbbá válik - főleg a nagy orosz biro­dalommal kapcsolatos, megfa­kult emlékek feltámasztása és az akkor uralkodott „rend” em­legetése révén ... Egyes monarchisták Marija Romanovna helyett szíveseb­ben látnának az oro^z trónon egy megfelelő férfit, aki végre igazi rendet teremtene a bete­geskedő Borisz Jelcin - súlyos problémákkal teli - Oroszor­szágában ... Marija Romanovna fiára, Georgij hercegre gondolnak, akiről a nagyapja (Vlagyimir) - a Miamiban bekövetkezett ha­lála előtt néhány órával - ezt ál­lította:- Oroszország újra cári hata­lom lesz... Ha nem is érem meg azt a napot, az unokám, Georgij lesz az új cár. Georgij Romanov herceg, aki egy Madrid melletti villá­ban nőtt fel, tudatosan készült az utóbbi időben arra, hogy egyszer majd „minden oroszok cárja” lesz. Spanyolul, angolul, franciául, németül és oroszul beszél. Megtanult vívni, lova­golni, célba lőni és dzsúdózni. Oroszország történelme iránti elkötelezettsége a nagyszülők (Vlagyimir és Leonyida) ér­deme elsősorban.-Szomorú vagyok, amikor országom szörnyű problémáit látom. Nagyon szeretném Oroszországot átmenteni egy szebb jövőnek - jelentette ki 4 évvel ezelőtt, amikor nagy lel­kesedéssel fogadták Oroszor­szágban. Egy sor nemes tulajdonsága alapján az ifjú „trónkövetelő” modem fiúnak számít. Az ágya fölött Michael Jackson képe függ, akivel személyesen is szeretett volna megismerkedni. 10 éves korában Georgij már házassági ajánlatott tett az ak­kor 7 éves spanyol Juanitának. Oroszországi népszerűségét sokan azzal is magyarázzák, hogy - fiatal kora ellenére - nem veti meg az oroszok ked­venc italát, a vodkát, s így - egy ilyen „lényeges” orosz nemzeti vonásban is hasonlít az „orosz medvére” - Borisz Jelcinre. Fölöttébb érdekes, hogy ezt az „apróságot” jóhiszeműség­gel elnézi az orosz ortodox „pravoszláv” egyház is, amely a jövőben esetleg megbízha­tóbb szövetségest és támogatót óhajt szerezni magának. Hiszen II. Alekszij pátriárka számos gesztusa egyértelműen arra utalt az elmúlt években, hogy szívesebben ölelné a keblére a Romanov-dinasztia egyik sar­ját, aki talán szavakban jobb orosz (és pravoszláv!), mint a bolsevikokból többé-kevésbé átvedlett „neopravoszlávok” egyike-másika. . . Hajzer Lajos „Oroszország egészségére!” Georgij minden jót kíván honfi­társainak A világ rejtett oldala John Travoltának végre meg­adatott, hogy zseni legyen és megismerje a világ fent említett oldalát, hiszen ő játssza a fősze­repét a Phenomenon (magyar cím: Csodabogár) című film­nek, amely november 7-től ke­rül a magyar mozinézők elé és a különleges képességekkel ren­delkező emberek életének ne­hézségeit boncolgatja. George Malley-vel (John Travolta) valami történik 37. születésnapján, ami örökre megváltoztatja életét. Unalmas élete kizökken megszokott ke­rékvágásából és új dimenziók tárulnak fel előtte. Az érinté­sére lebegni kezdenek a tár­gyak, 20 perc alatt megtanul portugálul és előre megjósolja a földrengést... Ez elég ahhoz, hogy ismerősei gyanakvással elforduljanak tőle. Jon Turteltaub rendező új filmjében népszerű témát bon­colgat, melynek lényege, hogy az emberiségnek ideje fel­hagyni azzal a gondolattal, hogy a zsenik mindig számító, hűvös észemberek. Bárki lehet zseni, akinek megadatott va­lami különleges, de természete­sen a másság egy óriási kereszt is, amit néha nagyon nehéz ci­pelni.- George Malley az a fajta önzetlen fickó, aki egész életé­ben azt leste, hogyan segíthetne az embereken, sőt egy ponton saját életét is feláldozná a töb­biek boldogulásáért. A szíve csordultig tele szeretettel, ho­lott minden oka megvan a gyű­löletre, nagylelkű, pedig az em­berek nem érdemlik meg. George pont olyan, amilyen ti­tokban mindenki szeretne lenni- én legalábbis nagyon szeret­nék hozzá hasonlítani - mondja Travolta az általa megformált szereplőről. Talán nem csak ő egyedül szeretne George-hoz hasonlí­tani. Egy kellemes századvégi tanmese érkezik hamarosan a mozikba. Érdemes okulni. Rendes Z. Csak veled jeligére küldjük a Kártyafaggató válaszát. Olva­sónk házasságának sorsára kíváncsi. Jól látja azt környezete: va­lóban a váltás, a dolgok vég­leges tisztázása felé tartanak ügyeik. Ön még reménykedik benne, hogy a férje egyszer csak váratlanul megváltozik, ismét ráérez az otthon mele­gére, újra föllángol benne a szerelem, de be kell látni, hogy ez már a múlt. A jelen a változások, a mozgások idő­szaka. Ön azonban ne vállalja fel az áldozat szerepét, ne hagyja, hogy az önnel kapcso­latos történések ön nélkül folyjanak. Erősítse meg ön­magát, de muszáj, hogy ru­galmas is legyen. Ha beszél­getni, tárgyalni akar a férjé­vel, a gyerekekkel vagy a ba­rátnővel, ne az eleve vesztes pozícióját válassza. Végül is ön volt hűséges, ön az, aki még most is szeret, ön hordoz értékeket önmagában. Ez igenis tiszteletre méltó dolog, követelje ki. Férjének barát­nője nehezen viseli a terhes­séget, de leginkább a félelem miatt, hogy valami baja lesz a babának. Ön legbelül érzi, hogy ki kellene mondania: ebből elég. Attól tart, hogy erejét megha­ladó lesz ez a döntés, pedig ha alaposan magába néz, volta­képpen már meg is hozta. Most az lenne jó, ha megbe­szélné azokkal, akik közel állnak önhöz, gyerekek, bará­tok, ismerősök. Két hibát kell elkerülnie: ne süppedjen bele a feneketlen bánatba, és ne idegesítse magát hiábavaló dolgokon, melyeken nem vál­toztathat. Férje tényleg hatá­rozatlan, legszívesebben in­gázna ide-oda. Önnek azon­ban joga van ahhoz, hogy egyértelmű és világos emberi viszonyok között élje az éle­tét. Hodnik Ildikó Gy. (Továbbra is várjuk levelei­ket, melyekben sorsuk egy ne­héz pontján várják a Kártya­faggató segítségét. A leveleket szerkesztőségünkbe küldjék.) Kényszerleszállással végződött a családi légicsata Szabályos ökölcsatát vívott egymással egy brit apa és a fia a Kanári-szigetekről az angliai Birmingham felé tartó repülő­gépen. A csetepaté résztvevőinek kilétét nem közölték, csak annyi derült ki róluk, hogy it­tasan estek egymásnak. A pi­lótának nem volt más válasz­tása, mint Lisszabonban földre tenni a gépet. A személyzet és a 200 utas biztonságát veszé­lyeztető fékezhetetlen két em­bert kiszállították, majd a gép folytatta útját Anglia felé. A verekedőkkel együtt a repülő­téren maradt a renitens csa­ládfő neje és a család egyik barátja is. Főzzünk változatosan! Ha a kamrában a télire eltett birsalma romlani kezd, még megmenthetjük, finom szőlős birslekvárt főzhetünk belőle. Ehhez a recepthez kifejezet­ten a későn érő, most kapható fekete szőlő szükséges. Egy kiló tisztított birshez 60 deka leszemezett szőlőt vegyünk. A földarabolt birset héjával és magházával együtt, néhány szem szegfűszeggel, 4-5 szem citrompótlóval, citromsavval vagy citromlével ízesített víz­ben puhára főzzük. A szőlőt hibátlan zománcú lábosban tűz fölött addig melegítünk, míg a szemek kipattognak. Szitán vagy paradicsompasz- szírozón áttörjük, a szőlőlét az ugyancsak áttört birsvelő­höz adjuk és sűrűre főzzük. Kilónként 35 deka cukrot számítva, kevés vízzel sziru­pot főzünk a cukorból, majd a lekvárhoz öntve 10 percig együtt főzzük. Kilónként egy evőkanál rumot és egy csapott mokkáskanál szalicilt véve, a rumban elkevert szalicilt a kész lekvárhoz keverjük és forrón üvegekbe töltjük. Szá- razdunsztban hagyjuk ki­hűlni. Juhászpörkölt. Fél kiló sertéslapockából hagyomá­nyos módon pörköltet készí­tünk. Egy kis fej káposztát ki- torzsázunk, cikkekre vágjuk, és elősózás nélkül a félkész pörköltbe tesszük. Együtt pu­hára főzzük. 2 deci tejfölben csomómentesre keverünk 1 púpozott kávéskanál lisztet, ezzel habarjuk be a káposztás pörköltet. W. M. Rádió mellett Azok a rossz emberek... Soha nem vé­geztem - saj­nos - pszicho­lógiai, vagy éppen szociológiai tanulmányokat s ezért - anél­kül, hogy fejthetném a titkát, néha eltűnődöm: egy ember mi­től lesz rossz, gonosz és elvi­selhetetlen? Pedig senki sem születik rossz embernek, elkép­zelhető, hogy a világraszóló gaztetteket elkövető diktátorok és más tömeggyilkosok is jó embernek születtek, szép Ids csecsemők voltak, óvodás ko­rukban ők voltak a család szeme fénye, nekik is volt any­juk, aki védte-óvta őket szere­tettel, úgy látszott, hogy tisztes­séges családi közösségben nő­nek fel, a szülők, a rokonság nagy örömére ... Aztán sorsuk más irányt vett, ráléptek a po­kolba vezető útra, s ott is végez­ték. E fentiek kivételével persze mégiscsak jók az emberek, bíz­nunk is kell az emberi jóság­ban, tisztességben. Akkor is, ha élnek köztünk rossz emberek. Nem nagyon rosszak, csak ki­csit: mondjuk durvák, pökhen­diek, hamar eljár a kezük, szá­jukból ömlik a szitok bárkire, gyerekre, asszonyra, főnökre, barátra, szomszédra, ismefősre. Indulatosak a buszon, az ABC- ben, a kocsmában, a diszkóban, az iskolában és a munkahelyen: vélt, vagy jogos sérelmeiket akár halállal is megtorolnák. Néha meg is teszik. Egy pécsi iskolában a szülők nem fizették be gyermekük okán a napközi díjat. A peda­gógusnő figyelmezteti az anyu­kát, hogy a befizetésre három nap áll rendelkezésükre, mert már számítógép végzi az isko­lai ügyvitelt, következésképpen a géprendszer keményebb fize­tési fegyelmet követel. Tudo­másul vette, elhagyta az épüle­tet, ám az addig a kocsiban vá­rakozó apuka visszarohant és minősíthetetlen hangon felelős­ségre vonta a tanárnőt. Aztán megmarkolta mellén a blúzt, amelyről a gombok is lepattog­tak és ráncigálta a folyosón, hangosan üvöltözve. A segítsé­gére siető másik tanárnőt jobb karjával úgy megütötte, hogy nekivágódott a szemközti fal­nak. Néhány nap múlva az igazgatónő behívatta a go­romba apukát, aki vérig sértve érezte magát és olyan elké­pesztő jelzőket ordítozott az egész pedagógus karra, hogy az szinte pélíla nélküli. Az igazga­tói irodából kihallatszott üvöl­téstől a folyosón lévő néhány tanárnő rémülten menekült el a helyszínről. A letámadott ta­nárnő feljelentést helyezett ki­látásba, remélhetően meg is te­szi. Bár... aggályaik vannak, félnek a rabbiátus férfitől. Egy válófélben lévő fiatal- asszony - aki ugyan egy fedél alatt él férjével - rendszeres megveretésben részesül - gyak­ran megy be kisfizetésű mun­kahelyére kék-zöldre vert arc­cal. Égy alkalommal a félje bicskát rántott, feleségét az ágyra dobta és átvágta a lábát valahol a bokája táján, de úgy, hogy a vérző sebből látható volt a megszakadt ín, vagy izomsza­lag. A körzeti orvos mentőt hí­vott volna, de az asszony kö- nyörgött, hogy ő inkább beuta­zik Pécsre a kórházba, csak a mentőt ne hívja, mert az ura még jobban megbolondul és megöli. Az „apukának” ugyan van kocsija - kettőjük szerze­ménye! - de szó sem lehet ar­ról, hogy autóval tegye meg az utat. A kórházi orvosok közöl­ték vele, hogy nekik jelenteniük kell a rendőrségnek az ügyet, de könyörögve kérte őket, meg Jegyzet ne tegyék, mert a férje félholtra veri... E fenti történetek nem „pár­ját ritkítóak. Hogy mik zajlanak le, egyes lakásajtók-ablakok mögött, a megfélemlített emberek ritkán mesélnek. Félnek a bosszútól. Némely elvadult szomszéd is terrorizálhatja akár a szőlő­szomszédjait, akár a szomszé­dos lakók seregét is. Botokkal, késekkel felfegy­verkezve támadják meg a több­nyire idős embereket, akik a „békesség kedvéért” inkább hallgatnak és csak majd lesz va­lami ... „Nem rossz ember ez, csak ha iszik, akkor tudja...” - mondják. És várnak. A nagy semmire.

Next

/
Oldalképek
Tartalom