Új Dunántúli Napló, 1996. november (7. évfolyam, 298-327. szám)
1996-11-03 / 300. szám
1996. november 3., vasárnap Magazin Dunántúli Napló 7 Viccparádé Másodszor is megkísérlünk megnevettető tréfákat nyújtani olvasóinknak. Ezúttal már támaszkodunk a beküldött viccekre is. Továbbra is várjuk rövid(!) vicceiket, lapunk címére, a borítékra kérjük, írják rá „Viccparádé”. Székely vonat. Egy vonatfülke tele székelyekkel, belép egy új utas: „Na, atyafiak, van itt hely?” Kisebb csend, majd megszólal az egyik székely: „Van bizony.” „Hol?” „Rajta ülünk.” Malőr. „Mondd kérlek, miért olyan kék meg zöld a Manci karja?” „Mióta egy sofőr a férje, állandóan garázscsípése van.” (Beküldte Meződi Sándor, pécsi olvasónk.) Kínrímek. „Eltűrte a huzatot, mert egy nótát huzatott.” „Hallgass rám, kis fáraó, ne mássza fel a fára, jó?”. „Tudja meg a társadalom, gondjaiban társ a dalom.” (Beküldte Bokrétás András, Pécs.) ♦ Bók. „Giziké, maga szereti a szép és okos fiúkat?” „Nem, én magát szeretem, Frici- kém.” (Beküldte Balogh János, Pécs.) * A szerelem gyümölcse. „Szeretsz?” - kérdi a kagylólány a kagylófiút. „Igen” - válaszolja a kagylófiú. „Akkor is, ha mondok valamit?” „Akkor is.” - válaszolja a kagylófiú. „Gyöngyöm lesz.” * Ravasz. Megkérdezik az öreg juhászt: „Bátyám, milyen a gyapja idén a birkáknak?” „A fehéreké jó.” „És a feketéké?” „Azoké is.” „És milyen idén a szaporulat?” „A fehéreké jó.” „És a feketéké?” „Azoké is.” „Ne haragudjon, de miért választja mindig ketté a két színt?” „Mert a fehérek az enyémek.” „És a feketék?” „Azok is.” Három ház. A lakatlan sziget egyetlen angol lakóját kérdik, miért épített három házat. „Az egyik amiben lakom, a másik a kedvenc kocsmám, a harmadik pedig az a kocsma, ahova soha sem lépek be.” * Morbid. „Ki volt az első ember, aki rájött, hogy asz- szony kell a házba?” „Kőmíves Kelemen”. Összeállította: Bozsik László Egy újabb „cárjelölt”, aki a legfontosabb területen hasonlít Jelcinre . .. Georgij herceg Az egykori Szovjetunióban az volt a közhiedelem, hogy a nagy októberi szocialista forradalom után - II. Miklós cár (1868-1918) és családja kivégzése (1918 július 16) révén - sikerült kiirtani a Romanov-di- nasztiát, s így az orosz trón örökös nélkül maradt. Főleg a 90-es évektől kezdve Nyugaton egyre többet írtak a Romanov-dinasztia külföldre szakadt tagjairól - elsősorban Vlagyimir főhercegről és a feleségéről, Leonyidáról. Vlagyimir közel 5 éve halott. így az orosz trónutódlás joga a negyedik évtizedét meghaladt Marija Romanovnára szállt, aki Vlagyimir egyetlen lánya. Oroszország utóbbi időszakát figyelemmel kísérő szakemberek szerint a monarchista mozgalom egyre erősödik: az egykori Szovjetunióból még megmaradt orosz területeken ez a mozgalom egyre vonzóbbá válik - főleg a nagy orosz birodalommal kapcsolatos, megfakult emlékek feltámasztása és az akkor uralkodott „rend” emlegetése révén ... Egyes monarchisták Marija Romanovna helyett szívesebben látnának az oro^z trónon egy megfelelő férfit, aki végre igazi rendet teremtene a betegeskedő Borisz Jelcin - súlyos problémákkal teli - Oroszországában ... Marija Romanovna fiára, Georgij hercegre gondolnak, akiről a nagyapja (Vlagyimir) - a Miamiban bekövetkezett halála előtt néhány órával - ezt állította:- Oroszország újra cári hatalom lesz... Ha nem is érem meg azt a napot, az unokám, Georgij lesz az új cár. Georgij Romanov herceg, aki egy Madrid melletti villában nőtt fel, tudatosan készült az utóbbi időben arra, hogy egyszer majd „minden oroszok cárja” lesz. Spanyolul, angolul, franciául, németül és oroszul beszél. Megtanult vívni, lovagolni, célba lőni és dzsúdózni. Oroszország történelme iránti elkötelezettsége a nagyszülők (Vlagyimir és Leonyida) érdeme elsősorban.-Szomorú vagyok, amikor országom szörnyű problémáit látom. Nagyon szeretném Oroszországot átmenteni egy szebb jövőnek - jelentette ki 4 évvel ezelőtt, amikor nagy lelkesedéssel fogadták Oroszországban. Egy sor nemes tulajdonsága alapján az ifjú „trónkövetelő” modem fiúnak számít. Az ágya fölött Michael Jackson képe függ, akivel személyesen is szeretett volna megismerkedni. 10 éves korában Georgij már házassági ajánlatott tett az akkor 7 éves spanyol Juanitának. Oroszországi népszerűségét sokan azzal is magyarázzák, hogy - fiatal kora ellenére - nem veti meg az oroszok kedvenc italát, a vodkát, s így - egy ilyen „lényeges” orosz nemzeti vonásban is hasonlít az „orosz medvére” - Borisz Jelcinre. Fölöttébb érdekes, hogy ezt az „apróságot” jóhiszeműséggel elnézi az orosz ortodox „pravoszláv” egyház is, amely a jövőben esetleg megbízhatóbb szövetségest és támogatót óhajt szerezni magának. Hiszen II. Alekszij pátriárka számos gesztusa egyértelműen arra utalt az elmúlt években, hogy szívesebben ölelné a keblére a Romanov-dinasztia egyik sarját, aki talán szavakban jobb orosz (és pravoszláv!), mint a bolsevikokból többé-kevésbé átvedlett „neopravoszlávok” egyike-másika. . . Hajzer Lajos „Oroszország egészségére!” Georgij minden jót kíván honfitársainak A világ rejtett oldala John Travoltának végre megadatott, hogy zseni legyen és megismerje a világ fent említett oldalát, hiszen ő játssza a főszerepét a Phenomenon (magyar cím: Csodabogár) című filmnek, amely november 7-től kerül a magyar mozinézők elé és a különleges képességekkel rendelkező emberek életének nehézségeit boncolgatja. George Malley-vel (John Travolta) valami történik 37. születésnapján, ami örökre megváltoztatja életét. Unalmas élete kizökken megszokott kerékvágásából és új dimenziók tárulnak fel előtte. Az érintésére lebegni kezdenek a tárgyak, 20 perc alatt megtanul portugálul és előre megjósolja a földrengést... Ez elég ahhoz, hogy ismerősei gyanakvással elforduljanak tőle. Jon Turteltaub rendező új filmjében népszerű témát boncolgat, melynek lényege, hogy az emberiségnek ideje felhagyni azzal a gondolattal, hogy a zsenik mindig számító, hűvös észemberek. Bárki lehet zseni, akinek megadatott valami különleges, de természetesen a másság egy óriási kereszt is, amit néha nagyon nehéz cipelni.- George Malley az a fajta önzetlen fickó, aki egész életében azt leste, hogyan segíthetne az embereken, sőt egy ponton saját életét is feláldozná a többiek boldogulásáért. A szíve csordultig tele szeretettel, holott minden oka megvan a gyűlöletre, nagylelkű, pedig az emberek nem érdemlik meg. George pont olyan, amilyen titokban mindenki szeretne lenni- én legalábbis nagyon szeretnék hozzá hasonlítani - mondja Travolta az általa megformált szereplőről. Talán nem csak ő egyedül szeretne George-hoz hasonlítani. Egy kellemes századvégi tanmese érkezik hamarosan a mozikba. Érdemes okulni. Rendes Z. Csak veled jeligére küldjük a Kártyafaggató válaszát. Olvasónk házasságának sorsára kíváncsi. Jól látja azt környezete: valóban a váltás, a dolgok végleges tisztázása felé tartanak ügyeik. Ön még reménykedik benne, hogy a férje egyszer csak váratlanul megváltozik, ismét ráérez az otthon melegére, újra föllángol benne a szerelem, de be kell látni, hogy ez már a múlt. A jelen a változások, a mozgások időszaka. Ön azonban ne vállalja fel az áldozat szerepét, ne hagyja, hogy az önnel kapcsolatos történések ön nélkül folyjanak. Erősítse meg önmagát, de muszáj, hogy rugalmas is legyen. Ha beszélgetni, tárgyalni akar a férjével, a gyerekekkel vagy a barátnővel, ne az eleve vesztes pozícióját válassza. Végül is ön volt hűséges, ön az, aki még most is szeret, ön hordoz értékeket önmagában. Ez igenis tiszteletre méltó dolog, követelje ki. Férjének barátnője nehezen viseli a terhességet, de leginkább a félelem miatt, hogy valami baja lesz a babának. Ön legbelül érzi, hogy ki kellene mondania: ebből elég. Attól tart, hogy erejét meghaladó lesz ez a döntés, pedig ha alaposan magába néz, voltaképpen már meg is hozta. Most az lenne jó, ha megbeszélné azokkal, akik közel állnak önhöz, gyerekek, barátok, ismerősök. Két hibát kell elkerülnie: ne süppedjen bele a feneketlen bánatba, és ne idegesítse magát hiábavaló dolgokon, melyeken nem változtathat. Férje tényleg határozatlan, legszívesebben ingázna ide-oda. Önnek azonban joga van ahhoz, hogy egyértelmű és világos emberi viszonyok között élje az életét. Hodnik Ildikó Gy. (Továbbra is várjuk leveleiket, melyekben sorsuk egy nehéz pontján várják a Kártyafaggató segítségét. A leveleket szerkesztőségünkbe küldjék.) Kényszerleszállással végződött a családi légicsata Szabályos ökölcsatát vívott egymással egy brit apa és a fia a Kanári-szigetekről az angliai Birmingham felé tartó repülőgépen. A csetepaté résztvevőinek kilétét nem közölték, csak annyi derült ki róluk, hogy ittasan estek egymásnak. A pilótának nem volt más választása, mint Lisszabonban földre tenni a gépet. A személyzet és a 200 utas biztonságát veszélyeztető fékezhetetlen két embert kiszállították, majd a gép folytatta útját Anglia felé. A verekedőkkel együtt a repülőtéren maradt a renitens családfő neje és a család egyik barátja is. Főzzünk változatosan! Ha a kamrában a télire eltett birsalma romlani kezd, még megmenthetjük, finom szőlős birslekvárt főzhetünk belőle. Ehhez a recepthez kifejezetten a későn érő, most kapható fekete szőlő szükséges. Egy kiló tisztított birshez 60 deka leszemezett szőlőt vegyünk. A földarabolt birset héjával és magházával együtt, néhány szem szegfűszeggel, 4-5 szem citrompótlóval, citromsavval vagy citromlével ízesített vízben puhára főzzük. A szőlőt hibátlan zománcú lábosban tűz fölött addig melegítünk, míg a szemek kipattognak. Szitán vagy paradicsompasz- szírozón áttörjük, a szőlőlét az ugyancsak áttört birsvelőhöz adjuk és sűrűre főzzük. Kilónként 35 deka cukrot számítva, kevés vízzel szirupot főzünk a cukorból, majd a lekvárhoz öntve 10 percig együtt főzzük. Kilónként egy evőkanál rumot és egy csapott mokkáskanál szalicilt véve, a rumban elkevert szalicilt a kész lekvárhoz keverjük és forrón üvegekbe töltjük. Szá- razdunsztban hagyjuk kihűlni. Juhászpörkölt. Fél kiló sertéslapockából hagyományos módon pörköltet készítünk. Egy kis fej káposztát ki- torzsázunk, cikkekre vágjuk, és elősózás nélkül a félkész pörköltbe tesszük. Együtt puhára főzzük. 2 deci tejfölben csomómentesre keverünk 1 púpozott kávéskanál lisztet, ezzel habarjuk be a káposztás pörköltet. W. M. Rádió mellett Azok a rossz emberek... Soha nem végeztem - sajnos - pszichológiai, vagy éppen szociológiai tanulmányokat s ezért - anélkül, hogy fejthetném a titkát, néha eltűnődöm: egy ember mitől lesz rossz, gonosz és elviselhetetlen? Pedig senki sem születik rossz embernek, elképzelhető, hogy a világraszóló gaztetteket elkövető diktátorok és más tömeggyilkosok is jó embernek születtek, szép Ids csecsemők voltak, óvodás korukban ők voltak a család szeme fénye, nekik is volt anyjuk, aki védte-óvta őket szeretettel, úgy látszott, hogy tisztességes családi közösségben nőnek fel, a szülők, a rokonság nagy örömére ... Aztán sorsuk más irányt vett, ráléptek a pokolba vezető útra, s ott is végezték. E fentiek kivételével persze mégiscsak jók az emberek, bíznunk is kell az emberi jóságban, tisztességben. Akkor is, ha élnek köztünk rossz emberek. Nem nagyon rosszak, csak kicsit: mondjuk durvák, pökhendiek, hamar eljár a kezük, szájukból ömlik a szitok bárkire, gyerekre, asszonyra, főnökre, barátra, szomszédra, ismefősre. Indulatosak a buszon, az ABC- ben, a kocsmában, a diszkóban, az iskolában és a munkahelyen: vélt, vagy jogos sérelmeiket akár halállal is megtorolnák. Néha meg is teszik. Egy pécsi iskolában a szülők nem fizették be gyermekük okán a napközi díjat. A pedagógusnő figyelmezteti az anyukát, hogy a befizetésre három nap áll rendelkezésükre, mert már számítógép végzi az iskolai ügyvitelt, következésképpen a géprendszer keményebb fizetési fegyelmet követel. Tudomásul vette, elhagyta az épületet, ám az addig a kocsiban várakozó apuka visszarohant és minősíthetetlen hangon felelősségre vonta a tanárnőt. Aztán megmarkolta mellén a blúzt, amelyről a gombok is lepattogtak és ráncigálta a folyosón, hangosan üvöltözve. A segítségére siető másik tanárnőt jobb karjával úgy megütötte, hogy nekivágódott a szemközti falnak. Néhány nap múlva az igazgatónő behívatta a goromba apukát, aki vérig sértve érezte magát és olyan elképesztő jelzőket ordítozott az egész pedagógus karra, hogy az szinte pélíla nélküli. Az igazgatói irodából kihallatszott üvöltéstől a folyosón lévő néhány tanárnő rémülten menekült el a helyszínről. A letámadott tanárnő feljelentést helyezett kilátásba, remélhetően meg is teszi. Bár... aggályaik vannak, félnek a rabbiátus férfitől. Egy válófélben lévő fiatal- asszony - aki ugyan egy fedél alatt él férjével - rendszeres megveretésben részesül - gyakran megy be kisfizetésű munkahelyére kék-zöldre vert arccal. Égy alkalommal a félje bicskát rántott, feleségét az ágyra dobta és átvágta a lábát valahol a bokája táján, de úgy, hogy a vérző sebből látható volt a megszakadt ín, vagy izomszalag. A körzeti orvos mentőt hívott volna, de az asszony kö- nyörgött, hogy ő inkább beutazik Pécsre a kórházba, csak a mentőt ne hívja, mert az ura még jobban megbolondul és megöli. Az „apukának” ugyan van kocsija - kettőjük szerzeménye! - de szó sem lehet arról, hogy autóval tegye meg az utat. A kórházi orvosok közölték vele, hogy nekik jelenteniük kell a rendőrségnek az ügyet, de könyörögve kérte őket, meg Jegyzet ne tegyék, mert a férje félholtra veri... E fenti történetek nem „párját ritkítóak. Hogy mik zajlanak le, egyes lakásajtók-ablakok mögött, a megfélemlített emberek ritkán mesélnek. Félnek a bosszútól. Némely elvadult szomszéd is terrorizálhatja akár a szőlőszomszédjait, akár a szomszédos lakók seregét is. Botokkal, késekkel felfegyverkezve támadják meg a többnyire idős embereket, akik a „békesség kedvéért” inkább hallgatnak és csak majd lesz valami ... „Nem rossz ember ez, csak ha iszik, akkor tudja...” - mondják. És várnak. A nagy semmire.
