Új Dunántúli Napló, 1996. november (7. évfolyam, 298-327. szám)

1996-11-03 / 300. szám

1996. november 3., vasárnap Magyarország - Dél-dunántúl Biüántúli Napló 5 Amerikai komiszkenyér „Nem otthon vagy, anyád sem lakik itt. Éppen ezért pakolj el magad után!” - olvasható a fel­irat a Grafenwörh-i amerikai támaszpont egyik laktanyájá­nak közös konyhájában. A „bakák” - köztük nők is - egy­szobás-fürdőszobás lakásokat kapnak, s ha igénylik, a saját bútoraikat is ideszállítja a had­sereg. A közös konyha - az el­engedhetetlen jégkockakészítő géppel - mint kiderül, csak a hobbifőzőknek való. A bázis lakói az étteremben naponta többször is ingyen végigehetik a háromfogásos menüt. * Csaknem fekszem a vezető­ülésben. Taposom a gázt, a műszer szerint vagy hetven mérfölddel „nyomulunk” a tankcsata kellős közepén. Há­rom monitoron figyelem az el­igazításon térképen mutatott terepet. Dörrenés, meglódu­lunk; oké, ezt megúsztuk - hal­lom „parancsnokomat”, a né­ger századost. - Állj meg, nem tudok célozni! - kiabál a fül­hallgatóban kaposvári tévés kolléganőm, a „lövész” - aztán kilövi a hatodik ellenséges tankot is. Amikor később visz- szanézzük a csatát, kiderül: mi voltunk a legeredményeseb­bek. Nekünk csak szórakozás volt, de a számítógépes szimu­látorközpont - 42 tankkal, 27 páncélozott szállító harci jár­művel, darabjuk hárommillió dollár - a bázison megfordulók kiképzésének elengedhetetlen feltétele. Mert az amerikai ka­tonának bármikor képesnek kell lennie a konfliktusokba való beavatkozásra. A 7. hadsereg Nümbergtől jó hatvan kilométerre lévő ki­képző támaszpontján szervezik az IFOR-missziót is. A „csúcs­időben” naponta 72 ezer adag étel, 85 ezer liter víz, 86 ezer gallon üzemanyag, 138 „egy­ség” lőszer ment innen Ta- szárra, majd onnan tovább. Grafenwöhr-t az az ötezer amerikai is megjárta, akik a jö­vőben ügyelnek majd a töré­keny boszniai békére. A búcsúzáskor a sajtótiszt érmet ad. emlékül. A felirata, akár a bázis bejárata fölötti: Train to win. Eddz, hogy győzz. Balogh Zoltán A körleten kívül mindig minden élesben megy. Az őrnagy és emberei a lőtéren csak látszó­lag „lazák” egy sikeres helikopteres bevetés után. Hívogató cellák „Jaj de jó, hogy megvagyok! ” - üdvözölte a rendőröket az idős mohácsi kerékpártolvaj. A mű­balhéval, úgy tetszik, bérletet váltott néhány havi cella-létre. Mert számára a börtön: a fedél, a meleg és az étel. Nincs itt mese, a rácsokon, bizony van akinek nem csak túllenni jó. A jelenség nem új, olyannyira nem, hogy századelőnk egyik nyugatos publicistája no­vellát is szentelt a magányos férfi­nak, aki kará­csony közeledtén, áhítva a társa­ságot és némi kedvességet, aranygyűrű lopást ismert be ár­tatlanul. Apróbb szabálysértésekkel - például a látványos kirakat-betö­réssel - bekéredzkedni a bör­tönbe, jó 5-6 éve volt igazán nagy divat. Különösen a fagyos hetekben. Azóta nehezebb az élet, de érdekes módon újabban városonként legfeljebb egy-egy ilyen fogva tartott akad az évben. Például Pécsett egy munkanél­küli férfi, aki édesanyja halála után nem bírta a lakásrezsit. Egy másikat épp a kuka mellől csíp­tek fel. Siklós is volt kreált bűn­tett. Kevesebben vannak, talán mert nem zaklat már ,,kmk”-kat a rendőrség, és egyre felkészül­tebb a nincstelenek szociális ellá­tórendszere is. A benti lét farkastörvényei mások. Ott pénz helyett a fizikai erő segít a hierarchia csúcsára. De a leginkább elviselhetetlen mégis az unalom. Vagy még­sem? -Sokaknak kéne bejön­niük, hogy megértsék, mi folyik Kirakatbetörésért pár hónap jár FOTÓ: LÖFFLER GÁBOR kint. Itt sokat gondolkodom - mondja a huszonéves, jó kifeje­zőkészségű Orsós János, aki­nek szintén „jól jött” a koszt és a kvártély a Baranya Me­gyei Bünte­tés-végrehaj­tási Intézet fa­lai között. Nem sokkal jobb a komlói átmeneti szál­láson sem, toldja meg. Édesanyja meghalt, ita­los apja a hát­ralékok miatt egyszobásra cserélte az addigi tágas otthont. Felesége és pici gyerekük az anyósához költözött, ő maradt az utcán. Most szipuzásért hozták be, ahogy legutóbb is, egy évvel ezelőtt. Utolsó munkahelyét, a bányát is bezárták. Három éve hiába kopogtat munkáért.-Sok minden nem sikerült nekünk együtt. Hát először is lé­tezni nem. Nem tudtunk felmu­tatni semmit - mondja volt fe­leségéről, akivel a válás óta megjavult a kapcsolatuk. Egyébként „magányos farkas”. - Egy barátom volt, de a végén olyan céltalan lett, züllött. Az­tán felakasztotta magát.- Régen, amikor kölyök vol­tam, sokszor kiszaladtam az ut­cára, hogy megszerezzek vala­mit. Vagányságból. És jó volt. De most, ha valami az enyém, nem érzem, hogy megvan - folytatja tovább. Terveknek vi­szont most sincs híján: normá­lis munkát, normális családot szeretne. Addig is: gondolko­dik. Ott bent, a börtönben, ahol meleg a radiátor. Tröszt E. Krakkóban öt éve várják a zlotyt A Wagabund szálló emlékezetes marad a Baranya Megyei Füg­getlen Cigányszövetség körében. A búcsúzóul otthagyott tartozá­suk kamata 1991 óta „ketyeg” a Lengyel-Magyar Baráti Társaság számláján. A szakállas, csak ép­pen el nem évült ügy akkor pat­tant ki, amikor Pécs önkormány­zati küldöttsége látogatott nem­régiben Krakkóba. A krakkói ba­ráti társaság nyomban odapende- rült a városházára a pécsi delegá­ció érkezésének hírére. Eredeti­leg úgy 300 dollár tartozásról volt szó, de - mint Rozs András kisebbségi referenstől megtud­tuk - tavaly küldött kemény­hangú levelükben már 1700-at követeltek. A nem éppen ünnepi esemény váratlanul érte a pécsi önkormányzat képviselőit. Jólle­het civiljogi a probléma, valami­lyen lépés mégis elképzelhető. Hiszen nem zárható ki, hogy a kínos fiaskó árnyékot vethet a városok leendő testvér-frigyére. A Baráti Társaság telefonon elért tagja lakonikusan közölte: ebben az ügyben nem nyilatko­zik lapunknak. Egy aushwitzi úthoz kértek hajdan segítséget a lengyel nagykövetségtől, amely a csereutazást javasolva irányí­totta a szövetséget a baráti társa­sághoz. - Amikor a portás kér­te, kifizettem volna a szállást, de dollárban nem fogadta el - mondja Kalányos Ferenc. - Hazajöttünk, és azóta többször is hívtuk őket, hogy viszonoz­hassuk a vendéglátását. Ren­dezzük az összeget, mihelyt az egyesületünk pénzhez jut. És a meghívásunk most is él. Tröszt Túlszámlázás - fű alatt? Többen szorongva várják a pos­tást, mikor érkezik, mikor dobja be a szolgáltatócégek gyakran tetemes számláit. Ki­szolgáltatottnak érzik magukat, nem tudják miért kell ennyit vagy annyit fizetni. Legutóbb a MATÁV keve­redett gyanúba, többen pana­szolták, számláik irreálisan magasak lettek, s csak hosszas procedúra után sikerült igazu­kat - a túlszámlázás tényét - bizonyítani. Természetesen a reklamáció kivizsgálása alatt a MATÁV magánál tartotta pén­züket. Nem csoda, hogy felröp­pent a hír: a telefontársaság anyagi gondokkal küzd, ezért volt szüksége hirtelen pénzre. Reiner Ágoston, a MATÁV pé­csi területi igazgatója szerint a fenti állítás merőben abszurd. Érti azonban, hogy a számla- terhek kifizetése egyre nehe­zebb sokak számára, türelmet­lenekké válnak, s előfordul, hogy úgy gondolják, keveseb­bet kellene fizetniük. így tör­ténhet, hogy a reklamációk 90 százaléka megalapozatlan. Történnek persze hibák, an­nak ellenére, hogy a hívások utólagos lekérésének elektroni­kus háttere a legtöbb helyen már adott. Ekkor a vizsgálat időtartama egy héttől két hóna­pig terjedhet. A különbözeti összeget azonban kérésre min­den esetben hajlandóak vissza­fizetni. Kincse Sz. Ö. Ismét a Unique-ról Az Új VDN egy hét előtti, Re­ményt vesztett Unique-osok című írása félreérthetően tájé­koztatott az állampolgári jogok országgyűlési biztosainak tevé­kenységéről. Az ombudsman általános helyettesének megál­lapítása, hogy az ügyben eljárt - és általa vizsgált - hatóságok intézkedése, vagy ennek elmu­lasztása nem okozott alkotmá­nyos visszásságot, nem jelenti azt, hogy a panaszosoknak kárt okozó személyek, így az Uni­que Transtrade Kft. vezetői vagy alkalmazottai az ügyben a törvények betartásával jártak el. Másrészt dr. Polt Péter jelen­tésében az áll, hogy „Mivel te­hát a nyomozás megszüntetése törvényi indok alapján történt, ennek valószerűségét pedig az országgyűlési biztos nem vizsgálhatja, a nyomozás megszüntetése miatt alkotmá­nyos visszásságot nem állapí­tottam meg.” Drágább lesz a víz Dombóváron A Dombóvár és Környéke Vízmű Kft. éves rendes tag­gyűlésére kerül sor novem­ber 6-án, melynek során fontos téma lesz a lakossá­got érintő vízdíjak emelése. Ma a 64 Ft köbméterenkénti díj a legolcsóbb Tolna me­gyében. Tekintettel az inflá­cióra, 25 százalékkal kíván­ják ezt az összeget emelni, s a befolyó pénzekből telik majd a fejlesztésekre is. Pittbullok szabadon A tervezett pittbulltörvény, melynek értelmében ivarta- lanítani kell a harci kutyá­kat, ellenkező esetben mi­nimum két év szabadság- vesztésre ítélhető a tulajdo­nos, értesüléseink szerint már most érezteti hatását. A pécsi Kertvárosban több szabadon engedett ilyen jó­szágot láttak, amelyek gazda nélkül kószálnak. Uzdi lelkek harangja Tegnap délután a Sárszent- lőrinc melletti Űzd község­ben megszólalt az „Uzdi lelkek haranga”. A mille- centenáriumi lélekharang szentelésére ökumenikus is­tentisztelet keretében került sor. Leleplezték Meilinger Ferenc, helybéli fafaragó Emese álma című szobrát is a kulcsosház udvarán, s dél­után Csepregi Béla, nyu­galmazott evangélikus tisz- teletes mondott beszédet az Uzdi Népfőiskola tanévnyi­tóján. A feltaláló engedelmes, de ellentmond A szekszárdi Tischler János fel­találta a fagyálló téglaburkolót. Később úgy gondolta, ha ezekbe a téglákba beleéget bi­zonyos mennyiségű zománc­vagy galvániszapot, attól még az fagyálló marad és megsza­badul az ország attól a millió­nyi hordótól, amelyekben jelen­leg felmérhetetlen mennyiségű veszélyes hulladékot tárolnak. A feltaláló engedélyt is ka­pott a kísérleti gyártásra. A Technomat Kft.-n keresztül (ez azóta felszívódott) a Szekszárd palánki téglagyár területére szállítottak 518 tonna első ve­szélyességi osztályba tartozó galvániszapot és 375 tonna ve­szélyes hulladékkal szennyezett téglatörmeléket. Saját telephe­lyén, a csatári téglagyárban 34 tonna galvániszapot és 1280 tonna zománciszapot tárolt be. Később az engedélyt vissza­vonták tőle, de a veszélyes hul­ladékok elszállításáról senki sem gondoskodott. Több tízmil­liós büntetéseket is kiosztottak, de annak nem volt gazdája, így az állam csomagoltatta át az „anyagot” több millió forintért. Legutóbb maga Baja Ferenc környezetvédelmi miniszter lá­togatott Szekszárdra, ahol ke­ményen összekaptak Tischler úrral, olyannyira, hogy a mi­niszter faképnél hagyta a vál­lalkozót, mondván, olyan em­berrel nem tud tárgyalni, aki képtelen felfogni, hogy hány száz millió forint kárt okozott az országnak. A közelmúltban a megbízást elnyerő Tolna Megyei Környe­zetvédelmi Kft. (a humoros a dologban, hogy a palánki tégla­gyár területe a kft. birtokában van, így ők adták bérbe a veszé­lyes hulladék tárolására) meg­kezdte a hordók elszállítását. Tischler János továbbra is ál­lítja, hogy az ő találmánya ki­tűnő és alkalmas a veszélyes hulladékok hasznossá alakítá­sára. így a szállítás törvényte­len, jelentette ki, ennek ellenére eltűrte, hogy elvigyék a telep­helyről a zománc- és a galváni­szapot. Amíg be nem bizonyo­sodik: találmány-e, veszélyes-e vagy nem a Tischler-tégla, ad­dig a tőle elszállított veszélyes hulladékot megsemmisíteni nem lehet. Egyébként Tischler János ellen bírósági eljárás van folyamatban ebben az ügyben. Szakemberek azt mondják: ha a szekszárdi feltalálónak lesz igaza az egész világ az ő nevétől lesz hangos ... Hazafi Zsolt Imbolygó apró, őszi lángok: milliárd fohásza a földieknek. Hitünk a múltban és a messzi jövőben, hitünk abban, hogy magunk sem múlunk el nyomtalanul^ lelkekből. Fotó: Löffler (iáhor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom