Új Dunántúli Napló, 1996. november (7. évfolyam, 298-327. szám)

1996-11-17 / 314. szám

1996. november 17., vasárnap Magazin íMiántúli Napló 7 Viccparádé Morbid. „Mi a különbség az anyós és a daganat kö­zött?” „A daganatok között van jóindulatú is.” „És me­lyik a jóindulatú?” „Ame­lyik megtámadja az anyóst.” Vendéglátás. Vak dobos és süket zongorista játszik egy éjszakai lokálban. A dobos odaszól a zongoristá­nak: „Hé, Joe, táncolnak még?” „Miért, mi még ját­szunk?” (Beküldte Katona Endre, Lippó.) Vendéglátás 2. Bemegy a félszemű seriff a vadnyu­gati csehóba. A lövöldözés­ben kilövik a másik szemét, annyi ereje marad, hogy megszólaljon: „Úgy-úgy fiúk, először a lámpát!” Vitamin. „A-, B-, C- vagy D-vitamint íijak fel a kisfiúnak?” „Teljesen mindegy, még nem tud ol­vasni.” (Beküldte Balogh János, Pécs) Füstölgés. Két kémény beszélget. „Úgy látom, fá­radt vagy.” „Igen, egy tíz percre ledőlök.” Építészet. „Szobahőmér­sékleten köt?” „A nagy­mama.” Állati. Mi lesz, ha a medve ráfekszik egy szelet kenyérre? Bundáskenyér. Rejtély. ,Mondd, miért nem lehet a Lánchídon bica- jozni?” „Mert nincs rajta pedál.” (Beküldte Gölz Já­nos, Kaposvár.) Rendőr. Rendőrnek je­lentkezik a fiatalember. „Mit lát itt az irodában?” - kérdi a rendőrtiszt. „íróasz­talt, írógépet, tollat. A fal mellett páncélszekrényt, rajta csizmát, lábszaga van.” „Rendben van, alkalmas rendőrnek.” Sportszeretet. Nagyma­májával beszélget Pistike. „Nem szeretem Anyut.” .Miért?” „Mert mindig a fenekemre üt.” „És Aput se szeretem.” .Miért?” „Mert mindig a fejemre ver” „Ak­kor kit szeretsz?” „A PMFC-t, mert az nem ver meg senkit.” Továbbra is várjuk rövid tréfáikat lapunk címére (Pécs, Rákóczi út 34), a bo­rítékra vagy levelezőlapra kérjük, írják rá: „Viccpa­rádé”. Összeállította: Bozsik László Az Acapulco akciócsoport csinos filmbeli Ashley-je sarja az MTV-1 Október elején kezdte az MTV 1 az igen izgalmas Acapulco ak­ciócsoport című amerikai tévé- film-sorozat ismétlését. A hazai nézők közül kevesen tudják, hogy az Ashley szerepét alakító csinos hölgy nem más, mint az egykori Jugoszlávia egyik ne­ves szülöttje: Catherine Oxen- berg (34), Elizabeth hercegnő lánya. A Berlinben megjelenő Super Illu című hetilap bemu­tató írásában a „leghíresebb szerbek” közé sorolta. A Denver Klan című soro­zatban feltűnt színésznő ma­gánélete tele van rejtéllyel. Er­ről maga Catherine gondosko­dik, hiszen a Beverly Hills-i lu­xusvillájában csupán kertészt tart és egy gyermekgondozót a ma már 5 éves kislány mellett. (Képünkön a színésznő még a műsorán néhány hónapos korú kislányá­val látható.) Eddig nem árulta el, hogy ki a kislány apja, és azt sem, hogy ki az a férfi, akinek hajlandó újabb gyerekeket szülni. Hajzer Lajos Catherine Oxenberg A szerb hercegi család Kártv atóS3 Egy nyugdíjas frontmester írt a Kártyafaggatónak, de jeligé­jét sajnos nem tudtuk ponto­san kiolvasni. Reméljük, így is magára ismer majd. Két anyagi jellegű problémáról kérdezett, de mivel túl általá­nos volt a kérdésfelvetése, csak azt tudjuk megvizsgálni, milyen az általános anyagi helyzete, illetve: jön-e, és ha igen, milyen irányból javulás. Egyelőre inkább az akadá­lyok láthatók, semmint a kö­zelgő segítség. Ha nőktől vagy rokonoktól vár együtt­működést, akkor csalódás ér­heti. Hozzátartozói egyébként is azt gondolták, hogy ön mel­lett nagyobb anyagi jólétben élhetnek majd, különösen igaz ez egy olyan leszárma­zottjára, akit házasságkötése­kor támogatott. Egykori mun­kahelyéről még mindig vár jó híreket, de erre kevés az esély. Súlyosbítja a helyzetet egy krónikus betegsége is, és az csak mostanában derült (vagy derül) ki, hogy a ház, a környezet, ahol él, nem segíti a gyógyulásban. Sokat remél egy régi cimborától, akit igazi barátsággal szeret, bár a má­sik hűsége már megkopott ön iránt. Javasoljuk, hogy csupán érzelmi alapon ne vágjon bele semmilyen vállalkozásba, üz­letbe. Klimax jeligére azt üzen­jük: a személy, akiről kérdez, kora ellenére sok reakciójá­ban gyermekes. Hirtelen ha­ragú, könnyen pánikba esik, de a háttérben folytatott pietykázás sem idegen tőle. Jelenleg rendkívüli erőfeszí­téssel meg akar felelni a fő­nökének a munkahelyén, ez sok energiáját elveszi, oly­annyira, hogy időnként azon jár az esze, hogyan hagyhatná abba az egészet, hogyan lép­hetne ki. Otthonában nem tá­mogatják eléggé, illetve nem bíznak meg teljesen a hűsé­gében. A szívére ügyeljen el­sősorban, mert szívritmusza­varok valószínűsíthetők. Hodnik Ildikó Gy. (Szerkesztőségünk címén to­vábbra is várjuk leveleiket.) Az Űj Dunántúli Napló Barátainak Klubja Novemberi programajánlat November 22-én délután 5 órá­tól a Pécsi Nyomdász Egylet­tel Erzsébet és Katalin kö­szöntőt rendeznek a pécsi Havihegyi Vendéglőben. (Megközelíthető a tettyei au­tóbusz végállomástól.) Be­lépő nincs, fogyasztás egyé­nileg. Zene, tombola a Plas- tex Szövetkezet ajándéktár­gyaiból. v November 29-től kedvez­ményes áron egynapos kará­csony előtti autóbuszos be­vásárlómat indít a klub a ZEUSZ Utazási Iroda szer­vezésében Triesztbe. Jelentkezés a pécsi Feren­cesek u. 1. szám alatti irodá­ban (telefon: 210-965) hétfő­től péntekig 9-től délután 4 óráig. Főzzünk változatosan! Bözsi kalácsa. Hozzávalók: 60 deka liszt, 1,5 deciliter étolaj, 4 deciliter tej, 3 tojás sárgája, 40 szem édesítőszer (pl. Édeske), 1 kávéskanál cukor, 3 evőkanál kakaó, 2 evőkanál cukros őrölt fahéj, 5 deka élesztő. Az élesztőt 1 deciliter tejben a cukorral fölfuttatjuk. Az étolajat el­keverjük a tojássárgákkal, 3 deciliter tejjel, amiben az édesítőszert föloldottuk. Összedolgozzuk a liszttel, majd az élesztővel. A tésztát 2 részre vesszük, az egyikhez hozzátesszük a kakaót és el­dolgozzuk vele. A sárga és a barna tésztát egyforma nagy­ságúra nyújtjuk. A sárgát megkenjük étolajjal, meg­szórjuk fahéjas cukorral, rá­borítjuk a barna tésztát és feltekerjük, mint a bejglit. A kalácsrudak tetejét áthúzzuk étolajjal, és kivajazott, lisz­tezett tepsibe fektetjük. Ke- leszteni nem kell. Akkor gyújtjuk be a sütőt, amikor a kalácsot betesszük. Teljes lángon sütjük kb. 25 percig. Sült hagyma köretnek. Kari­kára szeletelünk 6-8 fej kö­zepes nagyságú vöröshagy­mát. 2 deciliter olajjal, fél deciliter fehérborral, sóval, borssal, majoránnával páclét készítünk és a szeletelt hagymára öntjük. Hideg he­lyen állni hagyjuk 3-4 órát. Ézután lecsepegtetjük, és vajjal kikent tűzálló tálba te­rítjük. A tetejére vajdarabká­kat morzsolunk. Forró sütőbe toljuk, és 15 percig sütjük. Még forrón füstölt sajtot re­szelünk rá. Húsok mellé ad­hatjuk. W. M. Ötéves évforduló A Reader's Digest Válogatás című havilap magyar nyelvű megjelenésének ötéves évfor­dulója alkalmából a novemberi szám elején közli Göncz Árpád ünnepi köszöntőjét. A gazdag tartalomból itt most két írásra hívjuk fel a figyelmet. A Melyik nép a legboldo­gabb? c. cikkben azt a meg­lepő választ adják, hogy az iz­landiak. A Gallup Intézet 18 nemzet körében végzett köz­vélemény-kutatása szerint az izlandiak 87 %-a elégedett az életével, míg az amerikaiak csak 83 %-ban, a japánok 60 %-ban. Az utolsó hely ezen a listán Magyarországé, 21 “fo­kai. Az indoklásban többek között az szerepel, hogy az iz­landiak megtanulták, hogyan élvezzék azokat a természeti kincseket, amijük van. Ehhez tartozik az is, hogy kiváló az oktatás és az egészségügyi el­látás, a legalacsonyabb az egész világon a csecsemőha­landóság, és csaknem a leg­magasabb az átlagéletkor. Az Izlandi Egyetem szociológusa, Thoroful Thorlindsson mondja: -Kultúránkat a ter­mészet szigora színezi. Ezért viseltetnek az izlandiak türe­lemmel az élet problémái iránt. Nem várják el azt a fajta stabili­tást, amelyet a más nemzetek. Jó hírek a kávéról — jelenti ki a másik írás címe. Egyre nagyobb a választék, megállt a fogyasztás csökkenés, és az egészséggel kapcsolatos új hí­rek is meglepően jók. A kuta­tások még mindig nem bizo­nyították a koffeinnek koráb­ban tulajdonított legfőbb „bű­nöket”. Úgy tűnik, hogy az át­lagember nem kockáztatja egészségét a mérsékelt kávé­fogyasztással. Amerikai virsli Oroszországban A hot dog belopta magát az oro­szok szívébe. Bár még nem is olyan régen ízlelgetik az ameri­kai stílusú gyorsételt, Oroszor­szág mára az amerikai virsli legnagyobb tengerentúli vásár­lójává vált. Az ismert gyorsétterem-lán­cok közül egyébként a McDo­nald’s öt éve nyitotta meg első oroszországi éttermét, s azóta is a legnagyobb forgalmú lánc­szeme a világ 79 országában 15 ezer étteremből álló hálózatnak. A Pizza Hut szintén jelen van e piacon, s nem kívánt lemaradni a Pepsi Co. sem, mely két éve például a moszkvai metró labi­rintusába vette be magát, hogy ott ételválasztékával, így hot doggal is várja az utazókat. Oroszország tavaly 24 millió kilogrammnyi virslit importált az Égyesült Államokból, több mint a kétszeresét az egy évvel azelőttinek. Mint az AP írta, az amerikai agrártörvény módosí­tása révén még ennél is többet szállíthatnak az olcsó és kalóri­adús ételekre vágyó orosz pi­acra. A virsli, azaz a „szosziszka” ráadásul mindennapos ételnek számít Oroszországban, hiszen tetszés szerint reggelire, ebédre és vacsorára is fogyasztják. A hot dogra és más amerikai agrár­termékre a Szovjetunió felbom­lása után nőtt meg az oroszok étvágya, mivel a hazai állatte­nyésztés nem tudott lépést tar­tani a gazdasági reformokkal. A Clinton-kormányzat és a kongresszus az exporthiteleket kulcsfontosságú kereskedelmi fegyverként kezeli, s az idén 3,4 milliárd dollárt biztosít a kivitel előmozdítására szerte a világon. E hatalmas összegből Oroszor­szág 50 millióval részesül, és hot dog volt az első olyan nagy értékű üzlet, melyet az új szabá­lyok alapján exporthitelben ré­szesítettek. RÁDIÓ MELLETT JEGYZET Rafinált házalók... A rádióból hallom, hogy a képviselők egyike-má- sika szidja a belügyminisztert, szidja a rendőrséget, a bírósá­gokat - mellesleg már a könyö­kömön megy ki a nagy perpat­var közben a legpitiánerebb ügyek bukkannak fel hétköz­napjainkban, s ezek az ügyek még csak nem is bűnügyek. Csupán sértik a köznapi morált, amelyek hallatán mosolyog vagy bosszankodik az ember. Kedves asszony ismerősöm meséli, egyik reggel becsönget hozzá egy fiatal férfi, azt mondja, a házban lévő boltból ajánlották őt, aki bizonyára venne tőle egy rakásnyi friss to­jást, darabját tíz forintért. Nem valami nagy tojásevő hírnévnek örvend, de azért kért harminc darabot, no persze ki kellett fi­zetnie előre a 300 forintot, és a szállítmány délután fél kettőre meg is érkezik. A vándor tyu- kász ajánlott még 350 forintért egy-egy tyúkot is, mindegy mi­lyen súlyút. Hát rendelt is hár­mat, elvégre a tyúkok szép súllyal rendelkeznek, viszony­lag nem is drágák, a hűtőládá­ban átvészelik az időt, mire egyenként majd tepsibe kerül­nek. A tyúkok érkezése szom­baton esedékes, mondta a hapsi, majd kért egy pohár vi­zet. Megkapta, mert a tyuká- szok eléggé szomjasak. „Ézt is kifizetted?” - kérdem. „Nem, mondtam neki, csak akkor, ha hozza őket...” Mindez hét ele­jén történt, a tojásos házaló per­sze nem jött fél kettőkor, de még azóta sem. Ma vasárnap van, gondolom a család azért nem marad éhen, bár tyúkhúst nem esznek, abban biztos va­gyok. Legföljebb a koleszterin­szintjük szökik fel, ha addig csak a tojást fogyasztják. Azt is elmondta, hogy talán egy hó­napja beállított egy férfi, kéri a gázdíjat, de nincs nála sem táska, sem dosszié, sem papír, csak áll ott mint a „Bálám sza­mara”. Amikor közölte vele, hogy a számlát az OTP-n ke­resztül intézi, zavartan tűnt el a lépcsőházban. Most persze le­hetne okos ötletekkel előállni, hogy nem kell ajtót nyitni, nem kell ismeretlen embereket be­engedni a lakásba, de hát ha egyszer csengetnek, csak nyitni kell az ajtót. Mit lehet tenni? Semmit. Jóformán. Egy ifjú férfi, külsőre is bi­zalmat keltő személyiség, tele­fonon kért tőlem találkozót. Története nem törvénysértő, csak elgondolkoztató. Egy új­sághirdetésre jelent meg Pécs egyik családi házában: a szö­vegben utaltak arra, hogy jó megjelenésű férfiakat keresnek vezető beosztásra, nettó 38 ezer havi bérért. Ő munkanél­küli - mint sok százezer társa szép hazánkban - hát persze, hogy jelentkezett. Az „igazga­tónő” megfelelőnek találta, kö­zölte vele, hogy másnap jelent­kezzen nála és próbaútra indul­hat az „oktatóval” Egy negyve­nes körüli férfi is jelentkezett, és másnap el is indultak a vá­rosból kifele egy autóval. Az úton többször is megkérdezték, hova viszik őket, de kitértek a válasz elöl „Majd a helyszínen meglátják” - mondta az ok­tató. Végül is egy nagyközségben megálltak, ahol közölték velük, hogy játékszerrel kell házal­niuk. Éz egy kanadai cég pécsi kirendeltsége, a játék kacsa pe­dig tajvani gyártmány. Az ok­tató becsöngetett a házakba, megszólított az utcán is járóke­lőket, hajlandók-e vásárolni „zenélő” kacsát? Potom ezeröt­száz forintért, „... de csak a mai napon, mert azután már négyezer forint lesz az ára, te­kintettel a nagy keresletre ...” - mondotta az oktató, aki egy­ben így vezette be az ifjú ügy­nököket a házalás rafinált mes­terségébe. Ezért kellett a jó modor, meg az elegáns öltözet, meg a nyakkendő és persze sa­ját kocsi, amellyel majd járhat­ják a megyét, természetesen sa­ját pénzen vásárolt benzinen. A kocsi sofőrje elárulta nekik, hogy napi tíz kacsát kell elad­niuk, hogy - kétszáz forintjával - kijöjjön a beígért havi do­hány. Rezsi - saját zsebből. A fiatalember és társa elszégyell- ték magukat, hogy így beugrot­tak, megalázva, kiszolgáltatva. A kacsa egyébként okos „jó­szágának bizonyult. Ha a plüss kacsa „kezét” megnyomták, há­romféle zenét szolgáltatott, ha a fejére csaptak, abbahagyta ... Ezen a napon egyetlen kacsát sem adtak el. Pedig szépen mu­zsikáltak - és hápogtak veszet­tül ... v

Next

/
Oldalképek
Tartalom