Új Dunántúli Napló, 1996. október (7. évfolyam, 268-297. szám)
1996-10-03 / 270. szám
6 Dunántúli Napló Kultúra 1996. október 3., csütörtök Folytatódhat és bővülhet Pécs és Erding kapcsolata Újabb szakma, zenei kísérettel Az 506-os pécsi szakmunkás- képző hat éve vette fel a kapcsolatot a München melletti Erding hasonló típusú, ám szükségképpen más adottságokkal rendelkező szakiskolájával. Telt múlt az idő, közben jó néhány magyar tanuló Németországban végezhette tanulmányait, az együttműködésnek megfelelően, megismerkedve más országok szokásaival, saját szakmájának árnyalt oldalaival is. Telt-múlt az idő, és ebbe a „testvériskolainak” minősíthető pici szerződésbe, mint a lehetőség csírájába, bekapcsolódott a Hanns Seidel Alapítvány is, támogatva a két város iskolája közötti szerződést, megindítva azt a folyamatot, hogy a szakmákban még szorosabb legyen az együttműködés. Cserekapcsolatok szerveződtek aztán, bekapcsolódott a bokrosodó tevékenységbe a németországi és a pécsi ön- kormányzat valamint az illetékes ipartestületek, kamarák is, hol hogyan nevezik ezeket a szerveződéseket. A legutóbbi erdingi találkozó vendégei és vendéglátói Szívós munka eredményeként a volt laktanya helyén közösen kialakították az 506-os képzőközpontját, amelyet jelenleg is a Hanns Seidel Alapítvány tanácsadó testületével közösen működtet, és bővíteni szándékozik, még jobb lehetőségeket teremtve a jövő szakmunkásainak attól függetlenül, hogy ők hol vállalnak, vállalhatnak majd munkát tanulmányaik befejezése után. A közelmúltban volt szerencsém ellátogatni Erdingbe. Ez a „bogárhátú” kisváros első ránézésre is vendégszerető. A Nemzetközi Ifjúsági Napokon vettünk részt, és nyilván azt nem feltétlenül kell részleteznem, hogy a vendéglátás elsőrangú volt. Házigazdáinknak egy ízben fagyott arcukra a mosoly, amikor a focimeccsen a mieink, finoman fogalmazva is, szétverték a helyieket, akik ezt azzal viszonozták, hogy a zászlókat közösen víve, jelképesen is barátságba fogadták az 506- os iskolát. Érdekes város ez az Erding. Két dologról volt eddig híres: oktatási intézményeiről és sörgyáráról. Itt található ugyanis Európa egyik legnagyobb búzasör-gyára. Magunk is tapasztalhattuk, hogy az évente tízmillió hektót produkáló, a világ 27 országába szállító létesítmény alig több, mint háromszáz alkalmazottat foglalkoztat. Minden automatizált, és megy magától, emberek nélkül is. Az ember azért van odaát, ebben a sörgyárban (is), hogy ellenőrizze: az általa kitalált gépek nem vétenek-e hibát. Most újabb fejezetéhez érkezik Pécs és Erding együttműködése. A csütörtökön érkező német delegáció egyik célja az lesz, hogy felvegye a kapcsolatot a pécsi zeneiskola és az erdingi, hasonló típusú intézmény között. A szó minden értelmében harmonikusnak ígérkező találkozás talán a kapcsolattartás újabb lehetőségeit is felvillanthatja. Bozsik László Madármegfigyelési sikerek Nem akármilyen eredménynyel zárult a madármegfigyelő nap. A 30 európai országból húsz vett részt ezen a rendezvényen és vasárnap 20 óráig mindenhonnan nagy sikerről számoltak be. Ösz- szesen 813 megfigyelési ponton, kiránduláson 19 825 érdeklődő 1 691 316 madarat láthatott és ezen kívül sok mindent meg is tudhatott róluk, mert a szakavatott tájékoztatáson kívül diavetítések, tablók, poszterek színesítették a programokat. Baranyában hat megfigyelési helyszínen százhét fő volt jelen, amit a rossz időre való tekintettel igen jó eredménynek tartunk. Nyolcvan madárfaj 3964 példányát figyeltük meg. A részletes számok azt mutatják, hogy az énekes- madarak vonulása elkezdődött, de megjelentek a vetési ludak is. Az idén elsőként megfigyelt tizenhárom példány a korai érkezők közé számít, a tél közepére számuk a 20 ezret is meghaladhatja. Ugyancsak érdekes volt a nagyőrgébics megfigyelése is. Ez a madár Magyarországon nem költ, telelőhelyül választja csak hazánkat, és minden télen találkozunk néhány példánynyal. A korai érkezők mellett érdekes módon az elmenők közül itt volt még öt sarlós- fecske. Ha* valaki május eleje és július vége között a pécsi Széchenyi téren sétál, megfigyelheti a repülő rovarokra hangos sivítással - néha csapatokban - vadászó sötét színű madarakat. A városból már a július végi, augusztus eleji viharok elűzik őket, egy ideig még a halastavak környékén tanyáznak, majd útra kelnek. Köszönjük a részvételt mindazoknak, akik meglátogatták rendezvényeinket és reméljük, hogy újra találkozunk jövő október első hétvégéjén. Madas Katalin titkár Megalakult a szívműtöttek klubja Amikor a világ az orosz elnök, Borisz Jelcin szívműtétéről beszél, Pécsett a hasonló bypass műtéten átesett volt betegek éppen klubot alakítanak. Az egymásra találás, a teljes rehabilitáció, a beilleszkedés megkönnyítése, visszatérés az életbe és az összetartozás gondolata indította dr. Korompai Ferenc professzort, a POTE Pécsi Szívcentrum vezetőjét, kezdeményezze a szívműtöttek klubjának megszervezését. Az első hívó szóra félszázan jelentkeztek, és szeptember 25- én pécsi székhellyel megalakították a szívműtöttek klubját. A végleges néven még törik a fejüket. Amerikában stoppolt szívek klubjának nevezik a hasonló céllal létrehozott szervezeteket. Az ember természetéből adódik, hogy a hasonlóak keresik egymás társaságát. Az alakuló összejövetelen mosolygó arcok, boldog „szívesek”, hasonló sorsú, reménykedő és az életbe teljes munka- képességgel visszaigyekvő emberek találkoztak. Biztatólag hatott már a megjelenés, az egymásra ismerés. Minden klubtagot dr. Korompai Ferenc professzor és teamje operált. A pécsi szívsebészet egyenrangúságát igazolja a volt betegek állapota. A szívműtött embernek nehéz a beilleszkedés. Amikor visszatér a családjába, két szélsőség éri: babusgatják, óvják, vagy félnek tőle. A rokkantság betegségtudata rögződik benne, mert magán viseli a bizonyító jelet, a megmutatható sebet. A professzor úr számára a klub létrejötte mintegy visszaigazolása munkájuknak. Ezt fejezték ki a klubtagok, akik a sikeres műtéttel immár két születésnapot ünnepelhetnek. Nagy tapssal köszöntötték Pavelka Györgynét, az első pécsi bypass-szívműtöttet, aki felépülve újra magára vállalhatta házuk gondját. A hatodik szívműtött Bátonyi Endre és az augusztusban műtött Kercza Károly a szanatóriumok kedvező véleményét mondták el a pécsi betegeknél tapasztalt alacsony gyógyszerigényről és a viszonylag kevés műtéti hegről. A kaposvári Spórer József dicsekedett, hogy kaszál, jószágokat gondoz és harminc évesnek érzi magát. Vissza az életbe! Erről az útról számolt be a sellyei Szolykó Sándor. Az egyik klubtag elmondta: - A műtét utáni ébredés volt a legnagyobb élményem, amikor éreztem, működik a szívem. Boldogan jöttek a sorstársak vidékről is: a vajszlói Futó Zoltán, a hosszúhetényi Fuchs Ferenc, a drávaszabolcsi Komáromi Sándor, a dunaSzekcsői Szemelácz István, az iregszem- csei Rab József, az alsómocso- ládi Vankó Józsefié, a dombóvári Szabó Lajos, a drávake- resztúri Pintér Márk, a hidasi Burján Gábor és Nagy János, az ötödik pécsi szívműtött. A legutóbb műtötték éppen rehabilitációjukat töltik valamelyik szanatóriumban, de később ők is csatlakoznak társaikhoz. A megalakuláskor elhatározták, hogy magasabb fokú civil szerveződéssé kívánnak válni. A szervezést és ideiglenes vezetést Monoszlay Endre és a már kétszer operált Nagy Emil vállalta. Kilenc pártoló tag is belépett a klubba, de várják körükbe a többi szívműtöttet is, akár Pécsett vagy másutt operálták, és pártoló tagként a hozzátartozókat. Céljuk között szerepel más betegszervezetekkel való kapcsolat is. A klub a Pécsi Szívcentrum dicsérete is, ahol a volt kórházi betegek egymásra találhatnak, és beszámolhatnak tapasztalataikról, felépülésükről, ezzel is növelve az életbe, a jövőbe vetett hitüket. A szívműtöttek mind nagyon hálásak, és minden betegnek ajánlják a műtétet. Rozvány Gy. Székely Miklós zenepedagógus FOTÓ: MÜLLER ANDREA Új igazgató a Püspöki Enekiskola élén Mayer Mihály megyéspüspök Székely Miklós zenepedagógus-karnagyot nevezte ki a Püspöki Énekiskola igazgató- karnagyává.- Ón voltaképpen most visz- szakerült oda, ahonnan zenei pályája elindult.- Valóban. Pécs váradon születtem, Édesapám ott volt kán- tortanító. Az egyházzenével való ismerkedésem innen ered. 1943-ban aztán tagja lehettem - és 1948-ig voltam is - az akkor Mayer Ferenc által vezetett világhírű pécsi Székesegyházi Énekiskolának, a jelenlegi Püspöki Énekiskola elődjének.- Hogyan folytatódott a pályája?- Érettségi után a Zeneművészeti Főiskola (Akadémia) középiskolai énektanári-karve- zetői szakát végeztem el. A diploma megszerzésétől ez évi nyugdíjazásomig mindig zeneközeiben voltam és maradtam. Szakmunkásképzőtől a gimnáziumig mindenfajta és féle iskolában tanítottam.-Mint karvezető, milyen tevékenységet folytatott?- Állandóan voltak - és vannak ma is - kórusaim, melyekkel Európa szinte minden táján vendégszerepeltünk. 1987-ben pl. Yorkban felkért karmesterként vezényeltem Kodály Missa Brevisét és Psalmus Hungaricusát, valamint Beethoven Esz-dúr zongoraversenyét. Ez év októberében Haydn Messiását fogom egy budapesti koncerten vezényelni.- Úgy tudom, instrumentális zenével is foglalkozik.- Igen. Akadémiai hallgatóként hárfát és orgonát tanultam. Mint orgonista sokat koncerteztem Európa nagy városaiban Reykjavíktól Barcelonáig.- Ilyen tekintetben a családban is követőkre talált?- Lányom, Ágnes Jeruzsálemtől Los Angelesig a világ sok zenekarát járta meg, jelenleg Németországban koncertmester. Fiam elvégezte az Akadémia zongoratanár-szakát, jelenleg Bécsben karmesterképzőn tanul tovább.- Ön az ifjúságából eredő emlékek és tapasztalatok alapján próbálja, kívánja újjáéleszteni az Enekiskolát. Gondolja, hogy megvannak ennek lehetőségei?- A XX. századvégi magyarországi helyzetnek megfelelően az Énekiskola bölcsője lehet, de legalábbis zenei központja Dél-Dunántúl keresztény szellemi vezetőerejének, mely ellensúlyozhatja a jelenlegi liberális, néha szabadgondolkodó szellemiséget. Ezen felül kötelességemnek tartom vissza adni Pécs zenei életének azt a jellegzetes egyházzenei bázist, amely 1888-tól egészen 1948-ig, az Énekiskola megszüntetéséig oly híven szolgálta a gregorián- és egyházzenét.- Nem optimista a terveket illetően ?- Ha egyedül kéne megtennem mindent, sem adnám alább. De tudom, hogy mellettem állnak a hajdanvolt énekiskolások és nagyon szép számban feltalálhatók azok, akik még ismerik a piros-reverendás .Jiecsedlik” csodálatos világát, tehetségüket és képességüket. Mayer Mihály megyéspüspök úr segítőkészségét és jóindulatát is bírom. Ennyi biztató körülmény hatására nemcsak kötelességem bízni és hinni a tervek megvalósíthatóságában, de minden erővel annak kimunkálásáért kell és fogok dolgozni. Mindehhez azonban a felsoroltakon kívül idő, idő és újra csak idő szükséges. Bokrétás András Szeptember 24-én volt Gellért napja. Gellért = Gerhardus az ónémetben erős lándzsájú-t jelent. A név első birtokosa Velencében született 980 körül. Bolognában tanul, majd visz- szatér szeretett városába, Velencébe és a Szent György apátságban él bencés szerzetesként, ahol apátnak választják. Szíve-lelke a Szentföldre vágyódik, de az égiek Magyarországra- irányítják lépteit. Gellért így szól István királyhoz: „Peregrinus enim sum de civitate Venetiensi et Iero- solymam proficisci cupio”, azaz jövevény vagyok Velence városából és Jeruzsálembe szeretnék eljutni. A király azonban marasztalja: „Desine bone vir ab hac intentione et permane nobis- cum, nam et nos servi Dei su- mus. Predica hic populo meo, credentes confirma, infideles converte, neophitam plantatiHallod a magyarok énekét, milyen szépen szól? Szív szól a szívhez onem irriga”. „Tegyél le erről a szándékodról. Hirdest itt népemnek az igéi, a hívőket erősítsd meg, a hitetleneket térítsd meg, az új hajtást öntözzed, gondozzad.” Szent István király ezen felül rábízza Imre fiának a nevelését és a Csanádi püspökség megszervezését. Egy alkalommal Gellért püspök az Alföldet járva szállást vesz egy tanyán az ugyancsak bencés Valterrel együtt. Éjféltájt malomkő zörgésére és egy asszony csodálatos énekére ébred. így szól kísérőjének: Hallod Valter a magyarok énekét, milyen szépen szól?- Egy nóta ez - feleli Valter, - egy asszony kézimalmot forgatva gazdája gabonáját őrli és közben énekel. -Boldog asszony ez - mondja Gellért püspök, - aki köteles munkáját ilyen szépen, zúgolódás nélkül, vidáman végzi! A pécsi Jézus Szíve Plébánia Kórusa szeptember 5-én meghívás alapján külön busz- szal elment Szt. Gellért püspök földjére. Ljubljana-Velence- Padova-Brescia-T orino-Pine- rolo voltak az állomások. Pine- rolo-ban a fatimai Szent Szűz, Luserna San Giovanniban a Szent szív templomban, Pine- roloban az oblátus atyák Jézus Szíve templomában, Torinóban a Szt. Domitius templomban tartott egyházzenei áhítatot. A zenei műsor során elhangzott: Halmostól Minden földek, Palestrinától: Alma Redemptoris Mater, Ester- házy-tól: Dormi Jesu, Raková- nyitól: Karácsonyi Ének, M. Haydn-tól: Tenebrae factae sunt, Liszt-tői: Ó filii et filiae, Bach-tól: Gloria sei Dir gesungen, Dobos karnagytól saját műve: Messa in stile orientale, Stefani-tól: Lodate Die és más egyéb szép művek. Az olaszok, akik köztudottan születésüknél fogva muzikálisak, igényesek és értenek a zenéhez - szeretik a zenét -, mintha csak nagy atyjukat, Szent Gellért püspök szavait idézték volna: „guarda questi unghe- resi - nézd ezeket a magyarokat, come cantano - hogy énekelnek. Udi questi brani scheid, ehe bellissimosuonano - hallgasd ezeket a válogatott részeket, milyen szépen hangzanak. És felcsattan a taps és ismét, ismét. Aztán jött a ráadás. Ismét vastaps. Majd pedig az olaszok odajöttek az énekesekhez és barátságok születtek. Dobos karnagyot körülvették, mintha sose akarnák elengedni. Milyen csodálatos a zene. Nem ismer határokat. Nem ismer akadályokat. Nem ismer faji, nemzeti megkülönböztetést, Szív szól a szívhez és barátságok születnek. Aki énekel, kétszeresen imádkozik, tartja a régi közmondás. És aki hallgatja? A pécsi Jézus Szíve Plébánia kórusa nagy sikert aratott Olaszországban. Dr. Kneip István [
