Új Dunántúli Napló, 1996. október (7. évfolyam, 268-297. szám)

1996-10-19 / 286. szám

1996. október 19., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli Napló 7 Találkozásaim Szántó Károly könyvéről Szolgálni azt, akinek a kép szól Szondi Imre operatőr a fényről, a filmről és a videóról Szondi Imre, a Magyar Televí­zió Dél-Dunántúli Körzeti Te­levíziójának operatőre nehe­zen vállalkozott arra, hogy munkájáról beszéljen. Pedigo szakember igen értékes sikert ért el a Magyar Operatőrök Szövetségének (Hungarian Society of Cinematographers) millecentenáriumi pályázatán.- A pályázaton csak a szö­vetség tagjai indulhattak el. A feladat az volt, hogy készítsük el egy 5-6 perces filmvers, etűd forgatókönyvét. A leg­jobbaknak lehetőséget ad a szövetség arra, hogy le is for­gassák az alkotást. Körülbelül ötven pályamunka érkezett a zsűrihez, ebből tíznek ítélték meg a forgatás lehetőségét. Én két pályázattal indultam. Az egyik filmvers forgatókönyve az „Ormánság emlékezete” címet viseli. Ebben az Ormán­ság világának megmaradt em­lékeit mutatnám be, elsősor­ban a református templomo­kat. A másik munka címe a „Középkori templomok emlé­kei”. Ez a pécsi és Pécs kör­nyéki középkori egyházi mű­vészetet dolgozná fel. A zsűri mindkét tervet elfogadta. Az ormánsági az első három közé került, a másik a legjobb tíz közé. A témák kiválasztásában és az ötlet megfogalmazásá­ban dr. Ecsedy István, a Bara­nya Megyei Múzeumok igaz­gatója vett részt. Ugyancsak segítségemre volt dr. Nagy Imre, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem tanára.-Milyen különleges felada­tot jelent ezeknek a filmeknek a leforgatása?- A filmeket 35 mm-es filmre kell fényképezni, és nem videóra. Ennek én külön örülök, mert elsősorban filmes operatőrnek tartom magamat. A film az alapja a szakmának. Más ez, mint televíziózásban használt videó. Amellett, hogy nagyobb szakértelem kell hozzá, az eredmény is szebb lehet. Sokkal részlet­gazdagabb képeket lehet filmmel előállítani, és a film az érzetünkben tapasztalt természetes és mesterséges fé­nyeket jobban visszaadja. Bi­zonyítja ezt a fénynek az a szerepe, hogy az élettelen tár­gyak életre kel­jenek a film eszközével.- Mikor kez­dődik a forga­tás?- Megvárjuk a tavaszt. A tavaszi fények a legjobbak ehhez a munkához. A kész filmek ismét zsűri elé kerülnek majd, és ezt köve­tően Európa országaiban és a magyar mozikban is levetítik őket.- Könyvet is írsz.- Igen, a „Kép és a vizuá­lis látásmód” témakörében írok egyelőre egy szakmai jegyzetet, amiből szeretném, ha könyv lenne. Úgy vélem, hiányt pótolhatok vele. A fő probléma, ami engem izgat, hogy a kép miként bizonyít­hatja azt, ami vele párhuza­mosan szóban hangzik el. Másrészt úgy gondolom, a néző joggal várja el tőlünk azt a színvonalat, hogy való­ban szolgálni tudjuk azt, aki­nek a kép szól. U. G. A mesét tíz éves korú gyerekeknek ajánlják fotó: löffler „Aki eljut az időskor mesgyé- jéhez, már világosabban látja döntései helyességét vagy té­vedéseit. Azt is látja, hogy mit köszönhet bizonyos szemé­lyekkel való találkozásainak”, írja Szántó Károly nyugalma­zott főiskolai tanár Találozá- saim című könyvében. Híres emberekről van szó, akik közül sokan országszerte, sőt határa­inkon túl is ismert tudós taná­rok (Fülep Lajos, Horger Antal, Sík Sándor), írók, költők, mű­vészek (Babits Mihály, Darvas József, Gádor Emil). A találkozások történeti sorba rendeződnek. A kiindu­lópont a bajai ciszterci gimná­zium. Olvashatunk Majtényi Erik latintanárról, aki tele volt életkedvvel, humorral, és reve­rendáját derékig feltűrve sok­szor beállt a fiúk közé futbal­lozni. A következő fejezetben ta­lálható arcképvázlatok és jel­lemrajzok a szegedi egyetemen az 1930-as években működő nagy tanárgyéniségekről ké­szültek. Ezek között kapott he­lyet az iskolateremtő Várkonyi Hildebrand Dezsőről írt terje­delmesebb értékelő tanulmány. Várkonyi H. Dezső neveléslé­lektani kutatásait Kelemen László fejlesztette tovább. Ke­lemen kutatási eredményeit, megismerve egy alkalommal J. Piageet Pécsre látogatott. A svájci professzor váratlanul ér­kezett. Szántó Károly éppen le­velező hallgatókat vizsgázta­tott. Piaget eltévedt, és benyi­tott a terembe. A vizsgáztató (levelező hallgatónak vélte) tü­relemre intette: „tessék várni kint!” Hamarosan tisztázódott a helyzet. Derűs pillanatok, majd kitűnő eszmecsere következett. Horger Antal és Mészöly Gedeon nyelvészprofesszorok párhuzamos jellemzése érzékel­teti a tudományos rangban kö­zel álló, de emberi magatartá­sukban igencsak különböző személyiségek hallgatókra gyakorolt hatását. A rideg ter­mészetű, poroszos stílusú Hor­ger professzor szélsőséges megnyilvánulásai közül olvas­hatunk a József Attilával kap­csolatos - a költő verséből (Születésnapomra) is ismert - konfliktusról egy szemtanú megszólaltatásával. Izgalmas olvasmány Radnóti Miklós Horger Antalnál megkísérelt, de első alkalommal sikertelenül végződő szakvizsgájának leí­rása, amelynek az akkor ugyan­csak vizsgázó Szántó Károly tanúja volt. Milyen más volt a humánus, „szemüvege mögül huncutul pislogó” Mészöly Gedeon pro­fesszor! Ő is sokat követelt hallgatóitól, de „nem akarta a fiatal madár szárnyait levágni”. A felejthetetlen tanárok so­rában kiemelt helyet kapott Sík Sándor, az irodalomtudós és költő. Szuggesztív, művészi élményt nyújtó előadásain a te­rem minden alkalommal zsúfo­lásig megtelt. Az egyetemi évek után Szántó Károlyt a kiskunfélegy­házi állami tanítóképzőbe he­lyezték. Itt tanult Darvas Jó­zsef, a későbbi oktatásügyi mi­niszter is. Szántó Károly több­ször is találkozott Darvas Jó­zseffel. Emlékezetes ezek közül 1943 augusztusában a Soli Deo Gloria Szövetség szervezésé­ben létrejött szárszói konferen­cia. A vita légköre „forró volt, mint egy vízzel telt katlan, amely alá száraz fával tüzet gyújtottak.” A könyv legterjedelmesebb fejezete Pécshez kötődik. Szántó Károly 1945-48 között a pécsi Szabadművelődési Fel­ügyelőség vezetője volt. Ebből az időszakból értesülhetünk egy formabontó rendezvényről, az „Irodalmi ítélőszékről”. Ma­dách Imre: Az ember tragédiája című remekművét a második világháború után mellőzték. A Pécsett megrendezett „ítélő­szék” azonban - megfelelő vád- és védőbeszédek, valamint tanúk meghallgatása után - a szerzőt felmentette, és a művet rehabilitálta. Az 50-es évekre jellemző történetek kapcsán olvashatunk a szerző értékmentő tevékeny­ségéről. Ennek következtében kerülhetett (a szemétbe dobott iratok közül!) a Petőfi Irodalmi Múzeumba Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és mások levele, melyet (1931. júniusá­ban) a Janus Pannonius Társa­ság alakuló ülése alkalmából ír­tak. A találkozások sora folytató­dik. Megismerhetjük többek között „a nagy varázsló”, Öve­ges József fiatal tehetségeket támogató levelezését; a történe­tet, amelyben a gimnazista korú Kodolányi János megmentette a pécsi francia emlékművet; Martyn Ferenc és Fülep Lajos művészeti „csevegését” és más érdekességeket. A mindvégig érdekes, hu­morral teli élet-epizódok nem csak a kötetben szereplő híres emberekről alakítanak ki az ol­vasóban változó korunkra jel­lemző képet, hanem a háttérben szerény megnyilatkozásaival mindvégig jelenlévő szerzőről is. Az ő portréja - megítélésem szerint - jól elhelyezhető a megidézett híres emberek sorá­ban. A szép kiállítású könyv a JPTE Pedagógus Szakma Meg­újítása Projekt gondozásában a Keraban Kiadónál jelent meg 1996-ban. Vastagh Zoltán A Bóbita állatmeséi A pécsi Bóbita Bábszínház „Allatmesék” című legújabb bemutatóján tan-, vagy ponto­sabban fogalmazva oktató me­séket láthat a közönség. Vá­laszt kaphat többek között arra, hogy miért van a tevének púpja? (Mert lusta.) Miért hosszú az elefánt orra? (Mert kíváncsi.) Minek díszítette fel magát a leopárd foltokkal? (Hogy jobban el tudjon bújni az erdőben.) Miért feketék a négerek? (Mert ők nem leo­párdok.) Az előadást tíz éves korú gyermekeknek ajánlják. A bemutatóval éppen az a bajom, hogy tanmesékből áll, és nem magával ragadó törté­netekből. Ráadásul R. Kipling történeteiből Magyar Á. nem tudott igazán olyan szöveg­könyvet írni, amit el lehetett volna játszani a bábokkal. Il­letve, a teve és az elefánt tör­ténetében még történtek olyan események, amik érdekelhetik a gyermekeket. Tudnak együtt ugatni a kutyával, izgulhatnak az elefántért ormányáért. Az ezt követő, árnyképekkel elő­adott leopárdtörténetben azonban a bábjáték csupán il­lusztrációként szerepel az ok­tató szöveghez. Olyan szavak hangzanak el, mint flóra meg fauna. Ráadásul a bemutatón mellettem ülő kislányt éppen Flórának hívták. Édesapja győzte elmesélni neki, hogy amikor a flóra és fauna talál­kozásáról beszél a bölcs pá­vián, akkor nem róla és egy eddig ismeretlen Fauna nevű kisfiúról van szó. Ezt a szöve­get egy tízéves lehet, hogy megérti, de nem biztos, hogy élvezi is. Egy négyéves nem fog fel belőle semmit. Sramó Gábor rendező megpróbálta a tanmeséket minél látványosabbá vará­zsolni. A történeteket külön­böző bábtechnikákkal adják elő, így a gyermekek valóban sok mindent látnak. A bábo­kat jól és szépen mozgatták a szereplők, Illés Ilona, Zengő Agnes, Hang Gábor és Zrínyi Miklós. Rozs Tamás zenéje ki­fejezetten jó. Horváth Márta bábjai is szépek, talán az árny- játékban egy kicsit picikék. Az első bemutató után minden gyermek kapott a ki­járatnál egy banánt. Ez a többi előadás után nem jár nekik. U. G. Határon Túli Magyarok Fesztiválja Ma is folytatódik a Határon Túli Magyarok V. Fesztiválja. 10 órakor a pécsi Szivárvány Gyermekházban László Bakk Anikó kolozsvári zenetanár lesz a vendég. A villányi művelő­dési házban 15 órakor erdélyi művészek diaporámáiból nyílik válogatás, 18 órától pedig a ko­lozsvári Zurboló együttes lép fel. Pécsett este a Corso étte­remben régi magyar ételeket felvonultató gasztronómiai est lesz. A fesztivál vendégegyüt­tesei több baranyai településen is fellépnek a nap folyamán, így Bicsérden, Bükkösdön, Gör- csönydobokán, Hosszúhetény- ben, Kisdobszán, Szajkón és Villányban. Október 20-án dél­előtt 10 órakor Pécsett a Szín­ház téren köszöntik a fesztivál vendégeit. Beszédet mond dr. Tóth Sándor, a megyei közgyű­lés elnöke, és Lábody László c. államtitkár. 11 órakor a vár­ároknál millecentenáriumi megemlékezés kezdődik, este 19 órakor pedig a POTE aulá­jában kerül sor a fesztiválon résztvevő együttesek nagysza­bású gálaestjére. Hangversenyek Bárdos Lajos halálának 10 év­fordulójára emlékezve rendez­nek koncertet október 21-én 17.30-kor a pécsi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Bartók termében. Édesapjára Daróci Bárdos Tamás zeneszerző em­lékezik. Közreműködik a Pécsi Zeneművészeti Főiskola Női- kara. Október 22-én 18 órakor a Belvárosi templomban az 1956-os forradalom és szabad­ságharc tiszteletére adnak hangversenyt. Fellép a Mecsek kórus, a Pécsi Kamarakórus, a Művészeti Szakközépiskola Leánykara, a Komlói Pedagó­gus Kamarakórus. Az ünnepi rendezvényeket a Pécs-Bara- nyai Kórus és Zenekari Szövet­ség, illetve a Pécs-Baranyai Bárdos és Kodály Társaság szervezi. Koncertet ad a Pécsi Szim­fonikus Zenekar október 21-én fél 8-kor a POTE aulájában. Izaki Masahiro vezényletével Schubert és Bruckner darabjai hangzanak fel. Grafikák és versek Tegnap nyílt meg az Ifjúsági Házban Juhos Kis Sándor kiál­lítása. Ez alkalommal bemutat­ták testvérének, Juhos Kis Já­nosnak „Bensőm szorítása” című verseskötetét is. A költő festőművész öccsének illuszt­rációi, grafikái a Ház galériájá­ban láthatók. Ma 16 órakor az 5 éve alakult Trixi Kreatív Moz­gásstúdió mutatkozik be. Több verseny dobogósai, s a Herry Owens-díj tulajdonosai. Egy elfelejtett festő? Kiállítás lesz Bálint Gyula képeiből Az Új Dunántúli Napló 1994. december 14-i számában Ma­gányosan, elfeledve címmel dr. Takács Gyula cikke jelent meg Bálint Gyula festőművészről, aki a két világháború között Egyiptomban élt és dolgozott, élete utolsó éveit pedig Pécsett töltötte, és itt van eltemetve. A szerző ismerteti Bálint Gyula életét, s azt kérdezi: „úrrá lesz- e súján a porladó idő”, vagy Pécs megmenti az itthon isme­retlen festő még fellelhető mű­veit, és gondozza sírját. Két hét múlva dr. Krippl Zoltán, a város korábbi pol­gármestere válaszolt: a mű­vészt és feleségét a város által adományozott díszsírhelyre temetik. (Az ígéretet később dr. Páva Zsolt polgármester megerősítette.) Az idén szep­temberben lapunkban beszá­moltunk az exhumálásról. A 168 óra című hetilap már korábban, 1992. márciusában inteijút közölt Juhász Ernővel, a kairói magyar nagykövetség kulturális tanácsosával. El­mondta - később pedig „Az egyiptomi Bálint-kultusz” című tanulmányában meg is írta -, hogy a művész 1884-ben született Aradon, majd 1911- ben iratkozott be a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, ahol többek között Edvi Illés Aladár, Szinyei Merse Pál ta­nítványa volt. Bálint Gyula Aradon, Budapesten és Párizs­ban élt, majd 1926-ban felesé­gével együtt Alexandriába köl­tözött, ahol 1948-ig dolgozott. Itt lett befutott művész, első­sorban portrékat festett, de pasztell tájképei is ismertek. „Kalandos élet némi rejtél­lyel”, fűzi hozzá a riporter, és a riport végén kéri az olvasók, rádióhallgatók információját a festőről és képeiről. A riportra kér pécsi hallgató válaszolt: dr. Horváth Imréné és Péter Józsefné, akik emlé­keztek Bálint Gyulára. A mű­vésznek előbb Hirden, majd a pécsi Aranyhegyen volt háza, ott élte utolsó éveit feleségé­vel. Bálint Gyula 1956 novem­berében halt meg, sírját isme­rősök, egykori barátok - köz­tük a levélíró dr. Horváth Im­réné - gondozták. A 168 óra ismét foglalkozott „az eltűnt festővel”. Juhász Ernő kulturális attasé rekonst­ruálta Bálint Gyula életét, s erre annál inkább is szükség volt, mert időközben Alexand­riában kiállítás nyílt Bálint műveiből. Kiderült, hogy Hir­den lakva sem szakadtak meg egyiptomi kapcsolatai: 1952- ben például Faruk király meg­rendelésére készített és küldött ki festményt. Termékeny festő volt, az egyiptomi műkereske­dők ma is jól ismerik a művész képeit. Hogy milyen festő volt Bá­lint Gyula, majd eldönti az idő: a művészettörténészek és a tár­latlátogatók. Mindenesetre az ismerkedéshez és a mérlege­léshez jó alkalom kínálkozik: novemberben a pécsi Műhely­galéria kiállítást rendez Bálint Gyula műveiből: itt néhány olyan mű is szerepel, amely eddig magángyűjteményekben bújt meg, és most kerül először a közönség elé. G. T. Bálint Gyula: Akt (pasztell, 1930)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom