Új Dunántúli Napló, 1996. október (7. évfolyam, 268-297. szám)
1996-10-03 / 270. szám
8 Dunántúli Napló Közélet 1996. október 3., csütörtök Es eljőve a világ vége Nem tudom, hogy az általános fásultságban mekkora értelme van az élet adta példának, s hogy mennyire figyelnek fel rá legalább emberségből a lakosság életét felső szinten meghatározó politikacsinálók. Nem tudom, mint azt sem, hogy a betegsége miatt lakásához kötött idős asszony mit fog kezdeni lábszárfekélyével, miután nem váltatta ki a drága kenőcsöt. Ezek után bízhat-e a maga erejében, a hitében, a gyógyulásában? A szomszédasszony ment a patikába kiváltani a receptet, de amikor meghallotta az 1960 forintos árat - mert nincs rá tb-támogatás -, nem merte megvenni a kenőcsöt. A 13 ezer forintos nyugdíjból élő idős asszony sem adott volna ki ennyit érte. Maradt a bizakodás, a borogatás, a régi házi orvoslás, és az imádkozás. Ennyire futja. Nem tudom az esetet elfelejteni. Vajon miért lett érdeke a politikacsinálóknak a társadalmi különbségek kiélezése, a szegénység megteremtése, az élet peremére lökni százezreket, akiknek a 2000. esztendő lehet, hogy valóban a világ végét hozza majd el. A közös Európának nem szegényekre van szüksége. A lábszárfekélyes néni esete csupán egy példa a rengeteg közül. A közműhasználatért fizetni nem képeseket kikapcsolják a szolgáltatásból, á gyógyszerellátástól pedig kényszerű elhatározásból lépnek vissza. Egy és ugyanaz. Rákényszerülnek. Megfizethetetlen gyógyszerárak, csökkenő tb-támogatás, magárahagya- tottság. A szív- és érrendszeri betegségekben szenvedők nem értik, hogy életfontosságú gyógyszereiket miért vették ki a közgyógyellátásból, mondván, a hazai orvosságokat részesítik inkább támogatásban. A beteg gyógyíthatóságát nem volna szabad az orvosi javaslattal ellenkezve adminisztratív eszközökkel fékezni. Vagy mondják ki hivatalosan: aki nem tudja megfizetni a drága gyógyszert, annak csökken a gyógyulási esélye. Az ne kecmeregjen ki az influenzából, viselje szó nélkül a lábszárfekélyt, és ne azt a szívgyógyszert szedje, amit az orvos javasol, hanem amit a tb. támogat. Ki figyel fel rá a pártviták közepette? R. Gy. Magánszarvasok? Az exlex állapotban orvvadászat folyik A közelmúltban hozott vadászati törvény ugyan csak a jövő év elején lép életbe, azt azonban talán a törvényhozók sem gondolták, hogy a törvénnyel már meghozatalakor mekkora vihart kavarnak. A törvény lényege: a vadászati jog minden esetben a föld tulajdonosát illeti meg, s a tulajdonos joga azt megtartani, a földekkel együtt eladni, vagy éppen bérbe adni. célja: külföldi üzletfeleit meg- vadásztatni. Nos, szakszerű vadgazdálkodás nélkül ezt az adott térség vadállományának kipusztítását, tönkretételét jelentheti. S mert a vad nem isMár kétmillióéin kaptak vadászati engedélyt Idáig teljesen „tiszta” az ügy. A gond ott kezdődik, hogy ma Magyarországon a 7,5 millió hektárnyi, vadgazdálkodásra, tehát vadászatra is alkalmas földterületnek több mint kétmillió tulajdonosa van. Az országos adat osztásából egyértelműen kiderül, hogy az átlagtulajdonosok „törpebirtokosok”, azaz a törvény által előírt, minimum 3000 hektáros vadászterületeknek alkalmanként akár több száz tulajdonosa is lehet. Többszörösen felemás helyzet alakult hát ki. Hirtelen vadászati jogot kapott kétmillió olyan ember, aki a vadászatot nem ismeri, s hirtelen kikerült az államtól kapott, átruházott vadászati jogából csaknem ezer vadásztársaság, amelynek tagjai nemcsak a vadászathoz, hanem a vadgazdálkodáshoz is értettek. A hírek szerint az új törvény nyomán megduplázódik az országban kijelölt vadászterületek száma. A megyei földművelésügyi hivataloknak augusztus elejéig kellett kijelölniük e területeket, s most jön a ,finomítás” - a jelenlegi állapotok szerint kétezer vadászterület keres majd vadásztársaságot. Ez a gondok másik fele. Az eddig meglevő vadásztársaságok gazdálkodásuk révén önfinanszírozók voltak, de különösebb anyagi tartalékkal nem rendelkeztek. Tőkéjük a szenvedélyük és szaktudásuk volt, hiszen bevételeiket - bérvadásztatás, húsértékesítés - elvitték a költségek: a vadkár, a hivatásos vadász bére, a téli takarmány költsége. Most viszont elkezdődött egy újfajta licit. A földtulajdonosok, akik egyben a vadászati jog tulajdonosai, természetesen elsősorban az üzleti lehetőségeket nézik. Ebben a közelítésben pedig, érthetően, az a fő szempont, hogy ki - melyik vadásztársaság, vagy éppen melyik magáncég - ajánl nagyobb haszonbérleti díjat az adott vadászterület vadászati jogáért. A hírek terjednek olyan történetekről, amelyek szerint egy főváros környéki vadászterület új bérlője a korábbi vadásztársasággal szemben egy külkereskedelemmel foglalkozó vállalkozó lett, akinek nem titkolt meri a vadászterületek határait, hát akár csak egy ilyen „üzletnek” is beláthatatlan következményei lehetnek. Ha egy-egy kijelölt vadászterületnek sok tulajdonosa van, azok csak közösen dönthetnek a jog megtartásáról, eladásáról (a földdel együtt), vagy haszonbérbe adásáról. Ehhez viszont meg kell alakítaniuk valamiféle érdekképviseleti szövetséget. A törvény lehetővé teszi, hogy a vadászterület földtulajdonosai közös képviselőt válasszanak, akár egy nagyobb tulajdonnal rendelkező földbirtokos, akár az önkormányzati jegyző személyében. A megbízott tárggyal a vadászati jogról, s így végeredményben dönt a vadászat és vadállomány sorsáról is. Mert igaz ugyan, hogy a vadászati törvény passzusaiban jelentős szerep jut a vad védelmének, a vadgazdálkodásnak, de sok vadász félelme mégis megalapozottnak és jogosnak tűnik a vadászati jog üzleti alapú hasznosítását illetően. A végleges vadászterületi határokat jövő év február 10-ig kell kijelölni. A törvény márciusban lép életbe. Addig még egyezkedhetnek a földtulajdonosok egymással és a vadászokkal. Van, aki úgy véli, hogy túl hosszú a határidő, mert ebben az exlex állapotban napjainkban az erdőkben nem vadgazdálkodás, hanem orvvadászat, rablógazdálkodás folyik. A tulajdonosok mással vannak elfoglalva. S. Boda András Egyre nagyobb veszélyben vannak a békés állatok Flúgos futamok Ágyúgolyófutamnak nevezték az életveszélyes túrát, a több mint 1900 kilométeres folyamatos autóversenyt. Mondhatnánk azt is: jópofa dolog. Csakhogy ahol az emberéleteket veszélyeztet a „jópofaság”, ott már csak kényszeredett lehet a mosoly. A verseny ugyan véget ért, s az eddigi jelzések szerint nem történt komolyabb sérülés, de azért túlságosan nem szabad megkönnyebbülnünk. A győztes ugyanis a hírek szerint 16 óra 50 perc alatt tette meg az 1900 kilométert. Egyszerű számtani feladvány, egyetlen osztás dolga, s kiderül: a „bajnok” 113 kilométer/ órás sebességgel száguldott át az országon. Ez pedig sok, nagyon sok. Hogy ilyen átlagot elérjen valaki, ahhoz bizony olykor hosszabb távon 160-180-as sebességgel kell menni. De nemcsak a győztesről van szó. A tudósítások szerint a nagy értékű díjakkal meghirdetett túrán százhetvennél többen rajtoltak. Nemcsak erről a versenyről van szó. Újabban divatba jött Budapesten, de a hírek szerint már más nagyvárosokban is az úgynevezett gyorsulási verseny. Ennek lényege, hogy a forgalommentes éjszakákon közúton, vagy magánterületen a kocsik párba állnak, s kipróbálják, hogy adott távolságon - 400-600, vagy 800 méteren - kinek a kocsija gyorsul jobban. Vannak kocsik, amelyek még a legrövidebb távon, négyszáz méteren is elérik a 150-160-as sebességet. Ezeken a versenyeken nincsenek rendezők, nincs korlát, nincs mentő. Csak eszeveszett száguldás van. A résztvevők többsége tizen- és huszonéves. A nézők pedig szinte csak ebből a korosztályból kerülnek ki. Játék az életveszéllyel? Vagy egyfajta szembeszegülés a józan ész szabályaival? Ez is, az is. És persze, nem véletlen az sem, hogy a gyorsulási versenyeket az éjszakában rendezik. Nemcsak arról van szó, hogy éjjel kisebb a forgalom, hanem arról is, hogy éjfélre már feldobott a résztvevők egy része. Vagy italtól, vagy a Red Bullái lenyelt Extasy tablettától, vagy a speedtől. Mondhatnánk azt is: amerikai őrület. Úgy harminc évvel ezelőtt az USA egyes városaiban terjedt el járványszerűen e halálos játék... Itt lenne Amerika? A gyorsulási versenyek tíz évnél öregebb Volkswagenek összecsapásával kezdődtek. Most BMW-k, Porschék, s nagy amerikai „ördögök” indulnak a versenyeken. A csúcsot eddig egy Dodge Viper tartja a maga 600 lóerejével, de mérték itt már háromszázlovas Renault és 944-es Porsche versenyét is. Előfordult, hogy szakadtnak tűnő Ladával hazavágták a széria Opelt, s regék szólnak egy kis Polskiról, amely jó tuninggal 12 másodperc alatt érte el állóhelyzetből a 100 kilométeres sebességet (a gyári adatok szerint a széria gép ezt 33 másodperc alatt tudja). De ha ekkora a versenyzési láz, akkor miért nem indulnak ezek az emberek a hivatalos gyorsasági, vagy rally versenyeken? A válasz: az sokba kerül, évente százezreket emészt fel. Ez pedig „csak” a saját munkát és a benzint. Bár, ha a versenyeken széthajtott gépeket nézzük ... Szabálytalan és törvénytelen. S igazán mégse tehet senki semmit. Miután az Ágyúgolyófutamot túraként hirdették, s ahhoz nem kell rendőrségi engedély, szabadon száguldhat a flúgos futam. A traffipax nem lehet ott mindenütt, s a törvénytelen „büszke rekord” nem bizonyíték. A rendőrség tehetetlen. Egy-egy gyorsulási versenyt a pályának kinevezett útszakasz lezárásával megakadályozhatnak. Ha magánutakon rendezik a gyorsulást, feljelentés esetén szabálysértési eljárást kezdeményezhetnek az ismeretlen rendezők ellen. De a járványt nem állíthatják meg. Legutóbb egy alezredes azt ajánlotta: a rendőrség is segít megszervezni a versenyzőkre és nézőkre nézve is biztonságos versenyeket. Nem akadt jelentkező. Viszont a hírek szerint újabb flúgos futam szerveződik. Bakonyi Kornél Újabb tervek a Balatonról Továbbra is nagyszabású terveket szorgalmaz Nemcsók János, a Balaton kormánybiztosa. így például azt, hogy néhány év alatt kikotoiják a keszthelyi öböl 7-15 millió köbméter iszapját. Az iszapot - véleménye szerint - műtrágyapótló komposzttá lehet feldolgozni. A jelenlegi feldolgozó kapacitás csak évente 20 ezer tonna iszap átalakítására elegendő. Úgy tervezik, hogy több üzemet építenek, és a kapacitás eléri az évi 500 ezer tonnát. Múzeumrablás Győrben Ki mit tud Rákóczi imakönyvéről? Eltűnt II. Rákóczi Ferenc imakönyve és öt niás könyv- ritkaság. A lopás színhelye ezúttal a győri Egyházmegyei Könyvtár és Múzeum volt. A tárgyak eszmei értéke a 100 millió forintot is meghaladja. A könyvtárról, a történtekről József atya, a 300 éves épület idős lakója tájékoztat. Győrben, a Káptalandomb 26 szám alatt áll az eredetileg 1698-ban Széchenyi György érsek által építtetett papnevelde. A ma 70 ezer kötetes könyvtár úgy jött létre, hogy a püspökség 300 év alatt elhunyt papjai az 1563-ban befejeződött tridenti zsinat határozata értelmében a szemináriumra hagyták saját magánkönyvtáraikat. Itt található a közép- és újkori egyházi irodalom számos értékes emléke mellett az 1493- 1541 között élt svájci orvos, Paracelsus művének eredeti kiadása, valamint az első magyar nyelvű orvostani munka is. Féltett kincsnek számítanak a régi keleti nyelvek nyelvtanai. Korabeli szakkönyvek segítették a szerzetesek praktikus hétköznapjait: számos munka szól a gyógyfüvekről, a kertészkedésről, még a csigatenyésztésről is. Ebből a kincseket érő gyűjteményből tűnt el valamikor augusztus 22-e előtt az említett imakönyv. Nyoma veszett a mohácsi csatában elesett Percnyi Ferenc váradi püspök latin nyelvű misekönyvének is, amelyet színes, kézzel festett képekkel illusztráltak. A XVII. században a bordó, bársony kötésű könyvbe belekötöttek még egy lapot, amelyen a Perényi címer fölé néhány későbbi tulajdonos (Oláh Miklós, Pethe Márton, Ivánczi János, Náprági Demeter) nevét is feltüntették. Elvittek egy 1475-ben készült, bőrkötésű német nyelvű imakönyvet (Gebetbuch), amelyet nemrég restauráltak. Elloptak egy XVI. századból származó latin nyelvű misekönyvet, valamint egy ugyancsak a XVI. században Bázelben kiadott metszetekkel illusztrált természetrajz könyvet is. Mit tud József atya a Nagyfejedelem imakönyvéről? Biztos, hogy a törökországi emigrációban vele volt, erről Mikes Kelemen is írt egyik levelében. Ténynek tekinthető az is, hogy amikor Rákóczi hamvait hazahozták 1906 november 5-én, személyes holmija közül két tárgy emléke maradt fenn: az egyik a rózsafüzére, amely később Thaly Kálmán (1839- 1919) birtokába került, a másik az imakönyv. Ez utóbbit 1642- ben adták ki Párizsban, L’office de la Viege Marie címmel. A francia nyelvű imakönyvet II. Rákóczi Ferenc, aki jól tudott franciául, igen sokat forgathatta, hiszen a széthulló lapokat újra kellett valamikor köttetni. Az eredeti fedél helyére ezüst veretű bontás került. Az elsőn Krisztus keresztre feszítését, a hátsón pedig levételét ábrázolta a korabeli ötvös. Az imakönyv előtörténetét József atya nem ismeri. Javasolta, hogy érdeklődjünk Nagy Lászlónál, az Országos Széchenyi Könyvtár osztályvezetőjénél, aki többször is forgatta a könyv lapjait. Nagy Lászlótól megtudtuk: az imakönyv már csak 354 éves kora miatt is értékes. További értékét az adja, hogy tudjuk: a Nagyfejedelem minden nap olvashatta. A hivatásos kutató, aki napról napra találkozik tiszteletre méltó relikviákkal, áhítattal vette a kezébe az imakönyvet. (Egyébként: sem erről, sem a Perényi-féle misekönyvről, sem a Gebetbuchról nincs az OSZK-ban mikrofilm, így a további kutatások számára egyelőre elveszettnek tekinthetők.) Nem kizárt, hogy nem ő volt az első tulajdonos. Nagy szerint - az ötvös szakértőt, Kolba Juditot idézve - biztos, hogy az ezüst borítást az 1600-as években magyar mester készítette. Mikor kerülhetett Rákóczihoz? Anyjától kapta talán, Zrínyi Ilonától, mikor 6 évesen elszakították tőle. A hős asszony javíttathatta meg? Fia talán ezért is ragaszkodott ahhoz különösen? Vagy 1694 tavaszán, amikor Sáros megye örökös főispánja lett? Franciaországba már nem vihette a korábbi ötvösmunka miatt, de Rodostóban vele volt. Az imakönyv előéletét csak találgathatjuk. A kutatók dolga a múlt tisztázása, a rendőrségé viszont a közeljövő kutatása, a kódexek, könyvek előkerítése. Nemzetközi körözésüket kiadták. Fontos, hogy a tettes nem sietett, a tárlók üveglapjait visszacsavarozta, az érzékeny riasztó néma maradt. Több személy került már a nyomozók látókörébe, de konkrét gyanúsítottjuk nem lévén, egyelőre nem nyilatkoznak. Azt viszont kérik, hogy jelentkezzenek azok a nem Győrből vagy a megyéből jött csoportok és magánszemélyek, akik augusztus 18-21-én meglátogatták a könyvtár és múzeum épületét. Némethy Gyula i I
