Új Dunántúli Napló, 1996. október (7. évfolyam, 268-297. szám)

1996-10-01 / 268. szám

6 Dünántúli Napló Társadalom 1996. október 1., kedd Gyógyszerárról - másként • • Üres kézzel Ünnepet köszönteni aján­dék, egy szál virág nélkül nyomasztó érzés. Pedig ma, az idősek világnapján csak­nem hárommillió embernek illene itthon legalább né­hány jó szót, valami biztatót mondani a holnapról. De ezekre a ritkán elhangzó szavakra ők már csak le­gyintenek. Sokan még azt is hozzáteszik: felesleges okta­lan reményeket ébreszteni bennük, úgy sem lesz az idei második nyugdíjemelésből semmi. Nem mintha nem lenne szükségük minden fo­rintra, s arról sincs szó, hogy egyszer s mindenkorra bele tudnának törődni abba, hogy nekik abból jut, ami marad. Elsősorban pénzből. Ezt próbálják úgy beosztani, hogy rájuk ne dörrenjen egyetlen szolgáltató cég sem kiegyenlítetlen számlák miatt. Nekik még számít - nem mások véleménye, ha­nem saját tartásuk miatt - hogy amit kapnak, azért ne tartozzanak senkinek. Ezért aztán hiába jár együtt az évek múlásával a korai éb­redés, ágyban maradnak, amíg nem virrad, és szürkü­letben is addig néznek ki az ablakon, amíg össze nem mosódnak, az utca életének körvonalai. Amíg lehet, nem gyújtanak villanyt, amíg lehet ruharétegbe, ta­karókba burkolózva üldö­gélnek, alszanak, ha saját maguk fűtenek. Mert ezzel is lehet spórolni. Meg az ennivalóval. Az ünnep nyílván csak azok számára jelent szebb napot, akikkel törődnek. Akiknek ma, vagy a követ­kező napokban, egyáltalán bármikor, de megköszönik a türelmüket, jóságukat, sze- retetüket. Sokak felett vi­szont úgy megy el ez a nap, hogy nem is tudnak róla. Az emlékezés egyre mélyebb mélységeibe merül az az idő, amikor a gyógyszereinket fillé­rekért válthattuk ki a patikában. Nem is volt becsületük, a „ma­radékot” habozás nélkül hajítot­tuk a szemétbe. Mostanában már a bőrünkön érezzük, mennyi is lehet a va­lódi gyógyszerár. Ezért is ve­tődhet fel a mai szigorú - de nem inkább maradi? - szabá­lyozás a fölöslegessé vált gyógyszereket illetően. Minden tartós betegséggel küszködő ember életében elkö­vetkezhetnek olyan alkalmak, amikor orvosi megfontolásból gyógyszerváltásra kerül sor, vagyis amit eddig szedett a be­teg, az mostantól fölöslegessé válik, mert hatékonyabb, vagy gyengébb medicinára kell vál­tani. A felesleges gyógyszert il­letően viszont a reflex ma is a régi: kidobni. S ilyenkor vagy gondolunk arra, hogy nem is csekély értéket semmisítünk meg ily módon, vagy nem. A megsemmisítés persze súlyos, ám szabályozásra váró közös - egyéni és társadalmi gondunk. Saját tapasztalatomból pró­bálok következtetést levonni, bár aligha tévedek, ha azt mon­dom, hogy hozzám hasonlóan ezrek, de inkább tízezrek van­nak ugyanígy. S ha azt vesszük, sem tévedünk, hogy az én né­hány száz, vagy ezer forintom­mal együtt országosan nehéz milliók vándorolnak kegyetlen következetességgel a szemétbe. Hosszú ideig tablettával ke- zelgettem a cukorbetegsége­met, az ingyen, vagy jelenté­keny tb-támogatással kapott gyógyszerekből valahogy a kel­leténél több gyűlt össze, amikor váltani kellett, s átállni az önin- jekciózásra. (Az egyszer hasz­nálatos fecskendőkről is érde­mes beszélni, minthogy önma­gát aligha fertőzi meg bármi új nyavalyával az ember, így föl­ösleges ugyanúgy kihajítani, mint teszik ezt szerte az egész­ségügyben, csak adnának tájé­koztatást valamely egyszerű házi fertőtlenítési módszerről. A tényleges érték 20 százaléká­ért kapom egyébként a fecs­kendőket: darabonként 5,50-et fizetek a 27,90-ből.) Megpró­báltam a fölösleges tablettákat jótékony célúan hasznosítani. A patika természetesen nem ve­hette vissza az egyszer már el­adott használatlan gyógyszert. Az orvos sem vette át, lévén ez is szabályozatlan, hogy rászo­ruló betegnek átadja, olyannak, akinek a még mindig viszony­lagos csekély térítési díj is sok. Kórházban ugyan átvették volna, de az orvos várakozásra intett: hátha visszaállíthatnak a tablettázásra. És ha nem? Ugyanígy vagyok néhány érin­tetlen doboz, számomra már fölösleges vérnyomáscsök­kentő gyógyszerrel is. Mást kell szednem helyette, az előzőt hasznosítani lehetne. Persze nem pénzért, hanem segíteni olyan betegtárson, akinek gon­dot jelent ennek a gyógyszer­nek a beszerzése. Legegysze­rűbb lenne egészségügyi in­tézménynek átadni, ezek min­dennapos gyógyszerproblé­mákkal küszködnek. De alkal­massá lehetne tenni az átvételre a háziorvosi hálózatot is. De hát mindez már nem raj­tunk múlik. A Népjóléti Mi­nisztériumban is fel kellene is­merni a nem elhanyagolható lehetőséget, és megtenni a szükséges intézkedéseket az egyes betegeknél fölöslegessé vált gyógyszerek újrahasznosí­tására. Mindenesetre a mai egekbe szökő gyógyszerárak ezt indokolják is. Hársfai István Garantált érdekegyeztetést Állásfoglalást tett közzé a kö­zelmúltban a Nyugdíjasok Or­szágos Képviselete (Kamara). Eszerint a hárommillió magyar nyugdíjast aggodalommal tölti el, hogy az alkotmányozás dek­larált céljai mellett szócsaták, határozatlanság jellemzi a Par­lament ez irányú munkáját. Vé­leményük szerint új Alkotmány kidolgozása akkor lehet hasz­nos, ha az alaptörvényben ér­vényesülnek az eddig is el­hangzott - a civil szervezetek, azon belül is a Nyugdíjasok Or­szágos Képviselete által - dek­larált szempontok. E szempontok szerint a tör­vényhozásban - részben az év­százados magyar parlamenti hagyományok folytatásaként, de legalább azonos fontosság­gal - a társadalom legszélesebb rétegeinek érdekei, törekvései méltó módon kapjanak helyet. Ennek hatékony formája nem lehet csupán az előzetes egyez­tetések bizonytalan rendszere. Intézményes, szervezeti struk­túrát kell teremteni. Ugyancsak fontosnak tartják a normaszövegbe annak beikta­tását, hogy az érdekegyeztetés folyamata alkotmányos jog, il­letve kötelezettség, s ebben a folyamatban a nyugdíjas képvi­seleteknek helyet kell kapniuk. Az alkotmánynak nem csak a tényhelyzetet kell rögzítenie, hanem célkitűzéseket is meg kell fogalmaznia. E célokat közérthető formában, kell meg­jelölni, elhagyásuk - a jelenlegi alkotmány szövegéhez mérten a szűkítésük — nem fogadható el. Sikeres kiállítások - Nagy sikerrel mutatkoztak be a Pécsi Nyugdíjasok Egyesületének tagjai a Pécsi Napok rendezvényein is. Az idős alkotók festményeit a Rákóczi úti székházukban, míg tűzzománcképeiket a Bazilika Kocsis László termében tekinthették meg az érdeklődők (képeinken), míg a csuhéfonók az Angol Központban mutatták be alkotásaikat, fotó: laufer l. Méltán büszke hatalmas írógépgyííjteményére a pécsi Kovács György fotó: laufer László írógépek doktora, világjáró úszó- A legrosszabb tanulók egyike voltam az iskolában - vall magáról a nyolcvanegy esztendős Kovács György, aki ennek ellenére mestere lett az írógépeknek, és elnyűhetetlen szenior úszóként járja a vilá­got. Szinte megszokta már, hogy korosztályában verhetet­len. Azzal is kezdhetnénk bemu­tatását, hogy vajon van-e ki nem ismeri Pécsett Gyuri bá­csi nevét, hiszen rádióban, te­levízióban, újságokban sok­szor számolt be úszósikereiről. Jókai utcai kis műhelyében ma is rendszeresen bütyköli* ja­vítja az irodagépeket és má­solja a kulcsokat. Szerelmese az írógépeknek. Nyakra-főre gyűjtögeti a legkülönfélébb kivénhedt márkákat. Házi mú­zeumában 170 példányt őriz. Ennél jelentősebb gyűjtemény Európában csak Finnország­ban létezik. Világutazónak is mondhatja magát. Nemrég érkezett haza az angliai Sheffieldben rende­zett szenior úszó-világbajnok­ságról két ezüst és egy bronz­éremmel. A II. Erzsébet ki­rálynő fővédnökségével lebo­nyolított versenyen 55 magyar versenyző vett részt. Büszke a Londonban kapott kétfontos emlékéremre is, amelyet az angliai emberi jo­gok törvényének 300. évfordu­lójára adtak ki. Sikereit felso­rolni is nehéz: Vb. Ausztráliá­ban (1989) 1 ezüst és 3 bronz, Eb. Finnországban (1989) Eu- rópa-bajnok, Vb. Rio de Jane- iro-ban (1990) 1 ezüst és 3 bronz, Eb. Stuttgartban (1993) 1 ezüst és 2 bronz, Vb. Mont­realban (1994) 3 bronz, Eb. Olaszországban (1995) újra Európa-bajnok. Azt mondják Gyuri bácsi­ról, hogy aratja az érmeket, másoknak alig hagy. A leg­utóbbi harkányi és szentesi versenyen 8 napon belül 15 aranyat söpört be. Lelkiisme­retesen készül az újabb meg­mérettetésre. Mindig akadt támogatója, de reméli, hogy ez után is lesznek szponzorai. Országos középiskolai baj­nok volt. Mindig az első he­lyért szállt harcba. Mintegy 300 érem, serleg, plakett ta­núskodik eredményeiről. Ott­honában ez is egy kis mú­zeum. Szeptember 1-jén kapta meg „Pécs Város Testnevelési és Sport Díját”, de már a „Sport érdemes dolgozója” is. Tavaly aranygyűrű elismerést kapott az ipartestülettől 40 éves tevékenységéért. Pécs és a megye hírét viszi a világba. Hogy meddig? Elmo­solyodik. Nem aktuális még a válasz, hiszen napi edzésa­dagja 2500 méter úszás. Jó egészségének ez a titka.- Még van hely a vitrinben az érmeknek - mondja, - leg­feljebb a többit majd a nya­kamba akasztom. R. Gy. MINT BEFEKTETÉS Király Péter, üzletember Engem az győzött meg, hogy a HUNNIA III. 35% feletti hozamot biztosított. Mindamellett rugalmas befektetési forma is, hiszen a befektetési jegy bár­mikor visszaváltható. Galloi Judit, tanárnő Két gyermekünk van. Már régóta szeretnénk nagyobb lakásba költözni. A Hunnia Megtakarítási Programmal havonta teszünk félre s közben pén­zünk kamatozik is. Bánsági Miklós, mérnök Számomra nagyon fontos a biztonság. Mivel a HUNNIA III. főleg állampapírokba fekteti pén­zemet, a Megtakarítási Program mellett dön­töttem. BEFEKTETÉSI JEGY Magas hozam (évi 35,8% működésének első 11 hónapjában) Biztonság (a befektetők pénze döntően állampapírokban kamatozik) Könnyű hozzáférhetőség (széles, országos értékesítő hálózat) Rugalmas futamidő (bármikor megvásárolható és visszaváltható, akár havi ki-, illetve befizetés is kérhető: Hunnia Jövedelem és Megtakarítási Program) Adókedvezmény (további évi 7% nyereség) Forgalmazó helyek Pécs, Rákóczi út 16., T. 72/232-188 (Konzumbank), Irgalmosok u. 22., T. 72/213-407 (Cooptourist) Információ: 267-4158,267-4159 Az alap eddigi eredménye nem feltétlenül biztosítja a további hozam nagyságát. A fetüntetett hozamok éves szintűek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom