Új Dunántúli Napló, 1996. október (7. évfolyam, 268-297. szám)
1996-10-01 / 268. szám
6 Dünántúli Napló Társadalom 1996. október 1., kedd Gyógyszerárról - másként • • Üres kézzel Ünnepet köszönteni ajándék, egy szál virág nélkül nyomasztó érzés. Pedig ma, az idősek világnapján csaknem hárommillió embernek illene itthon legalább néhány jó szót, valami biztatót mondani a holnapról. De ezekre a ritkán elhangzó szavakra ők már csak legyintenek. Sokan még azt is hozzáteszik: felesleges oktalan reményeket ébreszteni bennük, úgy sem lesz az idei második nyugdíjemelésből semmi. Nem mintha nem lenne szükségük minden forintra, s arról sincs szó, hogy egyszer s mindenkorra bele tudnának törődni abba, hogy nekik abból jut, ami marad. Elsősorban pénzből. Ezt próbálják úgy beosztani, hogy rájuk ne dörrenjen egyetlen szolgáltató cég sem kiegyenlítetlen számlák miatt. Nekik még számít - nem mások véleménye, hanem saját tartásuk miatt - hogy amit kapnak, azért ne tartozzanak senkinek. Ezért aztán hiába jár együtt az évek múlásával a korai ébredés, ágyban maradnak, amíg nem virrad, és szürkületben is addig néznek ki az ablakon, amíg össze nem mosódnak, az utca életének körvonalai. Amíg lehet, nem gyújtanak villanyt, amíg lehet ruharétegbe, takarókba burkolózva üldögélnek, alszanak, ha saját maguk fűtenek. Mert ezzel is lehet spórolni. Meg az ennivalóval. Az ünnep nyílván csak azok számára jelent szebb napot, akikkel törődnek. Akiknek ma, vagy a következő napokban, egyáltalán bármikor, de megköszönik a türelmüket, jóságukat, sze- retetüket. Sokak felett viszont úgy megy el ez a nap, hogy nem is tudnak róla. Az emlékezés egyre mélyebb mélységeibe merül az az idő, amikor a gyógyszereinket fillérekért válthattuk ki a patikában. Nem is volt becsületük, a „maradékot” habozás nélkül hajítottuk a szemétbe. Mostanában már a bőrünkön érezzük, mennyi is lehet a valódi gyógyszerár. Ezért is vetődhet fel a mai szigorú - de nem inkább maradi? - szabályozás a fölöslegessé vált gyógyszereket illetően. Minden tartós betegséggel küszködő ember életében elkövetkezhetnek olyan alkalmak, amikor orvosi megfontolásból gyógyszerváltásra kerül sor, vagyis amit eddig szedett a beteg, az mostantól fölöslegessé válik, mert hatékonyabb, vagy gyengébb medicinára kell váltani. A felesleges gyógyszert illetően viszont a reflex ma is a régi: kidobni. S ilyenkor vagy gondolunk arra, hogy nem is csekély értéket semmisítünk meg ily módon, vagy nem. A megsemmisítés persze súlyos, ám szabályozásra váró közös - egyéni és társadalmi gondunk. Saját tapasztalatomból próbálok következtetést levonni, bár aligha tévedek, ha azt mondom, hogy hozzám hasonlóan ezrek, de inkább tízezrek vannak ugyanígy. S ha azt vesszük, sem tévedünk, hogy az én néhány száz, vagy ezer forintommal együtt országosan nehéz milliók vándorolnak kegyetlen következetességgel a szemétbe. Hosszú ideig tablettával ke- zelgettem a cukorbetegségemet, az ingyen, vagy jelentékeny tb-támogatással kapott gyógyszerekből valahogy a kelleténél több gyűlt össze, amikor váltani kellett, s átállni az önin- jekciózásra. (Az egyszer használatos fecskendőkről is érdemes beszélni, minthogy önmagát aligha fertőzi meg bármi új nyavalyával az ember, így fölösleges ugyanúgy kihajítani, mint teszik ezt szerte az egészségügyben, csak adnának tájékoztatást valamely egyszerű házi fertőtlenítési módszerről. A tényleges érték 20 százalékáért kapom egyébként a fecskendőket: darabonként 5,50-et fizetek a 27,90-ből.) Megpróbáltam a fölösleges tablettákat jótékony célúan hasznosítani. A patika természetesen nem vehette vissza az egyszer már eladott használatlan gyógyszert. Az orvos sem vette át, lévén ez is szabályozatlan, hogy rászoruló betegnek átadja, olyannak, akinek a még mindig viszonylagos csekély térítési díj is sok. Kórházban ugyan átvették volna, de az orvos várakozásra intett: hátha visszaállíthatnak a tablettázásra. És ha nem? Ugyanígy vagyok néhány érintetlen doboz, számomra már fölösleges vérnyomáscsökkentő gyógyszerrel is. Mást kell szednem helyette, az előzőt hasznosítani lehetne. Persze nem pénzért, hanem segíteni olyan betegtárson, akinek gondot jelent ennek a gyógyszernek a beszerzése. Legegyszerűbb lenne egészségügyi intézménynek átadni, ezek mindennapos gyógyszerproblémákkal küszködnek. De alkalmassá lehetne tenni az átvételre a háziorvosi hálózatot is. De hát mindez már nem rajtunk múlik. A Népjóléti Minisztériumban is fel kellene ismerni a nem elhanyagolható lehetőséget, és megtenni a szükséges intézkedéseket az egyes betegeknél fölöslegessé vált gyógyszerek újrahasznosítására. Mindenesetre a mai egekbe szökő gyógyszerárak ezt indokolják is. Hársfai István Garantált érdekegyeztetést Állásfoglalást tett közzé a közelmúltban a Nyugdíjasok Országos Képviselete (Kamara). Eszerint a hárommillió magyar nyugdíjast aggodalommal tölti el, hogy az alkotmányozás deklarált céljai mellett szócsaták, határozatlanság jellemzi a Parlament ez irányú munkáját. Véleményük szerint új Alkotmány kidolgozása akkor lehet hasznos, ha az alaptörvényben érvényesülnek az eddig is elhangzott - a civil szervezetek, azon belül is a Nyugdíjasok Országos Képviselete által - deklarált szempontok. E szempontok szerint a törvényhozásban - részben az évszázados magyar parlamenti hagyományok folytatásaként, de legalább azonos fontossággal - a társadalom legszélesebb rétegeinek érdekei, törekvései méltó módon kapjanak helyet. Ennek hatékony formája nem lehet csupán az előzetes egyeztetések bizonytalan rendszere. Intézményes, szervezeti struktúrát kell teremteni. Ugyancsak fontosnak tartják a normaszövegbe annak beiktatását, hogy az érdekegyeztetés folyamata alkotmányos jog, illetve kötelezettség, s ebben a folyamatban a nyugdíjas képviseleteknek helyet kell kapniuk. Az alkotmánynak nem csak a tényhelyzetet kell rögzítenie, hanem célkitűzéseket is meg kell fogalmaznia. E célokat közérthető formában, kell megjelölni, elhagyásuk - a jelenlegi alkotmány szövegéhez mérten a szűkítésük — nem fogadható el. Sikeres kiállítások - Nagy sikerrel mutatkoztak be a Pécsi Nyugdíjasok Egyesületének tagjai a Pécsi Napok rendezvényein is. Az idős alkotók festményeit a Rákóczi úti székházukban, míg tűzzománcképeiket a Bazilika Kocsis László termében tekinthették meg az érdeklődők (képeinken), míg a csuhéfonók az Angol Központban mutatták be alkotásaikat, fotó: laufer l. Méltán büszke hatalmas írógépgyííjteményére a pécsi Kovács György fotó: laufer László írógépek doktora, világjáró úszó- A legrosszabb tanulók egyike voltam az iskolában - vall magáról a nyolcvanegy esztendős Kovács György, aki ennek ellenére mestere lett az írógépeknek, és elnyűhetetlen szenior úszóként járja a világot. Szinte megszokta már, hogy korosztályában verhetetlen. Azzal is kezdhetnénk bemutatását, hogy vajon van-e ki nem ismeri Pécsett Gyuri bácsi nevét, hiszen rádióban, televízióban, újságokban sokszor számolt be úszósikereiről. Jókai utcai kis műhelyében ma is rendszeresen bütyköli* javítja az irodagépeket és másolja a kulcsokat. Szerelmese az írógépeknek. Nyakra-főre gyűjtögeti a legkülönfélébb kivénhedt márkákat. Házi múzeumában 170 példányt őriz. Ennél jelentősebb gyűjtemény Európában csak Finnországban létezik. Világutazónak is mondhatja magát. Nemrég érkezett haza az angliai Sheffieldben rendezett szenior úszó-világbajnokságról két ezüst és egy bronzéremmel. A II. Erzsébet királynő fővédnökségével lebonyolított versenyen 55 magyar versenyző vett részt. Büszke a Londonban kapott kétfontos emlékéremre is, amelyet az angliai emberi jogok törvényének 300. évfordulójára adtak ki. Sikereit felsorolni is nehéz: Vb. Ausztráliában (1989) 1 ezüst és 3 bronz, Eb. Finnországban (1989) Eu- rópa-bajnok, Vb. Rio de Jane- iro-ban (1990) 1 ezüst és 3 bronz, Eb. Stuttgartban (1993) 1 ezüst és 2 bronz, Vb. Montrealban (1994) 3 bronz, Eb. Olaszországban (1995) újra Európa-bajnok. Azt mondják Gyuri bácsiról, hogy aratja az érmeket, másoknak alig hagy. A legutóbbi harkányi és szentesi versenyen 8 napon belül 15 aranyat söpört be. Lelkiismeretesen készül az újabb megmérettetésre. Mindig akadt támogatója, de reméli, hogy ez után is lesznek szponzorai. Országos középiskolai bajnok volt. Mindig az első helyért szállt harcba. Mintegy 300 érem, serleg, plakett tanúskodik eredményeiről. Otthonában ez is egy kis múzeum. Szeptember 1-jén kapta meg „Pécs Város Testnevelési és Sport Díját”, de már a „Sport érdemes dolgozója” is. Tavaly aranygyűrű elismerést kapott az ipartestülettől 40 éves tevékenységéért. Pécs és a megye hírét viszi a világba. Hogy meddig? Elmosolyodik. Nem aktuális még a válasz, hiszen napi edzésadagja 2500 méter úszás. Jó egészségének ez a titka.- Még van hely a vitrinben az érmeknek - mondja, - legfeljebb a többit majd a nyakamba akasztom. R. Gy. MINT BEFEKTETÉS Király Péter, üzletember Engem az győzött meg, hogy a HUNNIA III. 35% feletti hozamot biztosított. Mindamellett rugalmas befektetési forma is, hiszen a befektetési jegy bármikor visszaváltható. Galloi Judit, tanárnő Két gyermekünk van. Már régóta szeretnénk nagyobb lakásba költözni. A Hunnia Megtakarítási Programmal havonta teszünk félre s közben pénzünk kamatozik is. Bánsági Miklós, mérnök Számomra nagyon fontos a biztonság. Mivel a HUNNIA III. főleg állampapírokba fekteti pénzemet, a Megtakarítási Program mellett döntöttem. BEFEKTETÉSI JEGY Magas hozam (évi 35,8% működésének első 11 hónapjában) Biztonság (a befektetők pénze döntően állampapírokban kamatozik) Könnyű hozzáférhetőség (széles, országos értékesítő hálózat) Rugalmas futamidő (bármikor megvásárolható és visszaváltható, akár havi ki-, illetve befizetés is kérhető: Hunnia Jövedelem és Megtakarítási Program) Adókedvezmény (további évi 7% nyereség) Forgalmazó helyek Pécs, Rákóczi út 16., T. 72/232-188 (Konzumbank), Irgalmosok u. 22., T. 72/213-407 (Cooptourist) Információ: 267-4158,267-4159 Az alap eddigi eredménye nem feltétlenül biztosítja a további hozam nagyságát. A fetüntetett hozamok éves szintűek.
