Új Dunántúli Napló, 1996. október (7. évfolyam, 268-297. szám)
1996-10-25 / 291. szám
6 Dünántúli Napló Politikai Vitafórum 1996. október 25., péntek Tegyük helyre a fogalmakat! A minap hallottuk országunk legnagyobb közjogi méltóságának egyik iskolaavató beszédét, amelyben mélységes aggodalmát fejezte ki a Kereszténydemokrata Néppárt elnökének, dr. Giczy Györgynek egy politikai fórumon tett kijelentésével kapcsolatban. A regionális fórum egyik témája a román - magyar alap- szerződés volt, így természetesen szó esett a trianoni békediktátumról, a határon túli magyarok helyzetéről, az alap- szerződés várható következményeiről, egy kisebbségi autonómia lehetőségéről, de nem volt szó a jelenlegi országhatárok erőszakos revíziójáról. Nem készítettünk hangfelvételt Giczy elnök úr beszédéről, ezért nem tudjuk szó szerint idézni, de beszédében elhangzott, hogy nem tartja a határokat megváltozhatatlannak és örökérvényűnek. Tisztelt Köztársasági Elnök úr, mi sem tartjuk annak. És azért nem tartjuk annak, mert a történelem során bebizonyosodott, hogy nem azok. A teljesség igénye nélkül, felsorolunk a legutóbbi évek európai határváltásai közül néhányat: NSZK-NDK, szerb - horvát -szlovén, orosz - ukrán, cseh - szlovák. Tehát a határok nem örö- kérvényűek, hanem változnak, keletkeznek, megszűnnek, módosulnak. Ki tudja azt ma teljes bizonysággal megmondani, hogy milyen megoldásai lesznek ötven év múlva az angolskót, angol-ír, spanyol-baszk, spanyol-katalán, francia-breton, flamand-vallon és az itáliai^ viszonyoknak. Éppen ezért nem értjük Göncz Árpád aggodalmaskodását, és azt sem, hogy miért kellett a KDNP elnökének kijelentését a térségünk biztonságát veszélyeztető, az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkat nehezítő tényezőnek minősíteni, és ezzel egy iskolaavatáson foglalkozni. Azt fel sem tételezzük a Köztársasági Elnök úrról - mint a pártérdekek felett álló méltóságról -, hogy részt venne abban a kampányban, amelyet bizonyos liberális körök folytatnak Giczy elnök úr ellen. Viszont arra tisztelettel megkérjük, ha az ország érdekében foglalkoznia kell pártelnökök kijelentéseivel, pártok és intézmények „viselt” dolgaival, akkor intelmei ne csak* a KDNP elnökére vonatkozzanak. Sajnos bő tárháza van azoknak a nyugat-európai sajtóban megjelenő ügyeknek, amelyek igen rossz fényt vetnek országunkra, még akkor is, ha erről a hazai médiumok - feltehetően szemérmességből - eddig ugyancsak hallgattak. Soroljuk? De hogy a határkérdéseknél maradjunk, feltétlenül hozzájárulna tanuló ifjúságunk egészséges történelem-szemléletének kialakításához, ha olyan eseményről kapna korrekt tájékoztatást a Köztársasági Elnök úrtól, mint például a Dunának - egy határfolyónak -a szlovákok részéről történő önkényes eltereléséről, ami tényleg komoly feszültséget okozott a térségünkben. Ilyet, egy önmagára valamit is adó országgal és kormánnyal nem lehetne megtenni. Ha igaz a hír, mely szerint az Európai Unió gondozásában megjelent egy olyan könyv amelyben Ausztriának és Romániának közös határa van és Magyarország nincs a térképen, akkor számítunk a Köztársasági Elnök úr megfelelő szintű és a nyilvánosság előtti reagálására ezzel az otrombasággal kapcsolatban. Végezetül le kívánjuk szegezni, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt nem óhajt feszültséget kelteni a Kárpátmedence népei között, mentes minden irredentizmustól, de ha a lehetőségei megengedik, soha nem fogja sorsára hagyni a határon túli magyarokat, sem a nemzetközi proletár internacionalizmus, sem a nemzetközi banktőke óhajára. Czukor Antal KDNP Kertvárosi Szervezet Siklósi felhívás Nem csak Siklósért 1. Pártjaink képviselőiként segítséget kérünk és segítséget szeretnénk adni, hogy az oly sokat hangoztatott „ellenzéki összefogásból” végre pártbeszéd helyett párbeszéd legyen! 2. A mai naptól kedve, közös céljainkért, választókerületünkért - közösen gondolkodunk és közösen cselekszünk, mert fogytán az időnk és fogytán a türelmünk. 3. A közös cselekvés, közös programot és jelölteket kíván az országgyűlésbe és az önkormányzatokba egyaránt. 4. A meglévő ellentéteket félretéve, térségünkben azért fogtunk össze, mert nem láttunk, nem látunk más esélyt Bibó Istvánnal együtt valljuk: „Az igazán tisztességes, kellő valóságérzékű emberek, különféle kiinduló pontból is ugyanazokhoz az igazsághoz kell eljutniuk.” Bálint Bánk FIDESZ MPP megyei elnök Littván József FKgP kerületi titkár Varga Tibor KDNP városi elnök Darvas Miklós MDF városi ügyvezető elnök Az MSZP közleménye Ismét megosztottság! A Magyar Szocialista Párt Pécs városi szervezete nem kis keserűséggel állapítja meg, hogy október 23-a, a Magyar Köztársaság egyik legnagyobb nemzeti ünnepe, a forradalom és a szabadságharc 40. évfordulójának megünneplése városunkban ismét a megosztottság, a széthúzás jegyében történt. A közös ünnepléstől való demonstratív távolmaradás, az ünnepi díszelőadás kapcsán kialakult vádaskodás, keserű szájízt okozó hangulatkeltés, a komolyabb valós ok nélküli indulatoskodás, a mondvacsinált sértettség, önkritikátlan felelősség-keresés csak az ünneprontást, kegyeletsértést, az emlékezés örömének elvételét szolgálta. Számunkra elfogadhatatlan a történelem és az emlékezés egyoldalú megítélése éppen úgy, mint ezek kisajátításának kísérletbe. MSZP Pécs városi elnöksége Szeszélyes rezdülések Magyarországon a demokrácia „kitörését” követően nyilvánvalóvá vált, hogy a közvélemény a legnagyobb hatalom széles e hazában. Általában hasznos, de néha meglevő dolgokat képes produkálni. Mert ha az eredménynél nem veszik figyelembe a mintavétel körülményeit (hol, mikor, mekkora területen, stb.), a mintavétel sajátosságait (életkor, nem, iskolázottság, foglalkozás, lakóhely, stb.), és főként a megkérdezettek számát, a „közvélemény” könnyen „köz- veszélyessé” válhat. Hisz munkájuk korrektségét „bejött” eredményei igazolják. Csupán arra kívánom felhívni a figyelmet, hogy a puszta számok mögött rejlő körülmények, illetve azok eltérései mennyire más eredményekkel képesek produkálni. Áz egyszerűség kedvéért csak a biztosan pártot választók véleményét és a „szondázás” körülményeit mutatom be. A közvéleménykutatás ma már hétköznapi gyakorlatként beépült életünkbe. Eredményei lehetnek ilyenek, vagy olyanok. Szonda Ipsos Saját A kérdezés ideje: szeptember augusztus módja: személyes kérdőív személyes kérdőív helye: Dunántúl egész területe Baranya megye területe minta: 322 fő minta: 1000 fő pártot v.: 167 fő pártok: 510 fő MSZMP: 26 % MSZMP: 23 % SZDSZ: 17 % SZDSZ: 16 % FIDESZ: 16 % FKgP: 20 % FKgP: 15,8 % KDNP: 9 % KDNP: 6,4 % MDF: 8 % MDF: 10,3 % Egyéb: 6 % MIÉP: 1,7 % MIÉP: Munkáspárt: Munkáspárt: 3,4 % MDNP: MDNP: 0,4 A Szonda Ipsos az elmúlt hónapban közvéleménykutatást végzett a pártok megítéléséről. Az Új Dunántúli Napló nemrégiben közre is adta. Az MDF egy alapítvány bevonásával ugyanezt tette, „belső használatra”. Előre bocsájtom, hogy nem a Szonda Ipsos eredményét, vagy annak hitelét vonom kétségbe. Ilyen, ha ez itt, olyan, ha az ott készül. Szeszélyes akár a köz rezdülése, ide-oda csapongó. Bánjunk hát úgy vele, mint jó lovas az új nyereggel. Mielőtt felülünk (neki), szemléljük meg óvatos alapossággal, mert különben könnyen nagyot eshetünk! Darvas Miklós Magyar Demokrata Fórum Megyei Szervező A szegénység státus a kapitalizmusban K ét honbéli szociológus közös szerkesztői munkálkodással összeállított tanulmány- kötetben összegezte nem rég a magyar társadalom mobilitásának főbb tendenciáit. A könyv szerzői a lakosság létviszonyai alakulásának vizsgálata közben meglepő fölfedezéssel rukkoltak elő. Állításuk szerint Magyarország népességének vagyoni állapota, jövedelmi helyzete - egyféle társadalmi páter- noszter függvényében- igenigen viszonylagosnak tekinthető. Következésképp, aki ma szegény, - az egyszer lenn, egyszer fenn sorsfordulás jegyében - holnapra gazdag lehet. Különös megállapításukat arra alapozzák, hogy a „magyar gazdaság és társadalom jelenlegi állapotában, a fekete - és szürkegazdaság átláthatatlan rendszerében nagyon nehezen megállapítható, hogy valójában ki a gazdag és ki a szegény”. Mintha azt hallanánk, mindenki anyagi helyzete olyan, amilyennek látni óhajtjuk. Rendkívül elmés, nem kevésbé hasba akasztó megállapításról van szó. A feltűnően optimista szerzők abban a hamis képzetben leledzenek, mely szerint a társadalomban utóbb annyira elmosódtak az egyes népességcsoportok vagyoni helyzetét, létállapotát, jövedelmi viszonyait egymástól elhatároló kontúrok, hogy az életminőséget, - színvonalat tekintve képtelenség különbséget tenni közöttük. A szegénység arányait illető megállapítások dolgában pedig simlizésekre ismerünk. Mert amíg a hazai társadalomtudomány derék művelői szerint a szegénységi küszöb alatt élők aránya 1992-ben 16 százalék, 1995-ben 22,7 százalék volt, a Világbank egyes számításai szerint a magyarországi szegények hányada az utóbbi négy esztendőben 33-40 százalékra nőtt. Vagy ami ezzel szorosan összefügg: a hivatalosan szajkózott ötszázhuszonötezer fős állománnyal szemben a kutatók (a pályakezdőkkel és a tartósan állás nélkül maradókkal együtt) ma egymillióra taksálják a munkanélküliek számát. B osszantó, hogy az egész társadalom, továbbá a társadalmon belüli alakulatok, csoportok, intézmények fejlődésének és működésének törvényszerűségei kutatásával foglalkozó tudomány munkásai is beléptek a társadalmi valóság konkrét tényeit elkendőzni igyekvők táborába. Szerecsenmosdatással felérő megállapításaikat igaztalannak tartjuk. Hiszen köztudott, hogy a szegénység bizonyos társadalmi csoportoknak státust és megváltoztathatatlan létállapotot, élethelyzetet jelent a kapitalizmusban vagyis a sokat emlegetett polgári társadalomban. Ezért furcsálljuk, ha némelyek olyan képtelenséget sugallnak, mintha a nemzeti öngyilkossággal felérő rendszerváltoztatás kárvallottjainak többségét a szegénységet imitáló, rongyos gúnyákat magukra öltő potenciális gazdagok alkotnák. Mintha ők turkálnának nap mint nap a szemetes kukák mélyén, guberálnának a lomtelepeken, tengődnének hajléktalan szállásokon, állnának glédában ínségkonyhák kondéijai előtt, tarhálnának vagy jajveszékel- nének a kifizetetlen rezsiszámláikat, kiváltatlan orvosi receptjeiket szorongatva. S mintha mindezeket kizárólag azért produkálnák, hogy mutabilitá- sukkal sikeresen titkolják sokszoros milliomos mivoltukat az adóhatóság elől. megváltoztathatatlanba való beletörődésre ösztökélnek mindazok, akik a szegényeket lecsúszottakat potenciális gazdagnak láttatják. A kapitalizmusban elkerülhetetlen tömeges elszegényedés viszonylagos állapottá minősítésével olyan illúzióval traktálnak milliókat, hogy a nyomor és a kiszolgáltatottság a lecsúszott tömegek számára csupán átmeneti állapot, spontán keletkezett anomália, mely bizonyos idő elteltével, bizonyos tényezők hatására gyökeresen megváltozhat. Holott nem így van. A szegénynek a tőkés rendszerben nem adatik meg a jövő szépülését eredményező perspektíva. Soha nem teljesülő vágyálom marad számára a társadalmi fölemelkedés. Mindig lesz olyan réteg, mely tartósan kiszorul a munkaerőpiacról, és akkor sem lesz esélye visszalépni a társadalmi pátemosz- terbe, ha netalán elindul egy növekedés. Egyértelmű tehát, hogy a szocializmus megbuktatása következtében vesztessé vált tömegek a nélkülözők, a nyomorban tengődök dinasztiaalapítóit gyarapítják majd, akik élete a továbbiakban leszárma- zóikkal együtt elkerülhetetlenül megpecsételődik. A tőkés társadalmi-gazdasági viszonyokat éppen ezért mielőbb meg kell haladni. Csak és kizárólag ezáltal nyílhat a magyarországi el- szegényedők többmilliós táborának olyan élettere, melyben ismét megbecsülést vívhat ki magának. Olyat, mint amilyen a szocializmusban övezte. Dr. Südi Bertalan, szóvivő Munkáspárt A Magyar Függetlenségi Párt alkotmányjogi álláspontja A magyar jogfolytonosság 1918 őszén, a Károlyi kormány hazaáruló politikája következtében megszűnt, mivel az ősi alkotmány teljes mellőzésével áttért egy a magyar közjogtól teljesen idegen államformára. A következő idézet dr. Molnár Kálmán professzor, .Magyar Közjog” címmel 1926-ban megjelent könyvéből rávilágít a magyar alkotmányosság lényegére: „A jogfolytonosság lényege és főkövetelménye az, hogy az állami főhatalmat újra a nemzeti szuverenitásnak és az állami akaratképzésnek alkotmányszerű szerve vegye kezébe. Áz az alkotmányszerű törvényhozó szerv, amelyben a Szent Korona egész teste: a Szent Korona feje és tagjai együtt vannak.” A fentebbi jogelvből kifolyólag az MFP nem tartja indokoltnak új alkotmány kidolgozását, mivel Magyarország rendelkezik egy 1100 éves kialakult történelmi alkotmánnyal. Az alkotmányozással kapcsolatos feladataink csak arra szorítkozhatnak, hogy az ősi alkotmány szellemében elvégezzük azokat a szükséges módosításokat, amelyeket a XX. század végére kialakult modem ipari és szociális társadalom igényel. Véleményünk szerint az első szabadon választott nemzeti kormány és képviselőház valamint az azt követőek a. saját működésüket mindaddig átmeneti jellegűnek kell tekintsék, amíg a fentebbi követelményt el nem érték. Első lépésként, tudva, hogy egy államformáról kiírt népszavazás a jelen körülmények között bizonytalan kimenetelű lenne, a köztársaság miniszterei, tábornokai és főhivatalnokai a Szent Koronára tennének esküt, a bíróságok a Szent Korona nevében mondanák ki az ítéleteiket. Miközben a közoktatás teljes átszervezésével létrehoznának egy valóban nemzeti tantervet, amely alapja lenne a lakosság átnevelésének. Valamint azt is javasoljuk, hogy állítsuk visz- sza a nádori intézményt, és az ősi alkotmányhoz való visszatérésig a nádor töltse be az államfői funkciókat, egyébként erre Nyugat-Európában is van példa, az ír államfő a középkori ír kancellár címét viseli. A fentiekkel összhangban, az MFP a kétkamarás parlament híve. Az újra alakított felsőház (nem szenátus) első tagjai a következőképpen lennének meghatározva: 1. 20 százalék a régi magyar arisztokrácia azon tagjai, akik ‘hűek maradtak a magyar nemzeti gondolathoz. 2. 10 százalék á történelmi egyházak képviselői. 3. 10 százalék a Magyar Tudományos Akadémia képviselői és az egyetemek rektorai. 4. 30 százalék az 56-os forradalom és szabadságharc azon élő, kiemelkedő személyiségei, valamint azok, akik a nemzeti ellenállásban részt vettek, akiknek példamutató magatartása és elvhűsége biztosíték arra, hogy töretlenül képviselik a nemzeti érdekeket. 5. 10 százalék a nemzeti kisebbségek szervezetei által delegált tagok, a zsidóság esetében a vezetőiknek el kell dönteniük, hogy ebbe a kategóriában vagy pedig a 2. pontnak megfelelően szerepeljenek. 6.20 százalék a szakszervezetek, iparkamarák és gazdasági szervezetek által delegált felsőházi tagok. A felsőházi tagok mandátuma legalább 6 évre szóljon, hogy két kormány közt is biztosítsák a munka folyamatosságát. Ez a kitétel a 3-6 pont alatt szereplő választott tagokra vonatkozik. Az első két csoportban tartozó felsőházi, úgynevezett örökös tagok kinevezése, megerősítése a magyar közjognak megfelelően az államfő által történik. Felsőházról lévén szó nagyon fontosnak tartjuk a régi magyar főnemesség jelenlétét a törvényhozásban, mert neveltetésük, hagyományaik révén biztosíthatják a történelmi hűség jelenlétét a jogalkotásban, természetesen ugyanez vonatkozik a nagy történelmi egyházakra is. A 4. pontban szereplő, és az első felsőházban döntő súlyt jelentő 30 százalék amellett, hogy valódi igazságtételt jelent a kommunizmus üldözöttéi számára, lehetővé teszi számukra, hogy sikerrel befejezzék azt a politikai munkát, amelyet elkezdtek. Összegezve, a Magyar Függetlenségi Párt híven gróf And- rássy Gyula szellemiségéhez, aki pártunk tagja volt, vallja, hogy Magyarországon minden jog forrása a Szent Korona, amelynek fénye reméljük az idők végéig bevilágítja nemzetünk egét. Fóris Béla
