Új Dunántúli Napló, 1996. október (7. évfolyam, 268-297. szám)

1996-10-24 / 290. szám

1996. október 24., csütörtök VÁROSAINK DUnántúli Napló 9 Szigetvári körkép Ügyeletek Szigetváron október 24-én dr. Bognár Gyula, 25-én dr. Fehér­vári Matild, 26-27-én dr. Ha­lász László, 28-án dr. Ferencz Irén, 29-én dr. Bognár Gyula, 30-án dr. Fehérvári Matild or­vosi, e héten a Boróka Patika, hétfőtől a Szigeti Patika gyógy­szertári ügyeletét tart. Szavalóverseny Az Anyák Szövetsége Egyesü­let a „Szigetvár és Vidéke Ala­pítvány 1956” támogatásával rendezett hétfőn szavalóver­senyt általános iskolásoknak Szigetváron, a Városi Könyv­tárban. Kiss Dániel költő, zsű­rielnök értékelése: 1. Hajdú Ba­lázs (Mozsgó), 2. Németh Esz­ter (Szigetvár, Tinódi), 3. Kürthy Veronika (Szentlőrinc, Ifjúság úti iskola). Táncos találkozó Október 26-án, szombaton 11 órától a szigetvári Zrínyi Gim­názium tornatermében E, D, C és B kategóriában rendez or­szágos klubközi táncversenyt a SZIGO Táncklub és a Társas­táncosok Baráti Köre. Óvodai szakprogram A MOE Szigetvár és Térsége Területi Kör október 30-án, 9.30 órától Szentegáton, az óvodában rendez szakmai prog­ramot óvodapedagógusoknak. Téma: alternatív jellegek az óvodában, óvodák szakmai bemutatkozása, epochális élet­szervezés. Zenerajongók A szülők és a Tehetséges Tanu­lókért Alapítvány támogatásá­val a szigetvári Tinódi minden tanulója részt vesz a Filharmó­nia ifjúsági hangversenyein. Az oldalt összeállította: B. Murányi László Az ünnepség résztvevői, előtérben a kitüntetettek FOTÓK: löffler Gábor Szigetvár ’56-ra emlékezett A Zrínyi Filmszínházban nyilvános, ünnepi önkor­mányzati ülésen Mozsgai Pé­ter polgármester (képünkön balra lent) tartott ünnepi be­szédet, majd adott át kitünteté­seket. Zrínyi Emlékplakettet: Haramia Jánosné, Bruno Nie­dermeier, Eberhard Dotterer és Sík Endre', Oktatási és Közművelődési Díjat: dr. Zi- mányi Lászlóné és Gönczi Fe­renc; Közszolgálati Díjat: Láng Jánosné és dr. Berta Jó­zsef (ő korábban közölte: a dí­jat nem hajlandó átvenni); Közegészségügyi és Szociális Díjat: dr. Nyári Erzsébet és posztumusz dr. Kövessi Krisz­tina; Ifjúsági és Sport Díjat: Szendrey Tibor, Módos János és Csík Jenő (aki a kitüntettek nevében köszönte meg az el­ismerést); Városfejlesztési Dí­jat: Bencsics István; tárgyju­talmat Nömös Dezső'kapott. Aláírták a Szigetvár-Slatina testvérvárosi diplomát. A műsort a Tinódi Általá­nos Iskola Nagykórusa Her- genrőder Józsefié, a Tinódi Vegyeskar Schóber Tamás ve­zényletével, valamint a 2. számú Általános Iskola tanu­lói, a Zeneiskola növendékei és a Dudley Katalin vezette SZIGO Társastáncosok adták. Délután avatták a város ’56- os Emlékművét a Zrínyi téren. Vállalkozók tanácskozása A Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara (PBKIK) Szi­getvári Városi Elnöksége no­vember 5-én, kedden 18 órától hagyományteremtő kötetlen beszélgetésre várja Szigetvár és térsége kereskedőit, vendéglá­tással és szálláshely kiadásával foglalkozó vállalkozóit. A szigetvári Bérlők Házában (Deák Ferenc tér 16.) tartandó kötetlen beszélgetésen a kama­rai elnökség várja a vállalkozók kereskedelemmel és az idegen- forgalommal, az annak fellendí­tésével kapcsolatos észrevéte­leit, javaslatait, ugyanakkor cserébe felvilágosítással és hasznos tanácsokkal szolgálnak a résztvevőknek. Birkózó Zrínyi Kupa Október 20-án az ausztriai Grazban vettek részt a Sziget­vári Birkózó SE sportolói a hat nemzet 117 serdülő korcso­portú versenyzőjének vetélke­désén, ahol Végh Richárd első, míg Bagoly Tamás harmadik helyezést ért el. Á Szigetvári Birkózó SE nemzetközi ifjúsági kötöttfo­gású birkózóversenyt rendez október 26-án, szombaton 10.30 órától a szigetvári Szent István Lakótelepi Általános Is­kola tornatermében Slatina, a Zágrábi Lokomotiv és a szlo­vén Ljutomer ifjúsági kötöttfo­gású birkózóinak részvételével. Aranycsengő jótékonysági karácsony gyerekeknek Szigetvár befogadta, de képes-e megtartani a szobrászművészét? Vanyúr István műterem-álma A gimnáziumi rajzórán lelke­sen dolgoznak tanítványai, s amikor egyenként a tanár úr­hoz, Vanyúr István (Piru) szob­rászművészhez viszik ki rajzai­kat, tudják, nem kell ledorongo- lástól tartaniuk. A harmincöt éves rajztanár a munkák láttán örömmel dicsér és bántó él nél­kül mondja, hogy legközelebb mire ügyeljen a tanítvány. Az óra után megnézem, a mester miként örökítette meg ceruzá­jával a nebulóinak házi feladat­ként kiadott témákat. Egytől- egyig mestermű.- Hogy jönne az ki, hogy el­várom, elmagyarázom, de ma­gam nem teszem le diákjaim elé a jó megoldást? - kérdi. Ő aztán tudja, hogy egy jó tanár szárnyakat adhat. Harká­nyi kisiskolásként már aszfalt­rajz versenyt nyert Vanyúr Ist­ván, aki festő, kovács, asztalos szeretett volna lenni, mígnem nyolcadikos korában az igazga­tónő ajánlotta: jelentkezzen a pécsi Művészeti Szakközépis­kolába. Átjárt Siklósra Vida Dezső rajztanár és festőművész rajzszakkörére, hogy megis­merje a szakmai alapokat. Fel is vették az ötvös szakra, Nádas Éva osztályába. A rajztanáruk, Farkas László beoltotta őket, el se tudták képzelni, hogy ne képzőművészek legyenek. A Képzőművészeti Főiskola szobrász szakára csak a harma­dik nekifutásra vették fel. Ad­dig udvaros segédmunkásként, bőrdíszművesként, táskavarró­ként dolgozott. A főiskolán Vígh Tamás szobrászművész volt a mestere (nemrég volt kö­zös kiállítása tanítványaival a budapesti Vigadóban). A dip­loma megszerzését, 1986-ot követően elvégezte pályázattal a művészképzőt, s lett 1988-tól három éven át a Képcsarnok Szőnyi-ösztöndíjasa. Közben családi okok miatt Szigetvárra költözött. A tanács támogatta a letelepedését.- Végtére is mindegy, hol lakik az ember. Legyen véle­ménye a dolgokról, azt igye­kezzen megvalósítani. Maga az ember, mint jelenség izgat, s valami kis irónia mindig van a munkáimban - közli moso­lyogva. - Ha állatokat mintá­zok, akkor is emberről szólók a mozdulataik. De még mennyire! Például az akasztott ló kisplasztikája. A mozdulatokban ott a vonagló, idegeket, inakat reszkettető ha­lálfélelem, az azt csak felerő­sítő kegyetlen csalódásként a szörnyű felismerés: a szeretett gazda tette ezt vele. Egyelőre még minden anya­got szeret: a kéznél lévő és szinte legolcsóbb fát, a viaszt, a bronzot, a követ, a rézlemezt. És a grafikát. Mondanivalója mindig akad, csak ideje, s főleg pénze legyen, hogy elképzelé­sét valamilyen anyagban, eset­leg ceruzával fehér papíron, igényesen, vanyúrosan való­sítsa meg. Egyik idősebb mes­tere a csitrilány szobrát, annak nem hagyományos testhelyzet­ben álló, mégis rendkívül igé­nyes, kifejező és aprólékos mű­gonddal kivitelezett megoldását látva barátilag mondta neki: „Pistám, te soha nem fogsz meggazdagodni. Aki ilyen fia­talon ennyire időt rablóan igé­nyes, az képtelen a gyors pénz­keresést lehetővé tevő lekent munkára.” Erre a megállapításra azóta is méltán büszke lehetne. Meg az eddigi sok-sok köztéri szobrára és kiállítására. Meg a novem­berben a siklósi Táncsics Mi­hály Gimnáziumban, decem­berben a pécsi Nevelők Házá­ban, és márciusban a Pécsi Kis Galériában Kovács Ferenc fes­tőművésszel közösen rende­zendő kiállítására. Büszkeség, de főként öröm tölti el, amint a város szélén lévő lerobbant, általa újjáépí­tendő parasztházban és annak gazdasági melléképületeiben kalauzol. Én lyukas tetőt, vako­lathiányt, frissen felhúzott csu­pasz falat, oldalfalként, tetőá- csolatként szúette faanyagot, szanaszét építési törmeléket, anyag és szerszám halmokat, rengeteg rá váró pénz és idő­igényes munkát látok. Ő művé­szi álmodozással a számára egyelőre még igencsak hiányzó pénzen, többnyire a két keze munkájával átépített, minden­féle szobrász munkára és rajzo­lásra alkalmas külön-külön műhelyeket, műtermet lát az új funkciójában lassacskán életre kelő romokban.-Csak már készen lennék vele! Itt aztán kedvemre dol­gozhatok majd! - ahogy kisza­kad belőle ez az élete nagy ál­maként megfogalmazott óhaj, (kívánság?) látni rajta, saját műtermével az eddigieknél is biztosabb lesz önmagában. A többit meg majd meglát­juk. Érdemes is lesz megnézni. Hangulatos termékcégér a bolt falán fotó: löffler Gábor Visszakapták a nagypapa államosított üzletét A vevőért, árkedvezménnyel is- Ezt a boltot még a nagyapám építette a tűtől a szögig, a zok­nitól a kimért élelmiszerig mindent kínáló vegyesboltnak. Aztán jöttek az államosítok és közölték vele: egy szöget sem vihet magával, de azonnal tá­vozzon - mondja a szigetvári Szabadság úti vegyesbolt 44 éves tulajdonos-üzemeltetője, Riedlmayer Károly.- Mi lett a nagyapjával?- Lelkileg összetört. Aztán ötvenöt évesen bejáró lett Pécsre, a Hamerlihez, ahol két év múlva már üzletvezető volt 16 emberrel. Onnan ment nyugdíjba. A bolt az áfészé lett. Kereskedő dinasztia az övék, és férfiágon csupa Károly (ő a negyedik). Édesapja a Baranyai Élelmiszerkereskedelmi Válla­lat kis Szabadság úti boltjában kezdte, a sarki húsboltban foly­tatta, majd a nagy belvárosi csemegében volt üzletvezető. „Nyugdíjasként nekem segít, precízebb egy könyvelőnél” - említi büszkén. Az ugyancsak kereskedelmi végzettségű húsz éves fia - ahogy ő mondja: ötö­dik Károly - is egy évig a csa­ládi boltban dolgozott, de egy ideje hűtlenkedik. „Majd visz- szajön úgyis” - állítja a csa­ládfő. A saját boltjukban dol­gozik a felesége (Gyöngyi), a lánya (Edina) és a veje (And­rás) is.- Mikor kapták vissza a bolt­jukat?- Kilenc éve nyithattunk is­mét. A régi zománcozott Modi- ano, Schmoll, Oetker, Zwack, Flóra, Ovomaltine, Franck ter­mékcégérek, a régi kávédarálók és pörkölőserpenyők, cukorkás és lisztes dobozok, mérlegek azóta díszítik a kirakatomat, az utcafrontot és a boltbelsőt. Ki­csinek bizonyult a helyiség, másfél éve bővítettük. A Bástya utcában is van egy kisebb élel­miszer boltunk. A kettőből, meg a biztonsági tartalékot je­lentő két hold szőlő hozamából él meg a család. Vérbeli kereskedőként min­denféle kedvezményes akciót kitalál, hogy az egyre szegé­nyedő vevőkör vásárolni tud­jon, és lehetőleg ne pártoljon el a boltjaiktól.-Talpon maradni manapság csak így lehet - ismeri el Riedlmayer (negyedik) Károly. Hirdetésfelvétel Szigetváron Szigetvári Takarékszövetkezet szigetvári, dencsházai, ibafai, kétújfalui, mozsgói, nagydobszai, somogyapáti, szentlászlói és somogyhárságyi kirendeltségei * i * Fejlesztésre másfél millió A szigetvári 509. számú „Török Bálint” Szakmunkásképző In­tézet és Szakközépiskola 1,5 millió forintot nyert a Baranya Megyei Munkaügyi Központ pályázatán kereskedelmi szak­macsoport kabinet rendszerű oktatásához szükséges számí­tógéphez kapcsolódó vonalkó­dos pénztárgépek vásárlására. Hagyományteremtő szándékkal szervezi az első szigetvári Aranycsengő jótékonysági ka­rácsonyt a gyerekeknek, de fő­ként a rászorulóknak Koneth Ilona, Kollárné Horváth Gyön­gyi tanár közreműködésével. A december 20-án 14 órakor a Zrínyi Filmszínházban rende­zendő műsorhoz, de főleg az ajándékozáshoz keresik az ügyet támogató szponzorokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom