Új Dunántúli Napló, 1996. október (7. évfolyam, 268-297. szám)
1996-10-24 / 290. szám
1999: őszi munkák Bennfentesek^^ a bővítés éve a kiskertekben Horn utódlásáról (2. oldal) (6. oldal) (7. oldal) 1956 ünnepe Baranyában Millecentenáriumi zászló- és forradalmi emlékműavató Pécsett Pécsett, a 48-as téren millecentenáriumi zászlót adtak át, majd 1956 hőseinek emlékművét avatták fel fotó: laufer László A történelmi hagyományok miatt október 23-án délelőtt a 48- as térre koncentrálódtak az 1956-os forradalom és szabadságharc 40. évfordulójának - katonai tiszteletadással megrendezett - hivatalos pécsi ünnepségei. A hajdani Országzászló helyén a Millecentenáriumi zászlót avatták, a tér közepén pedig az 1956-os emlékművet: 40 éve e téren gyűlése- zett az egyetemi ifjúság. Dr. Farkas Károly, Pécs Ön- kormányzatának jegyzője a Millecentenáriumi zászló avatásakor rámutatott: A Szent Koronával ékesített piros-fehér- zöld zászló sokszor megtépett és sárba taposott jelkép, ám 15 millió magyar szívében a magyarságért és a létért vívott küzdelem töretlen fényű szimbóluma. Az 1100 esztendő bizonyította a világnak, hogy a magyarok országából nem lehet kilopnia a hazát. Ezt erősítette meg az 1956-os forradalom és szabadságharc is. A Millecentenáriumi Zászló az 56-osok hősiességét is hirdeti. S hirdeti azt is, „hogy állami létünk 1100 éve során a hazánk szabadságáért fellépőket meg lehetett ölni, meg lehetett kínozni, jeltelen sírba lehetett hántolni, de velük a magyar szabadság eszméjét soha nem lehetett eltemetni”. Az avatáskor mondott kívánságok között a jegyző többek között azt fogalmazta meg, hogy a Millecentenáriumi Zászló tartsa össze a város lakosságát, hirdesse jelentős múltját; lakosságának egységét, megbékélését a szabadságot jelentő tartós plurális viszonyok között és egyben kellő politikai kulturáltság mellett, amely képes lesz utat tömi Európába. Hiszen Szent Istvántól napjainkig, az európaivá válás szándéka kísérte történelmünket, és az 1956-os forradalom az európaivá válás forradalma is volt - mondotta. A Farkas Ádám, Munkácsy- dfjas szobrász alkotta 56-os emlékmű avatásakor elsőként Kiss Dénes költő, a pécsi események egykori egyetemista résztvevője mondott megemlékezést. A lelkes hangulatot felidézve szólt arról, hogy az események részesei, alakítói nem gondoltak úgy a jövőre, hogy ünnepi emléknap lesz tetteik nyomán, s hogy majd fordítani sikerül a világ kerekén. A szabadság elragadtatással fogadott élménye vitte előre a forradalmárokat, s ennyire egységes talán még soha nem volt a magyar nemzet, mint akkor, s az erőviszonyok ellenében még soha nem valósultak meg olyannyira a valóságtól elrugaszkodott szándékok, mint akkor, az egész világban rokonszenvet és elismerést keltve. Ám a költő hiányérzetéről is szól: 1956 emberi értékei még kiaknázatlanok. Márpedig szerinte ’56 népe nélkül nem lesz magyarság, s nem lesz tisztességes Magyarország sem. A beszédet követően - mint hajdan, 40 éve - Kiss Dénes Velünk, vagy ellenünk című, 1956 október 23-ika éjjelén írt versét Klencz Tibor mondta el. Az emlékmű leleplezése előtt dr. Páva Zsolt polgármester mondott beszédet. Az évforduló és alkalom méltatása során Bibó István Kelet- és Közép-Eu- rópa még nem érett demokráciáira vonatkozó gondolatait idézte. Ezek szerint abban a görcsös félelemben, amely elhiszi, hogy a szabadság előrehaladása veszélyezteti egy nemzet ügyét, nem lehet élni a demokrácia javaival. „56 hősei tudták, hogy milyen rögös a demokráciához vezető út, s azt is, hogy az igaz ügyért akkor is kötelesség harcolni, ha a győzelemre már nincs remény” - mondotta polgármester, és kitért a 40 év múltán újra felerősödött nézetkülönbségekre, amelyek a forradalom megítélésében mutatkoznak az események részvevőinek eltérő helyzetéből és szerepéből adódóan. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: számára 56 emléke azt a tanulságot adja, hogy az igazi demokrácia nem szükségeszerű, hanem erőfeszítés és jóakarat kérdése. Csak ez, a belső meggyőződésen alapuló konszenzusok világa hozhat számunkra újat: a meg nem becstelenített demokráciát. „Pusztán fennmaradnunk sokféleképpen lehet, de e nélkül magyarként aligha randevúzhatunk másképp a jövővel. (Folytatás a 3. oldalon) • • Össznépi hallgatás után össznépi emlékezés Gyertyák gyúltak, koszorúk zöldelltek szobrok talapzatán, emlékhelyeken, süppedő sírokon - az ’56-os forradalom 40. évfordulóján. Az ünnepségek már kedden megkezdődtek, s a tegnapi nap szinte az ország minden helységében az emlékezés jegyében telt. Hangulatát, jellegét a Vígszínházi díszelőadáson mondott beszédében Göncz Árpád úgy jellemezte, hogy a forradalmat követő megtorlások, majd az össznépi kényszerű hallgatás után immár „ez az ünnep a miénk, s nincs az a hatalom, hivatal, amelyet nálunk jobban megilletne”. A Kossuth téren - a köztársaság lobogója mellett - ünnepi külsőségek között avatták föl a „Forradalom Lángját”, a fekete márványból formált stilizált fáklyát. A belőle fölfénylő láng ezentúl a forradalom emléknapjain ég majd. A szép jelképet az államfő vette át, s nyomban átadta egy műegyetemista fiatalnak, aki nemzedéke nevében ígérte: őrizni fogják a történelmi napok örökségét. Az ’56-os forradalom „Pilvax kávéházában”, a Budapesti Műszaki Egyetem aulájában Bíró Péter rektor azt fejtegette: a négy évtizeddel ezelőtti események üzenete az, hogy a mostani hibák felszámolásáért folytatott harcban se váljunk külső segítséget, s csak erőink összefogásával érhetünk el számottevő eredményeket. A Bem téren, a felkelés hasonlóképp emlékezetes színterén több mint negyven hazai és határon túli magyar politikai, ifjúsági és társadalmi szerveződés - köztük a Fidesz, az FKGP, a KDNP, az MDNP, a MIÉP - képviselői találkoztak. Itt Pomogáts Béla, az írószövetség elnöke idézte fel a négy évtizeddel ezelőtti eseményeket, köztük azt, hogy akkor Veres Péter olvasta föl a szövetség hét pontból álló kiáltványát. A követelések - a függetlenség, az emberi jogok és a társadalmi igazságosság - ma is elevenek. A résztvevők koszorút helyeztek el a Bem szobornál, majd a megemlékezés a Mátyás-templomnál zászlószenteléssel zárult. (Folytatás a 7. oldalon) Nobel-díjas tudós Pécsett Az 1994-es év egyik Nobel- díjas tudósa, Martin Rod- bell orvos-biokémikus professzor volt két napig Pécs vendége. Dr. Szolcsányi János egyetemi tanárnak, a POTE gyógyszertani intézete igazgatójának a meghívására érkezett városunkba, és kedden este a Pécsi Akadémiai Bizottság székházában szűk hallgatósági körben tartott előadást. A nagy tudású és világhírű tudós ezt követően a késő esti időpont és szemmel látható fáradtsága ellenére szívesen adott rövid interjút lapunk számára. A professzor pont most két éve, 1994 októberében vehette át Alfred. G. Gilmannal megosztva egy molekuláris biológiai felfedezésért a No- bel-díjat. Bár azonos témában, de egymástól függetlenül, két külön vonalon kutatva jutottak ugyanarra a felfedezésre. (Interjúnk az 5. oldalon.) Zairében egyre súlyosabb a helyzet Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár kedden kijelentette: attól tart, hogy még hevesebb harcok robbannak ki a zaire-i hadsereg és a tuszi nemzetiségűek között Kelet-Zairében. Egyre súlyosabb a helyzet és nemcsak a menekültek számára, hanem az ország belsejében is - mondta Gáli újságíróknak a BT ülése után. Mint mondta, nem hiszi, hogy a világszervezet csapatokat, Vagy akár csak megfigyelőket tudna kiküldeni a harcok térségébe. Gáli szavai szerint az ENSZ 58 segély munkást evakuált Kelet-Zairéből. Az AFP szerint az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerdán közölte, hogy mintegy 30 ezer menekült érkezett Bukavuba, csatlakozva a már ott lévő 250 ezerhez. Az ENSZ szerint a helyzet egyre súlyosabb, és félő, hogy az 1994-es ruandai krízishez hasonló válság alakul ki. Titkos tervek Horvátországról? Az ENSZ horvátországi képviselői cáfolták a Le Monde című francia napilapnak azt a hírét, miszerint a világszervezet titkos tervet dolgozott ki, mert a szerbek újabb tömeges menekülésére számít Horvátországból, ha a még szerb ellenőrzés alatt álló horvátországi Duna-menti területek jövőre visszakerülnek Zárgráb fennhatósága alá. Philip Arnold, a térség ideiglenes kormányzatának (UNTAES) szóvivője cáfolta, hogy bármiféle titkos ENSZ-terv létezne a szerbek tömeges menekülésének esetére, ugyanakkor nem zárta ki annak lehetőségét, hogy néhány szerb elhagyja majd a térséget, amikor az horvát ellenőrzés alá kerül. Megemlékezés és tiltakozás Pécsett A pécsi ellenzéki pártok október 23-án megemlékező és tiltakozó nagygyűlést tartottak Pécsett, a Széchenyi téren, majd a kopjafához vonultak és ott helyezték el az emlékezés koszorúit. Már az ünnepet megelőzően leszögezték az önmagukat a nemzeti kerékasztalhoz tartozó pécsi ellenzéki pártok és szervezetek, hogy külön ünnepet tartanak, amelyen - mint az a röplapjukon állt - tiltakozni fognak az országot nyomorba taszító, a magyarság érdekei ellen cselekvő kormánypolitika ellen. A Széchenyi téri rendezvénynek az MDF, a FIDESZ, a KDNP, az FKgP és a MIÉP állított szónokot. (Tudósítás a 3. oldalon) Zászlókkal, fáklyákkal, gyertyákkal vonultak az emlékezők a kopjafához fotó: laufer l.
