Új Dunántúli Napló, 1996. október (7. évfolyam, 268-297. szám)
1996-10-19 / 286. szám
6 Dtinántuli Napló Kultúra - Művelődés 1996. október 19., szombat A város, a színház és az egyetemisták A színház találkozna az egyetemistákkal, az alpolgármester fórumra hív Simon István: ... ennek a színháznak nagyon sokféle közönségigényt kell kielégítenie. FOTÓK: LÄUFER LÁSZLÓ Október 12-i számunkban pécsi egyetemisták nyilatkoztak a város kulturális kínálatáról. Többen közülük beszéltek a Pécsi Nemzeti Színházról és a pécsi kulturális menedzsment problémáiról. Ebből az okból kérdeztük Simon Istvánt, a Pécsi Nemzeti Színház ügyvezető igazgatóját és dr. Újvári Jenő kulturális ügyekkel foglalkozó alpolgármestert. A megszólaló egyetemisták problémáira adott válaszaikat adjuk közre az alábbiakban. SIMON ISTVÁN:-El kell hogy mondjam: a Pécsi Nemzeti Színház egy négytagozatos intézmény, s mint ilyen, minden évadban bemutat operát, operettet is. Ha valaki nem szereti a műfajt, ez legyen az ő magánügye. Klasszikusokról szólva csak a tavalyi évad bemutatóit hadd soroljam: bemutattunk Shakespeare-t, Csehovot, akiket én - természetesen - a klasszikusok közé sorolok. Nézzük egy pillanatra az idei programot: bemutatjuk a Julius Caesart, Molnár Ferenctől az Üvegcipőt, Heltaitól a Néma leventét, Bulgakovtól az Álszentek összeesküvését.- A lényeg az, hogy ennek a színháznak nagyon sokféle közönségigényt kell kielégítenie, ami természetesen majdnem lehetetlen. Ugyanakkor az a problémám - és hangsúlyozom, nem akarok megbántani senkit -, hogy úgy érzem, olyan emberek nyilatkoznak leggyakrabban, akik nem járnak színházba. Természetesen a színésznek az a szerepe, hogy játsszon, a nézőnek, hogy kritizáljon, de ehhez az kell, hogy a néző lássa a darabot.- Pár évvel ezelőtt összeállítottunk egy kamaraszínházi programot elsősorban azoknak, akiket a formabontó előadások érdekelnek rengeteg kísérleti darabot mutattunk be itt. Ez egy igen költséges program volt, elsősorban fiataloknak, értelmiségieknek készült. Kamaraszínházi bérletet indítottunk az egyetemisták részére. Mégis, elmaradt a közönség. Csupán 468 bérlet kelt el az egész évadra. Mikor Szikora János, aki ezen előadások gazdája volt elment a színháztól, rengeteg bírálat ért bennünket, számon kérték távozását - azt mondták, az volt az igazi színház, a jó színház. Kérdem én, miért nem jött el akkor az egyetemista közönség?- Nyilatkozzék még páran, hogy nincs pénzük. Úgy gondolom, hogy ez a pénztelenség egy kicsit túlzás: a diszkók, a szórakozóhelyek általában tele vannak egyetemistákkal. Én nem tudom, mennyibe kerül ezeken a helyeken a belépő, de biztos vagyok benne, hogy drágább, mint egy színházjegy.- Szervezőnk járt a bölcsészés a természettudományi karok gólyatáborában: előadásokat tartott a bérletekről, a bemutatókról. Plakátjaink az összes egyetemi épületben megtalálhatók, bérletkonstrukcióinkkal megjelentünk az újságokban - úgy gondolom, hogy a propagandával nem lehetett különösebb baj.-Tehát, hogy összefoglaljam: a színház propagandáját nem tartjuk titokban, a pénztelenségben - tisztelet a kivételnek - nem hiszek, nem tartom jellemzőnek. Azért pedig, mert valakinek a kaposvári színház tetszik, vagy a Harmadik Színházba jár, soha, sem elvben, sem gyakorlatban nem ítéltünk el senkit. Azt azonban szeretném, hogy ezt a színházat az kritizálja, aki látta az előadásait. Attól tartok, hogy sok esetben arról van szó, amit az egyik nyilatkozó is kifejtett: hogy többen csak úgy ismerik a színházat, mint azt a nagy, sárga épületet az McDonald’s-hoz közel.-Az az igazság, hogy nem csupán az egyetemistákat kell kiszolgálnunk, hanem egy egész megyét, egy igen heterogén összetételű közönséget. Végezetül elmondhatom: szívesen találkoznánk az egyetemista közönséggel, az ottani kulturális élet vezetőivel, amennyiben konkrétumokról beszélhetnénk egymással. DR. ÚJVÁRI JENŐ:-Úgy érzem, nincs jogom bírálattal, esetleg viszontkriti- kával illetni a fiatalokat kritikájuk miatt. Úgy vettem észre, a színházat érték a legélesebb megjegyzések. Ezzel kapcsolatban megjegyezném: szem előtt kell tartanunk azt, hogy egy többtagozatos intézményről van szó. Érdemes megemlíteni azt is, hogy a Pécsi Balett a magyar kultúra élvonalában van, s egyáltalán nem érdektelen az opera tagozat szerepe sem városunkban.- Pécs joggal dicsekedhet gazdag zenei életével is. Szimfonikus zenekarunk nemzetközi hírű s nemzetközi hírű karnagyokkal dolgozik. Múzeumaink európai jelentőségű alkotók műveit mutatják be - gondoljunk csak a Káptalan utcai lehetőségekre. A pécsi diák szerencsésnek mondhatja magát, hogy itt lehet, egy olyan városban tanulhat, ahol a kulturális lehetőségek a magyar szellemi élet keresztmetszetét adják, nem kis nemzetközi kitekintéssel.- Egyetértek ugyanakkor azzal a véleménnyel, hogy fontos a diákság alkotói tevékenységének támogatása, alkotói megjelenésének elősegítése. El kell hogy mondjam: a helyzet ezen a téren bizonytalan. Több ösztönzésre van szükség mindkét fél részéről, fórumokat szervezhetnénk, hiszen fontos a biztatás. Ezeket a problémákat közösen kell áthidalnunk. A diákoknak be kell kapcsolódniuk a közös munkába, így tudná mindkét fél kölcsönösen kihasználni az adódó lehetőségeket. Támogatom tehát a diák Dr. Újvári Jenő: .. .fontos a diákság alkotói tevékenységének támogatása. alkotók megjelenését városi szinten.- Szükség volna a tanári testület együttműködésére is. El kell gondolkodnunk azon, megfelelő ösztönzést ad-e az egyetem az értelmiségi szemlélet, szellemiség kibontásához, s hogy ehhez felhasználják-e a környezet lehetőségeit. Jó lenne, ha az ifjúság is tudatában lenne annak, hogy sokat veszít, . ha ebben a korban nem használja ki az adódó lehetőségeket. Persze, vannak jó példáink is: gondoljunk csak a Mesteriskola kiállításaira, vagy az egyetemi kórusok, zenekarok fellépéseire, koncertjeire.- Hangsúlyozom, semmiképpen nem szeretném kritizálni a fiatalokat. Azonban meggyőződésem, hogy ez a kétezer éves kultúrájú város jó szellemi hátteret biztosít itt tanuló fiataljainak, s észrevehető, hogy ők is egyre inkább felismerik ezt.-Sokan beszéltek a marketing esetleges hiányosságairól. Meggyőződésem, hogy ezen lehet segíteni, különösen a rövidesen megnyíló Egyetemi Klub segítségével. Úgy érzem, a különböző intézmények maguk is javíthatnak a propagandájukon.- Végül felajánlom együttműködésem abban, hogy az egyetemi kultúra vezetői találkozzanak a pécsi kultúra szervezőivel, hogy megvitassák problémáikat, s közösen alakítsák ki elképzeléseiket a jövőről, elkezdhessék a közös munkát. Erre a fórumra - véleményem szerint - akár már novemberben sor kerülhet. Kincse Sz. Ö. Százötven évvel ezelőtt Liszt Ferenc Pécsett adott hangversenyt Liszt Ferenc egyik magyarországi barátja, Augusz Antal báró Tolna megye alispánja volt. Őt látogatni és születésnapját megünnepelni jött Szekszárdra 1846. október 13-án az akkor már ünnepelt zeneszerző és zongoraművész. A tolnai alispán ekkortájt országos elismerésre tett szert művészet- és tudomány- pártolásával. 1846. október 18-án Liszt hangversenyt adott Szekszár- don a megyeháza nagytermében. Ezen jelen volt az a Witt János, pécsi székes- egyházi hegedűművész által vezetett küldöttség is, amely minden bizonnyal Sci- tovszky János pécsi püspök megbízásából - meghívta Lisztet Pécsre. Liszt a meghívást örömmel fogadta, és hamarosan elküldte - mai szóhasználattal - menedzserét, Gaetano Bello- nit a pécsi fellépés előkészítésére. Liszt 1846. október 22-én ünnepelte harmincötödik születésnapját Szekszárdon. Két nap múlva indult útnak Baranyába, illetve Pécsre. Délután érkezett Nádasdra (Mecsek- nádasdra), ahol a püspök nyaralójában szállt meg. Itt a koraesti órákban „szerenáddal” köszöntötte egy pécsi férfi éneknégyes: Witt János, Schmidt Péter, a székesegyház orgonistája és a tanítóképző zenetanára, Radenich Imre, a székesegyház énekese és Karlitzy Ágoston, a német színtársulat csellistája és a ciszterciek gimnáziuma énekzene tanára. Vacsora alatt elpanaszolták Lisztnek, hogy alig van magyar szövegű dalművük. A fiatal Mester azonmód hozzáfogott Garay János A patakhoz c. versének megzenésítéséhez férfikarra, amelyet a pécsi „dalnokok” aznap este sikerrel meg is szólaltattak. Másnap a püspök fogatán érkezett Liszt Pécsre. Püspök- ségi lakosztályt bocsájtottak rendelkezésére. Október 25- én este hét órakor adta első hangversenyét' a városi színházban, mely a Mária utca elején jobboldalt állott. Műsorát „értesítvény” tartalmazta, amelyet Lisztet zongoránál ábrázoló acélmetszet díszített. Népszerű operarészletek mellett egy Chopin-mazurkát, Schubert Rémkirályát és ún. magyar dalokat játszott. Ráadásként a Rákóczi indulót szólaltatta meg - saját átiratában -, amellyel tomboló sikert aratott. A hangverseny végén jelentették be, hogy „a közkívánatnak engedve” másnap, október 26-án délben a Hattyú-teremben (Király u. 15.) ad jótékonycélú hangversenyt. Ezen más művekkel együtt a pécsiek akkor kedvelt operájának, Bellini Normájának részleteit és Schubert Ave Máriáját is előadta. Itt tartózkodása harmadik napján délelőtt a székesegyházat tekintette meg, és mintegy háromnegyed órán át játszott annak orgonáján: saját szerzeményei közül az Ave Máriát és a Don Sebastien temetési gyászindulót. Orgonajátékával is lenyűgözte hallgatóságát. A búcsúebéd a püspökségen volt, ahol Scitovszky János felkérésére megígérte, hogy a székesegyház megújítását követő felavatási ünnepségre misét komponál. Erre - sajnos - nem került Pécsett sor, mert a restaurálás elhúzódott és a püspökből hercegprímás lett Esztergomban. (A mise ott került bemutatásra). Mielőtt Liszt október 27-én délután Mohácsra elindult, otthonában felkereste Witt Jánost, és köszönetét mondott pécsi hangversenyeinek példás gondozásáért. Lisztet Mohácson a püspöki kastélyban vacsorával várták. A vacsora után este tíz órakor a „hangok nagy tanárja” egy István nevű hajón Eszékre indult. Dr. Várnai Ferenc Futnak a képek FILMJEGYZET Jelenet a filmből Egszakadás, földindulás A katasztrófafilmek tematikája, úgy tűnik, meglehetősen korlátozott, minthogy a természeti csapások típusainak száma is adottnak látszik egyelőre, s ezek immár szinte mind megjelentek a vetítővásznon. Volt eddig a moziban tűzvész, hurrikán, szökőár, földrengés, lavina, továbbá lávaömlés és árvíz. Ha jól tudom, csupán sáskajárásra nem került sor még, hogy miért nem, sejtelmem sincs, talán a sáskák nem akartak kötélnek állni. Ellenben mivel meglehetősen sokféle pusztító légmozgás fordul elő a Föld különböző tájain, kivált Amerikában, úgymint: zivatar, szélvihar, orkán, tornádó, illetve ezek más-más fokozatai és változatai, így hát e téren még komoly lehetőségei vannak a producereknek. (Sőt, mi, magyarok még „zuhatar”-ról és „vihe- der”-ről is tudunk Jókaitól, de ez maradjon köztünk.) Nem tréfálok, mert máris itt a Twister. A film szereplői kutatók, akik tornádókat figyelnek meg. Az a céljuk, hogy mérőeszközeiket bejuttassák a veszedelmes tölcsérbe, ezáltal hatékonyabbá tegyék a meteorológiai előrejelzést, s a veszélyeztetett terület lakói időben fedezékbe vonulhassanak. Ehhez azonban egészen meg kell közeh'teni légörvényt, ami azzal a kockázattal jár, hogy a műszerrel együtt a kutató is a magasba repül. Mert a tornádó, amint ezt az Oz-ban is láttuk, akár házakat is képes a magasba emelni, s aztán valahol messze lepottyantani. A Twister azonban nem mese, hanem a valóság - ismerjük el - páratlanul hiteles, szinte doku- mentumjellegű bemutatása. Azaz ... Valóság? Nem az, persze, de annak látszik. Mert miközben a szereplők szélgépek, esőcsináló masinák és jégőrlők között dolgoztak, s az égbolton, biztonsági okokból, legfeljebb némi gomolyfelhőképződés zajlott, a tornádókat számítógépek varázsolták a képre. A rendező, Jan de Bont legfőbb érdeme a hagyományos felvételek és a digitális csúcstechnika hibátlan összeillesztése. A komputerek előtt egyébként ugyanaz a csapat dolgozott, amelyek a Jurassic Park dinoszauruszait is életre keltette. A látvány ezúttal is döbbenetes. Habár, meg kell mondanom, a vetítéskor rendszerint maximumra erősített hangszórók egy ponton túl inkább már csökkentik a képek hatását. Meg hát a film alkotóit egy kissé elkapta a ciklon-mámor, s nem voltak képesek betelni a tornádókkal. S jóllehet egyik élethűbb, mint a másik (nekem azért az „ikrek” tetszettek legjobban), egy kicsit sok van belőlük. Nem csoda, hogy a cselekményt szinte teljesen elfűjták, a főszereplőkről pedig csupán annyit tudunk meg, hogy ellenállhatatlanul vonzódnak a forgószelekhez, s mint a végén kiderül, egymáshoz is, csak addig titkolják. De hát két tornádó között kinek van ideje magánéletre? Nagy Imre i A f *
