Új Dunántúli Napló, 1996. október (7. évfolyam, 268-297. szám)

1996-10-12 / 279. szám

1996. október 12., szombat Közélet Dünántúli Napló 11 A Mártitok többé nem titok Hová tűnt az önkormányzatoknak járó pénz? No és hová tűnt Tocsik? Két, látszólag egyszerűnek tűnő kérdés, amely csak­nem egy hónapja lázban tartja a közvéleményt. Az alábbiak­ban megkíséreljük összefoglalni a történet hiteles krónikáját. Az eddigi mérleg: egy minisz­ter és egy teljes igazgatóság megy, a kérdőjelek azonban maradnak. A megoldás - még az illetékes urak és hölgyek Deutsch, a leleplező számára is - sűrű, sötét ködbe vész. Hát egyelőre ennyi. Szeptember 3.: A Figyelő kérdésére Horn Gyula kijelenti: a kormány minden privatizá­cióval kapcsolatos vádat ki­vizsgál, ám eddig visszaélésre utaló jelre nem bukkant. Szeptember 19.: „A megta­karító” címmel megjelenik a Figyelő cikke, amelyben lelep­leződik a titok: „Egy év alatt 600 millió forintot söpörhet be az államtól az a külső tanács­adó, akit az ÁPV Rt. igazgató­sága 1996 januárjától teljhata­lommal ruházott fel a helyi ön- kormányzatokkal folytatott tár­gyalások levezetésére.” Az akkor még csak T. Ak­ként emlegetett szerencsés ki­választott (parlamenti forrás szerint), politikai kapcsolatai révén halászta el a „nagy üzle­tet” a konkurencia orra elől. A cikk azt is megjegyzi, hogy ez­zel a munkával a saját (ugyan­csak jól fizetett) alkalmazottját is megbízhatta volna az ÁPV Rt. Az önkormányzatok re­ménytelennek tűnő ügyét a Vektor Pénzügyi és Befektetési Tanácsadó Rt. „vállalta ma­gára”. Szeptember 24.: Suchman Tamás sajtótájékoztatóján a külső szakértő sikerdíjjal tör­ténő honorálását törvényesnek nevezi, de elismeri annak szo­katlan mértékét. Szeptember 26.: A kor­mányfő vizsgálatot kér az ÁPV Rt. és az önkormányzatok kö­zötti elszámolásról. Szeptember 27.: T. M-ről le­hull a lepel. A Népszava kérdé­sére Tocsik Márta elmondja: „...arra vállalkoztam, hogy az önkormányzatok szerintem sem jogos, erősen túlzó követeléseit peren kívüli megállapodások­kal mérsékeljem, de nemcsak az ÁPV Rt., hanem a költségve­tés, az állam, azaz mindannyi­unk javára. Annak pedig, hogy jutalékért tettem, teszem mind­ezt, az a magyarázata, hogy eredménycentrikusan dolgo­zom.” Azt a felvetést pedig, hogy „parlamenti politikai kö­rök” ajánlották az ÁPV Rt. fi­gyelmébe, a főszereplő egyér­telműen kacsának minősíti. Bevallása szerint ő egyetlen pártnak sem tagja, sőt még csak nem is szimpatizál velük. Ne­mes egyszerűséggel „mezítlá­bas állampolgárának vallja magát. Szeptember 30.: A Fidesz- MPP Országos Választmánya Suchman „fejét követeli” a fennhatósága alá tartozó ÁPV Rt.-nél történt jogtalan kifizetés miatt. Az MSZP-frakció az ügy kivizsgálására országgyűlési bizottság felállítását sürgeti. Több parlamenti képviselő a közbeszerzési törvény módosí­tását követeli, méghozzá úgy, hogy az új jogszabály alól az ÁPV Rt. se tudjon kibújni. A miniszterelnök bejelenti, hogy felkéri az ÁPV Rt. igazgatósá­gát egy azonnali, rendkívüli ülés megtartására. Itt a résztvevők úgy dönte­nek, hogy a vizsgálatok befeje­zéséig felfüggesztik az érintett szerződések végrehajtását. Horn Gyula a Kormányzati El­lenőrzési Irodát (KEI) bízza meg az ügy kivizsgálásával. Október 2.:Az ügy egyre szövevényesebbé válik. Balsay István (MDF) a legfőbb ügyészhez fordul az általa vé­lelmezett törvénytelenségek miatt. Az Országgyűlés Deutsch Tamás fideszes képvi­selő indítványára vizsgálóbi­zottság felállításáról határoz. Október 3.: A parlament al­kotmányügyi bizottsága meg­hallgatja Szokai Imrét, az ÁPV Rt. igazgatóságának elnökét. A meghallgatás nem jár ered­ménnyel, mivel az elnök szinte valamennyi kérdésre kitérő vá­laszt ad. Időközben Hack Péter, a bizottság SZDSZ-es elnöke Balsai kérésére bekéri a Tocsik- ügy dokumentumait. Október 4.: A KEI vizsgála­taiból kiderül: Tocsik Márta ügyvédi szakvizsgával nem rendelkezik, így az ÁPV Rt. február 12-én kötött megbízá­sának teljesítése során zugírá- szati tevékenységet folytatott. A KEI azt is megállapította, hogy Tocsik pályáztatás nélkül nyerte el a megbízatást. A vizsgálatok eredményeire alapozva Tocsik Márta ellen zugírászati tevékenység folyta­tása, ismeretlen tettes ellen pe­dig hanyag kezelés vádjával feljelentést tesz a kormány. A miniszterelnök ekkor még nem mérlegeli Suchman meneszté­sét. A vizsgálatot követően a kormány felmenti az ÁPV Rt. teljes igazgatóságát, és java­solja a felügyelőbizottság elnö­kének és tagjainak visszahívá­sát, és vizsgálóbizottság felállí­tásáról határoz. Október 5.: Az MSZP orszá­gos elnökségi ülésén több kép­viselő felveti, hogy Suchman Tamásnak is távoznia kell. Horn Gyula ekkor még szilár­dan kiáll minisztere mellett, de ígéretet tesz, hogy hétfőig át­gondolja a felelősség kérdését. Október 6.: Horn átgondolta. A Miniszterelnöki Hivatal rendkívüli közleményében a kormányfő kijelenti: kezdemé­nyezni fogja a köztársasági el­nöknél Suchman felmentését miniszteri tisztsége alól, októ­ber 15-i hatállyal. Ugyanezen a napon kiszivárog a hír: a siker­díj nagyságát is meghaladhatja az a jutalék, amelyet a Fővárosi Önkormányzatnak kell majd ki­fizetnie az 1000-es ügyvédi irodának. Október 7.: A Tocsik-ügy miatt Horn Gyulának bizalmat­lansági indítványt kell előter­jesztenie önmagával szemben, és a belügyminiszternek is tá­voznia kell - mondja Torgyán József kisgazda pártelnök rend­kívüli sajtótájékoztatóján. Az MSZP országgyűlési képviselőcsoportja kezdemé­nyezi egy parlamenti vizsgáló- bizottság felállítását az ügy pontos tisztázása érdekében. Á felmentett minisztert mintegy másfél millió forint illeti meg távozása napján. Október 8.: Kocsis István, az ÁPV Rt. vezérigazgatója tény­megállapító bizottság felállítá­sát rendeli el. A testület a ter­vek szerint felméréseket készít az önkormányzatokat megillető vagyon kiadásának helyzetéről. Az összegek visszaadásánál előnyt élveznek a jogerős ítéle­tekkel eldöntött perek. Október 9.: Tocsik Márta megromlott egészségi és ideg­állapotára hivatkozva nem jele­nik meg a parlamenti meghall­gatáson, levélben fordul Hack Péterhez, amelyben kéri, hogy a bizottság kérdéseire írásban válaszolhasson. Kéréséhez a testület nem járul hozzá, így Tocsikot ismét berendelik. Az ügyben szintén érdekelt Liszkai Péter az ÁPV Rt. ve­zető jogtanácsosa, kitérő vála­szokat ad a hozzá intézett kér­désekre. Kocsis István az MTI- nek nyilatkozva elmondja: megteszi a szükséges lépéseket, hogy Tocsiktól visszaszerezzék a jogtalanul megítélt sikerdíjat. Október 10.: Tocsik ismételten nem jelent meg az Országgyű­lés alkotmányügyi bizottságá­nak ülésén. Ott volt viszont Suchman, aki kijelenti: az ügy­ben őt jogi felelősség nem ter­heli, és úgy véli, az ÁPV Rt.- nél nem történt korrupció. Feb­ruárban értesült a „hölggyel” kötött szerződésről, s azonnal jelezte, hogy túl sok a 10 száza­lékos sikerdíj .Kocsis István el­Suchman, a tisztakezű mondása szerint azonban jú­niusban köttetett az a bizonyos szerződés Tocsikkal, és az már degresszív sikerdíjról szólt. Suchman leszögezi: a kabinet tagjai és a miniszterelnök tud­tak az egyezkedésről, ám e kér­désben nem volt szükség kor­mányhatározatra. Hát „röviden” ennyi a To- csik-ügy eddigi krónikája. De ahogy már Oscar Wilde is meg­írta: „Egy tojás mindig nagy ka­land. Ez valami más lesz.” Szigeti Ildikó Szokni Imre nem önként állt fel Sikerdíj, vagy amit akartok Ma már nyilvánvaló, hogy az ÁPV Rt. önkormányzatokkal vívott macska-egér játékának százmilliói és milliárdjai mö­gött gátlástalan magánérdekek és a közérdek harca folyik. Az évtized korrupciós botrányaként emlegetett ügy sokat árt hazánk lábadozó tekintélyének. A helyzeten az sem javít, hogy Európa korrupciós listáján Magyarország a középme­zőnyben szerepel. A kályha, amelytől el kell in­dulnia annak, aki a milliárdok táncának koreográfiáját meg akarja ismerni, az 1989-ben meghozott átalakulási tör­vény, amely rögzítette, hogy az állami vállalatok átalaku­lása - részvénytársasággá ala­kítása - után a cégek alaptőké­jéből az általuk elfoglalt terü­let arányában a belterületi föld értéke szerinti tulajdoni há­nyadra tarthatnak igényt az önkormányzatok. A települések jussa A következő évben elfoga­dott önkormányzati törvény pontosabban fogalmaz. Az át­alakuló vállalatok vagyonmér­legében szereplő belterületi föld értékének megfelelő részvény illeti meg a helyha­tóságokat. A passzust 1992- ben az akkori vagyonkezelő, az ÁVÜ javaslatát is figye­lembe véve módosították. A változtatásra azért volt szükség, mert a magánítás előtt álló vállalatok vagyon­mérlegében szereplő telek ér­téke jó néhány esetben megha­ladta a cég teljes értékét. A törvénymódosítások rö­vid története ezzel véget is ér. Az érvényben lévő jogszabá­lyok hézagainak betömködése most, a visszásságok és a visz- szaélések okán vált ismét ége­tően aktuálissá. A miniszterel­nök állítása szerint 1994-ig semmi sem történt az önkor­mányzatok jogos igényeinek kielégítése érdekében. Annak ellenére sem, hogy a törvény egyértelműen rendelkezik ar­ról, mekkora hányad jár a te­lepüléseknek. Ez azonban sem a privatizáló szervezetet, sem a költségvetést nem érdekelte, nem is tették félre a vállalatok eladásából származó bevéte­lek önkormányzatoknak járó részét. Ketyeg a kamat Az idő múlásával nemcsak a ki nem fizetett pénz kamatai nőttek, hanem az indulatok is erősödtek. Az ÁVÜ az 1992- es törvénymódosításig a maga álláspontja szerint törvény- sértő módon intézte a vagyon­átadási ügyeket. A két éve föl­állított új szervezet - az ÁPV Rt. - privatizációs sikersztorit kanyarított a mámoros dia­dalmenetről, eladott mindent, amit vittek. A pénz pedig el­folyt a költségvetés résein. Áz elégedetlen önkormány­zatok - mi mást tehettek volna - perek garmadáját zúdították a vagyonkezelőre, melyek kö­zül a legemlékezetesebb és egyben példa értékű is Duna­újváros esete. A Legfelsőbb Bíróság tava­lyi ítélete ugyanis a már kifi­zetett járandóságon túl még 2,348 milliárd forintnak meg­felelő részvény átadására köte­lezte az ÁPV Rt-t. A taláros testület szerint ennyivel keve­sebbet kapott a település a bel­területi földekéit. Dr. Liszkay Péter, a va­gyonkezelő vezető jogásza a Világgazdaság című üzleti na­pilapnak nyilatkozva elmondta: az önkormányzatoknak eddig kifizetett 23 milliárd forintnyi tartozásból 19 milliárd kész­pénz volt. A fennmaradó össze­get részvény és üzletrész formá­jában adták át. Néhány nappal korábbi információk szerint a kifizetett kápé csupán 16 milli­árd forint volt. A Figyelő úgy értesült, 1996-ban az önkormányzatok 15,564 milliárd forint kész­pénzt, 4,513 milliárd forintnyi részvényt és 41,8 millióval egyenértékű üzletrészt kaptak az ÁPV Rt-től. A tartozások és követelések mértékéről a fele­lősök igen eltérően nyilat­koznak. Ami jár • •• Suchman Tamás egyik nyi­latkozatában 20, másikban 30 milliárd hátralékot emleget. A Világgazdaságban 50 és 70 milliárdra becsülte a vagyon­kezelő összes kötelezettségét. Az önkormányzatok követe­lése az ÁPV Rt. számításai szerint 60-70 milliárd - állí­totta dr. Liszkay. Egy másik hír szerint ez az összeg eléri a 120 milliárdot. A tényként aligha kezelhető számok közül a leghitelesebb talán az 1996. évi központi költségvetés módosításterve­zetében megjelölt 53 milliárd forint. Ennyit javasol a Pénz­ügyminisztérium „félre tenni” az idén az önkormányzatok ki­fizetésére. Ám, hogy ebben benne van-e a kétoldali siker­díjak összege is, vagy azok kü­lön fejezetben szerepelnek-e, azt egyelőre ne firtassuk. Tény, hogy az eredeti költ­ségvetésben nemcsak ezek nem szerepeltek, hanem az önkormányzatoknak átadandó tétel sem. Bozsó Bea A mindent tudók Az igazgatóság dönt az ÁPV Rt.-hez rendelt vagyon eseté­ben az állami tulajdonú részvények, üzletrészek értékesíté­séről, amennyiben a vagyon értéke eléri az 500 millió forin­tot. Dönt a térítés nélküli vagyonátadásról, a privatizációs tanácsadók kiválasztásáról, és javasolja az állami tulajdon körének módosítását. Az ÁPV Rt. igazgatótanácsának tagjai: Dr. Kocsis István - jelenlegi vezérigazgató (elődje Lascsik At­tila, január 17-Ő1 állt a testület élén). Kamarás Miklós - pénz­ügyi-gazdasági vezérigazgató, dr. Szokai Imre - elnök, dr. Vi­rág li Attila - elnökhelyettes, Bessenyei Zoltán, Győrfi István (elődje Hegedűs Éva), Hídvégi Gábor, Komáromi Gábor, Lajt- ner Tamás, Réti Tamás és Spanyol József. A felügyelőbizottság a társaság igazgatósága és ügy vezetése munkájának ellenőrzésére hivatott. A szervezet tagjai a parlamenti pártok egy-egy képviselője és az Érdekegyeztető Tanács mindhárom oldalának küldöttei. Elnökét az Állami Számvevőszék javaslatára a kormány nevezi ki. A felügyelőbizottság tagjai: Puskás Sándor - elnök, Állami Számvevőszék, Bakay Árpád - MDF, Gansperger Gyula - Fidesz-MPP. Maro­sán György - MSZP, Nógrádi László - KDNP, Sipos Árpád - FKGP, Vásárhelyi István - SZDSZ, Velez Zoltán 's- kormány, Jancsó Péter - kormány, Sáring József - ÉT munkavállalói ol­dal, Nagy Tamás - ÉT munkaadói oldal. Elveszünk a részletekben A Tocsik-ügyként elhíresült, és napról napra dagadó, előbb „csak" privatizációs, később már politikainak minősíthető botrány mozaik­jaival van tele a sajtó. Nagy népi kirakós játék részesei lettünk. Mindennap egy kicsivel többet tudunk, újabb és újabb szálait kezdik fölgombo­lyítani annak az irdatlan gubancnak, amivel a közvélemény jószerivel nem is tud mit kezdeni. Utólag visszagondolva gyanúsak már az ügy kipattanásának körülményei is. Hiszen ki hiszi el a mára nyilvánosságra került ismeretek bir­tokában, hogy az APV Rt. titkos ügyirataiban kotorászhat egy magyar újságírópáros? Ilyes­mire nem szoktak csak úgy rábukkanni... A Wa- tergate-ügy sem lett volna ügy, ha valahol, va­lakik nem akarták volna azzá tenni. A szerteágazó információk olyan áradatát zúdítják ránk, hogy ember legyen a talpán, aki nem vész el a részletekben. De talán nem is kel­lene, mert lehet, hogy valakiknek épp ez a cél­juk. Míg az apró, de igen gusztustalan részle­tekben vájkálunk fölháborodva, és csámcso­gunk azon, hogy jól fizetett állami alkalmazot­tak semmibe veszik a törvényeket, mert úgy hi­szik, ezúttal is megtehetik, addig az igazi kérdé­sek mindvégig megválaszolatlanok maradnak. Ki „robbantott”? Ki szivárogtat, és mi a célja ezzel? No, és miért éppen most? A privatizáció azóta neuralgikus pontja az átalakulási folyamatnak: amióta elkezdődött. Miért nem csináltak ekkora ügyet abból, hogy három évig nem volt a magánítási szervezetnek működési szabályzata? Miért mondta legutóbbi sajtótájékoztatóján a miniszterelnök olyan bele­törődő nyugalommal, hogy sok mindent nem is lehet ma már megvizsgálni a privatizációval kapcsolatban, mert eltűntek fontos iratok az irattárból? Ezek normális dolgok, amelyek fölött szemet lehet hunyni? Miért, hogy ezekből nem lett ügy, és miért éppen ez a 804 milliós ügylet indította meg a lavinát? Miféle mechanizmusok működ­nek itt, ha nem egyforma mércével mérik sem az „ügyeket”, sem az „ügyetlen ügyeseket”? Ezzel persze korántsem akarom azt mondani, hogy örülnünk kellene, amiért valamennyiünk zsebéből kiloptak nyolcvan forintot. Csupán azt állítom, hogy ez gyakran megtörténik velünk, s a bűnösök többnyire bántatlanul megússzák. Most mintha nem ez történne, mert látszólag hullanak a fejek. Kérdés, vajon működik-e ren­desen a dominóelv, vagy csak a sor elején álló bábuk dőlnek el, mint már oly sokszor? És ha végiggördül a sok dominó, melyik ma­rad közülük állva? Bertalanfy Judit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom