Új Dunántúli Napló, 1996. október (7. évfolyam, 268-297. szám)

1996-10-12 / 279. szám

1996. október 12., szombat A Mai Nap Dünántúli Napló 3 Divatbemutató, magas fokon - Hagyományteremtő szándékkal rendezték meg tegnap első ízben a Pécsi Divat Rande­vút a Palatínus Hotel Bartók termében. A szervezők, a Ta’sma-na modellcsapat kollektívája a jövőben évente kétszer, tavasszal és ősszel szeretné megmutatni Pécsett a divat újdonságait. A tervek szerint elsősorban baranyai tervezők modelljeit, a térsé­günkben készített öltözködési cikkeket és helyi üzletek kínálatát mutatnák be mind a divatszakma képviselőinek, mind a nagy- közönségnek. A manökenek tegnap délutáni és esti, színes műsorral kísért fellépése nagy sikert aratott. fotó: laufer László Időközi választást tartanak Óbányán Óbánya képviselőtestülete 1996. augusztus 16-án fel­oszlatta önmagát. Ezért a Helyi Választási Bizottság 1996. október 13-ra - e hét vasárnapjára - időközi vá­lasztást tűzött ki. Koszorúzás Amtmann Prosper emlékművénél A Pécsett megrendezett Amtmann Prosper I. Or­szágos Fuvolaverseny szervezői és résztvevői va­sárnap délután három óra­kor kis ünnepséget rendez­nek az élete utolsó éveiben Pécsett élt európai hírű fu­volaművész emlékművé­nél, a Szent István téren, ahol Szkladányi Péter fu­volaművész emlékezik meg a város neves művé­széről, majd koszorút he­lyeznek el. Elhangzik az Amtmann Prosper fuvolája című 1913-ban íródott vers, s Barth István tanít­ványai egy fuvolakvartettet is megszólaltatnak. Emlékezés Pákolitz Istvánra A pécsi Művészetek Házá­ban hétfőn délután hat órai kezdettel irodalmi estet tar­tanak a közelmúltban el­hunyt Pákolitz Istvánra emlékezve: a költő Pepita­füzetemből című könyve nem sokkal halála előtt je­lent meg. A költő életpá­lyáját Tüskés Tibor mél­tatja, az irodalmi esten közreműködik Balikó Ta­más, Bertók László, Makay Ida valamint a Szélkiáltó Együttes. Alacsonyabb energiaár-emelés? Horn Gyula lakossági fórumon vett részt Pécsett (Folytatás az 1. oldalról) Nagyon sajnálatos, hogy a napi politikának oly sok szeny- nyével kell foglalkozni akkor, amikor meglehetősen nehéz és felelősségteljes időszak előtt áll a kormány - szögezte le Horn Gyula. A jövő évi költségvetés az asztalon, s ettől függ majd, hogy sikerül-e az elhatározott célokat - köztük az életszínvo­nal' romlásának megállítását - végrehajtani. Ettől függ a terü­letfejlesztés, az ipartelepítés, a munkahelyteremtés. Másrészt 1997 valószínűleg döntő év lesz az európai csatlakozás elő­készítésében is. A miniszterelnök kijelen­tette: Kifejezetten jól alakul az idei esztendő', hiszen stabilizá-- lódni látszik az ország gazda­sági-pénzügyi helyzete. A meg­tett erőfeszítések gyümölcse tehát kezd beérni. A rövid bevezető után a kér­dések következtek. Sok sze­mélyhez kötött, az életszínvo­nalat érintő felszólalást hallhat­tak a jelenlévők, közbekiabálá­sokkal és viszont válaszokkal tarkítva. Volt aki arra kérte a miniszterelnököt, hogy tizen­ötezer forinttal a zsebében jöj­jön el egy hónapra hozzájuk (ennyi a családban az egy főre jutó jövedelem), s érezze át, hogy miként lehet ebből meg­élni. Sokan ostorozták a kor­rupciót, mondván: könnyű lopni akkor, ha a felelősségre vonás elmarad! Más az ala­csony nyugdíját, az infláció okozta megélhetési gondjait so­rolta. Drága a gyógyszer, az ennivaló, a lakás, a fűtés. Fizes­sem a rezsit és ne egyek, vagy egyek, de ne törődjek a lakbér­rel, villannyal, fűtéssel? - kér­dezték többen. Akadt, aki a közalkalmazotti elmaradt bér­emelések miatt szólalt fel, mondván: Meddig megy ez így tovább? A miniszterelnök igyekezett minden kérdést indulat nélkül megválaszolni. Kijelentette, hogy soha senkit sem fog bepe­relni rágalmazásért. Másrészt a sok panaszos hangot hallva azt is mondta: Szívből gratulálok önöknek ahhoz, hogy elviselik a kormányt. Mindenesetre a válaszcso­korból - melyből a tudósító szubjektív, s inkább a sokakat foglalkoztató kérdéseket emeli ki - talán jó hírként hangozhat, hogy az energiaszektor áreme­lési javaslatát a kormány nem fogadta el. A harminc százalék feletti helyett legfeljebb 20-23 százalékpont közti áremelés lesz. Másrészt úgy tűnik, hogy a nyugdíjak reálértékét 1997- ben sikerül megőrizni, javítani az inflációhoz képest. Végeze­tül Pécsett (bár a bánya bezá­rása elkerülhetetlen) különösen jó hír: az uránbányászok végki­elégítésének, az elbocsátások rendezésének ügye már a kor­mány előterjesztésében a par­lament előtt van. K. F. Komlói óvodák - takarékon Tegnap Komlón a városházán értékelték a tizenegy helyi óvoda 1995/96-os nevelési évét. Az értekelésnek megkü­lönböztetett jelentőséget ad, hogy ebben az időszakban szüntették meg a Vörösmarty utcai óvodát, és a létszámleépí­téssel párhuzamosan előkészí­tették az óvodaközpontok szá­mának csökkentését is. Dr. Ka- rádi Kázmémének, az intéz­ményfelügyeleti iroda vezető­jének beszámolójából kitűnt: a szakmai munka hagyományo­san elismert színvonalát ezúttal sem érheti kritika. Annak elle­nére nem, hogy egyre több a magatartási problémával küsz­ködő, személyiségében sérült kisgyerek, akik szocializációs szempontból nem iskolaérettek, de kisegítő iskolába sem utalha­tók. A súlyos gonddal kapcso­latban - melyet Kovács Ti- borné, a nevelési tanácsadó és Huszár Zoltán, az iskolaigazga­tók munkaközösségének veze­tője valamint az óvodapedagó­gusok is megerősítettek - felve­tődött ilyen jellegű iskolai osz­tály létrehozása. Dr. Rácz Sándor alpolgár­mester arra kérte az óvónőket: a testületi üléseken is segítsék az oktatás-nevelés ügyét, ugyanis a „hivatal” gyakran egyedül marad a képviselő-testülettel szemben, amikor az intézmé­nyek támogatásáról kell dön­teni. Végül Tóth Sándor, pénz­ügyi irodavezető számolt be az óvodák pénzügyi helyzetéről. A pótigény 6,5 millió forint, s szeretnék, ha az egyik bölcsőde várható megszüntetésével meg­takarított pénz főként az óvo­dákat segítené. B. R. Köd az ormon Meglehetősen nyirkos dél- előttön ám jókedvű baráti tár­saságban kutyagoltunk felfelé az erdei ösvényen, az osztrák oldal felől. Úgy mondták, in­nen rövidebb a táv a kilátóig. írottkő ködfátylában foga­dott. A tömzsi torony csiga­lépcsőjét csak a szokás ked­véért másztuk meg a tetőig, nem várva ettől semmi többet, hiszen nyilvánvaló volt: ha az építmény lábánál sem láthat­tunk tíz-tizenöt méternél messzebb, akkor erkélyéről sem tudunk szép Magyaror­szág panorámájában gyö­nyörködni. Mindenesetre öröm volt a ritka lehetőséget kihasználva (a kilátó közép­pontjában van a felfestett ha­tárvonal), félterpeszben állva, időnként hazai földre, időn­ként Ausztriába helyezni tes­tünk súlypontját, s gyerekes viselkedésünkre még magya­rázatot is találni. Ugyanis a kilátót környező utak mentén kihelyezett táblák (nur für ös­terreichische und ungarische Staatsbürger) bizonysága sze­rint az írottkői szép kilátó környékén csak osztrák és magyar polgárok tartózkod­hatnak, s ez magyarra fordítva számunkra azt jelentette ott, mézpálinkával előmelegített gondolkodásmóddal, hogy végre van egy hely a világon, ahol idegenben is otthon va­gyunk. Legalábbis a figyel­meztető tábla tanúsága szerint délelőtt 10-től este 8-ig. Bár­melyik nap jöhetünk, s nem kell a terület szélén bebocsá­tásra várva évekig ácsorogni, mint ahogyan azt tesszük mostanság a képzeletbeli eu­rópai nagy ajtó előtt, kérvé­nyeket írva, kilincselve, s közben jó képet vágva világ­banki feltételekkel rendbe­szedni az államháztartást. Sőt, mi több: itt csak mi, osztrákok és magyarok tartózkodha­tunk, a hagyományosan ve­szekedős jószomszédság ke­retében, senki más. Innen ki van zárva az Egyesült Európa (Unió) minden egyéb nemze­tiségű polgára, ki vannak zárva a NATO-erők, s nem kell egyezkedni Moszkvával sem, aki inkább az Ural felé húzna minket, az Alpok alján élőket. A ködre és párára vissza­térve, éppen e hegyjárás-ki- rándulás zárónapján mentette fel miniszterét kormányfőnk, s derült ki, hogy a meglehető­sen Pocsék-ügy, a nyolc- százmilliós privatizációs bot­rány csak a jéghegy csúcsa. Akkor azt hittük, hogy onnan az írottkőről, az erősen le­csökkent látótávolság miatt nem tudjuk pontosan értékén kezelni a híreket, de azóta, le­jőve a fellegek honából kény­telen vagyok konstatálni, hogy tisztánlátásunk tovább romlott a honi politikai széljá­rás fintora miatt, s a fátylat éppen most eresztik ránk a privatizáció ködgyertyái. Ugyanis utóbb minden politi­kusunk (akár ellenzéki, akár kormánypárti) arról próbál meggyőzni egyre erősödő hangon, hogy a privatizáció bizony ilyen érdekes dolog, hogy benne a korrupció szinte kikerülhetetlen. Miért? Mert egyrészt a jogi szabályozás elégtelen, de ha minden rend­ben lenne a töryények honá­ban, akkor is egy újszerű, soha sem csinált dologról van szó. A meglévő állami va­gyont kell kiosztani (magáno- sítani), s ha ezt bármelyik po­litikai tömörülés végzi, akkor is rávetül a minden szentnek maga felé hajlik a keze gyanú­jának árnyéka. Az eredeti tő­kefelhalmozás korát éljük. S ebben a konkrét, Tocsik-ügy- ben is (ugye eredeti?) kezdik pártegyetértésben elkenni a dolgokat, mivelhogy a priva­tizáció nem a jelenlegi kor­mányzati ciklusban kezdő­dött. Bár ilyen kézenfekvőén és pimaszul nagy összeg zsebretételéről még eddig nem értesültünk. Az persze megnyugtató, hogy az ügyészség a helyén van. Csak közbevetőleg: még a nyár elején fogalmaztam meg lapunkban kétszer is, hogy az önkormányzati va­gyon APV Rt.-től való kisaj- tolására magánvállalkozások szerveződtek, s hogy mond­juk Mohács városának is jó- néhány milliójába került a pénzhez jutás. A feltett kér­désre: vajon ki szivárogtat ki pénzzé tehető információkat az ÁPV Rt.-től, és miért csak így mennek a dolgok, senki sem válaszolt. Jó érzékkel, szokás szerint, elengedték a kérdést az illetékesek a fülük mellett. Most is legfeljebb abban reménykedhetünk, hogy a zugírászattal gyanúsí­tott jogásznő felgyógyulása után (betegre szedte meg ma­gát) sikerül ismét akkora jó­tékony ködöt leereszteni, amiben hosszabb ideig nem vetődik semerre újabb botrá­nyok árnyéka. Ködben ugyanis nincs ár­nyék. Erről ismételten meg­győződhettünk mind a tizen­nyolcán ott az írottkő ormán, sokféle politikai vonzalom­mal megáldott, etikusan gon­dolkodó, bár a privatizáció dolgában teljesen járatlan ér­telmiségiek. Kozma Ferenc A Pécsi Rádió hétvégi műsoraiból A szombati Jó pihenést című 9- től 11-ig tartó magazint ezúttal Kovács Imre szerkesztő és a ze­nei szerkesztő Kovács Attila ,jegyzi” és a következőkkel ajánlja a hallgatók szíves fi­gyelmébe. Összefoglaljuk a hét esemé­nyeit műsoraink tükrében, majd hangképet adunk Hóm Gyula miniszterelnök pécsi lakossági fórumáról. Ezúttal is halljuk Zeller Gyula jegyzetét, szólunk a határon túli magyarok pécsi-baranyai talál­kozójáról, a Somogyért Alapít­ványról és egy baranyai kis falu, Szörény 700 éves jubileumáról. Találkozunk a 70 éves Föld­vári József professzorral, miként a hivatalába beiktatott Kiss Er­vinné zengővárkonyi református lelkésszel, aki már évek óta végzi a szolgálatot Fülep Lajos egykori parókiáján. Bemutatóra készül a Bóbita Bábszínház, a kínai konyha tit­kait oktatják Szekszárdon; mun­katársunk élőben jelentkezik az autóversenyről is. A vasárnap délelőtti „közép- hullámú hírperiódust” és az azt követő magazint is Zsoldos László szerkeszti: Utcai művészet, a mindenna­pok bölcsessége. Mások egysze­rűen csak károkozást emleget­nek, ha szóba kerülnek a falfir­kák. A Vasárnap Délelőtt jegy­zetírója a grafitti-ről elmélkedik. A JPTE hallgatói, karöltve roma média-gyakornokokkal megszó­laltatnak az élet margójára szo­rult tizenéveseket és különleges tehetségű középiskolásokat is. Kiderül, hogy csak formátumá­ban újul-e meg a Campus című egyetemi újság, és milyen esé­lyei vannak annak a lánynak, aki a versírást tűzte ki életcéljául. Hírt adunk a teenager számító­gép kalózokról és tisztázzuk azt is, hogy mitől működésképtelen egy pop zenét sugárzó magyar televízió állomás. A műsor zenei szerkesztője, Koszits Attila jó­voltából exkluzív inteijú készült pécsi előadói estje után Müller Péter Sziámi-val, a stúdió másik zenei szerkesztője, Kovács At­tila révén pedig előzetesen is hírt adunk egy pécsi színházi bemu­tatóról, a Kabaré-ról. Vasárnap délután 4-től 5-ig a Pécsi Rádió telefonos üzenet- közvetítő kívánságműsora je­lentkezik ismét a Kovács Zol- tán-Tuczai József páros „szerví- rozásában”. Pinokkio és Szandi várja a gyerekeket A kicsik egyik kedvencéről, Pinokkioról nevezték el Pécs legnagyobb játékáruházát, mely tegnap nyitotta meg ka­puit az Irgalmasok útja 8. szám alatt. Közel 2000 féle já­tékkal és kiegészítőkkel, sportszerekkel, szezonárukkal várja látogatóit az üzlet, s a tu­lajdonosok remélik, a bejárat fölött lábát lógázó kedves fi­gura csakhamar minden szü­lőnek eszébe ötlik majd, ha csemetéjét ajándékkal sze­retné meglepni. A míves külső és belső nem kell, hogy meg- torpantsa a kirakaton át be- kukkantókat, hiszen Pinokkio olcsó árait nemcsak a nyitásra tartogatja. Ma tíz órakor Szandi, a népszerű énekes is ellátogat az áruházba, s ő szolgálja ki a vásárlókat, (x)

Next

/
Oldalképek
Tartalom