Új Dunántúli Napló, 1996. október (7. évfolyam, 268-297. szám)
1996-10-12 / 279. szám
1996. október 12., szombat A Mai Nap Dünántúli Napló 3 Divatbemutató, magas fokon - Hagyományteremtő szándékkal rendezték meg tegnap első ízben a Pécsi Divat Randevút a Palatínus Hotel Bartók termében. A szervezők, a Ta’sma-na modellcsapat kollektívája a jövőben évente kétszer, tavasszal és ősszel szeretné megmutatni Pécsett a divat újdonságait. A tervek szerint elsősorban baranyai tervezők modelljeit, a térségünkben készített öltözködési cikkeket és helyi üzletek kínálatát mutatnák be mind a divatszakma képviselőinek, mind a nagy- közönségnek. A manökenek tegnap délutáni és esti, színes műsorral kísért fellépése nagy sikert aratott. fotó: laufer László Időközi választást tartanak Óbányán Óbánya képviselőtestülete 1996. augusztus 16-án feloszlatta önmagát. Ezért a Helyi Választási Bizottság 1996. október 13-ra - e hét vasárnapjára - időközi választást tűzött ki. Koszorúzás Amtmann Prosper emlékművénél A Pécsett megrendezett Amtmann Prosper I. Országos Fuvolaverseny szervezői és résztvevői vasárnap délután három órakor kis ünnepséget rendeznek az élete utolsó éveiben Pécsett élt európai hírű fuvolaművész emlékművénél, a Szent István téren, ahol Szkladányi Péter fuvolaművész emlékezik meg a város neves művészéről, majd koszorút helyeznek el. Elhangzik az Amtmann Prosper fuvolája című 1913-ban íródott vers, s Barth István tanítványai egy fuvolakvartettet is megszólaltatnak. Emlékezés Pákolitz Istvánra A pécsi Művészetek Házában hétfőn délután hat órai kezdettel irodalmi estet tartanak a közelmúltban elhunyt Pákolitz Istvánra emlékezve: a költő Pepitafüzetemből című könyve nem sokkal halála előtt jelent meg. A költő életpályáját Tüskés Tibor méltatja, az irodalmi esten közreműködik Balikó Tamás, Bertók László, Makay Ida valamint a Szélkiáltó Együttes. Alacsonyabb energiaár-emelés? Horn Gyula lakossági fórumon vett részt Pécsett (Folytatás az 1. oldalról) Nagyon sajnálatos, hogy a napi politikának oly sok szeny- nyével kell foglalkozni akkor, amikor meglehetősen nehéz és felelősségteljes időszak előtt áll a kormány - szögezte le Horn Gyula. A jövő évi költségvetés az asztalon, s ettől függ majd, hogy sikerül-e az elhatározott célokat - köztük az életszínvonal' romlásának megállítását - végrehajtani. Ettől függ a területfejlesztés, az ipartelepítés, a munkahelyteremtés. Másrészt 1997 valószínűleg döntő év lesz az európai csatlakozás előkészítésében is. A miniszterelnök kijelentette: Kifejezetten jól alakul az idei esztendő', hiszen stabilizá-- lódni látszik az ország gazdasági-pénzügyi helyzete. A megtett erőfeszítések gyümölcse tehát kezd beérni. A rövid bevezető után a kérdések következtek. Sok személyhez kötött, az életszínvonalat érintő felszólalást hallhattak a jelenlévők, közbekiabálásokkal és viszont válaszokkal tarkítva. Volt aki arra kérte a miniszterelnököt, hogy tizenötezer forinttal a zsebében jöjjön el egy hónapra hozzájuk (ennyi a családban az egy főre jutó jövedelem), s érezze át, hogy miként lehet ebből megélni. Sokan ostorozták a korrupciót, mondván: könnyű lopni akkor, ha a felelősségre vonás elmarad! Más az alacsony nyugdíját, az infláció okozta megélhetési gondjait sorolta. Drága a gyógyszer, az ennivaló, a lakás, a fűtés. Fizessem a rezsit és ne egyek, vagy egyek, de ne törődjek a lakbérrel, villannyal, fűtéssel? - kérdezték többen. Akadt, aki a közalkalmazotti elmaradt béremelések miatt szólalt fel, mondván: Meddig megy ez így tovább? A miniszterelnök igyekezett minden kérdést indulat nélkül megválaszolni. Kijelentette, hogy soha senkit sem fog beperelni rágalmazásért. Másrészt a sok panaszos hangot hallva azt is mondta: Szívből gratulálok önöknek ahhoz, hogy elviselik a kormányt. Mindenesetre a válaszcsokorból - melyből a tudósító szubjektív, s inkább a sokakat foglalkoztató kérdéseket emeli ki - talán jó hírként hangozhat, hogy az energiaszektor áremelési javaslatát a kormány nem fogadta el. A harminc százalék feletti helyett legfeljebb 20-23 százalékpont közti áremelés lesz. Másrészt úgy tűnik, hogy a nyugdíjak reálértékét 1997- ben sikerül megőrizni, javítani az inflációhoz képest. Végezetül Pécsett (bár a bánya bezárása elkerülhetetlen) különösen jó hír: az uránbányászok végkielégítésének, az elbocsátások rendezésének ügye már a kormány előterjesztésében a parlament előtt van. K. F. Komlói óvodák - takarékon Tegnap Komlón a városházán értékelték a tizenegy helyi óvoda 1995/96-os nevelési évét. Az értekelésnek megkülönböztetett jelentőséget ad, hogy ebben az időszakban szüntették meg a Vörösmarty utcai óvodát, és a létszámleépítéssel párhuzamosan előkészítették az óvodaközpontok számának csökkentését is. Dr. Ka- rádi Kázmémének, az intézményfelügyeleti iroda vezetőjének beszámolójából kitűnt: a szakmai munka hagyományosan elismert színvonalát ezúttal sem érheti kritika. Annak ellenére nem, hogy egyre több a magatartási problémával küszködő, személyiségében sérült kisgyerek, akik szocializációs szempontból nem iskolaérettek, de kisegítő iskolába sem utalhatók. A súlyos gonddal kapcsolatban - melyet Kovács Ti- borné, a nevelési tanácsadó és Huszár Zoltán, az iskolaigazgatók munkaközösségének vezetője valamint az óvodapedagógusok is megerősítettek - felvetődött ilyen jellegű iskolai osztály létrehozása. Dr. Rácz Sándor alpolgármester arra kérte az óvónőket: a testületi üléseken is segítsék az oktatás-nevelés ügyét, ugyanis a „hivatal” gyakran egyedül marad a képviselő-testülettel szemben, amikor az intézmények támogatásáról kell dönteni. Végül Tóth Sándor, pénzügyi irodavezető számolt be az óvodák pénzügyi helyzetéről. A pótigény 6,5 millió forint, s szeretnék, ha az egyik bölcsőde várható megszüntetésével megtakarított pénz főként az óvodákat segítené. B. R. Köd az ormon Meglehetősen nyirkos dél- előttön ám jókedvű baráti társaságban kutyagoltunk felfelé az erdei ösvényen, az osztrák oldal felől. Úgy mondták, innen rövidebb a táv a kilátóig. írottkő ködfátylában fogadott. A tömzsi torony csigalépcsőjét csak a szokás kedvéért másztuk meg a tetőig, nem várva ettől semmi többet, hiszen nyilvánvaló volt: ha az építmény lábánál sem láthattunk tíz-tizenöt méternél messzebb, akkor erkélyéről sem tudunk szép Magyarország panorámájában gyönyörködni. Mindenesetre öröm volt a ritka lehetőséget kihasználva (a kilátó középpontjában van a felfestett határvonal), félterpeszben állva, időnként hazai földre, időnként Ausztriába helyezni testünk súlypontját, s gyerekes viselkedésünkre még magyarázatot is találni. Ugyanis a kilátót környező utak mentén kihelyezett táblák (nur für österreichische und ungarische Staatsbürger) bizonysága szerint az írottkői szép kilátó környékén csak osztrák és magyar polgárok tartózkodhatnak, s ez magyarra fordítva számunkra azt jelentette ott, mézpálinkával előmelegített gondolkodásmóddal, hogy végre van egy hely a világon, ahol idegenben is otthon vagyunk. Legalábbis a figyelmeztető tábla tanúsága szerint délelőtt 10-től este 8-ig. Bármelyik nap jöhetünk, s nem kell a terület szélén bebocsátásra várva évekig ácsorogni, mint ahogyan azt tesszük mostanság a képzeletbeli európai nagy ajtó előtt, kérvényeket írva, kilincselve, s közben jó képet vágva világbanki feltételekkel rendbeszedni az államháztartást. Sőt, mi több: itt csak mi, osztrákok és magyarok tartózkodhatunk, a hagyományosan veszekedős jószomszédság keretében, senki más. Innen ki van zárva az Egyesült Európa (Unió) minden egyéb nemzetiségű polgára, ki vannak zárva a NATO-erők, s nem kell egyezkedni Moszkvával sem, aki inkább az Ural felé húzna minket, az Alpok alján élőket. A ködre és párára visszatérve, éppen e hegyjárás-ki- rándulás zárónapján mentette fel miniszterét kormányfőnk, s derült ki, hogy a meglehetősen Pocsék-ügy, a nyolc- százmilliós privatizációs botrány csak a jéghegy csúcsa. Akkor azt hittük, hogy onnan az írottkőről, az erősen lecsökkent látótávolság miatt nem tudjuk pontosan értékén kezelni a híreket, de azóta, lejőve a fellegek honából kénytelen vagyok konstatálni, hogy tisztánlátásunk tovább romlott a honi politikai széljárás fintora miatt, s a fátylat éppen most eresztik ránk a privatizáció ködgyertyái. Ugyanis utóbb minden politikusunk (akár ellenzéki, akár kormánypárti) arról próbál meggyőzni egyre erősödő hangon, hogy a privatizáció bizony ilyen érdekes dolog, hogy benne a korrupció szinte kikerülhetetlen. Miért? Mert egyrészt a jogi szabályozás elégtelen, de ha minden rendben lenne a töryények honában, akkor is egy újszerű, soha sem csinált dologról van szó. A meglévő állami vagyont kell kiosztani (magáno- sítani), s ha ezt bármelyik politikai tömörülés végzi, akkor is rávetül a minden szentnek maga felé hajlik a keze gyanújának árnyéka. Az eredeti tőkefelhalmozás korát éljük. S ebben a konkrét, Tocsik-ügy- ben is (ugye eredeti?) kezdik pártegyetértésben elkenni a dolgokat, mivelhogy a privatizáció nem a jelenlegi kormányzati ciklusban kezdődött. Bár ilyen kézenfekvőén és pimaszul nagy összeg zsebretételéről még eddig nem értesültünk. Az persze megnyugtató, hogy az ügyészség a helyén van. Csak közbevetőleg: még a nyár elején fogalmaztam meg lapunkban kétszer is, hogy az önkormányzati vagyon APV Rt.-től való kisaj- tolására magánvállalkozások szerveződtek, s hogy mondjuk Mohács városának is jó- néhány milliójába került a pénzhez jutás. A feltett kérdésre: vajon ki szivárogtat ki pénzzé tehető információkat az ÁPV Rt.-től, és miért csak így mennek a dolgok, senki sem válaszolt. Jó érzékkel, szokás szerint, elengedték a kérdést az illetékesek a fülük mellett. Most is legfeljebb abban reménykedhetünk, hogy a zugírászattal gyanúsított jogásznő felgyógyulása után (betegre szedte meg magát) sikerül ismét akkora jótékony ködöt leereszteni, amiben hosszabb ideig nem vetődik semerre újabb botrányok árnyéka. Ködben ugyanis nincs árnyék. Erről ismételten meggyőződhettünk mind a tizennyolcán ott az írottkő ormán, sokféle politikai vonzalommal megáldott, etikusan gondolkodó, bár a privatizáció dolgában teljesen járatlan értelmiségiek. Kozma Ferenc A Pécsi Rádió hétvégi műsoraiból A szombati Jó pihenést című 9- től 11-ig tartó magazint ezúttal Kovács Imre szerkesztő és a zenei szerkesztő Kovács Attila ,jegyzi” és a következőkkel ajánlja a hallgatók szíves figyelmébe. Összefoglaljuk a hét eseményeit műsoraink tükrében, majd hangképet adunk Hóm Gyula miniszterelnök pécsi lakossági fórumáról. Ezúttal is halljuk Zeller Gyula jegyzetét, szólunk a határon túli magyarok pécsi-baranyai találkozójáról, a Somogyért Alapítványról és egy baranyai kis falu, Szörény 700 éves jubileumáról. Találkozunk a 70 éves Földvári József professzorral, miként a hivatalába beiktatott Kiss Ervinné zengővárkonyi református lelkésszel, aki már évek óta végzi a szolgálatot Fülep Lajos egykori parókiáján. Bemutatóra készül a Bóbita Bábszínház, a kínai konyha titkait oktatják Szekszárdon; munkatársunk élőben jelentkezik az autóversenyről is. A vasárnap délelőtti „közép- hullámú hírperiódust” és az azt követő magazint is Zsoldos László szerkeszti: Utcai művészet, a mindennapok bölcsessége. Mások egyszerűen csak károkozást emlegetnek, ha szóba kerülnek a falfirkák. A Vasárnap Délelőtt jegyzetírója a grafitti-ről elmélkedik. A JPTE hallgatói, karöltve roma média-gyakornokokkal megszólaltatnak az élet margójára szorult tizenéveseket és különleges tehetségű középiskolásokat is. Kiderül, hogy csak formátumában újul-e meg a Campus című egyetemi újság, és milyen esélyei vannak annak a lánynak, aki a versírást tűzte ki életcéljául. Hírt adunk a teenager számítógép kalózokról és tisztázzuk azt is, hogy mitől működésképtelen egy pop zenét sugárzó magyar televízió állomás. A műsor zenei szerkesztője, Koszits Attila jóvoltából exkluzív inteijú készült pécsi előadói estje után Müller Péter Sziámi-val, a stúdió másik zenei szerkesztője, Kovács Attila révén pedig előzetesen is hírt adunk egy pécsi színházi bemutatóról, a Kabaré-ról. Vasárnap délután 4-től 5-ig a Pécsi Rádió telefonos üzenet- közvetítő kívánságműsora jelentkezik ismét a Kovács Zol- tán-Tuczai József páros „szerví- rozásában”. Pinokkio és Szandi várja a gyerekeket A kicsik egyik kedvencéről, Pinokkioról nevezték el Pécs legnagyobb játékáruházát, mely tegnap nyitotta meg kapuit az Irgalmasok útja 8. szám alatt. Közel 2000 féle játékkal és kiegészítőkkel, sportszerekkel, szezonárukkal várja látogatóit az üzlet, s a tulajdonosok remélik, a bejárat fölött lábát lógázó kedves figura csakhamar minden szülőnek eszébe ötlik majd, ha csemetéjét ajándékkal szeretné meglepni. A míves külső és belső nem kell, hogy meg- torpantsa a kirakaton át be- kukkantókat, hiszen Pinokkio olcsó árait nemcsak a nyitásra tartogatja. Ma tíz órakor Szandi, a népszerű énekes is ellátogat az áruházba, s ő szolgálja ki a vásárlókat, (x)
