Új Dunántúli Napló, 1996. október (7. évfolyam, 268-297. szám)
1996-10-10 / 277. szám
8 Dunántúli Napló Közélet 1996. október 10., csütörtök A kutatási-fejlesztési ráfordítások regionális megoszlása, millió Ft, 1994 A regionális együttműködés esélyei a Dél-Dunántúlon (1.) A kooperáció - a modernizáció éltető ereje Hangverseny Nagybányán A nevezetes nagybányai művésztelep megalapításának 100. évfordulója tiszteletére ünnepi hangversenyt rendezett a máramarosi megyeszékhelyen a pécsi Magyar-Román Baráti Társaság helyi szervezete. A művésztelepet 1896-ban a millene- umi ünnepségsorozat részeként hozták létre a Nagybányán letelepült festők: Hol- lósy Simon, Thorma János, Iványi Grünwald Béla és Fe- renczy Károly. A festőiskola ma is működik a magyar és román észtvevőkkel. A centenárium tiszteletére orgonakoncertet adott a Pápán élő Bíró Lajos, aki maga is tagja a pécsi társaságnak. A Szentháromság templomot zsúfolásig megtöltötte a magyar, román és német (szász) közönség. A kétórás műsorban Liszt Ferenc művei hangzottak el, majd az előadó - baráti gesztusként - bemutatta az „ Ortodox szvit" című orgonaművét, amelyet ortodox egyházi dallamokra komponált. A magyarországi vendégművész ez alkalommal vette át a centenáriumra alapított nagybányai Hollósy Simon- emlékplakettet. Pályázat A Pécsi Német Önkormányzat pályázatot írt ki a német nyelv oktatásában, a hagyományok és a kultúra ápolásában, az azonosság- tudat erősítésében végzett városi munka támogatására. A megpályázható összeg 300 ezer Ft, intézményenként max. 50 ezer Ft. Pályázhatnak: 1. Társadalmi szervezetek (egyesületek) alaptevékenységükkel összefüggő programok és rendezvények támogatására. Feltétel: bírósági bejegyzés, bankszámla szerződés, alapszabály, a tevékenység rövid bemutatása, a megpályázott program és költségvetésének részletes leírása. 2. Oktatási intézmények nem tanórai keretben végzett, a német nyelv ill. hagyományok ápolásával ösz- szefüggő tevékenységük támogatására. Feltétel: kimutatás az óratervben szereplő német tanórák számáról, a megpályázott tevékenység és költségvetésének részletes leírása. A pályázat beküldési határideje: 1996. november 15. Cím: Pécsi Német Ön- kormányzat, 7621 Pécs, Munkácsy M. u. 8. Tel/Fax: 72/212-177. A hosszas előkészítés után 1996 tavaszán elfogadott „Területfejlesztési és területrendezési” törvény gyökeres változások kezdetét jelentheti Magyarország regionális fejlődésében. A Magyarország történetében első területfejlesztési törvény jelentőségét az adja, hogy utat nyit a decentralizált fejlesztésnek, a társadalmi igazságosság és méltányosság érvényesülésének a gazdáságpolitikai döntésekben. Ezeknek az alkotmányos alapkövetelményeknek a teljesítéséhez a törvény intézményeket hozott létre és pénzügyi eszközökről határozott. Esély kínálkozik tehát arra, hogy az ország különböző térségei megfogalmazzák elképzeléseiket, ezek megvalósításához alanyi jogon több központi forráshoz jussanak, a külső támogatást a térség fejlesztésében érdekelt szervezetek pénzeszközeinek kiegészítésére használják. Elkezdődhet Magyarországon is az alulról építkező, a helyi-területi közösségek érdekeit sok szempontból érvényesíteni képes, előre tekintő, több tízezer ember jövedelmi viszonyait, létbiztonságát javító fejlesztési program. Megtehetjük az első lépéseket egy olyan társadalmi modell felé, amelyben a helyi kezdeményezéseknek lesz meghatározó szerepük, a területi közösségek (vállalkozók, köztestületek, önkormányzatok. társadalmi szerveztek) fejlesztési koalícióba tömörülve térségfejlesztési programjaik versenyképességéről meggyőzhetik a központi döntéshozókat. Gyökeret ereszthet Magyarországon a regionalizmus, a modernizáció egyik fontos éltető ereje. A nyugat-európai területi egységek autonómiájának a megerősödése csak részben vezethető vissza a történelmi és nemzetiségi okokra. Sokkal inkább a gazdaság szerkezeti átalakulása, a regionális fejlődést befolyásoló tényezők változása, a területi tervezés általános térnyerése - tehát meghatározóan gazdasági szempontok - kényszerítették ki a decentralizációt. A regionális önállóság kibontakozása kedvező változásokat eredményezett a fejletlen térségek felzárkózásában, a korábban sokszor „gyarmatosító” pozícióban lévő centrumtérségek gazdasági és politikai túl- hatalmának a visszaszorításában. A regionalizmus tehát a demokrácia fontos intézménye is egyben. Magyarországon is hasonló teendőink vannak. Az ország nagyobb térségeiben a terület- fejlesztés több tucat szereplőjének az összefogására azért van szükség, hogy:-az innovatív, piackonform tevékenységek térbeli terjedése felgyorsuljon, kialakuljanak az ehhez szükséges infrastrukturális és szervezeti feltételek,- a térségek belső összetartó ereje fokozódjon, a fejlődést hosszú távon a régió saját adottságai motiválják, az új tevékenységek egymásra utalt gazdasági rendszerré szerveződjenek,- a régiók külgazdasági orientációja erősödjön, az európai területi munkamegosztásba a bekapcsolódás intenzívvé váljon, a regionális versenykövetelményekhez való alkalmazkodás feltételei megteremtődjenek. A piaci versenyképességet befolyásoló tényezők komplex fejlesztéséhez, összetett és modern gazdasági szerkezet kiépítéséhez, a regionális piacok szervezéséhez a mai megyéknél kiterjedtebb méretű területi egységekre van szükség. Mert különben nem teljesíthető a közgazdaságtan egyik alaptétele, a méretgazdaságosság követelménye. Nem véletlen tehát, hogy az EU-csatlakozás és az Unió Strukturális Alapjaiból történő támogatások igénybevételének előfeltétele lesz a nagy régiók kialakítása, amelyekre fejlesztési koncepciók, programok dolgozhatók ki. Ne ringassuk azonban magunkat illúzióban. A törvény a nyugat-európai típusú fejlődésnek csak a legelemibb feltételeit teremtette meg, sok tennivaló, érdekkonfliktus, az eddigieknél összemérhetetlenül következetesebb és a korábbiaknál nagyobb szakszerűséget igénylő munka van előttünk. Mihamarabb bizonyítanunk kell viszont, hogy a nem kis ellenállás dacára kikényszerített döntés az ország érdekeit szolgálja, a térségi összefogás fejlesztő ereje és forrásképző szerepe bármely, minisztériumban kialkudott támogatásnál nagyobb lehet. Ha ezt eredményekkel alá tudjuk támasztani, akkor van esélyünk arra, hogy az Európai Unió régióinak potenciális versenytársai és partnerei legyünk. Horváth Gyula a Dunántúli Tudományos Intézet igazgatója Ha nem fizetjük a biztosítási díjat... A feledékenységért igen drágán megfizethet az ember, főleg akkor, ha a biztosítás díját nem adja postára kellő időben. Horváth István, az AB-Aegon Általános Biztosító Részvény- társaság Baranya Megyei Kár- rendezési Irodájának igazgatója példákat sorol: egy felújítás alatt lévő családi házban tűz keletkezett, a lakásbiztosítást azonban kilencvenkét napja elfelejtette befizetni a tulajdonos - a kár több mint félmillió forint volt -, így a biztosító nem tudott fizetni. Igaz, pechje is volt a károsultnak, ugyanis, ha a nem várt esemény kilencven napon belül történik, akkor a respiró, azaz a türelmi időszak révén még fizetett volna a biztosító. Előfordult, hogy gázpalack-robbant fel egy társasház egyik lakásában, s csak akkor derült ki, hogy bár van biztosítási kötvénye a károsultnak, az már nem ”él”, mert hat hónapja nem fizette be a biztosítás díját. Az irodaigazgató hozzátette, hosszasan lehetne sorolni az ehhez hasonló eseteket, amelyekből egy tanulságot mindenképpen érdemes levonni; a biztosítások szervizelése, azaz felülvizsgálata néha elengedhetetlen. S ebbe az is beletartozik, hogy utánanéz az ügyfél annak, hogy havi rendszerességgel eljut-e a biztosító társasághoz a megkötött biztosítás díja, valamint, hogy az egykor kötött módozat megfelel-e az idők során esetleg megváltozott vagyoni helyzetnek. Utóbbinál bizony gyakran előfordul, hogy a iakásbiztosítást nyolc-tíz éve kötötték, igaz a biztosítási díj nem túl magas, de az idő múlásával az akkor vállalt kockázat értéke is leértékelődött. A biztosító ebben az esetben ugyan fizet, de korántsem akkora összeget, mint amekkora a kár. Valamennyi biztosító igyekszik alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz, s vonzóvá tenni a különböző biztosítási fajtákat. Az ÁB-Aegon például olyan lakásbiztosítási módozatot vezetett be a közelmúltban, amely igazodik a jelen gazdasági helyzethez. A CSOB 2000 lehetőséget ad egyebek mellett a társasházak úgynevezett egy- kötvényes biztosítására, ahol az épület-, a víz-, az üveg- és a felelősségbiztosítást tartalmazza az alapcsomag. Ez védettséget nyújt az egyénnek és a közösségnek, ugyanakkor a lakásokban lévő értéktárgyakra, háztartási ingóságokra kiegészítő biztosítás köthető. Érdekesség, hogy ennek részeként ötmillió forint értékig vállalkozói tevékenység is biztosítható.. Horváth István hangsúlyozta, a társaságok mindent megtesznek, hogy elérhetővé tegyék a különböző biztosítások megkötését, de nagyon fontos, hogy az ügyfelek is partnerek legyenek. Mert például azt nem tudják követni, ha az ön- kormányzati lakást megvásárolja a bérlő: látszólag nem változik semmi, hiszen nem költözik el a család, azonban módosul a jogviszony. Ezt pedig a biztosítottnak kell bejelentem, hogy a biztosító társaság új szerződést köthessen. R. N. Levél az igazolványokról Tisztelt Adatgyűjtő, -rögzítő, -tároló és -követelő Főhatóság! / gén nagy tisztelettel, alázattal és megbecsüléssel figyelem munkájukat, mint törvénytisztelő' magyar állampolgár. Az önök birtokában lévő adataimnak se szeri, se száma, s ha ezt beszorzom - némi optimizmussal - tízmillióval, akkor mélyen fejet hajtok az önök heroikus küzdelme előtt, már ami az adatok nyilvántartását illeti. Ezer szerencse, vannak még becsületes emberek, mert egyszer a buszon felejtettem a táskámat összes okmányommal együtt. Igen hálás voltam, amikor másnap visszahozta a megtaláló, mert másként hogyan is tudtam volna bizonyítani, hogy én vagyok én, és itt élek Kelet-Közép-Európában, a Magyar Köztársaság állampolgáraként, a demokrácia kellős közepén, egy gyönyörű mediterrán jellegű városban. Az kevés, hogy anyám fiamnak szólít, fiam pedig apámnak. Az olvasók, tévénézők szórványosan előforduló titulusait most mellőzzük, ezekről egyébként sincs igazolványom. Egyszóval majdhogynem pótolhatatlan veszteség ért. Mert ugye van a személyi igazolványom, ez nélkülözhetetlen. Csakúgy a buszbérletem, különösen a hétvégeken és a végállomásokon. Van egy MÁV féláru igazolványom, amely nem nélkülözhetetlen ugyan, de anyagilag nagyon praktikus. Van a televíziós munkatársi igazolványom, amely nélkül nem léphetnék be a Szabadság téri szentélybe, és egyébként sem árt, ha birtoklom, mert elvesztéséért megbüntet a munkaadóm. Az ilyesmi biztos megviselné az egészségemet, de szerencsére van TB-kártyám, a szükséges TAJ-kártyával együtt, mely igazolja, hogy jogosult vagyok az előbb említett igazolvány birtoklására. Ezek után szinte hencegésnek tűnik, hogy van jogosítványom, de közúti igazoltatásnál nem árt, ha fel tudom mutatni a rendőrnek a forgalmi engedéllyel és a zöld kártyával együtt. Van egy útlevelem is, sajnos már nem sokáig dédelgethetem (külföldi utak ürügyén már évek óta nem mutogathatom a határon anyagi okok miatt), főhatóságaink egyike ugyanis addig győzködött egy nyomdát, amíg az beadta a derekát és elvállalta, hogy készít egy újfajta útlevelet. Igaz, majd azt is lehet hamisítani, de egy baráti gesztus mindennél többet ér, és ha valakinek kell az útlevél, úgyis kifizeti az újat. Gondoltam, kellene venni egy közepes méretű táskát, hogy elférjen benne minden nélkülözhetetlen okmányom és igazolványom. Am erről kénytelen voltam lemondani, mert odáig jutottam, hogy vagy adózom, vagy táskát veszek. Az APEH azonban gondolt rám. ő is nyilvántart, küldött erről egy adóigazolványt, bércig kis azonosító jellel. Bizonyára e rejtélyes csíkok nélkül táskányi igazolványom fabatkát sem ér. Az igazolvány hátoldalán szigorú intelem: ha adataimban változás állna be, azt köteles vagyok jelenteni. Igenis! Értettem. Szerencsére édesanyám neve születésem óta szilárdan tartja magát. A saját nevemen sem kívánok változtatni. De minő bölcs előrelátás az APEH részéről a születési adataimat illetően! Ugyanis ha egy jó tündér váratlanul felajánlaná, hogy most módosíthatok, mikor s hol szeretnék élni, én habozás nélkül válaszolnám: nem itt és nem most. K. Gy. Záradékok milliárdokról Privát pecsenyék Egyre-masra robbannak ki a botrányok, mostanában éppen és sorozatosan a privatizációs ügyekben. Tudjuk, így van ez másutt is Nyugat-Ázsiában (amit neveznek még Kelet-Eu- rópának is), már persze ahol egyáltalán volt valamilyen érdemei privatizáció. A nagy ex- állami erdő mellett kis magánfaiskolák nőnek ki a földből. A nagy tűz mellett apró tábortüzek lobognak, szépen serceg- nek a zsíros kis (?) privát pecsenyék. Üzleti titkokat emlegetnek, amelyek fátylát nem szabad fel- lebbenteni. Szerződések záradékait, amelyek éppen attól záradékok, hogy el vannak zárva a normális, közönséges polgárok elől. Ők tudják, hová mentek a milliárdok, mi nem tudhatjuk. Záradék. Pedig voltaképpen a mi pénzünkről van szó. Akkor is, amikor egykori nagy, közös, „szocialista” és „népgazdasági” vagyonúnkat adják el. Másodszor pedig akkor, amikor az adóinkból eltartott állam vállal garanciákat sok évre előre, hogy majd idegen és hazai üzletembereknek, cégeknek állja ilyen-olyan veszteségeit, behajthatatlan tartozásait, el nem érhető hasznát. Néha eltöpreng az ember: vajon hány ilyen ismeretlen egyezség, szerződés, bármiféle megállapodás lehet még a kulisszák mögött? Miféle kötelezettségeket vállaltak azok, akik egy kinevezéses poszt birtokába jutva, minisztériumi és más pozíciókba ülve azt hitték az előző négy évben - de az utóbbi kettőben az utódaik ugyanúgy -, hogy ez is rájuk lett bízva? Szinte látom őket: a fejüket összedugják, kezüket elégedetten összedörzsölik. És mondjuk ki világosan: túl nagy összegekről van szó ahhoz, hogy e suskusok résztvevői tiszták maradjanak. Üljenek bármilyen magas poszton. Ahol milliárdosok az üzletek a kötéskor, és utána évente sok száz milliós haszon remélhető, ott bizony a kis százalék is, ami „leesik” a kötéseket megköny- nyítő, az egyezségeket tető alá hozó stb. személyeknek, már több a jogosnál és messze van a törvényes határtól. Akkor is, ha egyes vezetők ezt „szokásos jutaléknak” nevezik. Hány területen lehetnek még ehhez hasonló csapdák, hány aknamezőt telepítettek már a gazdasági „és politikai” élet mezeire? Hány évig nyögik majd az adófizetők, hogy a hivatalnokok üzleti titkai megelőzik a közérdeket? Olykor úgy sejtem, még két-három évtized múltán is előbukkannak majd piszkos ügyek, már ne- vüksincs valamikori nyüzsgő szervezők és tisztviselők régi „sara”, felháborító dísznósá- gok. De mivel az alapozás már ma folyik, mivel idegrendszerünket most szoktatják és edzik hozzá a botrányokhoz - hát nem kell sok idő és többé semmi sem háborítja fel a csö- mörös, elbágyadt, mindenbe belefáradt polgárt. És ők éppen erre számítanak. Nemere István
