Új Dunántúli Napló, 1996. szeptember (7. évfolyam, 238-267. szám)

1996-09-26 / 263. szám

8 Dunántúli Napló Magazin 1996. szeptember 26., csütörtök Egy vezérőrnagy nyugdíjban Bakó István nyugállományú vezérőrnagy, a Magyar Hon­védség nemrég nyugdíjazott repülő és légvédelmi főcsoport- főnöke adott exkluzív inteijút lapunknak.- Ön a Magyar Honvédség történetében egyedülálló ab­ban, hogy 55 éves korában ér­vényes repülési engedéllyel rendelkezik, ráadásul főcso­portfőnökként; mely nyugodtan nevezhető a katonai pálya csú­csának. Miért ment nyugdíjba?- A hivatásos állomány szol­gálati viszonyról szóló törvény, melyet 1996 májusában foga­dott el a parlament, a hivatásos állomány részére 55 éves felső nyugdíjkorhatárt ír elő. Én ezt januárban elértem, „túlkoros vagyok”, a miniszer felkérésére láttam el tovább a beosztáso­mat. Az eredeti megállapodás az év végéig szólt. Mivel a tör­vény szeptember elsejével lé­pett hatályba, szeptember else­jével nemcsak nekem, hanem a többi érintett tisztnek, tábor­noknak is nyugdíjba kellett menni. Mindez nem ért váratla­nul, mert másfél hónappal ez­előtt tudtam, hogy szeptember elsején mennem kell. Ismertem a törvény-előkészítés során az eredeti javaslatot, miszerint egy tábornoknak 60 év a nyugdíj- korhatár, s ha akár a honvéd­ség, akár a katona nem tart igényt a plusz öt évre, 55 éves korban is elmehet nyugdíjba. A parlamentben viszont a honvé­delmi bizottság javaslata alap­ján olyan végleges törvény szü­letett, hogy mindenkinek 55 év a felső nyugdíjkorhatár. Az in­doklás arról szólt, hogy ugyan­úgy, ahogy a csapattisztek el­használódnak, a tábornokok sem kivételek, s így nekik is le kell köszönni 55 éves koruk­ban. Nem értem igazán a mó­dosító javaslat beterjesztőinek gondolatmenetét. Az egyik ma­gyarázat lehet, hogy fiatalítani akaiják a tábornoki kart. Véle­ményem szerint egy hadsereg vezetésében az évtizedek alatt felgyűlt tapasztalat nagyon so­kat számít. Ezt egy idő után a fiatalok is megszerzik, ha a fia­tal és az idős generáció tagjai megfelelő arányban van a veze­tésben.- Mit fog csinálni nyugdíjas­ként?- Mindenképp a repüléssel kapcsolatos hasznos elfoglalt­sággal szeretném tölteni az időmet. Ez lehet maga a repü­lés, de lehet a repülések irányí­tásával, felügyeletével kapcso­latos tevékenység is. Egysze­mélyes kisrepülőgépeken re­pülhetek még akár 70 éves ko- roMiG is, ha orvosilag a továb­biakban is megfelelek, így az sem kizárt, hogy vezethetném egy cég kisrepülőgépét. Csak kuriózumként említem meg, hogy az utóbbi két hétben re­pültem F-18-assal Kecskemé­ten, F-16-ossal Hollandiából az Északi-Jeges-tenger fölött. Az F-16-oson az imitált légi harc során fellépő 7,2 G-t is jól bírta a szervezetem.-Augusztus 11-én múlt 37 éve, hogy szolgálatba lépett. Ha szabad megkérdeznem, mennyi nyugdíjat kap nettó ér­tékben ?- Körülbelül harmincezer fo­rintot. Eddigi jövedelmem mintegy két-háromszorosa volt ennek, mindenféle nyelv-, repü­lési és egyéb pótlékkal együtt. Kénytelen vagyok ezt a jövede­lemkiesést további munkával kompenzálni, annál is inkább, mert három gyermekem még otthon van, támogatásra szorul­nak.- Mi volt a repüléssel kap­csolatos legemlékezetesebb él­ménye 37 év alatt?- 1970-ben Taszáron MiG- 19 elfogó vadászgéppel ké­szültségi szolgálatból riasztot­tak, és emelkedés közben ösz- szeütköztem egy meteorológiai ballonnal. Ezer kilométeres se­bességgel ütköztem a ballonnal. A gép kormányozhatatlan lett, rendszertelen pörgésbe ment át, minden külső függesztmény le­szakadt róla. A túlterhelés meghaladta a 12 G-t (ez a törési túlterhelés), mely hátgerince­met dupla „S” alakúvá for­málta. Katapultáltam és három­száz méteren nyílt ki az er­nyőm. Utólag a mérnökökkel kiszámítottuk, hogy még három másodpercem volt a katapultá­lásra, utána már nem maradtam volna életben. Az esemény olyan gyorsan játszódott le, hogy nem is tud­tam rádión jelenteni, s így azt hitték, hogy a repülőgép lezu­hanásával járó tűzben odavesz­tem. Egy húsz méter magas tölgyfa tetején landoltam az erdő szélén, s a földeken dol­gozó ember vett észre, majd hozott segítséget egy óra múlva. Gyorsan gyógyultam, két hónap múlva már újra re­pülhettem.- Milyen pozitív élményei voltak a harminchét év alatt?- Sok olyan repülőfeladatban vettem részt a világ legkülönbö­zőbb tájain, melyek felejthetet­lenek. Repültem az Északi-Jeges tenger felett, a Fekete-tenger fe­lett szuperszonikus sebességgel, és Kanada felett is. Repüléseim során eljutottam Kréta szigetére, Madridba, Párizsba is. Lengyel- országban mi voltunk az elsők, akik MiG-19-essel lövészetre mentünk a lengyel tengerpartra 1968-ban. Rendkívül örülök, hogy az elmúlt harminchét év­ben azt csinálhattam, amit sze­retek. Katonai és szakmai téren úgy érzem, elértem a csúcsot. A sok-sok nehézség mellett na­gyon sok örömöm volt a pá­lyán.- Találkozott-e valaha is ufó­jelenséggel repülései során, melyet sohasem tudott megma­gyarázni magának?- Olyannal, amit a radar is jelzett volna, nem. Ugyanakkor nem zárhatom ki az ufók, ill. idegen civilizáció létezésének lehetőségét.- Ha látna, vagy radaron észlelne is ilyet: a katonai titok­tartás miatt nyilvánosságra hozhatna-e egy ilyen katonai ti­toknál is „forróbb’’ informá­ciót?- Nem beszélhetnék róla, ha lenne ilyen, csak nagyon szűk szakmai kör döntené el, hogy milyen mértékben lehet nyilvá­nosságra hozni a hírt. Hoffmann József Kokain a háttérben? A kis Olasz halála A naptár 1996. augusztus 6-át mutatott. A konditeremben, ahol hazai tapasztalatok szerint nem csak az izmokat, hanem az ilyen-olyan üzleti kapcsolato­kat is erősítik, a huszonhárom éves fiatalember mobiltelefonja jelzett. Gózony Mihály aznapi programja a beszélgetés után megváltozott. Összekapta hol­miját és eltávozott. Ismerősei feltételezték, hogy valamilyen üzleti ügy van a háttérben. Gózony Mihály programvál­tozása nem volt szokatlan. Üz­letfelei közül néhány őrizte a névjegyét, amelyen nem a va­lódi, hanem alvilági neve sze­repelt: Olasz Mihály - pénzvál­tás éjjel-nappal. Ezt követte a mobiltelefon hívószáma, ő volt az úgynevezett Kis Olasz. A pénzváltás viszont nem szó sze­rinti, hanem csak átvitt érte­lemben volt igaz. Nem a dollárt vagy a márkát váltotta forintra, oda-vissza, hanem - mint ez később kiderült - a pénzt árúra. Méghozzá keresett cikkekre. A kondizók veszik a csodaszere­ket, így a hormon készítményt is tartalmazó termékeket. Ezek az egészségre ártalmasak ugyan, de rövid idő alatt átha­tóan megerősítik az izomköte- geket. Ám ez csak Gózony ki­sebbik üzlete volt. A nagyob­bik: a kábítószer. Például a ko­kain. Mert az éjjel-nappal szol­gálatkész Kis Olasz a pénzt erre is átváltotta. A szürke színű Dodge az M3-asról Szada irányában tért le. A község Gödöllőtől észak­keletre esik, úgy 5 kilométer­nyire, az autópálya túlsó olda­lán, a Veresegyháza felé vezető úton. Itt, a község határában, a kiserdőben kötötte meg a Kis Olasz élete utolsó üzletét. Amit kapott, nem pénz, hanem né­hány gramm ólom volt. Testébe több golyó fúródott. Kora dél-. után találtak rá. A szemlebizottság rögzítette a tényeket. Az áldozat sze­mélyazonossága a nála lévő személyi igazolvány alapján nem volt kétséges. Gyorsan megállapították, hogy volt már büntetve. Felkutattak olyan ta­núkat, akik már kora délután, úgy egy óra körül látták azt a szürke Dodge kocsit, amelyet a Pest megyei életes zsaruk a ha­lott feltalálási helyétől mintegy 1500 méterre fedezték fel. Gyorsan kiderítették, hogy a kocsi az áldozaté volt. Az autó alapos átkutatása meglepő eredményt hozott: a pótkerék alatt hevertek Gózony nagyér­tékű ékszerei, a kocsi belsejé­ben pedig nem is különösebben elrejtve ötezres kötegeket talál­tak. Ott volt a névjegy és a mo­biltelefon is. Tóth András rendőr alezre­des, a megyei életvédelmi al­osztály vezetője szerint az au­tóban a kutatás hiánya, a kész­pénz, az otthagyott több értékes ékszer azt sugallta, hogy a sze­mélyes bosszú mellett fel kell tételezni az ölés okai között az üzleti leszámolást is. Órák alatt kiderült, hogy az áldozat sza­badulása után kemény fiúk tár­saságát kereste. így történhetett meg, hogy 1995 nyarán a Kom- jádi uszoda közelében levő piz- zériában egy délszláv férfi go­lyót eresztett Gózony lábába. Ezután kerültek a rendőrség birtokába olyan adatok, melyek szerint a Kis Olasz vastagon benne volt a kábítószer ügyle­tekben is, ráadásul a kokain-üz­letágban. A Tóth András ve­zette Pest megyei nyomozók három nap alatt felderítették, kinek volt leszámolnivalója vele. Lakat alá került a Gózony Mihály megölésével gyanúsít­ható négyesből három személy: a 32 éves, többször büntetett N. Attila, a 21 éves, büntetett előé­letű Gy. Zsolt, a büntetlen előé­letű, de a saját köreiben Szőke Feri néven mozgó T. Gábor. A negyedik gyanúsított, akinek teljes neve az ellene kiadott kö­rözés miatt kiírható: Láng An­tal. A 21 éves fiú 180 cm ma­gas, testsúlya 120-130 kg., kék szemű, tüskehajú, körteképű, vagyis arca alul szélesebb, mint a homlokánál. Úgy tűnik, hogy Láng ebben a négyesben meg­határozó szerepet játszott. Az elfogott gyanúsítottak tettüket beismerték ugyan, de az em­berölés általuk eddig elmondott okait a rendőrség birtokában levő adatok cáfolják. Némethy Gyula A tudás és a munka az, ami eredményre vezet Találkozó 50 év múltán Szeptember 14-én a volt taní­tóképzősök 50 éves találkozó­ját a végzetteknek csak a fele érte meg. Az ünnepségre kép­kiállítással készültünk. Kár, hogy a pécsi nagyközönség er­ről nem értesült, pedig hasz­nos lett volna, ha gyakorló szülők találkoztak volna az itt megjelent polihisztor, a gyer­meki lelkekhez értő, a kis fal­vak 8 osztályát egyedül ve­zető-oktató öregtanítókkal. Az 50-es években a kis falvak is­koláit körzetesítették, tanítói­kat elirányították a nagyobb iskolákba. így a kis falvak fia­talsága elszokott, lassan el­vándorolt az iskola és tanító nélküli falvakból. E falvak kultúrája, népművészete sor­vadásnak indult és a mai napig is tart. A tanítók kénytelenek voltak szakosodni, tanári dip­lomát szerezni, s nem ritkán egyetemet is megjártak, tudo­mányos fokozatokat is elértek. Ez bizonyítja, hogy a régi taní­tóképző itt Pécsett országos, nem egyszer nemzetközi hírű tanárokkal rendelkezett, akik mély hivatástudatot, keresz­tény értékeket és szociális ér­zékenységet palántáltak a ta­nulóikba. Mivel a tanítókép­zőbe jelentős számú szegény­sorsú tanulót vettek fel, az el­maradt falusi rétegek művelt­ségi felzárkóztatása is bizto­sítva volt. E bevezetés után mi 50 éves jubileumot ünneplő tanítók- tanárok köszönetét mondunk: dr. Pandur József művészettör­ténésznek, aki méltatta az álta­lunk kiállított alkotásokat. Várnai Ferenc zenepedagó­gusnak, a „Reálgimnázium” igazgatójának, aki helyet adott a találkozónak és köszöntött bennünket, a pécsi múzeum vezetőjének, aki a volt Tanító­képző relikviáit bemutatta, a Tanítóképzősök Baráti Köré­nek vendégfogadói szeretetü- kért és programjaikért. Az 50 éves különleges ta­lálkozón a volt tanítványok sok szeretettel köszönthették a 95 éves osztályfőnöküket, dr. Kisbán Lászlót és körükben megjelent Antal György ének­és zenetanárukat, a pécsi kon­zervatórium igazgatóját, kar­nagyát. E találkozó adjon reményt arra, hogy a közös akarat, ösz- szefogás a magyarság fel- emelkedésének záloga, a mű­veltség, a tudás és a munka az, ami eredményre vezet. Lévay Zoltán aranydiplomás néptanító Ugye milyen egyszerű? Döntés, kockázat nélkül. Hitte volna, hogy egy hasonlóan egyszerű, egyértelmű és jó dön­tés a jövőjét is képes biztossá tenni? Pedig ez így van. A nyugdíjbiztosítás egy tapasztalt, nagy tőkeere­jű, megbízható, többmilliós ügyfélkörrel rendelkező biztosítónál legalább olyan nyilvánvaló, mint az, hogy ha nem lát jól, akkor felveszi. Ha nyugdíjbiztosítás, akkor © < 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom