Új Dunántúli Napló, 1996. szeptember (7. évfolyam, 238-267. szám)

1996-09-03 / 240. szám

6 DUnántúli Napló Társadalom 1996. szeptember 3., kedd Egyszer és mindenkorra?! Már megszokhattuk, hogy a kormány időről-időre szabad­jára enged egy-egy rémalakot, ami aztán vagy anyagiasul, vagy nem, vagyis visszatér oda, ahova való. A feledés kö­débe. Most már nem tűnik alaptalannak a remény, hogy ez történhet a vizitdíjjal is, amelynek bevezetését a múlt héten elvetette a kormány. Az efféle kísérteteket, jól tudhatjuk általában a budapesti József Nádor téren - vagy ha úgy tetszik a Pénzügyminiszté­riumban - találják ki. Emlé­kezzünk csak a rengeteg vihart kavart Bokros-csomagra. Ama hírhedett márciusi vasárnapon bízvást hihettük az egész cso­magot kísértetnek, de azóta is a nyakunkon ül. így aztán semmi csodálkozni valónk nincs azon, hogy az ominózus fogászati díjakhoz hasonló le­leménnyel újabb egészségügyi tarifa bevezetésének szándé­kával rukkoltak elő az illetéke­sek. Tudjuk: a fogászati díj be­vezetése - a fogkőkapirgálás- tól a protéziskészítéséig - egy olyan országban, ahol a nagy elszegényedés mellett az em­berek fogazata katasztrofálisan rossz, ott egy ilyen intézkedés az emberek általános egészségi állapotát még jobban veszé­lyezteti. Ez pedig további költ­ségnövekedéssel terheli az egészségügyet. Azt is tudjuk: utólagos gondolkodás után részben vissza is vonták, il­letve csökkentették a fogászati díjakat, mert kiderült: az em­berek kezdenek végképp nem járni fogorvoshoz. A vizitdíj is valami ilyesmi lett volna. A Pénzügyminiszté­rium egészségügyi zsenijei ki­találták, hogy az emberek - akik egyébként évek, évtize­dek óta fizetik a gyógyellátá- sukért a nem csekély tb-járulé- kot, s ezért sem értették, miért kellene ezen felül még külön is megfizetni egészségügyi szol­gáltatásokat. Vagyis minde­nért, ha betérnek valamely or­vosi rendelőbe. Az iménti két szó, a „ha betérnek” roppant fontos ebben az egész históriá­ban, hiszen félő, hogy azok az emberek, akik ma már a gyógyszerek közt is önkénye­sen szelektálnak - erre még te­lik, erre már nem -, meggon­dolták volna, hogy elmenje- nek-e (a tb-ellátás keretében mindeddig egyébként meg nem tagadott, a biztosítottnak járó), a szükséges egészség- ügyi ellátást igénybe venni. Az kétségtelenül jó dolog, hogy vizitdíj ügyben nem kell a döntés után hatásvizsgálatot végezni, a kormány elvetette a bevezetését. Ugyanakkor arról nem szól a fáma, hogy csak ha­lasztásról van szó, vagy egy­szer s mindenkorra el lehet fe­lejteni ezt a kísértetet? Hársfai István Aki a porcelánkép titkát őrzi Harván Ferenc a gyűjtemény egy részletével fotó: laufer l. Tiszaújvárosiak Baranyában A baranyaiak tavaly Miskolcon jártak. Ott találkoztak a tiszaúj- városi Nyugdíjasok Amatőr Művészeti Egyesületének tagja­ival, akik a közelmúltban több napot töltöttek a megyében. Ba­ranyai programjukat Toller Lászlóné, a Nyugdíjasok Bara­nya Megyei Kamarájának tit­kára szervezte. Az első nap dr. Antal Bor­bála és Papp János idegenve­zető Pécs nevezetességeivel ismertette meg őket, este pedig a szentlőrinci nyugdíjas klub vendégei voltak, ahol Kardos Mihály klubvezető beszélt a helybeli közösség napjairól. Másnap Máriagyűdre utaz­tak, ahol Markó Györgyné klubvezető kellemes séta kere­tében ismertette a község és a klubjuk történetét, Siklóson pe­dig dr. Magyamé Hajdú Valé­ria klubvezető kalauzolta őket. A következő állomás Villány volt, ahol Romfeld Ákos, a Fa­luház vezetője és Berthold Pé­ter, a Nyugdíjasok Baráti Kö­rének vezetője és klubtársai fo­gadták a tiszaújvárosiakat. Minderről TomorszJcy Ist- vánnénak, a tiszaújvárosi Nyugdíjas Amatőr Művészeti Egyesület elnökének a levelé­ből értesültünk, aki azt is meg­írta, hogy a tiszaújvárosi nyug­díjasok a Tiszai vegyi Kombi­nát Rt. Borostyán Alapítványá­nak támogatásával jutottak el Baranyába. Társai nevében is megerősí­tette, amit a vendéglátóiknak búcsúzáskor mondtak: nagy élmény volt számukra a dél-dunántúli utazás. A kapcso­lat folytatásaként vissza várják a baranyai nyugdíjasokat. Rehabilitációs szoba Helesfán Ötszázezer forint támogatást kapott a Baranya Megyei Köz­gyűlés Értelmi Fogyatékosok, Pszichiátriai és Szenvedélybe­tegek helesfai otthona. A pénzt egy rehabilitációs helyiség ki­alakítására, illetve felszerelésé­nek bővítésére fordítják.- Helyiségünk van, ahol a rendszeres mozgáslehetőség feltételeit meg tudjuk terem­teni, de ez pillanatnyilag nem fűthető - mondta Villantné Kuhn Anna igazgató. - A köz­ponti fűtés bevezetésével válto­zik ez a helyzet s arra is marad pénzünk, hogy a már meglévő tornaszereket egy kondipaddal bővítsük. A pénzt a napokban utalta át a Népjóléti Minisztérium. A 220 személyes intézményben leendő rehabilitációs helyisé­gében hamarosan elkezdik a központi fűtés szerelését, s nyilván a megadott határidő - ez év decemberének vége - előtt el is készülnek vele. így télen, illetve az év bármely idő­szakában rossz idő esetén is - egyidőben 25-en - bármikor rendszeresen tornázhatnak a la­kók. Negyven év alatt készített por­celánjai között éli nyugdíjas napjait Pécsett Harván Ferenc, aki a napokban töltötte be het­venedik születésnapját. Az égető részleg üzemvezetőjeként ment nyugdíjba 1988-ban, de valójában soha nem szakadt el a Zsolnay-gyártól. A lakása akár múzeumnak is beillik, ahol a szebbnél szebb Zsolnay-ter- mékek között is legbüszkébb a saját kezűleg, hobbiból készí­tett különleges porcelánjaira. Az ismert kerámia-szakem­ber egykor vájárként dolgozott a bányában, majd 1950-ben a sport révén került az akkor Fi­nomkerámia Ipari Művek Pécsi Porcelángyára nevet viselő Zsolnay-gyárba. Végigjárta a szakmai lépcsőt. Volt szedő, (aki a kiégetett termékeket szedte ki), volt rakó,(aki a nyersárút helyezte el égetésre), majd művezető, főművezető, végül üzemvezető. A gyárban pokoljárónak ne­vezték, mert amikor feljött a 85 méteres alagútkemencék alól, ahol 1320 fokon égették a szi­getelő-árukat és a porcelánedé­nyeket, a forróságtól füstölgőn rajta az aszbeszt ruha. Ma is büszkén emlékezik Hantos Ká­rolyra, szakmai tanítómeste­rére. Több mint húsz évig lakott a gyárban, hogy közel legyen a napi problémákhoz, mert akko­riban a technológiai gondok miatt sok volt a selejt. Harván Ferenc lakásában mindenütt a saját készítésű, csodálni való porcelánjai látha­tók. A pisai ferde torony, a Táj Mahal, a wormsi székesegyház, a velencei Palazzo Dúcaié, az olympiai Zeusz-templom, a Kreml tornya, buddhista pago­dák, francia diadalívek, vártor­nyok, templomok, makettjeit nyers masszából faragta. Porce­lánból készített működő rokkát, szőlőprést, gyalupadot és susz­terszéket teljes felszereléssel. Ki másnak jutna eszébe a közönséges munkaeszközök, szerszámok, mezőgazdasági eszközök megmintázása? A vi­lágon egyedül álló ez a porce­lángyűjtemény: fűrészek, ásó, lapát, kapa, fogók, fejszék, kar­dok, tőrök, kaszák, sarlók, ge­reblye, és persze a hihetetlen pontosságú szekerek. Amit más fából faragna, azt ő porcelánból készítette el. A legkisebb sze­kér alig egy hüvelyk méretű, és 42 darabból rakta össze. Elfér egy gyufásdobozban. A gyerekeknek a hóembertől a hétfejű sárkányig sok mesefi­gurát mintázott meg. Nem iparművész, csak a porcelán mestere, szerelmese. A konyha­falon fűszertartók, kis sajtárok, az asztalon vázák, cigarettakí­náló és gyufatartó: mind egyedi darabok. Egy másik műfajról tanúskodnak a gyönyörű fali­képek, amelyek gyártási tech­nikáját titokként őrzi, de még életében szeretné másokkal is megismertetni. Huszonöt fali­képé eljutott Angliába is. Boldog családi élete mellett hobbijára és sportmúltjára is büszke. Egykori NB Il-es lab­darúgó volt a DVAC-ban. Sú­lyos lábtörés vetett véget a foci sikereknek, de a kispályán még ma is beszáll a. fiatalok közé. Gyógyszert soha nem szedett. Ma sem'érzi, hogy hetven éves. Rozvány Gy. Pardon, bocsánat! Egy már-már szállóigévé vált szlogen szerint a hír az, ha a postás megharapja a kutyát. Ámbár ha mindez gyakran megtörténik, az egykor szen­zációs hír a szürkeség mocsa­rába süllyed. Alighanem így vagyunk azzal a hírcsokorral is, amely az évenkénti nyugdíjemelések - legutóbb az ez éviek - körül hullámzik. Kitapinthatóan két nézet csapott össze. A közgazdá­szok és a nekik elkötelezett szociológusok, politikusok konok hajthatatlansága és az egyre több gonddal küzdő nyugdíjasok jóval nagyobb tömege. A hatékonyságot ille­tően már most el kell ismer­nünk, hogy az előbbiek vol­tak, vannak (és félek, lesznek is) előnyben. Lépéselőnyben. Miután ők igazítják a dolgokat a nemzet pénztárcájához, melynek hite­les tartalmát az olykor el­lentmondó hírekből valójában sohasem ismerhetjük meg. A dolgok jelenleg a 0,5 százalékos (második) emelést tették szükségessé. Az arcpirítóan csekély emelésről szenvedélyesen megoszlottak a vélemények. A bátrabbak és elszántabbak a kormányfőnek akarták visz- szaküldeni a javadalmazást, az elkeseredettebbek polgári engedetlenségre ösztökéltek, a józanabbak mindkét megol­dás nevetségességére figyel­meztettek. A felháborító, ám némi po­litikai vihart ezért kiváltó in­tézkedés azonban életben ma­radt. Közben megérkezett az Olimpia a maga kudarcaival, eredményeivel, még a köz­gazdászok is az ötkarikás eseményekkel foglalkoztak. Nem volt hát idő és mód a szomorú tények alaposabb körüljárására. Azért mégiscsak történt va­lami. Kósáné Kovács Magda, a valahai munkaügyi minisz­ter, az MSZP alelnöke egy po­litikai pikniken (!) bírálta a kormány magatartását ez ügyben. Ő maga is szégyenletesnek, megalázónak tartotta azt a rá­tát, amely mentén a nyugdíjak félévi kiegészítése megtör­tént. Átgondoltabb, összefo- gottabb és a realitásokhoz jobban igazodó pénzügyi po­litikát hiányolt és ígért ebben az ügyben és mondandója zárszavaként megkövette a nyugdíjasokat. Miközben a Magyar Posta már kézbesítette az egyszeri emelési különbözetet. A nyugellátási szelvény semmi­ben sem tér el a megszokottól. Szövege sztereotip, formája változatlan, az összeg pedig. Azóta várom a postást, ta­lán hoz egy másik szelvényt is, amelyen egy rövidített szövege olvasható annak a nyilatkozatnak és minősítés­nek, amelyet Kósáné s pikni­ken elmondott. Igaz ugyan, hogy ezzel a szöveggel aligha vásárolhatok bármit is az üzletekben, nem fizethetem ki vele a szolgál­tató cégek számláit, sem a gyógyszereket. Ezentúl hát nem csak a fo­rint értékállóságát kell figyel­nem az MNB napi tájékozta­tóiban, de azt is, mennyit ér az erkölcs és jóérzés piacán a fe­lülről elrebegett Pardon! Bokrétás András PHARMAFONTANA Gyógyszerészeti Rt. A PHARMAFONTANA Gyógyszerészeti Részvénytársaság Gyógyszertárlátogató gyógyszerész munkatársat keres az alábbi területekre: 1.) Veszprém megye, Vas megye, Zala megye 2.) Baranya megye, Tolna megye, Somogy megye Kézzel írott szakmai önéletrajzát, bizonyítványának másolatát, fényképét és jövedelemigényét tartalmazó pályázatát kérjük 1996. szeptember 9-ig juttassa el a PHARMAFONTANA Gyógyszerészeti Rt. Humánpolitikai osztály címére (1051 Budapest, Zrínyi u. 3.) dr. Kulcsár Györgyné részére (59438)

Next

/
Oldalképek
Tartalom