Új Dunántúli Napló, 1996. szeptember (7. évfolyam, 238-267. szám)
1996-09-03 / 240. szám
6 DUnántúli Napló Társadalom 1996. szeptember 3., kedd Egyszer és mindenkorra?! Már megszokhattuk, hogy a kormány időről-időre szabadjára enged egy-egy rémalakot, ami aztán vagy anyagiasul, vagy nem, vagyis visszatér oda, ahova való. A feledés ködébe. Most már nem tűnik alaptalannak a remény, hogy ez történhet a vizitdíjjal is, amelynek bevezetését a múlt héten elvetette a kormány. Az efféle kísérteteket, jól tudhatjuk általában a budapesti József Nádor téren - vagy ha úgy tetszik a Pénzügyminisztériumban - találják ki. Emlékezzünk csak a rengeteg vihart kavart Bokros-csomagra. Ama hírhedett márciusi vasárnapon bízvást hihettük az egész csomagot kísértetnek, de azóta is a nyakunkon ül. így aztán semmi csodálkozni valónk nincs azon, hogy az ominózus fogászati díjakhoz hasonló leleménnyel újabb egészségügyi tarifa bevezetésének szándékával rukkoltak elő az illetékesek. Tudjuk: a fogászati díj bevezetése - a fogkőkapirgálás- tól a protéziskészítéséig - egy olyan országban, ahol a nagy elszegényedés mellett az emberek fogazata katasztrofálisan rossz, ott egy ilyen intézkedés az emberek általános egészségi állapotát még jobban veszélyezteti. Ez pedig további költségnövekedéssel terheli az egészségügyet. Azt is tudjuk: utólagos gondolkodás után részben vissza is vonták, illetve csökkentették a fogászati díjakat, mert kiderült: az emberek kezdenek végképp nem járni fogorvoshoz. A vizitdíj is valami ilyesmi lett volna. A Pénzügyminisztérium egészségügyi zsenijei kitalálták, hogy az emberek - akik egyébként évek, évtizedek óta fizetik a gyógyellátá- sukért a nem csekély tb-járulé- kot, s ezért sem értették, miért kellene ezen felül még külön is megfizetni egészségügyi szolgáltatásokat. Vagyis mindenért, ha betérnek valamely orvosi rendelőbe. Az iménti két szó, a „ha betérnek” roppant fontos ebben az egész históriában, hiszen félő, hogy azok az emberek, akik ma már a gyógyszerek közt is önkényesen szelektálnak - erre még telik, erre már nem -, meggondolták volna, hogy elmenje- nek-e (a tb-ellátás keretében mindeddig egyébként meg nem tagadott, a biztosítottnak járó), a szükséges egészség- ügyi ellátást igénybe venni. Az kétségtelenül jó dolog, hogy vizitdíj ügyben nem kell a döntés után hatásvizsgálatot végezni, a kormány elvetette a bevezetését. Ugyanakkor arról nem szól a fáma, hogy csak halasztásról van szó, vagy egyszer s mindenkorra el lehet felejteni ezt a kísértetet? Hársfai István Aki a porcelánkép titkát őrzi Harván Ferenc a gyűjtemény egy részletével fotó: laufer l. Tiszaújvárosiak Baranyában A baranyaiak tavaly Miskolcon jártak. Ott találkoztak a tiszaúj- városi Nyugdíjasok Amatőr Művészeti Egyesületének tagjaival, akik a közelmúltban több napot töltöttek a megyében. Baranyai programjukat Toller Lászlóné, a Nyugdíjasok Baranya Megyei Kamarájának titkára szervezte. Az első nap dr. Antal Borbála és Papp János idegenvezető Pécs nevezetességeivel ismertette meg őket, este pedig a szentlőrinci nyugdíjas klub vendégei voltak, ahol Kardos Mihály klubvezető beszélt a helybeli közösség napjairól. Másnap Máriagyűdre utaztak, ahol Markó Györgyné klubvezető kellemes séta keretében ismertette a község és a klubjuk történetét, Siklóson pedig dr. Magyamé Hajdú Valéria klubvezető kalauzolta őket. A következő állomás Villány volt, ahol Romfeld Ákos, a Faluház vezetője és Berthold Péter, a Nyugdíjasok Baráti Körének vezetője és klubtársai fogadták a tiszaújvárosiakat. Minderről TomorszJcy Ist- vánnénak, a tiszaújvárosi Nyugdíjas Amatőr Művészeti Egyesület elnökének a leveléből értesültünk, aki azt is megírta, hogy a tiszaújvárosi nyugdíjasok a Tiszai vegyi Kombinát Rt. Borostyán Alapítványának támogatásával jutottak el Baranyába. Társai nevében is megerősítette, amit a vendéglátóiknak búcsúzáskor mondtak: nagy élmény volt számukra a dél-dunántúli utazás. A kapcsolat folytatásaként vissza várják a baranyai nyugdíjasokat. Rehabilitációs szoba Helesfán Ötszázezer forint támogatást kapott a Baranya Megyei Közgyűlés Értelmi Fogyatékosok, Pszichiátriai és Szenvedélybetegek helesfai otthona. A pénzt egy rehabilitációs helyiség kialakítására, illetve felszerelésének bővítésére fordítják.- Helyiségünk van, ahol a rendszeres mozgáslehetőség feltételeit meg tudjuk teremteni, de ez pillanatnyilag nem fűthető - mondta Villantné Kuhn Anna igazgató. - A központi fűtés bevezetésével változik ez a helyzet s arra is marad pénzünk, hogy a már meglévő tornaszereket egy kondipaddal bővítsük. A pénzt a napokban utalta át a Népjóléti Minisztérium. A 220 személyes intézményben leendő rehabilitációs helyiségében hamarosan elkezdik a központi fűtés szerelését, s nyilván a megadott határidő - ez év decemberének vége - előtt el is készülnek vele. így télen, illetve az év bármely időszakában rossz idő esetén is - egyidőben 25-en - bármikor rendszeresen tornázhatnak a lakók. Negyven év alatt készített porcelánjai között éli nyugdíjas napjait Pécsett Harván Ferenc, aki a napokban töltötte be hetvenedik születésnapját. Az égető részleg üzemvezetőjeként ment nyugdíjba 1988-ban, de valójában soha nem szakadt el a Zsolnay-gyártól. A lakása akár múzeumnak is beillik, ahol a szebbnél szebb Zsolnay-ter- mékek között is legbüszkébb a saját kezűleg, hobbiból készített különleges porcelánjaira. Az ismert kerámia-szakember egykor vájárként dolgozott a bányában, majd 1950-ben a sport révén került az akkor Finomkerámia Ipari Művek Pécsi Porcelángyára nevet viselő Zsolnay-gyárba. Végigjárta a szakmai lépcsőt. Volt szedő, (aki a kiégetett termékeket szedte ki), volt rakó,(aki a nyersárút helyezte el égetésre), majd művezető, főművezető, végül üzemvezető. A gyárban pokoljárónak nevezték, mert amikor feljött a 85 méteres alagútkemencék alól, ahol 1320 fokon égették a szigetelő-árukat és a porcelánedényeket, a forróságtól füstölgőn rajta az aszbeszt ruha. Ma is büszkén emlékezik Hantos Károlyra, szakmai tanítómesterére. Több mint húsz évig lakott a gyárban, hogy közel legyen a napi problémákhoz, mert akkoriban a technológiai gondok miatt sok volt a selejt. Harván Ferenc lakásában mindenütt a saját készítésű, csodálni való porcelánjai láthatók. A pisai ferde torony, a Táj Mahal, a wormsi székesegyház, a velencei Palazzo Dúcaié, az olympiai Zeusz-templom, a Kreml tornya, buddhista pagodák, francia diadalívek, vártornyok, templomok, makettjeit nyers masszából faragta. Porcelánból készített működő rokkát, szőlőprést, gyalupadot és suszterszéket teljes felszereléssel. Ki másnak jutna eszébe a közönséges munkaeszközök, szerszámok, mezőgazdasági eszközök megmintázása? A világon egyedül álló ez a porcelángyűjtemény: fűrészek, ásó, lapát, kapa, fogók, fejszék, kardok, tőrök, kaszák, sarlók, gereblye, és persze a hihetetlen pontosságú szekerek. Amit más fából faragna, azt ő porcelánból készítette el. A legkisebb szekér alig egy hüvelyk méretű, és 42 darabból rakta össze. Elfér egy gyufásdobozban. A gyerekeknek a hóembertől a hétfejű sárkányig sok mesefigurát mintázott meg. Nem iparművész, csak a porcelán mestere, szerelmese. A konyhafalon fűszertartók, kis sajtárok, az asztalon vázák, cigarettakínáló és gyufatartó: mind egyedi darabok. Egy másik műfajról tanúskodnak a gyönyörű faliképek, amelyek gyártási technikáját titokként őrzi, de még életében szeretné másokkal is megismertetni. Huszonöt faliképé eljutott Angliába is. Boldog családi élete mellett hobbijára és sportmúltjára is büszke. Egykori NB Il-es labdarúgó volt a DVAC-ban. Súlyos lábtörés vetett véget a foci sikereknek, de a kispályán még ma is beszáll a. fiatalok közé. Gyógyszert soha nem szedett. Ma sem'érzi, hogy hetven éves. Rozvány Gy. Pardon, bocsánat! Egy már-már szállóigévé vált szlogen szerint a hír az, ha a postás megharapja a kutyát. Ámbár ha mindez gyakran megtörténik, az egykor szenzációs hír a szürkeség mocsarába süllyed. Alighanem így vagyunk azzal a hírcsokorral is, amely az évenkénti nyugdíjemelések - legutóbb az ez éviek - körül hullámzik. Kitapinthatóan két nézet csapott össze. A közgazdászok és a nekik elkötelezett szociológusok, politikusok konok hajthatatlansága és az egyre több gonddal küzdő nyugdíjasok jóval nagyobb tömege. A hatékonyságot illetően már most el kell ismernünk, hogy az előbbiek voltak, vannak (és félek, lesznek is) előnyben. Lépéselőnyben. Miután ők igazítják a dolgokat a nemzet pénztárcájához, melynek hiteles tartalmát az olykor ellentmondó hírekből valójában sohasem ismerhetjük meg. A dolgok jelenleg a 0,5 százalékos (második) emelést tették szükségessé. Az arcpirítóan csekély emelésről szenvedélyesen megoszlottak a vélemények. A bátrabbak és elszántabbak a kormányfőnek akarták visz- szaküldeni a javadalmazást, az elkeseredettebbek polgári engedetlenségre ösztökéltek, a józanabbak mindkét megoldás nevetségességére figyelmeztettek. A felháborító, ám némi politikai vihart ezért kiváltó intézkedés azonban életben maradt. Közben megérkezett az Olimpia a maga kudarcaival, eredményeivel, még a közgazdászok is az ötkarikás eseményekkel foglalkoztak. Nem volt hát idő és mód a szomorú tények alaposabb körüljárására. Azért mégiscsak történt valami. Kósáné Kovács Magda, a valahai munkaügyi miniszter, az MSZP alelnöke egy politikai pikniken (!) bírálta a kormány magatartását ez ügyben. Ő maga is szégyenletesnek, megalázónak tartotta azt a rátát, amely mentén a nyugdíjak félévi kiegészítése megtörtént. Átgondoltabb, összefo- gottabb és a realitásokhoz jobban igazodó pénzügyi politikát hiányolt és ígért ebben az ügyben és mondandója zárszavaként megkövette a nyugdíjasokat. Miközben a Magyar Posta már kézbesítette az egyszeri emelési különbözetet. A nyugellátási szelvény semmiben sem tér el a megszokottól. Szövege sztereotip, formája változatlan, az összeg pedig. Azóta várom a postást, talán hoz egy másik szelvényt is, amelyen egy rövidített szövege olvasható annak a nyilatkozatnak és minősítésnek, amelyet Kósáné s pikniken elmondott. Igaz ugyan, hogy ezzel a szöveggel aligha vásárolhatok bármit is az üzletekben, nem fizethetem ki vele a szolgáltató cégek számláit, sem a gyógyszereket. Ezentúl hát nem csak a forint értékállóságát kell figyelnem az MNB napi tájékoztatóiban, de azt is, mennyit ér az erkölcs és jóérzés piacán a felülről elrebegett Pardon! Bokrétás András PHARMAFONTANA Gyógyszerészeti Rt. A PHARMAFONTANA Gyógyszerészeti Részvénytársaság Gyógyszertárlátogató gyógyszerész munkatársat keres az alábbi területekre: 1.) Veszprém megye, Vas megye, Zala megye 2.) Baranya megye, Tolna megye, Somogy megye Kézzel írott szakmai önéletrajzát, bizonyítványának másolatát, fényképét és jövedelemigényét tartalmazó pályázatát kérjük 1996. szeptember 9-ig juttassa el a PHARMAFONTANA Gyógyszerészeti Rt. Humánpolitikai osztály címére (1051 Budapest, Zrínyi u. 3.) dr. Kulcsár Györgyné részére (59438)
