Új Dunántúli Napló, 1996. szeptember (7. évfolyam, 238-267. szám)

1996-09-14 / 251. szám

1996. szeptember 14., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli Napló 11 Félre újra szomszédai lesznek hő­sünknek, mert az új és a régi lakás ára közti különbözetet („lelépés”) a nótakedvelő csa­ládfő előszeretettel fordítja dalvíz vásárlására a közeli csapszékben, s így a környék­beli törzsközönség - akarja, nem akarja - újra élvezheti kései dalestjeit. Trónörökös szakmunkás- képző, hercegnő gimnáziumi érettségi. Kirepülőben a trón­teremből. (V. ö.: „A határ a csillagos ég”) A rozoga ház áldozatul esik a környék terü­letrendezésének, így hősünk ötvennégy évesen a lebontott szoba-konyháért kap a panel­lakótelepen egy garzont. Sze­rény használatbavételi díjért. Évekig törlesztik. De felvitte az isten a dolgát! A tető alá. Legfelső emelet - lift nincs. Azért háromemeletes, hogy ne legyen. Télen majd meg­veszi őket az isten hidege, nyáron a melege. Ám hideg­meleg víz, W. C.bent (v. ö.: kispolgárosodás). Rendszerváltozás - festetni kellene náluk is. Összeszá­molja a nyugdíját. Inkább megcsinálja maga. Ennyi. A tetszésnyilvání­tást mellőzzük - stílszerú'tlen. Jobbra vagy balra, de el - a történelem süllyesztőjében. Akárcsak az üzem, ahol élete nagy részét lehúzta. Három és fél évtizedig, mint a paradicsomba készülő osztály tagja - pótolhatatlan. Ma - kárpótolhatatlan. Akkor semmije sem volt, ahhoz ké­pest nem sok, amije van. Pél­dául a bevégződő élete. Azt meg ki adná vissza. Azt legfeljebb a Teremtő fogadná el. (Félre: Ha nem búcsúzott volna el tőle még kamaszkorában.) így hát: félre! Marafkó László Törő István: Kivárja sorát A kaszasuhintás elfogyott, csak egy árva kutyacsaholás vigasztal, a legyek is hullanak, erősödik a barangolás, mustot csordít a prés is, nézd berkenyebogyók sárga sorát, hulló levél ablakon benéz, belémtolakszik a csillagvilág, köztük vagyok, még nem vesztem el, bolond világ zakatol értem, krisztusi lábnyom, csöpögő vér, fagyos a levegő, hova felértem, felemelhető mi leesik, vagy meghal a nyárral s a lombbal? vagy kivárja sorát, mint az idő széttörhetetlen nyugalommal. Itt és most a lelépő egykori uralkodó osztály utolsó fellé­pésére kerül sor a Szalon tör­ténelmi színpadán, természe­tesen szóvivő képében. Mert ad egy: társadalmi osztály aligha léphetne fel a mai mé­retű szalonokban, ad kettő: képviseleti demokráciánkban másokra bízzuk ügyeinket. Ezért gondoltam demokrati­kus szerénységemre - miként a förgeteg. Az osztályt hetven körüli szakmunkás képében jelení­tem meg a mélyen tisztelt zsűripublikum előtt. Tényál- ladékilag lakásviszonyainak vázolásával. A háború után hősünk ifjú feleségével egy külvárosi, rogyadozó föld­szintes ház egymás után sor­jázó szoba-konyhás lakásai­nak egyikében kapott - az előző bérlő kihalása folytán - szerény otthont. W. C. az ud­varon - négy családé közös. (V. ö.: minden hatalmat a dolgozóknak!) Egy helyiség­ben - gyerekszoba, háló­szoba, társalgó, nappali és dolgozószoba egyszerre - nőtt és boldogult a család, ide érkeztek az utódok, úgymint trónörökös István és hercegnő Mária. (V. ö.: uralkodó osz­tály!) Szalon a konyhában. Teaillat helyett némi gőz - nagymosáskor. Ötvenes évek, jutalomlakás Sztahanov elvtárs legjobb magyar tanítványainak. Mivel hősünk a keze alá dolgozik az egyik sztárnak, hogy az nyu­godtan teljesíthesse az ezer százalékot (v. ö: százalékot, százat, ezret, csináljatok, csi­náljatok!), kimarad a lakáslis­táról. A házban lakó hatgyer­mekes család viszont kap há­romszobásat a szabványügyi- leg szovjet mintára épült egyik új, timpanonos lakó­házban. Fél év múlva mégis Látogatás Füzesi Zsuzsanna keramikus műtermében Szívmadarak és lélektartók Élő kapcsok ember és a természet erői között fotó: Müller a. Amikor megérkezem, nem a legújabb munkáján dolgozik éppen, hanem meszel. Leülünk, teát iszunk. Kint a csöppnyi udvarban jár a szellő, belátsza­nak az ősz végi pompázó virá­gok. Füzesi Zsuzsanna kerami­kusművész vendége vagyok, abban a kis házban, mely nem­csak otthona, hanem műhelye is. A földszinti műteremben né­hány munka. Szívmadár, Lélek­tartó, Két világhordó. Már ezek a címek is megborzongatják az embert. Izgalmat érez, kíván­csiságot, s amikor a művek kö­zelébe kerül, megérintik elmúlt világok élményei. Egy helyütt felhőminták. A magyar népmű­vészetből, mégis, ugyanilyenek vannak kínai tárgyakon. Füzesi Zsuzsát minden megnyilvánu­lás érdekli, ami eltűnt időt idéz. „Az ember megpróbálja megér­teni a megérthetetlent”, mondja arról, mi mozgatja művészetét.- Csak azt tudom megcsi­nálni, ami engem foglalkoztat, amit érzek, ami fontos nekem. Most a metamorfózis érdekel. A gondolat, hogy az akarok lenni, ami nem lehetek. A falusi környezetből szár­mazó kislányt megdöbbenésére azonnal fölvették a pécsi művé­szeti gimnáziumba. Az itteni diákok már akkor tarisznyával, szabadon rótták az utakat, ami­kor a mellettük tanuló középis­kolások még egyenruhát hord­tak. Kiimádkozta, hogy szülei elengedjék Pestre, az Iparmű­vészeti Főiskolára. Három évet várt a felvételire, de közben egy kis kerámiaüzemben mindent megtanult, amit a technikáról tudni lehetett.- Porcelántervezó'nek vettek fel. Mérges voltam, de ma már hálás vagyok a sorsnak, amiért a fó'iskolán a fantasztikus Schrammel Imrét adta nekem. Szerencsés vagyok, mert dol­gozhatom. Csak raku techniká­val készítem munkáimat. Ez egy japán eljárás a XVI. századból. Füzesi Zsuzsa munkáin ér­ződik a keze nyoma, de valami több is: az, ahogyan még a majd ezer fokos tűz munkájába is beleszól az utolsó pillanat­ban, s a réz- és vasvegyületek- kel áthúzott tárgyak még akkor is változhatnak, amikor ez már szinte lehetetlennek látszik. Igazán játszik a tűzzel. De maga is olyan, mint az alkotási folyamat: rapszodikus, kiszá­míthatatlan, az utolsó pillanat­ban megváltoztatja a terveket. Igazi, élő, őszinte. A művészet­ről vallott véleménye is.-A művészet nemcsak a ta­nult embereknek való. A tudo­mány inkább a tanultaké, de az egy másfajta analizációja a vi­lágnak. A művészet érzelmi elemzés. Jó lenne, ha az embe­reket erre a megértésre megta­nítanák. Ma a művészet alig él meg. Füzesi Zsuzsa dudamalac-had- serege azokat jeleníti meg, akik gazdagságban élnek, de belül alig találni meg lényegüket. Felfújódott, emberszerű képle­tek, szív nélkül.- Rémséges félelemmel tölt el ez a fantom - vallotta be. - Nagy fájdalom, hogy az embe­riség az ósi belső' értékek feltá­rása helyett a technikai civili­záció útját választotta. Az ő tárgyai mégis hidak, így is látja őket: élő kapocsnak ember és a természet erői kö­zött. Hodnik Ildikó Gy. Pletykák - hírességekről Carlos felesége és lánya Bajor­országban él. A világ 1. számú közellenségeként tartották nyilván mindaddig, amíg el nem fogták. Carlos, a 46 éves, venezuelai születés terrorista, „A Sakál” a legszigorúbban őr­zött párizsi börtönben várja a nyáron kezdődő tárgyalását. Szeretője, majd felesége, Mag­dalena Kopp ma „valahol Ba­jorországban” él. Példás csa­ládanyaként egyedül neveli gyönyörű kislányát, a nyolc­éves Rosát, és gondozza maga­tehetetlen, beteg édesanyját. A 47 éves Kopp asszony nem vé­letlenül lett Carlos élettársa. Magdalénát, a hírhedt Baader- Meinhof-banda tagját 1982-ben csípte el a rendőrség, mert ko­csijában bevetésre kész pokol­gépet találtak. Tárgyalás után lecsukták, majd négy évvel ké­sőbb szabadult. A londoni Da­ily Express riportere fölkutatta Kopp asszonyt. A Sakál exneje hajlandó volt nyilatkozni. Nem titkolta, hogy sok mindent el­mondott a rendőrségen is. En­nek ellenére rendszeresen leve­leznek a Sakállal. Szívesen meglátogatná, de a franciák nem engedélyezik. „Carlosnak is vannak emberi vonásai. Na­gyon érdekli például közös lá­nyunk, Rosa sorsa, a gyerek nevelése, iskolai előmenetele. A kislány persze, még nem látja tisztán az összefüggéseket, de eljön az idő, amikor majd az is­kolatársai kérdezősködni fog­nak, és akkor kénytelen leszek mindent elmondani neki.” Öt nyugodt év után, ami alatt a viharos előéletű monacói her­cegnő sikeresen alakította a szolid, kétgyermekes család­anyát, Stephanie visszatért a reflektorfénybe. Megjelenése a mágusok titokzatos világához kapcsolódott, hogy még na­gyobb legyen a feltűnés. Az ABC amerikai televíziós társa­ság sorozatot kezdett a varázs­lók, mágusok, illúzionisták vi­lágáról, s a műsornak Stephanie lesz majd a háziasszonya. A forgatás már megkezdődött. A híres kaszinó, a Monte Carlo-i Párizs hotel, valamint a larvot- tói strand szolgál nem akármi­lyen kulisszaként. A hercegnő eddig is nevezetes volt a cir­kusz iránti rajongásáról és min­dig szívesen elvállalta a mona­cói fesztiválok védnökségét. Ez most kiegészült a varázslatok birodalmával: „Monacót a má­gusok központjává kívánom tenni.” Új galéria nyílik Hétszáz éves fennállását ünnepli a hét végén Almás- keresztúr. Vasárnap az is­tentisztelet után gulyáspar­tira várják az érdeklődőket, a megemlékezés és a műsor pedig 14 órakor kezdődik. A község önkormányzata, a Művészetbarátok Egyesü­lete és a Johe Galéria együttműködése révén jöhe­tett létre az az Új Galéria, melyet 15 órakor nyitnak meg. A kiállításon az egye­sület tagjainak alkotásait te­kintheti meg a közönség. Mediterrán ősz Rendkívül gazdag kínálattal várja ma a látogatókat a „Hegyháti szüret Mágo- cson” című program. A kézműves vásáron kerá­miák, csipkék, bőrdíszmű­vek és egyéb kézműves munkák kaphatók, míg a mezőgazdasági kiállítás és vásár ugyanúgy tartogat meglepetéseket a termelők­nek, mint a háziasszonyok­nak. A mezőgazdasági szak- tanácsadás, az érmes borok kóstolója, a látványos szü­reti felvonulás, majd a 14 órakor kezdődő szabadtéri színpadi műsor koronázza meg: lesz újbor-szentelés, több vásári komédia, nép­tánc és népzene, és megér­kezik a bíró a bírónéval. Kovács Kati és Ayala után tűzijáték, majd szüreti bál zárja a napot. Keresztelő Tizenegy fiatal szerző mu­tatkozik be azon az esten, melyen a közönség is meg­ismerheti a Berzsenyi Dá­niel Irodalmi és Művészeti Társaság új antológiáját. A Keresztelő című összeállí­tással és az ifjú szerzőkkel szeptember 19-én este 6-kor találkozhatnak az irodalom­barátok a budapesti Rátkai Klubban. A Művészetek Háza ajánlatából Érdekes műsorra számíthat a hallgatóság a pécsi Művé­szetek Házában a ma 19 órakor kezdődő koncerten, melyen a Budapester Klez- mer Band lép fel. A zenekar a kelet-európai, jiddisül be­szélő zsidó közösség ha­gyományos hangszeres ze­néjét játssza. Tizennyolca- dikán, szerdán este hét óra­kor a Fiatal tehetségek pó­diumán Kokas Katalin mu­tatkozik be, aki a torontói Royal Konzervatóriumban tanul, s több verseny díja­zottja. Haláltánc és orvoslás Részlet Hans Holbein Haláltánc fametszetsorozatából (TÓTH LÁSZLÓ REPRODUKCIÓJA) Van a Düsseldorfi Egyetemen Orvostörténeti Intézetének egy felbecsülhetetlen értékű grafi­kai gyűjteménye. Az Ember és halál néven ismert kollekció több mint háromezer eredeti, a 15. századtól napjainkig készült nyomatot és rajzot tartalmaz, s valamennyi haláltánc illetve egyéb, a halált ábrázoló mű. A halál jelensége az emberi­séget eszmélése óta foglalkoz­tatja. Megjelent az antik kultú­rákban is a halál ábrázolás, de drámai karaktert igazán a késő középkorban kapott a téma. A gyógyító és imádkozó egyházi rendek hatását a 14. században az országnyi régiókat elpusztító és vissza-visszatérő pestisjár­vány fokozta. Számos templom, középkori kolostor (elsősorban a domini­kánus és ferences-rendnél) fal­festménye, kódexek, nyomtatott könyvek őrizték meg szá­munkra a haláltánc ábrázoláso­kat, amelyek kezdetben a halál­lal folytatott valódi körtáncot mutattak be. S szereplőik a halá­lon kívül a különféle társadalmi rendű és rangú személyek és a kisgyerek - így áll össze a tán­colok sora. így hívja fel mind­ünk figyelmét a vezeklésre, az istenfélő életre. Időközben a halott figurája csontváz alakban a halál szim­bolikus megjelenítésének esz­közévé válik. A körtánc elkülö­nült párok együttesére bomlik, s az egyik szereplő maga a halál. E forma alapozza meg a halállal való szembesülést, az emberi élet múlandóságának megjele­nítését, amelyet a kora közép­kortól napjainkig használnak. A haláltánc ábrázolások leg- ismertebbike Hans Holbein 1525-ben készült híres Dans Macabre metszetsorozata. A 19. században Alfred Rethel és Max Kiinger munkái, valamint századunkban Erndt Barlach és Alfred Kubin művei a legfigye­lemreméltóbbak. Mindazonáltal még a kortárs képzőművészet jelesei is élnek olykor a Dans Macabre szimbólumrendszeré­vel. A körtáncokban gyakorta fel­tűnik az orvos is, jellegzetes vizsgálóeszközeivel. E körtán­cokban a tetemek, a csontvázak, a koponyák mind a halál meg­testesítői. Épp úgy, mint az em­beri csontokból álló, a haláltán­cokat kísérőhangszer, a scytha, vagy a homokóra, figyelmez­tetve: a halál biztos, órája bi­zonytalan. (kádár) ) ( t

Next

/
Oldalképek
Tartalom