Új Dunántúli Napló, 1996. szeptember (7. évfolyam, 238-267. szám)

1996-09-13 / 250. szám

1996. szeptember 13., péntek Folitikai Vitafórum Dunántúli Napló 7 A magyar-román alapszerződésről Temesvár 89-96 Sokunk emlékezetében él még az emelkedett pillanat, amikor úgy tűnt, a romániai Ceau- sescu-diktatúra szilánkokra hullik az ország népeinek közös forradalmi akaratán. Kevesen gondoltuk akkor, hogy a szilánkok új alakzat­ban ismét összeállnak,, és a halottnak hitt ön­kénynemzet pusztító szándékai újult erőre kap­nak. Mára bizonyossággá vált: magyarok tömegei kényszerülnek elhagyni szülőföldjüket, a rend­szer nem képes biztosítani őket éltető és meg­tartó jogokat, a magyar gyűlölet hullámai a rossz lelkiismeretű hivatalos politika talpazatát mossák. A nemzeti lét a látszatdemokráciában még keservesebb. Szeptember 16-án magyar­román alapszerződést írnak alá a két ország ve­zetői Temesváron. A Horn-kormány uniós me­nekülési pánikjelek közepette, szakmai kompe­tenciájának bizonyítási kényszerétől hajtva alá­írásával igazolja: immár nemcsak választóinak távlatos érdekeit képtelen képviselni, hanem az annyit hangoztatott nemzeti egyetértés sem tudja megteremteni ilyen jelképes jelentőségű döntés meghozatalkor: a kompromisszum és az árulás határát elmosva lábjegyzetek értelmezési tartományába lök ezerszáz éves jogokat. Tud- tunkkal Temesvár hőse, Tőkés László gyüleke­zésre szólítja otthon honfitársait. Ők nem kí­vánnak konfrontálódni az anyaország választott kormányával. Ők a saját bőrükön érzik, kevés, amit a paktum tartalmaz, kevés a biztosíték, marad a kiszolgáltatottság. Ez a papír nem a két nép közötti áhított meg­békélés dokumentuma! Akinek van üzenni valója a temesváriaknak, jöjjön el szeptember 16-án délután öt órakor a Széchenyi térre! Gyertyát is hozhat magával. a Magyar Demokrata Fórum Pécsi Szervezete Alapszerződés - európai normák szerint A diplomáciában a türelem, a kivárás kemény taktikai eszköz és van amikor gyümölcsöt te­rem. Ennek ellenére az alap- sezrződés körüli immáron évek óta tartó vita és huzavona las­san elviselhetetlen lett. Az alá- nem-írás mindinkább az alá nem írás akarását jelentette. Abból, hogy az alapszerződés még mindig nincs aláírva sokan arra a következtetésre jutottak, hogy nem is létezik olyan alap- szerződés, amit alá lehetne írni, vagy megfordítva, az alapszer­ződés egyfajta misztikus do­kumentum, melynek aláírásától szinte mindent el lehet várni, és a maximumot lehet remélni. Mégis, aligha érdemes itt már pusztán a tartalomról be­szélni. Ha többet nem lehetett belevenni a szerződésbe, és ami benne van az mégis kevés, ak­kor mindez azt jelenti, hogy el­jutottunk abba a szakaszba, amikor csak két választásunk van: vagy aláírjuk vagy elfelejt­jük. Talán ma már mindenki el­ismeri, nyíltan vagy lelke mé­lyén, hogy elfelejteni nem le­het. Mi indokolja tehát az alá­írást? Az egyik igen egyszerű ilyen indok, hogy meg kellett szaba­dulni az alapszerződéstől, mint megoldatlan problémától. Ha már benne ragadtunk abban a gondolatmenetben, hogy kell alapszerződés, akkor legyen alapszerződés, mert ha nincs, akkor folyton folyvást hajszolni fogjuk mint valami délibábot. Lekötjük diplomáciánkat és energiáinkat. Másik indok .abból fakad, hogy ismerjük a román politi­kai élet tagolódását. Tudjuk, hogy 1989 után nem a számot­tevő klasszikus ideológiák - li­beralizmus, konzervativizmus, szociáldemokrácia - mentén határozták meg magukat a poli­tikai erők, hanem legfőképpen a nacionalizmus mentén. Ro­mániában még ma is az egyik legfontosabb kérdés a homogén nemzetállam eszméjéhez való ragaszkodás. Az alapszerződés­től éppen azt lehet várni, hogy ennek a politikai értékmérőnek, igazodási pontnak a szerepét nagyban csökkenteni fogja. Egy nacionalista kurzus lét­eleme, ha a politikai élet a na­cionalizmus körül zajlik. Ha a nacionalizmus már nem akkora tét, mert hogy - úgymond - rendeztük ügyeinket, akkora nacioanlizmussal remélhetőleg kevesebb szavazatot is lehet majd szerezni. Szemmel látha­tóan a nacionalista szavazato­kért folytatott versenyfutás teg­nap sokat lassult az által, hogy Ion Iliescu Szakított Gheorghe Funarral. Utóbbi maradt a leg­főbb várományosa a naciona­lista szavazatoknak, a válasz­tási kampány pedig vélhetőleg egyéb témákra fog átcsúszni. Ha pedig így történne, akkor ez amellett is érv, hogy az alap- szerződést most kell aláírni. Tudomásul kell vennünk, hogy Magyarország és Romá­nia közeledésének útja Európán keresztül vezet. A jelenlegi alapszerződés is ezt mondja. Amit e két ország jelenleg elér­het - higgyük el -, az benne foglaltatik az alapszerződésben és csak egy egyesült, Magyar- országot és Romániát egyaránt magába foglaló Európán belül nyílik majd lehetőség arra, hogy a munkaerőpiac és tőke­piac liberalizációja, a regionális együttműködések, a szubszidi­aritás elvének érvényesülése, egyszóval az állami túlsúly és központosítás feloldódása meghozza majd a vágyat auto­nómiákat is. Mert képzeljük el mit is je­lent mindez - kevésbé elvon­tan! Mintha Németországból Franciaországba, Olaszország­ból Ausztriába utaznánk. Az emberek ide-oda mennek, munkát vállalnak és befektet­nek. Tanulni lehet ezen vagy amazon az egyetemen, éppen hova sikerült bejutni. A kiraka­tokban hasonló áruk, melyek ugyanannyiba kerülnek. Ezt a viszonyt két ország között ma a magyar-román alapszerződés nem garantálja, viszont van esély arra, hogy a Romániát és Magyarországot egyaránt ma­gába foglaló Európa tudni fogja, meg lehet éppen az alap- szerződés mellett, a csatlakozás előtt. Hiszen például most a szerződésbe nem sikerült bele­foglalni a diplomák kölcsönös elismerését, de várható, hogy a román fél is felismeri az érde­kek láncreakcióját. Vagyis azt, hogy minél több diplomát sike­rül Magyarországnak elismer­tetni, annál több román diplo­mát ismernek el külföldön, ha a két ország már elismeri eleve egymásét. Ami pedig az autonómiát il­leti. A szlovák-magyar alapszer­ződés kapcsán jelent meg Szlo­vákiában egy elemzés, amely azt mondta, hogy addig, amíg az autonómia kizárólag egyet­len formában jelentkezik, és pedig az etnikai autonómia formájában, ráadásul egy nem­zeti kisebbség követelés-listá­ján, addig nincs esély semmi­féle autonómiára. Vélhetőleg azonban csak-csak megfordul a folyamat, s nem a nemzeti ki­sebbségek vívják ki a többségi társadalom számára is az auto­nómiát, hanem az európai in­tegráció teszi majd szükségessé az autonómiák rendszerét, me­lyek ebben az esetben nemcsak a többség, hanem a nemzeti ki­sebbségek számára is hozzáfér­hetőek lesznek. Ez az, amit a romániai magyaroknak is kí­nálni tud az alapszerződést, nem most és nem. Hiszen míg a politikus gyors sikerekben .gondolkozik, a kisebbségi lét hosszú távra szól. Be kell hát látnunk, hogy a 70-es évektől kialakult és 1989 forradalmai vagy álforradalmai dacára töretlenül érvényesülő nacionálkommunista legitimá­ció korszakában nemzeti auto­nómiákkal kezdeni a liberális demokráciák építését lehetet­len. Az alapszerződés ezt a ke­serű igazságot láttatja be ve­lünk és a kisebbségi kérdések megoldását egy későbbi idő­pontra halasztja, bízva abban, hogy létrejöhet az a nemzetközi konstelláció, melyben az auto­nómia kérdése ezúttal a siker reményében vethető föl. Egy esettanulmányon gyor­san bemutatható mindez. Az esettanulmány címe az lehetne: az iskola mint az állami ellen­őrzés és központosítás terepe. Másképpen szólva: miért lehe­tetlen a nemzetiségi oktatás? Nem azért mert nemzetiségi, hanem azért, mert főként csak állami oktatás lehetséges. Romániában szinte minden az állam dolga. Az oktatási mi­nisztérium feladata megszabni az oktatási programokat, tan­terveket, előírni tankönyveket. Magániskolát csak úgy lehet alapítani, hogy az oktatási mi­nisztérium megvizsgálja előbb az oktatás tartalmát. Az hogy az oktatás milyen kritériumoknak kell, hogy megfeleljen, azt az oktatási minisztérium által fel­állított akkreditációs és értékelő bizottság mondja meg. De még előbb, csak olyan iskolákat le­het létrehozni, melyek az előző­leg a minisztérium által már jó­váhagyott oktatási programok­nak megfelelnek. Aztán a tanfe­lügyelők mindent közvetlenül ellenőriznek. És ebben a kutya­futtában elkövetett áttekintés­ben még szó sem esett a nemze­tiségi oktatást akadályozó ren­delkezésekről. így hát joggal vetődik fel az a kérdés, melyet már említettem volt: hogyan lehetséges a kisebbségi auto­nómia egy olyan rendszerben, amely a többségiek számára sem ismeri az autonómiát? S ez még akkor is jogos kérdés, ha egyúttal megállapítom, az egy­házi ingatlanokért járó kárpót­lás kimaradása az alapszerző­désből azt eredményezi, hogy a legfőbb magán iskolafenntartó anyagi háttér hiányában képte­len megszervezni iskoláit, ev­vel pedig romlanak az állam­központúság lebontásának esé­lyei. Az alapszerződés, hiányos­ságai, de pozitív tartalma elle­nére sem változtat majd szá­mottevően a kisebbségi lét mindennapjain. Mégis beszél­hetünk fordulópontról. A szer­ződés utáni helyzet ugyanis mindnyájunk számára vilá­gossá kell, hogy tegye azt, amit a legjobb romániai politikusok eddig is jól tudtak: a román belpolitikában kell majd kiküz- deni azt, ami a Magyarország- Románia viszonyban nem volt lehetséges. így van ez főként akkor, ha belátjuk, eleve nem is volt esélye annak, hogy Ma­gyarország meg tudja oldani mindazokat a problémákat, me­lyekkel a határon túli magyarok szembekerülnek. Az alapszerződés tehát arra jó, hogy leszámoljunk illúzió­inkkal. Ha voltak olyanok, akik 1989 után azt hitték, hogy Tria­non lezáratlan és visszatérhe­tünk a versailles-i békekötések korszakába, akkor evvel az il­lúzióval immáron le kell szá­molnunk. Ha voltak olyanok - mint jómagam is -, akik azt hit­ték, hogy 1989 eufóriája alkal­mas energia a szabad és auto­nóm közösségek életfeltételei­nek megteremtéséhez, akkor most látni kell, Kelet-Közép Európa egyes országai más utat vettek. Talán a múlt század végi Lord Actonnak és a 20. század végi Claus Offénak van igaza, akik egyaránt valami olyasmit mondanak, hogy ahol sok a baj és e bajok orvoslásá­nak nincs meg a nekik megfe­lelő eszköz, ott az egyetlen ész­szerű - igen, ésszerű - magatar­tás a nacionalizmus. Ésszerű nihilizmus. S ott, ahol a nacio­nalizmus ésszerű, ott az auto­nómia, a szabadság ügye éssze­rűtlen. Persze még ekkor is megmarad egy illúzió, amit táp­lálok magamban, amikor az alapszerződés támogatására szavazok: jelesül az, hogy előbb-utóbb eljön az autonó­mia, a szabadság korszaka. Bretter Zoltán (SZDSZ) országgyűlési képviselő Ez egy naplórészlet. Aki írta, még nem töltötte be a tizenki­lencedik esztendejét: ,Fagyárpád, 1946. IX. 12. Csütörtök. Erdély elveszett. Ér­telmetlenül olvastam végig egy hosszú tudósítást, sok buta ér­zéketlen betűt, ami mind azt mondta csak: Erdély elveszett. Tudósítás. Sűrű sorok, ma­gyarázat, kommentár, jegyzék, bizottság; - mintha mindez számítana valamit, változtat­hatna a tényeken, mintha nem ugyanazt jelentené: Erdély el­veszett. És a sors iróniája ezúttal raj­tam akart mulatni. Kezembe vettem vigasztalásul Reményi- ket, a „Végvári”-t, kinyitottam s pont ezt kellett olvasnom: . . A szabadság e fejedelmi őszben / Egyszer végre vértele- nül virít / S szegény magyarok­nak mindenfelé / Az evangélium hirdettetik...” (Hírt viszek). A Magyar Köztársaság és Ro­mánia kormányai között döntés született, hogy 1996 szeptem­berében aláírják a két állam kö­zötti alapszerződést. E tényt, il­letve az alapszerződés tervezett szövegét az ellenzéki parla­menti és parlamenten kívüli pártok hazaárulásként, a ma­gyar érdekek cserbenhagyása- ként értékelik. Próbáljunk számot vetni vá­gyainkkal és a tényekkel. Kompromisszum eredménye Minden szerződés az azt megkötők közötti kompromisz- szum eredménye. Különösen vonatkozik ez a nemzetközi szerződésekre, amennyiben nem egyoldalú diktátumról van szó. Már a 90-es évek elején felmerült igényként, hogy a német-lengyel alapszerződés mintájára hasonló dokumentu­mok szabályozzák az új de­mokráciák egymás közötti vi­szonyát. Ennek eredményeként került sor a magyar-ukrán és a magyar-szlovák alapszerződé­sek aláírására, illetve a magyar­román szerződés előkészíté­sére. Az utóbbi szövegében már hónapokkal ezelőtt megálla­podtak. Egyetlen nyitott kérdés maradt, az Európa Tanács Par­lamenti Közgyűlésének 1201- es ajánlása, amely a nemzeti ki­sebbségek jogairól szól. Ezt az ajánlást a román kormány ed­dig teljesen elutasította. (Az Európa Tanács döntéshozó szerve, a Miniszterek Tanácsa sem fogadta el a közgyűlés által ajánlott szöveget, ezért ajánlás jelenleg e dokumentum nem­zetközi besorolása.) A magyar kormány e dokumentum be­emelése nélkül egyetlen alap- szerződést sem volt hajlandó Ez volt 1938-ban s ma 1946-ot írunk és: Erdély elveszett. S nekem rácsendült még két sor valahonnan belülről, valószínű­leg onnan, ahol a sírás is szüle­tik: . .. keressétek az Isten or­szágát / s a többi - a hazátok tán — hozzáadatik...” Az egykori naplóíró azóta sem lett okosabb. „... a többi - a Hazátok tán - hozzáadatik” csak azért is reménye . . . nem lett okosabb a naplóíró ... Nem érti ma sem, honnét eredeztették hatalmukat a „Nagyhatalmak”, amelyek a Kárpát-medencét szabdalgatták reszketeg vörös vonalakkal. . . Tessék csak megnézni, milyen cikcakkosak azok a vonalak! - csak nem a lelkifurdalástól reszketett a kezük? A Nagyhatalmaké. Meg a feltörekvőké... Naplóíró nem érti, hogy pil­aláími. 1996 nyarán a román kormány részint belpolitikai okok, részint a katonai és poli­tikai európai integrációs esélye­inek növelése érdekében haj­landónak bizonyult a szerződés szövegébe illeszteni a követke­zőket: „... a magyarországi román kisebbség, valamint a romániai magyar kisebbség et­nikai, kulturális, nyelvi és val­lási identitásának védelme és fejlesztése céljából jogi kötele­zettségként alkalmazzák az ezen személyek jogait meghatározó előírásokat...” - és a mellék­letben a 1201-es ajánlás is sze­repel. A 15. cikk a következők­ben részletezi is: „az előző be­kezdésben említett személyek­nek egyénileg, vagy csoportjuk más tagjaival együtt gyako­rolva joguk van etnikai, kultu­rális, nyelvi és vallási identitá­suk szabad kifejezésére, megőr­zésére, fejlesztésére... ”, il­letve „Megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy ezek a személyek anyanyelvűket meg­tanulhassák és megfelelő lehe­tőségük legyen ezen a nyelven képzésben részesülni az állami oktatás keretei között minden szinten és formában, szükségle­teiknek megfelelően. ” Vélemények a kisebbségi autonómiáról A dokumentumot szövegsze­rűen tovább nem idézve lát­nunk kell, hogy bár. a kisebb­ségi autonómia fogalma hiány­zik belőle, a szerződés betartása esetén minden olyan lehetősé­get biztosítani kell a kisebbsé­geknek, mely egy ilyen auto­nómia keretébe tartozik. A ki­sebbségi autonómia az európai nemzetközi normák közé még nem került be, így az ilyen jel­legű követeléseinket a polgári lanatnyi vezetők - a „hazafiak” - miért nem tudják, hogy a Ko­lozsvárt született magyar e pil­lanatban is éppoly teljes jogú polgára az általuk vezetett(?) államnak, mint ők. Hajdani naplóíró végleg nem érti, hogy miért az oldalba rú­gott kutya attitűdjéből kell kül- polítizálni, e tájon egyedüliként még mindig könnyes-ájult tisz­telettel említeni Trianont. Vég­telen ostobaságában az sem érti, miért kell Romániát mon­dania Erdély helyett, noha még sohasem mondott Angliát Skó­cia helyett... Nem érti a saját(?) politiku­sát, aki az alapszerződés (mi­nek az alapja?!) aláírásáról szólván ennen mondatát félbe­szakítva nyomatékosítja: , mi ért aláírj uk !”- s ki­hívón tekint országára (már­mint hajdani naplóíró Ország­ára!) a képernyőn keresztül. demokráciák vezetőinek egy része megkérdőjelezi. Az Eu­rópai Unió területen természe­tesen találunk nagyon jól mű­ködő etnikai alapú kulturális vagy területi autonómiákat (finnországi svédek helyzete, Dél-Tirol stb.), de közismert például a súlyos problémákat okozó észak-ír kérdés megol­datlansága. A kis közösségek önálló jogainak gyakorlása fon­tos fokmérője az adott társada­lom demokratikus berendezke­désének. Választási kampányt szolgál? Az alapszerződés aláírásá­nak időpontjával kapcsolat­ban joggal vethető fel, hogy választási kampánycélokat szolgál. Nem árt azonban tu­datosítani magunkban, hogy az eddig kormányzó romániai koalíciót csak ebben a kér­désben sikerült megbontani és a szélsőjobboldali nézeteket valló Funar által vezetett párt, mely nagy vehemenciával támadja saját kormányát az alapszerződés miatt, kiszo­rulhat a hatalomból. Végül, de nem utolsó sor­ban, amennyiben komolyan vesszük mind a két kormány külpolitikai koncepcióját az európai integráció elérésére, a teljes jogú uniós tagság a ha­tárok lebontásához vezethet és egyre inkább a gazdasági­lag indokolt természetes ré­giók szerepe erősödhet meg. Ezért a magyar társadalom fontos feladata a határon túl élő magyarok érdekében is az alapszerződésben megfogal­mazott gazdasági, tudomá­nyos, és civil kapcsolatok szorgalmazása, további bőví­tést. Dr. Kunszt Márta MSZP városi elnök STOP! Most valamit mégis megsejt hajdani naplóíró: az a baj, hogy említett politikus(?) a képernyőn keresztül nézi. Az Országot. Onnét ismeri. Ha „valahonnan belülről, valószí­nűleg onnan, ahol a sírás is szü­letik” ismerné ... A politikus. Az Országot. Talán ... Hajdani naplóíró (tessék ki­számolni, hány éves lehet) öt­ven esztendeje elsiratatlan könnyeit nyelve még mindig pislákoló csak azért is remény­nyel egy fiatal politikusra gon­dol. A harminc-valahány éves konok-keménnyé érlelődő Poli­tikus Temesvár és Arad (mert sok helyütt kell ám oldalba rú­gott ebek módjára aláírni) he­lyett egyetlen, ám lényegesen kézenfekvőbb helyszínt aján­lott: Világost.- Világos?! Liszkay Teréz KDNP Részletek egy naplóból V 1 1 i 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom