Új Dunántúli Napló, 1996. augusztus (7. évfolyam, 209-237. szám)
1996-08-31 / 237. szám
1996. augusztus 31., szombat Kultúra - Művelődés Dünántúli Napló 7 „Pécsett vagyok itthon” „De ömlők művésznő, hogy Budapestre szerződött! Mostantól nem kell mindig leutaznom Pécsre, hogy színpadon lássam!” - mondta boldogan a Cigánykerék bemutatója után egy hölgy Vári Évának. Öröme négy éve kezdődött, amióta a kitűnő színésznő a Budapesti Kamaraszínház tagja. Ám hűtlenségről szó sincs.- En továbbra is Pécsen vagyok itthon - mondja hangulatos házának teraszán -, hetente hazajárok, mert nagyon szeretem, és hiányzik a város, a lakásom. Harminc évig voltam a Pécsi Nemzeti Színház tagja. Nagyon kedves szerepek, csodálatos színpadi partnerek és rengeteg élmény köt ide. Annak idején Nógrádi Róbert operett szubrett szerepkörre szerződtetett. Erős társulatba kerültem, ahol pár év alatt többet tanultam, mint az, aki a főiskolára jár. A színészmesterséget a gyakorlatban lehet csak elsajátítani, ha az embert a deszkákra engedik és minden műfajban kipróbálják. Ez nekem itt megadatott, és hálás vagyok érte.- Később prózai szerepeket is kapott.- Amíg egy színésznő fiatal, jól áll neki a szubrett szerep. Engem is megkedveltek már e műfajban, amikor úgy éreztem, váltanom kellene, mert színé- szileg már nem elégít ki. Eleinte három-négy mondatos prózai szerepeket kaptam, aztán egyre komolyabbakat. Persze, zenés vígjátékban és musicalben is játszottam, nem is tudnék ezek nélkül élni. Legjobban a zenés színházat szeretem.- Voltak kedvenc szerepei?- Általában kijöttem azokkal a figurákkal, akiket kaptam, de előfordult, hogy úgy éreztem, nem tudom megoldani, s ilyenkor kővel a gyomromban léptem színpadra. Akadtak mámorszerepeim, amelyek ünneppé tettek minden estét, amikor eljátszhattam őket. Ilyen volt a Nem félünk a farkastól Maithája, a Tetovált rózsában Szerafina, Aldonza a La Mancha lovagjában, sok Feydeau- bohózat szerepe és természetesen Edith Piaf alakja.-A „Nem bánok semmit sem ” óriási sikert aratott.-A színpadi változatot három évig a Mecsek cukrászdában játszottuk, aztán egy Piaf- évfordulón megkérdezték tőlem, nincs-e belőle egy estem. Ekkor született meg az az önálló műsor, amit a mai napig játszom, mert a közönség nagyon szereti. Van, aki már tízszer látta. Életem nagy ajándéka, hogy a Budapesti Kamaraszínház műsorára tűzte azt az angol darabot, amely Piafot élete végén mutatja be, amikor már nagyon beteg, összeesik a színpadon, kábítószeres élő roncs, de egy ország zokog a temetésén. Aki megjárta a mennyországot és a poklot, s akit a hibáival együtt szerettek.-Az „Én, Shirley" című monodrámára is sokan emlékeznek.-Meglepő volt számomra a fogadtatása. Rengetegen azonosítottak a szereppel, azt hitték, hogy a darab rólam, Vári Éváról és az én magánéleti problémáimról szól. Leveleket írtak, és telefonáltak nők, hogy elmondják: az ő férjük is, az ő gyerekük is így viselkedett. Ilyenkor éreztem azt, hogy érdemes színésznek lenni. Ha a nézők ennyire azonosítani tudnak a szereppel, akkor eljutott hozzájuk valami abból, amit adni akartam nekik. Hiszem, hogy a színház jobbá teszi az embereket, mert erkölcsi példát nyújthat. Színház pedig egészen addig lesz, amíg két ember él a földön, mert ők játszani fognak egymásnak.- Tavaly örökös tagja lett a Pécsi Nemzeti Színháznak.- Nagyon boldog vagyok, mert ez az elismerés azt jelenti számomra, hogy nem múlt el nyomtalanul az a három évtized, amit e falak között töltöttem.- Milyen volt az elmúlt évad Budapesten?- Nagyon jó. A közönség még mindig követeli a Vértestvérek című musicalt és a Piairól szóló előadást. Utóbbira Hollandiából, Németországból is érkezett néhány busznyi közönség. Szerettem a Jóccakát, anya! című kétszemélyes darabot, amiben a lányomat Lang Györgyi játszotta. Júniusban fölvette a Magyar Televízió, várhatóan előbb-utóbb képernyőre kerül, blagy megtiszteltetés volt, hogy a Vígszínház jubileumi gálaestjén Gábor Miklóssal én képviselhettem a Budapesti Kamaraszínházat. Ebben is Helyey László volt a partnerem, s vele játszom szeptembertől a Budapesti Kamara- színházban a Texasi kis kupleráj című westem-musicalben is. Ő lesz a seriff, én a Madame.- Miben láthatjuk még?-Az amerikai musical után az Amit a lakáj látott című darabban vár egy szerep, utána Csehov Sirályában leszek Ar- kagyina. Meghívtak a debreceni Csokonai Színházba, ahol Ács János viszi színre saját átdolgozásában a Szent Lajos király hídja című regényt. Műsoron marad néhány korábbi előadás is. Sajnos, egyeztetési gondok miatt a következő évadban nem játszom Pécsen, pedig Vincze János hívott Mro- zek Tangójába.-A nyarat pihenéssel töltötte?-Igen. Nagyon elfáradtam, de megérte, mert sikeres évem volt. Még Alan Parker készülő filmjében, az Evitában is játszottam. Az első válogatásra elmentem, a másodikra nem akartam, gondoltam, úgysem sikerül, de Lang Györgyi (akivel épp akkor próbáltuk a kétszereplős darabot) beültetett az autójába és elvitt. Mindenki, a rendező is nagyon udvarias volt, mondták, majd értesítenek. Nem hittem benne, de egyszer csak szóltak, hogy menjek ruhapróbára. A filmben Mrs. Magaldit játszottam, akinek a férje felfedezte és a színészi pályán elindította Evitát. Nem nagy szerep, de tanulságos munka volt egy igazán profi stábbal dolgozni, és egy jelenetben szerepelni Madonnával. Négy napi előkészület (frizura-, smink- és ruhaválasztás) után sok próbával, egy nap alatt végeztem a forgatással. Itt nem lehetett csúszni a munkával. Mindenki tudta és pontosan, egyetlen hangos szó nélkül tette a dolgát. A színészt tökéletesen kiszolgálták, hogy csak a feladatára kelljen koncentrálnia. Én is külön lakókocsit kaptam, amiben a kakaótól a gyümölcsökig minden rendelkezésemre állt. S a gázsival sem voltak szűkmarkúak. A nyáron 2-3 hétre Hollandiába utaztam, aztán itthon voltam. Olvasgattam, sétáltam, igyekeztem feltöltődni, és várom, hogy kinyisson a színház, s elkezdődjenek a próbák. Csató Andrea Vári Éva a Tóték című produkcióban fotó: Tóth László II. János Pál pápa Pannonhalma 1000 éves monostorába látogat szeptember 6- án. A magyar bencések 1000 évéről dr. Várszegi Asztrik főapátot kérdeztük nemrég Pécsváradon, ahol újraszentelte a XI. századi templomot.- Főapát úr miért választotta Asztrik kalocsai érsek, pécsváradi apát nevét ?-Amikor 18 évesen, 1963- ban eldöntöttem, hogy bencés szerzetes leszek, ösztönösen úgy láttam, hogy Magyarországon az egyháznak újra kell kezdenie, más módon kell beszélnie Istenről. Ahogy 1000 éve a missziós bencések tették. A magyar egyház megszervezésében Asztriknak óriási szerepe volt. Pannonhalmán ott áll a szobra a szent koronával, ez a hagyomány engem erősen motivált, ezért kértem az ő nevét.- Pannonhalma hogyan éli meg 1000 éves jubileumát?- Amikor hívő ember, magyar ember az elmúlt ezredévre, az ezeréves kereszténységre emlékezik, a gyökereket kell kérdeznie arról, hogyan tovább. A kezdet ugyanilyen keserves volt, mint most. Ugyanaz az élő hit vezette és erősítette 1000 évvel ezelőtt is Asztrik maroknyi csapatát, mint bennünket, akik bízunk a jövőben, és minden nehézség ellenére vágunk neki a tennivalóknak. A múltból erőt mentve hiszem, hogy Magyarország jövője csodálatos lesz. Minden nehézség és fájdalom ellenére.-Miben segítették a bencések a magyar uralkodókat?-Szent Adalbert tanítványi köre állam, egyház és oktatás számára nyújtott „szolgáltatásokat”. A királyi udvarnak írástudó emberekre volt szüksége, akik a határozatokat, a törvényeket, a kiváltságokat meg tudták fogalmazni. Oktattak, felneveltek egy olyan nemzedéket, amely már nem tolmács segítségével, hanem anyanyelvén tudott szólni a néphez, hirdette Isten igéjét. A kódexek másolásával szellemi párbeszéd indult az egyházi és monostori helyek között, amelyek monostori, káptalani iskolát tartottak fönn. Ezért Pannonhalma most az 1000 éves magyar iskolára is emlékezik. Gállos Orsolya Kórussiker Olaszországban A Pannon Volán Bartók Béla Férfikara augusztus 20-án indult olaszországi vendégszerepléseire. Az út első állomása Trieszt volt, ahol a vendéglátók külön kérésére a honfoglalásunk 1100. évfordulója alkalmából és az ünnep tiszteletére rendezett koncerten énekeltek. A S. Giovanni templom közönsége ízelítőt kapott a magyar kórusrepertoárból, különösen Bartók és Kodály műveiből. Az útról Lakner Tamás karnagy elmondta:- Két napig élveztük a tengert és az igazán szeretetteljes vendéglátást itt, aztán az út következő és nagyon várt állomására, Arezzoba indultunk, a kórusversenyek Wimbledonjának tartott 44. Arezzoi Guido Nemzetközi Kórusversenyre. Elsősorban tanulni mentünk, hiszen itt díjat nyerni nagyon nehéz, ráadásul nem írtak ki külön férfikari kategóriát, együtt kellett versenyeznünk a nőikarokkal. A világ minden részéből érkezett 23 kórusnak a Santa Maria della Pieve templom, és a város szülöttéről elnevezett Petrarca Színház adott otthont. A versenyzők öt kategóriában indultak, a pécsiek reneszánsz, romantikus és XX. századi programmal neveztek.- Mindent megtettünk az eredményért - folytatta a karnagy. -Különösen a kötelező művek sikerültek jól, Kodálytól a Huszt és a Fölszállott a páva, ■ illetve a Karádi-nóták. Hogy milyen sokra értékelték a férfikar tudását, azt fényesen bizonyítja, hogy megosztott második díjat kaptak a Kínai Filharmónia Központi Nőikarával. Első díjat nem is adtak ki. A kórus és a karnagyok, Lakner Tamás mellett Schóber Tamás eddigi legnagyobb sikere ez az elismerés, így hát minden okuk megvolt rá, hogy felszabadultan daloljanak a gálakoncerten, ahol szűnni nem akaró tapssal hálálta meg a közönség a csodálatos élményt. Ugyanitt hangulatos és sokszínű volt az a folklórbemutató, ahol a pécsi Mátyás király úti általános iskola gyermekkórusa is szép sikert aratott Bárdos és Kodály műveivel.-A versenyprogramok között volt időnk ismerkedni Arezzo, Cortona műemlékeivel is - zárta a beszélgetést Lakner Tamás. - Hazafelé azonban már a következő nagy feladatról, a szeptemberi 1. Bordal Világfesztiválról beszélgettünk... Futnak a képek FILMJEGYZET Merre vonulnak a hangyák? Hangyalesők, lepkegyűjtők Philip Haas Angyalok és rovarok (Angels and Insects) című filmje úgy kezdődik, akár egy fordított robinzonád. Zoológus hőse, William Adamson, Dél- Amerikából hazafelé tartva hajótörést szenved, jóformán mindenét elveszíti, de ő maga visszakerül szülőhazájába. Az is sziget, bár lakatlannak éppen nem mondható, hanem azért ott is lehet magányos valaki, ha nagyon igyekszik. Sir Alabaster azonban előkelő házába fogadja a sorsüldözte természettudóst. Az 1860-as években vagyunk, s Darwin tanai, amelyeket az uraság is respektálni kénytelen, no meg a közös rovargyűjtő szenvedély, elegendő magyarázatul szolgálnak e nagylelkű gesztusra nézve. Am a folytatás mégis inkább olyan, mint egy hangulatos viktoriánus regény, igaz, vannak, akik A fajok eredeté-t is annak tartják. Szóval a derék William a dolgok rendje és módja szerint beleszeret a szép-szomorú Eugenia Alabas- terbe, s lássunk csodát, a büszke apa hozzá is adja lányát a szorgos iparosszármazékhoz. Úgy tűnik, Éugénia fivére, a rátarti Edgar kivételével mindenki boldog, de még az égiek is örülhetnek, minthogy évenként egy-egy bájos aprósággal áldják meg a frigyet. Áztán persze jön egy váratlan fordulat, látunk egy különös jelenetet, s hirtelen egészen más rendben áll össze a film. Újra kell gondolnunk az egészet, mintegy visszafelé haladva, s nagyon is más jelentést kapnak a látottak, mint korábban. Éppen ettől jó Philip Haas műve, ha olykor kilóg is a posztmodern angyal de- konstruált szárnya vége, de hát az azért van, hogy időnként kilógjon. S egyszerre értelmet kapnak az addig alig észlelt utalások, a lepkék metamorfózisa, a hangyák készülődése, s a jelenetfűzés cseles jelbeszéde. Megértjük, miért is voltak bizonyos beállítások olyan hangsúlyozottan színpadiasak (hiszen más vonatkozásban is színjátékot láttunk), mit üzentek a palota alagsorát ellepő rovarok, s mit rejtett a szolgák furcsa némasága. Sőt, arra is rájövünk, homlokunkra csapva, hogy már a hősnő neve, de a film címe is szójátékos utalást hordozott: Eugenia - euge- nika, insect - incest. Lateine- rek s anglisták előnyben, de csitt. .. Ennyi már akár elég is lenne egy figyelemre méltó filmhez. De hősünk ráadásul közben maga is megír egy viktoriánus regényt, természetesen a hangyákról, afféle jövőlátomást, amelyhez az illusztrációkat a család . szegény nőrokona, a szép kacsójú Matty készíti. Ám ez a mozzanat már a történet befejezése felé terel bennünket, mikor a csavar, régi jó angolszász szokásként, ismét fordul egyet. Nagy Imre A pannonhalmi főapát szentelte újra a pécsváradi monostor templomát fotó: patonai Asztrik főapát a bencések 1000 évéről
