Új Dunántúli Napló, 1996. augusztus (7. évfolyam, 209-237. szám)
1996-08-30 / 236. szám
6 Dünántúli Napló Politikai Vitafórum 1996. augusztus 30., péntek Elveszett illúziók A minap „pénz állt a házhoz”. A postás egy pénzesutalványt lobogtatva kopogtatott az MDF iroda ajtaján. Sajna, ez nem gyakran esik meg velünk mostanában. Érthető volt hát örömünk, melyet az összeg átvételekor felváltott a meglepetés. 78 Ft csörrent markomban! No de sebaj, a kis pénz is pénz, pláne ha jó szívvel adják. Azonban nemsokára ebben is csalódnom kellett. Csörrent a telefon, és egy dühös hang emigyen repli- kázott: „Nem szégyellik magukat! Van képük fél százalékkal megemelni a nyugdíjakat! Inkább semmit ne adtak volna .. . Ez az emelés egyszerűen MEGALÁZÓ! Remélem megkapták a 78 forintomat, ennyivel lett több a nyugdíjam, legyenek vele boldogok!” Első döbbenetemből ocsúdva gyorsan közöltem vele, hogy a nyugdíjemelésről a kormány döntött, aminek - sajnos az ő jóvoltából is - immáron két éve nem vagyunk tagjai.- Hát akkor kik azok? - kérdezte meglepetten. Válaszomat hallva csak hitetlenkedett.-Az nem lehet, tudom ki a miniszterelnök, de a mi Gyulánk nem tesz velünk ilyet. Ezt a disznóságot csak maguk csinálhatták!” Miután hosszasan elmagyaráztam, hogy mi az összefüggés a kormány, a miniszterelnök és a koalíciós pártok között, s döntéseibe az ellenzéknek mennyi beleszólása lehet, megtörtén elfogadta a tényeket. Elmondta, hogy alig jut pénze a betevőre, s onnan a tájékozatlansága, hogy újságra sem telik. Öreg tévéje pedig örökre megpihent egy szemétdombon már jó pár évvel ezelőtt. Végül arra kért, hogy továbbítsam a küldeményt annak, akit „megillet”. Megígértem, hogy még aznap megteszem. A kagylót letéve percekig némán ültem és arra gondoltam, vajon jót tettem-e azzal, hogy elmondtam az igazat. Ez az ember eddig is szegény volt, nehezen élt, mint általában a kisnyugdíjasok. Most én még szegényebbé tettem, hiszen örökre elvettem tőle egy illúziót, amit szép ígéretekkel keltettek benne gátlástalanul, a hatalomért. Darvas Miklós Magyar Demokrata Fórum Szociálpolitikai Műhely Június 28-án alakult meg az SZDSZ Baranya Megyei Szociálpolitikai Műhelye, melynek soron következő összejövetelére szeptember 2-án, kedden 16 órakor kerül sor a Művészetek Háza klubjában. Ennek keretében a Baranya megyei gyermek- és ifjúságvédelem helyzetéről mondják el véleményüket a megyei gyermekjóléti koncepció kimunkálására felkért szakemberek, és ismertetik az általuk kialakított programot. A Műhely várja a téma iránt érdeklődő és javaslataival, eddigi tapasztalatainak közreadásával segíteni szándékozó gyermekvédelmi szakembereket, szociális munkásokat, pedagógusokat, a különböző intézményekben, karitatív szervezetekben dolgozó segítőket. A szeptember hónapban sorra kerülő további összejöveteleken szó lesz az SZDSZ OT által készített önkormányzati lakás- építési programról, a pécsi peremkerületek szociális ellátásáról és a megyei idősgondozásról. Pörös Béla ügyvivő (SZDSZ, BMET) Gondolatok egy körlevél apropóján Gyökeres változtatás kell Érdeklődéssel olvastuk a Magyar Katolikus Püspöki Kar „igazságosabb és testvériesebb világot” szorgalmazó körlevelét. Mivel úgy véljük, az általa áhított eszményi világ a kapitalizmusban a jámbor óhajok terrénumába sorolható, néhány opponáló megjegyzés kívánkozik a deklarációhoz. Az állam szavatolta Egyetértünk a körlevélben foglaltakkal abban, hogy ellenállhatatlanul „növekszik a szegénység. A gazdagok egyre gazdagabbak, a szegények egyre szegényebbek lesznek, nem látható, mi is a társadalommal hozatott áldozatok célja..., az elszegényedés egyik legfőbb oka a munkanélküliség ..., a legkiszolgáltatottabbak a gyermekek ..., romlott az idős emberek élethelyzete ..., rohamosan nő a hajléktalanok száma”. Az is megfelel a tényeknek, hogy „tartjuk első helyünket az öngyilkos- sági világranglistán, s hogy „romlik a közbiztonság, nő a korrupció.” A körlevélnek a pápa egyik enciklikájából vett idézete, miszerint „mindenkinek joga van a munkához”, voltaképp az előző rendszer egyik alkotmányos rendelkezését ismétli meg azzal az eltéréssel, hogy a szocialista rendszer a munkához való állampolgári jog garantálása mellett az állam foglalkoztatási kötelezettségét is szavatolta. Mindezek orvoslását a körlevél szövegezői a felebaráti szeretetből fakadó áldozathozataltól, intézményesült és egyéni segítőkészségtől, a másik ember sanyarú helyzetén való jóakaraté változtatási szándéktól, hajlandóságtól remélik, s ajánlják, hogy „... a lecsúszás, az elnyomorodás elleni küzdelemben a jóakaraté emberek vállaljanak részt”. Nos ez az, ami szerintünk nem teljesíthető. A tőkés és a kizsákmányolt ugyanis soha nem fog a felebaráti szeretet jegyében egymás keblére borulni. Nem tehetik, mert egymástól létezésüktől fogva elkülönülnek; egymással kibékíthetetlenül szemben álló voltuk örök ellenséggé avatja őket. Együtt léteznek. Szimbiózisuk azonban különleges. A tőkés csak a kizsigerelt proletárral létezhet, hiszen munkaerejéből gyarapszik; a proletár ezzel szemben munkássá válva teljességgel nélkülözheti a kizsákmányolok Van alternatíva A körlevél fölveti: „... sokan a korábbi idők létbiztonságára emlékeznek”, s nem veszik figyelembe, hogy „... Nyugat-Éurópában is lebontják a jóléti államot. Ezt látva sincs reális alternatívája az EU-hoz való csatlakozásunknak”. Különösnek tetszik számunkra a ma nyomorban tengődök emlékezésének szóvá tétele; hiszen az ember számára régtől fogva létbiztonsága a legfontosabb. Napjainkban ez sajnos, hiányzik, s ezért idézik fel mind többen sóvárogva a nyugodt, termékeny évtizedeket. A nyugati országokban pedig éppen arra fel sikerült kisebb-na- gyobb zavargások függvényében fölszámolni a szociális vívmányokat, mert a szocialista rendszerek megbuktatásával megszűnt a követendő példa, mely hatására a munkásság Nyugat-Európában is kivívhatta a szociális tartalmú járandóságokat. Úgy véljük, ettől függetlenül is lehet az Európai Unióhoz való csatlakozásnak reális alternatívája. Már csak azért is, mert a szociális vívmányok tartós fennmaradása kizárólag a tőkés rendszer meghaladásával lehetséges. A némelyek által oly készségesen dehonesztált, pocskondiázott szocialista rendszer egyike az ilyen meghaladásnak. Tapasztalatból ismert, hogy az előző társadalmi-politikai rendszer a többség javát szolgáló állam- alakulat volt, melynek a humánum dolgában és az emberekről való intézményes gondoskodást tekintve nincs és soha nem lesz alternatívája. Pótcselekvés Persze reménykedhetünk abban, hogy kölcsönös együtt munkálkodással előbb vagy utóbb boldogabb jövő köszönt ránk. A tőkés termelési viszonyok fennmaradásával azonban a remény igen-igen csalóka lehet. Többnyire arra nyújt csak garanciát, hogy kellemes úton vezet életünk vége felé. Az elszánásra és a kollektív összefogásra az olyan gyökeres változtatás véghezvitele céljából lenne szükség, hogy a társadalmi ellehetetlenülés további fokozódásának sikerüljön elejét vennünk. A különféle karitatív szervezetek, jó- tét-lelkek alamizsnái, tiszteletet érdemlő jótékonykodásai mindössze pótcselekvéseknek tekinthetők. Intézményesen kellene a társadalmi bajokat orvosolni. Dr. Südi Bertalan szóvivő, Munkáspárt Akik várost, országot építettek Bányásznap, 1996 „Váratlan vész rohanja meg. . Igaz, hogy a „kérlelhetetlen gazdasági törvények” nevében megszüntették a 250 éves pécsi szénbányászatot és az utolsó aknának, Zobáknak az agóniáját kell végignéznünk (pedig mennyi szén van még a mélyben!), de az is igaz, hogy a sok tízezer bányász kemény és veszélyes munkájával a fejlődést szolgálta. Mindig akadtak, akik vállalták ezt a roppant kemény munkát, pedig mindegyikük tudta - az első munkanapok után biztosan -, hogy a bányászkodás nem leányálom és az a munka, ami napvilágnál aránylag könnyű, a bánya alacsony, szűk munkahelyein roppant erőfeszítést követel. És az erőfeszítés is kevés, ha a bánya „nyom”, ropognak a fák, amikor minden idegszála menekülésre ösztönzi az embert, de a helytállás belső igénye - felelősségérzet a neve - ott marasztalja. Hányszor gyűrte le a természet roppant ereje a legnagyobb hősiességet is!? Bányászok százai haltak meg e legyőzhetetlen erő ellenében! A bányák kiürültek, az aknák környéke kihalt, nem látható a szénportól koromfekete bányászok jövés-menése. Ma már csak veteránok emlékeznek a régi időkre, az ifjúságra, a szép napokra, mikor a kiszállás öröme még a borús napokat is derítette. Emlékeznek azokra, akik egy fölösleges mozdulat után már nem javíthattak, a bánya könyörtelensége eltemette őket. Azokra, akikről a bányászhimnusz így énekel „Váratlan vész rohanja meg, mint bérctetőt a förgeteg”. Mert a förgeteg előtt nincs hős, nincs hősiesség, csak a jó szerencse menthet meg tőle és a menekülés. Évről-évre nő a száma azoknak akik azóta „elmentek”, munkatársak, barátok, vagy csak jó cimborák, ismerősök. Felvillan az emléke a két haragosnak, akik szóba sem álltak egymással, de amikor egy munkahelyre osztották őket és egyikük bajbajutott, a haragos társ élete kockáztatásával mentette ki (aztán haragudtak tovább). Mára nincs bánya - bányász mutatóba is alig -, mégis ott a nyomuk az aknák tornyaiban, az egykori szénmosóban, az egész keleti városrészben, melyet az ő munkájuk hozott létre, a gyerekeikben, akik nem folytathatják apjuk mesterségét és összemosolyognak, ha „az öreg nosztalgiázik”. Bányásznap. Milyen ünnep ez egyáltalán? A múltunk egy darabja, történelmünk, ipar- történetünk és az áldozatos munka ünnepe, a bányászok, bányásznők (hány kiváló teljesítményt nyújtó lány, asz- szony érdemelte ki a férfiak elismerését is!) ünneplése - hadd legyünk egy kissé hiúk -, akik várost, országot építettek kemény munkával, még ha az utóbbit vitatják is némelyek. Ünnepeljük hát együtt a Bányásznapot! Úgyis olyan kevés igazi ünnepünk van! Székely Sándor nyugdíjas bányász A vadászati jog haszonbérlete Ha az öt százalék alatti kár nem kár. . . Több cikk jelent meg az elmúlt időben az új Vadászati Törvénnyel kapcsolatban. Megpróbáljuk más oldalról megközelíteni a témát, ragaszkodva a (jó vagy rossz) törvény szövegéhez. A vadászati jog - mint vagyoni értékű jog - a vadász- területnek minősülő termőföld tulajdonosát illeti meg. A tulajdonos e jogot saját maga hasznosíthatja, vagy jogosultságát más részére haszonbérbe adhatja. A haszonbérbe adás csak a feleknek a Polgári Törvény- könyvben és a Vadászati Törvényben írtaknak megfelelő tartalmú - írásba foglalt - szerződése alapján lehetséges. A haszonbérleti szerződésnek - többek között - tartalmaznia kell a haszonbérleti díj mértékét is. A haszonbérleti díj mértékének megállapítására a törvény kétféle iránymutatást ad. Az egyik általános, megfoghatatlan, mérhetetlen, mert a mértéket „az adott vadászterület vadállományának összetételére, a terület hasznosítási módjára tekintettel kell megállapítani.” A másik már pontosabb, megfoghatóbb és elég jól mérhető annak ellenére, hogy a törvényalkotó itt mást kívánt szabályozni, mert „a jogosult... köteles megtéríteni a károsultnak ... a mezőgazdaságban ... okozott kár öt százalékot meghaladó részét (a továbbiakban együtt: vadkár).” Ha a törvény azt mondja, hogy az öt százalék alatti kár nem kár, akkor a haszonbérbe adó azt mondja, hogy az öt százalék alatti kár az a haszonbérleti díj minimuma. Függetlenül attól, hogy a más tulajdonában okozott kár felelősségének bármilyen mértékű kizárása jogellenes, ezért a haszonbérbe adó vagy/és károsult valamilyen más jogcímen kénytelen kérni (pótoltatni a károkozóval) az öt százalék kár alatti részt. Ebből következik, ha egy hektár átlagtermése búzából 40 q, akkor ennek 5%-a = 2 q, tehát ez nem a kár, hanem a haszonbérleti díj minimuma, amit forintra lehet váltani. (Indokolt a szerződést gabonában megjelölni, mert a forint értéke nem állandó.) Érdekesen alakul a helyzet, ha a föld (vadászati jog) tulajdonos nem maga műveli a területét, hanem másnak adta ki bérbe. Ez esetben külön válik a haszonbérbe adó és a vadkárral érintett személye. Ilyen esetben javasolt: a föld tulajdonosa bízza meg a bérlőjét, hogy a vadászati jog hasznosítása érdekében járjon el és neki legalább 25-50 kg/ha/év búza bérleti díjat fizessen ki abból, amit ő kialkud a vadásztársaságtól a vadászati haszonbérlet fejében. Független Kisgazdapárt Baranya Megyei Jogi Kabinet-0 % M a hideg ellen Árengedmény A minőségből sosem engedünk. Az árainkból is csak most. Hívjon fel minket, hogy megtudja, milyen kedvezményt kaphat PB-gázrendszer telepítéséhez október 15-ig. TOTÁLGÁZ T: (06-1) 203-4271 06-60-338-716 TOTÁLGÁZ KÉNYELMET KAPCSOLUNK A GÁZHOZ.
