Új Dunántúli Napló, 1996. augusztus (7. évfolyam, 209-237. szám)
1996-08-23 / 229. szám
6 Dunántúli Napló Politikai Vitafórum 1996. augusztus 23., péntek Tolvajok között Kevesen vették észre a rendszerváltás talán legnagyobb veszélyét. Azt, hogy a nagy lelkesedéssel megélt felemelkedés a nagy repülés után lezuhanunk. Elveszítve reményt, hitet, bizodalmát. A régies szavak mai értékeket takar(ná)nak, je- lente(né)nek. Ha még hihetnénk bennünk! De lám, a régi nagy, igazi bűnösök büntetlenséget szereztek maguknak. A későbbiek meg vígan élik életüket. A sajtóban hiába bíztunk, nem az lett, aminek szerettük volna. Nem vesztette el bátorságát, de működése célt tévesztett. Hol vannak a nagy leleplezések? Hát így működik a „negyedik hatalmi ág”? A törvényhozás, a végrehajtók, az itélők nagy és hatalmas, folyton nyitott szemekkel figyelő örök ellenőre? A pletykalapnak kikiáltott újság hasábjain kéthetente ott virítanak a legszaftosabb ügyek. Akkor hát mégis van remény? Lám, csodaszép kövér panamákról, méretes sikkasztásokról, lopásokról olvashatunk. Nem kicsi visz- szaélések, hanemszemtelen csalások, arcpirító disznó- ságok sorakoznak iratmásolatokkal, fotókkal, dokumentumokkal bizonyítva. De csak a mi arcunk pirul, az is a haragtól. Lehet, csak mi olvassuk a lapot? Hiszen ha állításainak csak a fele igaz (félek, ennél több is igaz), akkor a lap minden utcára kerülése után száguldhatnának a kék-fényes autók, kattanhatnának a bilincsek. De nem kattannak. Az ügyészek, rendőrnyomozók nem olvasnak újságot. Nem kell nekik a már szinte felgöngyölített és bizonyítékokkal megspékelt ügy, sem az egyik, sem másik, sem a századik. Pedig szinte az ölükbe hullanak, tenni sem kellene érte semmit. Tengerparti homokvár lett a jogállamba vetett hitünk, és minden hullámvrés újra és újra rombadönti. Százszázalékos bűnözők sétálnak szabadlábon közöttünk, és tudjuk, ki csalt, lopott - sőt, ők tudják, hogy tudjuk. De az igazságszolgáltatás nem szolgáltat, és főképpen lassan már senki nem beszél az igazságról. Nemere István Ma is töretlenek A közelmúltban olyan megnyilatkozások hangzottak el a magyar nemzetiségű kisebbségek jogaira vonatkozólag az Amerikai Egyesült Államok kül- ügyekben illetékes személyiségei részéről, amelyeknek mind a kiindulásként alapul vett helyzetmegítélése, mind a végkövetkeztetése lényeges kiegészítéseket, illetve átgondolást igényel. Az Egyesült Államok óvatos magatartását mindenképpen indokolja ez idő szerinti egyedülálló súlya a világpolitikában és szerepvállalása a háború sújtotta Balkánon. Mindez azonban nem csökkentheti a magyarságot illető különös felelősséget, amely azzal is keletkezett, hogy Thoms Woodrow Wilson, az Egyesült Államok 29. elnöke fogalmazta meg elsőnek történelmi 14 pontjában a népek önrendelkezési jogának térségünkben eddig soha nem érvényesített és gyakorolt elvét. Mindezekre tekintettel kijelentjük: 1. A magyar nemzettest elszakított részei, amelyek magukat általában homogén nemzetállamoknak deklaráló, de valójában soknemzetiségű államok területén élnek, lakóhelyükön őshonosak és az elmúlt háromnegyed évszázad véres és vértelen etnikai tisztogatásai ellenére számarányukban és azonosságtudatukban ma is jelentősek és töretlenek. így megítélésükre nem feltétlenül alkalmas az a szemlélet, amely a nemzeti sokféleség tekintetében természetesnek tűnik az - új hazát kereső bevándorlók kohójában kialakult - amerikai nemzet számára. 2. Az autonómia fogalma nem határolható el az anyanyelv szabad használatának és a kulturális különállás megőrzésének, az amerikai megnyilatkozásokban is természetesnek tekintett követelményétől. Az autonómiának csupán fokozatai vannak, amelyek az anyanyelv mindenhol tiltott, de a szűk családban rejtetten történő használatától kezdődőleg, a különféle kisebbségi intézmények fenntartásán és államigazgatási aktusokban való részvételén keresztül a lényegében csaknem önálló állami létig terjednek. Esetünkben az időben és térben változó lehetőségek között a magyar nemzeti kisebbség kollektív jogok birtokosaként történő elismerése, és az önrendelkezési jog gyakorlásának tényleges lehetősége a választóvonal. 3. A magyar nemzeti kisebbségek kollektív jogainak biztonságpolitikai kockázatosságát tekintve túlzottan általánosító a korábbi szovjet érdekszféra feszültséggócainak analógiája. Míg a mintaként emlegetett dél-tiroli autonómiát a legvéresebb terrorakciók évtizedes sorozata előzte meg, míg a NATO tagországok területén a baszk szeparatizmus és Eszak-íror- szág aktív tűzfészkei működnek, a világviszonylatban kiemelkedő számarányú magyar nemzeti kisebbségek jogainak érdekérvényesítése mind az elszakított nemzetrészek, mind az anyaország részéről háromnegyed évszázad óta mindenkor kizárólagosan a törvényes eszközök legkényesebb betartásával folyt. 4. Végezetül feltétlenül tekintettel kell lenni arra is, hogy a szétszakítás előtti, úgynevezett történelmi Magyarországon az őshonos és bevándorolt nemzeti, nyelvi és vallási kisebbségek ebbéli különállásukat évszázadokon, ill. egy teljes évezreden keresztül meg tudták őrizni. Az ezt lehetővé tevő jogaikat a modem kor hajnalától a kort és az akkori világ gyakorlatát mindenben messze megelőző törvények szabályozták. Anyanemzeteik számára pedig Magyarországról évszázadokon át meghatározó jelentőségű kulturális kisugárzás érvényesülhetett és érvényesül. Ursprung János KDNP. OE. tagja Több kellene, de honnan ... Küzdelem a létért Október 5-re tüntetést szervez az MDF a Parlament elé a kis- és középtelepülések anyagi ellehetetlenülése okán. Lezsák Sándor, a párt elnöke és Gé- mesi György ügyvezető elnök több fórumon bejelentette már a békés demonstráció szándékát. Nyilvánvaló politikai akcióról van szó - az ellenzéki pártnak mindenkor van oka és joga a kormányt támadni -, de mégis többről, hiszen a háromezerkétszáznál több hazai település túlnyomó többsége valóban mindennapos létéért, ha úgy tetszik megélhetéséért küzd. A kis- és nagyközösségek jelentős részének idei költségvetése, már kényszer-költségvetés volt, olykor egyértelműen kiderült, hogy az 1996-ban rendelkezésre álló összegek nem elegendők a település meglevő - olykor „felpumpált” - intézményeinek egész évi működésére. A jövő évi előzetes jelzések szerint a feszültség nem enyhül, sőt, az állami költségvetés tervezetének ismeretében azt is mondhatjuk: romlik. A vészharangot egyébként az önkormányzatok védelmében már a múlt évben sokan megkongatták, mondván: már 1995 a csőd éve lesz. Akkor Kuncze Gábor belügyminiszter joggal mondhatta, hogy túlzott az aggodalom, csupán néhány település kerül olykor a saját, olykor mások hibájából csődközeibe. Akkor csupán egy-két településről volt szó. Ma már azonban százalékokban is mérhető az adósságrendezési eljárásba vont, illetve annak közelében levő önkormányzatok- száma. A veszély valóságos. A tüntetést a demokratikus önállóság megőrzéséért, de egyszerűbben fogalmazva, a nagyobb anyagi támogatásért szervezik. Á tiltakozás legkonkrétabb tartalma pedig az, hogy a jövő évi állami költségvetés tervezetében csupán hat százalékkal kívánják emelni a településeknek juttatott támogatást. Több kellene. Ebben persze egyetért a kormánykoalíció is az ellenzékkel. A nagy kérdés azonban az, hogy honnan kerítsék elő a nagyobb mértékű emeléshez szükséges ösz- szegeket. Es nemcsak az országgyűlés koalíciós többsége miatt. Az önkormányzatok anyagi helyzetének ismerete nemcsak az ellenzék által ismert. Jól tájékozottak e témában a kormánypártok képviselői is. Tudják azt is, hogy a magyar lakosság már a meglévő adóterheket is nehezen bírja, újabb adókkal, kiváltképp helyi adókkal, nem lehet terhelni a települések polgárait. Az egyetlen megoldást a valóban ésszerű gazdálkodás, az adóbevételek ésszerűbb elosztása, és az önkormányzatok- polgármesterek és testületek- önmérséklő döntései jelenthetik. Van és lesz hát feladata a kormánynak és az országgyűlésnek, de a településeknek is. S. B. A. Magyar Demokrata Néppárt Gazdaságfejlesztési programvázlatok A Magyar Demokrata Néppárt ma nem tartja időszerűnek, hogy önállóan átfogó gazdasági programot készítsen. Ezt a feladatot szövetségeseivel közösen munkálkodva látja célszerűnek elvégezni. A jelenlegi szociállibe- rális kormány számunkra elfogadhatatlan gazdaságpolitikája azonban szükségessé teszi, hogy egyes területeken már most markáns gazdaság- fejlesztési elképzeléseket dolgozzon ki. 7. Vállalkozásfejlesztés. A Néppárt meggyőződése, hogy a szociális piacgazdaság teljesítőképessége a kis-, közép- és nagyvállalatokból álló gazdasági struktúra kiegyenlítettségén alapszik. A nagyvállalkozások gazdasági erején túlmenően szükség van a kis- és középvállalkozók innovációs készségére, ötletgazdagságára és sikerre törésére. A kis- és középvállalkozások nélkül valódi gazdasági verseny nem képzelhető el. Nem felejthető el azonban, hogy ezek a vállalkozások a multinacionális és hazai nagyvállalkozásokkal szemben hátrányban vannak. Ezért a Néppárt programjában a családi vállalkozások, a kis- és középvállalatok segítése megkülönböztetett helyet foglal el. Meggyőződésünk ugyanis, hogy felkarolásuk nemcsak a magyar gazdaság fellendülését eredményezi, hanem az ország demokratizálódását is erősíti. A demokrácia biztos bázisát ugyanis tulajdonnal rendelkezők széles tömege adhatja csak meg. A Néppárt ezért az induló kis- és középvállalkozások erősítésére, a saját tőke képződés javítására Gazdaságfejlesztési Alapot kíván létrehozni. Meg- könnyítjük az önálló vállalkozóvá válást a teljesítményre törő és kockázatot tudatosan vállaló állampolgárok számára. E téren alkalmazni kívánjuk az adó és tb-j árulék átmeneti mérséklésének eszközét ugyanúgy, mint a hitelhez és a gazdasági információkhoz való könnyebb és gyorsabb hozzájutást. 8. A privatizáció gyors befejezése. A Néppárt gazdaságfilozófiájában az állam vállalkozói tevékenységének nincs helye. Meggyőződésünk, hogy a piac és a verseny által szabályozott magángazdaság és az ellenőrzött vállalkozói tevékenység teremti meg leginkább a gazdaság versenyképességét és hatékonyságát a változó piaci feltételekhez való gyorsabb alkalmazkodása révén. Ezért az állam teljes vállalkozói vagyonát magánosítani kívánjuk úgy, hogy a közszolgáltatást végző (közlekedés, vízellátás, csatornázás, energia- és hulladékgazdálkodás) vállalatokban érdemi mértékű maradjon az önkormányzati és a magyar magántulajdon. A természetes és a gazdasági monopóliumok felett ugyanakkor az eddiginél markánsabb ellenőrzést kívánunk alkalmazni a versenyt felügyelő állami intézményeken keresztül. 9. Felkészülés a csatlakozásra. Az Európai Unióhoz való csatlakozás nem csak jogi harmonizáció, vagy gazdaság- és kereskedelempolitika. Az integráció érettség a mi fogalmaink szerint azt a képességet jelenti, mely a magyar érdekek érvényesülését a gazdaságban és a politikában egyaránt lehetővé teszi. A lehetséges előnyök kihasználására nem csak a vállalkozókat, hanem a társadalom széles rétegeit is fel kell készíteni. Külön programot dolgozunk ki az integráció érettséghez szükséges ismeretek megszerzésére a mezőgazdaságból élők számára. Staub Ernő Araszoljunk észrevétlenül hátrafelé a három T időszakába? Madaras amnézia Azzal már tisztában vagyunk, hogy a kisebbik kormánypárt azt felejti el, amit akar, és akkor, amikor érdeke úgy diktálja. Csakhogy azt is elfelejti, hogy vannak akik emlékeznek hányszor és milyen „korrekt” módon törölte bele lábát az előző kormányba ill. kormánypártokba. Bretter Zoltán képviselőnél most láthatóan elfogyott a cérna, mert holmi kabátlopásról és közérzületekről, felelőtlenségekről, horribile dictu a sajtó szűrő szerepének hiányáról elmélkedik a legutóbbi vitafórumban. Nehezményezi, hogy „a sajtó pedig csak úgy átengedi magán a sajtótájékoztatókat, mintha köze nem lenne ahhoz, ami hasábjain megjelenik.” Netán úgy gondolja, hogy cenzúráznia kellene a sajtótájékoztatón elhangzottakat, csak azt kéne lehoznia, ami a hatalomnak konveniál? Mit szól ehhez a Demokratikus Charta vagy a MUOSZ? Araszoljunk észrevétlenül hátrafelé a 3 T. időszakába (Tiltás, Tűrés, Támogatás)? Emlékeztetőül, tisztelt képviselő úr, néhány sárdobálás és hátba döfés az első szabadon választott kormány idejéből: 1. Felelősség kategóriában: taxis lázadás, kalasnyi- kov ügy, fasiszta veszély szajkózása éveken át. 2. Szavahihetőség kategória: Hanákné ügy, Hordót a.. . ügy, Bánó féle musterka- zetta ügy. 3. Rágalmazás kategória: Saját zsebre privatizálások, minden kormánytagnak megvan a tarifája, tömegbelövetés fontolgatása stb. Sorolhatnám hasábokon keresztül, és akkor még nem is szóltam az egész oldalas fizetett újsághirdetésként megjelenő ködösítésekről, ami ugye nem kis pénz. Vajon kik finanszírozták? Ma is ki lehetne hirdetni, hogy pl. kik szavazzák meg a kórházi ágyak csökkentését, a rabló adókat, a közoktatás leépítését. A mai kormányba is beletörölhetné a lábát az ellenzék, de nem teszi. Az hogy az igazat sokszor kimondja és nyilvánvaló hibákat, alkotmánysértéseket szóvá tesz, az nem sárdobálás vagy lábtörlés. Az kötelesség. Igaz, hogy a társadalom közérzete rossz, de nem azért rossz, amit Bretter Zoltán leír vagy gondol. Ennek egzisztenciális okai éppúgy vannak, mint a közbiztonság hiánya miatti félelem, vagy az eltorzuló értékrendek miatti aggódás. Azt kérdezi írásának végén: milyen jövő várható egy botrányra éhes, keserű, bizonytalan közérzület árnyékában? Válaszunk: szomorú, de a közérzületen változtatnia azoknak áll módjukban, akik 72%-os többségben ülnek a törvényhozásban. „Fogjuk e még egy kicsit is tisztelni egymást valaha?” - zárja sorait. Nem tudom mennyire kellene tisztelnünk azt a szellemiséget, mely egy ország halálosan beteg miniszterelnökét egykor hulló szőrű rókának, a pápát cápának titulálta, manapság pedig istenkáromlásért oszt Kossuth díjat, miközben futni hagy milliókat csaló bankvezéreket. Inkább tartózkodjunk a gyűlölködéstől MDF, Pécsvárad Energiaprivatizálás alulnézetből Hogyan menjünk tönkre... Ha tönkre akarsz tenni egy gazdasági ágazatot, de akár egy kisebb országot is - kedves állam - vedd kezedbe az energiaiparát és jelentsd be: privatizálni fogod. De ne siesd el a dolgot! Húzd-halaszd, amíg csak lehet, sőt egy-két évvel azon is túl. Alapszabály: nehogy magyar szakértőkkel becsültesd fel az erőműveket, pl. áramszolgáltatók stb. értékét, hisz azok realisták, jól ismerik a helyi viszonyokat. A vevők - ki tudja, miért - utálják azokat, akik valós értékeket becsülnek, tisztességes árat mondanak. A gyorsabb tönkremenés érdekében tehát alkalmazz külföldi értékbecslőket - érték(le)becslőket - akiknek ráadásul tízszer annyit kell fizetned. Jó úton vagy már. Az sem rossz fogás, hogy mindezek után 1991-es érték- becslés szerint bocsásd áruba az energiaipart 1995-ben és 1996-ban! Ki a fenét érdekel majd, hogy az évi 25%-os infláció négy év alatt értéktelenné tette azt az ősrégi árat is? A vevő biztosan nem fog új becslést követelni. Ha van vevő. Minden esetre amikor látod, hogy még így sem tülekednek a vevők, neked viszont égetően szükséged van pénzre, hisz nagy adósságokba verted magad, ajánld fel nekik: potom pénzért kisebbségi részvénycsomagot kapnak ugyan, de ahhoz többségi szavazati jogot! Vagyis a jövőben övék a döntési jogkör abban, mennyit kérjenek az áramért. Még így sem rohannak ide vásárolni...? Akkor nyomjuk még alább az árakat! Áz erőműveket hadd vigyék valós értékük hatvan százalékáért, vagy feléért. Meg az egész elektromos hálózatot. Az ország lakossága még nem is érti, miről is van szó, máris el van adva minden. Ki gondol arra, hogy mától (tegnaptól, holnaptól) immár egyetlen utcai villany- oszlop sem magyar tulajdon? Hogy nem a miénk a transzformátorház, a cég épületei, a szerelők csavarhúzója és az árammérő óra a lakásunk falán, nem a miénk már egyetlen, mezők fölött megcsillanó kettős vezeték, vagy a magasfeszültségű távvezeték terhei, a távolba futó hatalmas vezetékek? Nem magyar abban már az áram sem. Bejön a házakba, világít a polgárnak, ám cserébe külföldieknek fizet érte. És hogy teljes legyen a kép, hagyd, hogy kedvenc embereid jól meggazdagodjanak ezen az „üzleten”. Ne szólj, ha szóváte- szi valaki. Az atomenergia fellegvárából a főnökök és feleségeik sok millió forintért repülnek az óceánon túlra, hogy szakmailag szemügyre vegyenek néhány ottani villanyoszlopot. És hallgasd el, hogy iszonyú áremelések következnek. Ezeket állítólag kötelező bevezetni, mielőtt belépünk Európába. Csak ezt ne mondd meg a polgároknak: nehogy a mi, még olcsóbb áramunk vetélytársa lehessen az ottani, tízszer-húsz- szor akkora fizetésekhez szabott energiaáraknak... És igyekezz, kedves állam, mert már alig maradt tönkre- tennivalód. Nagy ám a konkurencia ezen a téren is. Nemere István A magyar nemzettest elszakított részei
